Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-12 / 85. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. április 12. Gagarin volt az első: Műsorfüzet — „/íz ember csak száll” Jevgenyija Izrailevna újra meg újra végigolvasta fia leveleit, — nézegette a régi fényképeket, olvasta az újságok izgatott jelentéseit Reggel óta csörgött a telefon, jöttek a táviratok, a levelek, a vendégek. Sok vendége volt a köztársaság kiváló orvosának: bányászok, iskolások, régi munkatársai... Ezt a nagyszerű asz- szonyt nemigen látták sími. 1969. január 18-án Jevgenyija Izrailevna sírt. Nem szégyenkezett a barátok, az újságírók előtt. De szemében örömkönnyek csillogtak; a fia visszatért a földre. „Fényes patakv szülötte „Az én Gam...” Ha eljön az ideje, a gyerekek elhagyják a szülői házat. Anna Tyimofejevna Gagarina is elbúcsúzott a fiától. „Lakatos lesz belőlem” — mondta a fiú. „Az a fontos, hogy tisztességes munkával megkeresed a kenyered” — gondolta az anya. Az élet mást hozott, mint amit a fiú tervezett. Repülő lett belőle. Az édesanya aggódott Ügy gondolta, a legbiztonságosabb gyalog járni a földön, azért így írt fiának: „Alacsonyan szállj, kisfiam ...” Honnan tudhatta volna az égi törvényt, hogy csak a nagy magasság és a nagy sebesség ad biztonságot És a fiú egyre feljebb szállt. És nem írhatta meg Az a nap — mesélte Alek- szandra Mihajlovna Tyitova, — amikor az ő Germánja repült az űrben, élete leghosszabb napja volt A nappal és az éjszaka tizenhét- szer váltotta egymást German elaludt. De a Föld nem pihent ezen az éjszakán. Villogtak a rádiókészülékek zöld szemei, az emberek várakoztak. És az édesanya? — Apa azt mondta: „Nyuédesanyjának, micsoda magasságokba szánja őt küldeni a hazája... Anna Tyimofejevna elmesélte, hogy amikor meghallotta a rádióban, hogy az ő fia repül az űrben, kiszaladt a házból... Csak szaladt, azt se tudta, hová. Valaki utánakiáltott, megállította, gratulált neki, nyugtatgatta. „Nem láttam én semmit a világon. Csak rohantam, hogy segíthessek neki... A moszkvai vonaton tértem magamhoz”. „Mondom a kocsiban a szomszédomnak: „Az én fiam van abban a hajóban, az én Jurám!” Hát akkor megtanulhattam, milyen is az emberek szeretete! Mintha mind a rokonom lett volna”. godj meg, hallod, a fedélzeten minden rendben van...” Én meg egyre csavargattam a készülék gombját. Hátha felébred German, hátha megszólal! A rádió csak hallgatott Kinyitottam az ablakot Az ég egészen tiszta volt, tele csillagokkal. Néztem, hátha meglátok valami kis tüzet. De nem. Csak a csillagok ragyogtak...” Bizony sok ősz hajszál került azon az éjszakán az édesanya hajába. Sorseli falu neve csuvas nyelven „Fényes patok”-ot jelent. Itt él egy idős asszony, a világszerte ismert űrhajós, az űrt kétszer is megjárt Andrian Nyikolajev édesanyja. Számára fia még mindig Andrjusa, ahogy a faluban hívták szeretettel. A család feje korán meghalt, Anna Alekszejevnára maradt a négy gyerek: egy lány, meg három fiú. — Az egyik közülük Andrian Nyikolajev. A fiúnak nehéz gyermekkora volt. De a család egyetértésben élt. Az anya, a csaknem írástudatlan asszony, rá tudta nevelni gyermekeit, hogy megértsék: „Senki a földön nem szfületik megbecsült embernek. Mutassátok meg az embereknek, mire vagytok képesek, és akkor tisztelni fognak benneteket...” Sokmindent megadott az élet Andriannak: a hősi tettet a haza nevében, két űrrepülést. űrhajós barátokat, feleséget gyermekeket... És az anyai szeretet boldogságát. Amikor Andriantól megkérdezték, kinek köszönheti a legtöbbet életében, azt felelte: — Anyámnak. És ha tűzbe kéne tennem a kezem érte, akkor is adósa maradnék. (APN—KS) az évfordulók jenjében évfordulók jegyében jelent meg a jászberényi Déryné Művelődési Központ április havi műsorfüzete A gazdag programot tartalmazó s nagy igényességgé] készült kiadvány első oldalán ,,Évfordulóra|’ címmel Déryné. Széppataki Róza fénykoráról, a német színházzal szemben a magyar színésze« iránt érzett rajongásáról ír a szerző. A Hűtőgépgyár megalakulásának 20. évfordulójával kapcsolatos programról ad számot a füzet' a 17. oldalán. a. Székely Mihály emlékérem elkészítésére meghirdetett kisgrafikai pályázatról szóló jegyzet is az évfordulóhoz kötődik. A második és a harmadik oldalon Veszprémi Imre szobrászművész kiállítására hívják meg a képzőművészet kedvelőit. Kedves figyelmesség. hogy a művész „Ülő fiújf című szobrának iUusztrálásával ízelítőt adnak a kiállításról. A műsorfüzet nyolcadik, kilencedik oldalán Komolyzenei híradó címmel arról tájékoztatják az olvasókat, hogy az Országos Filharmónia hangversenyei során áprilisban Mező László gordonkaművész és Barlay Zsuzsa énekes hangversenye lesz a városban. A komolyzenei programban kerül sor a Rácz Aladár emlékére rendezett cimbalomestre, az Állami Operaház nyolc művészének opera estjére, valamint csaknem ezer dalos részvételével a dalostalálkozóra. Figyelemre méltó kezdeményezés, hogy .,Néhány mondat..!’ címmel ismertetik a füzet szerkesztői a komolyzenei rendezvénysorozat több szereplőjének életét és munkásságát. Érdekes s kedves színfoltja a műsorfüzet hatodik oldala, ahol közzétették a KISZ KB munkatársainak azt a levelét, amelyben gratulálnak az ,,Irodalom és művészet” ifjúsági klubnak abból az alkalomból, hogy az idén negyedszer nyerte el a „Kiváló klub” címet és ,,Aranykoszorúsf’ minősítést kapott. A leghosszabb nap 1963. június 16-án a rádió hírül adta. hogy Valentyina Tyereskova. a Szovjetunió állampolgára felrepült az űrbe... — Először nem hittem a fülemnek — meséli az édesanyja. Jelena Fjndorovna. — Minden összezavarodott. — a szavak sehogyse fértek a fejembe. De a szivem azt súgta: „Ö az. a te Valjusád, a kislányod.” Mikor Valja a technikumba járt, beleszeretett az ejtő(Jrömkönnyek Szűkszavú a rádió közleménye: ^.Pályájára juttatták a Szojuz—5 űrhajót, fedélzetén háromfőnyi legénységgel... Az űrhajó parancsnoka Borisz Volinov ezredes, emyős sportba. Egyszer csupa kék és zöld folttal ment haza. Édesanyja elsírta magát. A kislány a nyakába ugrott, és össze-vissza csókolta: — Mama, ne sírj!... Ez maga a boldogság: kilép az ember az égből, és bele egyenest az égbe. Az ember csak száll, és énekelni volna kedve... És az édesanya szívével felfogta ezt az értehetetlen boldogságot. Foto: N. ZS. — Repül az én fiam is, Bore ny ka. Hosszú éjszakákon át nem aludt ki a fény Prokopjevszk városka egyik magas épületének harmadik emeletén. Halász a Zagyván KÉPERNYŐJE ELŐTT Ha valamit érdemes feljegyezni az elmúlt televíziós csonka hét — csupán öt napig tartott — eseményeiből, akkor elsősorban három valóban eseményszámba menő színészi alakítást kell kiemelni: Schütz Ila, Darvas Iván és Tomanek Nándor egy-egy felejthetetlen alakítását. Hogy a jó színészi játék milyen csodát tud művelni a képernyőn és mennyire szükséges is a tévéjáték sikeréhez, aranyat ér, nem pótolhatja semmi, azt éppen az említett színészek játéka bizonyította be. Régi igazság ez, csak „sajnos” a színészi sablonok képernyőn való elburjánzása folytán egyre ritkábban tapasztalható igazság. Képernyőn a poldinizmus Ki az a Poldini úr, akiről Goda Gábor 400 oldalas regényt írt, aid pénteken este a képernyőn is megjelent. Foglalkozása szerint főirattáros egy állami • főhivatalban, már több évtized óta. „Öh, mi mindenre volt szükség, több évtizeden át, egyazon hivatal egyazon irattárában egyazon tisztet betölteni, miközben körös-körül szerte a világban zűgott-zengett a zivatar, városok tűntek el a föld színéről, osztályok semmisültek meg, merültek alá, hogy bizonyos mérvű felmerülésükkor az új és győzedelmes osztályokkal összeolvadva uralkodjanak a föld hatalmas hányadán” — írja róla megalkotója & halhatatlanságba iktatója, a szerző Goda Gábor. Valóban ez a tő kérdés, hogyan is sikerülhetett Poldini Lajosnak élete hajóját úgy kormányoznia a történelem vizein, hogy ez a hajócska sehol sem futott zátonyra, sehol nem kapott léket és soha nem feneklett meg. A tévéjátékban a regényhez képest sűrített módon világos és egyértelmű választ kapunk a kérdésre. Poldini úr nyugalmas életének titka és nyitja sajátosan felfogott bölcsessége. Igyekezett mindig kikerülni a történelem provokációit, és nem engedte sohasem, hogy a nagy események kihozzák kisszerű nyárspolgári sodrából, még pontosabban; állóvíz nyugalmából. Igyekezett betartani az aranyszabályt, és mindig csak addig nyújtózkodott, ameddig vélte, hogy takarója ér. Eszméi között nem tartott számon egyetlen olyat sem, amelyért képes lett volna meghalni, életét áldozni. Magatartásának fő mozgató rugója: a bölcs semlegesség. Bolonduljon csak meg a világ. álljon feje tetejére minden és mindenki. ő akkor is a talpán akar maradni; a sziklák között észrevétlenül surranó gyíkok ügyességével siklik ki mindig a határozott állásfoglalás elől. A tévéjátékban egy rendkívül éles történelmi helyzetben, az 1956-os ellenforradalmi események idején látjuk Poldini úr életfilozófiájának gyakorlati megvalósulását. Például, amikor a gyárban sztrájk van, Poldini úr nem sieti el dolgot, csak lassan a testtel, Hamlet módjára töpreng: bemenni. vagy nem bemenni, ez itt a kérdés. Végül is ágyban, párnák közt megszületik a döntés: bemegy, de részt nem vesz semmiben. Mindig mérlegel, olyanképpen, hogy a kecske is jól lakjék, meg a káposzta is megmaradjon. Tipikusan nyárspolgári magatartás ez, és addig amíg másoknak, környezetének nem árt vele, talán megbocsátható. De mint a tévéjátékban is láthattuk igen nagy veszedelmet is jelent ez a poldinizmus a társadalom szamára. Amikor például Pol- dininek az általa is becsült Csuvajda elvtársat meg kellett volna mentenie, és meg is menthette volna, éppen mert irtózik a kockázatvállalástól. ezt a „szívességet” már nem vállalja. Csuvajdát „ügyes” fogásokkal eltanácsolja. Itt már az úgynevezett Poldini bölcs semlegesség bizony segít meghúzni annak a fegyvernek a ravaszát, amellyel később kioltják Csuvajda életét. A finom iróniával ábrázolt nyárspolgári mentalitás és magatartás így már alapos ellenérzésre ingerel. Világossá válik előttünk, hogy ezek a poldinik, a társadalomnak mennyi bajt okozhatnak. Hogy a poldinizmus, a félelemre épűló és gyávaságból vagy megalkuvásból táplálkozó semlegesség, a csak lapítani, amikor az ég zeng gondolkodásmód mennyire veszedelmes lehet, számtalan példát idézhetnénk a történelemből. A televízió tehát helyesen tette, hogy a könyv lapjairól a képernyőre irányította Poldini urat, hogy így is felhívja a figyelmünket egy káros embertípus veszélyére; egy olyan embertípuséra, amelynek igenis számottevő befolyása van a világ alakulására. A kitűnő játék révén a figura lelke mélyére láttunk, ét megismerhettük azokat az eszméket és ideálokat is, amelyeket a poldinik testesítenek meg önmagukban. És hogy ez tökéletesen sikerülhetett. abban elsősorban Tomanek Nándornak van nagy része. Benne tökéletes Poldini úrra talált a televízió. Páratlan gazdagsággal, rendkívül árnyaltan tudta megragadni és visszaadni a figura lényegét, és nem utolsó sorban az iró fanyar humorát Olyan alakítás az övé. amire még sokáig példaként emlékezhetünk. Szép Ernő egyfelvonásosai Dicséret illeti a televízió szerkesztőségét, hogy vállalkozott egy talán túlságosan is elfeledett és méltánytalanul háttérbe szorult író két színnadi művének bemutatására. Ezzel nemcsak jó szombat esti szórakozást szerzett a nézőnek, de a szórakoztatáson túl felhívta a figyelmet a Lila akác szerzőjére, Szép Ernőre is. A választott két egyfelvo- násos talán nem egyforma tisztasággal képviseli az író sajátos karakterét, lírai alkatát. finom lélekábrázolás- ra való hajlamát. Ezek a vonások inkább csak az Isten madárkáiban voltak megfigyelhetők. Tény azonban, hogy mindkét színpadi mű egyformán nagyszerű játéklehetőséget teremtett néhány szinész számára. Darvas Iván igazi kabinetalakítást nyújtott Guszti szerepében. Nemcsak egy értelmetlenné vált lumpélet lényegét adta, hanem meg tudta éreztetni finom áttételekben egy pusztulásra ítélt társadalmi osztály belső rothadását is. Az Isten madárkáiban Schütz Ila remekelt A madárkereskedés lassan hervadó, magányosan vergődő tulajdonosnőjének szerepében egy sajnálatra méltó emberi sors finom fájdalmát tudta mélységesen kifejezni. Y. V. „Minden ember az édesanyja gyermeke.. Anyja nélkül nincs se költő, se hős.” Makszim Gorkij Űrhajós édesanyák
