Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-05 / 30. szám
1972. február 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek és a kultúra viszonyát megítélő vélemények gyakran szélsőségesek. Sok a félreértés, esetenként a hozzá ném értés. A megyei pártbizottság nemrég aktívaülést hívott össze a termelőszövetkezetek és a közművelődés viszonyának megtárgyalására. A megyei összképet az itt elhangzott beszámoló alapján lapunk újévi számában ismertettük. A kérdést most egy konkrét példán, a karcagi Béke Tsz esetén vizsgáltuk meg. ' Néhány gabaíyodás A szövetkezetben gondot fordítónak a kulturális életre, s bár eredményeiket a tsz elnöke igen szerénynek tartja, a karcagi Béke a pozitív példák közé tartozik. A kulturális ügyeket az úgynevezett oktatási, kulturális és versenybizottság irányítja. A hét tagú testület nemcsak papíron létezik, mint a szövetkezetek több ségében. Kéthavonta ülést tartanak, évente kétszer beszámolnak a vezetőségnek, ők döntenek a kulturális alap felhasználásáról, irányítják — ki-ki meghatározott reszort szerint — az időszerű tennivalókat. Ez eddig tökéletesnek látszik. A bizottság hibáját már elnevezéséből kiolvashatjuk. Mert, hogy oktatási és kulturális, az rendben van. De miért keveredik ez az egészen más jellegű versenyfeladatokkal? Formálisnak tűnő kérdés, és ettől a ’ bizottság működhet nagyszerűen, hiszen minden tagjának profilírozott feladata van. Csupán azért jegyezzük meg, mert a szövetkezetek általában hajlamosak úgy kezelni a kulturális ügyeket, hogy más területekkel szétválaszt- hatatlanul összegabalyodjanak. Így aztán nagyon nehéz felmérni a valóságos képet. Hasonló a helyzet a népművelési ügyintézővel. O egy személyben — és nyilván elsősorban — személyzeti előadó, továbbá a KISZ- szervezet csúcstitkára. Ezt a három funkciót — talán — ügyesen össze lehet egyeztetni. Sajnos, az az általánosabb, hogy a népművelési ügyek intézését a tsz-ek még alárendeltebb feladatként fogják fel, már ahol egyáltalán van ilyen ügyintézés. Kulturális-e a kulturális alap? A kulturális élet kuszált- sága még világosabban szemléltethető a kulturális alap felosztásán. Ez a múlt évben 258 ezer forint volt. Igen jelentős összeg, még a 9228 holdon gazdálkodó, 590 dolgozó és 270 nyugdíjas, járadékos tagot számláló tsz nagyságához képest is. Az a tény, hogy a kulturális alapot a szociális alaptól elkülönítve tartják nyilván, már határozott rendszerező szándékra vall. Sokáig dívott és sokfele az a helytelen gyakorlat, hogy csak „szociális és kulturális” alapot ismertek, de ezen belül nem volt megszabott határ, s így előfordulhatott, hogy kulturális célokra egyetlen fillért sem használtak fel. Sajnos, a világosan megkülönböztetett kulturális alapból is viszonylag kevés jut voltaképpeni kulturális célokra. 51 ezret fordítottak külföldi utakra, kirándulásokra, 50 ezeret a szocialista brigádok és a munkaversenyben kitűntek jutalmazására, 40 ezret a különböző társadalmi ünnepségekre (esküvő, névadó, öregek napja stb.), 51 ezret a berekfürdői üdülő felszerelésére, 7 ezret pedig sportra. A tulajdonképpeni oktatási és kulturális célokra (ösztöndíj, előadói tiszteletdíj, színház és más szórakoztató rendezvény. könyvvásárlás, rádió-, tv-, sajtóelőfizetés) 38 ezer forint maradt, az eredeti kulturális alap egyhatoda. Mármost sok-e ez vagy kevés? A teljes kulturális alapból 314 forint jutott egy főre a Béke Tsz-ben. Ez több, mint kétszerese a megyei átlagnak. De ha csak a kulturális alapnak a szigorúbb értelemben vett kulturális célokra fordított hányadát tekintjük, egy tagra akkor is 48 forint esik, csaknem 20 forinttal több, mint a megyei középérték. De nem is az a kérdés, hogy sok vagy kevés az a 38 ezer forint. Hanem megint a keveredés. Nem kételkedem benne, hogy az egész kulturális alap hasznos célokra fordult. A merev anyagi kereteknek sem vagyok híve. A kirándulásoknak, a társadalmi ünnepeknek is volt nyilván számos kulturális vonatkozása. De miért nem választják le a kulturális alapról azt. ami világosan leválasztható? — Mi történik, mondjuk, ha nem hat brigád éri el a szocialista címet, hanem tizenkettő? Egy fillér sem marad kulturális felhasználásra?— Vagy a kirándulások, általában kulturális tevékenységnek is fölfoghatok. De például az egyik vezető konkrét, gyakorlati célú utazása az NSZK-ba. Ez vajon miért terheli a kulturális alapot, mikor nyilvánvalóan termelési költség? Képzettség és képzés A karcagi Béke Tsz köz- művelődési viszonyai egyébként az átlaghoz képest jók. Ami a tárgyi feltételeket illeti: Van kulturter- rem a tsz központjában, ennek egyik részét hamarosan leválasztják, itt lesz az ifjúsági klub. A tagság legnagyobb része a városban lakik, tehát a városi művelődési központot és nagyszerűen berendezett ifjúsági klubját látogathatják. (Ellenben a művelődési központot egy fillérrel sem támogatja a tsz!) A tanyaközpontokon, a bgreki és sebeséri üzemegységben és a bötonási iskolánál van művelődési célra alkalmas helyiség tv- vel. rádióval. Szerencsések a személyi feltételek is, különösen a felsőfokú szakképzettséget illetően. Tizennyolc egyetemet, főiskolát, felsőfokú technikumot végzett szakember dolgozik a tsz-ben. A szakmai műveltség gyarapítására minden évbén indítanak tanfolyamokat más és más szakágakban, a mezőtúri felsőfokú technikum oktatóinak vezetésével. Évről évre eredményesebb lesz a mezőgazdasági szakmunkástanulók szervezése is, jelenleg 13 növénytermesztő gépész és kilenec dísznövény-kertész tanulójuk van. Annál sajnálatosabb, hogy állattenyésztő szakra nem akadt jelentkező, s korábbi tanulóik is lemorzsolódtak. Kevésbé lehetnek elégedettek az általános műveltség helyzetével. Az 590 dolgozó tagnak mintegy 80 százaléka 40 éven aluli, de közülük 160-an nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Jelenleg 35-en járnak a dolgozók esti iskolájába. Tavaly hasonló számban iratkoztak be, de egyhar- mad részük abbahagyta a tanulást. Biztató jelek Hogy a karcagi Béke Tsz-tol a jövőben a kulturális élet fejlődését várhatjuk, arra biztos zálognak látszik az ideológiai és politikai nevelés iránti érdeklődés. Ebben a tanévben 11-en végzik a mar- xíizmus-leninizmus esti egyetemet illetve középiskolát, több, mint 250-en járnak a szövetkezetben folyó 11 párt- és két KISZ- Oktatási sorozatra, lemorzsolódásra szinte nincs is példa. A vezetők és magasabb képzettségűek részére tartott gazdaságpolitikai, államelméleti, mozgalomtörténeti sorozatok 14 részesek. a tagság általános politikai vitafórumának tekinthető téli tanfolyamok 6 részből állnak. A tanfolyamok vezetői valameny- nyien tsz-tagok, pártmegbízatásként, társadalmi munkában látják el ezt a feladatot. Az ideológiai és politikai nevelőmunka eredményeinek egyszerű a magyarázata: 99 tagú, erős pártszervezete van a szövetkezetnek. És még egy jel. ami kulturális fellendüléssel biztat: sok a fiatal. A három KISZ- alapszervezet összesen 30 tagot számlál. Hát ki mástól várhatjuk a korszerű szakmai műveltség, az ideológiai fel- készültség jelentőségének felismerését, a sokirányú tájékozódás és színvonalas szórakozás iránti igényt, ha nem a fiataloktól ? Szabó János Örökifjú iskola Mezőtúron 75 éves a Teleki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola A nőnevelés ügyének felkarolására a magyar kormányzat 75 évvel ezelőtt felsőbb leányiskolát alapított Mezőtúr városban, amely iskola a maga korában az ország egyik legmodernebb intézete volt. „ .. .nagyfontosságú eseménye volt a lefolyt évnek állami felsőbb leányiskolánk megnyitása, miáltal mindnyájunknak hő vágya ment teljesedésbe. Idehaza elhanyagolt leánynevelésünkre új korszak nyílik ez iskolával, melynek nemes hivatása lesz leánygyermekeink szellemi művelődését előmozdítani s ezáltal közvetve egész városunk míveltségét magasabb fokra emelni. Városunk műveltségének valódi alapját ezen iskolával vetettük meg s minél nagyobb mé’.vű lesz annak látogatottsága, annál mívsltebb lesz városunk lakossága” — írja a Mezőtúri Híradó 1898. március 5-i vezércikke. A Mezőtúron 1897. szeptember 27-én működését megkezdő állami felsőbb leányiskola a budapesti hasonló típusú után az első alföldi leánynevelő intézet volt. Csak a Felvidéken és Erdélyben működte^ már hasonló jellegű iskolák. Amikorra azonban mind a hat osztálya benépesült, már szervezési változtatásra szorult: a háztartási ismereteket megerősítették egy — az országban egyedülálló — „tanműhelyivel”: gyakorló konyhával és ebédlővel, továbbá megnövekedett a szabás—varrás órák száma. Mert: „Munkára kell nevelni a nőt, nemcsak azért, hogy életet biztosítsunk, hanem hogy életének tartalmat adjunk”. (Az 1913—14. évi évkönyből.) Zömmel kisiparosok, kiskereskedők, kisbirtokosok és köztisztviselők leányai tanultak az intézetben. A tanári testület tagjai a helybeli munkás-gimnáziumban is tanítottak, különböző rendezvényeken, körökben előadásokat tartottak. Az élet követelményeinek megfelelő proíilváltozás az iskola teanállásának 20. évében következett be: együtt indult a hétosztályos felső leányiskola, a leánygimnázium és a felső kereskedelmi iskola (lám, tradíciója van a köz- gazdasági szakemberképzésnek!), hogy ismét 10 év elteltével leánylíceummá alakuljon át. Az 1935-től leány- gimnáziumként működő intézmény 1962-ben kapta meg mai szerkezetét. Az évek múlásával a tanulók szociális megoszlása egyre erőteljesebben eltolódik a fizikai munkát végzők gyermekeinek javára: amíg 1944/45-ben 37 százalék, addig 1948/49-ben már 46.4 százalék, hogy az 1955 56-os 70 1 százalék után tartósan ezen arány körül ingadozzék. A jelen, 75. tanévben a tanulók 65 százaléka fizikai dolgozó gyermeke (gimnáziumban 52 százalék, szakközépiskolában 75 százalék). ☆ A legutolsó tíz év alatt hetven tanuló ért el kimagasló eredményeket tanulmányi versenyeken, pályázatokkal, vetélkedőkön, sportban. Az orosz nyelvtől a versmondásig, a könyvviteltől az anyanyelvi pályázatig valamennyi tantárgy egyre újabb nevekkel és kollektívákkal erősíti az intézmény hírnevét: a kétszeres országos aranyérmes irodalmi színpadával, a könyvviteli dolgozatokat író kollektíváival, a gépíró versenyek kollektíváival, stb. # És milyen a jelen? Az intézmény megújuló külsővel fogadja majd évfordulóját. Kémiai—biológiai előadója, fizikai előadója, írógépterme, öltözővel és zuhanyozóval felszerelt tornaterme, bitumenes kosár- és salakos kézilabdapályája, olaj- kályhafűfése. a lehetőségekhez képest jól felszerelt szertárai biztosítják az oktatás viszonylagos korszerűségét. A nevelőtestület munkaszeretete, emberi kapcsolatainak jó légköre, tagjainak önállósága és kezdeményezőkészsége a biztosítéka a tanulók jó munkafegyelmének és rendszereidének. ' a p, Nábikék tanyája, vagy öt kilométerre esik Szolnok központjától. A három testvér, az elsős Erika, a másodikos Kati és a harmadikos Laci busszal járnak be a Bajcsy- Zsilinszky úti iskolába. Tanítás után vígan kocognak haza a megállótól. Kígyók a konyhában — Melyik állatokat szereti leginkább a közönség? — Az örök sláger a majom. Ezeket a vidám, okos jószágokat nem lehet megunni. Sajnos, előfordul, hogy visszaélnek a bizalmukkal. Tegnap Is az egyik ke,dves vendég elvitte az egyik majmot a szomszédos büféhez, és mire észrevettem, leitatta cseresznyepálinkával. A majmok nagyon élvezik az alkoholt. Hogy kitől tanulhatták ezt a dzsungelben? — Van most új szerzemé- nye az Africanának? — Tessék befáradni, azonnal megmutatom. Az otthonosan berendezett lakókocsiban épp készül az ebéd, de a kedvünkért Be- rényi József felesége, Katalin asszony abbahagyja a hús panírozását. — Íme itt az új lakó. —- Kinyit egy üvegfalú ládikót, és máris a nyakában egy három méteres, karvastagságú, vészjóslóan sziszegő kígyó. A cirkusz nézőteréről szemlélve talán nem is hatna különösnek, de így a konyhai környezetben egészen megdöbbentő látvány. A kígyó rendkívül izgatottnak tűnik. Nyugtalanul forgatja fejét, fullánkja szinte érinti a fényképezőgép lencséjét. — Éhes — magyarázza Katalin asszony. — Havonta egyszer eszik. Holnap lesz az etetése. Kap egy nyulat, amit kamillateában fürdetünk meg, mielőtt feltálaljuk. — Nem gondoltak még arra hogy abbahagyják ezt a különös mesterséget? — Nem lehet abbahagyni — válaszol Berényi József. — Régi artista család a miénk. Heten voltunk testvérek, mind akrobata vagy idomár lett. Mostmár csak öten vagyunk. Egyik bátyámat oroszlán tépte szét, a másik trapézról zuhant le. De hogy pályát változtassak, erre sohasem gondoltam. Ha valami más foglalkozásra kényszerítenének, olyan lennék, mint ezek az állatok itt a ketrecben. S*. S. A szolnoki vasútállomás mögötti téren a tél kellős közepén egy darab trópus található. Bozontos sörényű berber oroszlán, cerkof, bunder és rézusz majmok, rikácsoló papagájok, üvöltő sakál ... Ez az Africana állatsereglet. — Édesapánktól maradt ránk az álláígyűjtemény — tájékoztat Berényi József, az Africana főnöke. — Híres idomár volt. Persze azóta állandóan cserélgetjük, gyarapítjuk a „társulatot”. Igyekszünk minél különlegesebb, Magyarországon ritkán látható állatokat bemutatni. Katalin asszony és a kígyó — Pithon. India a hazája. Most kaptuk egy kisebb brazil tigriskígyóval együtt. Sok artista ismerősünk, rokonunk él szerte a világon, az ő segítségükkel jutunk új állatokhoz. A karcagi Béke és a kultúra (Fotó: N. Zs.)
