Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-29 / 50. szám

1972. február 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sír-nevet alapon Kölcsönös útkeresés A megyei ipartelepítésről Szolnok megyébe a közel­múlt nagy ipartelepítési programjának megvalósítá­sakor sok új üzem települt, s az ilyen irányú munka még nem fejeződött be. Bár akadt megyej „telepes” is (a Hűtőgépgyár Jászboldog- házán), az új üzemek köz­pontja általában Budapes­ten van. Mi késztette ezeket a vál­lalatokat —* az Április 4. Gépgyárat például fennállá­sának százhetvenedik évé­ben először — arra, hogy a fővárostól távol fióküzeme­ket hozzanak létre? Milyen gondokkal küzdenek az új üzemek, hogyan találják meg számításaikat az ottani mun­kások? Ezekre a kérdésekre keresve választ néztünk szét néhány vállalatnál. Ambíció és szakképzettség Az új üzemekben általá­ban alacsonyabb a bérszín­vonal, mint a törzsgyárak­ban. Az Április 4 Gépgyár örményesi üzemében például átlagban 15 százalékkal ki­sebbbek a keresetek, mint a központban. Nem jószándék dolga ennek megszüntetése, hanem ambíció és szakkép­zettség kérdése. S minden­képpen a jövő feladata. Most még az új munkástö­megekre az a jellemző, hogy nagy ambícióval láttak ugyan megyeszerte munkához, de a rutin hiánya érezteti náluk hatását. Márpedig egyenlő bért csak egyenlő teljesít­ményért lehet adni. Sok estben tapasztalható az ig — például az Alumí- riiumgyár tiszafüredi .telepén — hogy nehéz beilleszked­niük a gyári fegyelembe, hi­szen többségük még nem dolgozott iparban. Közülük néhányan nem érzik súlyát annak, ha egy-két napig en­gedély nélkül otthon marad­nak. Nem is gondolnak ar­ra, hogy hátrányt szenved­nek emiatt. S arra sem, hogy a gyár tervének kidolgozá­sakor valamennyiök munka­idejére számítottak. A rutin megszerzése, a gyári fegyelem és intenzitás megszokása csak akarat és idő kérdése. S ha ezek meg­vannak, lehet követelni az egyenlő munkáért egyenlő bért. Persze, még akkor sem biztos, hogy teljes joggal, hiszen a vidéki munkások­nak nemcsak pesti tükörké­peik teljesítményét kell fi­gyelembe venniök, hanem a törzsgárdának nyújtott elő­nyöket is méltányolniok. A keresetek különbségét azonban ez kevésbé befolyá­solja. Sokkal inkább a szak­értelem hiánya vagy hi­ányos volta. Ez az alapvető gond. amivel számolni kel­lett már az ipartelepítésnél, ez befolyásolja hosszú táv­latokra nemcsak a bérszín­vonalat, hanem a fejlődés irányát is. Egyenlőség, kérdőjelekkel Joggal vetődik fel a kér­dés: lehet-e majd bérszínvo­nal, szakképzettség és egyéb vonatkozásban egyenlőségi jelet tenni a törzsgyárak és vidéki telepeik közé? Általában nem várható ilyen állapot beköszönte, — néhány vállalatnál azonban igen. Milyen tényezők domi­nálnak ebben a témában? Mindenekelőtt az üzemek rendeltetése. Az Április 4 Gépgyár örményesi gyáregy­ségét például olyan meg­fontolással telepítették a régi gépállomási magra, hogy — főleg lakatos szakmában — sok betanított munkást tudnak foglalkoztatni. Minél kevesebb gyártmány típus, minél nagyobb széria, — ez volt a valóraváltott cél. En­nek köszönhető, hogy kü­lönösebb zökkenő nélkül ter­mel az üzem. A kvalifikál­tabb munka — az erőművi berendezések gyártása — Pesten maradt. Ahhoz szük­séges nagyértékű beruházás, jól képzett szakgárda ott állt rendelkezésre. Ésszerűt­len lett volna azok vidékre telepítése. De ez a tény — legalábbis részben — évtize­dekre konzerválja a vállalat két gyára közötti különbsé­get. A lakatosipari kiindulópont sem jelent azonban mindig meghatározó irányt egy-egy üzem életében. A SZIM kar­cagi gyáregysége is lakatos­ipari kooperáció útján ke­rült kapcsolatba a törzsgyár­ral. Egyesülésük után még­is a forgácsoló kapacitás fej­lesztése, s azzal párhuzamo­san a szerszámgépalkatrész­gyártást helyezték előtérbe. Rátértek a forgácsoló szak­munkások tömeges képzésé­re, s közben az alkatrészek készítése, gyártása mellett egyszerűbb, de teljes rész­egységek gyártását tűzték célul. Most már több rész­egység összeszerelve hagyja el a gyáregységet. Kritikus napokat éltek át, de most már belejöttek a munkába. A kezdeti kísérleti lépé­sek, majd a vasúti fékalkat­részgyártásba való bekap­csolódás után az idén új fejlődési fokra szeretnének eljutni: megkezdeni a TSK szupport köszörű gyártását. Konstrukció szempontból kész a gyártmány. Most már az anyagbeszerzés és a fel- szerszámozás van napiren­den. Ebből a gyártmányból több százat karnak már az idén piacra dobni. „Ha ezen a küszöbön túllépünk, még nagyobb feladatra vállalko­zunk” — mondotta a SZIM gyáregység főmérnöke. Valahogy így. fokról fok­ra haladva, a műszaki szín­vonalat állandóan emelve, egyre korszerűbb gyártmá­nyokat kibocsájtva lehet csak a pesfiek egyenrangú partnereivé válni. A törzsgyárak segítsége A gyáregységek fejleszté­séhez a törzsgyárak nagy se­gítséget nyújtanak. Egymás- rautálásuk záloga egymásra utaltságuk. Az Április 4 Gépgyár például alapos re­konstrukcióra szorul. A fel­újítást a termelés visszaesé­se nélkül akarják. Ehhez vi­szont okvetlenül szükséges örményesi gyáregységük fej­lesztése. Mintegy 30 milliós beruházással (a beruházási piac alakulásától függően) 1975-ig a gyáregység terme­lését megkétszerezik. A SZIM karcagi gyáregy­sége 55 millió forint érté­kű beruházással gazdagodik. Lényegében kész 3 szociális épület, az úi üzemcsarnok úgyszintén. Néhány éve. a SZlM-mel való egyesülés előtt a régi munkásállomány foglalkoztatása is gondot pkozott, nemhogy újak fel­vétele. Az új beruházások, az új feladatok miatt ez mar nem gond. 1973 után, ami­korra a második beruházási , ütemet tervezik, különösen nem lesz gond. Bánnerre megyünk a me­gyében. az új gyáregységek erőteljes fejlődését tapasztal­juk. S nemcsak épületekben, hanem gépparkjukat tekint­ve is szépen gyarapodnak. A törzsgyárak ugyanis jól tud­ják, hogy a vidéki iparfej­lesztés sír-nevet alapon megy, vagyis az új üzemek fejlődésének üteme számot­tevően érezteti hatását a törzsgyárak gazdasági ered­ményeiben is. Segédmunka vagy szakképzés? Az előbbi megállapításhoz tartozik, hogy az újonnan munkába lépőket —• az Alu- mjniumgyár tiszafüredi tele­péről például több mint száz embert — huzamosabb időre átképzésre a törzsgyárba ve­zényelték. Ott aztán minden­féle munkával megbízták őket. Hazatérve sokan pa­naszkodtak amiatt, hogy pesti gyakorlatuk nem vág össze itthoni munkakörük­kel. „Velünk pótolták Pesten a hiányzó munkaerőt” — mérgelődtek sokan, s értel­metlennek találták gyakor­lási idejüket. Pedig nincs igazuk. Az egyéni és gyári érdek egy­aránt az említett módszert kívánta. — Ezt a gyáregy­séget jórészt saját fejlesztési alapunkból építettük — mondják aZ Alumínium­gyár központjában —, közö­sen kell kiizzadnunk az árát. Ez pedig azt jelenti, hogy mindannyiunknak azt a munkát kell elvégeznünk, ami éppen adódik. Másrészt — és ez az elsődleges — aki eddig csak háztartásban dol­gozott, azt nem lehet azon­nal futószalag mellé ültetni, annak egy ideig egyéb be­osztásban kell szokni a gyá­ri életet, mert különben az első műszak végén hazauta­zik. A panaszosok hihagyják a számításból azt is, hogy va­lóban könnyebben boldogul­nának, ha részmunkájukat gyakorolták volna egy évig Pesten. Igenám, de elfeled­keznek arról, hogy a gyárt­mányösszetétel nem örökre adott egy-egy célgép hasz­nálata sem örökéletű. Sok­oldalú gyakorlattal köny- nyebb az átállás másik mun­kafázisra. A jövő új üzem­részek ^U'tését "követeli, azo­kat pedig minél szélesebb lá­tókörű, minél nagyobb gya­korlatú emberekkel kell be­népesíteni. Az Április 4 Gépgyár ör­ményesi üzemének vezetői helyesen ismerték ezt fel. Ezért rábeszélik a frissen szabadult szakembereket ar­ra, hogy — mint hajdan a céhlegények — kerekedjenek fel, menjenek egy kicsit vi­lágot látni, s aztán — ta­pasztalatokkal gazdagodva — térjenek vissza. Tavaly szabadult szakmunkásaink jórésze ezért dolgozik a törzsgyárban. Mindenütt jó, de • • • Az új gyáregységek tele­pítése igen heterogén új munkástömeg létrejöttét je­lenti. aminek helyzete a tra­díciókat, a szakmai képzett­séget és általános műveltsé­get, munkásmozgalmi múl­tat, egyéb tényezőket tekint­ve merőben különbözik a törzsgyárakétól. Az örménye­si gyártelepen például a szociális létesítmények még a régi gépállomási viszonyo­kat tükrözik, nem felelnek meg egy modern üzem köve­telményeinek. Az Alumíni­umgyár tiszafüredi üzemé­ben gond volt a szakszerve­zetek szerepének elismerte­tése a munkások között. Az új munkások iskolai végzett­sége is alacsony. Ezért volna szükséges, hogy a törzsgyárak ne csak az új üzemcsarnokokra, a korszerű gépekre fordítsa­nak több gondot vidéken, hanem az ottani emberekkel is többet törődjenek. Csu­pán látszólag méltánytalan, például ha szociális és kul­turális keretükből az első időkben a rájuk eső résznél többet juttatnak telepeiknek. Nagy lemaradást kell pótol- niok... Annvi bizonyos: nem ér­demtelen az ilven iuttalás, hiszen a szóbanforgó embe­rek/otthon jutottak munká­hoz, nem kell távoli tálak­ra ..ingázniuk”, s ezért meg is becsülik munkahelvüVet. A közmondás ilven vonatko­zásban is áll- mindenütt jó, de legjobb otthon. Simon Béla Tudományos diákkörök országos konierenciája Húsz esztendővel ezelőtt alakult a diákköri mozga­lom: A KISZ Központi Bi­zottsága, a Művelődésügyi Minisztérium, — valamint a felsőoktatási intézményeket irányító minisztériumok már­cius közepe és május eleje kö­zött rendezik meg a tudo­mányos diákkörök X. orszá­gos konferenciáját. A jubi­leumi konferencia megnyi­tásának színhelye a gödöllői Agrártudományi Egyetem lesz. Ezt követően a konfe­rencia nyolc szekcióban foly­tatja munkáját az ország kü­lönböző felsőoktatási intéz­ményeiben. A szekció-ülése­ken mintegy 1800 diákkuta­tó ismerteti csaknem ezer dolgozatát a legkülönbözőbb tudományágak területéről. A karcagi Béke Tsz berekfürdői primőrtelcpén nagytel­jesítményű szivattyúk juttatják a vizet a melegházakba Pártalapszervezeteh a túrke vei Vörös Csillag Tsz-ben Mammutgazdaság a túrkevei Vörös Csillag Tsz, föld­területe tizenegy és félezer hold. Közös vagyona több mint százmillió forint. Bruttó jövedelme tavaly 26.2 mil­lió forint volt, csaknem kétmillióval több az előző évi­nél. A tagok egyéni jövedel me is emelkedett, egy tíz órás munkanapra számítva 111 forint. A gazdaságban évek óta nagy gondot fordítana^ a fejlesztésre, állóalap­jaik növekedtek, s megfelelő biztonsági tartalékot képez­tek. A gazdasági- és szakvezetők hozzáértéssel irányít­ják a szövetkezetét. Ám a jó eredmények elérésében je­lentős szerepet vállaltak a szövetkezeti tagok és a gaz­daság pártszervezetei is. Üzemegységek szerint Á gazdaság pártalapszer­vezetei a három üzemegység­ben jöttek létre. Munkáju­kat az üzemi párt vb, illet­ve a huszonöttagú pártbi­zottság irányítja. A párttag­ság létszáma meghaladja a kétszázat. A gazdaságnak sok nyugdíjasa van. A párt­tagok 20 százaléka is az. Ta­valy tíz új párttagot vettek fel az alapszervezetekben. Az ötszázhetven dolgozó tag­hoz viszonyítva ez nem sok. A KISZ szervezet is többet tehetne a fiatalok pártta­gokká neveléséért. 1971-ben mindössze egy kiszistát vet­tek fel a szövetség ajánlá-. savai. Az üzemegységek közül az I. számú a legjelentősebb. A legnagyobb termelési ér­téket ebben állítják elő. Ott dolgozik a szövetkezeti tag­ság fele, s csaknem száz kommunista tömörül . párt- alapszervezetben. Az üzem­egység fő profilja a búza-, kukorica-, lucernatermelés, a marhahizlalás és a tehe­nészet. A II-es üzemegységben vannak a tsz legjobb földjei. Ott termelik az ipari növé­nyeket, a cukorrépát, mákot és a kendert. Az évi 5.5—6 ezer hízottsertést kibocsájtó szakosított telep 95 százalé­kos készültségi fokon áll, zöme már üzemel. A kom­munisták egynegyede ebben az üzemegységben van. A III-as üzemegység fő­ként szikes területű. De ön­tözni, rizst termelni és ker­tészkedni csak itt lehet. Sok a legelő, ezért a juhá­szat. fontos üzemág. Az in­tenzív fejlesztés révén két évenként háromszor elletnek, fő cél az exportképes tejes­és pecseuyebárány előállítá­sa. A pártalapszervezetben több mint ötven kommunis­ta tevékenykedik. Az diaszervezetek hatásköre A Vörös Csillag üzemegy­ségei nem önelszámoló egy­ségek, ezért önálló gazda­sági tervük sincs. Kampány­terveket kapnak, melyekben meghatározzák feladataikat. A pártalapszervezetek ezek­nek megfelelően alakítják ki gazdaságpolitikai tenniva­lóikat. Az alapszervezeteket öt-öt tagú pártvezetőség irányítja, éves, illetve féléves terv sze­rint. Az alapszervezetek ta­valy 9—9 párttaggyűlést s és két összevont taggyűlést tar­tottak. Négyszer a párt bel­ső helyzetéhez kapcsolódó témákat tárgyaltak, a többin termelési, gazdaságpolitikai kérdéseket. A taggyűlések főként a gazdasági bérezé­si témák tárgyalásánál aktí­vak, az elvi-, politikai kér­désekben már kevésbé. A jobb előkészítéssel bizo­nyára lehetne ezen változ­tatni. Az évek során kialakult a pártalapszervezetek hatás­köre. Rendszeresen beszá­moltatják az üzemegység-és brigádvezetőket egy-egy idő­szak gazdasági feladatairól. A kommunista szakvezetők jelentenek a taggyűlésnek. A pártvezetőségeknek véle­ményezési, javaslattételi jo­guk van a jutalmazásoknál, kitüntetéseknél, üdülésre küldésnél, az előléptetési, le­váltás! és fegyelmi ügyek­ben. Jogkörükkel megfelelő­en élnek. Pozitív vonás, hogy évenként — valamennyi szinten — értékelik a gaz­daságvezetők munkáját, em­beri magatartását, nyesege­tik a vadhajtásokat. Helyes módszer az is, hogy a javaslattétel előtt kikérik a pártonkívüli tsz-tagok vé­leményét is. Az egyik trak­toros brigádvezető kinevezé­se előtt például három sze­mély jött javaslatba. Ket­tőnek a brigádtagok is meg­mondták: te iszol, te meg nem tanulsz. Ezért nem ja­vasolunk. Az egyetértéssel kinevezett brigádvezető vi­szont technikumba jár, s él­vezi az emberek bizalmát. A jutalmazásokra tavaly több mint 50 ezer forintot fordítottak. A három tehe­nészeti szocialista brigád­nak a közgyűlés is odaítélte a megtisztelő címet, s hoz­zá a személyenkénti 500— 500 forint jutalmat. Ugyan­is tehenenként 500 liter tej-' jel többet fejtek a tervezett­nél. A jó munka anyagj és erkölcsi elismerése tehát sze­rencsésen párosul a tsz-ben; S ezt a pártszervezetek is szorgalmazzák. A közösség érdekében Az alapszervezetekben jól érvényesül a kollektív ve­zetés. A titkárokkal ha­vonta, a reszortfelelősökkel félévenként tanácskozik a pártbizottság titkára. E meg­beszéléseken segítséget ad a munkához, az informálódás kölcsönös. A reszortfelelo- sök önállóbbak is lehetné­nek, többet kellene kezde­ményezniük. Ez áll a párt­bizalmiak egy részére is. A tsz-ben 29 pártcsoport van. A bizalmiam tájékoztatása rendszeres. A nyugdíjasok külön pártcsoportokba tömö­rülnek. A gépesítési, állat- tenyésztési pártcsoportok aktívabbak, a növényterme­lésiek kevésbé. Az ott dol­gozókat a széttagoltság miatt nehéz összefogni. De nem­csak ezen múlik... A pártoktatásban — hét csoportban — százötvenhár- man tanulnak. Többen esti egyetemre, szakosítóra jár­nak. A- pártbizottság az el­méleti, politikai képzést is fel akarja használni a na­gyobb aktivitás érdekében. A Vörös Csillag Tsz párt- alapszervezeteiben az utób­bi években javult a gazda­ságszervező, irányító munka; A kommunisták és párton- kívüliek tájékoztatása. A gaz­daság növekedése azonban nagyobb erőfeszítéseket kö­vetel a pártszervezetektől is. — m. L — ! Ritka látvány. A karcagi Lenin Tsz traktorát mielőtt a kövesútra hajt, megtisztítják a sártól

Next

/
Thumbnails
Contents