Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-26 / 73. szám

1972. március 26. «70» NOR MÉRVÉI NÉPLAP 3 Kongresszus előtt Irta: Csáki István Már csak napok válasz­tanak el bennünket tarsa- danrn, poiituiai eietunn íon- tos es rangos eseményétől, a mezőgazaasagi termelőszö­vetkezetek 11. Kongresszusá­tól. Március 29-én a kong­resszus megnyiÜK, a küldöt­tek munkanoz latna*. — s mintegy folytatásaként a mindennapi szovetitezeti te­vékenységnek — összegezik a sikereket, felmérik a mozgaiom helyzetét és ki­alakítják pártunit X. kong­resszusa szellemében a moz­galom további útját. Tár­sadalmunk minden réte­ge nagy várakozással tekint a kong.esszus elé. A mun­kásosztály szovetsegesenek küldöttei tárgyalna*, véle­ményeznek, foglalnak állást fontos kérdéoeKDen, s így a kongresszus döntései hatás­sal lesznek szocialista épí­tő tevékenységünkre. Meg­győződésünk, hogy jó hatás­sal. A kongresszust több hó­napos politikai munka előz­te meg, ameiyben gyakorla­tilag megnyilvánult a szo­cializmust építő magyar fa­lu. Megyénkben a termelő­szövetkezetek küldöttváiasz- tó közgyűlései, a területi küldöttértekezletek jó han­gulatban, bizakodó /légkör­ben folytak le. A szövetke­zeti parasztság szinte de­monstrálta erejét, megnöve­kedett politikai öntudatát, a munkásosztály, a párt X. kongresszusa határozatai melletti kiállását. Abból a kiállásból, amely a közgyű­léseken és a küldöttértekez­leten mindvégig tapasztal­ható volt, az előrehaladás új lépése és nagyobb tem­pója kovácsolódhat ki a kongresszuson és az azt kö­vető időben. Így tekintenek pártszervezeteink, így tekint a munkásosztály, a paraszt­ság, így tekint egész társa­dalmunk a soron következő kongresszus elé. A parasztság — elsősor­ban a falusi szegénység — mindig is a forradalmi munkásosztály természetes támasza volt. A szövetség sok évtizedes története, kü­lönösen pedig a legutóbbi negyedszázad ennek beszédes bizonyítéka. A parasztság a munkásosztály szövetségese­ként lépett előre, emelke­dett fel politikailag, gazda­ságilag és a kultúrában a mai szintre. A felmérés és értékelés a közgyűléseken visszanyúlt pártunk IX. kongresszusáig. Az ott hozott nagyjelentősé­gű döntések végrehajtásá­nak elemzése adta a mozga­lom mai jellemzését, arcu­latát és távlatait. A IX. kongresszus agrárpolitikai döntései — ahogyan 5 esz­tendővel ezelőtt ezt hangsú­lyoztuk — új távlatokat nyitottak meg a szövetkeze­ti mozgalom életében. Ezek a távlatok realizálódtak. A termelőszövetkezeti mozga­lom belső rendjét, tevékeny­ségét. társadalmunkban el­foglalt politikai és gazdasági szerepét, jelenét és jövőjét gondos elemzésnek vetettük alá. Ma mindez tisztán áll társadalmunk és a mozga­lom előtt. Leválasztottunk a mozgalomról több olyan te­vékenységet és szerepkört, ami az átszervezés idősza­kában rátapadt, és ma min­den előbbi időszaknál tisz­tábban bontakozik ki mind­két jellege. A mezőgazdasá­gi termelőszövetkezet is — éppen úgy, mint az ipari és általános fogyasztási — egy­felől emberi közösség, más­felől vállalat, amelv termelő tevékenységet folytat. Erős, szilárd, gazdaságilag meg­alapozott szövetkezeti moz­galom küldöttei tárgyalnak most a soros kongresszuson. A IX. kongresszuson ho­zott döntések végrehajtása közül kü’«rKSen fontosak a a következők. A szövetkezetek megs-i- l<rfpTitak az által hogv az )5f~7<sryp7Óq iítőszrkőb n el­tő-aitnv ez kö­zel rrU,!<r-(3os tétet* ieien- tett. Az/ta a termelőszövet­kezetek rnez'zMvH-’prk a ráluk nehezedő szinte Hbfr- hatatlan nagv teho-től. gvnrsan növekedtek a ter­melő alanok és gvor- c&n növekedett tiszta vagyonuk. Jelenleg a megye termelőszövetkezetei 5 mil­liárd forint tiszta vagyonnal rendelkeznek. A megye pa­rasztsága ilyen hatalmas ér­tékkel a történelem során még soha nem rendelkezett. A gazdasági irányítás új rendszerében kialakult a szö­vetkezet mindkét jellemzője, a közösségi jelleg és a vál­lalati tevékenység. Mind­kettőben számottevő az elő­rehaladás. A szövetkezet tisztségviselőit a tagság tit­kosan válassza. Szélesebb lett a tagság ellenőrzése a vezetők tevékenysége felett. A belső élet tovább fejlő­dött, a szocialista ember­közösség jellemző tuladoo- ságai erősödnek benne. Ez a falu egész arculatát át­formálta. Egyre inkább a közösségi szellem, az össze­tartozás gondolata uralkodik el. De megerősödött a má­sik jellemző is, a vállalati szereokör és tevékenység. A szövetkezeti üzemek egyre nagvobb gazdasági ténye­zőkké válnak. Országosa o ezek adják a mezőgazdasági termelés háromnegyed ré­szét. az évről évre biztosított újra­termelés feltétele és megva­lósult ez a folyamat. Me­gyénkben a szövetkezeti gazdaságok évente közel kétszer akkora termelési ér­téket produkálnak mint az átszervezés előtt, sőt egyes ágazatokban ennél is többet. Búzából az államnak több év átlagában 180—200 ezer tonnát értékesített a megye mezőgazdasága. A „nagy be­gyűjtés” — 1956 előtti — időszakában a megyében be­gyűjtött gabona legnagyobb mennyisége 90 ezer tonna volt. Az akkor felvásárolt mintegy 130 ezer Mzós“’-*»-s- sel szemben a legutóbbi években átlagosan 300 ezret értékesített mezőgazdasá­gunk. De nem sorolom a számadatokat. Megoldódott országosan a gabonaproblé- ma. kialakult a húsprogram, amelynek keretében Szólónk megve mezőgazdasága 1971- ben ni. 52 százaiéval több hízottsertést értékesített, mint az előző esztendőben. Kibontakozott a baromfi üzemszerű tenyésztése, elő­rehaladt a zöldségtermelés és mindezek alapján új helyzet állott elő az é’elmi- szer gazdaságban. Az élelmi­szergazdaság ma hazánk egvik legnagyobb exportfor­rása — s noha az ioari há­nyad gyorsan növekszik — tartósan az is marad Ez bi­zonyítéka annak, hogv a Magyar Szociálist-' Munkás- Dárt agrároolit'káiöban he­lves oldalról közelíti meg a kérdhet: az állami készletek növelését pz ellátás színvo­nalénak emelését, a mező­fohm a] ^<3 p-*íi_ szaki technikai ellátás fej­lesztésében határozza meg. A termelési eredmények, a szórj Mist a üzemek meg- szilárdu’á«a. a parasztság anvaei jólétének növekedése növelte agrárgazdaságunk és különösen növelte a szocia­lista nagyüzemek tekinté­lyét. Még a legelvetemül­tebb ellenséges elemek — on nah külföH-öl — sem tudnak már direkt módon ..SZÖVedzezefMlenes” politi­kával f“h-ínni és főleg érvé­nyesülni. Most a beiül ese­tenként előfordul^ bihóvhól élnek, azokat élezik ki. Ter- sa'óf. szemnont- iukhöi é„ salát céljukat szem előtt tartva. Tö"íéne"mJ jelentőségű e’Ő-elénés történt a paraszt­~ n v* 'T'i |ó+_ alon'í'5 t*í V'í fli «7Q”'1 nvu^(i’'í- 1^­— o rn"'1«7*! álof gq. I A f r*sr'~* -r-hlVlAl |e. ^70­nos a mun,,-ásosztálvéval. S ha mananság — ki tudi'a miért — sokan n°m szedetik idézni a fei^-mbodulás előtti szegénységet, a nyomorúsá­got, itt most felidézem, mert mindaz, amit a paraszt­ság évszázados nagy küz­delmében célul tűzött ki, mindaz, amiért százak és ezrek küzdöttek és estek el, valóság lett, amivel a ma élő generáció már élhet és amivel a jövő parasztsága még inkább számolhat. Tör­ténelmi tény, hogy megva­lósult a parasztság életében az állandó és garantált jö­vedelem, az általános bizto­sítás, a családi pótlék és ny ugdíjj ogosultság. A IX. kongresszus óta el­telt időszakban kialakult — általában a szövetkezeti mozgalom és ezen belül — a termelőszövetkezeti moz­galom képviseleti rendszere. 1967 második felében létre­jöttek a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek területi szövetségei. Megyénkben két ilyen területi szövetség ala­kult és joggal — nem kis büszkeséggel — mondhatjuk el, hogy mindkettő beváltot­ta a hozzáfűzött reménye­ket. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek területi szövetségei nemcsak társadalmunk me­chanizmusában nyertek jo­got és elismerést, hanem el­ismerést kaptak elsősorban a létrehozó szövetkezetektől. A s Ö»et«éjpe < nem kötődnek közigazgatási egy­ségekhez és államigazgatási szervekhez. Az állami szer­vek törvényesség oldaláról tevékenységüket felügyelik ugyan, de egyebekben nem irányítják, tevékenységükbe nem avatkoznak be. A szö­vetségek a párt agrárpoliti­kájának talaján tevékeny­kednek, fejtik ki munkáju­kat, segítik, támogatják és társadalmunkban képviselik a szövetkezeti gazdaságokat. A területi szövetségek nagy munkát végeztek az elmúlt öt esztendőben a ter­melőszövetkezetek jogainak elismeréséért, érdekeikért, de nagy munkát fejtettek ki a tagszövetkezetekben a mű­szaki-technikai fejlesztés te­rületén is. Sok országból gyűjtötték össze ezek a szö­vetségek — a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csának segítségével — a ta­pasztalatokat és adták köz­re a tagszövetkezeteknek. Az így közreadott tapaszta­latoknak és ajánlásoknak is eredménye, hogy a mű­szaki technikai haladás a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben fellendült, előrehaladt és most meg szélesebben bontakozik ki. Most különösen előtérbe ke­rül az álla tenyésztés korsze­rűsítése és ilyen alapon gy.., fellendítése. Ö.'ii ünk annak, hogy csak megyénk területén 43 komplex állattenyésztő telep van épülőben — részben be­kapcsolódott, részben pedig a következő években kap­csolódik be a termelésbe. Az előrehaladás ütemét mindenképpen fokozni kell, különösen a beruházások te­rületén. Tűi hosszú a kivi­telezés. tűi hosszú az álló­eszközérték megtérülés és alacsonv annak kihasználási foka. Ebből évről évre több probléma származik. Messze még az az Idő — és főleg sok erőfeszítést követel — amikor a mezőgazdaság az ioari termelés egy ágazatá­vá válik. De az eltelt idő­szak és különösen a legutób­bi 4—5 esz*endő naeyon biz­tató eredményeket hozott. Ma nagv téma a mező«az- desági termelőszövetkezetek műszaki, technikai “ .i'eszté- se. A fejlesztés érd°kóhun tett <>rőfe«zítZsoi{í>t táraa-tel­munk nazv fivvaiöpinie] séri. mart b°nr>ük is a mű- sz"kí to-VmiVai forradalom y-Tó-s váltását, a feüett szo- e'n'í-fa v'saeuvok lá**a. Vannak azonban vál­lalkozások. amMvek nem hoznak telies sikert. noha tiszta és nemes szándékkal Indultai* Az ilyeneket a kíl’*vél°ménv erősen elítéli. Néha elemzés, mérlegelés és válogatás nélkül. Mi úgy fogjuk fel, hogy a techni­ka' fejlesztésben a merész­ség a bátorság és vakmerő­ség határa nincs előre pon­tosan meghúzva. Ha a vál­lalkozás sikerül, akkor a kezdeményezőt bátor, merész jelzőkkel illetjük; ha nem sikerül, akkor esetleg kalan­dornak minősítjük. Most ezek a jelzők sokszor hang­zanak el és nem egyszer ke­verednek. Gondosabban kel­lene mérlegelni az egyes eseteket. A megalapozatlan vállalkozásokat a lehetősé­gen belül vissza kell tartani, de nem szabad dicsőíteni, magasztalni az „egy helyben topogást”, a bátortalansá­got, az oktalan óvatoskodást. Tucatszám vannak termelő- szövetkezetek, amelyek év­ről évre „megismétlik” ön­magukat. Velük jelenleg kü­lönösebb baj nincs. Még zár­számadásukat sem zárják hiánnyal. Jövedelmük nem magas, de nem is élnek sze­gényesen. A vezetés és a tag­ság azonban nem mer újért kiállni, újra vállalkozni. Az ilyen termelőszövetkezetek­nek ha ma aktív is a mérle­ge, ha meg is van tagságá­nak a szerény jövedelme, a termelés színvonala a gazda­ságon belül alacsony marad és ennélfogva évről évre visszább csúsznak. Itt ve Ideje, hogy szó­vá tegyük ne csak az eset­leg erőn felüli vállalkozókat, hanem az ilyen helyzeteket is. A politikai vezetés elítéli a megalapozatlan és oktalan vállalkozásokat, különösen olyanokat, amik már a me­zőgazdasági termelés terü­letéről átcsapnak más, fő­leg ipari szférába tartozó te­rületekre. De szilárdan és következetesen áll ki azon termelőszövetkezetek mellett, amelyek vezetőségei bátran léptek előre, bátran kezde­ményeztek — még akkor is, ha itt-ott e kezdeményezése­ket nehézség kíséri. És most új lépésekre ké­szülünk. Közvéleményünk úgy gondolja, hogy ez a kongresszus a megfontolt szövetkezeti emberek bátor és merész elhatározásának fóruma lesz. Azzal a szer­vezeti formával, amj mező- gazdaságunkban a szövetke­zetek létrejöttével kialakult, azzal a hatalmas technikai háttérrel, amit évtizedeken — de különösen az utóbbi fél évtizedben — létrehoz­tunk. lehet és kell nagy dol­gokra vállalkozni. A párt- szervezetek ismerik és nagy­nak tartják a IV. ötéves terv mezőgazdasági termelés-fej­lesztés! elhatározását, de egy­ben azt is tudják — sok jó gazdálkodó szövetkezet pél­dázza —, hogy azokon a cél­kitűzéseken túl is lehet jut­ni. Mérlegeljünk bátran, de reálisan hogyan érhetjük ezt el. A kongresszust előkészítő közgyűléseken és küldöttér­tekezleteken sok érdekes vé­lemény. javaslat és kívánság hangzott el a szövetkezeti emberek részéről. Ezek a vé­lemények és kérések bizo­nyosan eljutnak a kongresz- szusra, a nagy fórumra is. Jussanak is el, mert oda va­lók Szeretnénk, ha megvénk termelőszövetkezeti küldöttei jól felkészülnének és iól kén­viselnék a megye termelő­szövetkezeti mozgalmát és eljuttatnák szövetkezeti pa­rasztságunk nózitív állásfog­lalásával együtt kérését, kí­vánságát. Társadalmunkban igénv az. hogv az ország közvéle- ménve ismerie meg a szö­vetséges osztálv véleményét, ismerje meg és lássa, hoev a rna^var oarasztsóg ellen­őrzi önma"át. figvei-’mrml kísér! a társróalom fo'lőcK- sét részt vállal az azért foly­tatott VíWőMomben és ee-- ben számot tart az eredmé­nyekből ráeső 1 'szre is. % mCMzy»» termelőszövet­kezeteinek a kommunisták, a küldöttértekezleteken a me­gy j vezető oártszerveinek kérvisalői magban vatták az észrevételeket, a javaslato­kat, segítettek kialakítani a helyes álláspontot. Ügy gon­doljuk, hogy az egységes vé­leményt erősítjük, ha ezek­ről a kongresszus előtt is szólunk. 1. „Mikor lesz döntés a nyugdíjkorhatár egységesíté­sében?” — hangzott sok he­lyen a kérdés. És ebben a paraszti nyugdíjkorhatár 60 évre történő leszállítása a tét, a hangsúly pedig a ..mi­kor” kérdőszócskán van. Senki ne higgye, hogy a szövetkezeti parasztság nem tartja nagynak — mitöbb óriásinak — azt az előreha­ladást, ami a biztosítás rend­szerében, a járadékok és jut­tatások területén történt. Ar­ra sem szabad gondolni, hogy a szövetkezeti paraszt­ság valamiféle követeléssel áll elő. Elmondottuk a köz­gyűlésen — és a szövetkezeti emberek elfogadták —, hogy ennek ma még nincs meg az anyagi háttere. Nem való­színű, hogy a IV. ötéves terv időszakában úgy fel tudiuk lendíteni gazdaságunkat, hogy ehhez a szükséges anyagi fedezetet pluszként elő tudjuk teremteni. A gondolat azonban élő és ve­le a párt vezető szervei és az államvezetés behatóan foglalkozik. Ha nem most, később — lehet, hogy nem egyszerre, — de a megoldás megszületik, a nyugdíjkor­határ egységessé tétele bekö­vetkezik. Azt azonban vilá­gosan kell látni falusi la­kosságunknak. hogy a mező- gazdaság ezideig még nem vált az ipari termelés válfa­jává — mint ahogyan azt a szocialista építés további menetében el akarjuk érni — viszont a szociális ellátás ezt sok tekintetben máris megelőzte. Fel kell zárkózni a mezőgazdasági termelés te­rületén a műszaki, techni­kai színvonal területén és akkor megérik az újabb lé­pés feltétele. 2. A szövetkezeti tagság szinte mindenütt elégedetlen­ségének adott kifejezést azért, hogy a néhány helyen a megyében és az ország kü­lönböző területén történt ' ■ lelőtlen gazdálkodásért, vagy visszaélésért sommás az el­marasztalás, általánosító a megbélyegzés. Jobb lenne ezt az általá­nos propagandában konkré­tabbá tenni. Ügy Igaz, hogy a megszemélyesíthető. ka­landornak minősíthető vál­lalkozásokat és visszaélők szűk csoportját leszámítva, a szövetkezeti mozgalom tiszta szívű és tiszta kezű embe­rek nagy és bátor vállalko­zása: méltó pártunk politi­kájához. méltó szocialista rendszerünkhöz és mai lété­ben is minden eddiginél ma­gasabb szintű erkölcsöt kép­visel falun. A felületes be­nyomást. a futó megismerést ki kell zárni a szövetkezeti mozgalom helyzetének jel­lemzéséből és a propaganda tevékenységből. Vele eeyü't ki kell zárni azokat a har - gulatt elemeket, ami a 4 ^ szövetkezetek eredményen általánosítva olyan képet fest. mintha a paraszti élet­nívó ..elhúzott” volna a mun­kás életviszonyok mellett. 4sf éIpf«»ínv9Pal életnívó nem azonos fogalom a jövedelemmel. De még ha a jövedelmeket tesszük is vizsgálat tárevává. nem ez a kéo. A legutóbbi három év jövedelmi alania a szövet­kezetekben azonos szinten maradt., Szolnok megvében — ahol sok szövetkezet a jól gazdálkodók esooortiába tartoz:k — a szövetkezet" át- laglövedMem megközelítette a munkás átlagos havi jöve­delmet. De ezz.el egvütt !s müven óriásiak a különbsé­gek az életkörülménvekb” i Szólni Von. az ioari városo’ - ban és a falusi t“"',,ot**k",i — nem is szólva a lakossá- - nak mintegy "2 százM*’ t k'tövö tanvai terül o+okröV ^S kd'ónben is* óbból a szö­vetkezőtökből áramlik sok termék a felvásárló szervek­hez és a niacra. ahol magas a terme’ilr“n''«05 és ott vi­szont magas is a jövedelem. A „szegény” szövetkezet nemcsak a parasztság sze­génysége. hanem a munkás- osztályé, a városi lakosságé is. Jó lenne ezt a témát mé­lyebben és tudományosabban elemezni, akkor nem keltene az egyes szövetkezetekben el­ért jövedelmek propagandája hangulati elemeket. 3. „Jogilag egyenlők a szö­vetkezetek és a különböző vállalatok, de az egyenlőség sokszor csorbát szenved” — hangzott sok helyen a fel­vetés. Valóban törvényileg a jogi egyenlőség minden feltétele adott. Ezt a gazdaságirányí­tás új rendszerében a szövet­kezet fogalmának tisztázásá­ban, a szövetkezeti tulajdon helyének és szerepének meg­határozásában, a vállalatok és szövetkezetek kapcsolatá­nak megfogalmazásában biz­tosítottuk. Látnunk kell azt az előrelépést, ami a szövet­kezetek és a vállalatok vi­szonyában öt esztendő alatt bekövetkezett. De az előre­lépés nem teljes értékű. Ma is találkozunk olyan hely­zettel, amikor a jobban fel­készült és iobb pozícióban lévő vállalat vezetősége előnyt teremt magának. Igaz, hogv a cukorgyár 1971-ben nem tudott teljes kampányt ledolgozni. Ennek oka a ke­vés répamennyiség volt. De nem a szövetkezetek hárítot­ták el maguktól ennek ter­melését. nem is igaz. hogy csak az árak okozták a visszaesést. Szemlélet, válla­lati álláspont is egyengette ide az utat. Nem is lehet ér­te csak a szövetkezeteket el­marasztalni. Jelenleg a politikai veze­tésnek a gyengébb — a se­gítségre szoruló — oldalára kell állnia, ott kell tevé­kenységét aktívabban kifej­tenie. hogy a törvényi egyen­lőséget a gyakorlatban is valósággá tegyük. És ebben a gyengébb, a gyakrabban „sértett” fél a szövetkezet. Függetlenül attól hogv ez­zel a kérdéssel most a kong­resszus milyen mélységben foglalkozik — vagy egválta- lán ezt szóba hozzák-e a •küldöttek —, a megyei nárt- és állami vezetés intézkedé­seket tervez és foaanatosí* annak érdekében, hó»’ a törvényi jogegyenlőséget mindenütt betartsák, a szö­vetkezeti és vállalati együtt­működésnek ne legyen vesz­tes fele. A párt IX. kongresszusa tisztázta, hogy az állami és szövetkezeti tulajdon azonos rangú — mindkettő névfor­mán szocialista túl a'dón. Ér­vényesítenünk kell. hogv a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekre kötelezettség csak a szövetkezeti törvénv- ben megfogalmazott bárom forrásból — az állam törvé­nyeiből. törvénvereiű ren­deletéiből és miniszteri uta­sításokból : saját szerveinek határozataiból: és szerződési­leg vállalt kötelezettségeiből — származzon. Társadal­munk érdeke, hogy a válla­latok és a szövetkezőtök kö­zötti kapcsolat a jövőben en­nek szellemében fejlődjön tovább. V Kongresszusra készül pa­rasztságunk és vele együ't készül egész társadalmuk . Megyénkben pártunk sze - vezetei sokat tettek a L . kongresszus határozatán : végrehajtásáért, a szövetk - zet* gazdaságoknak — mint emberi közösségeknek — a megszilárdításáért, gazdasági megerősítéséért, a társadal­mi tevékenység kibontakoz­tatásáért. és mindezzel egvütt a műszaki, techn'kai színvo­nal eme’éséért. Fzt e fal"si kommunisták, a munk/sosz- tálv a párt politikába része­ként tették. ÉbbDP természe­tes a személyi érdekeltség is benne van. Pártszervezeteink most a kongresszusra figyelnek. Vár­ják. miként vonla "e a me­zőgazdasági termo'ősrövrt- kezeti mozgalom örma^á-i nézve a következtité-Mret, ' várják, mit határoznak 1 párbunk X. kongresszusa t - la'án a mezó'»’'zi''-ági t« - meié' fejlesztése '■cvábt’ ff - lendítése érdekében. Fá: - szervezote’nk készen áll n : arra. ho»v agm—'-'itr’a : ű* és leg'rabb cé’ alt — ül és mé? úiabfc lépéseit — a megszokott köveikez.tessé«'- gel képviseljék, megvalósítá­si kát teljes szívvei támogas­sák.

Next

/
Thumbnails
Contents