Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
1972. április 2, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A fácámesiee {á kedve Tápénál kompon megyünk át a Tiszán. Fürge kis hajó húzza. Békésen elfér ember, autó, bicikli, de még vontató is. A túlsó partot Tisza-Maros szögnek nevezik. Ott dolgozik most brigádjával Vad János állami díjas vezető fúrómester. Amint kocsink túlnan felkapaszkodik a partra, szembe velünk „fakarusz”, munkásbusz. Vezetője mellett ott ül Vad János. Dél van, ma rövid műszakja volt, végzett Intünk neki, kiszáll. Kezet rázunk. — Csak megkérem, menjünk vissza beszélgessünk egy kicsit Maga híres ember, ezelőtt két évvel újságok, képeslapok' jótollú emberei keresték meg. Nagy kitüntetéséről írtak, meg a brigádról, a munkatársairól. Csakhogy minden csoda három napig tart. Azóta kereste-e újságíró? Hunyorít, meg nvet ■— Üjságiról Azt se kérdezte egy se, hogy vagyok. Hanem ha írni akar rólam, akkor tényleg, menjünk a brigádtanyára. Homokos, agyagos, istenátka földút Perzsel a déli nap melege. A brigádtanyán kicsit elbújok a fény elől. Vad János mellém ül, bíztat: — Csak kérdezzen, én meg felelek. így szokták. Kérdezhet nyugodtan, ezelőtt két évvel sok kérdést kaptam, tudom mi kell. A szürke olajfestékkel bemázolt vasszekrény oldalán egy névsoron akad meg a szemem. Befizetések a „gye- rekpatronálásra”. Nevek, összegek, nem nagyok. Gir- be-görbe betűk. — Az a Dezső pénze. Nézze, van benne egy kis huncutság. Azért akasztottuk ki, hogy aki elmaradt, vagy egy félévben nagyon kicsit adott, legközelebb ne restellje magát. Politika. Jókedvű, nevetős ember. Sovány napszítta arcának ráncai is sejtetik a humorát. Ül nagy mosolygósán, barna kordkabátjában a barakkban. Ott is fején hagyja, csak olykor kicsit feljebb tolja a barna műbőr kalapot — Hány éves? — Mit mond, mennyi lehetek, saccoljon! Nem vagyok jó saccoló. Kiigazít: 47 éves, három nagy gyerek apja. Berekböszörményi születésű és: — Az isten se gondolta volna, hogy miután 18 évesen „megkezdtem az olajipart” végighurcoltam a családom Biharnagybajomban, Tótkomlóson, Nádudvaron, Majsán, Vadkerten, Szolnokon — szóval senki sem gondolta volna, hogy én egyszer Szegeden megállapodok. Mert ezt a várost de szeretem! Ugratom az asszonyt meg a gyerekeket is, mondom nekik: lehet ám, hogy „vidékre” kell menni fúrni. Mondják is, hogy mehetek, ők maradnak Jó ez a város az olajosokhoz. Ügy segítenek mindenben, mint a karika- csapás. Elkalandoztunk, de nem bánom. Folytatja aztán, hogy Balogh Dezsőt, most tíz éves állami ^gondozott gyereket patronál a birgád évek .óta. Dezső takarékbetétkönyvében már 4 ezernél több a forint Tizennyolc éves koráig gyűjtenek neki. Megint nevet. Mondja, ugyanígy a falon van a ju talmazott, jó munkások neve is negyedévenként. — Mert tiszta sor. Miután a brigád, a mesterek megvitatták, egy-egy embernek a szemébe is megmondták, hogy nem kap pénzt, mert hiányzott, vagy trehányan dolgozott, — hát akkor falon a helye! Nem lehet vita, meg sértődés. Komótosan ül a birgádta- nya kopott székén. Kicsit előrenyújtja magasszárú fekete cipőjét. Törékeny embernek látszik és mégis erősnek vélem. Dehát ide kell is erő. — Január 1-től másik január 1-ig tart itt a munkaidő, így él az ember. Aztán kezdi megint élőiről. Folyamatos üzem, szigorú munkarend. — Tavaly 25 ezer méter fúrás volt a tervünk és 28 500-at fúrtunk. Jól dolgoznak. Persze a két év előtti ferdefúrásokkal meggyorsított ütemet már nem tudjuk fokozni. Körbe mutat: — A ferdefúrással kezdetben egy ilyen kutat 40 nap alatt fúrtunk le. Ma ez már 18—20 nap. Olyan kiemelkedőt, mint akkor, már nem tudunk csinálni Mint akkor, 1969—70-ben. Amikor Vad János az állami díj III. fokozatát kapta. — Tavaly beneveztünk a kiváló brigád címért Jól dolgoztunk, úgy hírlik, már meg is szavazták Jó a mi brigádunk és együtt vagyunk Ez a legfontosabb! Sóskúti Júlia Fogalmak — fókuszban Nemzeti jövedelem Kongresszusi hátizsák Csütörtökön este már tulajdonképpen „lement” a kongresszus. A két nap alatt elhangzottak az előterjesztések, a politikai bizottság, a kormány tagjai, a küldöttek felszólalásai. Péntekre már csak az összefoglalót és a választásokat vártuk. Csütörtökön este már mindenki a kongresszust értékelte. az Operaház balettelőadásának szünetében. Suba István, a nagykunsági tsz-szövetség titkára a zagyvarékasi B. Lantos Istvánná tehenésszel és a tiszafüredi Varga Jó- 6zefné főkönyvelővel beszélgetett. — Nem megyünk haza üres kézzel — mondta B. Lantosné. — Nem is csak az az érdekes, hogy mit vihetünk — folytatta Suba István — nagyon jól érzés, hogy amit hoztunk, lerakhattuk a közvélemény asztalára. Gondokkal megpakolva érkeztünk és nagy az öröm, hogy a párt, az ország vezetői ilyen nagy figyelemmel kísérik jelzéseinket. Felelősségteljesen megmondjuk mindenről, hogy látjuk, hogy véljük és nagy együttérzést tapasztalunk. Fehér Lajos miniszterelnök-helyettessel ültem egy asztalnál az ebédnél. Azt mondta: örül az őszinteségnek, a rengeteg okos javaslatnak. Fehér Lajosról egyébként mindenki tudja, nemcsak egyik legfőbb irányítója az ország mezőgazdaságának, hanem nagyon szereti is. Beszéde nagy sikert aratott. Pedig nemcsak népszerű dolgokat mondott, de világos beszéd volt. Végig ez jellemezte ezt a három napot. akár miniszterként, akár tsz-elnökként, akár traktorosként szólalt fel valaki, összesen harmincnégyen jutottak szóhoz — a három legjobban sikerült között emlegették dr. Bereczki László rákóczifalvi tsz-elnök felszólalását. Az első napon utolsónak jutott a pódiumra. Nem a legjobb lélektani helyzetben, mert az emberek fáradtak is voltak már, és © nyugatnémet—magyar mérkőzésre Is igyekeztek. Ám az első mondatok után magáravonta a figyelmet Bereczki László. Üj hangot ütött meg. Azzal is kezdte: „A mi kongresszusunk nem lehet a dicsérgetés és öndi- csérgetés fóruma, nem lehet a sírás, kétségbeesés, a számla benyújtása sem. Jusson, idő saját hibáinkról is szólni”. És felsorakoztatta a szövetkezeteken belüli visz- szásságokat. A vihart kavaró felszólalások közé tartozott ez. Sűrűn jegyzetelt Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes is, hivatkozott rá dr. Dimény Imre miniszter és zárszavában Szabó István TOT-elnök is. A szünetekben, este, reggelinél pedig igen sok szó esett róla, így vagy úgy. A küldöttek nem mindegyikének tetszett a bátor önvizsgálat. — Persze, hogy nem — mondta másnap Bereczki László — velem is vitatkozott egy tsz-elnök ma. De kiderült, hogy megvan a 10 ezer forintja, a szövetkezete pedig épp olyan rossz, mint tíz évvel ezelőtt volt. Egyszer már el kell jutnunk oda, hogy egymástól is megkérdezzük: komám becsülettel csinálod te, amit csinálsz? Nem azzal leszünk kisebbek, ha a saját takargatnivalóinkat íelleb- bentjük. A nagyon tetsző dolgok sorába tartozott Faluvégi Lajos pénzügyminiszter beszéde is. Pedig talán a Pénzügyminisztériumot „bántották” a legtöbbet Egy tsz- elnök elmondta, hogy évente mintegy 40 ezer adatot kell szolgáltatni, s a legtöbbet a Pénzügyminisztériumnak. Egyetértő tapssal fogadták kimutatását, s a tapsot Faluvégi Lajos kezdte elsőnek. Másnap este pedig dr. Nyíri Béla, a TOT elnökhelyettese újságolta, hogy Faluvégi elvtárs ösz- szehívta a minisztérium vezető munkatársait: nézzék meg, miben van igazuk a szövetkezeteknek, s abban intézkedjenek. .Voltak t«rméezetesea neaa tetsző dolgok is. Nagy Lajos, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz párttitkára azt fájlalta: — Nagyon kevés a fizikai munkás, a küldöttek között, a felszólalók között még kevesebb. Igaz, hogy az ő gondjaikat is elmondják a vezetők, de azért mégis jobban hangzana a kétkeziek szájából. Csáki Sándor, a jászfényszarui Béke Tsz küldöttének az nem tetszett: — A felszólalók egyik-másika ismétli egymást Aztán egyedül a Tolna m egyei küldött vádlottá be, hogy náluk jó adottságúak a szövetkezetek. Ha ez nincs, olyan a kép, mintha csupa kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó szövetkezet lenne ebben az országban. Pedig hát tudjuk, hogy nem így van. Az elnökség törekvése az volt minden megye szóhoz jusson. Így aztán hiába iratkozott még fel a tisza püspöki Zsarnai Béla, a kar cagi Oláh János és a tisza- földvári Bódi Imre Államidíjas is. Egy napig pedig a cibakház! Hovodzák. István vezette a vitát. Biztattuk, a mieinknek adjon szót — Csak azt nem — mondta Hovodzák — hiszen éppen azzal égetném le a megvét, ezt megértitek ugye? Megértették. Már csak azért is, mert lépten-nyomon éreztük a megye szövetkezeti múltja iránti tiszteletet. Az országos tanácsban például más megyék arányait megelőzve hat tagja van a mi szülőföldünknek A fenti választáson jutott még be Suba István és B. Lantos Istvánná. A TOT Ellenőrző Bizottságának elnökévé Ho- vod-ák Istvánt választották. A társalgásokon is sokat emlegették megyénket. Lo- sonczi Pál például korábbi mezőtúri látogatására emlékezett. Nagy élmény volt a szövetkezetek országos közgyűlése. öt évre elegendő munkát adott sok mindenkinek, kezdve a kormányzatokkal, bezárva a szövetkezeti brigádokkal. Nagy munka kezdődhet most eL - . - ......... » borsát ■= N incs olyan nemzeti, vagy nemzetközi gazdasági kérdéseket taglaló tanulmány amely ne szánna megkülönböztetett helyet és figyelmet a legfőbb mércék egyikének a nemzeti jövedelemnek. Hazánk esetében is a Központi Statisztikai Hivatal jelentései az éves tervek teljesítéséről, közleményei a következő esztendők tervfeladatairól, minden alkalommal első helyen a nemzeti jövedelem megvalósult, illetve kívánatos növekedését tüntetik feL A nemzeti jövedelem nagysága a gazdasági fejlettség legfőbb jellemzője, egy főre jutó összege alapján rangsorolják általában három — fejlett, közepesen fejlett, fejlődő — csoportba az országokat. Szakkörökben ugyan világszerte — idehaza is — vitáznak arról, hogy miféle tényezők játszanak közre a nemzeti jövedelem termelésében, s növelésében, de szerepének fontosságát ez nem befolyásolja. Uj érlék Kissé száraz, de szakszerű megfogalmazásban: a nemzeti jövedelem az anyagi termelésben, meghatározott idő alatt — általában egy év — létrehozott új érték. Szülője az adott időszakban történt élőmunka ráfordítás, azaz tekinthetjük úgy is a nemzeti jövedelmet, mint a társadalmi összterméknek és szolgáltatásnak a felhasznált termelési eszközök értékének — az úgynevezett holtmun-kának — levonása után fönnmaradó részét. Nagyon-nagyon leegyszerűsített példával: az ércből vasat olvasztanak, az öntvényből gépalkatrészt készítenek, s azt egy berendezésbe szerelik. A munkafolyamatok során több tucat ember dolgozott a formálódó anyaggal, s ténykedésük fokozatosan növelte annak értékét Amit ilyen módon „hozzátettek”. az a nemzeti jövedelem. Alakot tárgyakban — fogyasztási cikkekben és termelési eszközökben, ölt, többségét a fogyasztási cikkek alkotják. Nagysága a társadalmi munka termelékenységétől, s a termelésben foglalkoztatottak számától függ. Gyakorlatiasabban: 1960ban 153. 1970-ben 260 milliárd forint volt Magyarország nemzeti jövedelme, összehasonlítható árakon számítva. Azért, hogy érzékelhessük a korábban említett „új érték” mibenlétét, írjuk ide: ugyanezen két évben a társadalmi termék pénzben! összege 366. illetve 643 milliárd forintra rúgott. Az eltérés abból adódik, hogy éz utóbbi summák a folyó anyagráfordítást, s a termelési eszközök érték- csökkenését is tartalmazzák. Vezet az ipar Húsz esztendeje, 1952-ben nem nőtt, hanem csökkent a nemzeti jövedelem, ám az előtte lévő esztendőben meg káprázatos gyorsasággal — 16,5 százalékkal — emelkedett. Csúcsok és völgyek váltogatták egymást; a kiegyensúlyozott fejlődés csak kívánalom maradt. 1957 óta egyetlen olyan év sem akadt, amikor ne növekedett volna a nemzeti jövedelem, s közben nagyfontosságú változás is végbement. 1950 és 1970 között megháromszorozódott a létrehozott új érték, ám míg huszonkét éve az ipar csupán 26 százalékkal részesedett belőle, s 48 százalékát a mezőgazdaság adta, addig 1970-ben az ipar 43 százalékot mondhatott magáénak, a mezőgazdaság pe- dik 17-et. Hétköznapian kifejezve: hazánk agrárországból ipari országgá vált. Ássunk tovább, a vastagabbak után a vékonyabb gyökereket keresve. Bizonyítván, hogy a népgazdaság egészének hatékonysága javul, azaz a termelékenység kerül előtérbe. 1966—1970 között az egy főre jutó nemzeti jövedelem' — az élőmunka társadalmi termelékenysége — 30 százalékkal növekedett, szemben az 1961 —1965 közötti 23 százalékos értékkel. Így magyarázható — de persze nem csupán ezzel —, hogy a harmadik ötéves tervben a létrehozott új érték a tervezettnél gyorsabban — 21 helyett 39 százalékkal — bővült. Ami lehetővé tette, hogy a lakosság anyagi fogyasztása — 1960-ban 114 milliárd — 1970-ben már 178 milliárd forint legyen. A jobb élet, a családi jövedelmiek gyarapodásának a fogyasztás bővülésének forrása ugyanis nem más, mint a nemzeti jövedelem emelkedése. Fölcserélhetetlen sorrend: először megtermelni az új értéket, s utána elosztani. Ha több, tehát nőtt a nemzeti jövedelem, elosztáskor is bővebben jut sok mindenre. Ahogy a megtermelése, úgy az elosztása sem egyszerű teendő. Az elsődleges elosztáskor — eredeti jövedelmek — megkapják fizetségüket a* termelésben dolgozók, tiszta jövedelmüket a vállalatok, s ennek egy részét elvonja — központosítja az állam. Mi történjék azonban a tanárral, a nyugdíjassal, a köztisztviselővel? Az állam az általa elvont összegeket újra elosztja — származékos jövedelmek —, s így kap fizetést a nem termelő ágazatban dolgozó, nyugdíjat az idős ember, ösztöndíjat a diák... Az elsődleges —, meg az újraelosztás megtörténte után — a bővített újratermelés követelményeit, s az életszínvonal politikai céljait figyelembe véve — két nagy alap, fogyasztási és felhalmozási keletkezik. Jónéhány esztendeje immár, hogy e két nagy alap egymáshoz viszonyított aránya lényegesen nem változik. Azt pedig, hogy az aránytartás mennyire fontos, éppen a közelmúltban bizonyították a kívánatosnál gyorsabban emelkedő beruházási tevékenység visszafogására tett intézkedések. A tervezettet meghaladó beruházást ugyanis a fogyasztási alap rovására lehetett volna csak fedezni! Magunkon mérve I960 és 1970 között 70 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem, s egy főre számítva elérte az évi 750 dollárt. Miben mérhető a hetven százalék? 1960-ban száz lakásra 343 lakó jutott, 1970- ben 315. Évtizede száz háztartás közül háromban ülhettek le a tv elé, mindösz- sze egyben használhatták a hűtőgépet 1970-ben viszont száz háztartásból már 53- ban szidták, dicsérték a tv műsort, s 32-ben rakták meg jó falatokkal a hűtőszekrényt S hogy egészen friss példát is említsünk: 1962- ben 8,8 milliárd '’olt a lakosság takarékbetét állománya, most pedig túl van az ötvenmilliárdon... Mészáros Ottó Kitüntetések április 4-e alkalmából Hazánk felszabadulásának 27. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Fodor Mihály,, a Szolnok megyei Tanács elnöke tegnap kormány- és miniszteri kitüntetéseket adott át. A „Szocialista Hazáért Érdemrend’* kitüntetést Csaj ági János, a jász- kíséri Kossuth Tsz nyugdíjasa és Szabó Imre, a tiszafüredi ÁFÉSZ üzemág vezetője kapta. A „Munka Érdemrend** ezüst fokozata kormánykitüntetóst Elek Lajos, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályvezető helyettesének, Kiss Sándornak, a megyei tanács építési és szere- lőioari vállalat igazgatójának és Nagy Józsefnek, az űiszászi nagyközségi tanács elnökének adta át a megyei tanács elnöke. (Balajti Béláné, a jászszentand- rásl községi tanács vb-titkára ezt a kitüntetést pénteken az Országhá-7-ban vette át.) A ..Munka Érdemrend” bronz fokozata kitüntetést Farkas Érnő. a nagvtváni községi tanács elnöke. dr. Karádl Béla. a megyei tanács vb kunszentmártoni tárás! hivatala elnökbeivetfese. Menkó Miháivné. a mérvéi tanács vb titkárság elrökl hivatal etőadé^a. Szebó T^b^r. az AifWdl törökKre'ntrnik',ö*at üzemének vezetette. Veréb Jó'r«ef. a Ka^cog városi Tanács vb mű'eé,*r*<sc:ncfvi osrtálva tnnutrnánvi -PöH} le, Vi.ncze Sándor, ftz, Ér»<*ő-.Jnvitó «áltató Vállalat igazgatója kapta. A Jfíaas Szolgálatáért 6ee demérem arany fokozatával Csorna Jánost, a Szolnok megyei Tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjét, a „Haza Szolgálatáért” érdemérem ezüst fokozatával dr. Szeghy Gergelynét, a Szolnok megyei Tanács vb főgyógyszerészét tüntették ki» Miniszteri kitüntetést — köny- nyüipar kiváló dolgozója, kiváló pénzügyi dolgozó, a vízgazdálkodási vállalat kiváló dolgozója, az államigazgatás kiváló dolgozója kitüntetést és elnöki dicséretet — tizennyolcán kaptak. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsánál megyénkből szintén többen kaptak kitüntetést. Pethes Balázs, a jászárokszállási Béke Tsz elnöke, Horváth Ferenc, a rákóczlfalvai Rákóczi Tsz elnökhelyettese, Tóth Árpád, a szolnoki Lenin Tsz elnöke a „Munka Érdemrend” ezüst fokozatát kapta. A „Munka Érdemrend” bronz fokozata kitüntetésben Bartha Mihály, a nagyrév! Béke és Barátság Tsz elnöke, Lucza Balázs, a törökszentmiklósi Dózsa Tsz tűzrendészet! megbízottja, Kovács Ferenc, a kisújszállási Ady Tsz elnöke és Suszter Zslgmond, a fegyvemeki Vörös Csillag Tsz főállattenyésztője részesült. A kormánykitüntetéseken kívül nyolcvanhárom tsz-tag kapta meg a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést: a megyei mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek, a sütőipari vállalatok, az állattenyésztési felügyelőség áe & aővényvédő állomás dolgom zói közül tizenhármán Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptak es öten miniszteri dicséretben részesültek. A Szolnok megyei Tanácsnál tegnap Soós István elnökhelyet- * tes szintén kitüntetéseket adott ót. Ketten kapták meg a Gépipar Kiváló Dolgozója, négyen a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, ezen kívül tizenheten részesültek elnöki dicséretben» Kitüntetések voltak a Munkásőrség megyei parancsnokságánál is Négyen — Kiss István, Kiss Károly, Orbán József és Révész Benjámin — a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapták. Hárman — Gömöri Béla, Szabó Sándor; Trenka József — a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát, hárman pedig — Bara- nyi János, Kovács Pál, Orvos Nagy István — a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát. Ezenkívül tízen részesültek a Munkásőrség Országos Parancsnoksága dicséretében, huszonegyen pedig a Munkásőrség megyei parancsnokságának dicséretében. Az MHSZ Szolnok megyei vezetősége Honvédelmi Érdemérmet adományozott húsz éves kiváló munkáiéért Mészáros Ferencnek. tizenöt éves munkájáért Haíáóz Miklósnak. Kát ai Istvánnak és Móczó Jánosnak. Tíz éves eredményes munkájukért négyen kantak em1 ékérmet. Rózsás Tibor, a Fiumei üt! iskola tanára, a „Közbiztonság! Srera*! arany fokozatát kaptam
