Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

TT

Tovább a megkezdett úton

ELSŐKÉNT AZ ORSZÁGBAN

tok, nem akarják elhinni, hogy magyar vagyok. Különösen ezért örülök a sikernek, mert ezzel a magyar amatőrök, s ezenbelül a szolnoki amatőr rádiósok felkészültségének, hozzáértésének elismerését segítettem elő.

Amennyire jellemző Kiss Andrásra a szenvedélyesség, a határtá- lan akaraterő, annyira a szerénység is. Kollektív munka, segítség eredményének tudja be a készülék megszületését. Bár ma még Magyarországon csak egyedül képes erre, de az MHSZ országos központja máris azzal a tervvel foglalkozik, hogy országos mozgalommá fejleszti a szolnokiak kezdeményezését. Január vége, az első képvétel óta szinte naponként fogadják az érdeklődőket az MHSZ megyei központjában. És Kiss András munkatársaival együtt megadja a segítséget, a kellő tájékoztatást.

Megszületett tehát az első olyan magyar készülék, amelyen a világ bármely részére másodpercek alatt továbbítható állókép. Míg a tv-köz- vetítéshez műbolygó, közvetítőlánc szükséges, a rövidhullámú közvetítés előtt nem jelent akadályt a hegy, a Föld görbülete. Az új módszer gyakorlati hasznosítása még a jövő tennivalói közé tartozik. Egy hasznosságát azonban már most megfogalmazhatjuk: nemre, korra, politikai állásfoglalásra való tekintet nélkül emberek beszélgethetnek, úgy, hogy közben személyesen is megismerhetik egymást, bemutathatják hol élnek, a családot, az otthont, közelebb kerülhetnek egymáshoz, erősíthetik az ember és ember közötti kapcsolatot.

A megye városaiban már megszokott látványnak számítanak az utcákon közlekedő „T”-betűs MHSZ- gépkocsik. Vezetőik általában tizenévesek, akik képzett szakoktatók irányításával ismerkednek az autóvezetéssel, a közlekedéssel.

Az MHSZ Szolnok megyei gépjárművezető-képző iskola évek óta eredményes munkát végez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az 1971-es kiképzési évben országos szinten II. helyezést értek el.

Nemcsak a hallgatók, az oktatók is tanulnak

Az iskola oktatói jól felkészült szakemberek, akik a gépkocsi, a vezetés minden csínját-bínját ismerik. Emellett legutóbb ötvenketten vettek részt a szakoktatói tanfolyamon, és többek köpött neveléselméletből, didaktikából, pszichológiából és az oktatás módszertanából is vizsgáztak. A kiemelt tantárgyakat pedig — közlekedésismeret, hibaelhárítás, szerkezettan, karbantartás, üzemeltetés-ismeret — mesteroktatók tanítják.

Az oktatók természetesen nemcsak szakmai felkészítést, hanem egyben politikai nevelő munkát is végeznek. Elmondják, hogy ebben sokat segíthetnének a KlSZ-szerve- zetek, a KISZ-bizottságok is, hiszen az iskola sorköteles hallgatóinak 80 százaléka KISZ-tag. A KlSZ-titkárok elbeszélgethetnének a fiatalokkal, segíthetnének a munkahelyi problémáik megoldásában. Egyesek ugyanis munkaidő után 50—60 kilométerről járnak be az iskolába, szinte mindennap.

Előtérbe került az audiovizuális oktatás

Az iskolában egy hivatásos gépkocsivezető kiképzése 4150 forintba kerül, ebből a sorkötelesek mindössze 1000 forintot fizetnek. A korszerű audiovizuális oktatás bevezetése szintén nem olcsó dolog. Egy komplett felszerelés több mint 10 ezer forintba kerül. Jelenleg Szolnokon, Jászberényben, Törökszent- miklóson és Karcagon van ilyen berendezés, de rövidesen még hármat vásárol az MHSZ. Tavaly 45 ezer forintot költöttek erre a célra, az idén pedig mintegy 80 ezer forintot. Az audiovizuális oktatás lényege az, hogy a hallgatók magnóról hallják a közlekedésismereti előadást, s közben a vetítővásznon látják is az elhangzottakkal kapcsolatos gyakorlati példákat.

A cél egyértelmű: A fiatalok minél magasabb képzettséggel kerüljenek ki az iskolából. Ez honvédelmi és népgazdasági érdek is, hiszen a katonaságtól leszerelőknek körülbelül 60 százaléka gépkocsivezetőként helyezkedik el.

Eredményesebb a felkészülés az audiovizuális oktatás segítségével

ALL OK — minden rendben — olvasta le az angol rövidítést január végén a monitorról Kiss András, az MHSZ szolnoki rádiós klubjának vezetője. A képjel Bolognából érkezett egy professzortól, aki mintegy igazolta a kapcsolat tökéletességét.

— Az olasz professzor volt, akinek képjeleit először sikerült rögzítenem, illetve vennem — mondja a rövidhullámú képvételben Magyar- országop első sikert elért szolnoki amatőr rádiós. — Hajnalokba nyúló éjszakák, sok-sok kísérletezés gyümölcse ez.

A véletlen játéka, hogy ez az alig egy- kétéves múltra visszatekintő találmány európai úttörője elsőként jelentkezett a' hasonló jelzővel illethető magyar társa készülékének monitorján? Nem egészen. Az MHSZ szolnoki rádiósklub kollektív állomásának tagjai több ezer amatőrrel tartják a kapcsolatot. Név szerint ismerősek Afrikában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Európában és a rádiósok nyilvántartása szerinti hatodik világrészben, Óceániában is. Számtalan nemzetközi siker fémjelzi e kapcsolatokat, hozzáértésüket és nem utolsósorban szenvedélyüket. Az MHSZ-nél kiváló lehetőség adódik minderre. Ki is használják. Állandóan keresik az újat, a tökéletesebbet. S ki járhatna más ebben élen, mint az állomás vezetője, Kiss András, aki immár csaknem két évtizede sugározza a kollektív és a kis „maszek” készülékén a jeleket a világba.

Besötétített szobájában a mini monitor fénylő kockáján képsorok vonulnak végig, amikor bemutatja készülékét. Egy holland „kolléga” lováról készült fénykép bemutatásával kedveskedik az új partnernek. Kuwaitból Mohamed és családja mosolyog ránk. Előbb egy turbános fej, a családfő, majd kissé molett- nek tűnő neje, és aztán az annál csinosabb leánya. Mások házukkal, otthonuk bemutatásával, vagy éppen állomásuk jelével köszöntik sok-sok ezer kilométer távolságból a rövidhullámú képtovábbító készülékkel rendelkező és egyelőre nem népes család új tagját. Mert amatőr rádiós sok van, de akik képet is tudnak venni és továbbítani, még kevés.

— Hogyan sikerült ez a bravúr — kérdezzük a „feltalálót”, aki többek között a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója, több világ- verseny győztese.

A bolognai professzor nyugtázza a kapcsolatot. ALL OK — minden rendben

nőm elsőnek, de a fentiek nélkül, a társak és nem utolsósorban a család segítsége nélkül talán még most is csak a kísérletezésnél tartanék.

— A technikai leírásra nem vállalkozhatunk, úgy tudjuk, ezt majd megteszi a Rádiótechnika című folyóirat áprilisi számában, de röviden bemutathatná a készüléket.

— Mindenek előtt kell egy adóvevő készülék. Ez megvolt. Hogy a képet láthassam, szükség volt egy

monitorra. Egy oszcilloszkópot, mérőműszert alakítottam át, majd egy közönséges magnetofont csatlakoztattam és így a látott képet rögzíteni, sőt a magnószalagról továbbítani is tudom. Minden felhasznált alkatrész hazánkban kapható, s ami lényeges, nem drága.

A valóban rövid bemutatással leírt bonyolult szerkezet elkészíté— Régi egyesület a miénk, amit évek óta a vízügyi igazgatóság patronál. Világraszóló eredményekkel nem dicsekedhetünk. Jelenleg negyvenkét sportolónk közül huszonkettő ért el minősítést. A sportpisztoly számban egy arany jelvényes ifjú— Patronálónk, a MÁV járműjavító üzem vállalta, hogy 1974-re újjáépíti, felújítja versenyzőink birodalmát. Addig kitartupk így. Esztétikailag nem túl bizalomgerjesztő, de biztonságos és aki fegyverrel bánik, annak ez a legfontosabb.

Kiss András a „találmánya” előtt

— A szülői házban tanultam, hogy mindig törekedni kell a jobbra. Apámtól örököltem az álhata- tosságot, a szenvedélyességet. Ez volt az alap. A beteljesedést az MHSZ-nek köszönhetem. A szövetségen belül tanultam meg a rádiózást, képezhettem magam, tanulhattam és taníthattam. Igaz, nekem sikerült ezt a készüléket megcsinálEgy holland amatőr rádiós kedvenc lovát mutatja be

se természetesen nem volt ilyen egyszerű. Irodalmát, technikai leírását már 1970-ben elkezdte kutatni. Ebben nagy segítséget jelentett kiterjedt kapcsolata, az állandó leletezés. Nem egyedüli volt, aki hazánkban ezzel próbálkozott, viszont egyedüli, akinek kísérletezéseit siker koronázta.

— Amikor külföldiekkel, olaszokkal, hollandokkal vagy Egyesült Államok-beliekkel képet válA tömegsportot minőségivé fejleszteni, ez volt a célja a Magyar Sportlövő Szövetségnek, mikor tavaly A, B, C típusú kategóriákba sorolta a lövészklubokat. A következő szempontokat vették figyelembe: Hány elsőosztályú felnőtt és arany jelvényes ifjúsági versenyzője van a klubnak és milyen fegyverekkel rendelkezik. Az eredmény: mindössze nyolc A típusú lövészklubot találtak az országban. Megyénkben egyetlen egyet sem. B típusúból, amelyben II—III—IV. osztályú felnőtt, valamint arany, ezüst és bronz jelvényes ifjúsági versenyző sportol, több is van. Közülük azonban jónéhány nagyon szerény anyagi és technikai feltételekkel rendelkezik.

Az MHSZ országos központja az ötéves fejlesztési tervében előírja, hogy megyénkben hat B típusú klubot, köztük a két szolnokit: az MHSZ vízügyi Zalka Máté és aZ MHSZ MÁV lövészklubot kizárólag minősített versenyzők klubjává kell fejleszteni.

Továbblépni, magasabb színvonalat elérni, milyen feltételeket kell ehhez biztosítani, és jelenleg hol tartanak — kérdeztük Dénes Pált, a Zalka Máté klub titkárát.

Magasabb szintet elérni

sági versenyzőnk van, Veres Gábor személyében. Hogy többet produkálhasson a klub, elsősorban az utánpótlásról kell gondoskodni, amit csak a tagság bővítésével érhetünk el.

— A tervek szerint 1975-re százhúszra emelkedik tagjaink száma. Főleg fiatalokból szeretnénk összeállítani a gárdát. A százhúsz versenyzőből kilencvennek (75 százaléknak) minősítést kell szerezni.

— Honnan várják az utánpótlást?

— A Tallinn körzeti és a Rákóczi úti általános iskolák, valamint a Ti- sza-parti Gimnázium lövész szakkörét patronálja a klubunk. Elsősorban ezekből a szakkörökből várjuk a versenyzőket. A patronáló üzemek, sőt a város minden tehetséges fiatalját szívesen látjuk és felvesszük a klubtagok sorába.

— Egy klubot — főleg százhúsz tagút — ellátni felszereléssel, a versenyzők mellé edzőt adni, megfelelő lőteret biztosítani... óriási anyagi befektetést igényelhet.

— Kétségtelen így van. Tudjuk, nem lesz könnyű megoldani. Jelenleg 450 ezer forint értékű felszerelésünk van, amit sok év alatt kaptunk az MHSZ-től. A technikai felszereléseket: a lőszert, lőlapot és fegyver utánpótlást ezentúl is az MHSZ biztosítja majd.

— Milyen összeget jelent ez évente?

— Szerényen számolva 75—80 ezer forintot, és hol van még akkor a versenyek költsége, az edző tiszteletdíja. Pedig, ha kibővül a klub, legalább egy főedzőre és három segédedzőre lesz szükségünk.

— A patronáló üzem nem vállal részt az anyagi terhekből? Megosztva könnyebb lenne.

— Kapunk pár ezer forintot, de hogy a jövőben hogy lesz, még nem dőlt el...

— A MÁV lövészklubban bizta- tóbbak-e az esélyek?

Bársony Lászlóé, a klub titkáráé a szó:

— Ami az anyagiakat illeti, most nem panaszkodhatunk. Nagyszerű ígéretet kaptunk a Vasutas Szak- szervezettől. Hetek óta tartanak a tárgyalások a MÁV Vezérigazgatóság, a szakszervezet és az MHSZ között Mi felmértük az igényeket, megbeszéltük, mire van leginkább szükségünk és továbbítottuk a kérésünket. Az eredmény: 50 ezer forint anyagi hozzájárulást ígért a szakszervezet.

— Mire költik?

— Jelenleg hetven versenyzőnk van, de 1975-re száz lesz. Edzőnk pedig egyetlen egy sincs, pedig legalább három elkelne. Pontosabban egy edzőnk van, a múlt év kiemelkedő versenyzője, Pintér Lajos, aki társadalmi munkában vállalta az edzői, intézői munkát. Az 50 ezer forint egy részét edzői tiszteletdíjnak szántuk. Mert ha valaki megérdemli, hát az k lövészsportolók edzője.

— Eléggé viharvert már a lőterük, az öltözőjük is. Belátható időn belül van-e remény tatarozására, vagy újjáépítésére?

tYGLMOK MEGYE! • 'f'PLAr