Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

1972. február 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS SZOLNOK MEGYÉBEN 3. A tervek végrehajtása hosszútávú feladat A megye településeinek hierarchikus rendszerbe so­rolását, a terület- és tele­pülésfejlesztéssel kapcsolatos eddigi tapasztalatok is szük­ségessé tették a további tervszerű, céltudatos fejlesz­tés követelménye mellett. Ismert, hogy mnden intéz­ménynek megvan egy ked­vező. gazdaságosan létrehoz­ható és üzemeltethető nagy­ságrendje, amelyhez egy meg­határozott lakosságszámot kell figyelembe venni. A ki­sebb települések ugyanakkor eleve nem teszik lehetővé — meglevő vagy a későb­biek során is várhatóan ala­csony népességszámuk miatt összhangban a központi célkitűzésekkel A fejlesztések gazdaságos és hatékony hasznosítását ezért csak megfelelően diffe­renciált településhálózata szerkezet keretei között le­het biztosítani. Ennek vi­szont összhangban kell len­nie mind a központi terület- fejlesztési célkitűzésekkel, mind a helyi adottságokkal. Az elmúlt év decemberé­ben elfogadott megyei tele­püléshálózat-fejlesztési terv figyelembe veszi a telepü­léshálózat szerkezetének je­lenlegi viszonyait, körülmé­nyeit; a földrajzi, gazdasági és közlekedési adottságokat, mint a fejlesztés alapját ké­pező és a fejlesztés irányát nagyrészt meghatározó té­nyezőket. Feltételezi az ur- banizálódási folyamatot, a városi népesség és az ipar­ban foglalkoztatottak ará­nyának számottevő növeke­dését; a mezőgazdasági munkaerőnek a települési viszonyokból következő szükségszerű csökkenését "A jászberényi példa A települések hierarchikus kapcsolatainak, egymásra­utaltságának rendszerét a Jászberény középfokú köz­pont település szerkezete is jól példázza: Jászberény középfokú központ a megye északi ré­szének szervező központja. —, hogy mindegyikükben gazdaságosan létre lehessen hozni az alapfokú ellátás teljes intézményhálózatát Ugyanez az elv érvényes és felismerhető a magasabb fokú, illetve egyéb más el­látási formákra vonatkozóan is. Ezért belátható. hogy például nem lehet minden városban, járási székhelyen, vagy nagyközségben jól fel­szerelt kórházat, a jövő igé­nyeit is kielégítő teljes ér­tékű szakközépiskolai háló­zatot létesíteni, fenntartani, vagy általában mindennemű igazgatási tevékenységet folytatni. szállás és Jászapáti nagy­községeket. Jászberény kö­zépfokú központ egyben Jásztelek alsófokú központja is. Jászberény középfokú vonzáskörzetében további 3 alsófokú központ, illetve körzet szerveződik. Ezek: Jászboldogháza (körzetébe sorolja a terv Alattyán és Jánoshida községeket); Jász- alsószentgyörgy; Jászkisér; Jászapáti (Jászvány és Jászszentandrás települések­kel); Jászjákóhalma (körze­tébe tartozik Jászdózsa); Jászárokszállás (a megye te­lepülései közül körzetébe tartozik Jászágó, de Jász­árokszállás körzetébe vonzó­dik a Heves megyei Visznek is); Jászfényszaru (Puszta- monostor tartozik ellátási körzetébe) és Jászfelső- szentgyörgy (a Pest megyei Szentlőrinckátával alkot ai- sófokú körzetet). Kielégíteni a lakosság igényeit Hasonlóan épülnek fel a megye középfokú központi körzetei és a középfokú körzetek felső­fokú ellátását Szolnok város, a megyei székhely biztosítja. Jól érzékelteti ez a kapcso­latrendszer, hogy a települé­seknek a hierarchiában nem rivalizálni, nem versengeni kell, hanem felismerve egy­másrautaltságukat. az ellá­tási körzet egészében kell a lehető legmagasabb szín­vonalon kielégíteniök a la­kosság anyagi, egészségügyi, kulturális és szolgáltatási igényeit. Ehhez a település- hálózat-fejesztési terv — a hosszú ideig tartó végrehaj­tási folyamatában — ked­vező feltételeket teremt. Minden szintű tanács fontos feladata, hogy fejlesztési te­vékenysége egészét ezek fi­gyelembevételével és hasz­nosításával szervezze, irá­nyítsa. Ezt kívánja a megye egész lakosságának mind a mai. mind a távlati érdeke. Barta László a megye} tanács vb losztályvezetője (VÉGE) Megalakult a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete Hazánk 118 gyógypedagó­giai intézménye, illetve mint­egy két és félezer gyógype­dagógiai szakemberének, pe­dagógusának képviseletében tartotta alakuló közgyűlését szombaton a Magyar Gyógy­pedagógusok Egyesülete. A Magyar Gyógypedagó­gusok Egyesületének alap­szabályát — amely egyben tartalmazza a testület cél­ját, feladatát is — dr. Göl- lesz Viktor, a Gyógypedagó­giai Tanárképző Főiskola fő­igazgatója ismertette, Hang­súlyozta: a Magyar Gyógy­pedagógusok Egyesülete a gyógypedagógia elméleti és gyakorlati művelőinek ön­kéntes egyesülése. Célja és feladata, hogy a szocialista gyógypedagógia ügyének fej­lődését társadalmi úton tá­mogassa, elősegítse a fogya­tékosok társadalmi integrá­cióját. Ennek érdekében elő­mozdítja a gyógypedagógia ügyét szolgáló komplex tár­sadalmi tevékenység fejlő­dését: a fogyatékosság meg­előzését, a fogyatékosok vé­delmét, gondozását, nevelését, oktatását, további életre és munkára való felkészítését, összefoglalva: társadalmi re­habilitációját. Az egyesület támogatja a gyógypédagógia körébe tartozó kiadványok — folyóiratok, tanulmánykö­tetek, monográfiák — meg­jelentetését, s ilyeneket ma­ga is kiad. A társadalmi igé­nyeket szem előtt tartva a gyógypedagógiát érintő kér­désekben véleményt nyilvá­nít, javaslataival segíti az ál­lami és a társadalmi szervek munkáját Köztiszteletben álló Tegnapi számunkban jelent meg egy rendőri hír. Nem nagy ügy. Fiatalkorú betörők krajcáros lopásá­ról van benne szó. A hír egyik mondata ingerel vi­tára: „Egyikük apja köztiszteletben álló ember,..” Nagyon könnyen osztogatunk címeket, jelzőket. Sokszor végig sem gondoljuk azok tartalmát Ebben az esetben is így van. Sok olyan embert ismerek a városban, akiket valóban a köz tisztelete övez. Van közöttük munkás, van tisztségviselő, van olyan, aki a mozgalom régi harcosa, van akiben az országos hí­rű művészt tisztelik. A közvélemény elismerése min­den esetben szigorú mércével méretik. Megfigyelhet­jük, hogy lehet valaki magas állásban, kereshet so­kat, lehet jó művész is, elismerik tulajdonságait, da igazán köztiszteletnek csak akkor örvendenek ezek az emberek, ha minden tekintetben kiállják a próbát. Nem hiszem tehát, hogy az az apa, akinek a gyer­meke felcseperedése óta a környék réme, tizenéves korára pedig már belülről ismerkedik a rendőrségi zárkával, valóban élvezné a köz tiszteletét. Igaz, mondhatják, nem lehet az apát sújtan; tel­jes mértékben a gyermek cselekedeteiért. Valóban nem, de a felelősség oroszlánrésze mégiscsak a szü­lőké. Hadd álljon itt még egy példa. Vajon a köz tisztelete jár-e annak az apának, aki ugyancsak is­mert a városban jól végzett hasznos munkájáról, még ismertebb talán arról, j hogy ezért magas jövedelmet is élvez, s annak megfelelő színvonalon él — ám gyermeke a nyáron igen kalandos módon vakációzott. Egy váltás fehérneművel, autóstoppal utazta be az Adriai tengerpartot. Hetekig csavargóit a fürdőhelye­ken afféle hippimódra, hol a strandhomokon, hol meg jótékony, idősebb gazdag urak vendégeként lu­xushotelben aludva. Igaz, nem keveredett semmi olyan dologba, amiből rendőrségi ügy lett volna. Az apa felelőssége? Ha már nem együtt üdül a fiával, miért nem a kitűnően szervezett utazási irodák se­gítségével küldi világot látni, vagy miért nem bízza valami rokonra, vagy ismerősre? Egyáltalán tudja-e, érdekli-e, hol töltötte ezeket a heteket a fia? Azt hi­szem, ha ezekre a kérdésekre válaszolnia kellene, ha egyáltalán feltenné ezeket valaki, nyomban nem mon­danák róla, hogy köztiszteletben álló ember. Legfel­jebb azt, hogy magasállású, jó szakember, nagyjöve­delmű, vagy jó művész. Tabáni j, lininitirnTiui■ ««»«»innmnirmin»■»■■«m 11i«ni A településhálózat-fejlesz­tési terv végrehajtása hosz- szútávú feladat. Az ötéves tanácsi és területi fejleszté­si tervekben kell megfogal­mazni, elhatározni és meg­valósítani azokat a fejlesz­téseket. amelyek biztosítják a felsőfokú, középfokú és alsófokú központok számára azokat a feltételeket, hogy eredményesen betölthessék ellátó-szervező-irányító sze* repkörüket. A településháló­zat-fejlesztési terv e célirá­nyos fejlődésnek csak a kere­teit körvonalazza. A város- éa községhálózat fejlesztésének eredményes előkészítéséhez és beindulásához elengedhe­tetlenül szükséges a megye településeinek funkcionális szerepkörére utaló perspek­tivikus kijelölés, az ennek alapján jelentkező hierar­chikus kapcsolatok tudato­sítása, az egy ellátási kör­zetbe tartozó települések egymásra utaltságának érvé­nyesítése. Középfokú körzetének terve­zett népességszáma 90—94 ezer. Szolnok után a megye második legjelentősebb kör­zete. Iparának vonzó Hatá­sa a körzet teljes területén érvényesül. A távlatban ki­emelt alsófokú központtá kell fejleszteni Jászárok­A Jászsági Egyesült Cipész Ktsz jászjákóhalmi üzemének tűzőlányai Fotó: Nagy Zsolt Ezt a vezetést is meg lehet tanulni Még egyszer a sofőrmániáról Vihar egy pohár vízben, — ezt kell mondanunk a „T-vezető” című cikkünk okozta véleménynyilvánítá­sok szenvedélyességéről. Említett cikkünkben arról ír­tunk, hogy nagymérvű pa­zarlás a manapság annyira divatos „sofőrmánia”, vagy­is az. hogy minden csipri- csupri vállalat, termelőszö­vetkezet, intézmény, hivatal, státus -szimbólumává vált a saját „pilóta”, vagyis a gép­kocsivezető. Ügy foglaltunk állást la­punk január 26-i számában megjelent írásunkban, hogy minél inkább és minél előbb fel kell szabadítani a gépko­csivezetői kapacitást. — A különböző cégek, intézmé­nyek, szövetkezetek stb. gép­kocsijait vezessék azok. akik­nek munkájuk végzéséhez szükséges a gépkocsihaszná­lat. Vagyis a különféle gaz­dasági egységek, hivatalok stb. vezetői, előadói, ügyin­tézői. Cikkünket nem a „felfe­dezés” igényével írtuk, csu­pán egy nagyon ésszerű és egyre inkább szélesedő fo­lyamát támogatására, nép­szerűsítésére. A gyakorlat ugyanis már alkalmazza az effajta gépkocsihasználati módszert, beváltnak tartják, a vezető párt- és állami szer­vek teljes mértékben helyes­lik, támogatják. Néhány nappal ezelőtt Nyers Rezső elvtárs a Köz­ponti Bizottság titkára is beszélt erről a kérdésről, megállapította, mennyire gazdaságtalan a személygép­kocsi-vezetők nagytömegű alkalmazása. A szerkesztőségünkhöz ér­kezett vélemények nagyon megoszlanak ebben a kér­désben. Legtöbben — jóin­dulatú tájékozatlansággal — azt kérdezik, hogy lehet üzembiztosán forgalomban tartani a gépkocsikat, gépko­csivezető nélkül? A kérdést érintő írásunk­ban csak arra szorítkozha­tunk, hogy bevált alappéldát említsünk. De mielőtt ezt tennénk, hangsúlyozzuk — mert óvni akarunk a végle­tektől — szó sincs arról, hogy a gépkocsival rendel­kező szerveknek most már egyáltalán ne legyen hiva­tásos gépkocsivezetőjük! Kell, hogy legyen, hiszen nem mindenki képes jogosít­ványt szerezni — elfoglalt­sága, idős kora. szem gyenge­sége stb. miatt — és ezeket a személyeket is utaztatni kell, — amikor kell. Csupán arról van szó, de ez is hor­ribilis összegű megtakarítást jelenthet, hogy ahol csak le­het. vezessék be az ügyinté­ző' gépkocsik rendszerét Nézzünk ennek alkalmazá­sára egy sémát: adva van egy vállalat, intézmény, ame­lyiknek négy—öt—tíz sze­mélygépkocsija van. Egy-két hivatásos gépkocsivezető mel­lett dolgozzék egy vagy két szerelő a garázsban (a gép­kocsik számától függően), aki, vagy akik üzemképes állapotban tartják a gépko­csikat. Az arra jogosult’sze- mélyeknek a szerelő átaríja a kocsit, s használat után visz- sza veszi. Általában néjgy-öt arra jogosult személy vezet — felváltva — egy-egy gép­kocsit. Ezt a sémát írta le egyik levélírónk is, azzal a kér­déssel. hogy így gondoliuk-e? Igen, nagyjából így gondol­juk, pontosabban: általában ez a gyakorlat. Nos, akkor, fűzi tovább levélírónk, rosz- szul gondoljuk, mert az al­kalmi vezetők nem vigyáz­nak úgy a gépkocsira, mint a hivatásosak. Tehát: ami megjön a réven, elmegy a vámon. A gépkocsivezető fi­zetése mondjuk 3 ezer forint, a helytelen használatból ere­dő kár pedig esetleg ennél több... Engedelmet kérünk: a gép­kocsivezetés már eleve fel­tételez bizonyos civilizációs szintet, alapkulturáltságot. De még tovább fűzzük a gondolatot: azok az emberek, akik egész kollektívák mun­kájáért felelnek, milliós ér­tékeket gondoznak akik fon­tos kérdésekben döntenek, vagy döntési javaslatot ad­nak. dicsérnek, vagy büntet­nek, üzleteket kötnek, $»gy közigazgatási operatív mun­kát végeznek, miért ne len­nének alkalmasak a társa­dalmi tulajdonban lévő Warsawák, Volgák vezeté­sére? Mert gyakorlatlanok a gépkocsi vezetésben. írja az egyik levélírónk. Jó, köze­lítsük meg a kérdést erről az oldalról. És azonnal „rá­kérdezünk”: a hivatásos gép­kocsivezetői tanfolyamot „melegében" végzett fiatal­emberek még nem gyakor­latlanok? „Belejönnek”? Igen. Akkor miért gondol­juk azt, hogy a közgazdá­szok, mérnökök, a szövet­kezeti elnökök, az állami tisztviselők képtelenek jó „pilótává” válni. Mi történik akkor, ha úti közben elromlik a gépkocsi és nincs ott r hivatásos ve­zető — aggályoskodik egy másik levélírónk. Ez is csak fikció, a meg­rögződött „pilóta-mániások” véleményét takarja. Először is: nálunk nincse­nek olyan nagy távolságok, hogy egy jól karbantartott, az út megkezdése előtt el­lenőrzött gépkocsi menetköz­ben felmondja a szolgálatot; másodszor: a hivatásos gép­kocsivezető is csak néhány hibát tud útközben javítani — defekt, gyújtás-zavar, du­gulás stb. — súlyosabb üzemhiba esetén a javító- műhelybe vontattatja a gép­kocsit. Nos, ezeknek az említett apróbb hibáknak az ideigle­nes megszüntetését a gépko­csivezetői tanfolyamon ta­nítják. Vagyis: aki a volán mögé ül. már eleve kell, hogy rendelkezzék az alapvető műszaki ismeretek­kel. Akkor pedig ... kiszáll a kocsiból, felveszi a porkö­penyt. és megjavítja a hibát. Az olajfolt könnyen le­mosható a kézről. kitűnő mosószereket gyártunk.... És vajon ugyanazok, akik a társadalmi tulajdonban lé­vő gépkocsik esetleges me- netközbeni javítása miatt ageálvoskodnak. hogyan ja­vítják meg -saját gépkocsi­jukat, — ha netán az út­közben meghibásodik...? Visszaélésekre adhat lehe­tőséget az új rendszerű gép­kocsihasználat, óvatoskodnak mások. Kérdezzük: miért pon* ez adhat alkalmat visz- szaélésekre? A vállalatve­zetés, az önálló ügyintézés nem? Miért rögtön a bizal­matlansággal kezdjük? Ha már itt tartunk, szólhatunk arról is. hogy a kilométer- óra állása, ép a menetlevél együttes ellenőrzése gátat vethet a visszaéléseknek. Kü­lönben számos példáját ta­pasztalhatjuk annak is. hpgy az „állami pilótával” is le­het „fekete” utakon járni. Változatlanul azt mondjuk, azok járnak „jó úton”, akik kiteszik a T betűt a társa­dalmi tulajdonban lévő gép­kocsira ■*- ha ennek szüksé­gességét érzik — és hivata­los útjaikon -aját maguk pi­lótái is. De miért is bizony­gatjuk az új használat’ for­ma létjogosultságát, hiszen ennek hasznosságát a gya­korlat tulajdonképpen már eldöntötte! Csinálni kell, nem mondva összeeszkábált érvekkel vétózni. ____ . Tiszai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents