Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-11 / 60. szám

1972. március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A társadalmi összefogás eredménye Átadták a tiszafüredi KISZ-klubot Rente Ferenc a tiszafüredi nagyközségi tanács elnöke elvágta a bejáratot elzáró vörös szalagot, átadta a he­lyiség kulcsát Tussá József­nek, a nagyközségi KISZ- bizottság titkárának, s ezzel az ünnepélyes aktussal teg­nap délután megnyílt a ti­szafüredi KISZ-fiatalok klubja. Az átadásra mintegy száz vendég érkezett. Jelen vol­tak a megye és a járási párt­ós tanácsi apparátusának képviselői, ifjúságmozgalmi vezetők, művelődésügyi szak­emberek, társadalmi és tö­megszervezeti aktivisták és a tiszafüredi termelő üzemek küldöttei. Képviselve voltak tehát mindazok, akik szív­ügyüknek tekintették, hogy a tiszafüredi fiataloknak végre legyen méltó otthonuk poli­tikai és általános műveltsé­gük gyarapításához és a kul­túrált szórakozáshoz. Kovács Mihály, a KISZ járási bizottságának politi­kai munkatársa köszöntő be­szédében ismertette a klub létrejöttének körülményeit. Beszámolójából kitűnt, hogy az a már régóta hiányzó lé­tesítmény igazi társadalmi összefogás eredménye, s eb­ben Tiszafüred valamennyi közintézménye és gazdasági egysége — így a Magyar Ha­jó és Darugyár helyi üzeme, az ÁFÉSZ, a kisipari terme­lőszövetkezet, a háziipari szövetkezet, az alumínium- árugyár, a városgazdálkodási vállalat, a tanács költségve­tési üzeme (még folytathat­nánk a sort) — egységesen részt vett. Az ifjúsági klub, amelyet egy korábban raktárnak használt pincéből alakították ki, az átalakítást és a beren­dezést is beleértve, mintegy 450 ezer forintba került. A költségekből, 200 ezer forin­tos hozzájárulásával, a nagy­községi tanács vállalta a leg­nagyobb részt. A fiatalok mintegy 100 ezer forint ér­tékű, 15 ezer órányi társa­dalmi munkát végeztek. Az ünnepélyes átadáson a klub tiszteletbeli tagjává fo­gadták mindazokat, akiknek döntő érdeme volt a klub létrejöttében. A boltozatos pincehelyiség­ben korszerűen berendezett, 250 személyes befogadó ké­pességű klub rendkívül al­kalmasnak látszik arra, hogy a mintegy nyolcszáz tagot számláló, 23 alapszervezettel rendelkező tiszafüredi kom­munista ifjúsági mozgalom otthonává váljék. Gőz Imre, a járási KISZ-végrehajtó bizottság által megbízott klubvezető ismertette a klub programtervét, amelyben a politikai képzésnek, a moz­galmi feladatoknak, a tartal­mas időtöltés minden formá­jának és a szórakozásnak egyaránt jutott hely. A tiszafüredi klub tárgyi feltételei ideálisak, remélhe­tőleg a tartalmi munka is méltó lesz a kitűnő adott­ságokhoz. Gazdagok vagyunk Levél helyett egy részesművelő, palántázó agronómusnak Sűrűn teleírt, öt oldalas levelet hozott a posta. Egy agronómustól, akinek jeles államvizsgája van mezőgazdasági géptan­ból, s aki megyénk egyik, közelmúltban hírhedtté vált szövetkezetében rpa három holdas kertészetet vállalt. Mint részesmű­velő keresi kenyerét. Nem könnyű pénz­keresés, — rakja a melegágyat, hordja a trágyát, lapátol, palántáz, öntöz. Mindezt teszi azért, mert „kinézték” vezetői poszt­járól, mert „félreállították”. Olvasta a „Gazdagok vagyunk” című Néplap cikket, s ez indította, hogy sűrűn teleírjon öt oldalt arról, mennyire kiszolgáltatott a mezőgazdasági szakember. Ö úgy tudja érdekképviseleti szervük nincs — mi meg éppen az ellenkezőjét, mert alakult, ala­kulóban van. A levél azonban nemcsak ennyi. A le­vélíró őszintén megírja, hogy korábbi munkahelyéről elment, „vitte magával" egy azóta lebukott, hamarosan törvény elé álló társaság. Vezetőnek vitték, s amikor szóvátett dolgokat, átlátott a szitán, fel- ezólították lépjen kj a szövetkezetből, menjen dolgára. Ezért fogtam én is tollat, s ezért nem levélben, hanem a nyilvánosság előtt pró­bálok — nem választ adni — véleményt mondani. trA megszerzett szaktudás társadalmi tu­lajdon?” Csakhogy ahhoz — írja levél­íróm — nemcsak fej, szív is kell. S ha észnek-szívnek nem szolgáltatnak igazsá­got, mivé válik a legtisztább gondolat is7 Értem. És nagyon sok mindenben egyet értek a levél írójával. Becsüljék meg job­ban a szövetkezetekben a szaktudást, dol­goztassanak olyan embereket a vezető posztokon, akik ésszel-szíwel egyaránt akarnak, tudnak dolgozni. Egyetlen szépséghibája van csak a do­lognak. Már mint ennek a konkrét pél­dának, ennek a levélnek. Éspedig az: előző munkahelyén — ahol minden bizony, nyal nem részes művelő kertész volt — levélírónkat megbecsülték. Hogy megfele­lően, igényei szerint, avagy nem — én el nem dönthetem. De helye volt ott, való­színűleg jobb, mint ahová az új helyén jutott.'Miért hagyta ott? Ezért kimondom: nem jó sűrűn „gazdát cserélni", nem jó „bedőlni” kalandoroknak, még számító, ígérgető embereknek sem. Járt utat a járatlanért el ne hagyj — mondja a közmondás, s ez esetben bebi­zonyosodott igazsága. A levélíró helyében én félretennék büsz­keséget, szégyenkezést, minden emberi, kis restellkedést. És visszamennék oda, ahon­nan eljöttem. Kalapot emelnék, s mon­danám: tévedtem. Ezt, csak ennyit tanácsolok. Dehát egy levél után, s postafordultával többre nem futja tőlem, kedves P. F. Érdekképviseleti szerve pedig van, ke­resheti, s jogorvoslást is kérhet. Ha igaza van, s ha nem nyugodott még teljesen bele a részesművelésbe. Kívánom, találjon újra utat. Néha visz. szafelé hamarabb ér az ember. Mert haza­megy.» — sóskúti — Nemes György: Dávid és Klotild 21. — Gyere, Klót — mondta. — Rohanok. Nyitom az aj­tót. Beszaladt a szobába. En azalatt felkúsztam a fenyő­fa törzsén. Máris átlendítet­tem magam az erkélykorlá­ton. Mire Dávid kiért a kertbe, én fentről integet­tem neki. Most én voltam Júlia. Ö meg Rómeó. Nagyot nevetett. Egy pil­lanat alatt ő is felkúszott a fenyőfán. Átvetette magát a korláton. Lendületét a ka­rommal fogtam feL De olyan erővel ugrotta át a korlátot. hogy feldöntött. Nyilván szándékosan. Mert ott volt egy leterített pok­róc. Arra estünk. Sokáig csókolóztunk. Ezt nem lehet soha megunni. Összesímultunk a pokró­con. De rajtam ruha volt rajta meg pizsama. Valami eszembe jutott. Milyen jó lenne, ha nem lenne rajtam ruha. S őrajta nem lenne pizsama. De nem mondtam. És nem tudtam, neki mi ju­tott eszébe. Ö se szólt egy szót sem. Aztán kigomboltam a pi­zsamakabátját. A mellére hajtottam a fejemet. Hall­gattam, hogyan dobog a 6zíve. Szépen, egyenletesen és nagyon lassan dobogott. — Hallgasd meg, hogy do­bog az én szívem — mond- ta/n. A mellemre vontam Dávid fejét. De csak a ru­hára. Fejét ráhajtotta és hallgatta. — A tiéd nagyon gyorsan dobog — mondta. — Igen, én olyan vagyok, mint a madarak. — A madaraknak gyorsan dobog a szívük? — kérdezte. — Gyorsan mint nekem. A testükhöz képest nagy szívük van. Hogy legyen erejük felemelni a testüket. — Ezt te honnan tudod? — kérdezte Dávid. — Nem tudom, csak gon-. dolom. Én is azért táncolok könnyen, mert nagyobb a szívem. És azért ver gyor­san mert sok erő kell a tánchoz. — Akkor meghallgatom még egyszer — mondta Dá­vid és a fülét a mellemre tapasztotta. Aztán a hátunkra feküd­tünk. Átöleltük egymás nya­kát. Néztük az ezüstkék reg­geli égboltot. Csönd volt. Csak a levelek susogtak, ahogy a gvönge szél táncol­tatta őket. Ujjam hegye Dá­vid nyakán a nagy érhez ért Ott éreztem a szívverése lassú ritmusát. Mintha az Is kopogott volna. Mintha azt is hallanám. A villanydróton, közel a házhoz, ült a fecske-Rómeó meg a fecske-Júlia. Még mindig a fészküket építet­ték. Az egyik hosszú szálat tartott a csőrében. A másik egy csöpp sárdarabot. Előbb az egyik röppent a fészké­hez. Aztán hirtelen len-; A budai várban a Hilton szálló alapozási előkészületei során érdekes középkori tárgyakra bukkantak. Tizen­négy méterrel a felszín alatt, két sziklaüregben kor­sókat, kályhaszemeket poha­rakat és tégelyeket találtak. Mintegy ötszáz évvel ezelőtt ezen a helyen két ötvösmes­ter lakott, így feltételezik, hogy a tégelyeket az ötvö­sök használták. A poharak, kancsók ég a korsók borki­mérésre utalnak. Az értékes leletek a budapesti Történeti Múzeumba kerültek. (MTI fotó — Csikós Gábor — KS) Kisméretű? B 30-as? Nyomozás a megdrágult és kérés tégla után „Régebben a kunszent­mártoni téglagyár kisméretű és B 30-as téglát, szalagcse­repet gyártott. Most 1972- ben csak B 30-as téglát gyárt, s ez a családiház­építőknek rendkívül hátrá­nyos, hiszen ennek az új ára négyezer forint ezer da­rabonként, míg a kisméretű tégla ezre 900 forint körül van. Magam is építkezem, de nem csupán az én érde­kemről van szó, hanem mindazokéről, akik családi házat, lakást szeretnének építeni. A téglafajták árá­nak emelése érthető, de az már nehezen, hogy miért szüntették be a megye déli részében az olcsóbb tégla gyártását. A gyárnak a na­gyobb nyereség a fontos, s közben figyelmen kívül hagyja a lakosság ellátását?” Csernus István a VÍZIG dolgozója írta ezeket a soro­kat lapunkhoz. Érdeklődése valóban sokakat érinthet, nézzük meg tehát alaposab­ban milyen is megyénkben a helyzet téglaellátásban. o Kezdjük azzal, hogy épít­sünk, tervezzünk együtt. Egy kétszoba összkomfortos családi ház téglaszükséglete 45 ezer darab kisméretű tégla, vagy annak megfelelő mennyiségű, tömegű egyéb falazóanyag. A kisméretű tégla ára ezer darabonként 900 forint, tehát a házhoz szükséges tégla ára 40 500 forint. Ha kisméretű téglát csak az alapozáshoz és köz­falakhoz használunk, akkor 8 ezer darab elegendő, s hoz­zá 6 ezer B 30-as kell. En­nek ára ezrenként 4 ezer fo­rint. Így a falazóanyagok teljes ára 31 200 forint. Az utóbbi megoldásnál 30 cen­timéter a falvastagság, míg kisméretűből 38 centimétert. A számítások tehát azt bi­zonyítják, hogy B 30-as tég­lával olcsóbb és jobb épít­kezni. A gyakorlati tapasz­talatok is emellett szólnak. Mezőtúron és környékén minden felépített száz csa­ládi házból hetvenet 30- assal építettek. Igen, de va­jon van-e elegendő. e Utunk a Tégla- és Cserép­ipari Vállalat megyei köz­pontjába vezet. A megyében levő tizenhat téglagyárban egy év alatt 206 millió tég­lát készítenek. Ebből 55—56 millió a B 30-as, 18 millió falburkoló, ugyanennyi kő- szivacslap, 10 millió pillér­tégla, ugyanennyi válaszfal- tégla és 94 millió a kismé­retű magasított tégla. Néz­zük meg a panaszolt kör­nyéket is. A kunszentmárto­niak a csépaj és a tiszaföld- vári gyárból szállíthatnak kisméretű téglát, mindkét helyen 10—10 milliót gyár­tanak évente. Ezen kívül a szentesi gyár is besegít a környék ellátásába. Kun- szentmártonban valóban a B 30-ast és a pillértéglát gyártják fele-fele arányban. A cserép gyártását le kellett állítani, mert a fpld anya­ga nem volt megfelelő, sok minőségi kifogás volt az itt készült cserépre. Nehezebb helyzetben vannak a jászsá­gi házépítők. A megye észa­ki részében csak Jászkiséren van egy tsz-téglagyár, de ez kis kapacitású. A herényiek­nek Tápiógyörgyéről, Abony- ból. vagy Szolnokról kell hazaszállítaniuk a téglát­Ennyit a gyártásról. Kér­dés azonban, hogy mennyi jut a lakosságnak ebből a sok millió téglából? A vál­lalat a TÜZÉP-en keresztül értékesíti a családi házépí­tőknek a téglát. A teljes ter­melés ötven százalékát a la­kosság részére gyártják, de természetesen nemcsak Szol­nok megyébe szállítják. A megyeiek ellátására évente 54 millió tégla jut, vagyis minden negyedik-új tégla a lakosságé ház-, lakásépítésre. Persze ez is kevés. A ter­melés 25 százalékos emel­kedése lenne szükséges az igények teljes kielégítéséhez. Ezt a kb 50 milliót viszont csakis új gyár építésével le­hetne előteremteni. © Vevő tehát van, csak győzzék a tégla gyártását. De vajon mi indokolta az árak emelését? Kezdjük az­zal a ténnyel, hogy ezer da­rab kisméretű tégla, vagy annak megfelelő más íalazó- anyag ára egész Európában ezer forint felett van. Ná­lunk az új ára 900 forint, B 30-ast számítva 1000 fo­rint. A tégla gyártása évek óta ráfizetéses, hiszen az árakat a régi, hagyományos gyártási módra építették. A termelés fokozása a rendkí­vül nehéz fizikai munka megszüntetése viszont kor­szerű gyártási technológia alkalmazását követelte. Igen ám, de ez viszont rendkívül költséges. Amíg egy gyár­ban az új technológiával tíz százalékos növekedést érnek el, a gépek, eszközök értéke három—négyszerese a ha­gyományos gyártási módon termelt téglának. Az elmúlt évek alatt a munkások ke­resete is emelkedett. 1968- ban például 20 700 forint volt az évi átlagkereset, 1971- ben már 25 800 forint. A tégla ára viszont maradt a régi. Nyilvánvaló, hogy így ráfizetéses volt a gyár­tás. 1971-ben ennek ellensú­lyozására az állam átlago­san 28 százalékos árkiegészí­tő dotációt adott minden gyártott téglára. Nyilvánva­ló, hogy ez is csak átmeneti megoldás lehetett. Ezért 1972- ben a rentabilitás meg­teremtése érdekében emelték a falazóanyagok árát, s meg­szüntették az állami támo­gatást. Most már kifizetődő a gyártás korszerű technoló­giával is. Lehet tehát fej­leszteni előbbre lépni és a munkásoknak is jut fizetés, nyereség. És remélhetőleg egyre több jóminő«éeű tégla is. Erdélyi György dületel elröpültek. Nagy ív­ben fordultak meg. — Nekik is gyorsan dobog most a szívük — mondta Dávid. — Nekik is, mint nekem •— feleltem. Dávid elmélázott: — Láttad, milyen elegáns ruhájuk van? Tulajdonkép­pen barna a fejecskéjük, nézd csak. S a hátuk sötét­kék. S mégis úgy hat, mint­ha feketében volnának. Elől meg kilátszik a frakkingjük. A zenészek a pódiumon mind ilyenek. Fekete, villás szárú frakk, hófehér ing. — Te is ilyet fogsz hor­dani? — kérdeztem. — Természetesen. — Én a színpadon fogok táncolni tütüben. Mint fe­hér hattyú. — Én a zenekarban ját­szom majd. Épp szemben a karmesterrel. Frakk lesz rajtam. — De nem fogjuk látni egymást, Dávid. — Majd megvárlak az elő­adás után, Klót. — Az operaházi kiskapu­nál, igaz Dávid? — Az operaházi kiskapu­nál Klót. És akkor együtt hazamegyünk. Klót. — Férj és feleség leszünk, Dávid ? — Férj és feleség, Klót. — Esküszöl, Dávid? — Esküszöm, Klót. — Ugye, mindig engem fogsz szeretni. Dávid? — Mindig csak téged. Klót. — Erre is esküdj meg, Dávid. — Esküszöm, Klót. De te is esküdj. — Esküszöm, Dávid, min­dig csak téged foglak sze­retni. — Soha nem nézel más fiúra, Klót. — Soha nem nézek más fiúra, Dávid. — Ne is kérdezd, Klót, én magamtól is esküszöm. Soha nem nézek más lányra. Ettől az esküvéstől sírhat- nékom támadt. Sírni is kezdtem. Dávid odacsúsztat­ta ujját a szememhez. Es el­dörzsölte rajta a könnveket. — Miért sírsz, Klót? — kérdezte. — Az örömtől sírok, Dá­vid. Hogy ilyen szépen es­küdtünk egymásnak. Es, hogy ha nagyok leszünk, együtt fogunk élni. És én olyan híres leszek mint Pav­lova. Te meg olyan, mint... — Nem tudtam híres klari­nétost mondani. — Talán, mint Goodman — segített ki Dávid. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents