Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-02 / 52. szám

1972. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Sz. Lukács Imre rinortja Fekete tényék 1. Szomorú a határ. Napok óta ázik. Szürke minden, a vigasztalan ég, a nyálkás, hamuszínű táj, a csupaszra ázott tanyaudvarok. Tapo­som a sarat. Bokán felül ér. Tanya. Cirok Pálé. Mind­járt Szeged alatt, országút mellett, az ipartelep tövé­ben. Az öreg lógondozó a szegedi Felszabadulás Tsz- ben. — Meggazdult-e? — Kimaradtam a jóból. Nem estem a kártalanítot­tak közé. Árulom a tanyát, meg se kérdik. Huszonöt ezerért adnám. Rengeteg a cserép rajta, épületek is vannak. Ki vesz kölöncöt a nyakába? Ha szorosan, de lehet még gazdálkodni, te­henünk, húsz disznónk, ap­rójószágunk van. A tanya, az tönkrement. A víz. az olaj tette törkre. Mikor égett az olajkút, bentjár­tunk a városban. Lelépünk a buszról, látjuk, tiszta fe­kete minden. Mintha le­égett volna. A szél fújta az olajat, mint az esőt. Nyolc­van galambunk volt, oda­lett. Lelepte őket. A fehér tyúkok feketévé váltak, tol­lúkba ivódott az olaj. Saj­nálom a galambokat. Adtgjj értük 1800 forintot. Algyő, tanya 27. szám. 1968 decemberében hetekig égett az olajkút. Feketére vált a tanya. A meszelésre, a piszok eltakarítására két ezer forintot kaptak Ciro­kék. Olajmező. Olajország. Ösz- szeköti Algyőt Szegeddel. Olajtartályok olajkutak, égő fáklyák, tanyák, trafóállo­mások, tankállomások, kö- vesutak, csövek, vezetékek, gépek, épületek, barakktá­bor, gázüzem és ipartelep. Bekerítve a géptelep, sze­relő-csarnok, szociális épü­letek, zöldtetős ebédlő, kony­ha, vasúti rakodó. Víztorony magasodik föléjük. A beton- góliát csendes, megszakadt építkezése, félre van. Monumentális látvány. Az olaj építkezik, magának. Negyedszázada múlt, hogy hirdetjük: a Vidék arculata megváltozik. Csak akkor vesszük észre, ha felbukunk benne. Gyorsan, pár év alatt született az olajvilág. Aki benne él, gondja van vele. Behemót lánctalpas bal­lag végig telkén, oda az öröme. 2. Az 5-ös tankállomásnál já­rok. Tanyák, fák. Tóth Már- tonéké cseréptetős, jó. nagy épületekkel, góréval. Csőve­zeték a tanya sarkában. Tuskók előtte. Odébb ta- nyácska, épületek nélkül, csupaszon, mint az ujjam. Távolabb a 87-es számú ta­nya, ablaka kövesútra néz. Kihajol a gazda, kézzel ér­heti a csőjelző táblákat. Halott tanyák. Nincs nyu­galmuk. Lánctalpas poroszkál. Csö­veket fektetnek a földbe. Tóth József a szegedi Fel- szabadulás Tsz raktárosa. Reggel elindul a tanyából, a tankállomás mellől. Nézi az alajmezőt. Csodálatos. Ha­talmas csillogó tartályok, sustorgó, égő gázfáklyák. i— Nekünk semmit sem adott, inkább vitt. A nyu­galmunkat biztosan. Ki tud­hatja, mi van alattunk, a föld gyomrában? Nem fé­lek. Beteg vagyok, kétszer hoztak vissza a halálból. A téesznél tizenegy éve dol­gozom. Növénytermesztés­ben kezdtem, három eszten­deig rizsőr voltam. Onnan betegedtem ki. Tbc-s a ve­sém. Két év táppénzen, 1971. januárjában kezdtem újra a munkát. Apám, Tóth Már­ton tanyájában élünk; két öreg, feleségem, s három gyerek, ök félnek. A legna­gyobb nyolcadik osztályos. Ha velük vagyok, nincs hi­ba. De a kutak nem alkal­mazkodnak. Borzasztóan megijedt a legkisebb gye­rek, amikor a közelj kút kitört. Mentem haza, látom, gz aknából kicsapódott az olaj. Mondom az emberek­nek, baj van. Dehogy, csak kiíuvatnak. Aztán láttak, nem tréfa; jézus, mária, Jós­ka bácsi, kitört az olaj. Akkor nem gyújthattak lámpát. Szivárgott a gaz. A család meglapult. Tóth Jó­zsef zseblámpával világított. A vacsorái ózés elmaradt. Szóltak az olajosok, menje­nek a barakkba, kapnak hét személyre vacsorát. Nem mentek. Nem kellett az étel. — Más alkalommal Sze­geden voltam a tüdőgondo­zóban. Ismerős jött, kiabál­ta, tűz van nálatok. Igye­keztem, ahogy ésszel fölfog­ható. Füsttengert láttam. Felgyújtották a kiömlő ola­jat. Gyerekeim a negyedik szomszédba szaladtak. A tanya fekete lett, minden bekormozódott. Háromszáz­húsz forintot adtak mesze­lésre. Nem kártalanítanak. Nem bánom. Jószágokat tar­tok, abból pénzelünk. Al- győn, nem lehetne ennyi jó­szággal vesződni. A pénzre szükség van egyedül kere­sek a családban. Megélünk. Csak baj ne érjen bennün­ket. Négy borjú, két tehén, húsz hízónak való és apró­jószág a tulajdonuk. Évente a Tisza-töltésen 500 méteres szakaszon kaszálhatnak. Fi­zetnek érte. Boldogulnak. Amikor a nagy tűz volt, csúnya világ járt. Hetekig égett, villogott, fenyegetett a föld kincse. Eldőlt a torony. Gonda Jóska, az algyői szombatista kifakadt. (—Jé, elszabadult a pokol. — Majd megfogja valaki. ' Sikerült. 3. Az ipartelep mögé bújt a tanya. A Felszabadulás Tsz-é. öreg Bánfi lakja. Két kút között. Nyálkás a határ. Eső ver, szürke a kedvem. Egyhan­gúságomnál a sár nagyobb. Gyevi-tanya 22. szám. Ráné­zek és ismerem. Sorolhat­nám mi található belül. Sze­génységek hajlékai. A fák tartják magukat. Hét feketedik a tenyérnyi portán. Öt gyümölcsfa. Vi­rágágynak elegendő ásott föld. Remény. A reményért érdemes élni. Dutra kínlódik, fénylenek a felhasított barázdák. Bán­fi Imre elém jön. — Mj részről? Csak úgy. Nem hív beljebb. A sző mégse fogyhat. — Kétszer nyolc elmúl­tam, háromszor nyolc nem leszek. Készülök a télre. Vágtam gallyat, ne fázzunk. Ha már lettünk, meg kell lenni. Vettem ide asszonyt. Nálam fiatalabb kicsivel. Egymást pártoljuk. Jószág nincs. Malaccal se vergő­dünk. Nem bírja a gyomor. A kukoricát eladjuk, tyúk nyolc van. Alacsonyra sikerített ta­nya. Tető alatt állunk. Lánc­talpas teherautó húzat: Az egyik olajkút morog, a má­sikat emelik. Fáradt kar is dobna addig göringyet. A zajban alig értem: — Az ember hozzá öreg­szik. Zöröghet, csöröghet, úgyse harap. Ósdi gyékényszatyor a fa­lon. Három téglavörös ajtó. Benyitok. Földes szoba. Pók­háló. A sarokban akácgally, felvágva tüzelőnek. A ke­mence hideg. Kis, kerek vaskályha, a szegénység mú­zeumából. Rossz, erős szag. A földre köpködnek, ha­mut szórnak rá. Beteg, göt­hös az asszony. Fekszik. — Rossz itt lakni, elme­gyek. Még otthonba is. Olaj, gázszag. A tanyai levegő pokol. Az ő szervezete min­dent kibír — mutat a fér­fira. — Hat és fél éve va­gyok kint. Nyomortanya. Esőbe, fagyba menni a falu­ba, hat kilométerre a bolt. A gazdagoknak jó. Mázsa­tételben vesznek mindent, egv hónapban egyszer. Két­naponként caplatok. A ta­nya tele pocokkal, egerek­kel, az alját kifurkálják, bé­kákat seprek az ágy alól, rettenetesen sok a féreg, éj­szaka nem merek kimenni. Mindig imádkozok, éjszaka, reggel. Gyertyát gyújtok, veszem az imakönyvemet és hálát adok istennek. Az öregé a szó: — Hatvanötben jöttek ide olajosok. Pattogtak. Mi le­het? Hernyósok jártak, fel­vágták az utakat, a sarat, ki se mentünk a tanyából. Furkáltak két-három kilo­méterre a föld alá. Nem hittem, nincs itt semmi. Mi­óta élek nyugodtan, eszem­be se jutott. Csak lett. A benzolint. ami veszendőbe ment, a csatornába eresztet­ték. A gyerekek a tehené­szetnél meggyújtották. Na­gyon égett. így változik a világ. - Volt kecskénk, el­adtam. Kár volt, eltartotta a házat. Három-négy liter jó tejet adott. K; megy ilyen­kor tejet kunyerálni? Rózsaf'üzér a falon*. Sifon. időtlenül öreg bútorok. La­vór az ágy alatt, egyben bi­li. Falbavert szögön, két ka­lap. Az öregasszony koszos ruhában, kendőben fekszik az ágyon. A lyukszerű ab­lakon kopott kendő. Szege­den jártak, táskarádiót vet­tek. Hideg volt, megfázott. — A nagy égés közelünk­ben volt. Elszöktünk má­sik tanyába. Borzasztó, ahogy félek. Van még tör­ténet. Jöttek az olajosoktól, legyen éjjeliőr nyolc forint órabérért. Elment. Hetven október 29-én, Amilyen mafla, segített a csöveket lebitumenezni, tüzelt a hi­degben. Pénteken mindenki lelépett, egyedül vigyázott hétfő reggelig. Hányszor. Fizetéskor meg semmi. Ma­ga nerd kap még. az első két hét bent marad. Mun­kakönyvét nem kérték. De­cember 20-án látott először, s utoljára pénzt. És meny­nyit? Bánfi Imre: — Nézem, tudok számolni. Feleformán van. Mondom a főfőnek, ne küldje a kocsit, nem jövök. A 'fizetésért je­lentkezek, ha a postás el nem hozza. Nem hozta. Kerestem a sok munkámmal összesen 2334 forintot. Újra hívtak, nincs már bizodalmám. Semmi bajom velük. Megvagyunk egymás mellett. Kutyago­lunk a sárban, megállnak az autóval, és bevisznek a be­tonig. Sötétedik. Agyonra fáztam, áztam. Otthon meggyújtom a gázboylert, fürdővizet en­gedek. A szobában jó me­leg van. A cserépkályhában földgáz ég. Eg az algyői mező kincse. 4. Másnap. Fázósan érkeztem a tápéi Tiszatáj Tsz irodájába. Fér­fiak, asszonyok várakoznak. Nem éltetik az olajat. Kárt tett a háztáji földben. Az 1/20-as tábla az algyői 2-es kútnál. Az iszapgödör meg­telt olajjal. Belvízkor ki­csapott a területre. Kisebb lett a termés. JóvaL A kár hetven ezer forint. 84 ember osztozik rajta. Jú­nius óta naponként érdek­lődnek; fizet-e már az olaj? Jegyzőkönyv halmaz, há­rom szakértői vélemény, óriási cirkusz, felhajtás. Bo­londját járatják az embe­rekkel. — Bármennyit fizet az olajipar, nem tudja megté­ríteni a kárt, amit a nagy­üzemi gazdálkodásban okoz. A térkép szeplős, olajkuta- kat mutat. Mindegy milyen föld, épület, rizstábla, nem akadályoza őket. Van száz holdas területünk, 11 kutat fúrtak rajta. Kártérítést fi­zetnek milliókat. A szövet­kezetben felhasználják a gázt, mégis több vele a gond, mint az öröm. Az öröm másoké. Speciális kö­rülmények szabályozzák gaz­dálkodásunkat az első DÚla- nattól — mondja Gáspár Gusztáv, a növénytermesztés vezetője. (Folytatjuk/ Kohári István karcagi kéz besítő lovaskocsival hordja széjjel a levelet és újságo­kat a karcagi tanyavilágba. Sejt a kémcsőben Mennyit tudott meg eddig a tudomány az emberi és állati sejtekről? Sokat is, keveset is. Egyszerű mik­roszkóppal is megállapítha­tó, hogy a sejt finom hár­tyával körülvett citoplazmá- ból és sejtmagból áll. A sejtmag sötétebb, és osztó-* dáskor az öröklődő informá­ciót hordozó részecskék, az ún. kromoszómák keletkez­nek benne. Az elektronikus ír ikrosz- kóp már jóval részletesebb és teljesebb képet nyújt. Ki­derül, hogy a citoplazma különféle sejtszerveket tar­talmaz, ezekben játszódnak le a sejtélet létfontosságú folyamatai. Biokémiai elem­zés és radioaktív izotópok se­gítségével a sejt anyagcsere folyamatairól mennyiségi in­formáció is nyerhető. A beavatott néző is megdöbben Mindez azonban az elhalt sejtre vonaktozik. Az élő sejt titkaiba csak a filme­zés segítségével pillantha­tunk bé. Még az állatok, ro­varok életéről vagy vulká­nokról szóló ismeretterjesz­tő filmekhez hozzászokott néző is megdöbben a vász­non kirajzolódó, kémcsőben nevelt élő emberi sejt lát­tán. A filmkockák hőse élő sejt... Kiderül, hogy rend­kívül gyors mozgásra is ké­pes. Eközben nyúlványok ke­letkeznek rajta, ezekkel ta­pogatja ki az utat. Ha neki­ütközik egy másik sejtnek, azonnal megáll, „gondolko­zik”, majd megkerüli a szomszédot. A sejt közép­pontjában mintha valami forrásba jönne, a sejt kike­rekedik, még egy ideig forr, majd két egyforma sejtre esik szét. Megtörtént az osztódás. Az egyre szaporodó sejtek egymáshoz szorulva már kitöltik az egész vász­nat. Az osztódás később rit­kul és eljön a látszólagos nyugalom ideje. Néhány per­cig nem észlelhető semmi mozgás. Ezután osztódik az idősebbek egyike, a többiek pedig helyet szorítanak a jövevénynek. Az is nagyon érdekes, amikor egy daganatos szö­vetből származó' sejtet kap­nak lencsevégre. A rákos sejt — a normálistól, eltérő­en — nem marad nyugodtan a helyén és nem csökkenti osztódásának gyakoriságát. Állandóan azonos sebesség­gel osztódik, az új sejtek szomszédaira csúsznak és újra osztódnak. Sikerült tehát bebizonyí­tani a filmen, hogy az egész­séges sejt szaporodását a szomszédaival való kölcsön­hatás szabályozza, míg a rá­kos sejteknél az osztódás nincs korlátozva. A viharos fejlődés eredménye újabb szintetikus táptalajok­ban (amminósavakat, sókat, vitaminokat, szénhidrátokat és nukleinsavat tartalmaz­nak), gyakorlatilag bármely sejt életképes. A szövetkul­túrák módszerét elsősorban a vírűskutatásban alkalmaz­zák. A vírusok ugyanis kizá­rólag megfelelő szövetkultú­rák segítségével tarthatók életben és vizsgálhatók. Ez a módszer a vírusos fertőzéseket (pl. gyermekbé­nulást) megelőző vakcinák kidolgozása során is hatal­mas szerepet játszott. A szövetkultúrák segítségével elkészített védő-oltóanyagok ma már embermilliók életét óvják. A kanyaró ellen vé­delmet nyújtó vakcina lét­rehozásáig például ezen a betegségen majdnem min­den gyerek átesett. A szövet­kultúrák pótolhatatlanokká váltak, az új gyógyszerek kipróbálásánál is. Rákos sejtek 20 éven át is osztódhatnak A rákkutatók a daganatos folyamat valamennyi fázisát kutatják — mesterségesen tenyésztett rákos sejteken. Egyes rákos sejtek labora­tóriumi feltételek között 20 éven át osztódnak. Rajtuk próbálnak ki daganat elleni készítményeket. Számos rosszindulatú da­ganat, ha időben felfedezik, tökéletesen gyógyítható. A korai diagnózist a beteg vérsavójának megfelelő szö­vetkultúrákra gyakorolt ha­A további vizsgálatok ér­dekében azonban még meg kell oldani az élő sejtek hosszabb ideig való mester­séges tenyésztésének a prob­lémáját. Az emberi szerve­zetből származó élő sejt csak meghatározott funk­ciókat képes ellátni, kör­nyezetéből kiragadva. Mind­ezekhez szigorúan meghatá­rozott feltételek biztosítása szükséges; egyszerű, külön feldolgozásra nem szoruló anyagokra, állandó hőmér­sékletre és sterilitásra. Kö­rülbelül fél évszázadra volt szükség, mire a tudósok meghatározták az élő sejt mesterséges tenyésztésének feltételeit. A sejt számára szükséges anyagok milyenségét és mennyiségét a biokémia vi­haros fejlődése eredménye­ként határozták meg. A leg­tása teszi lehetővé. Végül fontos szerepet ját­szik a szövettenyésztés a szervek és szövetek átülte­tése során a szervezetből ki­szakított sejtek élettartamá­nak meghosszabbításában is. A sebészek széles körben alkalmaznak • mesterséges tápoldatokat az átültetendő szervek konzerválására. Jászberény Kossuth Lajos út 82. A város szívében Tát ható ez az omladozó épület. Bontja a városképet és hamis képet ad az arra utazó külföldieknek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents