Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-18 / 115. szám
wa. ftjsjtfi m SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 3 RIPORTSOROZAT AZ ŰJÍTÓMOZGALOMRÓL Kedv - Ötlet - Haszon 0 Szolnok megyében alapvető vonásaiban hasonlóan alakult az újítómozgalom általános helyzete, mint országosan. Legalábbis 1967—69. között. Ezekben az években a benyújtott újítások száma nagyot zuhant; 1967-ben 3704- en, 1968-ban 1963-an és 1969- ben 1565-en jelentkeztek újítással a megyében. Némileg a kétezer fölé ment 1970-ben. de 1971-ben ismét kevesebb volt az újítás, mint a megelőző évben. Az SZMT elnöksége hivatalos adatgyűjteménye nem összesíti az újítások gazdasági eredményeit Ami nem Ugyanakkor nem kívánatos kísérő jelenségekkel találkozhattunk az üzemekben. Ezek elsősorban a munkások véleményében tükröződnek visz- sza. (A bürokratikus ügyintézésre tett megjegyzéseik, az anyagi érdekeltségről mondottak stb.) Az újításokról szóló kormányrendelet. teljesen összhangban a megnövekedett vállalati önállósággal, nem tartalmaz részletes szabályozást Sőt éppen az volt a célja, hogy az eredményesebb gazdálkodás érdekében fokozza a vállalatok önállóságát az újítási javaslatok elbírálásában, hasznosításában, anyagi és erkölcsi elismerésében egyaránt A dolgozók és a vállalat Jogvédelme, biztonsága érdekében tette kötelezővé a kormány — a kollektív szerződés mellékleteként — a vállalati újítása szabályzatot. Ezt a szakszervezet közreműködésével kell elkészíteni. Alapvetően tehát a vállalatnál kell és lehet megteremteni Bz újítómozgalom fejlődésének anyagi, ügyviteli és más szükséges feltételeit Ezért az újítómozgalom helyi problémáinak okát nem külső tényezőkben, hanem a belső viszonyokban kell keresni. Ha „nem érdemes” újítani, az adott vállalatnál nem érdemes, és nem azért, mert általában nem érdemes. Természetesen igaz, hogy modem ipari termelés közepette a Konstrukciókat érintő módosításokra kevesebb lehetőség nyílik a munkások számára. Az is igaz, hogy a Más megyei forrásanyagról viszont nem tudunk. Az üzemi és egyéb tapasztalatainkat is figyelembe véve az a meggyőződésünk, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta az újítómozgalom belső átalakuláson megy keresztül Szolnok megyében is. EnneK fő eredménye, hogy az újítómozgalom intenzívebbé vált. Szerintünk is azoknak van igaza, akik fellendülésről és nem pangásról beszélnek. — Azért van igazuk, mert az újítómozgalom gazdasági hatékonysága tartsóan növekedett. Ez a tendencia. kíránalos tőlük eredő technológiai jellegű újítások egy része önmagába véve kicsi hasznot hoz, amit kalkulatív alapon díjami nem mindig lehet, — esetenként nevetséges is volna. De az újításokat szabályozó kormányrendelet 6. paragrafusa 4. bekezdése szerint: „Az egyéb újítóknak, ha a javaslat előterjesztése nem munkaköri kötelességük, újítási díjra van igényük, de megállapodhatnak a vállalattal egyéb formában történő elismerésben is.” Ez az egyéb forma pl. lehet normakedvezmény is. Mindhárom üzemben azt állították, erre a korábban jól bevált ösztönzési módra 1968 óta nincs lehetőség. A Kormányrendelet ezt pedig nem tiltja. Feltevésünk helyességét ellenőriztük. Gaál Vendel, a SZOT közgazdasági osztályának munkatársa elmondta, hogy a normakedvezmény megadását jogszabály nem zárja ki. A döntés kizárólag vállalati és szak- szervezeti hatáskörbe tartozik. Minthogy a munkások igen kedvelik az anyagi eüs- merésneK ezt a formáját, érdemes tehát újra alkalmazni. Ügy véljük, az is megvalósítható, hogy egy-egy dolgozó sok kis újítását bizonyos — előre meghatározott összteljesítmény alapján jelentősebb összeggel honorálják a vállalatok. — (Például plusz nyereségrészesedéssel, vagy jutalom formájában, a munkások számára külön pályázat kiírásával és díjazásával, stb.) újítások, szellemi alkotások a vállalat nyereségét, részesedési alapját növelik. Ami az újításokból származó haszon megadóztatását illeti, az a véleményünk, — hogy indokolt kedvezményes adópolitikával is jobban érdekeltté tenni a vállalatokat abban, hogy a dolgozók újításaira az eddiginél még nagyobb szükségük legyen. A profik ösztönzése Érdekeltek-e a műszakiak az újításban? Igen. A műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozó szakemberek egyrészt azért kapják a fizetésüket, hogy a vállalat hasznára működtessék az eszüket, tehát „hivatalból” kell újat produkálniuk. Az úgynevezett nyereségpremizáltak köre egyértelmű helyzetben van. Ha jelentős műszaki eredményt érnek el, akkor nő a vállalat nyeresége, tehát nagyobb lesz a nyereségprémiumuk is. Azt az Aprítógépgyárban és a törökszentmiklósi gépgyárban egyaránt felmérhettük, hogy 1968 óta a műszaki szervezési intézkedésekből számazó vállalati megtakarítás, tartósan, jelentős ütemben és mértékben növekedett. Ebben nyilván benne van az a műszaki produKtum is, amit 1968 előtt újításként a mozgalom javára könyvelhettek el. És ez is hozzátartozik a realitáshoz. Ettől függetlenül célszerű alaposan megvizsgálni, hogy az egyes vállalatoknál a profikat a prémium, a jutalom és a béremelés eléggé ösztönzi-e a kiemelkedő műszaki teljesítményre. «f Az újítómozgalom további fejlődésével kapcsolatban — Molnár Lajosnak, az Aprítógépgyár szb-titkárának véleményét osztjuk. Nem szabad a követelményedből engedni, de arra kell törekedni, hogy az újítómozgalom új pozitív vonásait megtartva, a szocialista brigádmozgalmon belül fejlődjék mind erőteljesebben. így lesz nagyobb a kedv, több ötlet, több a haszon, Fábián Péter (Vége) A döntési jog Á munkások bírálták a bürokratikus ügyintézést is. A töröKszentmiklósi gépgyár főmérnöke szintén egyszerűsített eljárást vezetne be. És ebben igaza van. Az újítások ügyintézése, — úgy tűnik, változatlanul túlcentralizált, ami a bürokratikus, lassú ügyintézést segíti elő. Ezért helyes lenne az egyszemélyi elbíráló döntési jogkörének, a vállalati adottságoknak — legmegfelelőbb megosztása. Végül, de nem utolsósorban az újitómozgalomnak túl a közvetlen anyagiakon, nagy a jelentősége a dolgozó szakmai önKépzésének, fejlődésének előmozdításában is, ami az egyre modernebb technika birtokba vételének elemi feltétele. Márpedig az újító- mo/.galómban résztvevők számának állandó csökkenését állapíthattuk meg az utóbbi években országosan is és á megvében is. Ejtsünk szót arról a sokat vitatott problémáról, hogy a a közgazdasági szabályozó rendszer fokozta-é a vállalati igényt a dolgozók újításai iránt, vagy sem. Ezen belül az újításoKért járó dijak, prémiumok és jutalmak a bérköltség, illetve a részesedési alap terhére való elszámolását. másrészt a kettős adózást kifogásolták. — (A plúsz nyereség után és a plusz bér után is.) A vita részben eldőlt. A kormány május 4-i ülésén úgy foglalt állást, hogy az újítási díjakat, stb. továbbra is az eddigi gyakorlat szerint kell fizetni. Azért, mert az Bányapajzsok Nyugat—Németországba (Tudósítónktól) Elindultak az első vagonok a Ruhr-vidéki szénbányákba Jászberényből. Szénbánya. bányabiztosítás, páncélpajzs. E fogalmak meglehetősen idegenül csefige- nek az alföldi ember fülébe. A szénbánya, a fekete gyémántok világa elsősorban a hegyvidékhez kötődik. Az emberek többnyire az irodalomból ismerik a bányászok még ma is nehéz munkáját. A Bányászati Kutató Intézet a magyar szénbányákkal közösen dolgozta ki a legmodernebb bátiyabiztosf- tási eljárást. Az új módszer jelentős technikai újdonság- ezért a tervezők szolgálati szabadalmat kaptak a pán- célpajzssokra. Lényege, hogy több egymás mellett elhelyezett pajzs tartja a főtét. melynek magasságához állítható a pajzs tető része. Az Aprítógépgyárban is új a szénbányákban felhasználásra kerülő páncélpajzsok gyártása. A nyugat-német bányák szakemberei is megtekinthették a páncélpajzsok alkalmazását és meggyőződtek arról, hogy a termelékenység jelentős növelését lehet elérni e pajzsok alkalmazásával. Így került sor az első magyar gyártású pajzsok szállítására 1970- ben. A nyugat-német megrendelők további 4—6 bánya pajzsokkal történő felszerelését tervezik, és az ide szükséges pajzsok szállítására kötöttek magánjogi szerződést a NIKEX Külkereskedelmi Vállalattal. A szerződések értéke közel 10 millió márka. A fokozódó igények kielégítése érdekében vállalkozott az Aprítógépgyár. hogy rövid szállítási határidőkre elkészíti a különböző tipusú páncél pajzsokat. Szabó Béla Napi 280 ezer kilowatt villamos energia A kapun tábla, felirattal: „Országos Villamos Távvezeték Vállalat Jászberényi Transzformátor Állomása” Az állomás 1952 óta üzemel, eleinte három távvezetékkel továbbította a villamos energiát. Többször bővítették és korszerűsítették, jelenleg tizenegy 20 kilo- wattos „vonala” van. 500 kilométer hosszúságú távvezetéken napi 260—280 ezer kilowatt energiát juttat el 35 községbe és több mint 70 üzembe. (megszűnése) után pedig elvégzik — szükség szerint — a gyors, vagy a lassú visz- szakapcsolást. Amikor az üzemzavar hosszabb ideig tart, az automaták kiválasztják a meghibásodott szakaszt, azt lekapcsolják, majd jelzik az ÉMÁSZ-nak a hibát. Áram megszakítással tehát a legtöbb vonalhiba azonnal megszüntethető, s a gyors visszakapcsolás segítségével kiküszöböljük, a régen annyi zavart okozó tartós áram kiesést. A 20 kilowattos mező-kapcsoló megszakító. Horváth István, a transzformátor állomás vezetője mondta el, hogy náluk automaták gondoskodnak az üzemzavarok „felderítéséről”: — Meghibásodáskor automatáink megszakítják az áramot, a hiba kijavítása Az OVIT jászberényi telepén kilencen — vezető és segéd elektrikusok — dolgoznak, feladatukat váltó szolgálatban látják el. Figyelik a műszerek rendeltetésszerű működését, biztosítják a villamos energia zavartalan továbbítását, mérik és elszámolják a napi energia fogyasztást. Lakatos József vezető elektrikust arra kértük mondja el, hogy a tökéletes, szinte mindent tudó műszerek mellett milyen szerepük van az embereknek. — Műszereink valóban mindent tudnak, de úgy, hogy mögöttük ott van az ember, aki felügyel rájuk, kezeli azokat. A napi 260— 280 ezer kilowatt áramfogyasztás valójában egy átlagszám, az naponként — gyakran napközben is — változik. — Amikor a tv egy jobb műsort sugároz, 10—15 perc alatt ötven százalékkal is emelkedhet a terhelés. A a áramingadozások próbára teszik, nagyteljesítményű automatáinkat és ha nem lenne ott az ember, aki idejében és a szükségesnek megfelelően csökkenti, vagy növeli az „adagolást” próbára tennék a fogyasztók elektromos készülékeit, vagy az üzemek milliókat érő műszereit. — Pár évvel ezelőtt amikor bővítettük jászberényi állomásunkat — ezt már Turza János az állomás legrégibb vezető elektrikusa mondja — figyelembe vettük, hogy az ipartelepítés együtt jár a villamos energia fogyasztás növekedésével. E növekedés országos átlaga, évi 8—9 százalék a jászberényi járásban — számításaink szerint — a negyedik ötéves terv végére, a jelenleginél 20 százalékkal több villamos energiára lesz szükség. Mi erre felkészültünk, transzformátor állomásunkat, amely képes arra, hogy teljesítményét egyik napról a másikra kétszeresére növelje, — a jövőnek építettük. I. A. Veszik isr meg nem is Ellentmondásos állapot a háztáji állattartásban Két levéllel kerestük meg a megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályát. Szerkesztőségünknek írta Szabó Antalné Kenderesről és Szemerédi Pál Nagykörűből. Mindketten háztáji állattartók. Egyikük meddő tehenétől szabadulna, de mint írja, nem tud. Másikuk nyakán öt borjú van, panaszolja. Takarmányért Miről is van szó? Arról, hogy a szarvasmarha az ország egyik legjobb valutája. Népgazdasági érdek tenyésztésének fellendítése. De csökken az állomány. Szolnok megyében például 127 ezerből 120 ezerre fogyott tavaly. A tehénállomány pedig 6 százalékkal — mintegy 3 ezerrel — csökkent egy év alatt. Ha az állomány fogy, nem növekedhet a levágás — mondják a megyei tanácsnál. E tételből kiindulva rendelt el a kormányzat 1972. január 1-től kivágási tilalmat, az üszőkre, tehenekre. Pontosabban, meghatározta — az állatlétszámtól függően —, melyik megyében, mennyi továbbtenyész- tésre alkalmatlan női ivarú szarvasmarhát vághatnak le. A megyében tavaly 16 650 üszőt és tehenet selejteztek, az idénre 12 200-nak a levágását engedélyezte a kormányzat. Vagyis jóval kevesebbet. Am a megyei operatív bizottság úgy döntött. hogy arányaiban nagyobb részét a háztáji állattartóknak biztosítja. Szinte változatlanul hagyta a tavalyi számot, hiszen tavaly a háztájiból 3358 selejt tehenet és üszőt vágtak le, s az idénre is messze földre járnak, s csak a gond van az állattal. Az első, amit megtudtunk Szilágyi Ferenc élelmezési csoportvezetőtől: hozzájuk is sok levél érkezik, az állatforgalmi vállalathoz szintén. Hamarosan össze is ül a szarvasmarha-tenyésztési megyei operatív bizottság, hogy tárgyaljon az ellentmondásos állapotról. 3500-as keretet biztosítottak. Ez megyei szám, amit községekre bontottak az ottani állatlétszámtól függően. Meglehet, hogy egy-egy községben több lenne a kivágandó állat, mint amennyire az állatorvos engedélyt adhat. Hiszen ráadásul az egész évre megadott mennyiségnek csak a felével gazdálkodhatott ebben a félévben. Ám, mert nagyon feszített a dolog, május 4-től engedélyezték, hogy az állatforgalmi vállalat már ebben a félévben túllépheti az 50 százalékot, s elmehet 60 százalékig. Borjak esetében — amire Szemerédi Pál nagykörűi olvasónk panaszkodik — pedig a következő a helyzet. A bi- kaborjakra minden további nélkül bárki szerződést köthet. a vállalattal, a járlatle- vél birtokában. (Hajdú József, az állatforgalmi vállalat főosztályvezetője személyesen kinn járt Szemerédi Pálnál, s megállapította, hogy panaszosunk a járlat- levelet is csak későn váltotta ki. s ezért késet* a szerződtetés.) Növendék üszőkről szólva már komplikáltabb az ügy. Egyéves kor utón vizsgálják meg. alkalmas-e továbbtenyésztésre vagy sem. Amennyiben igen, akkor nem lehet levágni. A termelő vemhes üsző nevelésre, továbbtartásra szerződhet. Ha nem vállalja a tovább- tartást, eladhatja nagyüzemeknek — de azok alig vásárolnak — vagy pedig vásáron. Az ennél kisebb, borjakat — egytől harminc napos korig — az állattenyésztési felügyelőség is vásárolja, de csak korlátozott mennyiségben, s csak akkor, ha az tbc- és brucella-mentes. De eddig még csak a tenyésztésre alkalmas borjakról, üszőkről van szó. S amelyik nem alkalmas továbbtenyész- tésre? Azt megveszik vágóba. Egyébként az ezekre szóló — nem könnyen érthető — rendelet a községi tanácsoknál. a helyi felvásárlóknál megtekinthető. Panasz a takarmányellátásra Szemerédi Pál — s még vele együtt nagyon sok levélírónk — a takarmányellátásra is panaszkodik. Bár nem elsősorban a szarvasmarha-tenyésztőket érinti, egyszerűen nincs az országban elegendő abraktókar- mány.' Nem tudunk eleget termelni sem, az importálásnak is pénzügyi korlátói vannak. Tehát míg egyfelől sdminisztratfv beavatkozással is próbáljuk a szarvasmarhaállomány csökkenését megállítani, másfelől nem tudunk elegendő takarmányt biztosítani. Az ország vezetői ismerik ezt az állapotot. Többször be ielentették, már készül a rendelkezés, amely gazdasági ösztönzőkkel biztosítja maid az — történetesen a szarvasmarha — állattartási kedvet. B. L. Csökken az állomány
