Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

XXin. évf. 101. 82.1912. április 30« vasárnap. VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ära; 1;- Ft Internacionalizmus, 1972 Olyan világban élünk, amelyben a nem­zeti és nemzetközi tényezők kölcsönhatása döntő befolyással van életünkre. A terme­lési erők túlnőttek egy-egy ország, sőt egy- egy világrész földrajzi területének hatá­rain. Egy-egy jelenség arányait, mozgásá­nak irányát, sorsának várható alakulását csak nemzetközi viszonylatba ágyazottan lehet helyesen, a valóságnak megfelelően látni. Ez épp úgy vonatkozik a magyar mezőgazdaság jö­vőjére. mint a len­gyel szén értéke­síthetőségére; épp úgy a Volkswa- gen-gyár profit­jának alakulására, a chilei rendszer szilárdságára és a vietnami háború kimenetelére, mint Nixon elnökvá­lasztási esélyeire. Mindez alátá­masztja azt a megállapítást, hogy a hazafiság és a nemzeti korlátolt­ság — egymással összeférhetetlenek, hogy ma az ember hazafi csak inter­nacionalista mód­ra lehet. Mert helyeselhe­ti-e egy amerikai hazafi Hanoi és Haiphong bosszú­bombázását? He­lyeselheti-e egy német hazafi Düs­seldorfban, hogy vitássá tegyék a másik, a demok-: ratikus Németor­szág határait, és fenntartsanak egy áborús konfliktus kirobbantására mindig alkalmas vihargócot Euró­pa szívében? He­lyeselheti-e az an­gol munkás, amit brit katonák művelnek Észak-írország- ban? Helyeselheti-e a kínai paraszt, hogy míg indokínai testvéreit amerikaiak ölték délnyugati határainál, addig észak-keleten szovjet határőrökre tüzeltek kínai kato­nák? És beszéljünk magyarul: olyan idők­ben, amikor már tudjuk, hogy az emberek szabadsága és jólétének reális növekedése nem attól függ, mekkora területen, hanem attól, hogy milyen társadalmi rendszerben élnék; helyeselheti-e ma magyar hazafi az irredenta jelszavakat, vagy bármilyen vi­szály szítását szocialista országok között? Az elmúlt két és félévtized tapasztalata azt mutatta, hogy a szocialista világrend­szer kialakulása következményeképpen a kizsákmányolás lehetőségének, a hatalom­nak elvesztése reális veszély lett a tőkés burzsoázia számára. Ez a félelem pedig szorosabb összefogásra ösztönözte a szocia­lizmus, a kommunistáit, a munkáshatalotn ellen. Az imperialista erők egyesítése pedig létfontosságúvá és kötelezővé teszi a' tőkés elnyomással szembenállók számára az ösz- szefogást, a szocialista integrációt, az antiimperialista egységet. A nemzetközi munkásmozgalom szerve­zettsége, nemzeti osztagainak együttműkö­dése, különböző okoknál ftfgva, nem jutóit még olyan fokra, amely a kor követelmé­nyének, a vele szemben álló erők nagy­ságának, ravaszságának, agresszivitásának és szervezettségének megfelelne. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a világ egyharmadán uralomra jutott szocializmus nem nélkülöz­heti a hatalmas gazdasági-technikai bázis­sal, nagy kormányzási tapasztalattal és ha­gyományosan uralkodó pozíciókkal rendel­kező' nemzetközi tökével szemben azt az erőtöbbletet, amely a szocialista országok egysége, a nemzetközi munkás- és szabad­ságmozgalomnak egysége ad, és csak ez az egység adhat. Ha körülnézünk az idei má­jus elseje küszöbén a világban, a saját sorainkban — tapasztalhatjuk, hogy az összefogás vágya, akarata nő, de az egy­séggel korántsem lehetünk elégedettek. Ha a nemzeti érdeket tekintjük az inter­nacionalizmus legfőbb ösztönzőjének, eh­hez hozzá kell tennünk: a mun­kásosztály az egyetlen, amely­nek osztály,érdeke, hogy minden dol­gozó társadalmi osztály és réteg szabadon és el­nyomástól mente­sen élhessen. A munkásosztály az egyetlen, amely úgy emelheti osz­tályérdekét nem­zeti érdekké, hogy annak az egész nép hasznát látja. A munkásosztály nem más népek alárendelésével akarja saját nem­zetét magasabbra emelni, hanem a kölcsönös segítség­re támaszkodva építi valamennyi nép, az emberiség jövőjét. A mun­kásosztály számá­ra is csak reális lehetőség ez: a tár­sadalmi törvény- szerűségek is csu­pán tudatos, szer­vezett emberi cse­lekedeteken ke­resztül valósulhat­nak meg, nem másként. Ezeknek a ten­nivalóknak szer­vezője és vezetője a hazafias és inter­nacionalista, — marxista párt. Ezért van, hogy a mi internacionalizmu­sunk, amelynek lényege, kulcsa, Rogy a világ békeszerető, és haladó erőivel való egység erősítését önérdekének, nemzeti ér­deknek ismeri fel, konkrét feladatokat ró ránk a saját országunkban, a magunk há- zatáján is. Az internacionalista magyar hazafi ápolja a barátságot azzal a hata­lommal, amely a minden nemzeti függet­lenségen átgázoló imperializmus legfőbb megfékezője, a béke és haladás legerősebb támasza. A Szovjetunió ez a hatalom, amely a népek számára mutatja az utat a szocializmus felé. Aki hazafi, ápolja a ba­rátságot a szocialista országokkal, bármi­lyen elkerülhetetlenek az ellentmondások és nézeteltérések azok között is: akarat, türelem, jószándék, a magunk hibáinak ki­javítása segít hozzá, hogy az egyszerű em­beri morál, az emberek közti baráti érint­kezés és kapcsolat mintájára alakuljon a testvéri országok közti államközi, népek közötti viszony is. A nemzetközi munkásosztály — reálisan gondolkodó, józan ítélőképességű emberek­ből áll. Nem rajongók, nem hősök, család­jukról . kell gomdoskodniok, és mérlegel­niük kell, hogy mit nyerhetnek és mit veszíthetnek a tettel, vagy a beletörődés­sel? Velük összefogni, érdekeinek a mi ér­dekeiknek való közösséget megmutatni akkor tudjuk legjobban, ha a mi munkás­osztályunk, a mi dolgozó népünk számára teremtünk olyan anyagi, erkölcsi, emberi életviszonyokat, hogy kiállják a világ min­den munkásának, minden haladó emberének vizsgáló tekintetét. Május elseje nemzetközi munkásünnepén a szocialista példa, a magyar valóság tö­kéletesítésére, fejlesztésére, gazdagítására irányuló eltökéltségünk a legkonkrétabb internacionalista tett. S ugyanez a legfon­tosabb, legidőszerűbb hazafias kötelessé­günk is a szocialista Magyarországon. Felavatták a Szolnoki Galériát Megtörtént a várva várt átváltozás: a zsinagógából galéria lett, Szolnoknak —tör­ténete során először —olyan kiállítási épülete van, amely méltó a várost övező mű­vészi hírnévhez. Az átalakítás ötlete ép­pen húsz esztendős. A Ha­zafias Népfront akkori mun­katársaitól és néhány mű­vészetbaráttól származik. Ti­zenkét évnek kellett eltel­nie, hogy a népfront mű­szaki aktivistái megvizsgál­ják az átalakítás lehetősé­geit. Az épületet 1965-ben vásárolta meg 900 ezer fo­rintért a városi tanács. Előbb a Középület Tervező Inté­zet, majd a Várostervező Intézet készített felújítási tervet Az utóbbi — Sedel- mayer Jánosné munkája — látszott könnyebben kivite­lezhetőnek. Ennek alapján végezte el a felújítás rend­kívül igényes munkáját a megyei építési és szerelő- ipari vállalat, a szolnoki Építőipari Ktsz, és több más vállalat közreműködésével, a megyei beruházási válla­lat kooperáció-irányításával. Az elkészült galéria iga­zolja a városi és a megyei tanács mintegy 7 millió fo­rintos ráfordítását Az ek­lektikus stílusú mór-ele­mekkel díszített épület ere­deti szépsége szinte teljes­séggel érvényesül. (Kár, hogy a falakkal együtt a remekül faragott köveket is befes­tették, remélhetőleg ez ide­iglenes* megoldás.) A kupo­lás tetőzet impozánsan ma­gasodik a tágas belső tér fölé. A földszinti terem minden fala nagyszerűen ki­használható, fölötte széles galéria fut négyszögben, két oldalról egészen monumen­tális alkotások kiállítására is alkalmas (15x7 méteres) falfelületekkel. Kitűnő meg­világítás árad be a rozettás ablakokon, gyönyörű a pa­dozat csiszolt márvány bur­kolata; egyszerűségében is elegáns a berendezés, amit a Budapesti Kereskedelmi Ipari Vállalat készített. A létesítményhez méltó a megnyitó kiállítás is, ame­lyet Kaposvári Gyula, a Damjanich Múzeum igazga­tója rendezett. A kiállítás többet ad annál, amit cí­mében igér. (A szolnoki Mű­vésztelep a felszabadulástól napjainkig.) Voltaképpen a művésztelep teljes hetven évének alkotó munkájáról kap átfogó képet a tárlatlá­togató, sőt jelen vannak a szolnokiak szellemi rokonai­nak számító legjelentéke­nyebb művészek munkái is. Ötvenhét alkotó több száz festményét, szobrát, grafi­káját mutatja be a tárlat. Az avató ünnepségre el­jött sok volt és jelenlegi szolnoki képzőművész. Meg­jelentek a megyei és a vá­rosi pártbizottság, a taná­csok, a társadalmi és tömeg­szervezetek képviselői, és számosán azok közül, akik­nek szívügye a megyeszék­hely kulturális élete. A Kassai úti általános is­kola kórusának üde éneké­vel kezdődött a megnyitó, majd a Szolnoki Galéria anyaintézete, a Damjanich Múzeum nevében Kaposvári Gyula igazgató kö­szöntötte a megjelente­ket Megköszönte mind­azoknak a munkáját, akik­nek érdeme van a galéria létrejöttében. Az általunk is említetteken kívül elisme­réssel szólt a papírgyár Hő­erőmű szocialista brigádjá­ra, amely igen sok társa­dalmi munkát végzett. A Szolnoki Galériát Fodor Mihály, a megyei tanács el­nöke adta át rendeltetésé­nek, és egyben megnyitotta az első kiállítást. Tudósításunkat Pogány ö. Gábornak, a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgatójának szavaival zárjuk: „A szolno­ki Galéria akkor fog jó munkát végezni, ha kiemel­kedik a helyi keretek közül, és az egész ország műbará- tainak érdeklődésére' számí­tó programot ad”. Sz. 1. Az avatóünnepély résztvevői a galériában Nagygyűlés május 1-én Szolnokon Gazdag programot ígér a megyeszékhelyen május el­seje. A nap legnagyobb ese­ménye az a nagygyűlés lesz, amelyet délelőtt 10 órakor a Lenin-parkban tartanak a hetvenezer lakosú Tisza- parti város munkásai, pa­rasztjai, szellemi dolgozói. Már fél tíz előtt, a kijelölt helyeken gyülekeznek az emberek, hogy együttesen vonuljanak a nagygyűlés színhelyére, ahol 10 órakor dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter méltatja a nem­zetközi munkásmozgalom nagy napját. Ezt követően a délutáni program sok látványosságot, vidámságot ígér. Tizennégy órától kezdődik, az MHSZ— Olajbányász íúvószeneKar szórakoztatja térzenével a a résztvevőket, majd a Ver­seghy gimnázium cselgáncs csapata tart bemutatót. A ligeti szabadtéri színpa­don pedig a Szigligeti Szín­ház művészeit láthatja a közönség. Műsorukat 16.39 órakor kezdik. Ugyancsak a ligetben szabadtéri tánc is lesz, amely i8 órakor kez­dődik, és a tervek szerint 22 óráig tart. Ez az esemény bizonyosan a fiatalok nagy táborát vonzza majd, bár rájuk gondolva a Ságvári Endre megyei művelődési központban is lesz táncren­dezvény. Hivató szövetkezet a kuuhe<f\csi ÁFÉSZ Megalakulásának negyed- százados évfordulóján, pén­teken este az 1971-ben elért gazdasági és szövetkezetpo­litikai eredményei alapján a SZÖVOSZ és a KPVDSZ el­nöksége a kunhegyes! szö­vetkezetnek a Kiváló Szö­vetkezet kitüntető címet adományozta. A nevezetes eseményre a nagyközség művelődési házában megtar­tott ünnepi termelési tanács­kozáson került sor. Ünnepi beszédet Gulyás József, a szövetkezet igazgatóságának elnöke mondott. Ez eredmé­nyek és a tervek ismertetése után a SZÖVOSZ és a KPVDSZ elnökségének meg­bízásából Boda Mihály, a MÉSZÖV elnöke adta át Gulyás Józsefnek az orszá­gos szervek elismerését do­kumentáló oklevelet. A ki­emelkedő munkát végző szövetkezeti dolgozók a ki­tüntetés alkalmából pénzju­talomban részesültek. ÉLJEN MÁJUS L, A NEMZETKÖZI MUNKÁSOSZTÁLY SEREGSZEMLÉJE!

Next

/
Thumbnails
Contents