Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
1972. április 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Madarasi vázlatok a jó időről Ücy tűnik. egyike mostohábbak vagyunk önmagunkhoz. Lótun^, futpnk — ha csínyjával is, de egyre több pénzt keresünk. — és beleveszünk a megszokásba. Jól élünk és kjísz. Térmé- ' szetes — mondjuk kimond- datlanul, nincs ezen semmi morfondírozni tfaló, semmi lelkesedni való. , Ha így fogjuk fel életünket, száraz közönnyel, vagy gyomorbajos savanyúsággal, akkor tényleg elintézhetjük egy mondattal: megvagyunk. Nem cserélnék az így gondolkodókkal, mert szegényebb az életük egy örömtényezővel, a felismert lehetőségek öröméveL Talán úgy is fogalmazhatom: ezek áz emberek, a közöny szürkeségében, nem látják a fától az erdőt. Mire gondolok? Arra, hogy ebben az országban sokkal több történt, történik szép és jó dolog, mint amennyinek örülni szoktunk. Olvassuk az újságokban, hogy ilyen és ilyen mértékben emelkedett az életszínvonal. Bólintunk — jó, emelkedett. Halljuk a rádióban, hogy ilyen meg olyan árut dobnak piacra, hoznak be külföldről. Jó, bólintunk. így, egyszerűen, nem pedig úgy, hogy jaj de jó, de örülök neki. Engedelmet a hasonlatért, —- és az érvényes közhelyért, amely szerint minden hasonlat sántít — úgy vagyunk mi egy kicsit napjaink szülte jólétünkkel, mint az egyszeri ember a feleségével. Megvoltak együtt szépen, csendben — alig-alig vették észre egymást. Jó reggelt, jó éjszakát, kész az ebéd, itt az inged, mikor jössz haza, — majd jövök stb. Egyszer az asszony megbetegedett, kórházba került. Emberünk élete teljesen felbolydult. Nem találta a helyét, leírhatatla- nul rosszul érezte magát... A kunmadaras! ismerőseimmel folytatott beszélgetések, a madarasi boltokban, lakásokban látottak után futottak át rajtam az előző, nem kétlem, sokak által bizonyára vitatott gondolatok. Hogy meri ez az újságíró ilyen „sarkosan” kijelenteni, leírni, hogy ebben áz országban jólét van. Akkor mi van Nyugat-Németor- szágban, Svédországban stb. — hallom szinte a kritikus kérdést. A legfejlettebb kapitalista országokban, a fogyasztói társadalomban, nagyobb jólét van, mint nálunk — ez a válaszom. Ettől még igaz, — társadalmunk különböző rétegeire általánosítva —, hogy nálunk is jólét van — nem Kánaán, nem erről van szó! — önmagunk múltjához és mostani lehetőségeinkhez viszonyítva. Járom a madarasi boltokat. De a hely talán nem is döntő: bármelyik hasonló adottságú falunk azt a képet adná, amit kaptafn. Nincs lényegi különbség — a legszélesebb vásárlói igényekre és az alapvető élelmiszerekre, közszükségleti cikkekre gondolok — a falusi ABC-áruházak és a nagyvárosi szupermarketek között. Megáll a tsz vontatója, jönnek be az emberek a boltba vásárolni. Kolbászt, szalámit, húskonzervet, sajtot, befőttet (!) visznek ki a földekre. Csak azok kedvéért említem, akik netán — esetleg csak a vita kedvéért —• Vétózzák a hazai jólét tártál - ■tóét hogy nem is olyan régen még kenyérrel, szalonnával, vöröshagymával és aludttejjel mentek ki a parasztemberek a határba. Vagy: hány ruhája is volt a múltban a falusi embernek? Volt egy legénygúnyá- ja, egy esküvői, meg a későbbi, már a „ravatalra való” Nem is mindig a pénz határozta meg ezt a három rend ruhás életformát — egyszerűen nem volt többre igény! A* elmúlt évben a 7414 lakosú Kunmadarason 14 millió forintot költöttek ruházkodásra. Osszuk csak el a 14 milliót 7414-el! Persze, nem minden kun- madarasi a helyi boltokban vásárolt, bejárnak Karcagra, Tiszafüredre is. Az igény a most épülő új ruházati bolt tervezett forgalmáról is lemérhető. A leendő, 650 négyzetméter eladótérrel rendelkező bolt forgalmát 1977-re 24 millió forintra tervezik. A meglevő üzleteket a helyi ÁFÉSZ működteti: élelmiszerekből V és iparcikkekből tavaly 48 millió forint volt a forgalmuk. Ehhez jön az italboltok, az étterem és a presszó 8 millió forintos forgalma. A helyi ÁFÉSZ értő kereskedelmi szakemberével, Máté Lajossal, összehasonlítottuk a tartós fogyasztási cikkek 1960 és 1971 első negyedévi forgalmát. Egészen „mellbevágó” ér- vű tényeket kaptunk. A tavaly! első negyedévi forgalom, több mint tízszerese a tíz évvel ezelőttinek. (1960 I. negyedév: 132 ezer forint, 1971 I. negyedév: 1 millió 617 ezer forint.) Míg 1960-ban, a vizsgált időszakban, egyetlen egv tv-t sem vásároltak. 1971 első három hónapjában 51 készüléket vettek a helyi boltban. Mosógépvásárlás 1960 és 1971 első negyedévében 5, 36; hűtőszekrény: nulla, 9; rádió: 13. 59; motorkerékpár 5, 16; olaj-, gáz- és villanykályha: 12, 64 stb. örvendetesen növekszik a kereslet a luxusjellegű kül- túrcikkek — magnetofon, lemezjátszó, fényképezőgép stb. — iránt is. Ha már futtában is, de mégis belebonyolódtunk abba a kérdésbe, hogy mire költik az emberek a pénzüket ebben a kunsági nagyközségben, az első helyek valamelyikére kívánkozik a családjház építésére fordított összeg. 1969-től napjainkig 131 új ház, lakás épült a faluban — vagy épül. Számítsunk egy családi házra — nagy szolidan — 120—150 ezer forintot. Ebből is 20 millió körüli összeg kerekedik ki. Maradéktalanul örülhe- tünk-e ennek a kunmada- rasi példázatnak? Igen, hiszen a madarasi helyzetkép csak apró sejtje a nagy egésznek. Öriim minden jól öltözött madarasi — és nem madarasi — gyerek, a szép új ház, a tv-adta kényelmes kultúra, a mosógép segítsége, a fürge motor, a kellemes szappan, a tiszta bor, a jő konyak... csak örülni kell neki — kicsit talán tudatosabban, mosolygósab- ban... Ahogyan a jó időnek örül az ember... Tiszai Lajos Elkészüli a Kunsági Hotel A sofőrmánia alkonya Kisújszálláson 22 éve nincs szálloda. A városi ua- nács kérésére a helyi ÁFÉSZ vállalta hogy ezt a „lemaradást” pótolja. A tanács átadott a szövetkezetnek egy körülbelül 350 dalmi munkában elkészítették a mintegy 100 méter hosszúságú kerítést. A közös összefogás eredményeként már tulajdonképpen készen van a tíz szobás, 24 ágyas szálloda. A A szálloda kívülről ezer forint értékű épületet, amely alkalmasnak látszott arra, hogy szállodává építAz ÁFÉSZ vezetői és dolgozói nem tétlenkedtek, hozzákezdtek a munkához. Az átalakítást saját építőbrigádjuk végezte, csak a szakipari munkával kellett más vállalatot, ktsz-t megbízni. A szövetkezet dolgozói társadalmi munkában segítettek függönyt varrni, takarítani, udvart rendezni, a gépjavító állomás dolgozói pedig ugyancsak társaszobákat modern, minden igényt kielégítő bútorokkal rendezték be, és állandóan van hideg-meleg Víz. A szállodai részt egy kis presszó köti össze az étteremmel. Jelenleg csak a szennyvíz- csatorna bekötésén dolgoz- nak, a szobák már szépen berendezve várják a vendégeket. Az ÁFÉSZ vezetőitől kapott tájékoztatás szerint a Kunsági Hotel április 15-én fogadja az első szállóvendégeket. A lapok beszámoltak a Minisztertanács pénteki üléséről, amikor is kormányhatározat született a közületi személygépkocsik használatának szabályozására, A kormányhatározat megállapítja, hogy az állami szervek, intézmények, vállalatok« szövetkezetek személygép- kbcsi állományának növelésénél nem érvényesültek eléggé á célszerűség és a takarékos kihasználás elvei. A közelmúltban lapunkban többször foglalkoztunk ez- zet a kérdéssel. A T-vezető című, január 26-án megjelent cikkünkben „sofőrmániának’’ tituláltuk a pazarló, „rongyrázó” szemléletet, amelynek hatásaként a legszolidabb beosztású« különböző ügyintézők, előadók is csak, és kizárólag állami gépkocsival voltak hajlandóak közlekedni — természetesen állami „pilótával”. A kormányhatározat kimondja, hogy jelentősen szűkítik a személygépkocsi használatára jogosító munkakörök számát. Ezt a határozatot a közvélemény már várta és egyértelműen helyesléssel fogadja. Helytelenítettük — a közvélemény teljes támogatását érezve — hogy a különböző vállalatok, szövetkezetek nehéz valutáért — olykor „bundázva” — luxus gépkocsicsodákat vásároltak vezetőiknek, hivatalnokaiknak, ahelyett, hogy az arra költött pénzt társadalmilag hasznos befektetésre fordították volna. Szorgalmaztuk« hogy a vállalatok, intézmények gépkocsihasználatra jogosultjai közül minél többen szerezzék meg a vezetői engedélyt, s hivatali útjaikon legyenek önmaguk „pilótái”, hiszen így jelentős gépkocsivezetői kapacitás szabadulhat fel. A kormányhatározat ehhez is utat nyit. A Minisztertanács határozata kitér arra is, hogy a csökkentés nem érinti a termelést és a szolgáltatást közvetlenül szolgáló szerviz, oktató, és taxi hálózatot, az egészség- ügyi ellátást biztosító és hasonló feladatokat végző személy- gépkocsikat. Intézkedik a kormányrendelet arról Is, hogy a felszabaduló gépkocsikat a taxi forgalomban és a lakosság egyéb szolgáltatásainak megjavítására kell felhsználni. A magángépkocsik használatának bővítése érdekében emelkedik a fizethető térítési díj. Ügy hisszük« közvéleményünk nagy megnyugvással fogadja ezt a kormányhatározatot, amely megszünteti a közpénz pazarlóinak mindnyájunk kárára folytatott gátlástalan sétákocsikázásail, feketefuvarjait, szalonnasütő és bor- pince-látogató kirándulásait. Ilyen és ehhez hasonló radikális intézkedést várunk kormányunktól, mindennapi életünk többi olyan területére is, ahol hasonló visszásságok tapasztalhatók. A magyar műemlékvédelem cenleDáriuma Az idén ünnepli centenáriumát a magyar műemlékvédelem. Kereken 100 évvel ezelőtt, 1872. április 4-én rendelte el a közoktatásügyi miniszter a magyarországi műemlékek ideiglenes bizottsá- . gának felállítását, és feladatául adta, hogy írják össze a műemlékeket, osztályozzák azokat és szervezzék meg a hatósági védelmet. A több szervezeti módosítás Után 1957-ben létrehozott Országos Műemléki Felügyelőség, a fővárosban a Budapesti Műemléki Felügyelőség folytatja jelenleg is a lelkes elődök munkáját A legfrissebb adatok szerint az országban összesen 8 251 műemléket, műemlék jellegű és városképi jelentőségű építészeti emléket tartanak nyilván. Ezen kívül műemléki jelentőségű területként védik 13 város történeti városmagját, s bár minden műemlék közvetlen környezete vedelem alatt áll, külön határozat intézkedik mintegy 150 műemlékkörnyezet kijelöléséről. Múzeumba kerülnek az alföldi olajipar emlékei At Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt Zalaegerszegen hozta létre az ország első olajipari múzeumát. A fiatal régészeti intézmény jelenleg főként a dunántúli olajipar múltjából származó, az iparág fejlődését dokumentáló anyagokat őriz, a jövőben azonban gyűjteményét kibővítik az alföldi olajipar tárgyi emlékeivel is. Az Országos Magyar Bányászati, Kohászati Egyesület Kőolaj—Földgáz—Víz Szakosztályának Alföldi Csoportja védnökséget vállalt a gyűjtőmunka feléli. Múzeumi bizottságot hívott életre, amely megkezdte a negyed- százados alföldi olajipar kezdeti szakasza muzeális értékű emlékeinek, á régi munkaeszközöknek, műszereknek, berendezéseknek felkutatását. Segítenek az üzemek . és a termelőszövetkezetek Március lÖ-án, csütörtökön történt. A karcagi városi tanácsnál a Május 1, a Dimitrov, a November 7, a Béke és a Leílin Termelő- szövetkezetek, a Tilalmasi Állami Gazdaság és a Talajjavító Vállalat képviselői együttműködési szerződést írtak alá. A szerződés alapján vállalták, hogy még ebben az évberi felépítenek egy húsz személyes bölcsődét konyhával együtt. Kundra József, a karcagi városi tanács elnöke elmondotta: — Karcag is, mint a többi Szolnok megyei Város óvodai, bölcsődei gondokkal küszködik. Kevés kisgyereket tudunk elhelyezni gyermekintézményeinkben. Jelenleg negyven személyes a bölcsődénk. Nyolcvan hellyel bővítjük bölcsődei hálózatunkat és jövő év szeptemberétől már százhúsz apróság járhat bölcsődébe. Pillanatnyilag ötszóznyolc- vanegy helyet tudunk biztosítani az óvodában. Jövőre azonban százzal fog növekedni ezeknek a helyeknek a száma is. — Nagy segítséget jelent a városnak, hogy közös ösz- szefogással felépül egy új húsz személyes bölcsőde. A Városi tanács feladata a konyhai felszerelések megvásárlása és az intézmény fenntartása. Erre a célra a vegyesipari ktsz százezer forintot, az általános szerelő ktsz ötvenezer forintot ajánlott fel részesedési alapjából. A hántoló- és őrlőmalom dolgozói kétezer társadalmi munkaóra értékével járulnak hozzá a gyermek- intézményeink fejlesztéséhez. Fábián Márton, a Május 1 Termelőszövetkezet elnöke, országgyűlési képviselő jól ismeri a város gondjait. "Sok panaszos keresi fel őt is az óvodai, bölcsődei helyhiányok miatt. — Sokat beszélgettünk a Város, az üzemek, az intézmények, á termelőszövetkezetek vezetőivel Karcag problémáiról,' így a gyermekintézmények hélyzétéről is. Felmerült az a gondolat, mi lenne ha közösen vállalnának valamit a terhekből, így született meg, egyöntetű vélemények alapján a szerződés. — Mivel segíti a Május 1 Termelőszövetkezet a bölcsőde építését? — Valamennyi szövetkezet, üzem a maga erejéhez mérten kapcsolódik be a munkába. Egyik adja a szállító eszközöket, a másik az épitőbrigádot, a harmadik a belső munkát végzi. Szövetkezetünknek saját téglagyára van, így mi adjuk az építkezéshez szükséges téglát. — Kötöttek már újabb szerződéseket is? — A város földútjainak rendbehozatalára, a mélyedések feltöltésére már megkötötte a szerződést az említett öt szövetkezet, a talajjavító vállalat és az állami gazdaság. Több éves probléma nálunk áz ifjúsági park megvalósítása. Olyan elképzelésünk van, hogy ezt, is közösen, szerződés alapján építjük fel. Ha elkészül a park terve hétfelé osszuk a munkát, hogy mindenkinek legyen egy munkaterülete. Szeretnénk még naR.von sok ilyen szerződést kötni Karcag üzemeivel, ktsz-eivel intézményeivel, mert egy város gondjait, problémáit csak közös erővel lehet megoldani. Sz. E. Vali ez József szolnoki festőművész kiállítását nagy számi! közönség előtt nyitotta meg tegnap a mezőtúri kiállítási csarnokban Molnár Ernő, a városi tanács elnök- helyettese. Költészet napja Ünnepi irúdaImi estet rendeztek holnap este 7 órakor Szolnokon, a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ nagytermében. A Költészet Napja 1972. című műsorban a kecskeméti Forrás című folyóirat szerzői, Buda Ferenc, Hatvani Dániel, Kiss Benedek költőit és Zám Tibor író lesznek a vendégek. Bevezetőt mond Varga Mihály főszerkesztő. Közreműködnek: Békés Rita Jászai-díjas színművész, a Vígszínház tagja, Bókay Mária és Huszár László, a szolnoki Szigligeti Színház művészei. A műsorra a belépés díjtalan,
