Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-19 / 116. szám

1972. május 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vizet kér Mezőtúr Elég sok város, község küszködik ivóvízhiánnyal Szolnok megyében. A na­pokban szerkesztőségünk le­velet kapott Mezőtúrról, amelyben a város új tele­pének lakói szintén erről pa­naszkodtak. Azt írják, hogy a lakóházak második eme­letén már délután nincs víz. A munkából hazatérők pedig ilyenkor szeretnének mosni, főzni, fürödni. — Mi lehet az oka a me­zőtúri vízhiánynak? — ér­deklődtünk Molnár Ernőtől, a városi tanács elnökhelyet­tesétől. — Éppen a május 11-i párt-végrehajtóbizottsági ülésen tárgyaltunk erről a témáról. Abban látjuk a vízhiány elsődleges okát, hogy Mezőtúr külterületein — de a városban is — na­gyon sok az olyan családi ház, amelyhez kisebb-na- gyobb kert tartozik. Ezek locsolására nagy mennyisé­gű vizet elhasznál a lakos­ság. Rendes körülmények között 500 köbméter tarta­lékvíznek kellene maradni. Az elmúlt napokban hozzá­járult a vízhiányhoz az is, hogy glóbusunk nem műkö­dött a vízhálózat mosatása miatt. De ez csak két-három évenként ismétlődik. Külön­ben ha egy kiadós esőt ka­punk akkor nincs probléma a város vízellátásával. — Mit tesz a városi tanács annak érdekében, hogy meg­szűnjön a vízhiány? — Hamarosan vízkorláto­zó intézkedéseket vezetünk be. Ezek természetesen a kert locsolásokra vonatkoz­nak. A későbbiekben új ku­tak fúrásával, a vízhálózat bővítésével próbálunk segí­teni. Jelenleg két kútcsoport ad vizet a városnak, de Me­zőtúr rohamosan fejlődik, épülnek az új lakóházak, in­tézmények, ezeknek is vizet kell biztosítanunk. A városi tanács, a szolnoki víz és csatornamű vállalat közös beruházásával épül a har­madik kútcsoport. A válla­lat már meg is kezdte az első kút fúrását. Reméljük két-három éven belül vízel­látási problémánk nem lesz. — sze — Bővül a déli kisliatár forgalom A Dunántúl déli felén te­vékenykedő pécsi vasútigaz- gatóságon dr. Szabó Tibor, az igazgatóság vezetője csü­törtökön, tájékoztatta a sajtó képviselőit az 1972—73. évi menetrendváltozásokról. Új­donság többek között, hogy bővül a pécsi vasútigazgató- ság területén a kishatárfor- galom. A jugoszláv vasút Koprivnica—Gyékényes kö­zött újabb két vonatot köz­lekedtet, s ezekhez megfe­lelő csatlakozásokat biztosí­tanak. Teljesen új a menet­rendszerkezet Budapest— Pécs között. A fővárosból reggel Pécsre induló gyorsT vonat menetideje 45 perccel rövidül. Javul Nagykanizsa összeköttetése Budapesttel. Az életbelépő új menet­rendben Budapest Keleti pu.—Pécs között forgalomba helyezik a pécsi vasútigazga- tóság első postavonatát, amely hozzájárul Baranya, Somogy és Tolna postai és áruszállításának korszerűsí­téséhez. Ugyancsak ezidőtől bekapcsolják Pécset és kör­nyékét az országos konté­nerforgalomba. Egy ösztöndíj előzményei Amikor tanárai egybe­hangzóan állították, hogy minden tárgyból kiváló ered­ményekre képes, feltámadt bennem a gyanú: talán vala­mi magoló, folyton tanulmá­nyi átlagait számolgató, egy négyes miatt sírva fakadó „jó tanuló”? ☆ A szolnoki Városi Tanács, mint ismeretes, ösztöndíja­kat ad fizikai dolgozók te­hetséges gyermekeinek, hogy megkönnyítse nekik a gim­názium elvégzését. Az új ösztöndíjasok egyike Csontos Margit, a szolnoki Áchim úti általános ‘ Iskola nyblcadikós tanulója. Ősztől kapja az ösztöndíjat. Édesanyja taka­rítónő a megyei pártbizott­ság oktatási igazgatóságán, édesapja segédmunkás a pa­pírgyárban. ■fr Dr. Kovács Zoltánnét, az iskola igazgatóját kértem először, hogy mondja el, mi­lyen indokok alapján tartot­ták méltónak Csontos Mar- gitot az ösztöndíjra. — Jó volna, ha sok ilyen tanuló járna az iskolánkba — kezdte az igazgatónő. — Komoly, lelkiismeretes, megbízható. Éppen ebből adódtak bizonyos gondjaink is: annyi feladatot kapott amennyi már kezdte meg­haladni fizikai teljesítőké­pességét. Észrevettük, hogy nehezen győzi erővel a mun­kát. Attól kezdve kevesebb megbízást adtunk neki. Ta­náraink nemegyszer vitat­koztak azon, hogy melyik tantárgyból induljon tanul­mányi versenyeken. Mind­egyikből könnyedén képes a jeles szintet elérni, beleértve a testnevelést és a rajzot is. Fölszólalás közben a városi úttörőparlament alakuló ülé­sén a szolnoki úttörőházban Természetesen ez nem azt jelenti, hog nincs határozott érdeklődési köre. A matema­tika és a fizika érdekli a legjobban, a gimnáziumba is ilyen tagozatra megy. Vida Vilmos csapatvezető más oldalról egészíti ki az elmondottakat: — Margit három évig raj- vezető-helyettes volt, az idei tanévben a csapattanács tit­kára. Tavaly novemberben megkapta a „Kiváló Űttörő- munkáért” kitüntetést, nyá­ron pedig két hét jutalom­üdülésen vesz részt Csille­bércen. Kifogástalanul vé­gezte minden munkáját az úttörőmozgalomban is. ☆ Csontos Margit szerényen, de magabiztosan beszél. Nyo­ma sincs, hogy a tanulmányi sikerek, vagy a kitüntetések elbizakodottá tették volna. — Nehéz volt választani — mondja. — Szinte egyfor­mán szerettem a számtant, a fizikát, az irodalmat, a tör­ténelmet. — Végül mégis választani kellett. — Igen. A számtan és fi­zika tagozatra jelentkeztem. A Műszaki Egyetemre sze­retnék menni, — persze ez még nagyon messze van. Az irodalom szeretetét azonban meg akarom őrizni. Csontos Margit nem a '„jó tanuló” említett típusa, ha­nem tehetséges, sokoldalú érdeklődésű ember, aki ko­rához képest meglepő cél- tudatossággal készül arra a pályára, melyet legjobb ké­pességei alapján kijelölt ma­gának. Az ösztöndíj odaítélői sze­rencsésen választottak. A se­gítség jó helyre jutott. B. A. Forró sikerű hangverseny Emlékezetes nyitány a Családi és társadalmi ünnepségek II. országos bemutatóján Tegnap délelőtt az ünnepi alkalomra készült, stílusos szignálmuzsikával kezdő­dött meg — a zenét Molnár László komponálta — a Csa­ládi és társadalmi ünnepsé­gek II. országos műsorbe­mutatója. A nevezetes ese­ményre díszbe öltözött a szolnoki Városi Tanács nagyterme. Az ország min­den részéből Szolnokra ér­kezett vendégeket, az ün­nepségeket rendező városi és megyei intézetek vezetőit, a bemutatókon részt vevő 21 kórus, együttes tagjait és di­rigenseit, a megyék küldöt­teit Zakár Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese kö­szöntötte. Megnyitójában hangsúlyozta a rendezvény országos jelentőségét, azt a kezdeményező szerepet, amellyel a megye és a vá­ros szeretne hozzájárulni a családi és társadalmi ün­nepségek tartalmának szí­nesítéséhez, formai gazdagí­tásához, bensőségessé tételé­hez. A második találkozó új­donsága: a múlt esztendő­ben meghirdetett országos pályázaton díjat nyert, de eddig nem publikált kórus­művek ősbemutatója. Tizen­négy kórusmű hangzott el először a városi tanács nagy­termében szakmai közönség előtt; közöttük olyan neves zeneszerzők dalai, mint az Erkel-díjas Balázs Árpád. Mesterien megépített, újsze­rű hangzásvilágú, jól éne­kelhető hatásos művei átütő sikert arattak. A díjnyertes dalokat Báli József és Mol­nár László karmesteri irá­nyításával a szolnoki Társa­dalmi és Családi Eseménye­ket Rendező Intézet kamara- kórusai szólaltatták meg. A nézőtéren ott voltak az elő­adott kórusművek szerzői is. Csaknem kivétel nélkül. Így a már említett Balázs Ár­pád, továbbá Pászti Miklós, akinek három kórusműve is szerepelt az ünnepi bemuta­tón, valamint Juhász Fri­gyes, Zsolnay Ágoston, Kö­vecs Imre, és a szerzőként is szereplő Molnár László. A névadó ünnepségre, a társa­dalmi temetésre és a házas­ságkötésre született kórus­műveket a jelenlévők nagy tetszéssel fogadták, és mele­gen ünnepelték a szerzőket. A most szárnyra bocsátott dalok kottaanyaga iránt a bemutatót követően máris megindult az érdeklődés a kórusvezetők körében. A megnyitó hangverseny szűn­ni nem akaró tapssal ért véget. Délután szintén a városi tanács nagytermében 8 kó­rus mutatta be műsorát. Szolnok megyét ezúttal a ti- szaföldvári tanács és a kar­cagi művelődési 'ház kama­rakórusa képviselte. A to­vábbi bemutatkozó kórusok: a nyíregyházi Krúdy Gyula szakközépiskola, a tatabá­nyai Családi Intézet, a mo- sonszentmiklósi Ifjúsági Klub, a veszprémi Társadal­mi és Családi Eseményeket Rendező Intézet, a gyön­gyösi Vidróczki együttes és a nyíregyházi Ujú Zenebará­tok kamarakórusa. A bemutató hangverseny harmadik felvonása este fél 8-kor kezdődött. Ezen ismét újabb 8 kórus — az ország különböző kórusai — mu­tatkozott be. Ma, pénteken a Ságvári Endre művelődési központ színháztermében már a komplex műsorok is be­mutatkoznak. Az országos rendezvény második napjá­nak programjában egy mód­szertani kiállítás megnyitá­sa is szerepel. A kiállítás a művelődési központban te­kinthető meg. j A szolnoki Társadalmi és Családi Eseményeket Rendező Intézet kamarakórusa; vezényel Molnár László Mikrobusz érkezett a 47-es őrházhoz (Tudósítónktól.) Az elmúlt napokban, cso­magokkal megrakott mikro­busz állt meg az Üjszász melletti 47-es vasúti őrház­nál. A Z. Szabó család nem könnyen él. Hat kis gyer­mekük közül kettő nemrég szanatóriumban volt. Az apát korábban baleset érte. így csak éjjeliőri beosztást láthat el. A MÁV Budapesti Igaz­gatóságának dolgozói sok­szor bizonyították már, ha szükség van rá, készségesen segítenek bajba jutott, vagy nehezebb körülmények kö­zött élő munkatársaikon. Az igazgatóság vezetője ezer fo­rint segélyt utalt ki a csa­ládnak. Szöllősi Lajosné a pénzügyi osztály nőfelelőse pedig azt javasolta kollégái­nak: „az ezer forint mellé ajándékot is küldjünk Z. Szabó Imre családjának.” Másnap már egymás után hozták a munkatársak a jobbnál jobb ruhaneműket: 83 tétel gyűlt össze, több száz ruhadarab. Ezeket az ajándékokat — az emberi együttérzés, segíteni akarás eme bizonyítékait —, vitte a mikrobusz Budapestről Üj- szászra a 47-es számú vasúti őrház lakóinak. S. S. Klímaterápiás kezelés Jósvafőn Csütörtökön megkezdődött az idei gyógykúráztatási sze­zon a jósvafői Béke-bar­langban. A nógrádi szénme­dencéből beutalt légzőszervi és asztmás betegségben szen­vedő dolgozókat a barlang közelében lévő harminc sze­mélyes, szanatóriumnak is beillő bányászüdülőben he­lyezték el. A beteg bányá­szok kényelmes nyugágyak­ban naponta öt órát tartóz­kodnak a barlang két szik­latermében, ahol a levegő relatív nedvességtartalma megközelíti a száz százalé­kot. Ez a barlangi levegő a kalciumon és magnéziumon kívül jelentős kloridot is tartalmaz, amely elősegíti az asztmás betegségek javulá­sát „jje scdk ttéMkmm égett rmgJ 7. Az adott szó Bárhonnan jött a hír Dó­zsa táborába, csakis ugyan­azt jelentette, akár veszede­lemről, akár sikerekről szólt: küzdeni mindhalálig. Termé­szetesen a győzelemért. De a keresztesek arra is felké­szültek az apátfalvai népíté­let után, hogy bármilyen rosszra fordulna a sorsuk, harcolnak utolsó lehelletük- ig­Hasonlóképpen gondolkoz­tak a hatalmukért, életükért rettegő nemesek is. Gyorsan és elszántan készültek a le­számolásra. Északon Bor­nemissza János növesztette mind fenyegetőbbre a neme­sek táborát. Erdélyben Sza- polyai János vajda toborzott sereget oly sietséggel, hogy még az éjszakákat sem hagyta kihasználatlanul. Az Erdélyben előforduló szórvá­nyos paraSzti csapatokkal egyelőre nem is igen törő-; dött, mert okkal hitte, hogy ahol a forradalmi parasztse­regek zöme van. ott az igazi veszedelem. Egyelőre azonban óriási volt Dózsa helyzeti előnye. Kellő biztonságban érezhette magát, hiszen számos síkföl­di vár állt már a kereszte­sek rendelkezésére. Ám hát­ra volt még a siker betető­zése. Lippa. Sólymos és Te­mesvár nélkül csak félmeg­oldásnak számított minden eddigi győzelem. Földrajzilag, stratégiailag fontos kulcshély volt a sík­föld határán a Maros utolsó szorosa, amely valóságos várkapuként őrizte' Erdélyt. Aki ezt a kaput birtokolta, annak kelet felől, azaz Er­dély felől nem kellett tá­madástól félnie, vagy meg­fordítva. És ez a „vagy” mindig nagy szerepet ját­szott a Maros utolsó szoro­sát őrző két egymással szembeni vár. Sólymos és Lippa életében. Ha erős vaj­dái voltak Erdélynek, mint például Hunyadi János, ak­kor az ő kezükön volt a két erőd. Máskor meg a kirá­lyok befolyásának volt na­gyobb súlya. Ezúttal gyenge uralkodó ült a trónon, de unokaöccséé, Hohenzollern Györgyé volt az ikererőd. Ennek meghódítására ve­zette seregeit Dózsa a Ma­ros mindkét partján hogy elreteszelje az Erdélyből ki­vezető utat. Miközben a par­tok mentén vonultak, sorra elfoglalták a nemesi udvar­házakat. Csak ott rombol­tak, s ott koncolták fel a nemeseket, ahol ellenállásra találtak. Csála, Arad Világos bevétele után június elején ért Dózsa Lippára. Serege zömével délnyugatra, a Ma­ros és Temesvár között ütött tábort, hogy a jól megvá­lasztott helyről bármilyen irányba erőket tudjon kül­deni. Mivel döntő fontossá­gú feladat volt a szoros­erődök elfoglalása, a főve­zér maga intézkedett a hely­színen. Abban az időben Lippa dicsekedhetett Arad várme­gye legnagyobb és legjelen­tősebb városa rangjával. Hét bástyával, négy kapuval állt a Maros jobb partján. Fel­legvára rendkívül erős volt híven jelentőségéhez. Pénz­verde, királyi sókamra mű­ködött. a városban, révje, vámja, igen fontos. Kórhá­záról. iskoláiról szintén ne­vezetes. Mivel a vár védői nem számíthattak felmentő sereg érkezésére, csak amo­lyan tessék-lássék módon védekeztek. Mielőtt jelentő­sebb harcra került volna a sor, átszöktek a szemközti Sólymos várába. Ritkán mutatott jóked- délyt a szigoráról híres, ál­talában hallgatag fővezér, de Lippa városának meghódítá­sa után bort osztott katonái­nak a piactéren, június he­tedikén pedig szabad zsák­mányt engedélyezett szá­mukra a fellegvárban. Közben egy pillanatra sem vette le tekintetét a szem­közti Sólymos váráról. Tud­ta. az jóval keményebb dió lesz — mert amennyivel ki­sebb Lippánál, annyival megközelíthetetlenebb a nyaktörő hegyormon. De amíg birtokba nem veszi, addig a lippai siker nem te­kinthető megnyugtatónak. Nem vesztegette hát az ide­jét. Közvetlenül a június hetedikéi pihenő után, nyol­cadikén délben már meg is kezdték a Sólymos elleni tá­madást. Prantner német származá­sú várparancsnok gondosan felkészült a védelemre. Dó­zsa úgyszintén a vár bevéte­lére. Módszeres ostromhoz látott. Hallatlan fizikai erő­feszítés árán éjszaka tüzér­séget állíttatott a szemközti hegyoromra. Kilencedikén hajnalban követséget kül­dött a várba. Megüzente, csak akkor tüzeltet, ha meg­tagadják a vár átadását. Prantner azt válaszolta, hogy smmi áron sem hajlan­dó megadni magát. Erre he­ves ágyútüzet zúdítottak a keresztesek a várra. Löve­dékeikkel számos épületet felgyújtottak, a lőporos tor­nyot is megsemmisítették. Mindez nem volt elé„ a vár parancsnokának. Lebontatta az összes zsindelytetőt és to­vább védekezett. Hiába szeretett volna Dó­zsa részese lenni a solymosi diadalnak, kötelessége a Te­mesvár közelébe táborozó seregéhez szólította. Elkö­szönvén az ostromlóktól, megparancsolta nekik, tüz- zel-vassal, mindenáron sze­rezzék meg az erődöt. Alaposan megkeserítették a vár védői az ostromlók helyzetét. A legmakacsabb támadásokat is visszaverték. Odabent azonban meghason- lott a magyar nemzetiségű katonaság a német parancs­nokkal. Prantner hallani sem akart a kapitulációról, mire a katonák megállapodást kö- töttek a keresztesekkel: át­adják a várat, ha békén el­vonulhatnak. Megnyitották hát a kapu­kat Dózsa csapatai előtt. Mi­vel a keresztesek sokat szen­vedtek ostromlás közben, fel akarták koncolni iménti el­lenségeiket. Önhatalmúlag mégsem mertek cselekedni, ezért futár útján értesítették Dózsát szándékukról. A fővezér pedig Temesvár közeléből keményen meg­parancsolta: mivel az adott szó szent, kötelesek betarta­ni. Engedjék hát szabad út­jukra a solymosi katonákat. így is történt. Következik: A tét: Temesvár Gerencsér Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents