Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-21 / 93. szám
1972. április 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jelen és jövő Város lesz-e Martfű és Tiszaföldvár? 1. A városhálózat fejlődésének és a hazai urbanizáló- dási folyamatnak egyik jellemző sajátossága a városiasodó községek gyors fejlődése, e községek közül a városi szerepkör betöltésére legalkalmasabbaknak várossá nyilvánítása. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa I960 óta napjainkig tizenhat községi települést emelt városi rangra. Ezek a következők. Dunántúlon: Balatonfüred, Csorna, Dombóvár. Kapuvár, Nagyatád, Sárvár, Siófok, Százhalombatta, Szigetvár, Tapolca. Alföldön: Gödöllő, Kisvár- da, Mátészalka. Szarvas. Északon: Leninváros, Sárospatak. Részletes, sokoldalú vizsgálat Az országos településhálózat-fejlesztési koncepció — a mai városhálózat hatékony és tervszerű fejlesztése érdekében teendő feladatok és intézkedések sokasága mellett — hazánk egyes „városhiányos” térségein, a városi funkciók ellátására alkalmas községek várossá fejlesztésével is számol. E, távlatban várossá fejlesztendő, illetve fejleszthető, ma még községi jogállású települések sorába tartozik Martfű és Tiszaföldvár is. A két község egymás mellett fekszik, igazgatásilag azonban önálló egységet alkotnak. A közelmúltban a területileg illetékes párt- és tanácsi szervek sokoldalúan és részletesen megvizsgáltatták e két község összehangolt területfejlesztési koncepcióját, a várossá nyilvánítás feltételeit és lehetőségeit. E vizsgálat és elemzés elvi és módszertani vonatkozásban több olyan megállapítást, következtetést tartalmaz, amely nemcsak a szakmai közvélemény érdeklődésére tarthat számot. Ügy érezzük, hogy az ezirányú gondolatok közreadásával is hozzájárulhatunk a terület- fejlesztési feladatok megoldására irányuló erőfeszítésekhez. Mielőtt azonban Martfű és Tiszaföldvár községek várossá nyilvánításának feltételeit és lehetőségeit tárgyalnánk, főbb vonásaiban bemutatjuk a két község jer lenlegi helyzetét, adottságainak legfontosabb jellemzőit. Martfűn bázis a cipőgyár Martfű népességszáma tíz év alatt 1601 lakossal gyarapodott. jelenleg 4897. Az utóbbi években — bár a természetes szaporodás növekedett — a bevándorlás csökkenésével és az elvándorlás növekedésével jelentősen mérséklődött a népesség számának az 1960-as évek elején megfigyelt emelkedése. A település fejlődésének bázisát a cipőgyár jelenti: az állandó helyi lakók közül 1322 és 700 ideiglenes bejelentővel rendelkező dolgozik a gyárban. A téglagyár a település gazdasági életében csekély szerepet tölt be: a helyi lakosok közül valamivel több mint hetven az ottani munkavállalók száma. A mezőgazdasági termelés szerepe alárendelt jelentőségű: állandó foglalkoztatottjainak száma mindösz- sze másfélszáz. A lakásállomány az elmúlt tíz évben csaknem megduplázódott: a száz lakásra jutó lakosok száma 476-ról 378-ra csökkent. A közintézmények — a cipőipari szakközépiskola és szakmunkásképző iskola kivételével — a helyi lakosság igényeit elégítik ki. A cipőgyári lakótelep közmű- ellátottsága városias szintű, míg a település egyéb részei csak villannyal és vízzel ellátottak. A település szabályos szerkezetű, terjeszkedési lehetősége keleti-déli irányú. Központja még nem alakult ki. Az ipari terület a település életét nem zavarja. Tiszaföldvár felé irányuló terjeszkedését a mélyfekvésű, belvízveszélyes terep gátolja: a feltöltés igen költséges. Tiszaföldváron magasszínvonalú gazdálkodás Tiszaföldvár népességszáma tíz év alatt — a nagymérvű elvándorlás folytán — mindössze 105 lakossal emelkedett: 1969-ben pedig csökkent. Jelenleg 12 591. A községből (vagyis a helyben lakók közül) a martfűi cipőgyárban 2322 személy dolgozik: ugyanakkor a helyi hat ipari szervezet 387 tiszaföldvári lakosnak nyújt munkaalkalmat. A mezőgazdaságnak a község életében betöltött jelentős szerepére utal, hogy a két termelőszövetkezet tagjainak száma 1612, s a gazdálkodás színvonala magas. A lakásellátottság mutatója lényegesen kedvezőbb a martfűinél: a száz lakásra jutó lakosok száma 321. A község a lakosság számarányának megfelelő alapfokú közintézményeken kívül, több olyan középfokú intézménnyel is rendelkezik, melynek vonzása más településekre is kiterjed: gimnáziuma. mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskolája, tüdőbeteggondozója, szülőotthona, néhány szakosított üzlete (ruházati, vasműszaki) van. A község Villannyal és vízhálózattal ellátott, csatornával nem rendelkezik. Tiszaföldvár jellegzetes halmaztelepülés: nagyhatárú, a belterületen is laza beépítésű. A beépítés jellegében a földszintes gazdaportást mindinkább a szabadonálló családi házas váltja fel. A község történeti központja — alaprajzi elrendezésében, beépítési jellegében és építészeti karakterében — az alföldi mezővárosok sajátosságait tükrözi. Az elmúlt években új községközpont kialakulásának lehetünk tanúi, a település mai központjától mintegy 3 ;J kilométerre. (Folytatjuk) Dr. Kőszegfalvi György Szovjet családi tanácsadó A leningrádi városi tanács egészségügyi osztálya családi tanácsadó szolgálatot állított fel, amely — a Szovjetunióban először — a házasulandó fiatalok és a házastársak személyes jellegű problémáinak megoldásához igyekszik segítséget nyújtani. A szolgálat munkatársai ismert nevű orvosok, szociológusok és pszichológusok. Ez a „Hajnal a Néván” — elnevezésű tudományos munkacsoport az egyéni tanácsadáson kívül előadásokat is rendszeresen szervez a házasság és a családi élet kérdéseiről. A Lityeraturnaja Gazeta című moszkvai irodalmi hetilap szerint a szolgálat létrehozása részben azzal függ össze, hogy Leningrádban az utóbbi évek folyamán növekedett a válások száma. A leningrádi kísérlet eredményességéről még nem beszélnek, de a „forgalom” már az első napokban meghaladta a várakozást. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a családi tanácsadó szolgálat a teljes diszkréció jegyében dolgozik: ügyfeleitől nem kér személyi igazolványt, sőt még a páciens neve iránt sem érdeklődik. Ma este mutatja be a szolnoki Szigligeti Színház — a Lopni sem szabad című zenés bűnügyi vígjátékot. Szerzői: Darvas Szilárd cs Királyhegyi Pál, a magyar irodalmi könnyű műfaj legsikeresebb szerzői közé tartoznak, — hasonlóképpen G. Dénes György, a versszövegek írója is. Zeneszerző; stark Tibor. — Az előadást Bor József rendezte. Képünkön a hét főszereplő: Bókái Mária és ifj. Ujlaky László. A munka dicsérete Iskolanapok a Ságvári körúti iskolában Pirosnyakkendős .gyerekek vonulnak az aulába a rajok, örsök zászlói alatt. Vezényszó, jelentés. Trombitajel, dobpergés. „Vigyázz!” Behozzák a csapatzászlót. Így kezdődött tegnap délelőtt az iskolanapok megnyitó ünnepsége a szolnoki Ságvári körúti általános iskolában. A vendégek között volt Zagyi János a megyei párt- bizottság titkára és több munkatársa, eljöttek a városi tanács művelődésügyi osztályának képviselői, szak- felügyelők, a társiskolák pedagógusai. Az iskola két szavalójá- nak és kórusának szereplése után dr. Majoros Károlyné igazgató nyitotta meg az iskolanapokat és az ez alkalomból megrendezett kiállítást. „Az iskolanapok sorozata” — mondotta többek között — „nem más, mint a munka dicsérete. Alig két hét múlva emlékezünk a munka ünnepére, ahol egyben az embert ünnepeljük. Az embert, hiszen a munka dicsősége az emberé, a jövőt, a szocialista hazát építő dolgozóé. Szocializmust építeni magasabb szinten csak művelt ember képes, és mi ezért a művelt emberért, a jövő emberéért megyünk harcba nap mint nap ... Közös erőfeszítésünk eredménye, hogy iskolánk tanulói a városi tanulmányi versenyen öt első, két második egy harmadik helyet szereztek. Nagy tisztelettel mondok köszönetét itt az iskolanapok megnyitásán mindazoknak, akik ebből a neves munkából kivették részüket”. A megnyitó után a közönség megnézte a kiállítást, amit a tanulók munkáiból állítottak össze. A gyakorlati foglalkozásokon készített tárgyak mellett a metszetek, képek is nagy sikert arattak. Ez utóbbiak különös szemléletességgel vallanak arról, hogyan látják a gyermekek a világot. A mesevilág, a képzelet, az iskolai élet és a gyorsan épülő város képei uralják a kis tárlatot. Az iskolanapok április 29 és 22 közötti rendezvénysorozatában tegnap nyílt tanítási órák mellett menetdalverseny és úttörőcsapatok találkozója szerepelt. Ma folytatódnak a nyílt tanítási órák, délután pedig a honvédelmi szakasz a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola növendékeivel találkozik. A holnapi program reprezentatív rendezvénye az iskola irodalmi színpadának műsora lesz. B. A. A. Csiharjkov: Ezek a mai csecsemők! Tizenkét népművészeti kiállítás Az idén tizenkét kiállítást rendez a Népművészeti és Háziipari KSZ Vállalat. Egy- egy tájegység munkáit az ország különböző vidékein népszerűsítve. A Dunántúl hagyományait felhasználó munkákat Tiszántúlon, az Alföldét jellegzetesen ipari vidékeken, a Palócföld alkotásait a fővárosban mutatják be. Az idény nyitánya Tatabányán volt, ahol a közelmúltban karcagi napokat tartottak. Folytatásként április közepén Makón nyílt újabb bemutató. A Kalocsai Népművészeti Szövetkezet mutatta be a vidék színpompás, generációkon át őrzött hímzéskulturáját, pin- gáló művészetét. A következő program színhelye Székesfehérvár lesz, ahová a Hódmezővásárhely viszi el a fazekasság régi hagyományait, és mai alkalmazását. Április utolsó napjaiban nyit és szeptemberig látható az a tihanyi kiállítás, amelyen „Matyóország” hallat magáról, bemutatva festett szobabútorait, berendezési tárgyait, hímzett ágyneműit; a berendezett szobákban rokka, faragott bölcső emlékeztet a mezőkövesdi parasztság mindennapjaira, ünnepeire. A matyó kiállítás A fővárosban, a Rákóczi úti népművészeti boltban a Baranya megyei háziipari szövetkezet ormánsági, lakó- csai és sokác szőtteseivel jelentkezik, májusban. Júniusban palócnapok lesznek a Kossuth Lajos utcában, augusztusban a Sárköz művészetében gyönyörködhetnek Győr lakói. Szombathelyen pedig Heves megye népművészete hallatt magáról. A „Soproni ünnepi hetek”- re kétszázezer külföldit várnak: jó alkalom ez népművészeinknek arra, hogy bemutassák munkáikat. Augusztusban a tihanyi fazekasházat népesítik be a régi mesterség mai mesterei. A hajdani paraszt cserépvásárok mintájára árusítják a gúlába rakott cserépedényeket, amelyek egy része helyben, a látogatók szemeláttá- ra készül. Az értékes program szeptemberben a Váci utcai bemutatóval zárul, amikor a békésszentandrási szövetkezet magyar perzsáinak és faliképeinek kiállítására kerül sor. S. M. olyan értékes tulajdonságokkal, jellemvonásokkal, amelyeket örökölnöm kell? — Mi... mi... milyen tulajdonságokra gondolsz?! — hebegte teljesen elképedve az apa. — Mi... mifajta jellemvonásokra? — Nyugodjék meg, kérem — szólt nyájasan az újszülött —, nem ragaszkodom az azonnali válaszhoz, függőben hagyhatjuk ezt a kérdést is. Térjünk át inkább a rokonokra. Amint látom, kellő számú nagymamával, nagypapával, nagynénivel és nagybácsival rendelkezem. Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok önökhöz, ne gyömöszöljenek engem, kíméljenek meg a túlzott becézéstől és haszontalan ajándékokkal se halmozzanak eL Látva, hogy óhaja némi megütközést kelt a körülállókban, diplomatikusan hozzáfűzte: — Nagyjából és egészéből meg vagyok elégedve önökkel. Ügy vélem, jelentősebb véleményeltérések nem merülnek majd fel közöttünk. — Én is így gondolom — mondta ijedten a mama. — Meg vagyok róla győződve — tette hozzá gyorsan a papa. A csecsemő elégedetten biccentett: — Ennek nagyon örülök. Biztosíthatom önöket, amennyiben körültekintően, meggondoltan és célirányosan gondoskodnak rólam, nem okozok majd bánatot önöknek, mire felnövök. A főbb dolgokat tehát sikerült tisztáznunk, van-e valakinek kérdése, javaslata? ... Nincs? ... Hát akkor köszönöm szíves résztvételüket a mai megbeszélésünkön. A viszontlátásra. Nekem most még aludnom kell a további gyors fejlődésem érdekében. Még egyszer kedvesen rájuk mosolygott és becsukta égkék szemecskéit. Fordította: Kürti András í 5 Boldogan hozta ki kisfiát a szülőotthonból az ifjú apa. Mellette ott állt a fiatal anya, virágcsokorral a kezében, és természetesen megjelentek az összes nagymamák, nagypapák, nagynénik, nagybácsik, az egész rokonság. 'i A csecsemő mindezideig békésen szundikált csipkés pólyájában, de most hirtelen kinyitotta égkék szemecskéit, figyelmes pillantását körülhordozta a jelenlévőkön és halkan megszólalt: — Ismerkedjünk meg. Tájékoztassanak kérem, kiket tisztelhetek önök közül szüleim gyanánt? — Te beszélsz?!... Megszólalt!... Még csak hatnapos és már beszél! — kiáltott fel egyszerre a papa, a mama és a szépszámú rokonság. A kisded elnézően mosolygott. Nemcsak beszélni tudok, gondolkozom is. A mi rohanó századunkban másként hogyan is tarthatnék lépést a fejlődéssel?! Nos, kedves apám, mi az ön családi és keresztneve? — Nyikoláj Pavlovics — hebegte az ifjú atya. — Az anyám családi és keresztneve? — Olga Arkagyevna — mondta el- csukló hangon a mamája. — Miként határoztak az én nevemet illetően ? — Arra gondoltunk, hogy légy Andr- juska... — Szó sem lehet róla! tiltakozott a csecsemő. — Ez túlságosan gyakori, túlontúl elkoptatott név. Valami jellegzetesebb kellene, valami különleges. Gondolkozzanak rajta és terjesszék elő javaslataikat. Egyébként rendelkeznek önök
