Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-03 / 53. szám
1972. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tsz-szövetség kongresszusi , küldöttértekezlete Karcagon A küldöttek csoportja • • Öntözésfejlesztés Szolnok megyében Üzemi felkészülés 1975-ig a karcagi Talajművelési Kutatóintézet rr unkatársai — a gazdaságok szakembereivel együttműködve — végezték. Az üzemfejlesztési tervekben rögzített célok szerint a gazdaságokban kettős a feladat: 1. A gazdaság termelési, gazdálkodási színvonalának a száraz gazdálkodás optimális szintjére emelése, az öntözés bevezetéséig (1974- ig). 2. Az öntözéses gazdálkodás bevezetése és annak Elemző értékelések Az öntözés bevezetéséig, a mezőgazdasági tervezők a gazdaságokról éves elemző, értékelő jelentéseket készítenek. Ezek feladata a gazdaságok fejlődését, felkészülésük legfontosabb teendőit (melioráció, anyagi, műszaki megalapozás) figyelemmel kísérni. A jelentés „mezőgazdasági tervező-művezetés” form ában történik. A tervezők információ szolgál- tatásaiakkal tájékoztatják á TMI-t arról, hogy a gazdaságokban, a fejlesztési elképzelések az adott évber miképpen realizálódtak. Egy ben segítik a gazdaságokat a tervben megfogalmazott feladatok gyakorlati megvalósításában, s jó alapot szolgálnak az öntözésfejlesztés feltételeinek időbeni biztosításához is. Például az 1970-i mezőgazdasági tervezői-művezetői zárójelentések alapján beÁtalakul a termelésszerkezet A gazdaságok vetésszerkezete jórészt kialakult. A2 egyes gazdaságok vetésszerkezetében — helyi adottságok, specializáció következtében — kisebb arányú v'l- tozások várhatók. A növény- termesztésben nő a kukorica és a takarmánygabona vetésterülete, az ipari és szálastakarmány növények területe lényegében állandósul. Ugyanakkor kissé csökken a kenyérgabona és a zöldségfélék vetésterülete. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságok jól gépesíthető kukorica és abraktakarmányt termelő ágazatok dinamikusabb fejlesztésére, míg a kézi, munkaigényes, intenzív kultúrák területének szinten- tartására, illetve bizonyos csökkentésére törekednek. Az állatállomány fejlesztési program jára az állatfajok közötti arányváltozás és az állatlétszám növelése a jellemző. Bizonyítja az is, hogy az öntöző gazdasáNörénylermelés és állatfenyésrtés eredményes folytatása, ez 1975-től kezdődik. A távlati tervekben a gazdaságoknak lehetővé válik, hogy a természeti, közgazda- sági, — valamint üzemi adottságaik alapján — az öntözésfejlesztés méretének figyelembevételével — kialakítsák a terv időszakára szóló alapvető tennivalókat (termelési szerkezet változás, termelési színvonal etr elés, árutermelés jövedelmezőség növelése, beruházási igény, jövedelem felhasználás meghatározása). érkezett hét termelőszövetkezet és egy állami gazdaság adatait vizsgáltuk meg. A Héki Állami Gazdaság, a tiszaföldvári Lenin és a Szabad Nép, a cibakházi Vörös Csillag, a kungyalui Zöldmező, a nagyrév! Béke és Barátság, a kisújszállási Kinizsi és a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet adatait A vizsgálat célja: tájékozódás az üzemek fejlesztési céljai teljesítéséről, a termelési-, gazdálkodási színvonal alakulásáról. Az összehasonlítás után lehet feleletet kapni arra, hogy az öntözővíz fogadásának feltételei időarányosan hogyan alakulnak. Milyen a gazdaságok fejlődésének dinamikája? Az 1970-ig elért eredmények igazolják, hogy jó úton haladnak a vizsgált gazdaságok az öntözéses gazdálkodás feltételeinek megteremtésében. gokban az összes közös állatállomány 1970-ben jelentősen gyarapodott. 1969- hez mérten pl. a tehénlétszám 11 százalékkal, a sertésállomány pedig 46 százalékkal. A juh-állomány fokozatos csökkenése jelzi, hogy a gazdaságokban az intenzív állattenyésztési ágazatok előtérbe kerültek. Az öntöző gazdaságok állatállománya mintegy 2931 számosállattal lesz több a felkészülési időszak végén. Ezzel szemben a háztáji gazdaságokban 4— 5 százalékos csökkenéssel számolunk. A gazdaságokban a feltételek adottak arra, hogy a felkészülési időszak végére tervezett 39 százalékos ’ állatlétszám növelését elérjék. Ezt bizonyítja e gazdaságok olyan törekvése is, hogy a múlt években számos új férőhely létesült a szarvasmarha és a sertéságazatban egyaránt (Folytatás 1. oldalról) lék és a gyermekgondozási segély is. Ismerjük az ország anyagi erejét, tudjuk mit lehet és mit nem. Mértéktartással azt kérjük, a kongresszus továbbítsa kérésünket, hiszen a szövetkezeti tagság nyugtalan a hátrányos feltételek miatt. Javasolta, hogy a TOT törvényadta lehetőségeivel élve alapítson kitüntetést a mozgalomban nagy érdemeket szerzett tsz-tagok, alkalmazottak, más személyek er- ' kölcsi elismerésére. A termelőszövetkezeti mozgalom belső életét elemezve felhívta a figyelmet az ellenőrző bizottságok munkájának segítésére. Javasolta azt is, hogy változtassák meg a termelőszövetkezetek országos gazdálkodási versenyének értékelési rendszerét. A jelenlegi gondos között említette a cukorrépa-termesztés, a zöldség-, a dohány-termelés, a szarvas- marhatenyésztés visszaesését, vagy stagnálását. Mindent összevetve pedig úgy értékelte a szövetség titkára a vizsgált öt esztendőt: a Nagykunságban is elkezdődött az iparszerű mezőgazdaság alapozása, a mezőgazdaság technikai elmaradottságának felszámolása. A küldött‘»Y ülés vitája Tizenhármán kaptak szót a küldöttértekezlet vitájában. Elsőnek Fábián Márton országgyűlési képviselő, a karcagi Május 1 Tsz elnöke szólt arról, m; foglalkoztatja a Nagykunság harmincezer szövetkezeti tagot számláló táborát. Biztatta vezetőtársait, nem szabad elbátor- talanodni, egy-egy kockázatot jelentő vállalkozás kisebb sikere után. Bozai Lászlóné, a törökszentmiklósi Aranykalász Tsz üzemgazdásza érdekes vizsgálatról számolt be: náluk már csupán 17 százalékot képvisel a tagságnak az a rétege, amely földdel, vagy gazdasági eszközzel lépett be, s ezek fele is nyugdíjas. Kovács Ferenc, a kisújszállási Ady Tsz elnöke a szövetkezeti tagok özvegyeinek nehéz sorsáról szólt, hiszen szociális ellátásukat 6em jogszabályok nem foglalják magukban, se pénz nincs rá. Szurcsik István, a túrkevei Vörös Csillag Tsz elnöke azt a jelenséget bírálta, hogy bizonyos vállalatoknak — például a MEZÖ- BER-nek — anyag; érdekeltsége fűződik ahhoz, hogy minél drágább tervet adjon a tsz-nek. Király Endre, a zalavári Üj Idők Tsz elnöke a TOT üdvözletét hozta. Nagy Lajos, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz párttitkára és Percze István, a tiszafüredi Szabad Föld Tsz párttitkára a szövetkezeti kommunisták felelősségéről szóltak. Boda Mihály, a KISZÖV-. a MÉSZÖV és a szolnoki tsz-szövetség nevében üdvözölte a küldött- értekezletet. Fodor Mihály, a megyei tanács elnöke a tanácsok és a szövetségek jó együttműködéséről szóff többek között. Dr. Gergely István és Csáki István felszólalása Dr. Gergely István miniszterhelyettes visszaemlékezett arra az időre, amikor öt évig ezen a tájon dolgozott. — Megtanultam nagyrabe- csülni mindent, amit az itteni emberek elérnek. Itt olyan a föld, hogy lépésenként változik. Itt korábban kelnek az emberek, később fekszenek és nagy szorgalommal dolgoznak. Minden tisztelet az itt élőknek, a nagykunsági tsz-tagoknak, akik öt év alatt majdnem a felével megemelté^ a termelési értéket. A miniszterhelyettes tájékoztatta a hallgatóságot az élelmiszergazdaság jelenéről, kilátásairól. Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára kérte a küldötteket, juttassák el a nagykunsági szövetkezeti tagokhoz a megyei pártbizottság üdvözletét. — Nagy örömmel tapasztaltuk — mondta — milyen egységesen és szilárdan kiállnak a munkás-paraszt szövetség mellett. Huszonnégy év telt el a szövetkezeti mozgalom megjelenése óta. De éppen a szóban forgó öt esztendő alatt, a párt IX. kongresszusán született egy sor olyan agrárpolitikai intézkedés, amelynek ez a fejlődés is köszönhető. A szövetkezeti társadalom Jól fizet most a vasipari vállalat. A nyereségrészesedés mai osztásakor minden nyereségre jogosult dolgozó pénztárcájába átlagosan több mint egyhavi pluszpénz jut. S, hogy a sok pénz okos, jószándékú elosztása sem arat osztatlan elismerést, arra éppen ez a vállalat a kitűnő példa. * Magyar Lajos szakmunkás: Becsapva érezzük magunkat, mi is számítottunk nyereségre. Ragó József párttitkár: Ilyenkor derül ki, hogy az üzemi demokráciával élni is lehet. Majoros Lászlóné betanított . munkás: Mi meg voltunk győződve arról, hogy nekünk is jár a pénz. Magyar Gyula igazgató: Az eset világos példa arra, hogy sokan még a maguk alkotta törvényt sem ismerik. Szabó Ferenc gépkocsivezető: Közel háromezer fo-, rinttól esek el, mert annak idején nem néztem meg mi volt leírva. Hernádi Béla a szakszervezeti bizottság titkára: Jót és jól akartunk. Dolgozóink többsége egyetért a vállalat törvényével. Ami megváltozott és amiért A Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalata központi részlegének tízegynéhány dolgozója nevében Majoros Lászlóné és Magyar Lajos panasszal keresték fel szerkesztőségünket. Elmondották, hogy amikor 1970 ta- vaszán-nyarán beléptek a vállalathoz, közölték velük, hogy a kollektív szerződés értelmében csak egyéves munkaviszony után kaphatnák nyereségrészesedést. Ezt tudomásul is vették, de most meglepődve tapasztalták, hogy a már letöltött másfél, vagy közel két év ellenére sem kapnak egy fillért sem. Hallották ugyan, hogy .1971 tavaszán — tehát belépésük után egy évvel — módosították a kollektív szerződést, de úgy tudták, hogy a változás rájuk nem vonatkozik. Most becsapva, érzik kérdéseiről Szólva hangoztatta, ne adjanak helyet a szélsőséges hangoknak, a türelem, a megértés legyen a jellemző, hiszen a kormány azonnal segít, mihelyt az ország lehetőségei azt megengedik. A küldöttek megválasztották a Termelőszövetkezetek i Országos Tanácsának két tagját: Oláh János karcagi tsz-elnököt és Kiss János nagyiváni főagronómust, valamint a kongresszus tizenkét nagykunsági küldöttét. B. U magukat, mert ők tizenegy- néhányan is számítottak a nyereségre. A vállalat kollektív szerződését 1971 nyarán módosították. A végleges szövegezést közel hathónapos előkészítő munka után végezték. Hatvanegy dolgozó vett részt közvetlenül az előkészítő munkában és ez idő alatt a szerződés tervezete minden gyáregységhez, műhelybe, termelési csoporthoz eljutott. A harmincegytagú vállalati szakszervezet; tanács javaslatára a nyereségrészesedés fizetését két évi vállalatnál töltött időre módosították a korábbi egy év helyett. Ez a Ynódosítás is eljutott minden dolgozóhoz, sőt a termelési tanácskozásokon külön hangsúlyoaták jelentőségét. A kollektív szerződés módosításához jó néhány javaslat, észrevétel hangzott el. A nyereségrészesedés kifizetési feltételének változásához mindössze egy; a kisújszállási gyáregységből. A javas- lattevőnek írásban válaszoltak, közölték, hogy a felemelt időpont a törzsgárda jobb kialakítását segíti elő, s ezzel a jelek szerint a dolgozók túlnyomó többsége egyetért. így került a módosított kollektív szerződésbe az alábbi szöveg: Év végi részesedésre jogosultak azok az állományba tartozó állandó főfoglalkozású dolgozók, akik a tárgy év (jelen esetben 1971) december 31-én legalább két éve a vállalat állományában vannak, vagy áthelyezéssel kerültek a vállalathoz. Ez érthető, világos fogalmazás, a tervezetben is így szerepelt. Aki odafigyelt az megérthette, hogy miről van szó. De vajon hányán figyeltek oda, akkor, amikor saját törvényükről, saját pénzükről Volt szó? A vállalatnál' 255 olyan dolgozó van, aki az érvényben lévő kollektív szerződés szerint nem jogosult nyereségrészesedésre. — Közülük csak az egyetlen kisújszállásit érdekelte' a változás? * A „vándormadarak“ ellen A vállalat 1971-ben átlag alig egy heti fizetésnek megG Az öntözéses gazdálkodás sikeres bevezetése érdekében jelentős mezőgazdasági előkészítő, tervező munkát végez a szolnoki központú MÉM Tiszavidék Mezőgazdaságfejlesztési Irodája (TMI). A nagyarányú öntözésfejlesztésnek népgazdasági és üzemi feltételei vannak. A vizet fogadó gazdaságban ismerni és biztosítani kell a fejlesztés tárgyi és személyi feltételeit. Az öntözőrendszerek megépítésére fordított nagy összeg csak úgy térülhet meg, ha a gazdaságokat idejében alkalmassá tesszük az öntözővíz fogadására. A TMI az öntözésfejlesztés sikeres előkészítésére Szolnok megyei hatásterületen felmérte az öntözésfejlesztést igénylő gazdaságok helyzetét, elkészítette a fejlesztésre kerülő gazdaságok üzemfejlesztési terveit. A tervek kidolgozását a szarvasi öntözési Kutatóintézet és felelő összeget fizetett nyereségként dolgozóinak. Akkor senki nem reklamált. Ez az év viszont kitűnően sikerült. A siker sok összetevője. mellett az ;s szerepet játszott, hogy megerősödött a munkafegyelem, anyagilag is jobban megbecsülik a régebben itt dolgozókat. 1971- ben a nyereségrészesedés kifizetése utáni három hónapban az egy-két év között a vállalatnál dolgozók 67 százaléka kilépett. Felvették a pénzt, kevésnek találták, máshonnan több pénzről jött hír — gyorsan szakítottak a vállalattal. 1972-ben a mai napon 860 dolgozó közül már 605-en kapnak részesedést. Es aki nem kapott, annak sem érdemes továbballnia, hiszen az ide; igen magas összeg jó jövővel biztat Ezért is érthető, hogy a kollektív szerződésben is előnyben részesítik a „stabil” dolgozókat, s nem kedveznek a „vándormadarak”-nak. Beszéltem munkahelyükön a panasztevőkkel és munkatársaikkal is. Most már ők is értik - a változás lényegét. Nem is akarnak elmenni a vállalattól, hiszen jövőre már ők is szerepelnek a részesedők névsorán. Tudják azt is> hogy a még két évet be nem töltöttekre is gondoltak; közülük -a legjobbak jutalmat kapnak. De csakis a legjobbak. Élni az üzemi demokráciával A pénz körüli hullámok tehát elültek. De van ennek a panaszos ügynek egy általánosabb tanulsága is: Az üzemi demokrácia egyik legfontosabb gyakorlati harcmezeje a kollektív szerződés megtárgyalása, elfogadása. A dolgozók saját maguknak szövegeznek törvényt választott bizalmiaik, a szakszervezet; bizottság és tanács segítségével. Mégis, mint a fenti példa bizonyítja, sokszor még saját dolguk sem érdekli őket. A panaszosok egyike fogalmazta meg legtömörebben mai véleményüket: Legalább, amikor a pénzünkről van szó, akkor kellene odafigyelnünk. Erdélyi György Az öntözésfejlesztésre kerülő gazdaságokban a növények termésátlagai az utóbbi években túlnyomó- részt kiegyenlítettek voltak. Kivételt képez 1970. a kedvezőtlen csapadék eloszlású év. Ugyanis akkor a növénytermesztés termésátlaga jelentősen csökkent, több mint 21 százalékkal tért el az utóbbi évek kiegyenlített tern ésátlagától. A felkészülési időszak céljai teljesítése ennek ellenére biztosítottnak látszanak, mivel a kedvező 1969-ben a főbb növények termésátlagai megközelítették a felkészülési időszak utolsó évének tervszámait A tiszaföldvári Lenin és Szabad Nép Termelő- szövetkezetekben a főbb növények termésátlagai 1970-ben is elérték 1969 szintjét. Döntően a magas műtrágya felhasználásnak és a ió agrotechnika egyidejű alkalmazásának köszönhetően. A cibakházi Vö« rös Csillag Termelőszövetkezet a kedvezőtlen időjárás ellenére a feilesztési terv időarányos céljait teljesítette. A nagyrév! Béke és Barátság, a kungyalui Zöldmező, a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet, valamint a Héki Állami Gazdaság fontosabb növényeinek termésátlagára hasonló megállapítások tehetők. A gazdaságokban a szervestrágya felhasználás csökken, ugyanakkor a műtrágya felhasználás növekszik. Magas színvonalú tápanyagellátásra utal a gazdaságok műtrágya hatóanyag íelhasználása, amt’;’’ 1' 70-ben nyolc gazdaság átlagában 120 kg volt. A felkészülési időszak végére tervezett — terület- egységre jutó — táplálóanyag felhasználás szintjét a gazdaságok egy része, a tiszaföldvári, cibakházi, szövetkezetek már elérték. Varga Pál (Folytatjuk) Akiknek és amiért nem jutott pénz Egy nyercségosztás tanulságai
