Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-23 / 95. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. április 21' Biztonsági bilincs Tokióban is gyakran megtörtént, hogy a szabálytalanul parkoló kocsi tulajdonosa lelép és nem fizeti ki a büntetést. A találékony japán rendőrök most kieszelték, hogy a szabálytalanul parkoló kocsikra egy mesz- sziről szembetűnő bilincset erősítenek, amit a kocsi tulajdonosa nem távolíthat el, mert csak a közlekedési rendőrnek van hozzá kulcsa. Ezentúl tehát a kocsivezető először kénytelen kifizetni a büntetést és a rendőr csak azután távolítja el kocsijáról a bilincset. A „Tunguz csoda” nyomában A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegének tudósai újabb lépést tettek a nevezetes tunguz meteorit titkának megoldása felé. A becsapódást követő gigantikus robbanás — úgy látszott — minden nyomát eltörölte annak a rendkívüli „kozmikus jövevénynek”, amely 1908. nyarán esett le a kelet-szibériai Alsó-Tun- guzka körzetében. A tudósok kitartó kutatását azonban siker koronázta. A robbanás színhelyén, a talajban mikroszkopikus üvegszerű szemcséket találtak, amelyek vegyileg egyáltalán nem hasonlítanak földi anyaghoz. Ezek sok szilíciumot, nátriumot, aluminimot, káliumot tartalmaznak, de titániumot, mangánt, magnéziumot szinte egyáltalán nem* Az indokínai olíenziva Lankadatlan hevességgel folyik a dél-vietnami hazafias erők nagyszabású offen- zívája. Egyelőre semmi jele a hozzánk érkező jelentésekben annak, hogy az amerikai légierő és a dél-vietnami kormánycsapatok megállították volna a több fronton is előretörő hazafias erőket. Ez a tény önmagában jelzi, milyen jelentős katonai potenciál és tartalék áll a hazafias erők rendelkezésére. Négy év óta ez a hazafias erők legnagyobb szabású katonai akciója. Méretében és jelentőségében az 1968 elején végrehajtott nagy Tet- offenzívához hasonlítható. Egy szembetűnő hasonlóság valóban van a két offenzíva között: mindkettő az amerikai kormányzat számára a legkényesebb és legkellemetlenebb időpontban, az elnök- választási hadjárat nyitányakor kezdődött. 1968-ban Dél-Vietnam egész területére kiterjedő támadássorozatot indítottak a hazafias erők partizán alakulatai. Katonai sikereik politikai végeredménye: Johnson elnök 1968. március 31-én bejelentette a VDK elleni tömeges bombázások egyoldalú korlátozásét, az USA készségét a tárgyalásokra — s végül saját indokínai politikája kudarcának elismeréseként azt, hogy nem indul az elnök- választásokon. A politikai következményeket illetően természetesen nem lehet összehasonlítást tenni az 1968-as és a jelenlegi offenzíva között. A jelenlegi katonapolitikai feltételek eltérőek az 1968. évi helyzettől, s maga az offenzíva is másként zajlik. Katonai vonatkozásban a jelenlegi offenzíva legérdekesebb vonása az, hogy a dél-vietnami hazafias erők a korábbi időszaktól eltérően az úgynevezett hagyományos hadviselést alkalmazzák. Reguláris csapataikat nagyszámú haditechnikai eszköz támogatja. Amerikai hírügynökségi jelentések a PT—76, T—54 és T—55 szovjet típusú harckocsikkal azonosították a hazafias erők harc járműveit. Ugyancsak meglepő volt az amerikaiak számára a hazafias erők nehéztüzérségének nagyszabású és igen hatásos bevetése, nemkülönben a műszaki alakulatok felbukkanása, amelyek a különböző vízi és egyéb akadályokon segítik át a gépesített alakulatokat. A lövészegységek, a harckocsik és a tüzérség — sőt a légvédelmi tüzérség — jól szervezett és eredményes együttműködése arról tanúskodik, hogy a hazafias erők reguláris egységei jól felkészültek és ki tudják használni a haditechnikai eszközök nyújtotta új lehetőségeket. A különböző frontokon folyó hadműveletek eddigi eseményei arról tanúskodnak, hogy gondosan megtervezett és előkészített, a különböző térségekben gondosan összehangolt támadássorozatról van szó. A hazafias erők máris jelentős területeket foglaltak el és egész sor ellenséges támaszpontot semmi sítettek meg. Az offenzíva eseményei közepette természetesen korai lenne a katonai vagy politikai mérleget megvonni, de máris látványosan bebizonyosodott, hogy a Nixon- kormányzat „vietnamizálási” politikája katonai vonatkozásban nem érte el célját. A dél-vietnami kormánycsapatok az egyre intenzívebb amerikai légi- és tüzérségi támogatás nélkül képtelenek lennének kitartani a hazafias erőkkel szemben. Az offenzíva egyik politikai célkitűzése ugyancsak sikerrel járt. Nixon elnök mindenáron arra törekedett, hogy az elnökválasztási hadjárat témái közül kikapcsolja a vietnami háború kérdését. Az amerikai csapatok kivonása, következésképp a háborús veszteségek csökkenése révén ez, egészen az offenzíva pillanatáig lényegében sikerült is. Washingtoni jelentések azonban arról számolnak be, hogy néhány nap alatt változás történt a washingtoni politikai közhangulatban s ebből arra következtethetünk, hogy a vietnami háború az elnökválasztási hadjárat főbb külpolitikai témáinak egyike lesz. A Ni- xon-adminisztráció nehéz helyzetben van, mivel kevés eszközzel rendelkezik arra, hogy az offenzíva katonai sikereit és politikai-lélektani hatását korlátozza. Katonailag Nixon szemlátomást a haditechnikai eszkaláció mellett döntött. Megerősítették a Dél-Vietnamban bevetett amerikai légierőt, újabb kötelékeket vezényeltek a Dél- Vietnam partjainál cirkáló 7. flottához. Felújították a VDK elleni nagyarányú bombázásokat, s minden eddiginél nagyobb arányban alkalmazzák a B—52-es nehézbombázókat. De ez a technikai eszkaláció máris a „vietnamizálás” kudarcát támasztja alá: olyan légi- és haditengerészeti egységeket is bevetettek a hazafias érők ellen, amelyeket nemrégen látványos sajtóhadjárat közepette egyszer már kivontak a hadszíntérről. A haditechnikai eszkaláció mellett a Nixon-adminiszt- ráció lélektani-politikai eszkalációba is kezdett. Washingtonban mindent elkövetnek, hogy a párizsi tárgyalások megszakításáért, illetve a harctevékenység fel- élénküléséért a vietnami félre hárítsák a felelősséget. A hazafias erők eddigi harci sikereit azzal magyarázzák az amerikai közvéleménynek, hogy úgymond „észak-vietnami invázióval állnak szemben”. A politikai-lélektani eszkaláció másik propaganda-tétele a Szovjetuniót teszi felelőssé a vietnami népnek nyújtott sokoldalú támogatás miatt. Azt emlegetik, hogy Moszkvában, Nixon elnök májusi látogatásakor tárgyalni kellene az amerikai, illetve szovjet segély kölcsönös korlátozásáról, Indokínában. Ezek a híresztelések részben a vietnami nép elleni lélektani hadviselésként foghatók fel, részben azt a reményt hivatottak kelteni az amerikai közvéleményben, hogy Nixon elnök utazása, az offenzíva eredményeitől függetlenül szintén hozzájárulhat a konfliktus megoldásához. Nixon és a vietnami háború Tilalmat a vegyi fegyverekre Mint ismeretes, a Szovjetunió március végén konvenciótervezetet helyezett Genfben a leszerelési értekezlet asztalára arra vonatkozólag, hogy tiltsák be a vegyi fegyverekkel folytatandó kísérleteket, azok gyártását és felhalmozását, rendeljék el a meglévő tartalékok megsemmisítését. Ugyanazon a napon felújultak a tárgyalások Helsinkiben a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról. A világsajtó jelentette azt is, hogy Washingtonban és London- a napokban Moszkvában, ban aláírták a baktérium- fegyverek, teljes eltiltását kimondó nemzetközi egyezményt. E három fontos nemzetközi esemény egybeesése azt mutatja, hogy a szovjet békeprogramnak megfelelően minden arcvonalon folyik a támadás és előrenyomulás a tömegpusztító fegyverek betiltásáért. Reménytkeitő lépés A közvélemény nagy megelégedéssel fogadta a biológiai és mérgező fegyverek gyártását és felhalmozását tiltó nemzetközi szerződés elfogadását. Ez a rendkívül lényeges és reménytkeitő lépés arra mutat, hogy más megállapodások is elérhetőek az általános és teljes leszerelés útján. A szóbanforgó megállapodás első ízben azt is bizonyítja, hogy az államok fegyvertárából teljesen kiiktatnak egy konkrét, méghozzá rendkívül veszélyes tömegpusztító fegyverfajtát. Évekre volt szükség, amíg le lehetett küzdeni a nyugati hatalmak ellenkezését és pozitív eredményeket lehetett elérni a baktériumfegyverek eltiltásában. A Szovjetunió, a szocialista és más békeszerető országok támogatásával végül is eredményt ért el. Mint ismeretes, a Szovjetunió .az elmúlt években több olyan javaslatot tett, amelyek a baktérium- és a vegyi fegyverek egyidejű eltiltását irányozták elő. Ez megfelelt az 1925-ös genfi jegyzőkönyv szellemének és betűjének, amely arra kötelezte az aláíró országokat, hogy a háborúban semmiféle tömegpusztító eszközt nem alkalmaznak. A szocialista országok ilyen arányú kezdeményezését támogatta az ENSZ-közgyűlés. Az Egyesült Államok és Anglia negatív álláspontja miatt azonban a két kérdést nem lehetett egyidejűleg eldönteni. A zsákutca elkerülése végett a szocialista országok azt a megoldást találták, hogy első lépésként csak a baktérium fegyvereket, valamint azok származékát, a toxikális fegyvereket tiltsák el. Az egyezménytervezetben viszont leszögezték, hogy az érdekelt országok kötelezik magukat a tárgyalások folytatására a vegyi fegyverek eltiltásáról. A hadviselés borbér eszköze A Szovjetunió és szövetségesei tehát most úi tervezetet terjesztettek elő. Időszerűséget ad a javaslatnak, hogy az amerikaiak az indokínai háborúban továbbra is széleskörűen és tervszerűen alkalmazzák a megsemmisítés vegyi eszközeit. Közismert, hogy ez micsoda pusztítást és mennyi szenvedést okoz. Washington ennek ellenére mindeddig nem volt hajlandó lemondani a hadviselés e barbár eszközeiről. A Pentagon szakértői ugyanis kiszámították, hogy a hadviselésnek ez a módszere hatékonyabb és olcsóbb minden más módszernél. Az Egyesült Államok képviselői ezért most is negatívan fogadták a szocialista országok új tervezetét, s mindenféle légbőlkapott ürüggyel próbálják késleltetni annak elfogadását. , A világ közvéleménye számít a ratifikálásra A szovjet szerződéstervezet 14 cikkelyből áll és lényegében azonos a baktériumfegyverek eltiltását kimondó szerződéssel. Az ellenőrzés kérdésében, ugyanazt javasolja, mint amit a baktériumfegyverek vonatkozásában már elfogadtak. Miért lenne a vegyi fegyverek eltiltásának bonyolultabb az ellenőrzése? Az Egyesült Államok sokat gyárt ezekből az eszközökből. így inkább a Szovjetuniónak lenne oka nyugtalankodnia az ellenőrzés lehetőségét, hatékonyságát illetően. A Szovjetunió azon- b ■ hajlandó megállapodást kötni, mert a leszerelési intézkedések megvalósításában nagy jelentőséget tulajdonít a bizalom elvének. A világ közvéleménye joggal várja el az Egyesült Államoktól, hogy megváltoztassa álláspontját. Kérdőjelek Itáliában Érdekes módon Olaszországban kevesebb szó esik arról, milyen eredményt hoznak a május 7—8-i általános választások. Sokkal inkább foglalkoztatja a közvéleményt és a megfigyelőket — a világsajtót is — a választásokat követő korszak latolgatása. Mint már annyiszor, az olasz belpolitika közelgő nagyjelentőségű eseménye ismét sokesélyes. Csak az látszik valószínűnek, hogy a tíz év alatt oly sokat — és joggal — bírált középbal kormányzati formula feltámasztására alig van remény. Túlélte magát. — hangoztatják még azok a politikusok is, akik tíz évvel ezelőtt szorgosan bábáskodtak élet- rehívásánál. Mások élesebben fogalmaznak: a középbal kabinetek voltaképpen nem teljesítették a hozzájuk fűzött reményeket. Késve, s akkor is csak részleges javulást ígérve, hozták, tető alá a lakasreformot. Az igazságszolgáltatás reformját is több bírálat érte, mint dicséret. Nem sikerült megállapodni az egyetemi és az egészségügyi reformok tervezetében. Hosszú ideje váratnak magukra a gazdaságilag rendkívül elmaradt déli országrészek fellendítésére már régen beharangozott, ám mindmáig csak tétován megtett intézkedések. Sikerült a törvényhozókkal elA Le Monde kommentátora szerint a választás után éppoly nehéz lesz életképes többséget találni, mint ma. Annyi bizonyos, hogy a jobboldal minden eddiginél zajosabb korteshadjáratot indított. Már az előző — részleges — választásokon figyelemre méltó sikereket könyvelhet el a neofasiszta párt. Míg 1968-ban például mindössze a szavazatok 4,3 százalékát szerezte meg, ad* fogadtatni a széleskörű vitákat kiváltó, válásról szóló törvényt, ám — a kereszténydemokraták bigott szárnya és a jobboldali erők ellentámadása révén — küszöbön állt a referendum, a népszavazás. A parlament idő előtti feloszlatásáról február 28-án Giovanni Leone köztársasági elnök által aláírt határozat egyelőre elodázta a népszavazást. dig a múlt év júniusában rendezett tartományi választásokon már 16,2 százalékot mondhatott magáénak. Vok- sait elsősorban a kereszténydemokratáktól hódította el, de valószínű, hogy a liberálisok is megsínylették a fasiszta előretörést. Ami a közelgő választásokat illeti, előfordulhat, hogy az MSI tovább erősödik, s 30 képviselője helyett 60— 70 foglalhat majd helyet — az úgynevezett nemzeti jobboldalt * tömörítő neofasiszták és monarchisták jelöltjei közül — a Palazzo Móntecitorio, az olasz képviselőház padsoraiban. Várhatóan ismét a keresztény- demokraták és a liberálisok rovására. Már önmagában ez is jelzi a jobbratolódás veszélyét. Megfigyelők azonban rámutatnak arra is, hogy az Olasz Kereszténydemokrata Párt is jobbra kacsingat, ott keres támogatókat. Giulio Andreotti egyszínű, kereszténydemokrata ügyvezető Nyitás balra? Netán ke- reszténydemokrata-kommu- nista-szocialista kormány ? viselne — a szavazók mint- Kétségtelen többséget kép- egy háromnegyed része előreláthatóan ismét erre a három pártra adja voksát —. de a megoldáshoz nem járulnak hozzá a kereszténydemokraták. Hasonló sors várna egy esetleges kereszténydemokrata-szocialista koalícióra is. S a baloldal győzelme vajon lehetséges-e? Tárgyilag- gos mérlegelések szerint: igen. Az olasz kommunisták márciusi. Milánóban tartott kongresszusán a kormánya kevés biztosítékot nyújt arra vonatkozóan, hogy már a választások előkészületei ne kedvezzenek ennek a jobbratolódás- nak. Nyitás jobbra? Ezt az alternatívát nemcsak a baloldal, de a szociáldemokraták és a republikánusok is valószínűleg elutasítanák. Sőt, magában a keresztény- demokrata pártban is sok az ellenzője az Aldo Moro és Donat Cattin köré tömörülő balszárnyon. többi között a választási stratégiát is kidolgozták. Széleskörű nemzetközi összefogás jegyében hirdették meg választási kampányukat, egységes cselekvésre búzdítva a szocialista és a katolikus tömegeket. A párt — ebben a kongresszust értékelő nyugati tudósítók zöme is egyetértett — egységesebb, mint valaha. A baloldali egység — ha valamikor — most igazán nem Utópia Ám az itáliai választások esélyeinek tárgyilagos latolgatásához hozzátartozik még egy körülmény. Ez pedig a szélsőséges —• ultrajobb- és ultrabaloldali — elemek tevékenysége. Az anarchista Valpreda pere — őt gyanúsították a három évvel ezelőtt Milánóban elkövetett véres bombamerénylettel — az ugyancsak anarchista multimilliomos Feltrinelli rejtélyes halála, nemkülönben három szélsőjobboldali, neofasiszta főkolompos letartóztatása nagy vihart kavart Itáliában. A kereszténydemokratáktól jobbra elhelyezkedő pártok alaposan ki is használták az ultrák terrorakcióit, de még Sallustrónak, a Fiat művek argentínai vezérigazgatójának meggyilkolását is — a kommunisták ellen. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára élesen elhatárolta pártját mindenfajta erőszakos cselekménytől. Kérdés azonban, hogy őszinte és meggyőző érvei menynyiben hatnak a polgári és a jobboldali pártok „rendet, félelem és terror nélküli életet’ hirdető jelszavaitól zajos utcákon és tereken a temérdek plakát, röpcédula tengerében amúgy is kissé kábán és tétován bizonytalankodó választókra. Gy. D. Jobboldali előretörés Baloldali egység
