Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-25 / 47. szám
*1 sekkel egyidőben a tanács erejénez mérten gondoskodott a közművesítésről is. A városi tanács 1962-ben jóváhagyott általános rendezési terve alapján 1 boától a belterületen uj utca- nyitasokkal segítette a családi- és társasnázaic építését. 1964-ben átvágták a Lenin út páros, a Mártírok út paratlan számú házainak telkét, a Feiszabadulas es a Május 1. út között, amelyeket már azóta be is építettek kétszintes családi társasházakkal. Az új utcával párhuzamosan 1968-ban megkezdték az Ifjúsági út kialakítását. A varos első háromszintes, 24 lakásos bérháza a Petőfi úton épült 1961-ben. Ezt követte vele párhuzamosan a másik, tőlük északra a harmadik, majd 1969-ben beköltöztek a lakók az új városközpont első három tömbjének negyedik bérházába, mely már a korszerű lakás minden feltételével rendelkezik. A városban a finommechanikai vállalat dolgozói számára bérház épült 48 lakással. Jelenleg a lakások száma 7554, 1959-cel több az 1954. évinél. A növekedés azért nem magasabb, mert időközben sok elavult és lebontott családi házat kellett „leírni”. Jelentős szerep jutott a családi házak építésében a takarékpénztáraknak. A bankok államosítása után az OTP 1953. november 4-én nyitotta meg városi fiókját. Ebben az évben mintegy 5—600 ezer forintnyi volt a takarékbetét. 1971-ben 138 millió forintra nőtt a betétállomány és — 150 millió forint kölcsönt kapott a város lakossága. Rá ez Sándorral, a városi tanács elnökével sétáltunk az új házak között. Találomra csengettünk be a Táncsics Mihály úton az egyik nemrég beköltözött családhoz. A kérdésre, hogy hogy érzik magukat, a fiatalasszony szinte lelkendezve válaszolt. — Tanyáról költöztünk ide. Ügy érzem, mintha egy más •planétára kerültem volna. Gáz, villany, itt a piac alig néhány lépésnyire. Ugyan mit kívánhatnék még? — Valóban semmit nem kíván? — Talán néhány fát. bokrot, virágot a környékre. A tanyán saját kertemben termett a virág. Ha lemegyek az utcára, kissé lehangoló, hogy alig látok zöldet magam körül. A lakásban egyébként rend és ragyogás. A fürdőkádban pedánsan sorakoznak a tisztára subickolt cipők. A fiatalasszony restellkedve magyarázza: — A férjem a gyárban fürdik, a kicsinek még nagy a kád, magam miatt pedig nem pocsékolom a gázt. Majd ha a gyerek nagyobb lesz, használni fogjuk. .. Minden bizonnyal rövidesen élni fognak az új adta lehetőséggel azok is. akiknek mér szokatlan az új életforma. a városi légkör és a korszerű lakás. Ötször annyi orvos sem elég Sugárút — és sáros mellékutca A városban a közműhálózat kiépítése a legutóbbi évekig elmaradt a "'árosiasodás igényétől. 1960 után kiiktatták a Norton kutakat, újakat fúrtak, megépítették az 50 köbméteres víztárolót, kiszélesítették a vízvezetéki csőhálózatot, növelték a közkifolyók számát. Egy új, percenként 600 liter hozamú kutat, két-háromszáz köbméteres földszinti tározót épír tettek. A Kossuth, a Felszabadulás és' a Táncsics Mihály út egy-egy szakaszán az elavult vízvezetéket újakkal cserélték ki, majd 1971-ben elkészült a II. számú vízmű 2 tározója. Mindezek eredményeként jelentős változás történt a vízszolgáltatásban. Az utóbbi évek fejlődését mutatja, hogy még 1960-ban a vízhálózatba bekapcsolt lakások száma 162 volt. 1970-ben már 2115. Bár majdnem 50%-uk csak udvari kifolyóval rendelkezik, mégis jelentős eredmény ez. Az összes vízvezetéki csőhálózat hossza 43 kilométer. Sajnálatos azonban, hogy a vízellátás még így sem teljesen megoldott, különösen nem a nyári időszakban. A város belterületi útjainak hossza 94 kilométer. Külterületen 108 kilométernyi halad. A városon fut keresztül a 4-es számú országos főközlekedési útvonal 12,7 kilométer hosszúságban, melynek korszerűsítését a KPM 1971-ben megkezdte. A kiépítés után a belterületi szakaszon 14 méter széles aszfalt út hialad majd. Az elmúlt öt évben a városi tanács utak, hidak építésére. felújítására; korban- tartására közel 8,5 millió forintot költött. A város közútjainak helyzete így sem kedvező, mert mindössze 23,9 százalékuk van szilárd burkolattal ellátva, ami az országos és megyei átlag alatt van. Szilárd burkolatú járda 1960-tól 28 kilométer épült. A belterületi járdák hossza 210 kilométer. Az út- és járdaviszonyokhoz hasonlóan a csatornázás is a súlyos gondok közé tartozik. A csatornázás 1960 után indult meg említésre méltó ütemben. 1964-ben kezdődött a központi szennyvízcsatorna hálózat, valamint a tisztító- telep kiépítése 15 millió forintos költséggel. Ugyancsak megépült a szajoli belvízöb- lözeti csatorna, melynek kivitelezése 7,5 millió forintba került. A 4-es sz. főútvonal építésével tovább folyik a csatornahálózat kiépítése. • A város lakóinak régi vágya teljesült, amikor jelentős társadalmi összefogással — mintegy 4.5 millió forintos költséggel — megépült a városi strandfürdő, — amely évente 100 ezer látogatót vonz. A városban üzemel egy tisztasági fürdő, amelynek szolgáltatásait évente mintegy harmincezren veszik igénybe. Ami az egészségügyi ellátást illeti: ma már csak elképedve gondolunk arra az időre, amikor a város betegeit összesen négy orvos látta el. Még 1952-ben is mindössze hét orvosa volt Török- szentmiklósnak. Ma huszonkét orvos végez gyógyító tevékenységet. Az üzemorvosi ellátás is jelentős egészség- ügyi feladat volt. 1969 óta három nagyüzem négy telephelyén naponta van üzemi rendelés. A kisebb és nagyobb apróságok második otthonának gondját is vállalta a város. 1948-ban létesült az első bölcsőde 20 férőhellyel, ami ugyan 1952-re 35-re emelkedett, ám, már akkor is szűknek bizonyult. Jelenleg 110 engedélyezett férőhelyen — 138 gyermeket gondoznak. A városiasodás egyik követelménye a szolgáltatások biztosítása is. Jelentős fejlődés ellenére a szolgáltatás elmaradt a lakosság igénye mögött. Jelenleg három minisztériumi, két tanácsi vállalat. kilenc szövetkezet, valamint 230 kisioaros és működési engedéllyel ellátott szakember végez szolgáltatásokat. Termelőszövetkezeti város Az 1948—49-ben megindult mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalomban 1953 után visszaesés . következett be. A város 31 ezer kh földterületéből ekkor még a szocialista szektorhoz 27 százalék tartozott. A szövetkezetek létszáma mindössze hatszáz fő volt. 1955-ben újra előtérbe került a szövetkezeti mozgalom fejlesztése. Eredményeként 1956-ra már 17 termelőszövetkezet működött a városban, melyek további fejlődését viszont az ellenforradalom vetette vissza egy időre. A 17 termelőszövetkezetből 13 feloszlott és sokan kiléptek a másik 4 szövetkezetből is. 1958-ban újra napirendre került a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, ám a megoldás sikerét akadályozták a különböző téves nézetek — elsősorban az átszervezés ütemének megítéléséről folyt a vita. Az MSZMP Központi Bizottsága megvizsgálta a szocialista átszervezés meggyorsításának lehetőségét és határozatban rögzítette a tennivalókat. A határozat leszögezte, hogy a szervezés során mindenképpen be kell tartani a lenini normákat. Ilyen előzmények után a jól előkészített szervezés, a megérett politikai és gazdasági feltételek eredményeként 1959 első hónapjaiban egymás után alakul- tafc újjá a szövetkezetek. Elsők között a Bercsényi, az Aranykalász és az Üj Barázda. A termelőszövetkezetek területe két év alatt hétszeresére, a tagok száma nyolcszorosára emelkedett. A város elnyerte a termelőszövetkezeti város címet. Az átszervezés sikerének fő tényezője az MSZMP helyes politikája volt. Az átszervezés időszakában a géppark jelentős része a gépállomás birtokában volt. A mezőgazdasági nagyüzemek megteremtették saját gépparkjukat, így a gépállomás befejezte történelmi hivatását. Az utóbbi évek egyik legdöntőbb eredménye a mező- gazdaságban a tudatos talajerőgazdálkodás fontosságának felismerése volt. A műtrágyázás általánossá vált és jelentősen emelkedett a fel- használás. Ennek is köszönhető az, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére is jelentős eredményeket érhettek el «a növénytermesztésben. Mert viszontagságokban nem volt hiány. 1968- ban az évszázad legaszályosabb esztendejét kellett elszenvedni. 1970-ben súlyos ár- és belvíz pusztított a város szövetkezeti gazdaságaiban. Mindennek ellenére a város mezőgazdasági üzeA gyermekhad honfoglalása A közoktatás és a népművelés tevékenységében a döntő fordulatot a proletár diktatúra győzelme jelentette. Az iskolák államosításával elhárultak a legfőbb akadályok, a nyolc osztály elvégzésének általánossá tételét illetően. A városban 1955 elején három osztott, két részben osztott és nyolc kis létszámú iskola működött, 59 osztályteremmel, 126 nevelővel. A tanulók száma 3328 volt, egy osztályteremben 56, egy nevelőre 26 tanuló jutott. A további előrehaladás egyik akadályát jelentette a külterületi iskolákban való elmaradottabb oktatás; megszüntetésének útja a körzetesítés volt. A megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy Törökszent- miklóson már az első ütemben — az 1964—65-ös tanévben — meg kell kezdeni a körzetesítést. Így 1964-ben 246 gyermek járt már autóbusszal a tanyákról a Rózsa Ferenc téti általános iskolába. 1963-ban elkészült a Rózsa Ferenc téri iskola bővítésének, valamnit az általános iskolai diákotthon építésének tervdokumentációja. Az építés 1964 tavaszán kezdődött és a következő évben már boldogan vették birtokukba új otthonukat a tanulók és nevelők. A tanyai kollégiumnak mintegy félszáz lakója van, közülük 24 alsó tagozatos. 1953-ban elkészült a gimnázium mai épülete, a tanulók létszáma ekkor 250 volt. 1951-ben a leány, majd 52-ben a fiú-kollégium is megépült. A nyolc tantermesnek tervezett iskolaépületben 14—16 osztály tanul mintegy félezres létszámmal. A város másik középiskolája a Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskola. Az oktatás 1949-ben kezdődött — az iskola akkor mezőgazdasági gimnáziumként funkcionált — 1950-ben alakult át mezőgazdasági technikummá. A tanulók közül 80—100 nyert diákotthoni elhelyezést. Jelentős társadalmi igényt elégít ki a 604-es szakmunkástanuló intézet. 1971—72-es tanévben hat osztály indult 179 tanulóval. Az elmúlt öt évben városunk ipari és mezőgazdasági üzemei mintegy 800 ifjú szakmunkást képez- tek ki. Az óvodába felvett gyermekek száma 1971-ben 546 volt, sajnálatos, hogy még így is minden ötödik gyermek kimaradt a jelentkezők közüL Könyvet a tanyákra Törökszentmiklóson egy műveluődési ház, hat művelődési terem működik. Szakköreivel, ismeretterjesztő tanfolyamaival nagyban hozzájárul a népművelési feladatok megoldásához. Az épület ugyan már nem méltó a városhoz, de az .új művelődési központ felépítéséig még elláthatja a legfontosabb közművelődési tennivalókat. A népkönyvtár 1952 februárjától működik. Kezdetben egy napilap és még néhány folyóirat állt az olvasók rendelkezésére. 1953. június 14-től mint járási-városj könyvtár, hálózati feladatokat is ellátott. 1954-ben kezdődött a tanyavilág ellátása olvasnivalóval. Öballa, Űjballa, Alatka, Surján, Sűrű-dűlő, Kucori-dűlő lakóihoz jutottak el a fiók- könyvtár könyvei. A városi könyvtár jelenleg 12 fiókkönyvtárral rendelkezik és könyvállománya mintegy 50 ezer példány.. 1971-ben 5140 beiratkozott olvasót tartottak nyilván, a látogatók száma 41350 és egy évben 117 000 kötetet kölcsönztek ki számukra. A könyvtár egyébként már kinőtte a jelenlegi helyét. Jelentős könyvállománnyal rendelkeznek az iskolai könyvtárak is , Törökszentmiklóson három filmszínház működik, befogadóképességük 800 fő. Az egy előadásra jutó látogatók száma 100, ami a megye más városaihoz viszonyítva alacsonynak mondható. Ezen az állapoton változtat majd a Dózsa Filmszínház korszerűsítésé, hiszen a lakosság az elmúlt év óta korszerűbb körülmények között vehet részt az előadásokon. Nem lenne teljes a város kulturális portréja, ha nem szólnánk arról az intézményről, amelyet jelenleg szerényen helytörténeti gyűjteménynek neveznek, s amelyik lassan múzeumi szinten tevékenykedik. Butyka Béla nyugdíjas tanár dicséretes buzgalommal és nagy szakértelemmel gyűjti, rendezi Törökszentmiklós 1000 éves múltjának tárgyi emlékeit. Aki a város történelméről kíván informálódni, mindig szívesen látott vendége a múzeumnak. Ami pedig az öszegyűjtött anyagot illeti, reméljük, hamarosan megéri a nagyobb nyilvánosság elismerésiét is. Város-e hát Törökszentmiklós? Van, aki úgy érzi, új plánétára került, amikor oda költözött. Van, aki azonban a városi életformát még hiányolja. Törökszentmiklós kamasz éveit éli. A serdülőkori fejlődés minden aránytalanságával együtt. A valóban városi szintű városközponttól pár utcányira nádtetős, vert sárból épült házak húzódnak, a duplaszéles sugárútba poros, sáros utcácskák torkolódnak. A két évtized azonban így is évszázadokat ért. A miklósiak városszeretete biztos garanciája a további fejlődésnek, (x) 1970-ben kezdtek hozzá a város 2-es számú vízmüvének építéséhez. mei a népgazdaság szilárd bázisai. És ezalatt érteni kell az állami gazdaságot is, hiszen — főleg húsellátásban — jelentősen hozzájárul az igények kielégítéséhez.
