Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

1972. íe'pruar 1. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP Budapest hullámhosszán Heten a kídoi Megjelenés előtt címmel a rádió — ha nem is rendsze­reden — bemutat egy-egy készülő, vagy éppen elké­szült regényt, amolyan kedv­csinálónak az olvasáshoz. Ez történt volna most is, több kevesebb sikerrel. Mert nehéz eldönteni, hogy Sobor Antal regénye, vagy a rádiós feldolgozás döc- cen-e itt-ott nagyobbat. Azt kell hinnünk, hogy mégis inkább az utóbbi. Mert az író olyan kihegyezett alap- helyzetet teremt, hogy az ötlet megér egy regényt. Hét katona védi egy kis falu hadászatilag valaha fontos hídjáf a hátország­ban. Az őrzésre kivezényelt szakaszt azonban ott felejti a közeli városból tovább vo­nuló század. A konfliktus e katonák és egy katonaszö­kevény között támad, akit felfedeznek, de aki felisme­ri, hogy ők most már vala­mennyien szökevénynek te­kinthetők. Mindez az első világháború vége felé. mikor a hídon átrobogó vonato­kon sapkarózsa helyett őszi­rózsát viselő katonák ülnek. De itt, ebben a faluban nyolc ember még az egyi­kük által sem kívánt há­borút (háborúsdit?) játssza. Ha ezekről, a készülő for­radalom. a haldokló háború hátterében meghúzódó, gon­dolkodástól parancsokkal el­idegenített katonákról, igazi emberi konfliktusokról szól a regény, akkor ez az írás jó, valóban érdemes elol­vasni. De a hangjáték minderre csak nagyon halványan cé­loz. Mindezt csak jóindu­lattal, s némi képzelőerővel lehet beleérezni, annyira el­nagyolt, majdnem felszínes. Ilyen rádióelőzetes nem hi­szem, hogy használ a re­génynek, a szerzőnek. Végül: vétkes feledékeny- ség, hogy a műsort közlő rádióújságban a hangjáték szerkesztőjének (Dorogi Zsigmondi rendezőjének (Balázs János), s valameny- nyi szereplőjének említésé­re, sőt hétsoros (alapjában, alig-alig valamit mondó) előzetesnek is jut hely. de a szerző. Sobor Antal neve kimarad. Szavakban A Katajev Gyógyír a fe­ledésre című művéből ké­szült feldolgozás leginkább ládióvallomásnak, vagy rá- diókölleménynek nevezhető. Katajev két nagyszerű iro­dalmi egyiniség, két ifjúko­ri barát emlékét eleveníti fel. S egyben a kort. Azt a kort. melyben . az egyikük, Bugyin a bolsevik győze­lem elöl külföldre menekül, a másikat, Majakovszkijt pedig épp egyedül ez az eszme élteti. Az érzékletes előadás rádióra alkalmazója és rendezője Török Tamás. A Szivárvány az igazi ba­rátság tárgyköréből tallózott a héten. Gyerekek, úgyne­vezett egyszerű emberek és híresek, költő és miniszter nyilatkoztak őszintén, ben­sőségesen. S a műsor egy­ben — a riporterek segítsé­gével — megfogalmazta „ba­rátság’ szavunk igazi értel­mét. A Táskarádió vasárnapi műsorában Nyakas Szilárd egy aktuális témát kezdett boncolgatni. A fiatalok szexuális problémáiról indít sorozatot, őszinte, kendőzet­len beszélgetéseket. Igaz, egyelőre fcsák egyetemis­tákkal. Reméljük, beszélge­téseit a fiatalok más réte­geire is ki fogja terjeszteni. — trömböczky — ' ,"A"............ .. 1111 50 0 új idegenvezetővel gazdagodik, erősödik az idegenforgalom Az idegenforgalmi hivata­lok. utazási irodák már a turisztikai idény nagy ta­vaszi nyitányára, a húsvét- ra készülődnek. Végéhez kö­zeledik az országos idegen- forgalmi tanács tanfolyama, amely a idén az összes ko­rábbinál több, 500 új ide­genvezetővel erősíti idegen- forgalmunkat. Jelenleg mintegv kétezer idegenveze- vel működik az országban, ennek ellenére a nyári sze­zonban és a sok külföldit vonzó rendezvények, mint például a BNV. vagy a va­dászati világkiállítás idején kevés volt az idegenvezető. Az ÓIT új 500 fős gárdá­ját a legkorszerűbb eszkö­zökkel készítik fel. Az alap- követelmény a nyelvtudás, a leendő idegenforgalmi szakembereknek azután mű­vészettörténetből és társada­lomtudományokból kell vizsgázniuk. Ezt köved - az idegenvezetés pvakorlati is­kolája. A hanghatásokkal mikrofonpróbákon ismer­kednek. majd egy szabályos városnéző túrán már gya­korlatban is bizonyítaniuk kell, méghozzá idegen nyel­ven. Még egpzer... Eszierke és a többiek f Uj magyar drámák a színpadon Székely Gábor a Vígszínházban rendez Az új magyar dráma-ter­més seregszemléjét ígéri a budapesti színházak követ­kező hónapjainak program­ja. Különlegés színházi ese­ményt jelent Örkény István egyperces novelláinak szín­padra vitele az Irodalmi Színpadon. A sajátos mű­fajú, epigrammaszerű rövid­séggel megfogalmazott mi­niatűrök Léner Péter rende­zésében formálódtak össze­állítássá. A január 31-i pre­mieren a társulat tagjain kí­vül vendégszereplőként fel­lép Major Tamás. Keres Emil és Bálint András. V Kertész Ákos Makra című, mai témájú regényét a fia­tal szerző a József Attila Színház színpadára adaptál­ta. a február 12-i ősbemu­tató rendezője: Berényi Gá­bor. Az 1848-as forradalom idejen ^játszódik Galambos Lajos Fegyverletétel című tragédiája. A február 18-i vígszínház! ősbemutató ren­dezője a fiatal Székely Gá­bor, a szolnoki Szigligeti Színház főrendezője, a fő­szerepet Koncz Gábor ala­kítja. A mű Galambos La­jos novellájából készült. V Csutka István mai témájú vígjátékot írt „Szék, ágy, szauna” címmel a Thália Színház számára. A már­cius közenén színre kerülő darabot Léner Péter ren­dezi. A Budapesten játszó­dó ízig-vérig vnai témájú szatíra szerenlői pesti és Pesten tartózkodó vidéki emberek. Akad közöttük lelkes, lelketlen, számító és idealista, jószándékú és kar­rierista egyaránt. * Á Pesti Színházban lét­szák március 16-'ól Ter- sánszky J. Jenő ..Viszontlá­tásra. drága” című kétrészes színjátékét. Tersánszky kis­regényéből Maár Gyula ír­ta a színpadi változatot és a. fiatal Marton László ren­dezi. Vészi Endre mai témájú drámáját a Madách Színház mutatja be március 30-án „A hosszú előszoba” címmel Rendezője: Kerényi Imre. Lapunk január 25-i szá­mában a fenti címmé] cik­ket jelentettünk meg egy hátrányos helyzetű, jóképes­ségű általános iskolai tanuló sorsáról, bizonytalannak lát­szó további életútjáról. A riport megírásakor kettős szándék vezetett: segíteni Eszterkén — az Eszterkéken! — és a nyilvánosság előtt akartam tájékozódni — te­hát a nyilvánosságot próbál­tuk informálni! —, hogy mennyire érdekli az embe­reket a riportban feltárt életsors. Másképpen fogal­mazva: a cikket vizsgálati szondának is szántuk. Nem­csak olyan megközelítéssel, hogy a társadalom akar-e valamit is tenni az Eszterké- kért, hanem, hogy a kislá­nyéhoz hasonló eseteket is feltárjunk, és hogy érdekük­ben is segítséget kérjünk. Több tucatnyi érdeklődő levél és telefon érkezett szerkesztőségünkhöz. Fő jel­lemzőjük a segítökészség, az i áldozatvállalás. Megnyugta­tó jelenség ez, még akkor is, ha szinte egytől-egyig csah „tüneti” kezelésre jut erejükből. A kérdés ok­okozati összefüggéseinek bon­colgatásával alig néhány vé­leményadó foglalkozik. Tallózzunk az Eszterke ügyében hozzánk érkezett, segítő szándékú megnyilvá­nulásokban : „A nagyközségi tanács biztosítja a gyerejc számára, a napközi otthonos étke­zést.” ...A tiszaföldvári szü­lőotthon nyolctagú szocialista brigádja felajánlotta, hogy havi fizetésükből fejenként tíz forintot minden hónap­ban takarékbetétbe tesznek Eszterke részére, és ezt ad­dig adják, amíg a lány ta­nul”. ...A 637. számú ipari szakmunkásképző intézet ti­zenöt tagú nevelőtestülete felajánl fejenként és fizeté- senkét 10 forintot, az első hónapban 20 forintot, hogy Eszterkének tornafelszere­lést vásároljon, mivel jelen­leg ennek hiányában nem tud a testnevelési órákon résztvenni.” ...,,A nagyközsé­gi tanács gyámügyi előadója aláíratta a szülőkkel a to­vábbtanulási jelentkezési la­pot." ...,,A megyei tanács igazgatási osztálya megteszi a szükséges, hivatalos lépé­seket, hogy a gyerek tovább­tanulása biztosítva legyen.” Telefonok, levelek sora aggódik Eszterkéért, — akar segíteni a gyereken. A kö­vetkező levelet, teljes terje­delmében közre adjuk: „Eszterke, légy a mi lá­nyunk! Vége a munkának. A mosdóban melegvíz tisz­títja az olajos kezet. Köz­ben beszélgetés. Figyeljetek csak ide, mondja valaki. En­gem nagyon megragadott a Néplapban megjelent Esz­terke és a többiek című cikk. Az üzemi nőbizottság is foglalkozik az üggyel, toldja meg valaki. Ezután, egymásnak adva a szót, el­mondják mi is volt abban a cikkben. A Radnóti Mik­lós, a Kossuth Lajos és a Bláthy Ottó szocialista bri­gádok tagjai és a többiek, az üzem munkásai, alkalma­zottai... Én úgy gondolom, mondja az egyik dolgozó, hogy a szocialista gondolko­dás nemcsak a munkában kötelező. Talán elérhet Esz- lerkéig is. Igazad van, veszi át a szót a másik, segíte­nünk kell... Én hajlandó va­gyok 50 forintot adni... Én is... Én sem zárkózom el... Emberek, tartsunk valami rendet, írjuk fel, hogy ki mennyit szán Eszterkére... Sorakoznak a nevek, mel­lettük a számok. Nincs to­vább. A felajánlott összeg évi 6 ezer forint. Azt tarta­nám a legjobb elintézésnek, hogy ezt az összeget tegyük betétkönyvbe és annak a kollégiumi igazgatóságnak ad­juk át, ahova Eszterke ke­rül, mondja az összeíró. Az igazgató tudni fogja, hogy kell ezt az összeget felhasz­nálni úgy, hogy Eszterke mindent megkaphasson, amit a többi lány is megkap. Is­meretlen Eszterke! Amikor ezeket a sorokat olvasod, ar­ra kérünk, hogy fogadd el tőlünk ezt az ajándékot és legyél a mi lányunk! Cseré­be azt kérjük, hogy tanulj, dolgozz becsületesen és ha majd te is keresőképes dol­gozó leszel, hasonló módon szeresd az ismeretlen Esz- terkéket. Szolnok, 1972. feb­ruár 1-én, a Nagyalföldi Kő­olaj- és Gáztermelő Vállalat szolnoki üzemének dolgozói.” A levelet Lázár Vendel, az üzemi szakszervezeti bizott­ság titkára írta alá, termé­szetesen az üzem szervezett dolgozói nevében. A Jelenidő főhőse, Mózes Imre szemét látom a levél mögött. Munkásbecsület... E sorok írója dehogy is akar ünneprontó lenni, ami­kor továbblép a következte­tésekben. De úgy érzi, meg ‘kell tennie, mert bőven van még a nyilvánosság elé kí­vánkozó tapasztalatból. A jóképességű, hátrányos helyzetű gyerek érdekében kik mozdultak meg?! Először is — rögtön — az arra hi­vatott állami szervek: az ille­tékes községi tanács gyámügyi hatósága, a megyei tanács vb igazgatási osztálya, a műve­lődésügyi osztály fenntartá­sában működő középiskolai kollégiumok, például a szol­noki vegyipari szakközépis­kola kollégiuma, és más diákotthonok... A segíteni akarók másik tábora: szocialista brigádok, munkahelyi kollektívák, ma­gányos emberek... Miért kívánkozik ide ez a hézagos felsorolás? Azért, hogy észrevehetővé váljék az a sajnálatos tény, hogy egyetlen anyagiak fölött ren­delkező gyár, üzem, vállalat, mezőgazdasági, értékesítési, vagy kisipari szövetkezet sem jelezte, hogy anyagi se­gítséget kíván nyújtani Esz- térkének, vagy más, rossz anyagi és családi körülmé­nyei miatt elkallódástól fél­tett tehetséges gyermeknek. Pedig az érvényben lévő rendelkezések lehetőséget ad­nak társadalmi, tanulrrtányi ösztöndíj folyósítására. A tehetség nemzeti kincs. Évszázadokig magyar átok volt, hogy népi tehetségeink elvesztek a libalegelőkön és a füstös gyári kolóniák árok­partján. A felszabadulás döntő változást hozott, sza­bad utat teremtett a tanu­láshoz. De még! most is van­nak rossz sorban élő, saját hibájukon kívül, hátrányos helyzetű gyerekek. Ezért szükséges a folyamatos te­hetségmentő akció, és hisz- szűk, hogy ennek össznépi feladattá kell válnia, mert az államkassza nem bírhat el mindent! Az anyagiak fe­lett rendelkező gazdasági egységeknek sokkal inkább részt kellene vállalniuk az arra rászoruló tehetséges gyereke^ iskoláztatásából, — megalapozott, rendszeres ösztöndíjhálózatot kellene kiépíteni, a legszélesebb tár­sadalmi érdekekkel össz­hangban. Tiszai Lajos »»■UH»»"»«»«»» M1IIIUIUIIIU1 X A komp már megtelt, de a partról még özönlött a nép. Az emberek vidámak voltak, jókedvüek, ahog’ an az szokásos, a szombat dél­utáni napsütésben. Alfréd a komp kátrányszagú korlátjá­nál horgonyozott le kerék­párjával és a fekete víztö­meg lassú sodrását figyelte. A rrotor egyhangú zörgése ritmikusan hullámzott át a bárkán, amely felett sirá­lyok röpködtek, de most nem rikácsoltak és nem ron­tottak neki a fáradt hullá­moknak. Mintha szokatla­nt magasan szálltak volna, fehér, nyugtalan szárnyuk a széllel Dereit. Az őszhajú kalauz tarka­kockás ingében és elnyűtt, olajfoltos nadrágjában, bőr­táskával a nyakában körbe­járta az utasokat, serényen osztogatta a jegyeket. Aztán felhördült a motor, fortyogott a víz, meglódult a lomha komp. Az őszhaiú elsétált Alfréd mellett, de nem szólt hozzá. Miután be­szedte a vi leld íjakat, le­pakolt a szolgálati helyiség­ben. majd megállt Alfréd mellett és nézte a fiút. — Nos? — kérdezte egy idő múlva. — Mit nos? —- Alfréd nem tekintett rá. A komp egyenletesen szelte át a folyót. — Hogy élsz? — Élek... — szólt a fia­talember. — Akkor minden rend­ben. .. — És veled? — érdeklő­dött Alfréd. — Láthatod... — A ka­lauz áthajolt a korláton, in­tett valakinek, majd meg­törölte a nyakát. — Szerencséd van ma öreg, az idővel... — Egész héten ilyen volt. Igaz. néha annyi a szúnyog, azt se tudod hova csapjál... — Olyankor nehéz... — bólogatott Alfréd és hirte­len hozzátette: — Elmegyek innen... — Mifene... És hová? — Még nem döntöttem. Lehetőleg minél messzebbre. Új életet akarok kezdeni. Az öreg hallgatott, mint­ha a gépek zúgását ellen­őrizné. — Megértelek. Magam is el akartam menni. Messzire- messzire. De valahogy le­ragadtam. — Öreg vagy ehhez — mondta Alfréd. — Lehet. Talán ezért ma­radtam... — Bizony, — szólt a fia­talember. — Minden bi­zont. Val 'gy van. — Kikö­pött a vízbe. Az öreg szemei megőriz­ték nyugodtságukat. Alfréd le\ette róla tekintetét. Sze­mével a sirályok röptét kö­vette. — És Ö? — Mit törődöm vele! — fakadt ki Alfréd. — Ö sem törődött soha senkivel... — Ne beszélj így. — Anyád nem.' volt mindig Maufretl Jeiidrvsehik: ilyen... Szóval mégis el­mégy ? — Igen — mondta Alf­réd. — Lehetőleg minél hamarabb. — Mi hajt? — Ki kell törni ebből az áporodott levegőből. Mene­külni az idióta pletykafé­szekből. Tudod milyen un­dorító a második férje? Az öreg hallgatott. Ke­rek tágrányílt szemlével fi­gyelmesen, nézte a fiatal­embert. — Kezemben a kilincs, utánam kiált, hová megyek, kitudakolja, hol voltam, mit csináltam, és ez így van mindig. De amikor valamit mesélek, hozzá teszem: tu­dod, ahol tegnapelőtt vol­tam. .. ott... akkor kiderül, • halvány gőze sincs semmi­ről. de nem is érdekli, ami velem, történik... Az öreg hallgatott. — Újabban csak egy jár az eszében: minél több pénzt összekaparni. Tulaj­donképpen ügyes a kuncsaf­tokkal szem ben: „alázatosan kérem frau Weiss, ó. termé­szetesen Grotzke úr”, mi­helyt azonban kihúzzák a lábukat máris: . ezeknek a komisz alakoknak benyújt­juk a számlát”. Alapjában szimpatikus Az öreg megtörölte csere­pes ajkát. — Amikor tisztességesen befejezed a munkád, akkor légy kedves mindenkihez, fiatal vagy. igyál velük, fi­zesd a számlát, mert külön­ben neheztelni fognak rád a főnöknél. — Régen egészen más ^ol- tál — tagolta az őszhaju. — Szerelőkre mindenhol szükség van... Találok mun­kát. — Ott is meglesznek a ma­gad gondjai. — Igen. de milynek! Re­mélem, értelmes gondok. Amelyeken érdemes éjsza­kákon át töprengeni. Utá­lom. az üres szócséplést. hogy a tojás tavaly olcsóbb volt egy fillérrel... Az igazga­tónk hadilábon áll a főnév­ragozással... A kalauz bólintott és te­nyerével a nyakát dörzsöl- gette. Vízre szegezett tekin­tettel mormogta: igen, igen, igen... Aztán szokása sze­rint a körmét kezdte rágni. — És ha majd az új he­lyemen valamit nem jól csi­nálok, megszidnak érte, ahogy illik, akkor majd tu­dom. jó helyen vagyok... Alfréd nyugtalanul figyel­te a kikötőben sürgő-forgó utasokat. Mintha csatára készülnének. — Aztán írd meg. hogyan mennek a dolgok — mondta az őszhajú. — Feltétlenül — válaszolt a fiatalember. —‘ Ha netán szükséged lesz egy barát tanácsára... Az öreg még dörmögölt valami alig érthetőt. Szemei idegesen futkároztak. ■ — Feltétlenül írók neked. Tekintetük találkozott. ' — Tudod — mondta Alf­réd. — Mindig sokat adtam a véleményedre. De a helv- zet valójában egészen más, mint gondolod. — Majd hoz­zátette: — Alapjában véve mindig szimpatikus voltál nekem... — Ugyan... ugyan.., , — Hidd el, igazán mon­dom. — Elhiszem. Persze, hogy elhiszem. — Hát akkor... Viszlát, papa. Alfréd lelépett a köves partra. Megfordult. Az öreg alakja élesen kirajzolódott a korai alkónyatban. Körös­körül füst volt. a levegőben benzinszag terjengett. — Viszlát! — hallotta az öreg hangját. Kovái Iván fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents