Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-29 / 100. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. április 29. Kokain — Ópium — Morfium — Heroin — Hasis Mákony- Mámor- Gyilkosság 14. Rohamosan terjedő járvány A XX. század második felének e súlyos társadalmi kórtünete leküzdésére ma is keresik a kiutat. Ülést tartott az ENSZ kábítószerbizottsága. Az ülésen John E. Ingresoll, a kábítószer elleni harc amerikai irodájának igazgatója követelte, hogy az 1961. évi nemzetközi megállapodást, amelyet eddig az illegális gyógyszerkereskedelmi harcban alkalmaztak, hatékonyabb és energikusabb előírásokkal váltsák fel. — Tíz évvel ezelőtt — mondotta Ingresoll — attól a humánus elvtől vezérelve gyűltünk össze, hogy gondoskodjunk a kábítószerrel történő visszaélés viszonylag csekély számú áldozatairól, míg ma már egy olyan rohamosan terjedő járványnyal állunk szemben, amelytől egyetlen ország sincs védve, s amely a társadalom létét fenyegeti. Az ülésen adatokat sorolt fel arra vonatkozóan, hogy az 1963—68 közötti időszakban a legális ópiumtermelés évi 800 tonnát tett ki, míg az illegális termelés évi 1200 tonnára tehető. Az amerikai szakértők meggyőződése szerint a tényleges mennyiség ennél sokkal nagyobb. Ingresoll javasolta, hogy az ENSZ kábítószerbizottságát hatalmazzák fel: teljes Információt követelhessen az egyes országoktól a máktermelésre vonatkozóan, joga legyen felügyelőket kiküldeni a színhelyre, kötelezhesse az ópiumtermelő országok kormányait, hogy a termelést az egészségügyi és tudományos szükségletek^ megszabta keretek között folytassák. Ingresoll követelte továbbá, hogy nemzetközi jogilag rendezzék a tiltott kábítószer gyártóinak és csempészeinek kiadatását. Ez történt legújabban nemzetközi vonatkozásban. De az egyes országok kormányai, törvényhozó testületéi sem tétlenkednek. Csak példaként említjük — a sok közül — azt a vitát és állásfoglalást, amelyik Olaszországban zajlott le a kábítószer-ellenes törvénnyel kapcsolatosan. A The Times ez év január 22-i számában így írt erről: „Az Olasz Al- kotmányozó Bíróság a napokban elvetette az 1954-ben hozott és a kábítószer-fogyasztásra vonatkozó törvény érvénytelenítését. A törvény egyaránt bünteti a kábítószer-kereskedőket és azokat, akik személyes használatra tartanak maguknál ilyen szereket. A törvény bárkire, aki vásárol, elad, importál, előállít vagy birtokol kábítószereket háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetést, valamint 260 fonttól 2600 fontig terjedő pénzbüntetést ró ki. A bíróság véleménye szerint a törvény nem sérti az alkotmányt és része annak a harcnak, amely számos fronton folyik a kábítószerek fogyasztásának káros hatása, valamint e bűn elterjedése ellen, amely olyan méreteket öltött, hogy a közéleti és az erkölcsi rendet veszélyezteti.” Sajnos, azt kell megállapítanunk, hogy sem tűzzel, sem vegyszerekkel, sem rendőri akciókkal, sem tanácskozásokkal, sem bírósági ítéletekkel a kábítószer elleni háborút eddig megnyerni nem lehetett. Egyrészt a termelők azok, akik nem mondanak le a busásan jövedelmező növények termesztéséről, másrészt a kábítószerrel üzérkedő ügynökök, csempészek azok, akiknek érdekük e növényi kultúrák akár tilos fenntartása is. Ezek a gengszterbandákba tömörült egyének vagy megművelésre alkalmas területeket bérelnek, hogy' azokon titkos kultúrákat állítsanak be, vagy a parasztokat serkentik — például ingyen vetőmaggal — a termelésre, hogy termésüket a betakarítás után még csak nein is jelentős ellenszolgáltatás után birtokolhassak. Még egy tényező, ami a kábítószerek elleni küzdelmet megnehezíti: a hallgatás vastörvénye. Az ebben a „szakmában” dolgozó „kicsi” és „nagy” egyaránt megtanulta, hogy a legártatlanabb fecsegésért, bármilyen baklövésért, rendőrségi besúgá- sért vagy árulásért életével fizet. Ebben a világban nincs megbocsátás. A titoktartás mérvére idézzük a l’Huma- nité egyik kommentárjának részletét: „Marseille vidékén tíz év alatt csak egyetlen heroint előállító laboratóriumot fedeztek fel, holott hivatalos körökben feltételezik, hogy 15 ilyen működik. Ugyanebben az időben egyetlen „nagy főnök’- sem került börtönbe.” A nyomozószervek sokáig úgy vélték, hogy az egész világot behálózó kábítószerüzérkedés egy nemzetközi „geng” kezében van. Az utóbbi másfél évtized nyomozati eredményei azonban ennek ellentmondani látszanak. Az Interpol volt főtitkára, N. Sicot nyugdíjaztatása után — ekkor már felfedhette kilétét — kijelentette: „Nem létezik egy nemzetközi szinten egyesült banda. Viszont számos, egymással többé-kevésbé kapcsolatban álló társaság létezik, de ezek mindegyike önállóan működik.” Bizonyára feltűnt az olvasónak, hogy a nagy franciaországi kikötőváros, Marseille neve milyen gyakran" szerepelt összeállításunkban. Nos — nem véletlenül. Ugyanis a dél, a nyugat- és észak-európai államok, de főleg az USA piacait innen látják el a „fehér ördöggel”, heroinnal. Ez a tény diplomáciai konfliktusra is vezetett Franciaország és az Egyesült Államok között. Pro és kontra nyilatkozatok, az USA részéről követelések hangzottak el. Az amerikaiak kérték, hogy saját embereik dolgozhassanak Marseille- ben, kapjanak szabad fegyverviselési és fegyverhasználati jogot, előzetes francia hatóságok engedélye nélkül házkutatásokat tarthassanak, letartóztatásokat foganatosíthassanak. Ebbe a franciák nem egyeztek bele. Végül 1971 tavaszára javult valamelyest a viszony, aláírták az amerikai—francia kábítószer-egyezményt. Ismételjük: nem sok eredménnyel. A hatóságoknak persze nincs könnyű dolguk, hiszen a kábítószerekkel üzérkedő gengszterbandák a legkorszerűbb technikai—műszaki berendezésekkel rendelkeznek — ismerünk esetet, amikor az „áruval” megrakott repülőgép a hivatalos szervek radarhálózatát is kijátszotta és kikerült látósugarából... (Vége következik) összeállította: Szabó Endre Potyautas nemzetközi járatokon Egy aranysújtásos kék egyenruha is elég bizonyos esetekben ahhoz, hogy ingyen bejárjuk a fél világot. Erre a felfedezésre jutott egy 15 éves angol iskolásfiú, aki akadálytalanul jött- ment London és Nairobi között, de nem vetette meg a belföldi járatokat sem. A fiú, akinek nevét nem hozták nyilvánosságra, még januárban szerzett egy légikí- sérő-egyenruhát a BOAC raktárából. Ha ezt az egyenruhát fölvette, soha senki sem kérdezte meg tőle, hogy hová tart a heathrowi légikikötőben. Az egyenruhához úgy jutott, hogy egyszerűen vételezett: volt egy BOAC- igazolványa. Ez az igazolvány „buktatta le”. A potyautas annyira felbátorodott, hogy mikor az igazolvány lejárt, akkor hosszabbítást kért a vállalat személyzeti osztályától. A nemzetközi légiközlekedésben mindenütt fokozódó biztonsági rendszabályok oly tökéletes mellőzése nem az első arcpirító eset Heathrow legújabbkori történeté-_ ben. Legutóbb arra jöttek rá, hogy egy üzletember, kissé elkésve egyenesen a betonon várakozó repülőgépig vezette kocsiját, s innen intett istenhozzádot a fontos partnernek. Ezért az álsteward ügyéről nem beszélnek szívesen, a fiú Nairobi utazása azonban oly vad álomnak tűnt, hogy ellenőrizték, hogyan történhetett meg. Így: a személyzet tagjai természetesen tudták, hogy nem közéjük tartozik. Mégis arra gondoltak, hogy az egyenruhás ifjú szolgálati úton jár, más járathoz osztották be, s most Afrikába igyekszik, hogy elcsípje gépét. így még dolgoznia sem, kellett, sőt őt szolgálták ki készséges „kollegái”. A jovo nagy üzlete — az ivóvíz Az USA-ban 1970-ben a lakosok 80 millió dollárt fordítottak palackozott ivóvíz vásárlására, 1972-re pedig 100 milliós forgalommal szá- számolnak. Áz USA minden 200. lakosa palackozott vizet iszik. Az üdítőitalt gyártó és forgalmazó cégek — élükön a Coca-Cola Compa- ny-val és leányvállalataival — ragyogó üzletet csinálnak a tiszta víz forgalombahoApa és fia kiállításra késsül A Karcagi Népművészeti Agyagipari Háziipari Szövetkezetben dolgozik Russói István, a Népművészet mestere és fia, ifjabb Russói István, népi iparművész. A két neves művész jelenleg a gerencsérsebestyéni fazekaspályázatra készül, amelynek célja a régi népművészeti hagyományok modem formában való feldolgozása. Részívesznek még az idén a debreceni fazekas kiállításon is. Az ifjabb Russói XV. századbeli mintázattal készített kerámia lámpatesttel is indul a pályázaton A pályázat egyik érdekessége lesz a banyakemence Kincsek a jég alatt Grönlandban azelőtt is találtak hasznos ásványokat: uránt, rádiumot, beril- liumot és más egyebet. De mindig úgy vélték ez csupán az ott lévő készletek csekély része, s a sziget roppant jégpáncélja még mérhetetlen kincseket rejt. Az utóbbi években a geológusok mind gyakrabban juttatták kifejezésre azt a feltevést, hogy valahol a gleccserek alatt valóságos „kőolajfolyók” csörgedeznek. Múlt év júniusában, a sziget déli részén, Nanorta- lik város körzetében,. platina-lelőhelyre bukkantak, augusztusban pedig gazdag vasérckészletekre Nyugat- Grönlandban. Kőolajat is találtak a jég alatt. A svéd rádió koppenhágai tudósítójának közlése szerint az itteni „fekete arany”-készle- teket 5—7 milliárd tonnára becsülik. Villanymozdony felsővezeték nélkül A Tallinni Elektrotechnikai Gyárban félvezetős frekvénciaátalakítót gyártanak, amely forradalmasítja a bányákban a szállítást. A felső vezeték helyett a sínek közé — a pályatest alá — fektetik le a kábelt, Egymillió üdülővendég amelyből közvetlen érintkezés nélkül az induktor-te- kercs veszi át az energiát és juttatja a hajtómotorba. A rendkívül korszerű műszaki megoldást hamarosan bevezetik a donyeci bányákban. A Balti-tenger partján fekvő Kolobrzeg, a jelentékeny fürdőhely és üdülőhely nevét nemcsak Lengyelországban, hanem külföldön is jól ismerik. Egy év alatt egymillió turista és üdülővendég keresi fel, ami szép szenvedők a kolobrzegi sósforrások és iszapfürdők jóvoltából gyógyultan térnek haza. Minden kiránduló érdeklődéssel sétál a város utcáin, amelyek 80 százalékát — korszerűen, érdekesen, színesen — helybeli rekord, ha figyelembe vesz- szük, hogy a városnak mindössze 27 000 állandó lakosa van. A katowicei és konini bányászok saját üdülőikben pihennek Kolobrzegben. A különböző betegségekben építészek tervei szerint helybeli munkások építették a háború után. Kolobrzeg azonban nemcsak fürdőhely és gyógyhely, hanem fontos halász- és utaskikötő és állandó partmenti összeköttetést tart fenn Szczecinnel. Jubilál a cimljanszki víztároló Az idén húsz esztendeje, hogy elkészült a Volga—Don hajózható csatorna és a cimljanszki víztároló. 1952 januárjának végén a Dón természetes medrét gáttal zárták el. így keletkezett a 260 kilométer hosszúságú cimljanszkij víztároló. A mesterséges tenger vízzel látja el a cimljanszki erőművet. a Volga—Don hajóátkelő zsilipet és a doni Házépítő kombinát Litvániában megkezdte működését az ötödik házépítő kombinát, ahol évente 50 ezer lakás építéséhez szükséges blokkot gyártanak majd. Mint a Szovjetunióban mindenütt, ebben a köztársaságban is széleskörű lakásépítkezések folynak. Az elmúlt ötéves terv során Három tengeren át Tizenegy nap alatt vontatott a Budapest tartályhajó rendeltetési helyére, Novo- rosszijszkba egy Jugoszláviában készült hatalmas hajójavító dokkot. Az Adriai, a Földközi és a Fekete-tengeren át a Szovjetunióba juttatott óriás hossza 225 öntöző főcsatornát. Az új meder mindkét oldalán új ipari központok alakultak ki: Cimljanszk és Volgodonszk. A víztároló egyben fontos haltenyésztő telep is. Évente 110 ezer mázsa halat fognak ki. A Rosztov-i kikötő a cimljanszki víztároló létrejöttével öt tenger, az Azovi, a Fekete, a Kaspi, a Balti és a Fehér tenger kikötője lett. Litvániában minden ötödik család új lakást kapott. Az, hogy az építkezés ipari módszerekkel folyik, nem jelent építészeti egyhangúságot. Minden egyes litván házépítőkombinát több mint tízféle különböző háztípus elemeit gyártja. méter, tornyának belső falai 36,5 méterre vannak egymástól, teherbírása pedig 30 ezer tonna. Az új dokk még a szovjet flotta legnagyobb, 60—70 tonna, vízkiszorítású szupertartály ha jóinak javítására is alkalmas. Szállodaépítés Brassó környékén A téli idény egyre inkább csúcsszezonná válik Brassó-Pojánán. A téli üzemelés szükségessé teszi a román szállodakapacitás további növelését. 1972-ben összesen 600 vendég elszállásolására alkalmas, négy szálloda épül az üdülőhelyen. Ugyanakkor korszerűsítik és meghosszabbítják a drótkötélpályát is. , teésöí t
