Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-18 / 66. szám
1972. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jó napot, tavasz Már megint elmentem melletted, köszönés nél- : kW,, te kedves, szép évszak. Pedig itt jársz már : napok óta. Tegnapelőtt : a szolnoki villanyrendőr mögött, a zsenge zöld füvön, hasrafeküdt egy kisgyerek. Lábát ég télé : emelte, jót nevetett örömében. A napsugár- : nak, kellemesen cirógató meleg tavaszi szellőnek. Tegnap meg kisma- ; mák figyelmeztettek rá, : hogy itt vagy, s _ tán ■ nem üz el hét végére : megint a zimankó. Kismamák sétáltak a dél: előtti fényben, szép szí- nes gyerekkocsikat tol- : tak. Volt olyan kisgye- rek. aki - kocsiban csu- : pasz karral, födetlen ; fővel élvezte a jó időt. Egy égkék gyerekkocsin hárem szál virágot : is láttam. Aranyesőt. ; Sárgát, szépen virítót. \ Jó napot tavasz, de jó, : hogy itt vagy. Kisétáltam a Tisza ' partjára. Már nem szürke az öreg folyó vize. Szökés-sárga a fénylő ; napsütésben. Jó napot, tavasz. ■ Olyan könnyűnek, olyan : üdének érzem a világot. : Mintha jó baráttal, ked- : vés régi ismerőssel ta- : lálkoztam volna, akit : szeretek, akit szerettem. De jó, hogy itt vagy :— el ne menj! — ta- : vaszl — só — i ...........♦«««.......................«>»«»«« M agyar—szovjet mezőgazdasági megállapodás Pénteken elutazott hazánkból Éí Sz. Nazeronko szovjet mezőgazdasági miniszter- helyettes, aki a MÉM-ben a két minisztérium 1972. évi gazdasági és műszaki tudományos együttműködéséről írt alá megállapodást Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kaza- reczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Áranykoszorűs a jászberényi ifjúsági klub Az ország ötven legjobb ifjúsági klubjának vezetői és képviselői tegnap délelőtt vették át Budapesten, a KISZ Központi Művész- együttes székházában az első ízben 1972-ben odaítélt, az ifjúsági klubokat megillető legmagasabb kitüntetést, az Aranykoszorút. Megyénkből az évek óta kiváló munkát végző, eredményesen dolgozó jászberényi Irodalom és Művészet Ifjúsági Klubot érte a megtiszteltetés, hogy elsőként birtokolhatják a kiemelkedő tevékenységet elismerő kitüntetést és a vele együttjáró 10 ezer forintos pénzjutalmat. Eddig már három alkalommal szerezték meg a Kiváló Klub címet, most negyedik alkalommal méltán illette tehát őket az országos kitüntetés. Közösségükben olyan klubot érte az elismerés, amely sok gondot fordít nemcsak az élénk szellemű, tartalmas belső élet kialakítására, hanem a város és a járás ifjúsági klubmozgalmának ügyét is szívükön viselik. Módszertani tanácsokkal, közvetlen személyes támogatással sietnek a kezdő ifjúsági klubok segítségére. Ismeri őket nemcsak a megye, hanem az ország ifjúsági klubtagsága is. A Kossuth rádióban Padisák Mihály klubm űsorában mutatkoztak be. Amikor a több kevesebb A napokban egy Szolnoktó 70 kilométerre lévő helységbe szándékoztam utazni gyorsvonattal, és gondos ember módjára előre megváltottam a jegyet. Rövidesen kiderüli azonban, hogy a 70 kilométeres út elmarad, helyette 130 kilométerre kell utaznom személyvonattal. Minthogy a 70 kilométeres gyorsjegy 36 forint és néhány fillérbe kerül, a 130 kilométeres, személyvonatra szóló jegy pedig három forinttal kevesebbe, egy pillanatig sem kételkedem bep- ne, hogy megváltott jegyemet felhasználhatom. Úgyszólván csak a társalgás kedvéért kérdeztem meg a pénztárosnőt, hogy érvényes-e a jegy. Nagy meglepetésemre azi kellett hallanom, hogy esetem azon ritkaságok közé tartozik, amikor a több kevesebb. A gyorsvonatra szóló jegy, hiába drágább, nem lehet fölhasználni személy- vonaton. Efelől világosan intézkedik a szabályzat. Hasztalanul érveltem, hogy így a MÁV jár jobban, semmi re se mentem vele. Kénytelen voltam új jegyet váltani, mert ahhoz, hogy a gyorsjegy árát a megfelelő illeték levonásával visszakapjam be kellett volna mennem a forgalmi irodába, majdvisz- sza a pénztárhoz és ehhez már nem volt idő a vonat indulásáig. Elkeseredésemet látva a kedves pénztárosnő barátságosan vigasztalni próbált. Ne aggódjak, a gyors jegy azért nem veszett el egészen, feljogosít arra, hogy a személyvonat első osztályán utazzak vele, természetesen csak 70 kilométerig. Ez már annyira logikátlannak tűnt, hogy azt hittem, halluciná- lok. Ha találnék vasúti szakembert, aki elmagyarázná, kinek a javát szolgálja és mi az értelme annak a szabályzatnak, amely lesújtott rám, végtelenül boldog lennék. Sz. J. TIT tanfolTam 0 Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tanfolyamot indít központi fűtésű, vagy melegvízellátást ellátó szénolaj- és gáztüzelésű 0,5 atm. alacsonynyomásű kazánok kezelésére jogosító bizonyítvány megszerzése céljából. A tanfolyam 1972. április hóban kezdődik. A jelentkezés feltétele: általános iskolai végzettség, előnyben részesülnek azok, akiknek je* lenlegl munkaköre a tanfolyam elvégzését igényli és a magasabb iskolai végzettségűek. Jelentkezési határidő: 1972 március 31. Jelentkezni lehet: Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál Szolnok, Kossuth tér. Jelentkezéskor az iskolai végzettséget és a jelenlegi munkakört igazolni kell. 19 napi nyereségrészesedést fizet az Aprítógépgvár (Tudósítónktól) Lezárult az 1971-es gazdasági év értékélő munkája. A vállalat mérlegbeszámoló ja eredményesebb munká* tükröz 1971-ben, mint aterve- zett volt. Ennek következté ben az év végi nyereségrészesedést átlagosan 19 napban határozták meg. A vállalati szakszervezeti tanács megtárgyalta a gazda sági igazgató beszámolóját A nyereségrészesedés felosztása a már lefektetett elvek szerint történik, így az év végi részesedést növelik a vállalatnál munkaviszonyban eltöltött idő arányában. A törzsgárda tagoknak a kollektív szerződésben meghatározottak szerint 15—20, illetve 25 százalékkal növelik a bérarányos részesedését. A vállalat a tervezettnél magasabb nyereségrészesedését hatékonyabb munka- szervezéssel és gazdaságosabb termékek gyártásává érte el. Az ÉRDÉRT Vállalat 2-es számú szolnoki telepén a Szovjetunióból beérkező fenyő fűrészárut osztályozzák és a felhasználók felé továbbítják. Havonta 10—11 ezer köbméter fát mozgatnak meg a telepen. Kiállításaink három világrészben Jelenleg három világvárosban. Lipcsében. Kairóban és Tripoliban a HUNGEXPO szervezésében mintegy 50 hazai külkereskedő vállalat mutatja be újdonságait. Az egy hét múlva záruló kairói vásár magyar kiállítóitól eredményes tárgyalásokról érkeztek jelentések. Különösen hagy sikert aratott a működés közben bemutatott cipőgyártó gépsor. Ennek alapján a TECHNO- IMPEX egymillió dolláfos üzletet kötött egyiptomi megrendelőkkel, akik nemcsak a gyártósorokat, hanem a technológia krow how-ját is megvásárolták. A MEDI- COR-tól hat komplett röntgenberendezést és felszerelést rendeltek. Tárgyaltak arról, hogy Magyarország egy komplett ruhagyárat szállít Alexandriába, s magyar szakemberek kaptak megbízást a legnagyobb egyiptomi ruhagyár rekonstrukciójára is. Információ Hír régen okozott annyi nyugtalanságot nekem, mint az a kulturális információ, amely csütörtök este hangzott el a televízió Színházi albumában. Dr. Váradi György ország-világgal közölte. így velem is, hogy a Szigligeti Színház bemutatta Brecht Kaukázusi krétakör című drámáját. Igen, így közölte, múlt időben. mint megtörtént eseményt. Te jó ég, kaptam a fejemhez, és én nem tudtam róla. Dehát plakátok sem hirdették az utcán, meditáltam magamban. És amikor alig néhány napja a titkárságon érdeklődtem, mikor készíthetnék riportot Sándor Jánossal, az előadás vendégrendezőjével, a bemutatót senki nem említette. Talán mégis meglett volna? És valami rejtélyes okból a színház titokban, sutyiban tartotta volna meg? Ilyen kétségek gyötörtek egy teljes éjjel, és még másnap reggel is mindaddig, amíg a szerkesztőségbe érve asztalomon fel nem fedeztem a színház frissen érkezett meghívóját: Tisztelettel meghívjuk önt a Kaukázusi krétakör 1972. március 31-én pénteken este 7 órai bemutató előadására. Megnyugodtam. Semmi kétség, az album tévedett, alaposan és vaskosát. Úgy látszik: náluk már április 1-e járta! Különben, szegény ártatlan tévénézőt, miért is bolondították volna) V. M. Tiszai Lajos: VÖRÖS KÖVEK ív. Az ezredes háromszor is körbejárta a vasutasruhást, majd bort töltött, megitta, s megint szivarra gyújtott. — Van neked ugy-e, fiacskám, egy menyasszonyod is?) Van bizony. Mégpedig jó helyen; itt nálunk, a női cellában. A vasutasruhás fehér lett mint a fal. Az ezredes észrevette, a szeme közé mosolygott. —Ugy-e?! Na, mit szólnál hozzá, ha az én derék katonáim megsimogatnák a te kis menyasszonyodat... ... Te meg végignézed! Na? A vasutasruhás mondani akart valamit, de az ezredes felemelte a kezét. — Ne szólj még, fiacskám, egy szót se. Csak semmi meggondolatlan beszéd. Adok neked erre valamicske gondolkodási időt. Mondjuk egy órácskát Mert ugy-e illik, hogy az ilyesmi családi dolgokat megbeszélje az ember... Lehetővé teszek nektek egy randevút. Hadnagy úr, vitesse be a lányt egy külön cellába. Kísérjék pda ezt a derék fiatalembert is. Most hat óra nulla nulla perc. Hét órakor kérem a válaszodat, fiacskám. Jó? Vigyék, hadnagy úr. A folyosó vasajtaja becsapódott. Az ezredes töltött, látszott, nagyon elégedett önmagával. — Na! Egészségedre, felügyelő úr. Tetszik látni megpuhítom én ezeket akkor is, ha kőből vannak. Nemsokára visszajött a hadnagy, a kezét dörzsölget- te. — Hűh, de begyes kis cseléd... Az ezredes mosolygott, szeretettel nézte a kipirult, tűzbe jött fiatalembert. — Köpni is fog a kedves vőlegénykéje, biztos vagyok benne, ismerem a fajtájukat. Még egy félóra és kész. Addig szépen elkvaterkázgatunk, igaz felügyelő úr? Hét óra egy perckor a hadnagy jelentette, hogy a vasutasruhás megtagadta a vallomástételt. A7 ezredes nagyot füstölt a szivarján. — A tiéd az előbbség, had- nagykám. De vigyázz, a képedre ... Karmolnak, karmolnak. Na menj. Vigyél magaddal vagy négy legényt. A fiatalember sunyi vi- gyorral szaladt ki a szobából. Az ezredes megint szivarra gyújtott, anekdótázni kezdett. — Az orosz fronton volt néhány ilyen ügyem. Nincs fogalma felügyelő úr, menynyi erő van a legvéznább nőben is ... Egyszer, valahol Galíciában. Ez egy jó történet, elmondom. A hadnagy hamar visz- szajött. Az ezredes idegesen felállt: — Na, köp? — Jelentem, nem. Megkötöztük. Leütötte az egyik bajtársat. Az ezredes a foga között káromkodott, majd a hadnagy kezébe nyomta a vasutasruhásnak kitöltött pálinkát. — Legalább te idd meg. Most aztán szépen vagyunk. Hogyan visszük ki a városból ezt a sok jómadarat? Az volt a tervem, hogy kiszedjük közülük azt a tizenöthúsz főkolompost. Azokkal könnyen mozgunk. A többit meg itthagyjuk a felügyelő úr nyakán, hadd őrizze. De így, ki az isten mondja meg, hogy madarat fogunk-e vagy csak verebet? Nekem a direktórium kell! Minden iratuk odaát van az ügyészségen. A felügyelő úr jóformán még semmit sem tud róluk, csak ezt az egyet ismerte, ezt a vasutast A hadnagy összevágta a bokáját: — Ezredes úr, próbáljuk meg... Mit szólsz hozzá? Az egyik legényem az előbb mondta, hogy valamelyik disznó bedilizett. össze-visz- sza imádkozik. Az ezredes nagyot csettin- tett és újra teli öntötte a vizespoharat. — Na, szüret Hozzátok ide. Az egykori vörös katona huszonkilenc nevet sorolt fel. — Nagyon jól van fiam, derék ember vagy — mondta neki az ezredes. — Holnap szabadon is engedünk. Estig húzd meg magad valamelyik klozetben. A cellába nem engedhetünk vissza... de nem is érdemelnéd meg, hogy azok között legyél. Ha indulunk, velünk jössz. Téged csak a forma kedvéért kötözünk meg. Na, eriggy be szépen abba a klozetba. Majd szólunk, ha kellesz. A nagydarab ember ki- sompolygott az irodából, beült a fogházfelügyelő mellékhelyiségébe. Az ezredes keményen megszorította a hadnagy kezét. — A Legfelsőbb Hadúrral a7 első lehetséges alkalommal főhadnaggyá üttetlek fiam. Most már biztos. De menj és pihenj le egy kicsit. Nem. . állj, várj csak! Előbb beszéljük meg. hogy visszük őket Fő a biztonság. A menet az rendben van, a szokásos. Elől két legény lovon, mögöttük én, oldalt két fiú, a többi hátul, veled. Hány bilincsünk van, felügyelő úr? A kopasz kis ember az új- jain számol. — Hét vagy nyolc. Tetszik tudni ezredes úr, ilyen tömegméretű bűnözésre nem voltunk... — Jó. jó, jó. Az semmi Kötél? Jó erős kötél? — Csak a ruhaszárító, ezredes úr. — Ah. Azt eldörzsölhetik valahogy a sötétben. Különben is sok kell. A lábukra is kell, ne ugrándozzanak nekem. A hadnagy tekintete a kormos lámpaüvegre tévedt. — Nincs a házban villany, nemde, felügyelő úr. — Nincs. Az áramfejlesztő telepet még a blokád idején találat érte. Azóta... — Akkor jó, — ragyogott a hadnagy. — Bízd rám a dolgot, ezredes úr. Nem lesz kedvük ugrálni. — Na, mutasd meg mit tudsz? A kiválasztott foglyokat levitték a7 alagsorba, arccal a fal felé állították őket. Két darutollas leszerelte a börtönfolyosókon körbefutó, porcelánokhoz kötözött, szigete- letlen rézdrótet. A foglyok kezét ezzel kötözték hátra, majd libasorba fűzték őket. Elől volt a vasutasruhás, mögötte a tanár, amögött Jani, a tüdőbajos, majd a többiek, összesen huszonkilencen. A drót két végét felkötötték a szellőzőnyíláshoz. Egész nap állniuk kellett. A feszes rézdrót minden mozdulatra a húsukba vágott. Apró cseppek hullottak a kőre. A hadnagy elégedett volt embereivel. Nagy hangon mondta az ezredesnek: — Tessék, ezredes úr, mondtam, egy sem ugorhat meg. Ha csak kilép valamelyik a sorból, a többiek rántják vissza, de úgy ám, hogy leszakad a csuklójuk. Estig szépen itt állnak, aztán nyugodtan indulhatunk. Nem lesz kedvük... Beesteledett, olyan sötét lett, mintha szurkot öntöttek volna a városra. A darutollasok kinyitották a főkaput. A foglyok hosszú során végig szaladt a suttogás. — Vigyázva lépni, elvtársak, egyszerre. Nem vihetnek messzire bennünket. A menet elindult A börtönfelügyelő becsületszavát adta az ezredesnek, hogy éjfélig senkinek sem szól a történtekről. Az ezredes biztosította, hogy a Legfelsőbb Hadúrnak jelenti jószolgálatát Nehéz esőfelhőket hajtott a szél. A foglyok fulladozva vánszorogtak a lovak után. Hamarosan mögöttük maradt a nyomott álmot kínlódó város. A hallgatag tanyák között a Holdat keresték a kóbor kutyák, sort vonyítottak egymással. (Folytatjuk)
