Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
Az expander Gyerekkoromban sokat álmodoztam arról, hogy olyan erős leszek, mint az oroszlán, úgy úszom a vízben és víz alatt, mint a félelmetes cápa, és úgy futok majd a szárazon,, mint a gímszarvas. A közbejött évek azonban megakadályoztak tervem végrehajtásában, annyi más tennivalóm akadt, hogy egyszerűen nem maradt egy szabad percem sem, hogy oroszlánná, vagy cápává váljak. A közelmúltban azonban — lévén egy kis időm — úgy határoztam: nem halaszthatom egyetlen perccel sem tovább, hogy széles legyen a vállam, mint a delta, cipó legyen a karomon, mintha bicepsz lenne, s domború mellkasom néhány mély lélegzetével láncot pattantsak szét, mit átfűztek felső testemen. Vettem hát egy expandert! Ez nem más, mint négy, egymás melletti sűrűn spirálozott rugószál, amit ha az ember különböző testhelyzetekben mind szélesebbre húz szét két fülénél fogva, s teszi ezt minél tovább és minél gyakrabban, annál hamarabb lesz oroszlán és Cápa: az erős emberek erőse! Kézbevettem hát az expandert, behunytam a szemem, hogy lelki tekintetemmel még egyszer mértéket vegyek majdani n agamról a célról: ilyenné kell válnom! Fáradt, keshedt kis testecs- kém, amit a nők eleddig csak anyai ösztönök rugóitól vezéreltetve voltak hajlandók néha csucsujgatni, olyan lesz hogy strandon úgy járnak majd utána a csajok, a lányok és az érett asszonyok, mint a darazsak egy kétlá- bon járó, keménykötésű és szép mézesbödön után. Megragadtam hát az expandert, aztán egyik fülét a bal lábam alá helyezve, fél karral a négy rugós szerkentyűt felrántsam, majd, hogy erősödjön a bal karom és a vele szemben lévő jobboldali izom maradékom a lapockámon. Egy rántás és teljes erővel orrabuktam. Felálltam és most már óvatosan, lassan próbáltam húzni az expandert. Nem jött! Kicsit erősebben húztam: a rugók meg se mozdultak. Üjból és erőm végső megfeszítésével nagyot rántottam a rugókon, aztán helyretet- terr,' az asztalt, vissza rá a rádiót, helyére toltam a re- kamét és letörültem a vért az arcomról Eddig balkézzel próbáltam. Ez lehetett a baj. A jobbkéz ügyesebb. Megragadtam hát most jobb kézzel, g valóban mintha megmozdult volna a négy csillogó rugó. Már látni véltem, hogy így féloldalas leszek, hogy a bal oldalam így olyan lesz mint Tarzan, míg a j obbom oly ki nézésű marad, mint egy tüdőbajban haldokló malájé. Ám míg ezen gondolkodtam a négy rugó visz- szament a helyére. Velem együtt! Ekkor két kézzel ragadtam meg az átkozottat! És húztam és az expander nyúlni kezdett és én vörösödni. A szemem előtt megjelent a Naprendszer, aztán az egész Tejút-rendszer, a világegyetem minden vörös színben jelent meg. Hailk és büszke hörgés, a fenevadat puszta kézzel lebíró hím hörgő hangja buggyant ki torko- kom. És ájulásom előtt még láttam a tükörben, hogy az expander mintegy másfél, usque kettő millimétert nyúlt. De az is lehet, hogy haldokló tekintetem: káprá- zott csak. Mikor magamhoz tértem ájulásomból, újból megszemléltem az expandert az ő négy lélektelenül vigyorgó sűrűn szőtt rugójával. Nem birok az átkozottal? Zseniális ötlet! Horgot verek a falba, bele az expandert, t úgy húzom szét! Amikor kidőlt a fal, de az expander egy millimétert 6em nyúlt» úgy éreztem, hogy fel kell adnom végül is a harcot. Alulmaradtam! ők négyen, én egyedül: egyenlőtlen a küzdelem. És ekkor világosodott meg agyamban az ezüstös expander egyetlen szálának a fénye: lekapcsoltam a hármat, maradt ez egy. — Mit csinálsz? — kérdezte a feleségem, amikor látta, hogy vörösödve és erőlködve ugyan, de majdnem egészen kihúzom' az egyetlen rugót. — Nem látod? — lihegtem vissza büszkén. — Erősítem magam! Oda se figyeltem oly alantas megjegyzésre, miszerint nagyon- is rámfér az ilyesmi. Az expander és én békét kötöttünk. Kompromisszum os békét: ő nem ránt orra, én nem leszek oroszlán és cápa. , Gyurkó Géza Minden veget ér — A férje még mindig al- — Meggyógyult? vajáró? — Nem, már nem. — Leesett. A 7 UDOMÁNY CSODÁI A- Ez j régi kis ölebed? — Igen, kérlek, a hormonkúra után. (A Wochenpresse-ből) Ittas vezetés — Gyorsabban, gyorsabban! Migrén Amikor Louis Armstrong első ízben találkozott Bernard Shaw-val, a nagy író mentegetőzött, hogy nem fogadhatja úgy, ahogy szeretné. — Bocsásson meg mondta Shaw de szőr» nyű migrénem van. — Mit tehetnék önért? Talán játsszak valamit? — Ne haragudjék, de akkor már inkább a migrén. Amerikai történet Egy Ismerősöm érkezett látogatóba Amerikából. —■ New Yorkban élek, — beszélte, egyszer súlyosan megbetegedtem és egy kórházba vittek. Gyomorfekély, hashártyagyulladás. Az orvos már lemondott rólam. Meg is mondta nagybácsi- kámnak: — Tessék elkészülni a legrosszabbra. — Pszt, ne olyan hangosan, — ijedt meg nagybácsim és az ágyamra mutatott: még meghallia. — Már nem hall semmit, — mondta az orvos, és tárgyilagosan megkérdezte > — Őhajt a temetéséről tárgyalni? ►— Máris?! — riadt meg az öreg. — Véletlenül Itt van a „Panoráma” temetkezési egylet elnöke. Ha önnek mindegy, akkor csinálják a temetést a Panorámával. Tőlük ugyanis öt százalék jutalékot kapokAz orvos meglátta a temetkezési ügynököt a folyosón, aki a haldoklókat írta össze és behívta a szobába. Az megkérdezte: — Második osztályút akar 400, vagy harmadikat 300 dollárért? — Négyszázast kérek, ™ válaszolta gondolkodás nélkül a nagybátyám, •— Dalárdával? r- Igen. ~ Lehet kard a2 énekesek oldalán? *— Lehet. — Hat gyertya, vagy tizenkettő? — Ha lehet, huszonnégy. Az ügynök szeme felcsillant. — Akkor talán válasszunk elsőosztályú temetést 600 dollárért. — Lehet Szerettem volna megcsókolni az öreget aki még délszaki növényeket és 500 szavas beszédet is rendelt — Milyen legyen a beszéd? — kérdezte az ügynök. A legmeghatóbb, könnyfakasztó gyászbeszéd: 80 dollár. Gyászbeszéd: 50 dollár. Beszéd: 30 dollár. —- A 150 dollárost kéremAz ügynök azután odajött az ágyhoz — és nyilván a koporsó miatt — megmért engem, lehajolt, és ekkor jól belerúghattam. Nekiesett az orvosnak, aki csodálkozva nézett rám. — Maga nem haldoklik? Ez nem egyezik a diagnózisommal. Megnézte a láztáblát és rámkiáltott: —* Megsértette a kórház szabályait! Magának már órák óta agonizálnia kellene. Most felborította a Pa- I noráma temetkezési egylettel kötött megállapodást is. Dühös lettem: *•— Nézze, én végighallgattam a temetkezési tárgyalást és hallottam a maga Őt százalékáról is. Ami ebben a kórházban folyik, ahhoz Jó gyomor kell Ha mostanáig kibírtam itt, akkor ne- - kém jó gyomrom van. Viszont akkor miért haljak meg? Tehát semmi értelme, hogy Itt feküdjem. Felöltöztem és elmentem. Palásti László Jó tanács — Mit csinálsz? — kérdi egyik utas a másikat. •— Viszek haza emlékbe egy kis tengervizet. *— Csak félig töltsd meg a palackot! — Miért? s— Hogy ki ne lökje a dugót a dagály. Barátnők egymásközt i— Lujzlról igazán semmi rosszat nem mondhatok... — Akkor beszéljünk valaki másrőll A bíróságon Mit tud felhozni mentségére? — Hát elsősorban azt, hogy milliókat bíztak rám és én csak néhány ezret sikkasztottam. Beszélő Inlya — Nem volna kedve esetleg énekelni? (Szputnyik) — Ha megengeded, bemutatom az édesanyámat. (Szputnyik) AZ OPTIMISTA Születésemtől fogva optimista vagyok — jelentette Id Renzo Palmer. — Erre bizonyíték az is, hogy a múlt héten elkísértem a feleségemet cipőt vásárolni és le Km állítottam a gép Kocsim motorját) v..— Letelt a két hét, vége a szabadságodnak, szíveskedj felkelni! (A Wochenpresse-ből)
