Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

1972. május 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az úttörő szaktárgyi versenyek után Lezajlottak a tanulmányi versenyek, a legjobbak már javában készülnek az orszá­gos döntőre. Június 11—24 között Csillebércen dől el az elsőség 1 érdése. Az országos döntőn a tan- l tárgyi versenyek első helye­zettjei vesznek részt, a több- fordulós verseny tapasztala­tai azonban tanulságul szol­gálhatnak a tanároknak, út­törővezetőknek, s azoknak a diákoknak is, akik most nem kerültek be a legjobbak kö­zé. Lehet, hogy jövőre az általános iskolai vagy kö­zépiskolai versenyeken az ő nevüket olvashatjuk az elsők között. A versenyeket gondosan előkészítették, s mindent megtettek a kisebb-nagyobb súrlódások, reklamációk el­kerülése érdekében. A fel­adatokat a Magyar Üttörők Szövetsége Szolnok megyei Elnökségének szakági szak- bizottsága állította össze Az egységes feladatok nemcsak az azonos szintű követelménye­ket biztosították, de bizo­nyos ‘ideiemben a tudásszint felmérését is lehetővé tették. Az egységes kép kialakulá­sát azonban néhol zavarta az értékelésekben tapasztalt eltérés. A zsűrik egyes szak­tanár tagjai ugyanis nem értékeltek mindenhol egysé­gesen. Egyes jelentések csak a negatívumokat sorolták fel, mások csak a pozitívu­mokat emelték ki. A megfelelő tudásszint­mérések alapja a tömeges­ség. A járási-városi szaktár­gyi versenyeken 769 tanuló vett részt. Számtanból, orosz­ból és magyarból a hetedi­kesek és a nyocadikosok kü­lön versenyeztek. A versenyzők kiválasztá­sakor még mindig voltak vi­ták a tantestületekben. Egy úttörő csak egy, de legfeljebb két tárgyban versenyezhet. Ez a szabály igen helyesen arra ösztönzi az iskolákat, hogy minél több tanulót vonjanak be a versenybe, másrészt minden tárgyban a legjobbak versenyezzenek. Vannak azonban olyan diá­kok, akik több tárgyból egy­formán jó teljesítményre ké­pesek. A szaktanárok nem egyszer vitatkoztak azon, hogy melyik tantárgy verse­nyében induljon egy-egy jó tanuló. A nevezés önkéntes, ennek a szabálynak a meg­tartására is nagyobb gondot kellene fordítani. Előfordul ugyanis; hogy a második tárgyban már nem mindig saját akaratukból indulnak a versenyzők. A rendezők arra töreked­tek, hogy a verseny a gyer­mekek számára legyen ér­dekes, élményekben gazdag esemény Sok volt a játékos, helyzetfelismerő, kísérletező, összefüggéseket felismerő feladat. A tanárok ezt nem fogadták egyértelmű elége­dettséggel. Többen reklamál­tak arra hivatkozva, hogy egy-egy kérdés, feladat nincs benne a tankönyvben, hol­ott éppen az volt a cél, hogy a gyermekek a könyvtől el­szakadva tudják alkalmazni ismereteiket. A járási-városi versenyek­ről 216 tanuló jutott a me­gyei dötőbe. A feladatokat erre a fordulóra is a szakági szakbizottság tagjai állítot­ták össze. A lebonyolításban nagyobb fennakadás nem volt, a verseny a szabályok szerint zajlott le A megyei fordulóban sok iskola tanulói vettek részt, s az első helyekre is egyaránt kerültek nagyobb és kisebb iskolák versenyzői, bizonyít­va a kiegyensúlyozott tudás­szintet. Több tantárgy első három­négy helyezettje szaktábo­rozásban vesz részt. B. A. Tűnőben a néma berkek Zeneiskola Törökszentmiklóson Törökszentmiklóson mind­össze 8 éve működik zene­iskola, de csak négy éve ön­álló, korábban a szolnoki zeneiskola fiókja volt. An­nak meg alig másfél éve, hogy Kodály -Zoltán nevét viselik. A felületes megfi­gyelő azt hihetné, hogy ezek­nek a változásoknak pusztán formai jelentősége van. Akikhez eddig nem jutott el a törökszentmiklósi zene­iskola ió híre, azokat a most rendezett Kodály Zoltán ze­nei napok eseményei feltét­lenül meggyőzhetik, hogy ez a kis intézet a méltán világ­hírű magyar zene-pedagógia legjobb útján jár. Megyei szolfézs-verseny, az Orszá­gos Filharmónia hangverse­nye, emlékülés a neves Ko- dály-kutató, Eősze László előadásával, Török Erzsébet népdal- és balladaestje... Ilyen rangos program az is­kola rangiát is jelzi. Kodály nevét nem cégér­nek vettük fel — mondja Meleg Károly igazgató. — Az a célunk, hogy az ő ta­nításának lényege legyen ok­tató- és nevelőmunkánk alapja. Ahogy ő megfogal­mazta: „ének alapon törté­nő hangszertanítással új énekre bírni a hangszereket: környékre kisugárzó műkö­déssel hangzó életre bírni a néma berkeket”. — Hogyan valósítják meg ezt a nemes célt a gyakor­latban? — Igyekszünk a lehető legnagyobb gondot fordíta­ni az előkészítésre, a zenei érzék az alapfokú készsé­gek elsajátíttatására Ennek kiindulása az ének és a szolfézs. A zeneiskola jelen­legi gyakorlatában ritkaság; mi saját énekkart alakítot­tunk. Igen fontos instru­mentális segédeszköz a furu­lya, ez az egyszerű népi ere­detű hangszer. Kivétel nél­kül minden növendékünk megtanul furulyázni, mi­előtt véglegesen hangszert választana. A szokásos elő­képzés osztály előtt az idén először egy úgynevezett kis előképzőt indítottunk a 6—7 évesek részére. A maximális keretet ki­merítve, 225 tanítványuk van. Harmincnál több elő­képzés, majdnem száz zon­gorista, harminchat hegedűs, tíz—tíz gordonkás, fuvolás, furulyás, trombitás és né­hány klarinétos. A hangsze­reken kívül egy ilyen tan­tárgy is szerepel: collegium musicum, — Mi is ez tulajdonkép­pen? — Zeneirodalmi kurzus, ugyancsak újdonság a tan­tárgyunkban. Húszán láto­gatják, elsősorban középisko­lások. Nemcsak azok, akik zenét tanulnak, hanem olya­nok is, akik valamilyen hű­nek csak egynegyedén ülnek a tanítványaim. Tehát a vá­ros, zene iránt érdeklődő felnőtt lakossága magáénak érzi az iskolát. Részt válla­lunk Törökszentmiklós zenei életének megteremtésében, mert ez még tulajdonképpen nincs. A Filharmónia egyelő­De sokszor meg kell igazítani a kislány kezét, amíg a gordonkából bársonyos hangot simogat elő a vonó. (Orosz Sándor és növendéke Tigyi Zsuzsa.) mán felsőoktatási intézmény­be készülnek, és tudatában vannak, hogy a zene éppúgy beletartozik az általános műveltség fogalmába, mint az irodalom vagy a képző­művészet. — A jelmondatként vál­lalt Kodály-idézetnek na­gyon hangsúlyos része a „környezetre kisugárzó mű­ködés”. Képes-e erre máris az iskola? — Évente két-két tanári, illetve növendékhangver­senyt adunk, mindig telt ház előtt, a művelődési köz­pont nagytermében. Aminek igazán örülnünk kell: a há­romszáz személyes nézőtér­re nem vállalt felnőtt bérleti sorozatot. Iskolánk tartja kézben a művelődési köz­pont felnőtt és ifjúsági zene­karát klubjának program­szervezését és a két középis­kola ifjúsági klubjának zenei rendezvényeit. Ezenkívül külterületen is (Surján, Bar- ta, Szenttamás, Ó- és Űjbál­lá) tartunk zenei ismeret- terjesztő előadásokat. Mindez öt kinevezett é' néhány óraadó tanár szor­galmát, ügyszeretetét dicséri. Ha így folytatódik tovább, a törökszentmiklósi zeneiskola hatósugarából eltűnnek a „néma berkek”. Sz. J. — N, Zs. Újfajta szintetikus szál A nyergesújfalui Magyar Viscosagyárnak, a Textilipa­ri Műszaki és Tudományos Egyesületnek, valamint a Magyar Kémikusok Egyesü­letének rendezésében szer­dán megnyílt Siófokon az Európa Szállóban a második hazai vegyiszál szimpózium. A háromnapos tanácskozá­son 180 hazai és külföldi szakember részvételével vi­tatják meg az egyik szinté- tikus szálfajtának, a poliak- rilnitrilnek kutatási, gyártá­si és felhasználási tapaszta­latait. Az eddig ismert szin- tétikus szálak közül ez ha­sonlít legjobban a gyapjúhoz. Nagyon szép élénk színekre festhető. A belőle készült kelmék tartósak, könnyen és jól moshatók. A Nyergesújfalun épülő panüzemet — amely a ne­gyedik és egyben legna­gyobb hazai szintetikus szál­gyár lesz — évi 4600 tonnás termelésre tervezték. Gépe­ink zömét — 3 millió dollár értékben — Olaszországból, a milánói Snia Viscosa cégtől vásárolták. Más külföldi gépgyáraktól és hazai üze­mektől is vettek berendezé­seket. Az új gyár a világ- színvonalnak megfelelő technológiával dolgozik majd. Bugaci légii elvételek A bugaci ménes a pusztában Még mindig gond az egészség- ügyi szakember utánpótlás Jónéhány tanácskozásra ültem már be várakozással teli, pezsgő érdemi vitára számítva, ami végül is se nem pezsgett, se nem volt érdemi, de még csak vita sem. Lehet, hogy nélkülözi a tudományos megalapozott­ságot az a következtetésem, miszerint minél kevesebb ember tanácskozik, a ta­nácskozás annál hasznosabb, annál érdemibb. Ezt a kö­vetkeztetést bizonyítja a megyei tanács kulturális if­júsági és egészségügyi bi­zottságának tegnapi ülése is. Kevesen voltak és az első fél órában már kiderült, hogy valamennyien hozzá­értő, lelkes szakemberek. Három napirendi pontja volt a szűk tanácskozásnak: a középiskolák és kollégiumok ellátottsága, az egészségügyi középkáder utánpótlás és az ifjúságpolitikai irányelvek érvényesülése a vendéglátó- iparban. A bonckés alá ke­rülő témák közül egyetlen egyet emelek ki; az egész­ségügyi középkáder utánpót­lást, ami még mindig ellent­mondásokkal terhelt és jó­néhány megoldásra váró problémát jelent a megyé­ben. Még mindig több mint száz üres állás várja a szakképzett védőnőket, ápo­lónőket, asszisztenseket, cse­csemő- és gyermekgondozó­kat. Lakást, nővérszállást, magas fizetést nem ígérhet­nek. Bár kétségtelen, hogy a bérrendezés után az ad­dig nem egészségügyi terü­leten dolgozó egészségügyi szakemberek ismét a szak­májukban helyezkedtek el, de a kórházaknak, rendelő- intézeteknek, bölcsődéknek még így is szakember gond­jaik vannak. Biztosítani fogja-e az után­pótlást a megye két egész­ségügyi szakiskolája és a két szakközépiskolája (ahol az idén érettségiznek először a diákok). A válasz: 1975-ig több mint ezer egészségügyi szakembert képeznek a me­gyében és ezzel több mint valószínű megoldódik az utánpótlás. Feltéve, ha több­ségük a megyében és a szak­mában dolgozik majd. A ko­rábbi évek tapasztalata alapján ugyanis ötven, leg­jobb esetben hatvan száza­lékúk helyezkedett el a me­gye egészségügyi hálózatá­ban, hangzott a bizottság tagjainak tényekre alapozott aggodalma. Mint ahogy az a bizottság egyik tagjának felméréséből kiderült, a megye egészség- ügyi szakiskolájában régen feltétel volt az érettségi. De ma már egyetlen érettségi­zett fiatal nem jelentkezik a szakiskolába. Az általános iskolát végzettek kö­zül is csak a gyengébbek kérik felvételüket. A felvé­teli vizsga formális, a le­morzsolódás pedig több mint 50 százalékos. És annak el­lenére, hogy a kétéves szak­iskolába kollégiumi elhelye­zést, ösztöndíjat és számta­lan kezdvezményt kapnak a tanulók, az általános iskolá­sok zöme a szakközépiskolá­ba jelentkezik, vállalva a fárasztó utazgatást, vagy a méregdrága albérlet fizeté­sét. Ehhez hasonló sok más még kérdőjeles jelenségnek kereste az okát és megoldá­sát tegnapi ülésén a bizott­ság. Május 4-én kezdődik a vasutasok vetélkedője Hét megye versenyzői között kétszáz szolnoki (Tudósítónktól) A MÁV Budapesti Igaz­gatósága az idén is meg­rendezi a forgalmi dolgo­zók 12 fordulós szakmai ve­télkedőjét. A nagyszabású versenyre hét megyéből több mint ezer vasutas ne­vezett és öt szakágban küz­denek az értékes díjakért. Jellemző, hogy az igazgató­ság vezetői csaknem 150 000 forintot szavaztak meg a rendezvényre, illetve a leg­jobbak díjazására. A selejtezők május 4-én kezdődnek és július 21-én fejeződnek be. Közben a szolnoki állomáson június 12-én tartják az egyik rész­versenyt. A negyeddöntőkre szeptemberben kerül sor, majd október az elődöntők hónapja lesz. A döntő idő­pontja: november 4. A MÁV-nál tavaly ren­dezték meg először a szak­mai ki mit tud-ot, s azon kiemelkedően szerepeltek a Szolnok megyei vasutasok is. A legjobb forgalmi szol­gálattevőnek például a szol­noki Antal Tibor bizonyult, pontszámban messze meg­előzve versenyző társait és csaknem 8 ezer forint ér­tékű jutalmat kapott. Az idén is szép számmal neveztek Szolnok megyeiek a versenyre — körülbelül kétszázan —, s a jó felké­szülés alapján ismét számít­hatunk a megyében dolgozó vasutasok kiemelkedő sze­replésére. A magyar szőnyeg világmárka Nemcsak Európa szinte “valamennyi országába, ha­nem a tengerentúlra, Észak- és Dél-Amerikába, sőt Ja­pánba is szállít az idén Szőnyegeket az ÁRTEX kül­kereskedelmi vállalat. 1971- ben több mint 2 millió dol­lárért 400 000 négyzetméter­nyi szőnyeget szállítottak külföldre, s az idei export ezt előreláthatóan 15 száza­lékkal meghaladja. A klasz- szikus keleti mintájú per­zsák mellett egyre többet értékesítenek a mai iparmű­vészek tervei alapján ké­szült modern szőnyegekből. Ma már valamennyi szövet­kezet iparművészeti főisko­lát végzett tervezőket alkal­maz. A fiatal művészeket távoli országokba is elkül­dik, hogy tanulmányozzák a lakberendezési kultúrát és tapasztalataikat később a tervezésben is hasznosítsák^ A bugaci pásztorkiállítás nádkunyhói és karámjai (MTI foto—Járai Rudolf felv. — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents