Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-14 / 87. szám
1972. április 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pedagógiai napok Óvónői szaka törökszentmiklósi járásban Április 6 és 19 között tíz alkalommal vesznek részt a járás pedagógusai az iskolai élet legkülönfélébb területeivel foglalkozó előadásokon. Eddig többek között előadást tartott dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Fekete Jánosné az Országos Üttörő Elnökség tagja, dr. Majzik Lászlóné az QPl munkatársa, Horváth János, a Pedagógusok Szakszervezetének munkatársa, Bujdosó Gyula személyügyi főelőadó. Tegnap Fegyverneken tanítók1 és tanárok, Kunhegyesen pedig óvónők részére rendeztek előadásokat. Fegyvereken: a korszerű oktatási módszerekről A gimnáziumban dr. Búzás László egyetemi docens a korszerű oktatási módszereknek a tanítási órán történő alkalmazásáról és a csoportmunka didaktikai kérdéseiről beszélt. Elmondta, hogy Magyar- országon körülbelül 1963. óta foglalkoznak az iskolákban szórványosan a csoportmunkával. E módszer lényege, hogy az osztály több csoportra oszlik, melyek a tananyag egy-egy részéből (a tanár segítségével) lényegében önállóan készülnek fel és számolnak be társaiknak. Ilyen módon a tanulók nemcsak a tanárral, egymással is megbeszélik az anyagot. A közös munka a kollektíva kialakulása, az egyén beilleszkedése szempontjából is fontos. Minden csoport közreadja saját kutatásának eredményét, s ezzel hozzájárul az egész osztály ismeretszerzéséhez. Ennek az élménynek motivációs jelentősége nyilvánvaló. A csoportos munkára nem minden anyagrész alkalmas, magát a módszert leghelyesebb a hagyományos módszerrel együtt alkalmazni. Általában az elsajátítandó anyag logikai struktúrája és a tanulókkal szemben támasztott igények határozzák meg, mikor célszerű a csoportmunka alkalmazása. Dr. Búzás László, a csoportmunka két fő változatát említette: a homogén, vagy azonos rendszerű munka esetén valamennyi csoport azonos feladattal foglalkozik, a differenciált vagy téma- feíosztásos munka esetén pedig az egyes csoportok az óra anyagának más-más részeit dolgozzák fel. Az idő rövidsége miatt az előadó nem tudott beszélni a csoportmunka valamennyi kérdéséről. Egy későbbi időpontban azonban ismét találkozik hallgatóságával, s akkor a most elmondottakat kiegészíti, foglalkozik a csoportok alakításénak elveivel, a csoportmunka gyakorlati megszervezésével és egyéb fontos kérdésekkel. Az előadás után Muzamel Ferenc kengyeli iskolaigazgató gyakorlati tapasztalatok alapján beszámolt a szak- tanterem rendszerének az oktató-nevelő munkában mutatkozó előnyeiről. Kunhegyesen: a vezetésről Jól sikerült az óvónők kunhegyest tanácskozása is. A járásból érkezett vezető óvónők, valamint a megyei és járási szakfelügyelők-kö- rülbelül nyolcvanan — a tanácskozás előtt közvetlenül a kunhegyesi Kossuth úti felújított óvodát tekintették meg közösen. A korszerűen felszerelt óvodában hasznos tapasztalatokat szerezhettek, és többek között megcsodálhatták a nemrég elkészült, egymillió forintba került valóban modern konyhát, a kunhegyesi óvódások központi konyháját. Majd a művelődési központban Szabó Mihály, a szarvasi óvónőképző intézet igazgatójának gazdagon illusztrált előadását hallgatták meg a vezetés általános elvi kérdéseiről és az óvodai vezetés néhány sajátos gyakorlati problémájáról. A nagy figyelemmel kísért tanácskozás Récsi Józsefné, Veréb Józsefné és Zoltai Emilné — mindhárman vezető óvónők ■— korreferátumával ért véget. BA-VM. A fegyvernek! óvodában Kapunyitás az idegeu- forgalomban Bugac és a Hortobágy> hazánk e két idegenforgalmi nevezetessége is rekord- forgalomra számit az idén. Bugacon, ahol vnár húsvét előtt megkezdődött a külföldiek és a hazai kirándulók vendégjárása, a védett Tőserdőt parkerdővé alakítják át. Kilátót, sétányokat építenek. A Hortobágyon két nagy nemzetközi rendezvényre kerül sor az idényben. Június 23—25 között tartják meg a nemzetközi lovasnapokat, augusztus 20-án pedig a híres hídivásárt. középiskolák létesülnek Az óvodáskorú . gyermekek közül 57 százalék részesül jelenleg óvodai elhelyezésben. Az elhelyezési problé- i mákon túl, nagy gondot okoz a képesítés nélküli óvónők számának rohamos növekedése. Jelenleg az óvónői munkakörben dolgozók 12 százaléka, vagyis 1510 óvónő képesítés nélküli. Ugyanakkor a képesített óvónők közül 1100-an veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt, helyettesítésük jórészt szintén képesítés nélküliekkel történik. További, mintegy 340 betöltetlen óvónői álláshelyet tartanak számon az országban. A képesítés nélküli óvónők közül csaknem száznak még középiskolai végzettsége sincs. Az óvónői ellátottság javítása érdekében — a felsőfokú óvónőképzés mellett — az 1972—73-as tanévtől kezdődően lehetővé teszik óvónők képzését a középiskolákban is. Ennek érdekében óvónői szakközépiskolákat létesítenek, amelyek óvónőket képeznek. A megszerezhető képesítés: „óvónő középiskolai végzettséggel”. Az itt végzettek beosztott óvónőként dolgozhatnak. A vezető óvónők számára ugyanaltkor a jövőben előírják a felsőfokú képesítés megszerzését. A rendelkezések értelmében óvónői szakközépiskolai osztályokat gimnáziumban, szakközépiskolában egyaránt lehet szervezni. Az első osztályok mellett indíthatók második osztályok is, abban az esetben, ha a gimnázium első osztályát végzett tanulók kellő számban jelentkeznek. A megyei igényeket az illetékesek összegezték, s ennek megfelelően szeptembertől 15 megyében, — nálunk Tiszaföldvá- ron — valamint a fővárosban együttvéve 27 óvónői szakközépiskolai osztályt indítanak. Számítások szerint a középfokú óvónőképzés jelentősebben csak 1976-tól érezteti majd hatását. Addig a képesítés nülkül alkalmazott óvónők száma átmenetileg növekszik, s ez indokolja az esti- levelező képzés fenntartását is. 1976- tól azonban évente mintegy 4500 leány szerez óvónői képesítést, ami öt esztendő alatt 7500 szakképzett óvónőt jelent. Százéves a műemlékvédelem Száz éve van az idén, hogy hazánkban elkezdődött a műemlékek szervezett, országos védelme. Ebből az alkalomból szándékunk megismertetni olvasóinkat Szolnok megye legfontosabb műemlék- és müemlékjelle- gű épületeivel. Megyénkben, mint általában az Alföldön, a sok korábbi pusztítás miatt viszonylag kevés a műemlék. de épp ezért még értékesebbek számunkra, még többet kell törődnünk védelmükkel. Képeinken Mezőtúr két műemléke. Alul a volt zsinagóga épülete, most kiállítási csarnok, a múlt század elején épült klasszicista stílusban. Felül a református templom galériás harang- tornya. A templom eredete a XVI. századra nyúlik vissza, végleges alakját 1845- ben nyerte el. Ugyancsak klasszicista stílusban épült. Irodalom a képernyőn A következő hetekben, hónapokban a magyar és a világirodalom egyaránt gazdagon képviselteti magát a televízió műsorán. Szombaton mutatják be Szép lányok sisakban címmel Sándor Kálmán néhány novelláját, a háborúra készülő főváros hangulatának komikus és különös mozzanatait. Mándi Iván: A régi idők mozija című kötetéből Az igaziak címmel készült tv- film. Hunyadi Sándor novelláiból készült a Három affér című produkció. Mindegyik történet egy-egy „kínos ügyről”, illetve egy bűnügyről szól. Turgenyev Ászja című műve az orosz klasszikus irodalomból jól ismert „felesleges ember” típusát villantja fel, aki képtelen megtalálni helyét a világban és elmulasztja a boldog szerelem lehetőségét is. Ehségtünteiés Karcagon Emlékezés a 40 évvel ezelőtti harcokra Negyven éve annak, hogy Karcag nyomorgó, munkanélküli tömege a város főterére vonult, és tüntetett az éhség, s az ellenforradalmi rendszer népelnyomó politikája ellen. A négy-ötezernyi tüntető 1932. április 10-én munkát, kenyeret és jogot követelt. Cikksorozatunkban most e dicső harcokra emlékezünk. K arcagon 1931-ben és 1932-ben a nép nyomora, munkanélkülisége és a gazdagok jómódja — mint országosan — egyre kirívóbb. A szociáldemokrata pártvezetőség a munkanélküliek tömegeit harcba vitte. A munkanélküliek küldöttségei járták a polgármesteri hivatalt. A küldöttségeket Németh Lajos. az SzDP elnöke vezette. Követelte a munkanélküliség enyhítését, a munkaalkalom teremtését. A polgár- mester cinikusan, kezét széttárva szemükbe mosolygott; ő nem tud munkaalkalmat teremteni. A küldöttség kubikos tagjai nyomban javaslatot tettek a különböző közmunkák beindítására. Ebben az időben az építőipari szakszervezeti munkások küldöttsége is munkaalkalom teremtését követelte a polgármestertől. A polgármester elutasító szavára Buzal- ka Antal kőműves — aki a forradalom idején a városi direktórium elnökének helyettese volt — válaszolt: „Polgármester úr! — Ami- ke. én itt ültem, akkor sem volt pénz meg munka, de odamentünk, ahol tehettek róla! Lett pénz és adhattunk munkát!" A nélkülözés súlyosbodó ténye elől a -'áros urai végsőkig nem térhettek ki, mert veszélyeztetve látták a köz- és vagyonbiztonságukat. 1931-ben már kénytelenek voltak segélyt osztani a legjobban nélkülöző nagy családos munkanélkülieknek. Az aktívabb párttagok utcáról utcára járva összeírták a segélyre különösen rászoruló családokat, és a Kimutatást a küldöttségek átadták az elöljáróságon. Ilyen esetekben néha tüzelőt, lisztet, kenyeret és szalonnát osztottak ki, csekély mennyiségben. Ezzel a segélyezéssel azonban nem oldották meg a város nélkülöző tömegeinek a legalapvetőbb gondját. A pártszervezet ereje, tömegének politikai iskolázottsága kihatott a város közéletére is. Németh elvtárs körül kinőtt, kialakult egy elszánt, a munkásmozgalom célját magáévá tevő csoport. Közülük néhányan Budapesten már részt vettek a munkásmozgalomban. a legtöbben azonban — mintegy harminc-harmincötén — a párt alig másfél éyes működése alatt aktivizálódtak. Közülük a későbbi években néhányan az illegális kommunista mozgalom kádereivé nevelődtek. (Ádám Mihály. Zsoldos János kőműves. Tömöri József pályamunkás. Tüdős Imre asztalos.) A küldöttségek tagjai egyre bátrabban és hozzáértőbben léptek fel az elutasító, az ínséges munkanélküliekről sértően nyilatkozó polgármester előtt. Dr. Hajnal István polgár- mester pl. egy esetben „emberi salaknak” nevezte az emberpiacon ácsorgó munkanélkülieket. Varga István, a küldöttség egyik tagja a polgármesternek a szemébe mondta, hogy őt és a vezető hivatalnok társait a munkások többször látták már tivornya után, hajnalban részegen hazafelé tántorogni az úrikaszinóból, amikor ők, a munkanélküliek, hajnalban az emberpiacon munkára várakoztak. A polgármester kénytelen volt a vitában elismerni, hogy „igaza van, mindennek van salakja.” A párttagság létszáma 1932-ben már az ezret is megközelítette, és még mindig nőtt. A város erőszakszervei — főleg a rendőrség, — az erősödő munkás- mozgalom ellensúlyozására egyre nyíltabban és erőszakosan léptek fel. Rendőrspicliket küldtek a pártszervezetbe. Az esti órákban a pártszervezet helyisége előtt detektívek és rendőrök ácso- rogbak. A félénkebb tagokat, különösen a nőket zaklatták, megfélemlítették, fenyegették. Az ablak alatt hallgatóztak és annak alapján tettek feljelentést Németh Lajos elnök és Sere Árpád titkár ellep izgatás címén. A rendőrségre berendelt Sere Árpádnak, a párt- szervezet vezetőségi tagjának ajánlatot tettek az „együttműködésre". A cukrászdáját „ellenőrizve” a vevőközönségét elriasztották, majd az adópréssel az életét lehetetlenné tették. Sere Árpád egyszer az emberpiacon gyanútlanul egy civilbe öltözött csendőrrel beszélgetett el politikai, munkásmozgalmi dolgokról. A csendőr felfedte kilétét, és megfenyegette : „Szerencséje, hogy nem a városon kívül történt az eset, így nem .tehetek maga ellen semmit.” A munkásdalárdát tanítók vezették, őket arra kényszerítették, hogy hagyjanak fel vele. Különféle módon akadályozták a oárt sajtójának, a Népszavának a terjesztését. A kezdeti időkben a polgármesterhez menő küldöttségek tagjai a várakozás óráiban bizonytalanok, félénkek voltak; egyesek félelmükben el is mentek, mert a polgármester minden esetben rendőri erőt kért. A rendőrfelügyelő minden esetben látványosan, gumibottal felfegyverzett rendőrökkel jelent meg és fenyegető, sértő megjegyzéseket tett. Később már nem féltek a rendőröktől. A párt- szervezet folyosóján ácsorgó rendőröknek egyre többen mondták, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk. A Nagykunság c. hetilap 1932. április 9. száma (56. évfolyam, 16. szám) tanúskodik ezekről az esetekről: „A nincstelenek nagy táborából kb. 180—200 asz- szohy, közöttük mindössze kettő férfi vonult fel kedden dél felé a karcagi városházára. kenyere. és munkát kértek. Előbb dr. Farkas Sándor tanácsnok igyekezett megnyugtatni a felzaklatott kedélyű asszonyokat. de amikor még azután sem mentek el, dr. Hajnal István polgármester jelent meg közöttük, tudatta velük, hogy gondoskodik róla, hogy nincstelenségük legalább átmenetileg enyhüljön és holnap, már mint szerdán, kenyeret és szalonnát osztanak ki közöttük a szokásos módon. Egy család 4—5 kg kenyeret, félkiló szalonnát kap. mint a múltban is. A férfiak megnyugodtak, de nem úgy az asszonyok, ezek tovább ott tüntettek és munkát követeltek, hogy élhessenek. Végül is a karhatalmi személyzetet kellett igénybe venni, hogy az asszonyok városházi zajongása véget érjen és hazavonuljanak. Ezt azonban elérték a puszta kivonulásukkal.” (Folytatjuk) Kocsis László tanár u
