Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-20 / 92. szám
1972. április 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Judith Viorst: Szexbombából A kutyatartás örömei A macskánk a múlt nyáron kimúlt, s életem párja azóta is zaklat, hogy most ír ár igazán vásároljunk helyette valamit. Például egy nyulat. Vagy boa constrictor-t. Vagy kutyát. A nyulak valahogy nem vonzanak. Kígyókról tárgyalni sem vagyok hajlandó. Marad a kutya. A baj csak az, hogy egy ízem sem kívánja a kutyát, bár tudom, hogy e magatartásom nyomán embertelen emberne-; bélyegeznek. Készséggel beismerem, hogy az ember legjobb barátja bájos, szerető, hűséges, szépkülsejű és derék, de rendelkezzék mindezen tulajdonságokkal valaki rr ásnál. Ugyanis tapasztalataimból leszűrhettem, hogy könnyebb hármas ikreket nevelni, titkon, viszonyt folytatni, megtanulni bridzselni, avagy leadni 15 kilót, mint egy kutya anyukájának lenni. Lehet, hogy csupa balszerencsés kutya- tulajdonossal hozott össze a sors, de nekem úgy tűnt, hogy ezek mást se tesznek, mint kellemetlen, tévedések eredményét távolitják el a nappali szőnyegéről, vagy épp azt magyarázzák a felháborodott vendégnek, hogy Georgie sosem rágta volna össze az ezüstszőke parókáját és a lila harisnyanadrágját, ha nem szeretné őt annyira. Továbbá a kutyáknak nagyon gyakran „érzékeny a gyomra”, s ez magyarán szólva olyan különleges ételek elkészítését teszi szükségessé, amilyeneket a világ hí-es éttermeivel társít gondolatban az ember. Ismertem asszonyokat, akik a férjüknek sosem főztek bonyolultabb dolgokat, mint babfőzeléket virslivel, de a kutyájuknak olyan, eledelt készítettek, ami méltó a Maxim asztalára. S amikor ezek a kutyák éppen nem gyomorbajosait, akkor esetleg idegbántal- maik vannak. Az ilyen betegségek kezelése alig költségesebb, mint az agysebészet, csak a szállítás kérdései csalafintábbak. Ha nem értik, hogy mire gondolok, próbáljanak meg rávenni egy taxisofőrt, hogy vigye el önöket és szentbernáthegyi kutyájukat az állatorvoshoz. Nem vitás, hogy a nagy kutyák több bajt okoznak, mint a kicsik. S ez különösen igaz olyankor, ha önmaguk nem vesznek tudomást a méreteikről. Ismerek például egy 70 kilós, két méter magas dón dogot, amelyet a kutyaiskolából is kizártak, mert képtelen volt felfogni, hogy ő nem öleb. Maudnak még az a kedves szokása is megvan, hogy az utcán odalopakodik egy idegenhez, hátsó lábára áll, a mellsőt pedig köré fonja és szájon csókolja az illetőt. Szeretetének tárgya érthetetlen módon azt hiszi, hogy Maud a torkát akarja átharapni, s az egész jelenet nagyon szemérmetlenné válik, miközben a szerencsétlen áldozat visít és sikoltozik, Maud pedig ölelget és simogat, és Maud gazdasszonya Sunny szidja a járókelőt: „Kérem ne borítsa fel a kutyám lelkiegyensúlyát!” És Sunny nem tréfál. Amikor végre túl vagyunk az egészen, hozzám fordul és titkolhatatlan bosszúsággal m egkérdezi: „Mi bajuk ezeknek az embereknek, nem látják, hogy mennyi szeretet sugárzik Maud szeméből?” Én mégcsak nem is tagadom, hogy Maud csupa szeretet. Sőt még azt is megengedem, hogy majdnem minden kutya csupa szeretet és csupa egyéb is... Például bolha ... meg bőrbaj, rr.eg kölyökkutya. Láttam mór őrjöngő anyákat, de egyiket sem hasonlíthatom ahhoz a kutyatulajdonoshoz, akinek szűz pulikutyája egy pedigrénnélküli korcs csábításának áldozatul esett. Jól van. Tudom, hogy nagyon keményszívűnek és kegyetlennek tűnök. A férjem folyton azit mondogatja, hogy kisfiú korában az édesanyja nem engedett kutyát tartani, s azt hitte, hogy majd én teszem jóvá ezt a gyerekkori traumát. Ami pedig a gyermekeimet illeti ők esküsznek mindenre, ami szent, hogy ők majd ellátják a kutyust, nekem az ujjamat sem kell megmozdítani. Dehát mit tegyek. Állandóan egy látomás gyötör, hogy egyszer hazaérkezem éjjel háromkor, odakint hóvihar van, vagy mínusz 20 fok, s az én Hűséges Kutyám félreérthetetlenül tudtomra adja, hogy hacsak most rögtön nem megyünk egy kicsikét sétálni, akkor elbúcsúzhatunk a faltól-falig érő gyapjú perzsától. A férjem persze boldogan megsétáltatná a Hűséges Kutyát, de sajnos már megint fáj a háta. Inkább majd megpróbálok némi vonzalmat felfedezni magamban a nyulakhoz, avagy megpróbálom felfedezni, hogy ha közelről belenézünk, a boa constrictor szeméből valósággal sugárzik a szeretet. Fordította: Zilahi Judit Oscar-díjas művész Mint színésznő Jane Fonda valamennyi szerepét komolyan vette, és teljes odaadással játszotta. A lovakat is lelövik, ugye? című amerikai filmben nyújtott szerepéről, a maraton-táncosnő Glóriáról Jane Fonda kijelentette: „Ö, istenem, milyen nehéz is volt eljátszani ezt a szerepet. Alakításakor a legnyomorultabb teremtésnek éreztem magam.” Saját bevallása szerint, ugyanilyen mértékben élte át a Klute című bűnügyi film női főszerepét is, melyért most kapta meg az Os- car-díjat. Jane Fonda, a népszerű Henry Fonda lánya, 1937. december 21-én született New Yorkban. Anyja Frances Seymour Brokaw, Henry Fonda második felesége volt. Az Oscar-díjas művésznő az Egyesült Államok néhány magániskolájában végezte tanulmányait, de miután azokat megúnta, Párizsba ment, és ott tanult művészetet. Amikor az apja megtudta, hogy tú' sokat forgolódik a bohémek társaságában, hazavitte. New Yorkba^ szín- művészeti iskolába járt, időnként pedig fotómodell volt A Fonda család régi barátja, Joshua Logan rendező vezette be elsőnek a filmstúdióba, de Roger Vadim volt az, aki csillagot, mindenekelőtt pedig szexbombát csinált belőle. A Vadimmal kötött házasságban született Vanessa nevű lánya, 1968- ban. Jane Fonda, aki Vadim keze alatt a Barbarella című világűrhajózásról szóló fantasztikus filmben szex- bomba lett, ma irtózattal beszél a filmben eljátszott Gloria szerepéről, egy alkalommal pedig azt is kijelentette, hogy mindig irtózott szépnek és szexuális értelemben vonzó nőnek lenni. Kinek Tan igaza? A cím nem véletlenül egy kérdőmondat. A vita ugyanis — amiről szó van, és ami hónapok óta tart — úgy tűnik, egyelőre „döntetlenre” áll. Nem bírósági ügyről van szó, csupán, „egy kis nézeteltérésről” a vendéglátó és a vendégek között. A téma a szolnoki Mozdony falatozó. __ A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat ezt az egységet február elsejétől a korábbi IV. osztállyal szemben III. osztályúvá sorolta. Az odajáróknak ez nem tetszett, mert — ir.int többek között írják —, az „italboltban változás sem színvonalban, sem más tekintetben nem történt, ami indokolttá tette volna a III. oszt.Tyba történő sorolást”. A vendéglátó igazgatójának indoka: „A határozatomat a 31—1185/1967. BKM—ÁH sz. utasítás 11. fejezetében foglaltak figyelembevételével hoztam meg, mivel az említett egység a IV. osztályraf!) előírt követelményeknek felel meg.” Ez az indok, — mint ezt a hozzánk küldött levélben is leírják — nem indok. Hiszen ha csak a IV. osztályú követelményeknek felel meg, akkor nem lehetne III. osztályba sorolni. Utánanézve a dolognak azonban kiderült, hogy gépelési hibáról van szó, a vendéglátó azt akarta írni, hogy a falatozó megfelel a III. osztályú követelményeknek. Másrészt arra is hivatkozik, hogy „...az említett egység az elmúlt év első háromnegyed évében 16 ezer forintos ráfizetéssel dolgozott, és a vállalatnak nem áll módjában ráfizetéses üzletet üzemeltetni.” (Arról nincs szó, hogy mi lett az év végi eredmény!) Aztán még azt is írja a vendéglátó, hogy „... a berendezés belső képét előnyösen megváltoztattuk, színvonalasabbá tettük.” Pro és kontra. Tény azonban, hogy a vendégeknek ugyanannál a pénztárnál kell megváltani a blokkot, ugyanabban a helyiségben és ha szerencséjük van — mert hosszú évek óta ugyanaz a három ócska asztal van csak a helyiségben —, akkor ülve fogyaszthatják el azt, amit kértek. A különbség csupán az, hogy most már drágábban. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a vendéglátóipari vállalat nem követett el szabálytalanságot. A belkereskedelmi miniszter — már említett számú — a vendéglátóipari árak szabályozásáról szóló utasítása ugyanis csupán azt mondja ki, hogy „III. és IV. osztályba sorolhatók azok a hagyományos értékesítési formában működő melegkonyhás üzletek, amelyek a II. osztályú besorolás követelményeinek nem felelnek meg, berendezésük, felszerelésük egyszerűbb, áruválasztékuk szűkebb, szolgáltatásaik szerényebbek.” Ennyit mond az utasítás és semmivel sem többet. Magyarra fordítva, ami nem felel meg a II. osztályú követelményeknek, az lehet III. vagy "IV. osztályú, ez már a vendéglátóipari vállalat igazgatójától függ. Követelmény tulajdonképpen nincs, vagyis az átsorolás akkor sem jogtalan, ha a IV. osztályú egységben semmi változás sincs. A vállalat tehát „szabályosan” járt el, az intézkedés a vendéglátó szemszögéből nézve logikusnak Ms tűnik — főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a 125 üzletéből tavaly az első félévben 46 veszteséges volt. Azok az emberek azonban, akik ezekbe az „egységekbe” járnak, nem magyarázatra kíváncsiak. Pénzükért megfelelő étel-ital választékot, normális kiszolgálást, és az áraknak megfelelő környezetet várnak. Igaz a „Mozdony falatozóban” is terveznek az idén változtatást — már ami a berendezést, a környezetet illeti —, de akkor az osztálybasorolással is várni kellett volna addig. , Állítólag heteken belül megjelenik a belkereskedelmi miniszter új rendelete az osztálybasorolásról, ami remélhetően nemcsak a vendéglátó, hanem a vendégek érdekeit is szem előtt tartja majd. — Zámbó — 321 SZAG P A MODERN PRÁGÁBAN A csehszlovák fővárosban a háború után, de főleg az 1960-as években több ezer új lakás épült 24 lakótelepen, összesen mintegy 900 hektárnyi területen. Képünkön: Részlet a prágai Lenin-útról, amely a főváros Ruzync repülőterét köti össze a városközponttal (Foto: CTK—MTI—KS) EGY RÉGI BOLGÁR FALÉBAN A Sztara Planina hegység völgyében fekvő Jeravna falu a XIII—XIV. században alakult ki. Nemcsak az ősi nemzeti építőművészet, hanem a régi bolgár kultúra kincsesháza. Itt épült az első bolgár iskolák (1867) és művelődési házak (1870) egyike. Több kiváló tanító és Jordan Jovkov író szülőhelye. A képen: Utcarészlet. A régi házak mind teljesen fából épültek. (Foto: BTA—MTI—KS) DACCAI PALOTA Kép: Bengál Népi Köztársaságból. Dacca: A legfelső bíróság épülete. (Foto: BTA—MTI—KS)