Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-10 / 59. szám

1972. március 10. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 5 CIQÁNYSZERELEM A kecskeméti Katona Jó­zsef Színház vendégjátékán, Lehár Ferenc Cigányszere­lem című operettjének elő­adása alat+ furcsa érzés ke­rített a hatalmába. Néha úgy tűnt mintha a művé­szek nem is a szomszéd vá­rosból érkeztek volna, a színház előtt pöfögő Ikarus autóbusszal, hanem valami­féle időgéppel, egyenesen a „ferencjóskás antivilágból’', a századforduló közvetlen közeléből... Meg kell valla­nom, zavarban voltam. Ügy is, mint kritikus, úgy is, mint egyszerű néző. Lehár Ferenc zenéje igé­nyes muzsika, de a zenei anyag értékei sem változ­tathatnak azon a tényen, hogy teljes egészében a Ci­gányszerelem is jellegzetes terméke a századforduló operett-nagyüzemének. Ha­mis cigányromantikája és hamisítatlan bécsi érzelgős­sége olyan érzelmekre és il­lúziókra építi hatását, ame­lyeket már régen régen el­söpörtek a világháborúk és forradalmak. Az, ami akkor megdobogatatta a szíveket, ma már hidegen hagy, ami mcgkönnyeztetett, napjaink­ban mosolyt fakaszt. Illet­ve. ,. Az érzelmesség hatá­sa változatlan, csak a for­mák és a módok avultak el, feitámaszthataUanul. Nogyon valószínű, hogy ez a librettó még a legügye­sebb átdolgozok kezén sem válhatott volna maivá, érde­kessé; azt a rendezői kon­cepciót is nehéz lenne el­képzelni, ami eleven szín­házzá varázsolhatná — va­gyis többé, mint színvona­las, kellemes zeneszámok ürügyén, egy teljesen való­színűtlen történetbe ötlet­szerűen belezsúfolt érzelmes nagyjelenetek és némi hu­mor egyvelege. De az, hogy Udvaros Béla rendezése megsem kísérelte, hogy a ma színházából hozzáadjon valamit Lehár Ferenc me­lódiáihoz, meglehetősen le­hangoló. Udvaros beérte azzal, hogy a századforduló han­gulatait és illúzióig komo­lyan véve, a „boldog béke­idők” Ízlésvilágát tisztelet­ben tartva, egy az egyhez, korrektül és a körülmé­nyekhez képest artisztikusan állítsa színpadra az egyes jeleneteket. Természetesen — és itt önmagámmal szállók vitába — ez még mindig jobb, mintha különösebb ren­dezői elképzelés hiányában, a hamis romantika és ér­zelgősség érintetlenül ha­gyása mellett valami lát­szat mondanivalót mimelne, mondjuk, a faji előítéletek elleni harcról... A legnagyobb baj azonban az, hogy még ezt a fantázia nélküli „századfordulós” elő­adást sem sikerült, elsősor­ban szereposztási problé­mák miatt, száz százaléko­san megvalósítani. A díszle­tek, Varga Mátyás látvá­nyos, naturálisán mutatós, részletező színpadképei ugyan jól szolgálják az ef­féle színpadi hangulatokat, de a táncok, például, már lényegesen kevésbé sike­rültek. A koreográfia, Széki József munká­ja, meglehetősen sok köz­helyet tartalmaz, és legtöbb esetben a táncok sokkal na­gyobb munkát követelnek a táncosoktól, mint amennyi a mozgások látványértéke. Ennek következtében az igen jó tánckar munkája a néző szemében szürkébbnek, érdektelenebbnek tűnik mint például a náluk szak- miiag gyengébb szolnoki táncosok teljesítménye, egy jó, illetve hálás koreográfia esetében. Az előadásnak, csakúgy, mint magának az operett­nek legnagyobb értéke a zene. A Katona József Szín­ház zenekara, Kerny Kál­mán karmester vezetésével a szerző elképzeléseihez hí­ven szólaltatta meg Lehár Ferenc muzsikáját. Külön dicséret illeti az együttest azért, hogy nemcsak szépen szólt, hanem a színpadi munkával, az énekhangok­kal is mindig együtt tudott maradni. A szereplők közül Zsadon Andrea hajlékony, szép hangjával és a szerephez alkalmazkodó éneklésével hívta fej magára a figyel­met. Ugyancsak jó énekesi adottságokkal rendelkezik Korcsmáros Péter is és mindkettőjük játékában ta­lálkozhattunk olyan, ösztö­nösen jó reagálásokkal, amelyek bizonyítják, hogy színészi képességnek, játék­készségnek sincsenek híján. Sajnos, a színjátszás mes­terségbeli részével olyany- nyira nincsenek tisztában, hogy ilyen irányú képessé­geiket alig-alig képesek ki­bontakoztatni; ez azonban nem az 6 hibájuk, sokkalta inkább a főiskolai énekes­képzésé. Mert igaz ugyan, hogyl ott operaszínpadra képeznek művészeket, de a színészmesterség ismerete nélkül ma már ott sem ér­vényesülhet egy igényes művész. A közönség egyre jobban elvárja ott is a jó zene mellé a jó színházat is. Juhász Tibor alkatilag is, hangilag is alkalmas Józsi, a világjáró, szívtipró ci­gányprímás szerepére, de meglehetősen külsődleges eszközökkel játszott és in- diszponáltan énekelt. Gyó- lay Viktória Hona, az ün­nepelt művésznő alakjában egy olcsó hatásokra törekvő, elkényeztetett és modoros primadonnát állított elénk, sajnos, nem mindig derült ki, hogy ez csak a szerep­ről kialakított vélemény, a színész kritikája. Jánoky Sándor és Mojzes Mária erejéből nem futotta többre, mint hogy a sablo­nos figurákat a századfor­duló óta divatos, jól bevált sablonokból gyúrják össze. Játékuk nem különösebben invenciózus, de korrekt, ami az adott helyzetben elég sokat jelent. Bárányi László, Kutula cigányvajda megformáló ja vegyes értékű ötletek egész tűzijátékával kápráztatta el a nézőteret; játéka ugyan helyenként harsány és hatásvadászó, de az vitathatatlan, hogy túl­zásai — egy igazi színész túlzásai. Az előadás legkelleme­sebb perceit azonban a szub- rett-táncoskomikus kettős­nek köszönhettük. Ribár Éva és Henkel Gyula, ha néha bele is csúsztak az operettszínjátszás régi, de klasszikusnak korántsem mondható modorába, vég­eredményben friss, termé­szetes játékkal, korszerű énekes-színészi teljesítmény­nyel örvendeztettek meg. Magától értetődő könnyed­séggel váltottak át ének­hangról beszédhangra és viszont, s ami a legfonto­sabb: éneklés közben sem feledkeztek meg róla, hogy — színpadi deszkákon áll­nak. Ribár Éva, akinek énekhangja nemcsak eléri, de messze meg is haladja a szerepkör követelte maxi­mumot, igen jó karekteri- záló készséggel rendelkező jó színész is egyben, bár színei néha túlságosan pasz- tell-színek. Henkel Gyulát elsősorban jó mozgáskészsé­ge és természetes humora teszi alkalmassá arra, hogy túllépjen a hagyományként elfogadott sablonokon. Végeredményben a kecs­keméti együttes rendelke­zett mindazzal, ami jó ope­rett-előadássá emelhet egy színházi előadást: széphangű énekesekkel, jó, szépen szó­ló, színházi zenekarral. Csak azzal nem rendelke­zett, ami egy színházi, való­ban színházi este megte­remtéséhez kívántatik... Csík István Nemes György: Dávid és Klotíld 20. Egyedül maradtam megint. Elfújtam még egyszer, most már zongorakíséret nélkül, a Weber andantét. Már tudom kotta nélkül. Végig Klotra gondolhattam. A íejem_ ki­vörösödött, nyilván a fújás­tól. Az erkélyen át messzire láttam. Balra, a szélső hegy mögött, most ment le a nap. Óriási narancsszínű tányér­nak látszott. Pillanatok alatt tűnt el a fák koronája mö­gött. Szememmel kitapogatni véltem valahol fent a tisz­tást, ahová Klottal járunk. S ahol ma délben láttam a tűző napfényben. Ugyanez a nap látta őt, e felé a nap felé tárta ki a karját Klót. Ez a nap dél­ben mindent betöltött, most meg eltűnik a fák mögött. Egyszerre minden olyan szín­telen lesz. Eltűnik a nap, eltűnnek a színek is. Csak B fák zöldek, de ők is sötét; zöldek már. És belévesznek a háttér szürkeségébe. Ott balra a hegyoldalon valahon­nan füst száll a sötét ég felé. A házat se látni, a ké­ményt se. Az a turistaszálló, tudom. Konyháján most fő­zik a vacsorát. Ott áll Klót a szobájában, és bizonyára kinéz az ablakon. És való­színűleg énrám gondol most, ahogy én őrá gondolok. És az emléktől talán neki is melege van, ahogy nekem is melegem van. És talán örül még, hogy megmutathatta magát, ahogy én örülök, hogy megmutatta nekem magát. Igen, most már élesebben emlékszem. Két Klet volt ott a vízben. A csermely vi­ze csobogott bokája körül. Visszaverte alakját, ahogy a nap a vízre sütött. Két Klót veit ott. Az egyik a nap felé nyújtózott. A másik meg mintha a csermely vizén át a föld felé fúrta volna a karját. Ég is kettő volt. Milyen hosszú a nyaka. Ilyen szép, hosszú nyakat még nem láttam soha. És a kis csípője, és a vékony, vé­kony dereka. Milyen szép a tested, Klót. Milyen nagy öröm ért ma, hogy láthattalak. Korán lefekszem, hogy so­kat gondolhassak rá. Egész éjszaka róla fogok álmodni. Majd odahajolok a hátad­hoz. A víztől és a naptól olyan különös szaga van a bőrödnek. Olyan forró sza­ga, hogy félek — megégeti a számat. Ma hajnalban magamtól lopakodtam oda. Nem kel­lett, hogy ez a Darkó hur- colásszon el. Szerencsére már második napja nem látom ezt a tökfejet. Nyilván visz- szautazott a városba. Akkor lássam, amikor a hátam kö­zepét. Hohó! Azt otthon gya­korlásnál látom. A sok tü­körben, mikor gyakorolunk. Ötödik szekszárdi néptáncfesztivál Az idén augusztusban ren­dezik meg az 5. szekszárdi néptáncfesztivált. Ebből az alkalomból versenyt hirdet­tek a gazdag dél-magyaror­szági folklórkincs gyűjtésé­nek, feldolgozásának ösztön­zésére a pusztuló népi ha­gyományok megmentésére. Egyben alkalmat nyújtanak az amatőregyütteseknek ké­pességeik összevetésére. A legjobban szereplő együt­tesek jutalmazására 12 dí­jat tűztek ki. A verseny fő­győztese 8000 forintos nagy­díjat kap, öt-ötezer forint a két első díj összege, ezenkí­vül külön koreográfiái, ze­neszerzői és pedagógiai díjat írtak ki. A versenyre már­cius 15-ig jelentkezhetnek a népi táncegyüttesek a szek­szárdi Babits Mihály Műve­lődési Központban. Bács-Kiskun megye iparát, élelmiszergazdaságát és tele­pülésfejlesztését mutatja be a Mezőgazdasági Múzeum­ban megnyílt kiállítás. Képünkön a kiállítás egyik részlete. (MTI foto — Tormai Andor felv. — KS) Egy év alatt Kéíszázlmszoiiöt garázs közös erokoi Áz ország legelsői között A szolnoki garázsszövetkezet sikeres indulása Szolnokon az elmúlt hóna­pokban gombamódra soka­sodtak a város több pontján a gépkocsigarázsok. Az autó- tulajdonosok örömmel nyug­tázták a látványt; végre lesz fedél kocsijaik felett. Na­gyon sokan akadnak azon­ban olyanok is, akik fanya­logva kérdik: minek ez a nagy flanc? Jó, jó. Autója egyre több embernek van, egyszer talán minden csa­ládnak jut, de nem túl korai ez a nagyarányú garázsépí­tés, amikor még sok ezren lakásgondokkal, küzdenek? Nos, ha elfogadjuk azt, hogy a sokasodó személy- gépkocsik száma hozzátarto­zik mindennapi életünkhöz, emelkedő életszínvonalunk­hoz, s tényként állapíthat­juk meg, hogy az autó ma már nem egyszerűen luxus, akkor a garázsok léte, vagy nemléte sem az egyén, a tu­lajdonos ügye, hanem közöj társadalmi érdek is. A ha­zánkban lévő magángépko­csik értéke tízmilliárdos nagyságrendet képvisel va­gyonúnkból. Ezt az értéket pedig megóvni közös érdek. Nem lehet közömbös, hogy mekkora egy gépkocsi élet­tartama, az, hogy három vagy tíz év alatt megy tönkre a karosszériája, meny­nyi idő alatt „eszi meg” a rozsda az alkatrészeit. A „kikészült” gépkocsik javí­tása, alkatrészellátása hatal­mas összegekbe kerül. Mi­nél hosszabb tehát egy-egy gépkocsi élete, annál keve­sebb valutába kerül az or­szágnak. Összefogás saját pénzliől Hazánkban jelenleg száz­húsz garázsszövetkezet mű­ködik több mint nyolcezer taggal. Szolnok az első ga- rázsszövetkezetet alapító városok között volt, s hogy sikerrel indultak, azt az is bizonyítja, hogy az ország sok vidékéről idejárnak ta­pasztalatcserére az újonnan alakulók, szövetkezők. Rövid egy év alatt a kö­vetkező eredményeket érték el a szolnokiak: a Gárdonyi Géza utcában elkészült zenöt garázs. A Kolozsvári úton húsz garázsba már be­költöztek az autók, s to­vábbi harminc garázsnak csak a külső vakolása hi­ányzik. Ez azt jelenti, hogy a város belterületén hatvan­öt garázst épített rövid idő alatt a szövetkezet tagsága. Ezenkívül a Vosztok úton 240 garázs részére jelöltek ki helyet, ebből 160 már ''lké­szült, s a továbbiakon is dolgoznak. i- A felépült garázsok szé­Az nem mindegy, hogyan mozog a lapocka. Meg ho­gyan tartja az ember a de­rekát emeléseknél. Ez tehát vissza. De akkor se akarom látni ezt a Darkót. Majd Ka­tinak meg is mondom kerek perec. Most idejöttem. Meglesem az álmát. Remélem, egyedül van. Ha belopóznék a szo­bájába, ott találnám maga­mat. Az édes Klót ott tán­colna csukott szemhéja mö­gött. Egész éjszaka ott kel­lett tácolnia. Csodálatos, hogy nem fáradt el a tánc­ban. És a drága Dávid nem fáradt el a nézésben. De nem mertem kopogni. Hátha itthon van az anyuká­ja. Jaj, anyuci se tudja, hogy megszöktem. Azt hiszi, még szundizok otthon az ágyacs- kámban. Ugyanott guggoltam, , ahol először hallottam klarinétoz- ni. Csak most vettem észre, mennyi délignyitó díszíti a kerítést. Fölkúsztak a drót­kerítésre. Szív alakú leveleik tenyérnagyok. És mindenütt ezek a gyönyörű tölcsérvirá- gok. Halványlilák és sötét- lliák. A szél enyhén fújt. A virágok bólogattak, integet­tek. Azt mondták: gyere, Klót. Azt mondták: gyere, vár Dávid. Azt mondták! igen, igen, igen, ez a fiú sze­ret téged. Azt mondták: jó, hogy te is szereted. Szememmel kiválasztottam két virágot. Egymás melletti tövön nőttek. Ók kúsztak a legmagasabbra. Túl a kerí­tés peremén. Halványlila az egyik, sötétlila a másik. Bó­logattak, integettek. Tulaj­donképpen táncoltak a szél­ben. A sötét, az Dávid. A világos, az én vagyok. Mi táncoltunk így. Ö, de gyö­nyörű pás de deux. Arra gondoltam, nem fü­tyülök neki. Hátha így is megérzi, hogy itt vagyok. Itt vagyok, és várom őt. Ültem a fűben, és néztem a két délignyitó virágot. Nem sokáig ültem így, ma­gamban. Dávid kilépett az erkélyre. Hát mégis meg­érezte, hogy itt vagyok. Meg­érezte, hogy várom őt. Azonnal észrevett. Ügy állt ott, megmeredten, mint egy szobor. Miért csodálkozik, hogy itt vagyok, gondoltam. Hiszen eddig is vele voltam. Csak éppen gondolatban. Nálunk ez a kettő összefo­lyik. Odaszaladtam az erkély alá. Kihajolt az erkélykorlá­ton. Mintha ő lenne Júlia. Én meg Rómeó. (Folytatjuk) pék, jól illeszkednek a vá­rosképbe és megfelelnek a városrendezési tervnek is. S mindezek egyetlen fillér ál­lami támogatás nélkül ké­szültek, a szövetkezet tagjai­nak összefogásából. A tagok együttesen egyenlően osztoz­nak a kiadásokban, vásárol­ták meg a területeket, a ter­veket, s aztán saját maguk dönthettek az építés módjá­ról. Voltak, akik szombat­vasárnaponként maguk rak­ták a téglát, ásták az alapot, talieskáztak, lapátoltak. Alkudozás a területért Nem mindenütt megy per­sze ilyen simán a tervezett garázsok építése. A Keskeny János utcába 80—90 garázst terveztek. A terület magán- tulajdonosaival azonban csak hosszú huza-vona után sike­rült megállapodni. Végre ezen is túljutva most a szer­ződéseket köti a szövetkezet, s egy hónap múlva kezdőd­het itt is az építkezés. Még nehezebb a helyzet az Úttö­rő utcában. Itt is a magán­házak közötti kertrészekre tervezték a garázsokat, de a tulajdonosokkal még nem i- került megegyezni. Közülük jónéhányan ragyogó üzletet sejtve, elképesztően magas, csak 1000 forintos négyszög­ölenkénti árért hajlandók megválni földjük egy-egy ré­szétől. Remélhető, hogy az alkudozás itt is rövidesen véget ér, és kezdődhet az építkezés. Újabb közgyűlés most márciusban Mint ahogy a következő lépéshez tartozik a garázs- csoportok megfelelő kiszol­gálása, segítése is. Az épít­kezések helyén a szövetke­zet tereprendezést is végez. A garázshoz vezető utak épí­téséhez is segítséget nyújt. Például minden olyan ga­rázsnál, ahol útépítés is szük­séges, garázsonként három­száz forintot biztosít anyag­ban, szállítóeszközben — a közös pénzből. Még ebben az évben megvizsgálják a szol­gáltatások lehetőségeit is. Egy-egy garázstömbhöz av tómosási és alapvető szer­vizlehetőséget szeretnének biztosítani. Ehhez anyagilag az autóklub helyi csoportja is besegít. A szolnoki garázsszövetke­zet eredményes évet zárt. Most márciusban, egy évvel alakulásuk után újabb köz­gyűlésre készülnek, ahol a tagokkal együtt felmérik az eredményeket és a tenniva­lókat. És választ adnak an­nak a több száz új jelent­kezőnek, akik garázsépítési szándékkal keresték fel őket. Erdélyi György

Next

/
Thumbnails
Contents