Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-18 / 66. szám

1972. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jó napot, tavasz Már megint elmentem melletted, köszönés nél- : kW,, te kedves, szép év­szak. Pedig itt jársz már : napok óta. Tegnapelőtt : a szolnoki villanyrend­őr mögött, a zsenge zöld füvön, hasrafeküdt egy kisgyerek. Lábát ég télé : emelte, jót nevetett örömében. A napsugár- : nak, kellemesen cirógató meleg tavaszi szellőnek. Tegnap meg kisma- ; mák figyelmeztettek rá, : hogy itt vagy, s _ tán ■ nem üz el hét végére : megint a zimankó. Kis­mamák sétáltak a dél­: előtti fényben, szép szí- nes gyerekkocsikat tol- : tak. Volt olyan kisgye- rek. aki - kocsiban csu- : pasz karral, födetlen ; fővel élvezte a jó időt. Egy égkék gyerekko­csin hárem szál virágot : is láttam. Aranyesőt. ; Sárgát, szépen virítót. \ Jó napot tavasz, de jó, : hogy itt vagy. Kisétáltam a Tisza ' partjára. Már nem szür­ke az öreg folyó vize. Szökés-sárga a fénylő ; napsütésben. Jó napot, tavasz. ■ Olyan könnyűnek, olyan : üdének érzem a világot. : Mintha jó baráttal, ked- : vés régi ismerőssel ta- : lálkoztam volna, akit : szeretek, akit szerettem. De jó, hogy itt vagy :— el ne menj! — ta- : vaszl — só — i ...........♦«««.......................«>»«»«« M agyar—szovjet mezőgazdasági megállapodás Pénteken elutazott hazánk­ból Éí Sz. Nazeronko szov­jet mezőgazdasági miniszter- helyettes, aki a MÉM-ben a két minisztérium 1972. évi gazdasági és műszaki tudo­mányos együttműködéséről írt alá megállapodást Bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Kaza- reczki Kálmán mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­terhelyettes. Áranykoszorűs a jászberényi ifjúsági klub Az ország ötven legjobb ifjúsági klubjának vezetői és képviselői tegnap délelőtt vették át Budapesten, a KISZ Központi Művész- együttes székházában az első ízben 1972-ben odaítélt, az ifjúsági klubokat megillető legmagasabb kitüntetést, az Aranykoszorút. Megyénkből az évek óta kiváló munkát végző, eredményesen dolgozó jászberényi Irodalom és Mű­vészet Ifjúsági Klubot érte a megtiszteltetés, hogy első­ként birtokolhatják a ki­emelkedő tevékenységet elis­merő kitüntetést és a vele együttjáró 10 ezer forintos pénzjutalmat. Eddig már három alka­lommal szerezték meg a Ki­váló Klub címet, most ne­gyedik alkalommal méltán illette tehát őket az orszá­gos kitüntetés. Közösségük­ben olyan klubot érte az el­ismerés, amely sok gondot fordít nemcsak az élénk szellemű, tartalmas belső élet kialakítására, hanem a város és a járás ifjúsági klubmozgalmának ügyét is szívükön viselik. Módszerta­ni tanácsokkal, közvetlen személyes támogatással siet­nek a kezdő ifjúsági klubok segítségére. Ismeri őket nem­csak a megye, hanem az or­szág ifjúsági klubtagsága is. A Kossuth rádióban Padisák Mihály klubm űsorában mu­tatkoztak be. Amikor a több kevesebb A napokban egy Szolnoktó 70 kilométerre lévő helységbe szándékoztam utazni gyors­vonattal, és gondos ember módjára előre megváltottam a jegyet. Rövidesen kiderüli azonban, hogy a 70 kilomé­teres út elmarad, helyette 130 kilométerre kell utaznom személyvonattal. Minthogy a 70 kilométeres gyorsjegy 36 forint és né­hány fillérbe kerül, a 130 ki­lométeres, személyvonatra szóló jegy pedig három fo­rinttal kevesebbe, egy pilla­natig sem kételkedem bep- ne, hogy megváltott jegye­met felhasználhatom. Úgy­szólván csak a társalgás kedvéért kérdeztem meg a pénztárosnőt, hogy érvé­nyes-e a jegy. Nagy meglepetésemre azi kellett hallanom, hogy ese­tem azon ritkaságok közé tartozik, amikor a több ke­vesebb. A gyorsvonatra szó­ló jegy, hiába drágább, nem lehet fölhasználni személy- vonaton. Efelől világosan in­tézkedik a szabályzat. Hasz­talanul érveltem, hogy így a MÁV jár jobban, semmi re se mentem vele. Kényte­len voltam új jegyet váltani, mert ahhoz, hogy a gyors­jegy árát a megfelelő illeték levonásával visszakapjam be kellett volna mennem a forgalmi irodába, majdvisz- sza a pénztárhoz és ehhez már nem volt idő a vonat indulásáig. Elkeseredésemet látva a kedves pénztárosnő barátsá­gosan vigasztalni próbált. Ne aggódjak, a gyors jegy azért nem veszett el egé­szen, feljogosít arra, hogy a személyvonat első osztályán utazzak vele, természetesen csak 70 kilométerig. Ez már annyira logikátlannak tűnt, hogy azt hittem, halluciná- lok. Ha találnék vasúti szak­embert, aki elmagyarázná, kinek a javát szolgálja és mi az értelme annak a sza­bályzatnak, amely lesújtott rám, végtelenül boldog len­nék. Sz. J. TIT tanfolTam 0 Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat tanfolyamot indít központi fűtésű, vagy melegvízellátást ellátó szén­olaj- és gáztüzelésű 0,5 atm. alacsonynyomásű kazánok kezelésére jogosító bizonyít­vány megszerzése céljából. A tanfolyam 1972. április hóban kezdődik. A jelentke­zés feltétele: általános isko­lai végzettség, előnyben ré­szesülnek azok, akiknek je* lenlegl munkaköre a tanfo­lyam elvégzését igényli és a magasabb iskolai végzettsé­gűek. Jelentkezési határidő: 1972 március 31. Jelentkezni lehet: Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulatnál Szolnok, Kossuth tér. Jelentkezéskor az iskolai végzettséget és a jelenlegi munkakört igazolni kell. 19 napi nyereségrészesedést fizet az Aprítógépgvár (Tudósítónktól) Lezárult az 1971-es gaz­dasági év értékélő munkája. A vállalat mérlegbeszámoló ja eredményesebb munká* tükröz 1971-ben, mint aterve- zett volt. Ennek következté ben az év végi nyereségré­szesedést átlagosan 19 nap­ban határozták meg. A vállalati szakszervezeti tanács megtárgyalta a gazda sági igazgató beszámolóját A nyereségrészesedés felosz­tása a már lefektetett elvek szerint történik, így az év vé­gi részesedést növelik a vál­lalatnál munkaviszonyban eltöltött idő arányában. A törzsgárda tagoknak a kol­lektív szerződésben megha­tározottak szerint 15—20, il­letve 25 százalékkal növelik a bérarányos részesedését. A vállalat a tervezettnél magasabb nyereségrészese­dését hatékonyabb munka- szervezéssel és gazdaságo­sabb termékek gyártásává érte el. Az ÉRDÉRT Vállalat 2-es számú szolnoki telepén a Szov­jetunióból beérkező fenyő fűrészárut osztályozzák és a felhasználók felé továbbítják. Havonta 10—11 ezer köb­méter fát mozgatnak meg a telepen. Kiállításaink három világrészben Jelenleg három világvá­rosban. Lipcsében. Kairóban és Tripoliban a HUNGEXPO szervezésében mintegy 50 hazai külkereskedő vállalat mutatja be újdonságait. Az egy hét múlva záruló kairói vásár magyar kiállí­tóitól eredményes tárgyalá­sokról érkeztek jelentések. Különösen hagy sikert ara­tott a működés közben be­mutatott cipőgyártó gépsor. Ennek alapján a TECHNO- IMPEX egymillió dolláfos üzletet kötött egyiptomi megrendelőkkel, akik nem­csak a gyártósorokat, hanem a technológia krow how-ját is megvásárolták. A MEDI- COR-tól hat komplett rönt­genberendezést és felszere­lést rendeltek. Tárgyaltak arról, hogy Magyarország egy komplett ruhagyárat szállít Alexandriába, s magyar szak­emberek kaptak megbízást a legnagyobb egyiptomi ruha­gyár rekonstrukciójára is. Információ Hír régen okozott annyi nyugtalanságot nekem, mint az a kulturális információ, amely csütörtök este hang­zott el a televízió Színházi albumában. Dr. Váradi György ország-világgal kö­zölte. így velem is, hogy a Szigligeti Színház bemutatta Brecht Kaukázusi krétakör című drámáját. Igen, így közölte, múlt idő­ben. mint megtörtént ese­ményt. Te jó ég, kaptam a fejemhez, és én nem tudtam róla. Dehát plakátok sem hir­dették az utcán, meditáltam magamban. És amikor alig néhány napja a titkárságon érdeklődtem, mikor készít­hetnék riportot Sándor Já­nossal, az előadás vendég­rendezőjével, a bemutatót senki nem említette. Talán mégis meglett volna? És va­lami rejtélyes okból a szín­ház titokban, sutyiban tar­totta volna meg? Ilyen kétségek gyötörtek egy teljes éjjel, és még más­nap reggel is mindaddig, amíg a szerkesztőségbe érve asztalomon fel nem fedeztem a színház frissen érkezett meghívóját: Tisztelettel meg­hívjuk önt a Kaukázusi kré­takör 1972. március 31-én pénteken este 7 órai bemu­tató előadására. Megnyugod­tam. Semmi kétség, az album tévedett, alaposan és vasko­sát. Úgy látszik: náluk már április 1-e járta! Különben, szegény ártatlan tévénézőt, miért is bolondították volna) V. M. Tiszai Lajos: VÖRÖS KÖVEK ív. Az ezredes háromszor is körbejárta a vasutasruhást, majd bort töltött, megitta, s megint szivarra gyújtott. — Van neked ugy-e, fi­acskám, egy menyasszo­nyod is?) Van bizony. Még­pedig jó helyen; itt ná­lunk, a női cellában. A vasutasruhás fehér lett mint a fal. Az ezredes ész­revette, a szeme közé mo­solygott. —Ugy-e?! Na, mit szól­nál hozzá, ha az én derék katonáim megsimogatnák a te kis menyasszonyodat... ... Te meg végignézed! Na? A vasutasruhás mondani akart valamit, de az ezre­des felemelte a kezét. — Ne szólj még, fiacs­kám, egy szót se. Csak sem­mi meggondolatlan beszéd. Adok neked erre valamics­ke gondolkodási időt. Mond­juk egy órácskát Mert ugy-e illik, hogy az ilyesmi csalá­di dolgokat megbeszélje az ember... Lehetővé teszek nektek egy randevút. Had­nagy úr, vitesse be a lányt egy külön cellába. Kísérjék pda ezt a derék fiatalembert is. Most hat óra nulla nulla perc. Hét órakor kérem a válaszodat, fiacskám. Jó? Vi­gyék, hadnagy úr. A folyosó vasajtaja becsa­pódott. Az ezredes töltött, látszott, nagyon elégedett ön­magával. — Na! Egészségedre, fel­ügyelő úr. Tetszik látni meg­puhítom én ezeket akkor is, ha kőből vannak. Nemsokára visszajött a hadnagy, a kezét dörzsölget- te. — Hűh, de begyes kis cse­léd... Az ezredes mosolygott, sze­retettel nézte a kipirult, tűz­be jött fiatalembert. — Köpni is fog a kedves vőlegénykéje, biztos vagyok benne, ismerem a fajtájukat. Még egy félóra és kész. Ad­dig szépen elkvaterkázgatunk, igaz felügyelő úr? Hét óra egy perckor a had­nagy jelentette, hogy a va­sutasruhás megtagadta a val­lomástételt. A7 ezredes na­gyot füstölt a szivarján. — A tiéd az előbbség, had- nagykám. De vigyázz, a ké­pedre ... Karmolnak, karmol­nak. Na menj. Vigyél ma­gaddal vagy négy legényt. A fiatalember sunyi vi- gyorral szaladt ki a szobá­ból. Az ezredes megint szi­varra gyújtott, anekdótázni kezdett. — Az orosz fronton volt néhány ilyen ügyem. Nincs fogalma felügyelő úr, meny­nyi erő van a legvéznább nőben is ... Egyszer, valahol Galíciában. Ez egy jó törté­net, elmondom. A hadnagy hamar visz- szajött. Az ezredes idegesen felállt: — Na, köp? — Jelentem, nem. Meg­kötöztük. Leütötte az egyik bajtársat. Az ezredes a foga között káromkodott, majd a had­nagy kezébe nyomta a vasu­tasruhásnak kitöltött pálin­kát. — Legalább te idd meg. Most aztán szépen vagyunk. Hogyan visszük ki a város­ból ezt a sok jómadarat? Az volt a tervem, hogy kiszed­jük közülük azt a tizenöt­húsz főkolompost. Azokkal könnyen mozgunk. A többit meg itthagyjuk a felügyelő úr nyakán, hadd őrizze. De így, ki az isten mondja meg, hogy madarat fogunk-e vagy csak verebet? Nekem a di­rektórium kell! Minden ira­tuk odaát van az ügyészsé­gen. A felügyelő úr jóformán még semmit sem tud róluk, csak ezt az egyet ismerte, ezt a vasutast A hadnagy összevágta a bokáját: — Ezredes úr, próbáljuk meg... Mit szólsz hozzá? Az egyik legényem az előbb mondta, hogy valamelyik disznó bedilizett. össze-visz- sza imádkozik. Az ezredes nagyot csettin- tett és újra teli öntötte a vizespoharat. — Na, szüret Hozzátok ide. Az egykori vörös katona huszonkilenc nevet sorolt fel. — Nagyon jól van fiam, derék ember vagy — mond­ta neki az ezredes. — Hol­nap szabadon is engedünk. Estig húzd meg magad vala­melyik klozetben. A cellába nem engedhetünk vissza... de nem is érdemelnéd meg, hogy azok között legyél. Ha indulunk, velünk jössz. Té­ged csak a forma kedvéért kötözünk meg. Na, eriggy be szépen abba a klozetba. Majd szólunk, ha kellesz. A nagydarab ember ki- sompolygott az irodából, be­ült a fogházfelügyelő mel­lékhelyiségébe. Az ezredes keményen megszorította a hadnagy kezét. — A Legfelsőbb Hadúrral a7 első lehetséges alkalom­mal főhadnaggyá üttetlek fi­am. Most már biztos. De menj és pihenj le egy kicsit. Nem. . állj, várj csak! Előbb beszéljük meg. hogy visszük őket Fő a biztonság. A me­net az rendben van, a szo­kásos. Elől két legény lovon, mögöttük én, oldalt két fiú, a többi hátul, veled. Hány bilincsünk van, felügyelő úr? A kopasz kis ember az új- jain számol. — Hét vagy nyolc. Tet­szik tudni ezredes úr, ilyen tömegméretű bűnözésre nem voltunk... — Jó. jó, jó. Az semmi Kötél? Jó erős kötél? — Csak a ruhaszárító, ez­redes úr. — Ah. Azt eldörzsölhetik valahogy a sötétben. Külön­ben is sok kell. A lábukra is kell, ne ugrándozzanak ne­kem. A hadnagy tekintete a kor­mos lámpaüvegre tévedt. — Nincs a házban villany, nemde, felügyelő úr. — Nincs. Az áramfejlesztő telepet még a blokád idején találat érte. Azóta... — Akkor jó, — ragyogott a hadnagy. — Bízd rám a dolgot, ezredes úr. Nem lesz kedvük ugrálni. — Na, mutasd meg mit tudsz? A kiválasztott foglyokat levitték a7 alagsorba, arccal a fal felé állították őket. Két darutollas leszerelte a bör­tönfolyosókon körbefutó, por­celánokhoz kötözött, szigete- letlen rézdrótet. A foglyok kezét ezzel kötözték hátra, majd libasorba fűzték őket. Elől volt a vasutasruhás, mö­götte a tanár, amögött Jani, a tüdőbajos, majd a többi­ek, összesen huszonkilencen. A drót két végét felkötötték a szellőzőnyíláshoz. Egész nap állniuk kellett. A feszes rézdrót minden mozdulatra a húsukba vágott. Apró cseppek hullottak a kő­re. A hadnagy elégedett volt embereivel. Nagy hangon mondta az ezredesnek: — Tessék, ezredes úr, mondtam, egy sem ugorhat meg. Ha csak kilép valame­lyik a sorból, a többiek ránt­ják vissza, de úgy ám, hogy leszakad a csuklójuk. Estig szépen itt állnak, aztán nyu­godtan indulhatunk. Nem lesz kedvük... Beesteledett, olyan sötét lett, mintha szurkot öntöttek volna a városra. A darutol­lasok kinyitották a főkaput. A foglyok hosszú során vé­gig szaladt a suttogás. — Vigyázva lépni, elvtár­sak, egyszerre. Nem vihet­nek messzire bennünket. A menet elindult A bör­tönfelügyelő becsületszavát adta az ezredesnek, hogy éj­félig senkinek sem szól a történtekről. Az ezredes biz­tosította, hogy a Legfelsőbb Hadúrnak jelenti jószolgála­tát Nehéz esőfelhőket hajtott a szél. A foglyok fulladozva vánszorogtak a lovak után. Hamarosan mögöttük maradt a nyomott álmot kínlódó vá­ros. A hallgatag tanyák kö­zött a Holdat keresték a kó­bor kutyák, sort vonyítottak egymással. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents