Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-23 / 119. szám
1972. május 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ismét a „szolnoki i üstbe ment tervről44 A városi tanács elnökének válaszlevele A „Szolnoki füstbe ment terv” címmel közzétett írással kapcsolatban. — a közvélemény tájékoztatására — a következőkről értesítem a szerkesztőséget: Az óvodaépítés körüli mulasztások — mindenekelőtt az építési engedély nélküli kezdés — miatt a felelősök ellen fegyelmi eljárást rendeltem el. A művelődésügyi és a műszaki osztály két-két dolgozóját kellett elmarasztalni: ketten fegyelmi büntetést, ketten írásbeli figyelmeztetést kaptak. A faóvodák használhatósága tekintetében az országos tűzrendészeti parancsnok helyszíni szemle alkalmával véglegesen állást- f oglalt. Eszerint: óvodának nem, de más gyermekintézmény céljára használhatók az épületek. Ennek megfelelően úgy döntöttünk, hogy a város legzsúfoltabb két iskolája (a Kassai úti és a Ságvári úti) használja fel az épületeket — természetesen a különböző hatóságok előírásainak megfelelő korrekciós munkák elvégzése után. Mivel az iskola tanterem- bővítéséről a tervidőszak végéig egyébként is gondoskodni kellett volna, az erre szánt költségből óvodai helyeket létesíthetünk. A meglevő óvodai épületek bővítésével illetve átalakításával pedig még az idén pótoljuk a tervezett, de kiesett óvodai helyeket. Amíg ez megtörténik a gyermekek elhelyezését továbbra is a jelenlegi módon biztosítjuk. Ezenkívül az év végéig százhetvennel növekszik Szolnokon az óvodai helyek száma. A Mátyás király úton már működik is a 120 óvodásnak épített gyermek- intézmény. A VII. kerületben is elkészül egy újabb ötven személyes óvoda. A szakértői vélemény szerint viszonylag alacsony átalakítási költséggel a Kolozsvári úti óvoda megmentésére is remény van. (Igaz, a korábbinál kisebb befogadó képességgel.) Amennyiben a tervezők ezt a reményt igazolják, jövőre már igénybe lehet venni. Az eset tanulságait természetesen az érintett szakigazgatási szervek levonták. (De bízom benne, hogy nemcsak a tanácsi szervek.) A végrehajtó bizottság tagjai azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy a Város feszítő gondjai a jövőben is igénylik a tanács érintett osztályainak kezdeményezését, és az óvoda ügy szerencsétlen kimenetele ellenére is elismerik a gyors segíteni akarás nemes szándékát, amelyhez — ahogy az egyik vb-tag is jellemezte — az országos félrevezetés is biztatást adott, hiszen az országban több helyen is működnek faóvodák tűzrendészeti engedéllyel. Az egyiknek a szerkezeti megoldását éppen az „Óvodai nevelés” című szakfolyóirat közölte és ajánlotta felhasználásra. Nem vigasztaló, hogy most a szolnoki ügy után ezeket is felülvizsgálják. Csorna Kálmán tanácselnök A könyvhét előtt Kell a jó könyv — hirdetik mindenütt plakátok, falragaszok, könyvesboltok kirakatai. Kell a jó könyv, gondolja az ember, ha csak egy villanásnyira is, miközben tovább siet, ügyes-bajos dolgai, mindennapi teendői után. Vajon van-e nemesebb és építőbb jellegű szenvedély, mint a könyv szeretete? Vajon a szűkebb emberi környezeten kívül, amelyben élünk, nem a könyvek adnak e elsősorban tájékoztatást a tágas világról ? Gyermekkorunktól kezdve kísérnek a könyvek bennünket, mint felvilágosító, hű barátok, a meséskönyvektől kezdve a kalandos, izgalmas ifjúsági regényeken át a komolyabb olvasmányok gondolkodásra, önmagunk megismerésére serkentő hatásáig. Mint egy másodlagos, de nagyonis meghatározó közeg, települ körénk a könyvek, az írott szó légköre — külön égboltja, külön földje, külön évszázada, külön történelme van minden jó regénynek, egy-egy íróegyéniség megtapasztalt, megszenvedett valóságélményéből felnövekedve. De hozzá segít ahhoz is, hogy felfedezzük általa a mi földünket, a mi egünket, s a mi társadalmi problémáinkra találjunk választ. A valóban értékes, maradandó műalkotások az emberi fejlődés élvonalát egyengetik, különböző szempontokkal, de mindig humánummal, különböző filozófiákkal és történetekkel az emberi tudás, értékítélet tárházát gazdagítják. Idén, május végén ismét több száz magyar és külföldi szerző műveivel jelentkeznek a könyvkiadók az immár hagyományosan megrendezésre kerülő könyvhét alkalmából. A „Szép versek 1971” idén kilencedszerre jelenik meg, s nyújtja egy év magyar lírájának keresztmetszetét, a fiatal költők is helyet kapnak benne: Apáti Miklós, Béres Attila, Dohai Péter, Kiss Dénes, Petri György, Rózsa Endre, Szepesi Attila, Várkonyi Anikó. Hasonló jellegű antológia a „Körkép 71”, amely 22 szerző remekbeszabott elbeszéléseit gyűjti egybe, s 1969-ben indult ugyancsak a Magvető Könyvkiadónál. Az év legnagyobb színházi sikereinek gyűjteménye, a „Rivalda”, amely színes, érdekes tartalmával ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot. A Dózsa évforduló kapcsán Nemeskürthy István: Krónika Dózsa György tetteiről című művét ajánljuk az olvasó figyelmébe. Könyvhéten fog megjelenni Gábor Miklós: „A színész árnyéka”, s Váci Mihály „Toldi feltámadása” című elbeszélés kötete. A könyvhét tulajdonképpen a könyv ünnepét jelenti, fokozott felhívást az olvasásra. De az a jó és valóban örvendetes, ha egész évben és életünk változó időszakában az olvasást állandó, az egyéni fejlődést egyik leginkább segítő eszközként kategorizáljuk. Napjainkban amikor rendkívül felduzzasztott információ-anyag ér bennünket, — különösen a televízió által — a könyvkiadás is eddig soha nem tapasztalt mennyiségben adja ki az új technikai-tudományos, történelmi, közgazdasági és szépirodalmi műveket; nehéz eligazodni a valóban hasznos tudnivalók és a csak időtöltésre alkalmas dolgok tömkelegében. Pardi Anna Bajnok kerestetik Most, amikor elárasztanak bennünket a vetélkedők, nagyon nehéz már új ötlettel állni a közönség elé. S azok is, akik mégis görcsösen ragaszkodnak az újhoz, nem biztos, hogy célt érnek. Sajnos az utóbbi időben több olyan vetélkedővel találkozhattunk, melyekről lerítt a minden áron újítani akarás kínja. Ezek a nyaka- tekert játékok azon buknak meg, hogy a hallgatónak, nézőnek a bonyolult játékszabály-variációk megértéséhez nincs elég cérnája. Nem mintha nem volna képes megérteni, de mire végére ér a magyarázat elejét már elfelejtette. Így aztán hol figyel, hol nem. S ezzel a vetélkedő legnagyobb értékét veszti el. Ami a lényege, ami a neve: a játékosságot. Ezért szimpatikusabb az a megoldás, hogy nem félve az ismétlés vádjától, inkább a jól bevált formákat használják fel, viszont a szerkesztő így minden figyelmét a játékosságra, a figyelem- keltő érdekességre összpontosíthatja. Vajek Róbert is ezt a megoldást választatta. A hetek óta folyó úttörő sportvetélkedő-sorozat így aztán nemcsak a gyerekeket érdekli. Mert ügyesen kerüli el a „csak adathalmazfelsorolás” buktatóját; mert olyan bajnokokat kell a srácoknak kibarkoch'bázni, akik aztán meg is jelennek, és jól komponált, apró riportokban számolnak be egy-egy olimpiai győzelmükről. Ha van műfaja a vetélkedőnek, . akkor ezt talán műsorcentrikusnak nevezhetnénk. Mert a kérdések szinte csak mellesleg, egy- egy részlethez szorosan kapcsolódva merülnek fel. Az egykori sportközvetítések legizgalmasabb részleteinek felelevenítése — ezekhez is egy-egy kérdés kapcsolódik — külön sportcsemegét jelent. Egy olimpiai bajnokságot érő vízilabdás gól, egy izgalmas vívócsörte, különösen azoknak élmény, akik annak idején is végigizgulták az eseményeket. Hogy közben vetélkedő is folyik? Épp ez a jó. Mert ez is segít abban, hogy a figyelem egy pillanatra se lankadjon. — trömböczky — Permben, az Ifjú műszakiak területi klubjában a 14 laboratóriumban csaknem 600 fiatal szakköri tag tevékenykedik. Mindenki hódolhat kedvenc időtöltésének, szerkeszthet mezőgazda- sági gép, hajó- és repülőgép mo delit és így • tovább. Rendkívül népszerű például a versenyautó-pálya, amit maguk a gyerekek készítettek. Az ő munkájuk a parányi villanymotorral hajtott számos versenyautó modell is. Képünkön: A permi ifjú műszakiak szakkörének tagjai autóverseny közben Május 28-án lép életbe az új vasúti menetrend Sajtótájékoztató a MÁV Budapesti Igazgatóságán Tegnap délelőtt Tóth János, a MÁV Budapesti Igazgatóságának vezetője sajtó- tájékoztatót tartott a május 28-án életbe lépő új vasúti menetrendről. Az igazgató elmondotta, hogy a személy- és teherszállítás sok évtizedes menetrendje a vasúti szakértők véleménye szerint megfelelő. Az utóbbi két évben ugyan kisebb változásokat okozott az ötnapos munkahétre történt átállás, egy-egy fővárosi üzem vidékre települése, valamint az új üdülőkörzetek kialakítása, a Velenceitó és a Duna partján. A Magyar Államvasutak a közeli napokban életbe lépő 1972—73. évre szóló menetrendjét ízléses kiadványban jelenteti meg. Ami megyénket közvetlenül érinti az új menetrendben: két fontos változás. A megyei személyszállítási bizottság kérésére a hajnali órákban Kisújszállásról induló személyvonat ezentúl nem Ceglédig, hanem Budapestig közlekedik. A másik változás, hogy az eddig nagyon zsúfoltnak tartott Budapest Nyugati pályaudvarról induló és Kisújszállásig közlekedő 1722-es számú vonat mellett 5 óra 5 perckor még egy vonatot indítanak Mátészalkára. A nemzetközi járatok közül a Szolnokot érintő: június 3-tól szeptember 20-ig Transdanubius expressz közlekedik Prága—Burgas között. Ez a vonat Komáromnál lép be Magyarországra, megáll Kelenföldén és Lö- kösházánál hagyja el hazánkat. Változás lesz a Budapest Nyugati pályaudvar—Moszkva között közlekedő Tisza expressznél is, mert az új menetrend szerint csak turisztikai főidényben, október 1-ig közlekedik. Jh izéimét &tuz mm égett meg./ Ha korábban nem volt egység a feudális anarchiába sülyedt. örökké torzsalkodó főurak között, úgy most a veszélytől hajtva mindent alárendeltek az érdekazonosságnak. Se azelőtt se azután soha nem volt olyan egységes és kíméletlenül erőszakos a magyar nemesi hatalom, mint a Dózsa-féle jobbágyforradalommal szemben. Az erélyes Mátyás halála után ,.remek” királyra leltek a pipogya II. Ulászló személyében: felőle azt tehettek ,amit akartak. Könyöröghetett, panaszkodhatott a király, szavát nem nagyon hallották. Most bezzeg hűséges alttvalóként siettek hozzá Budárja, amikor gyűlésre hívta őket. Persze, a vezérszerep most sem any- nyira az uralkodó, mint inkább az ország oligarcháinak kezében volt. Június elsején került sor Budán a király által összehívott gyűlésre. Ezen megjelent Bakócz Tamás is, akinek ekkor még nem mertek szemrehányást tenni a nagyurak, ő viszont a keresztesek elleni szélsőséges buzdítással hálálta meg ezt. Ámbár a főurak valójában, komor nehezteléssel viseltettek a hercegérsek iránt, de nem merték bántani, mert ha a hercegprímáshoz nyúlnak, akkor méginkább magukra lázítják az amúgyis forradalmasodon országot. Amellett Róma pártfogását is élvezte a hatalmas főpap. Ha bántják, beláthatatlan bonyodalmakkal kell számolniok, de ha élnek a segítségével, gyorsabban állíthatják helyre a nemesi osztály hatalmát. Mérlegelésüket talán mindenkinél jobban értette a hercegprímás, ezért nyomatékkai helyeselte a parasz- lorradalmárok megbüntetését. S, hogy milyen céllal tartottak tanácskozást a király és a nagyurak, arról ‘a szélesebb közvélemény is ízelítőt kapott: amíg folyt a gyűlés az uralkodó palotájában, addig odakint az utcákon elrettentő példaként a foglyul ejtett keresztesek hosszú sorát nyársalták fel. A főurak mindenekelőtt a székváros környékét szerették volna biztonságban tudni, hiszen Buda közelében, a gubacsi dombok között immár második hónapja táborozott Száleresi Ambrus vezetésével Dózsa egyik sereg- része. Ennek leverésével bízták meg Bornemissza Janos tolnai nemest. Amit csak tudtak, rendelkezésére bocsátottak. Erős lovasságot bíztak a kezére, gyalogosnak Buda és Pest polgárait rendelték parancsnoksága alá, csak úgy, mint a királyi zsoldosokat. Alvezérei, Tömöri Pál, Batthyány Ferenc és Móré László ugyancsak nagyszámú katonasággal rendelkeztek. Ráadásul döntő fölényt biztosított számukra a Szentlórincen várakozó nemesi had: Nógrád, Heves, Hont és Pest megye bandériumai alig várták, hogy megtorolhassák a fölkelt parasztoktól elszenvedett viszontagságokat. Bornemissza János serege június 21-én kelt át a pesti partra a haltéri révnél, (a mai Erzsébet híd közelében). A Kecskeméti kapun át hagyták el a várost és rövidesen a gubacsi keresztestábor közelébe értek. A fegyveres jobbágyok ama része, amely még nem szokta meg a katonai rendet, csupán az indulatára hallgatva az érkező urakra rontott. Tömöri Pál, a tapasztalt hadvezér gyorsan szétverte ezt a rendetlen támadást. Élve az első siker lélektani előnyével, Bornemissza Ígéretet tett a kereszteseknek: bocsánatot nyer és azonnal hazatérhet, aki meghódol. Kevesen haj lottak szavára, de a kevesek között volt Száleresi Ambrus parancsnok is. Az életre-halálra szóló harcot elfogadó keresztesek rendezték soraikat, szabályos alakzatban, zászlók alatt indultak ütközetbe, noha látták, hogy a túlerővel szemben kevés reményük lehet a győzelemre. Bornemissza tüzérségével szemben nem volt ellenszerük .szétzilált soraikban pedig Tömöri nehézlovassága vitt véghez kegyetlen mészárlást. Végül csak a menekülésben reménykedhettek. Két irányban hagyták el a csatateret. Egy részük a Csepel szigetre igyekezett átjutni a Dunán, míg a többiek a Rákospatak völgyében fölfelé menekültek. De nem sokan élték túl a katasztrófát. Vagy a Dunába fulladtak, vagy foglyul estek. Ök szörnyűbb módon végezték, mint akiket azonnal megöltek. Fülüket, orrukat, karjukat levágták, így kellett hazamenniök, hadd lássa mindenki, hogyan álltak bosszút a nemesek. Ugyanezen a napon zajlott le egy másik ütközet a keresztesek ellen Heves vármegyében, a Tárná völgyében. Itt Drágffy János vezetésével rontottak a nemesek a Debrő várát ostromló hétezer jobbágyra. Akárcsak a gubacsi homokdombok között. Debrő mellett is kemény ellenfélnek bizonyultak a fölfegyverzett szegények. Hiába rendelkeztek a nemesi csapatok minden szükséges hadieszközzel, hiába voltak túlerőben, a hosz- szú és elszánt küzdelem ellenére sem tudtak döntő győzelmet aratni. Megverték ugyan a jobbágyokat, de erejüket nem törték meg, s azok újra gyülekeztek. Mindez a nemesi osztály javára billent katonai fölény tényén már nem változtatott. Elkezdődtek a tömeges megtorlások. Miként a gubacsi foglyokat, úgy a debrőieket is rettenetesen megcsonkították. Nagyrészüket a helyszínen felkoncolta Drágffy. Tizenhat főbb keresztest kiszolgáltatott az országtanácsnak, hadd mutassa meg az is, milyen szigorú. A tizenhat áldozattal Rákos mezején végeztek. Fejükre tüzes sisakot húztak, különböző módon húzták őket karóba, majd felnégyelték tetemüket. Bornemissza Jánosnak még ez a kegyetlenség sem volt elég. Diadalmenetet rendezett Budán, barmokként hajtatta a vérző parasztokat, végül válogatott hóhérmunkával oltotta ki életüket. Gerencsér Miklós Következik A borzalom trónusán i 10. Vérző parasztok
