Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

1972. május 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Ha egy szobában találkoznak... Mit válaszol Szöul ? Lassan bevett gyakor­lattá válik, hogy ha Kim ír Szén, a Koreai Demokrati­kus Köztársaság miniszter- elnöke japán újságírókat fo- g- és nyilatkozik nekik, ak­kor a világ újra és újra ér­deklődéssel figyel a távol­keleti félszigetre. Ezek a nyi­latkozatok. pontosabban a távol-keleti feszültség enyhí­tésére irányuló javaslatok, méltán váltanak ki figyel­met. A napokban — alig há­rom hónappal ezelőtt tett indítványa után — a népi Korea vezetője közölte; Phenjan hajlandó azonnal tárgyalásokat kezdeni Szöul­lal, az ország békés egyesí­téséért. Szó szerint ezt mondta: „Ügy vélem, ha Észak és Dél megbízottai egy szobában találkoznak és tárgyalnak, sok közös érint­kezési pontot tudnának ta­lálni.” A javaslatra azonban leg­alábbis egyelőre nem érke­zett válasz. Az amerikai és a szöuli politikusok akik gyak­ran vádolják a népi Koreát merevséggel, és magukat a rugalmas politikai gyakorlat híveinek tüntetik fel, min­den bizonnyal zavartan ve­szik tudomásul a KNDK tárgyalási készségét. Kim ír Szén indítványának ugyanis fontos része, hogy Phenjan nem köti semmiféle előfel­tételhez a kétoldalú kapcso­latfelvételt, így például az amerikai csapatok kivoná­sához sem. A népi Korea meg-meg- újuló állásfoglalásait indo­kolja és magyarázza Kim ír Szénnek az a kijelentése, hogy Korea két részének egyesítése a koreai mp leg­főbb óhaja. S ez nem frá­zis. Elég arra utalni, hogy Koreában ugyan 19 éve hall­gatnak a fegyverek, ám csak fegyverszünet tfm. -■ "béke nincs... Ezalatt a majdnem,' két évtized alatt semmiféle kapcsolat nem létesülhetett a háború során kettészakadt családok, egymástól külön­vált barátok, ismerősök kö­zött. A 38. szélességi fok kettévágja Koreát. A KNDK az elmúlt 19 évben számta­lan tárgyalási indítvánnyal igyekezett áttörni ezt a fa­lat. A Dél azonban hosszú időn keresztül fegyverekkel válaszolt. Amíg Északon az ipar és a mezőgazdaság fej­lesztésével párhuzamosan ar­ra törekedtek, hogy előmoz­dítsák a békés egyesítést, ad­dig Délen a Pentagon elkép­zelései szerinti teljes rr.ilita- rizálással és az amerikai csapatok jelenlétével eleve­nen tartják a feszültséget. A Pueblo kémhajó és az EC—121-es felderítőgép ku­darccal végződött emlékeze­tes provokációi ismertek. Ro­bert Donia, a CIA volt ügy­nöke nemrégiben a Washing­ton Post hasábjain az ame­rikai titkosszolgálat kevésbé ismert tevékenységéről leb- bentette fel a fátylat. Beval­lása szerint az amerikaiak évente kétszáz kísérletet tesz­nek, hogy felderítőket dob­janak át a KNDK-ba, leg­többször a fegyvermentes övezeten keresztül, de igény­be vesznek tengeralattjáró­kat is. Ezek után paradoxon­nak tűnik, hogy a szöuli ve­zetés tavaly mégis hajlandó­nak bizonyult a KNDK-val való minimális érintkezés megteremtésére. A magyará­zat: a tavalyi dél-koreai el­nökválasztás során a pol­gári ellenzék jelöltje nyíltan hirdette a népi Koreával va­ló kapcsolatfelvételt, és ha­tottak Szöulra az ázsiai rea­litások is. Augusztusban így létesülhetett kapcsolat az északi és a déli Vöröskereszt Társaságok között Panmind- zsonban. A megbeszélések humanitárius jellegükön túl is figyelmet érdemeltek, hi­szen ez volt az első kapcso­lat húsz év óta a KNDK és Dél-Korea között. A jelen­leg folyó megbeszélések ere­deti célja: a háború idején kettészakadt családok fel­kutatása, kapcsolataik meg­teremtése. Bebizonyosodott azonban, hogy Szöul érdemi tárgyalásokra még mindig nem hajlandó. Sőt, az állító­lagos „északi fenyegetésre” hivatkozva december óta rendkívüli állapot van ér­vényben Dél-Koreában. Ezt az indokot még Washington­ban is megcáfolták,- és kije­lentették, hogy semmiféle „északi fenyegetést” nem ta­pasztalnak. Ex év eleje óta a KNDK. a Vöröskereszt tár­gyalások egyhelyben topogá- sa. a dél-koreai háborús pszichózis felszítása ellenére újabb és újabb javaslatokkal ostromolja Szöult. Az alap­elvek: kétoldalú tárgyalás a fegyverszüneti egyezménynek békeegyezménnyel történő felváltására, az amerikai csapatok kivonása. Észak- és Dél-Korea fegyveres erőinek jelentős csökkentése, széles körű politikai tárgyalások a békés egyesítés érdekében. Nyilvánvaló, hogy már a két­oldalú megbeszélések ténye is jelentősen csökkentené a feszültséget a koreai félszi­geten. Márpedig e félsziget békéje jelentősen hozzájá­rulna ahhoz is. hogy csök­kenjen a feszültség az Egye­sült Államok agresszivitásá­tól terhes ázsiai térségben. Ezért várja a világ figye­lemmel: mit válaszol Szöul? kompromittálódott Humph­rey. 1969 elején az Apollo— 11 űrhajósainak fogadtatása után, Guam szigetén az új­donsült elnök meg is hirdet­te: hazahozza az amerikai „fiúkat” és helyettük a he­lyi kormányok vállaljanak nagyobb részt — ahogy, kife­jezte magát — önmaguk vé­delméből. Ezért tekintélye­sen felduzzasztottá a délke­let-ázsiai rendszereknek nyújtott katonai segítség mértékét. Váratlan tettek embere44 Sulzberger, a New York Times nagyhírű publicistája a „váratlan tettek emberé­nek” nevezte Nixont. Port­réját kiegészítette azzal, hogy vaskövetkezetességgel ragaszkodik elveihez — mindaddig, amíg nem ütkö­zik nehezebb akadályba. Ha ez bekövetkezik, váratlan in­dulati cselekvésre képes. Sulzberger ezt a jellemzést akkor írta, amikor Nixon elmondta beiktatási beszé­dét. Az elnök politikáját most sem lehetne jobban jel­lemezni. A helyzet bizonyos­fokú reális felmérése, elnök- választási programjának végrehajtása csak addig jel­lemzi ezt a külpolitikát, amig nem bukkannak fel váratlan nehézségek. Ekkor még elődjeinél is agresszí­vebb lépésekre képes Nixon, képes a hibák eszkalációjá­ra, halmozására. A világ realitásának elis­merése jelentős tárgyalá­sokhoz vezetett. Európában megszületett a négy nagyha­talom új felelősségét tükrö­ző Nyugat-Berlin egyezmény. Vietnamból megindult az amerikai szárazföldi alaku­latok kivonása, jó lendület­tel folytak a még Johnson elnöksége alatt megkezdődött tárgyalások a stratégiai fegy­verek korlátozásáról. Az eszmecsere loWtatása A reálpolitika és a nixoni látványos akció-imádat je­gyeit viselte magán az el­nök két útjának bejelentése. Az idén márciusban Pekin­get kereste fel és most Moszkvába látogat. Peking egy új politika nyitánya volt, a küszöbön álló moszkvai ta­lálkozó viszont annak az év­Adjátok vissza Írországot az íreknek! „Véleményem szerint a BBC nagy szívességet tett nekünk” — örvendezett Pa­ul McCartney. S valóban, amióta az állami brit adó és a kereskedelmi rádióadók, például a luxemburgi rádió angol részlege, betiltotta McCartney „Give Ireland Back The Irish” (Adjátok vissza Írországot az írek­nek) című politikai songjá­nak közvetítését, a lemez egyre nagyobb keresettség­nek örvend. A 29 éves művész és Wings nevű zenekara a dalt a Londonderryben lezajlott véres vasárnapra 1972. ja­nuár 30.) utalva szövegezte meg, mint ismeretes, azon, a napon 13 északír tüntetőt agyonlőttek az angol kato­nák. „Hogyan tetszene neked, ha munkába menet ír kato­nák tartóztatnának fel? — teszi fel a kérdést McCart­ney az angol polgárnak. — Engedelmeskednél, vagy va­dul csapkodnál magad kö rül?” A dal minden szaka­sza a címben szereplő felhí­vással fejeződik be. S ha feltesszük a politi­kai és morális beállítottság­ra vonatkozó kérdést, McCartney londoni irodája így válaszol helyette: Paul McCartney úgy véli, hogy Ulsterben súlyos hibát kö­vettek el. Véleménye sze­rint az embereknek meg kell kapniuk azt, ami megilleti őket — az íreknek Írorszá­got, a vietnamiaknak Viet­namot, Paul McCartneynek Paul McCartneyt, és Önök­nek is önmagukat.” Ezekkel a kijelentésekkel McCartney ismét fölkeltette maga iránt a már lanyhuló érdeklődést. Feleségével és két gyermekével skóciai vi­déki házába húzódott visz- sza. John Lennon, volt ba­rátja és kollégája, egyik da­lában gúnyosan meg is kér­dezte tőle: „Jól alszol?” Wings elnvezésű rock-cso­portjával McCartney újab­ban kisvárosokban és egye­temeken turnézik. A zené­szek régi rock and roll szá­mokat játszanak, miközben McCartney gyerekei össze­vissza ugrálnak a színpadon. Nagyobb sikere van John Lennonnak, akinek legutób­bi nagylemezét is elismerés­sel fogadták mind a kritiku­sok, mind a zenekedvelők. Hazájának időközben hátat fordított, és japán felesé­gével New Yorkban, él. John Lennon a távoli Amerikában is törődik Észak- írország sorsával. Megkom­ponálta a Véres vasárnap cí­mű protest-songot, és szö­veget is írt hozzá. A siker nem sokáig váratott magára. A BBC betiltotta ennek a dalnak a közvetítését is. Egyébként George Harri­son, a Beatles harmadik em­bere, aki gitárosként né­gyük közül a legjobb volt, de mint énekes és zeneszer­ző elmaradt mögöttük, idő­közben túlszárnyalta őket. A szétválás után világhírű da­lokat komponált, így példá­ul a My Swee Lord című dalt, és olyan pop-nagysá­gokkal dolgozik együtt, mint Leon Russel, Bob Dylan, és Eric Clapton. Ezekkel a ze­nészekkel és régi társával, Ringó Starr-ral New York­ban jótékonysági hangver­senyt adott a Bengál Köz­társaság javára. A bevétel elérte a 243 418 dollárt. A most megjelenő Bengál Köz­társaság-albumból és a való­színűleg őszre elkészülő filmbeszámolóból származó bevételt is a Bengál Köztár­saságba küldik. Ringó Starr is sikereket ért el az általa komponált és énekelt dalokkal, de újab­ban a film felé fordul. Rö­videsen bemutatják a film­színházakban A vak című vadnyugati filmet, amelynek ő az egyik főszereplője. Okinawa amerikai támaszpont marad tizedes eszmecserének foly­tatása. amely — hol meg­élénkülve, hol lelassulva — folyik a világ két legna­gyobb hatalma között. A leg­utóbbi csúcstalálkozó óta eltelt idő során több fontos kérdés megérett arra, hogy a legmagasabb szinten meg­tárgyalják. Ilyen szempont­ból szükségessé és fontossá vált Nixon moszkvai uta­zása. Minden a megegyezés irá­nyába történt, minden lépés­nek korunkban fokozott je­lentősége van, különösen, ha valamely ügyben a Szovjet­unió és az Egyesült Államok állapodik meg egymással. Ezekkel a reményekkel, ezekkel a gondolatokkal vár­ta a világ Nixon repülőgé­pének landolását a vnukovói repülőtéren. Időközben azonban az amerikai elnök bemutatta profiljának másik oldalát is. A hazafias erők sikeres of- fenzívája rombadöntötte „vietnamizálási” politikáját. A kiút keresése helyett foly­tatta azoknak a hirtelen és veszélyesen kapkodó intéz­kedéseknek sorát, amelyek közé a VDK elleni bombatá­madások felújítása, vagy a Bengáli-öbölbe küldött ame­rikai flotta tartozik. Május 8-án drámai hangú tv- beszédben bejelentette: el­aknásítja a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kikötőit és megbénítja az ország köz­lekedési útvonalait. Tárgyalások kora Az amerikai lépésre adott szovjet válasz három fontos dolgot jelentett ki: 1. Nixon intézkedése jogtalan, sért mindenfajta nemzetközi jo­got; 2. A vietnami kérdést csak tárgyalásos úton lehet rendezni; 3. A Szovjetunió továbbra is — a szolidaritás alapján állva — minden se­gítséget megad a vietnami nép harcához. Ez a józan és higgadt hang csak az ame­rikai eszkalációs lépések szükségtelen és bűnös voltát szögezte le, ugyanakkor azonban nyitva hagyta az utat a tárgyalások előtt. Ni­xon moszkvai látogatása azonban — mint ahogy előre látható — nem lesz amolyan látványos tv-show műsor, mint amilyennel Pekingből örvendeztette meg választóit. Nehéz, de érdemi tárgyalá­sokra van kilátás. Kereszty András Vége 1972. május 15-én — a II. világháborúban nagy ameri­kai véráldozatokkal meg­szerzett, az 1951-es japán— amerikai békeszerződés meg­kötése óta amerikai köz- igazgatás alatt álló Byukyu- szigetek (köztük a kőolaj­ban gazdag Senkaku-szige- tek) visszatértek Japánhoz. A 2 196 km' területű, 73 szi­getből álló csoporton egy­millió japán anyanyelvű em­ber él. a szigetek egész gaz­dasági termelésében a me­zőgazdaság és az elsődleges ipar 8, a feldolgozó- és egyéb másodlagos iparágak 18, az infrastruktúra és a harmadlagos — szolgáltató — ágazatok (a támaszpontokon foglalkoztatott munkaerő, a kiskereskedelem, szállodák, szórakoztató ipar stb.) 74 %- ban részesedik. A mezőgaz­dasággal foglalkozó lakosság cukornádat, batátát, kám­fort, banánt és zöldséget ter­mel. A szigetcsoport a hábo­rú előtt Japán legszegényebb vidéke volt. A megszállás évei alatt az amerikaiak 200 millió dollárt fordítot­tak az úthálózat, a villamo­sítás. a vízellátás fejleszté­sére, valamint a közoktatás megjavítására. A katonai beruházásaik értéke pedig meghaladta a 680 millió dol­lárt. A Tajvantól és Japántól egyenlő távolságra — kö­rülbelül 700 km-re — fekvő 1 170 km2 területű Okinawa- szigetén helyezkedik el a te­rület közigazgatási köz­pontja, a 260 ezer lakosú, Naha, és itt található az Egyesült Államok legnagyobb ázsiai támaszpontja is. A bázisok 297 km2 területet foglalnak el. A 137 különbö­ző katonai létesítményen 91 000 amerikai katona állo­másozik. Ezek a támaszpon­tok fontos szerepet játszot­tak a koreai háború idején és a vietnami háborúban is. 52 000 okinawai dolgozott a katonai közigazgatásban és a támaszpontokon. Japán lakossága hevesen tiltakozik az Okinawán lévő amerikai támaszpontok el­len. mert ezek nemzetközi konfliktus esetén az ország biztonságát veszélyeztetik. A szigetek lakossága sem lel­kesedik az anyaországhoz való visszacsatolásért. Az amerikai adminisztráció csökkentésével és egyes bá­zisok átadásával a lakosság bevételei csökkennek. Portinál O katonaszökevények Hollandiában Az elmúlt hónapokban több százra növekedett a portugál katonaszökevények száma Hollandiában. Havon­ta átlagban harminc portugál fiatal érkezik, akik nem haj­landók bevonulni a hadse­regbe, és több évet harcolni az ország afrikai gyarmatain. Néhány évvel ezelőtt csak kevés dezertőr telepedett le Hollandiában. Ennek az volt az oka, hogy a holland ható­ságok rendszerint már a ha­tárátjárókról visszaküldték a portugál fiatalokat. Azóta a közvélemény nyomására a hatóságok némileg módosí­tották magatartásukat. Je­lenleg 600 portugál katona- szökevény él Hollandiában. Helyzetük egyáltalán nem rózsás, de számukra nincsen más kiút, ha nem akarnak Afrikában harcolni és meg­halni. Portugália szomszédja, Spanyolország, úgyszintén diktatórikus állam, amely nem fogad be szökevényeket. Franciaországban egyre ne­hezebb tartózkodási enge­délyt kapni. Az NSZK-ban és Belgiumban nem nézik jó szemmel a katonai szolgálat elől menekülő portugál fia­talokat. Csak a skandináv országokban telepedhetnek le szabadon. A legtöbben azon­ban mégis Hollandiát vá­lasztják, mert közelebb van hazájukhoz. A hatóságok gyakorlatilag semmit sem tesznek, hogy megkönnyítsék a szökevé­nyek sorsát. A legtöbben megkapják ugyan a tartóz­kodási engedélyt, ez azon­ban nem jelent semmiféle jogbiztonságot. Aki nem tud elé gyorsan állást találni vagy beilleszkedni a holland társadalomba, számolhat ve­le, hogy kitoloncolják az országból. A tartózkodási en­gedély, amit évente meg kell hosszabbítani, nem szavatol­ja a szociális biztosítást. A portugál szökevények nem kaphatnak állami ösztönf**- jat az egyetemeken. Igen nehéz álláshoz jutni­uk, de talán még nehezebb lakást bérelni. Szerencsésnek mondhatja magát, akit tá­nyérmosónak felvesznek va­lamelyik vendéglőbe. A katonaszökevényeket a holland hatóságok hivatalo­san nem tekintik menekül­teknek. Csak az kap politi­kai menedékjogot aki be tudja bizonyítani, hogy faji, vallási, nemzeti vagy világ­nézeti okok miatt üldözik hazájában. A politikai mene­kültet nem utasíthatják ki az országból, és ugyanazokat a jogokat élvezi, mint a hol­land állampolgárok. Az el­múlt évek során azonban csak néhány portugál fiatal­nak sikerült kiharcolni, hogy politikai menekültnek ismer­jék el. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents