Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
HZ MHSZ MEGYEI VEZETÉSE ÉS fl SZOLNOK MB * MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA HONVÉDELMI MELLÉKLETE Eredményes sportág a modellezés Jászberényben a modellezésnek már hagyományai vannak. Igaz, 1949-ben Lencse Mátyás tanár még csak egyedül foglalkozott az apró repülők építésével, de két év múlva sikerült egy szakkört létrehozni. A lelkes fiatalok akkoriban még csak a saját szórakoztatásukra barkácsoltak. A komolyabb munka 1965-ben kezdődött el, 1966-ban szakosztály alakult a jászberényi Lehel modellező klub. — Két évvel ezelőtt huszonnégy tagja volt a klubnak, jelenleg már negyvenkilenc igazolt versenyzőnk van — tájékoztat Szendi Sándor, az MHSZ járási-városi titkára. — Túlzás nélkül mondhatom, hogy a modellezés nemcsak nagyon népszerű lett Jászberényben, hanem ma már ez nálunk a legeredményesebb sportág is. öt negyedosztályú, öt másodosztályú és öt első osztályú aranykoszorús versenyzőnk van. Kerekes Lajos például négyszer védte meg első osztályú minősítését és most már válogatott kerettag is. Hogy ilyen szép eredményeket sikerült elérni, azt sokban köszönhetjük Lencse Mátyásnak, aki segíti, irányítja a modellezők munkáját. A tanár úr, a népszerű Matyi bácsi, szinte minden szabad idejét a modellezésnek szenteli. Nemcsak a klubtitkári teendőket látja el, hanem a járás községeibe is kijár, előadásokat tartani, ezenkívül ő készíti fel a versenyekre Szolnok megye úttörő, ifi és felnőtt válogatottját. Másodosztályú sportbírói minősítése van és tavaly nyáron másodosztályú minősítést szerzett, mint versenyző is. Magáról mégsem szívesen beszél. — Amit eddig elértünk, az nem egyetlen ember munkájának az eredménye, hanem az egész kollektíváé. És a sikerben része van az MHSZ megyei, járási, városi vezetőségének is, de patronálónknak, a Hűtőgépgyárnak is. Természetesen akad még gond. Jelenleg nincs olyan műhelyünk, ahol a klubtagság nyugodtan dolgozhatna, de rövidesen ez is megoldódik, mert készül már az új műhely. Ifj. Kerekes Lajost, a klub legeredményesebb versenyzőjét a padlásszobában berendezett műhelyében találtuk meg. A válogatott kerettag mindössze 17 éves, a Lehel Vezér Gimnázium III. osztályos tanulója. — Apukám is foglalkozik a modellezéssel és így már óvodás koromban megismerkedtem ezzel a sportággal. Később, amikor ötödikes lettem, Lencse tanár úr szervezett az iskolában modellező tanfolyamot. Én is beléptem, azóta sem tudtam abbahagyni. A műhelyben kötegekben hever a vékony léc, a falakon kész repülő- modellek. Lajos kiváló repülőépítő, eddig tizenegy modellt készített, jó néhányat saját maga tervezett. A A legkedvesebb közülük mégis a szárnyain HA-SZOL 188—281 felírást viselő gép. — Tavaly ezzel nyertem meg a Kiskun Kupát, amit akkor írtak ki, első ízben. Nem számítottam rá, mert rossz idő volt, a reptéren keresztbe fújt a szél. Örülök, hogy sikerült, méginkább annak, hogy bekerültem a válogatott keretbe. — Mennyi időt vesz igénybe egy ilyen modell elkészítése? — Körülbelüli 100 munkaórát. Ez azt jelenti, hogy a szabad időm — beleszámítva az edzéseket, versenyeket is — erre megy el. — Ez a sok elfoglaltság nem megy a tanulás rovására? — Én úgy érzem, hogy nem. Félévkor négyes rendű voltam, év végére még szeretnék javítani. Szerintem ha valaki valamit igazán szeret csinálni — én pedig nagyon szeretem a modellezést —, azt össze is tudja egyeztetni a kötelességeivel. A teljes képhez még hozzátartozik az is, hogy Lajos 1965-ben — tíz éves korában — indult először megyei bajnokságon, és azóta minden évben első lett. A klub tagjai tavaly ifi és felnőtt kategóriában is megnyerték a kelet-magyarországi bajnokságot. Az idei terveik? Az elmúlt évinél még sikeresebben akarnak szerepelni. Házigazda: Szolnok Munkában az operátorok Néhány évvel ezelőtt az amatőr rádiósok megyei térképén fehér folt volt Kisújszállás. Nem mintha ott nem lettek volna fiatalok és idősebbek, akik szeretik az amatőrkö- dést, a rádiózást. Kellett egy ember, aki vállalkozik az úttörő munkára. S 1970-ben adatott egy ilyen személy, Tóth Imre, aki még az ötvenes évek közepén a hadseregben tanulta meg a rádiózás alapjait. — Véletlenül bukkantunk rá — mondta az MHSZ városi titkára, amikor meglátogattuk a kisújszállási amatőröket. — Régi ismerősök vagyunk, s beszélgetés közben, a fiatalkori emlékek mesélésekor mondta, hogy ő rádiós volt a katonaságnál. No, komám, te vagy a mi emberünk, csaptam le rá, és máris mondtam, miért. Azt már Tóth Imre mondta el, hogy a váratlan közlés szinte fiata- lítólag hatott rá. Megint rádiózhat, mint húszéves korában. Igaz, majd másfél évtizedig csak a hálózati rádiót hallgatta, de úgy gondolta, könnyű lesz felfrissíteni a tanultakat. Vállalta, hogy segít egy kollektív állomás megteremtésében. E rövid történeti bevezető már az MHSZ bázisán, a kis rádiós szobában ért véget az azóta valósággá lett kollektív állomás színhelyén. Az asztalon adó-vevő készülék, mellette napló, s a fölé hajoló, pelyhedző szakállú Palágyi Gábor harmadikos gimnazista. — Tedd hozzá, hogy operátor — toldotta meg a szűkszavú bemutatkozást Tóth Imre, majd hozzánk fordulva folytatta. — „A” típusú vizsgája van, mint nekem vagy Szabó Jancsinak és Mokó Sanyinak. Az utóbbi két fiatalember is harmadikos középiskolás, és ők is operátorok. Az „A” típusú vizsga pedig azt jelenti, hogy a kollektív állomás mellett, ha engedélyt kérnek, „maszek” adó-vevőn is dolgozhatnak. Egyelőre egyiküknek sincs sem engedélye, sem készüléke. — Jobb is — kapcsolódott a beszélgetésbe Szabó János. — A tanulás rovására menne, hiszen így is állandóan itt szeretnénk lenni. Kisújszálláshoz közeledve Varga Ferenctől, az MHSZ megyei központ rádiótechnikai szakelőadójától érdeklődtem az állomás munkájáról. A lelkesedést, a jó kollektív szellemet és a sok kapcsolatot említette. Nos, ami a lelkesedést illeti, Szabó János nyilatkozata igazolta. A jó kollektív szellemről, a sok kapcsolatról a napló árulkodott. Alig nyolchónapos működés alatt több mint ezer külföldi állomással teremtett kapcsolatot tartanak nyilván. Az 1971. évi Lenin útját követjük emlékversenyen a kollektíva országos II. helyezést ért el. Igaz, egyelőre csak nagy ritkán jutnak túl Európa határain, de ennek rádiójuk kis hatásfoka az oka. Persze azért akad távolabbi kapcsolat is. — Éppen a napokban sikerült beszélnünk egy amerikai amatőrrel. Náluk most verseny van, és örömmel nyugtázta bejelentkezésünket — szólalt meg Mokó Sándor is. Jól dolgoznak tehát a kisújszállási kollektív állomás tagjai, megérdemlik az elismerést — Négyen kezdtük, s ma már húszán is vagyunk egy-egy foglalkozáson. Többségük középiskolás, de akad tsz-dolgozó, GELKA-s tanuló, esztergályos is — vette át a szót ismét az állomás vezetője, Tóth Imre. — Tervünk, hogy az idén megalakítjuk a rádiós klubot. A kisújszállási kollektív állomás operátorai: Palágyi Gábor, Szabó János, Mokó Sándor, és aki ül: Tóth Imre, az állomás vezetője SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az ejtőernyős sportolókról szóló clkkflnk a 14. oldalon
