Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-23 / 70. szám

1972. március 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 K/ tr f w m tiozcs cetera Ar jslío'a és a család együttműködésinek kérdése nem mostanában került napi­rendre. A rendtartás ponto­san meghatározza az együtt­működés céliait. s az évek során kialakultak a kapcso­lattartás formái is. Az utóbbi években azonban az oktatási reform során be­következett változások idő­szerűvé tették a család és az iskola kapcsolatának új ala­pokra helyezését. Az ifjúságpolitikai határo­zat, az V. Nevelésügyi Kong­resszus, az MSZMP és a SZOT kongresszusa is hang­súlyozta a korszerű családi nevelés elengedhetetlen szük­ségességét. Korszerű családi nevelés pedig elképzelhetet­len a család és az iskola szo­ros kapcsolata nélkül. A szülőket és az iskolát egyre kevésbé elégítik ki az együttműködés korábbi, sok­szor csak névleges formái. A rendtartásban egyáltalán nem a legfontosabb pontként szerepel, hogy a szülők anya­gi-technikai jellegű segítsé­get adnak az iskoláknak (például társadalmi munka útján), a valóságban azon­ban igen sok helyen szinte kizárólag erre korlátozódott a szülők és az iskola együtt­működése. A veszélyeztetett és a hát­rányos helyzetű tanulók se­gítésében. a pályaválasztás megkönnyítésében, ifjúsági őrjáratok szervezésében, a párhuzamos nevelés kiküszö­bölésében. hogy csak néhány példát említsünk, a szülők igen sokat tehetnek. Ehhez azonban szükséges, hogy a Szülői munkaközösségek jól közvetítsenek a családok és az iskola között, s ne csak á szülők részéről megnyilvá­nuló segítőkészséget tudják hasznos célok érdekében fel­használni; hanem a szülők, tágabb értelemben a társada­lom véleményét, elvárásait is jól jelezzék az iskolának. A szülői munkaközösség csak akkor tud felnőni eh­hez a feladathoz, ha a mai­nál nagyobb önállósággal rendelkezik. Az iskolával ki­alakított, szorosabb kapcso­lat és a nagyobb önállóság igénye nem mond ellent egy­másnak, csupán azt jelenti, hogy a szülői munkaközösség ne csak az iskola részéről menyilvánuló óhajok egysze­rű végrehajtója legyen, ha­nem az iskola, pontosabban a gyermekek érdekében együttműködő partner. En­nek a partneri viszonynak vannak már bizonyos, ha még nem is általánosan el­terjedt jelei. Egyes iskolák­ban a szülői munkaközösség vezetőjét meghívják a tan­testület minden olyan ülé­sére, ahol az egész iskola életére befolyást gyakorló döntések születnek. Maga a meghívás természetesen még nem minden. Csak akkor van értelme, ha a szülő képes is élni a lehetőséggel, s érdem­ben hozzá tud szólni a fel­merült kérdésekhez. Ehhez viszont elengedhe­tetlenül szükséges, hogy a szülők szerezzék meg a „be­leszóláshoz” nélkülözhetetlen ismereteket. Ezek alapvető­en kétfélék: általános neve­lési és az iskola életére vo­natkozó konkrét ismeretek. Mindkettőt az iskola adhat­ja meg: a szülők akadémi­áin és egyéb csoportos vagy egyéni találkozások alkalmá­val. A siker nemcsak az is­kolán múlik. A szülőknek is túl kell haladniok azon az elavult szemléleten, hogy az iskolától csak gyermekük ta­nulmányi előmeneteléről és viselkedéséről várnak infor­mációkat. Fel kell ismer­niük, hogy az iskola nem ve­heti le a vállukról a nevelés minden gondját, hogy nem elég csupán „érdeklődni” a gyerek iskolai dolgai iránt, hanem együtt kell működni az iskolával, hogy a nevelési feladatok egységes értelme­zése alapján a közös célért valóban hasznosan tudjanak tevékenykedni. A Hazafias IVcrfroní az utóbbi időben a Pedagó­giai Társadalmi Bizottságok útján és egyéb módon is szervezetten foglalkozik a családi nevelés kérdéseivel. Segíti, támogatja a szülői munkaközösségek tevékenysé­gét, igyekszik szorosabbra fűzni a család és az iskola kapcsolatát. A szülői munka- közösségek vezetői részére legutóbb Szolnokon rendezett megyei ankétot is fontos, de korántsem egyetlen és foly­tatás nélküli kezdeményezés­nek tekinthetjük a közös cé­lok eléréséért vállalt mun­kában. Bistey András Áz utca forgatagában Tavaszi szünet Egy hete kezdődött megyénkben a nagyszabású közúti ellenőrzés. Rendőrök járják az utakat,: hogy állandó jelen­létükkel, intézkedéseikkel megelőzzék a közlekedési tragé­diákat. A jó idő, a tavaszi napsütés, a gépkocsik, motorok, kerékpárok karavánját csalta az utakra. A nagy nyüzsgés­ben, a tempós forgalomban el kel bizony a rendőrök segít­sége, különösen ott, ahol hiányzik a háromszínű jelzőlámpa. A folyamatos forgalomirányítás mellett az ellenőrzés sem szünetelt. Több ezer járművezetőt igazoltattak a hét nap alatt. (Csak Jászberényben több mint 4 ezret, köztük hatszázötven kerékpárost.) Jó néhány szabálysértőt, hiá­nyosan felszerelt járművel közlekedőt kellett felelősségre vonniuk az intézkedő rendőröknek. A jászberényi kerékpáros bátran lehel a szondába, egy korty italt sem ivott. Sajnos az egy hét alatt nem mindig maradt változatlan a szonda színe. Szolnokon 50 szabály­Szabadot jelez az autó­busznak a forgalomirányító rendőr kezében a tárcsa Szolnokon, a Beloiannisz út egyik legforgalmasabb útke­reszteződésében. Ebben a tanévben április elsejére, szombatra esik a tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap. Hazánk vala­mennyi általános iskolájá­ban, gimnáziumában és szakközépiskolájában április 2-án kezdődik a tanítási szünet, s 13-ig, csütörtökig tart. Az érvényben levő rendel­kezések szerint a tavaszi szünet idején is kijelölnek az iskolák egy-egy napot, amelyen irodai ügyeletet tartanak. A húsvéti ünnep­napokat és április 4-ét kivé­ve a napközibe járó 221 ezer általános iskolás ugyanúgy igénybe veheti az iskola gondoskodását, mint más al­kalommal: a napközikben egész nap pedagógusok fel­ügyeletével folyik a szak­szerű foglalkozás. Azok a szülők, akik egyébként nem íratták napközibe a gyere­keiket, de a szünet idején nem tudjk felügyeletüket megoldani, jelezhetik kérel­müket az iskolák igazgató­ságain. Lassan csökken a szón* termelés A negyedik ötéves terv végén 82 billió kilokalória energiát kell biztosítani a széntermelésnek. Ez a meny- nyiség ugyan 10 százalék­kal kevesebb, mint 1970-ben, de még így is óriási jelen­tőségű energiagazdálkodá­sunkban. A szénhidrogének előretörésével lassan csök­ken a széntermelés, de en­nek ellenére még hosszú tá­von kell számolni ezzel a hagyományos energiaforrás­sal. Az 1980-as előrejelzések szerint még 75 billió kaló­ria energiát a szénbányá­szat ad. Rongynyűjtő hetek március 20-tól 29-ig scrtcsi eljárás indult ezekben a napokban, 30 százalékuk ittas vezetés miatt. Főnyeremény egy háromszobás nyaralóház Modeü-kísérletek Szennyvizeink^ biológiai tisztítására a bennük levő szervesanyagkészlet haszno- stására modell-kísérleteket kezdtek Keszthelyen, az Ag­rártudományi Egyetem nö­vénytani tanszékének mun­katársai. Ehhez a telepen 12 medencét építettek. A kísérletek egyik célja annak megállpaítása, hogy a szerves anyagokban gazdag vizek milyen hatással van­nak a vízben élő szerveze­tekre. Megvizsgálják, ho­gyan tisztítható a szennyvíz biológiai úton olymódon, hogy az eddig nagyrészt ve­szendőbe ment tápanyagokat a víziállatok értékesítsék. A vízkémiai vizsgálaton kívül megfigyelik a kutatók a táp­lálékláncolatban végbemenő változásokat is. Már megszokottá vált, hogy a tavaszi nagytakarítá­sok idején a MÉH Nyers­anyaghasznosító Tröszt meg­rendezi a sorsjátékkal egy­bekötött „Rongygyűjtő he- tek”-et. Az idén március 20- án kezdődött az akció és március 29-ig tart. Mind­azok, akik ezidő alatt egy kilogramm tiszta háztartási pamutrongyot vagy 5 kilo­gramm vegyes háztartási rongyot eladnak bármelyik MÉH átvevőhelyen, a vétel­áron felül ajándéksorsjegyet is kapnak. Ami a vételárat illeti: az idén január elsejétől a MÉH magasabb áron veszi meg a rongyot. A tiszta háztartási pamutrongy kilójáért 20 fo­rintot, a színesért 10 forin­tot fizetnek. A vegyes ház­tartási rongy ára változat­lan maradt: 1 kilogramm 80 fillér. Az ajándéksorsjegye­ket 1972. május 28-án sor­solják Budapesten. A fő­nyeremény egy „Pilis” típu­sú, 3 szobából, mellékhelyi­ségekből és fedett teraszból álló nyaralóház. Nagyobb nyereményként IBUSZ kül­földi társasutazásokat, ORION televíziókat, vala­mint 1000, 500 és 200 forin­tos vásárlási utalványokat sorsolnak ki. Tiszai Lajos: • • KÖVEK W1I. Pirkadt, csepergett az eső. A tanyák mögül, valahon­nan a Mirhó partjáról, pus­karopogást hozott az ahjer. A kastély már csendes volt. A kivégző osztag még nem vonult be, de a tisztek le­feküdtek. A kanális partján a békák hajnali szerenádjukat kezd­ték. Jani és a tanár, a híd át­eresztő csatornájában feküd­tek. A méteres betoncsőben fé’. méternyi viz volt, az egész testüket ellepte, csak éppen a szájukat, az orrukat dugták ki a moszatos pocso­lyából. A betoncső két végét szá­raz sás borította. Amikor bekúsztak a sötét nyíláson, semmit se láttak, de aztán megszokta valahogy a sze­mük a derengést, s vissza­igazították a törött, ledibolt szálakat. A lövöldözés után csend ült a hídra is. A tanár úgy gondolta, biztonságban van­nak. Már egészen világos volt, arr.ikor a kivégző osztag át­vágtatott a fejük fölött. — Elvégezték — suttogta a tanár. Jani bólintott. — Bírod még? Felülhet­nénk ... Feketék voltak az iszap­tól. zöldek a békanyáltól. A tarár lehúzta magáról csu­romvizes kabátját. Jani kér­dően nézett rá. Semmi — mondta a másik, és közben arra gondolt, ugyan elég lesz-e ez a vizes gönc. ha a betegre megint 'átörne a köhögési roham. Talán, ta­lár nem hallatszik fel, re­ménykedett. ha rögtön, az első köhintésnél a fejére tudja burkolni a kabátot. — Fázol nagyon ? — Nem... Vagy nem ér­zem. —. Jól van, bírnunk kell. Meglátjuk... — Kibírjuk — mondta Jani. A tanárnak vacogott a fo­ga. Idegláz — gondolta. Se­hogy sem bírt szabadulni a pincében történtektől. Száz­szor, ezerszer is végigélte már, reszketett bele. A menekülésükről csak ködös képéi voltak. Amikor a vasutasruhást elvitték, hátra mászott a pinceszög­letbe, hogy megnézze Janit, a beteget. A darutollasok be- rohanásakor ott lapított. A tisztnél viharlámpa volt, fénye előttük imbolygóit, de nem vették őket észre. Amikor a darutollasok fel­vitték a holttesteket, a pin­celejárathoz lopództak. Az ajtó tárva-nyitva volt. Min­dent végignéztek, ami az ud­varon történt... A segédtiszt nem számol­tatta meg a rakományt, sür­gette a kocsisokat. Azok iszonyodtak, hamar a lovak közé vágtak. A tisztek ek­kor bementek a kastélyba, elaludtak a lámpák. A le- töretlen kukoricáson túli ha­difogolytábor is csendes volt. — Látod a kanálist? Ott... Ott... Amiben az este álltunk. . Ha addig el­jutnánk .. — suttogta Jani. Elsőnek a tanár rohant át az udvaronA kastélyból nem látták meg őket. Azóta itt vannak, a csatornában. Feljött a nap, már a be­toncsőben is félhomály volt. A kürtös ébresztőt fújt. Nemsokára hallották a csaj­kák csörgését, a lovak nyerí­tését. Valahol messzi lélekha­rang kongott. Egymásra néz­tek. A tanár majd hogy fel­kiáltott: Jani haja hófehér volt, még a fekete latyak sem. tudta eltakarni. A csatorna partján mint­ha füvet tépett volna va­laki. — Ló — suttogta Jani —. legel. Egyszercsak beszédet hal­lottak. A tanár görcsösen fogta a kabátját. — Na, ide, te... — mond­ta valaki. Mire egy másik: — Éhes. pedig most me­gint koplalhat — hallották távolodva. — Elmennek — súgta Ja­ni. A tanár bólintott, de már alig fogta fel. mit mondott a társa: olyan fáradt volt. Ja­ni oldalba bökte: — Hallasz? Ha elmen­nek ... Akkor ... — Igen, majd akkor — mondta a tanár, de fogalma sem volt. m.ire. Órák múltak, vagy csak percek, dübörögni kezdett fölöttük a föld. — Mennek. De mind-e? — eszmélt fel a tanár. — Nem hiszem, hogy mind. Csak a főcsapat. Es­tére majd újra visszajönnek. Addig el kell mennünk. A sötétben... Abbahagyta, mert észre­vette, hogy a tanár elaludt. Nemsokára őt is elnyomta a fáradtság. Amikor fölébredt a tanár a betoncső végén hallgató­zott. Bent már sötét volt, de odakint is jól szürkült A tanár visszamászott, csendben, hogy még a béká­kat se zavarja fel. — Most merre? — kér­dezte. — Tőlünk balra van egv kiserdő — felelte Jani. — Gyerekkoromban odaiártam gombát szedni. Vékony esik az egész, de majdhorv be­húzódik a város alá. Ha a téglagyárig eljutunk ott már jó helyen leszünk. Lesz. aki ruhát ad, és onnan majd ... — Hová? Ebben az or­szágban már nincs hely ne­künk. Jani sokáig hallgatott majd a felét rázta: — Láttad, amit láttál. Hát ezek után ne lenne itt he- Ivünk? De majd... Szót értünk. . Most nróbáliuk meg... Eljutni a városig. Felmásztak a harmatos füven. Senkit se láttak, vaksötét volt Néhánv u ;- rással átdobták r^ogpkat a poros dűlőúton és berohan­tak az erdőbe. Jó darabig ott mentek, majd a szán­táson. — Pihenjünk — mondta Jani. — Nemsokára otthon leszünk. — Otthon... Otthon? Mi­hez kezdünk? — kérdezte a tanár. — Meghalt minden.!.. — Nem. nem iól gondolod — válaszolta a másik. — Csak nagyon sokan elousz- tultak. De mégtöbben élnek 1 A tanár a kusza felhőkön átsütő csillagokat leste. — Én nem maradok itt­hon, Jani. Ha tudok, elme­gyek. Valahová külföldre, ahol elölről kezdhetem. — Csak folytasd! Nincs semmi szégyellni valónk, hog» elölről kezdjük. Hogy másképpen csináljuk! Csak folytatni kell. De attan, hogy eimégy, azt hiszem iga­zad van. Jó is, ha elmégy, ki a világba, elmondani min­denhol, ahol csak lehet, hogy mi történt nálunk. Ez na­gyon fontos. — És te? — Én itthon maradok. Ta­lár rendbe ion a tüdőm ... Aztán folytatom itthon. Amíg kell bujdokolva, aztán majd csak kapok űj Damroka. is. Ha más is lesz a nevem, ugyanaz maradok aki vol­tam. Gvere induljunk, már nincs messzi. — És .. És ... Hogy fo­gadnak maid? Ott... — Akár haza mennél, az anyádhoz. Gvere... (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents