Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-08 / 32. szám
1972. február 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Áfulf&mr nohfóUÍti Egy rádiós naplójából Sebestyén János sorozata arról a fejlődési folyamatról ad számot, mely során a rádió mai profiljának kialakításáig eljutott. Az adósok szórakoztató, színes szemelvényekkel. egy.-egy érdekes emlékkel, kulisszatitkok meséivel szemléletes képet adnak áz eltelt majd’ négy év- «. ól. A héten a kezdet kezdetéhez is elvitt bennünket Sebestyén János. A bútorszállító kocsihoz, mely az "’cg stúdió volt, az első viasz- és zselatinlemezek hangfelvételeihez. A műsor változatos, jól szerkesztett. Jut idő bőven muzsikára is. meg arra. hogy a hőskor nagyjaira. saját „őseire” emlékezzék a rádió. A fejlődést, az akkori és mai rádiós stílus közti különbséget az érzékeltette legjobban. mikor az adás véee felé régi rádióbemondók hangját idézték fel, majd — véget érvén a műsor — megszólalt a mai bemondó. Közvetlenül, de nem közvetlenkedve, természetesen minden hamis felhangtól mentesen. Ilyenkor az ember megvigasztalja magát: mégiscsak haladunk. A bét Médeia Szűkszavú, néhány soros helyreigazításban közli a Rádióújság, hogy Gáti József, A két Médeia hangjáték rendezője nem vállalja azt, amit a lap előző héten írt, tudniillik, hogy az ő ötlete volt a két szerző darabját egymás után (vasárnap és hétfőn) közvetíteni. Próbáljuk meg az -apró hír elemzésén keresztül megközelíteni a két — alapjában véve sikeres és igazi élményt nyújtó — játék összefüggéseit. Mert vajon miért nem vállalja Gáti József a neki tulajdonított ötletet? A legkézenfekvőbb válasz: mert valóban nem az ő ötlete volt. De csak ezért? Ez már közelsem biztos. Az már inkább valószínű, hogy Gáti maga sem értett egyet azzal. hogy szinte egyidőben közvetítsék a két, a hallgató számára is bizony nehezen emészthető, gondolatgazdag hangjátékot. Nos, ha így van, teljesen jogos, hiszen bármily távol esik egymástól a két szerző Euripidész és Anouilh, a téma s a gondolati tartalom mégis rokon. Szakértőknek, „vájt- fülű” Ínyenceknek talán csemege volt egy rendező felfogásában a lehetősé»* adta árnyalati eltérések kimazsolázása. Csakhogy az átlaghallgató (s ebből azért lényegesen több akad), ha meghallgatta mindkettőt, nem elsősorban a szakmai, művészi összehasonlítgatás- ra. hanem jó játékra, változatos élményre vágyik. Így sajnos, arra kell következtetnünk. hogy sokan akadtak. akik csak egyik, vagy másik darabot hallgatták végig. Az élményt a hallgató persze megkapta mindkét játékban; külön-külön. Gáti József kitűnő rendező. Az antik tragédia sorsszerűségén túl az emberi szabadság, a gondolat, a tett szabadságának hirdetését érteti meg szereplőivel. A játék világos, jól értelmezett. A két darabból talán Anouilh-é, az egyenletesebb ívű, s ez elsősorban a címszereplőnek, Ilosva" Katalinnak köszönhető. Az euripidészi változatban Al- mási Éva, noha szintén kielégítő alakítást nyújt, nem játszik olyan széles skálán. Mindkettőjük mellett népes szereplőgárda járult hozzá a mind hangulatban. mind mondanivalóban egységes előadás megteremtéséhez. — trömböczky — A közművelődés városi gondjai Tarkövén A tél beálltával a MAHART siófoki kikötőjében pihennek a balatoni személyhajók. A csend és nyugalom csak látszólagos, mivel ebben az időszakban végzik a hajók nagyjavítását. Idén a 27 személyszállító közül tizenkettőt vontattak javításra, többek között a Balaton legnagyobb hajóját, a Beloianniszt is, amelyben kicserélik a már 20 éves elöregedett motort. . (MTI Foto: Kovács Sándor felvétele—KS) Előretör az étolaj, csökken a zsíríogyasztás Hazánkban az egy főre jutó évi zsiradékfogyasztás 26 kiló, ebből csupán 2 kilogram növényi eredetű. A prognózisok szerint e kedvezőtlen arány fokozatosan javul, az olaj- és margarinfogyasztás az idén előreláthatólag 3 kilogrammra, a negyedik ötéves terv végére 4—5 kilogrammra emelkedik, lépésről lépésre visszaszorítva a kevésbé egészséges állati eredetű zsiradékokat. A Növényolajipari Vállalat több új cikk gyártásával és a már forgalomba levők minőségének javításával igyekszik egyre inkább megkedvelteim termékeit. A napokban tízmillió forintos beruházással megkezdték a margarint előállító gépsor átszerelését. Az átalakított gépsor október 1-től osztrák licenc alapján gyártja a Ráma nevű vajas margarint, amely a 18 százalékos víztartalom helyett ugyanennyi tejet tartalmaz, s ezzel a vaj méltó vetélytársává válik. Amíg a gépsor elkészül, Ausztriából importálják az Európa számos országában már közkedvelt Ráma margarint. Növekszik a Liga margarin forgalma is, mert az eddigi napraforgo-olaj helyett kókuszolajat kevernek bele, így ízletesebb, s ára mégsem emelkedett. Idén további beruházások nélkül különböző technológiák ésszerűsítésével 10 százalékkal növeljük a termelést, 15 000 tonna flakonos étolajat és mintegy 10—11 ezer tonna margarint gyárévi 3.5 millió dollár megtakarítást eredményez a magas olajtartalmú szovjet vetőmag elterjedése, az ezzel járó többlettermés feleslegessé teszi a szójabab importját. A termőterület további növelése nélkül így a nyersanyagellátás megoldott. Romániába készül az Állami Népi Együttes Túrkevének a felszabadulás idején 14 ezernél több lakosa volt. Ma lakóinak száma 11 515. A lakosság számának jelentős csökkenése azonban az utóbbi évek gazdasági és társadalmi fejlődésének hatására megállapodott, sőt már 1970-ben és 71-ben valamelyes növekedés is tapasztalható. A termelőszövetkezeti város elindult az iparosodás útján. Igazi nagyüzemmé fejlődött az autójavító, új üzemet létesített a Május 1. Ruhagyár, egyre jobban terebélyesedik a Tömitőelem Ktsz is. A termelőszövetkezetekben is gyors ütemben folyik a gépesítés. Űjabb korszerű Aki a választ keresi először néhány statisztikai adattal találja magát szemben. Így például, hogy a városban élő családok 40 százalékának van már televíziója. Vagy, hogy a posta 75 ezer napilapot, folyóiratot ad el havonta. Négyezerrel többet, mint a harmadik ötéves terv kezdeti szakaszában. Imponáló számok kétségtelenül. Hasonlóképpen az is örvendetes, hogy a kimutatás bizonysága szerint 22 ezer könyv várja az olvasókat a város központi könyvtárában. És nem elhaDe amikor más úton közelítünk a tényékhez, amikor ifjúsági klubokban, vagy például a műveődésj ház Művészetbarátok klubjában a város kulturális életéről esik szó, akár baráti hangú eszmecserében, vagy éppen szenvedélyes vitában; vagy ha a közművelődési intéz- ménvek vezetői, munkatársai nyilatkoznak városuk közművelődéséről, akkor a biztató kép sajnos elkomorul. Miről is van szó? A legégetőbb kérdések közül pusztán néhányat szeretnék érinteni. Az első és a legfontosabb: Túrkevének nincs igazi művelődési háza. Nemhogy központja, mégcsak esztétikus. ízléses művelődési háza sincs. Pedig valamikor, a szabadművelődés korszakában, a felszabadulás utáni években három kul- túrházzal is rendelkezett. Most viszont egyetlen, valamirevaló „háza” sincsen. A művelődési otthon apparátusa ideiglenesen a volt ifÉppen ezért felvetem, nem lenne célszerűbb a jelenlegi ifjúsági ház szomszédságában álló és éppen most áruba bocsájtott lakóház megvétele művelődési célokra? Néhány klubhelyiség ugyanis könnyen kialakítható lenne benne. És így az igényesebb és főleg nyugodtabb és tartalmasabb közművelődési tevékenységnek is nagyobb tere nyílnék. Erre még akkor is szükség lenne, hogyha a város termelőszövetkezetei dicséretes módon klub- helyiségekkel sietnek a fiatalok szórakozási igényeinek kielégítésére. A Vörös Csillag Tsz-ben valóban példás tartalmas klubéletet sikerült kialakítaniuk a fiataloknak. Mégis, a városban élő fiata- talság körében határozottan él az az igény, hogy nemcsak zárt közösség tagjaként kíván egymással találkozni, meghitt, baráti hangulatban, hanem szeretné, ha a szórakozás. az ismerkedés szélesebb körei tárulnak ki számára. Hogy az ilyen, úgynevezett tömeges rendezvényeknek milyen népszerűségük van a városban — ami önmagában is örvendetes, hisz lassan páriát ritkítia — valamennyi táncos zenés estnek néoes közönsége akad. A hagvománvos bál míg másutt már lassan elveszti vonzerejét. Tűrkevén még mindig igen nénszerű. 1971 ben is ötven alkalommal rendeztek táncmulatságépműhelyek születnek. Mindez — többek között jelzi, hogy Túrkeve most már valóban elindult a városiasodás útján. A kérdés azonban az. hogy vajon az egyre dinamikusabban fejlődő település kulturális élete lépést tart-e a város társadalmának szerkezeti modernizálódásával? Meg vannak-e az objektív feltételek a városi színvonalú kultúra megteremtéséhez? A közművelődés lépést tud-e tartani tartalom és forma együttes minőségében az egyre sürgetőbb és égetőbb társadalmi feladatokkal? Ezek ma a fő kérdések Túrkevén, ha á közművelődés jövőjéről esik szó. nyagolható adat az sem, hogy a modern filmszínház — a legkorszerűbb a megyében — évente körülbelül 120 ezer nézőt fogad. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy az elmúlt évben például 12 ezer látogatója volt a túrkevei múzeumnak, akkor ezekből az adatokból a vázlatosan összeálló kép mindenképpen biztató. A meny- nyiségi mutatókból arra következtethetünk, hogy Túrkevén a kultúrában is, a közművelődésben is megtörtént a lépésváltás. júsági úttörőházban székel és itt folyik a város művelődésének tekintélyes része. Mondhatni „albérletben”. Még felsorolni is alig lehetne, mi mindennek ad helyet az öreg épület rendelkezésre álló klubszobája, ahol mellesleg a büfé is tanyázik. A művészeti csoportok, klubok, egyéb foglalkozások szinte szünet nélkül váltogatják egymást. Ezt nevezhetnénk: a közművelődés melegcsákány-váltásának. Mi lehetne a megoldás ebben a kétségtelenül áldatlan helyzetben? Vannak, akik abban reménykednek, és ha halkan is, de arról beszélnek, hogy mindez csak átmeneti állapot. A közeljövőben felépül a város modern kultúrpalotája. Ez a reménykedés azonban — ismerve a jelenlegi beruházási megszorításokat — aligha több, mint lokálpatrióta ábránd. Túrkevén — azt hiszem — tartós átmenetre kell berendezkedni. got a nem éppen esztétikus nagyteremben, és micsoda bevétellel. A táncos rendezvények nyeresége, elérte csaknem a 100 ezer forintot. A könnyűzenei programoknak is hasonló sikerük van a túrkevei fiatalok körében. Legutóbb például, amikor Bergendiék látogattak a városba, a 250 főt befogadó nagyterembe több mint há- romszáznyolcvanan préselőd- tek be; ülve és állva, vegyesen. A KISZ városi vezetősége rajta lenne, hogy az ifjúság előbb említett szórakozási igényeit esztétikus körülmények közepette elégítse ki. Dehát hogyan? Lenne egy megoldás, és hellyel-közzel már ki is próbálták. A város elegáns, minden igényt kielégítő filmszínháza. itt lehetne igazán városi színvonalú könnyűzene; koncerteket és egyéb ifjúsági rendezvényeket tartani. Nemcsak színházi előadásokat, mint amire jelenleg többnyire a lehetőség korlátozódik. A KISZ-esek vállalnák is esetenként az igénybevett terem épségéért a teljes anvagi és erkölcsi felelősséget de sainos ma még a terem, a filmszínház kölcsönbe vétele kissé körűimé, n.ves Olvkor ewenesen elháríthatatlannak látszó akadályok állnak a kivitel útiéban. A város vez°tő»nek azonban — véleményem szerint — mindenképpen meg kellene találniok a módját, hogy a mostani helyiség- hiány idején, amikor a művelődés „háza” is egy kopott épületben szorong, a szerdai napokon szabaddá váló filmszínház — lehetőségeket biztosítva — nagyobb szerepet tölthessen be a városias kul- turálódás egyetemes feladatainak megoldásában. Ehhez feltétlenül meg kellene találni a mainál egészségesebb együttműködési kereteket. Hadi Iá bon az anyagiakkal Helyhiánnyal küszködik a könyvtár is. Nem férnek a könyvek, a zsúfoltság megöl minden további kezdeményezést — panaszkodnak a könyvtárosok. A kölcsönzésen túl egyéb klubszerű könyvtári foglalkozásokra alig van lehetőség. De hadilábon állnak az anyagiakkal is. Évekkel ezelőtt megszavazta ugvan a város, hogy lakosonként 7 forint támogatást nyújt új könvvek beszerzésére, a valóság azonban az. hogy a támogatás leefoliebb a lakosonkénti 3 forintot éri el. Ebből még a törzsállományba tartozó könyvekből is csupán egy példány megvételére futja. Hogy lehet így a korszerű könyvállományt megteremteni? Pedig ezentúl új, friss könyvekkel kellene ellátni a város hat fiókkönyvtárát is. ahol a peremkerületekben igen magasra csapott az olvasási kedv. Statisztika _ is bizonyítja. Mi kellene tehát? Valamivel több pénz. és újabb helyiség. A múzeum esetében, amelynek munkájáról csak dicséretet hallani — valóban a város egyik legbiztosabb kulturális tényezője —, a múzeumról szólva főképpen egy hiányosság merül fel. Hogy az miként tudná e jeles intézmény maga köré gyűjteni azokat a lokál- patriótákat. akik a honismereti mozgalom keretében, vállalva a gyűjtőmunka fáradtságát. végre megvalósítanák a nagy tervet: megszületnék Túrkeve tudományosan megírt monográfiája. Túrkevén sok jel van rá, hogy van kedv és erő is a műveődéshez. Még az esztétikusnak igazán nem nevezhető szükségművelődési házat is évről évre többen látogatják. 1971-ben például több mint ötvenezren fordultak meg benne. A könyvtár olvasóinak száma is növekedett az utóbbi években. De az eredményekkel együtt a hiányosságok is egyre inkább kiütköznek: ezúttal csak néhány olyan gondra kívántam felhívni a figyelmet, melyek megszüntetése nélkül Túrkevén igazi lépésváltásról a közművelődésben nem beszélhetünk. Valkó Mihály Egyforma volt sorsuk alakulása. Mindketten több mint harminc esztendőn át viselték az egyenruhát: kezdetben kényszerből, a fel- szabadulás után önként vállalt. szívbéii kötelezettségből. Mindketten munkásgyerekek voltak: egyikük a hadifogságban' került kapcsolatba az antifasiszta mozgalommal, másikuk itthon ragadott fegyvert a munkáshatalom kivívásáért. És mindketten tegnap este búcsúztak az egyenruhától, a bajtársaiktól. — tegnaotól nem hivatásos honvédtisztek. fő+isztek. Nvuedíiasok. Vajon a nyugdíjas kor. a tétlenség, a munkanélküliség ideje? Egyforma szívvel vallották: nem! Ha el is következik az az idő hogy koros lesz az ember, nem jelenti azt, hogy munkakedve, tettMozgalmas évet zárt, mozgalmas év elé tekint az Állami Népi Együttes. Tavaly összesen 99 előadást tartottak, 75 000 néző előtt. Vidéken került sor 56 előadásukra, s hazai turnéjuk során felkeresték többek között Zala és Somogy megyét. — 1972-ben régebbi sikereink felújítására készülünk a megfiatalított együttessel — mondja Katona György igazgatóhelyettes. Február 13-án és 27-én a közönség az Erkel színházban a Magyar századok című nagysikerű rekészsége, tenniakarása csökken. Csömör Mátyás alezredes, a törökszentmiklósi jf-^s. Fehér István őrnagy, a szolnoki járás polgári védelmi törzsparancsnokaként búcsúzott tegnap délután a PV munkatársaitól, megyei törzsétől. a járási, városi törzsparancsnokoktól. Ez alkalomból megkapták a Haza Szolgálatáért érdemérem arany, illetve ezüst fokozatát. A tiszteletükre rendezett házi ünnepségen Szentesi László, a megyei tanács el- nökhelvettese, mint a me- gve oolgári védelmi ya- rarcsnokának helyettese köszöntőjében arra buzdította mindkettőjüket: ha úgy érzik. még tudnak tenni a polgári védelem ügyéért, ne búcsúzzanak örökre e 4eösszeállításunkat láthatja, — amely a magyar népművészet keresztmetszetét nyújthatja a sámántáncoktól a rab-énekekig, a vásári komédiától a katonai táncokig. Másik felújításunk a Hét- színvirág lesz, amely a Magyarországon élő nemzetiségek hagyományaira épül. — Természetesen nem hiányoznak programunkból a külföldi vendégszereplések sem. Február 16—25 között Romániában lépünk színpadra. Bukarestben három, Kolozsvárott két előadást tartunk. mes és sok fáradtságot igénylő hivatástóL Gonda Sándor őrnagy, a megyei polgári védelmi törzsparancsnokság és pártalapszer- vezete vezetősége nevében — amikor méltatta az elköszönök érdemeit — azt is kimondta, arr.it mindannyian gondoltak, éreztek: búcsúzunk. de nem örökre. „Tudjuk, bármikor visszajönnétek közénk, ha a haza ügye megkívánná.” Mert sokan, ők ketten is tudiák, hogy a munkások hatalmát —. ha kell fegyverrel. ha szükséges a polgár: lakosság életó* mindazt, mit népünk alkotott, a polgári védelem minden eszközével is —elsősorban a munkásoknak, köztük nekik kell megvédeniük. Tí V. Lépésváltás Csak álmeneti állapot A megoldás módja Ha a haza kívánná...