Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-25 / 47. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. február 25. Kétszáz esztendős családi múzeum Ritka dolog, hogy egy muzeális értékű családi műgyűjtemény apáról fiúra szállva, kétszáz éven át sértetlenül fennmaradjon, sőt a lesz4rmazottak anyagiszellemi hagyatékaként tovább gazdagodjék. A Magyar Nemzeti Múzeum által védettnek nyilvánított • és magán gondozásban lévő műkincsjegyzékében is csak egyetlen ilyen szerepel, a dömösi „villanr. úzeum”. A Duna-kanyart koszorúzó hegyek lábánál' búvik meg ez a történelmi atmoszférát árasztó családi fészek. Lakója és tulajdonosa Pas- tinszky Miklós tanár, a környék avatott ismerője és lelkes kutatója, aki a familiáris hagyományok > jegyében az archeológus, a történész hivatást vallhatja magáénak. A Pastinszky-ház családi relikviáinak legértékesebb együttese a tízezer kötetes könyvtár, amely nemzedékről nemzedékre öröklődött és gazdagodott, k amely számos páratlan értékű kötetet foglal magába. Nem kevésbé gazdag és értékes a családi képtár, a környék történelmi múltját idéző numizmatikai gyűjtemény, az ősi fegyvertár, az egykori római település, a honfoglalás emlékeit őrző tárgyi leletek sora. A Duna-kanyar „polihisztora” — szűkebb baráti körben így nevezik a ház tudós lakóját — nemcsak a becses családi gyűjteményt örökölte vér szerinti elődeitől, hanem kutató, gyűjtő szenvedélyét is. Legtávolabbi őse, Bozóky Mihály, mint orvos, iskolamester és kántor az 1770-es években telepedett meg Döir.ösön. E tudós férfiú Wieland és La Fontaine műveit fordította és publikálta, s a családi gyűjtemény alapjait is ő vetette meg. A későbbi leszármazott, dr. Pastinszky János, mint jogállam és bölcsész tudor pedig tovább gyarapította a család anyagi, szellemi javait. Utazásai során bejárta a fél világot, nyelveket tanult, török— magyar szótárt szerkesztett és jelentetett meg. A kései unoka Pastinszky Miklós pedig a hagyomá- • nyokhoz híven fáradhatatlanul kutatja, gyűjti a környék szellemi, tárgyi emlékeit, s azt szeretné, ha a páratlan értéket képviselő családi gyűjtemény egykor mint helytörténeti múzeum Komárom megye kulturális javait gazdagítaná. Luxnsk én jelem a nomád táborokban Az utazási irodákkal egy- időben a nyaralási cikkek egyik legfőbb magyar exportőre, a HUNGAROCOOP vállalat is az új idényre készülődik. A napokban nyílt meg Bukarestben az „évadnyitó” kiállítás elsősorban a szakemberek számára. A HUNGAROCOOP négy éve szállít kemping-felszereléseket Romániába, az elmúlt évben több mint 150 ezer rubel értékben. Az idén a román cégek 210 ezer rubel értékben akarnak vásárolni a szabadidő e fontos kellékeiből. A románia1 kiállítást Bejrutban. Poznanban, Sza- lonikiben és Bagdadban követik tavaszi bemutatók. A HUNGAROCOOP tavaszi kiállításain első ízben mutatja be legújabb modelljeit. amelyek a kempingek nomád életébe néha luxuslakások kényelmét varázsolják. Regényhősök — harminc év után A festői szépségű Elba völgyét és a (örülölelő hegveket is elborította a jég és a hő. Képünkön: a Bástya szikla és az alatta elterülő völgy. " (ADN—ZB foto — MTI-KS — Kodi felvj Látogatóban a „ országút“ szerzőjénél kovo faluban jártam — folytatja Alekszandr Bek —, abban a faluban, ahol élete nagyszerű feladatának teljesítése után hősi halált halt Panfilov tábornok. Voltam Anyinoban is, vagy ahogy a katonai térképeken nevezték ezt a falut: Gorjuniban — folytatja az író. — Itt folytatott súlyos küzdelmeket Momis-Uli zászlóalja. Ezt az estet Isztrában Alekszej Szurkov költő vezette. O harminc éve Beloborodov hadosztályának állományában volt, és itt alkotta Fedezék című dalát, melyet aztán széltében-hosszában fújt az egész hadsereg, az egész front „Pattog a dobkályhában a szikra, csurran a tuskóból a könny, zeng idelenn a harmónika, mosolyodról, szemeidről. Rólad suttog minden bokor, a Moszkva környéki hómezőn...” A dal egy fedezékben született meg az első vonalban két ütközet között. Levélnek készült, verses levélnek a költő felesége számára. Később megjelent a Pravda hasábjain, aztán a megzenésített vers visszakerült az első vonalba: „Ó, de messzi, de távoli vagy, s ide négy lépés a halál...” ■— Novemberben GuszenMoszkva, Csernyahovszkij utca. Itt lakik Alekszandr Bek, a Volokalamszki országút című dokumentumregény szerzője. ...1941 őszén, a szovjet nép életének e nehéz hónapjaiban, amikor a német fasiszta seregek Moszkva alatt álltak, Panfilov tábornok gárdistái testükkel állták útját az ellenségnek. Es a volokalamszki országútnál védté^ meg fővárosukat. E hősi tettükről szól Alekszandr Bek regénye, aki akkor az egyik gárdazászlóalj főhadnagyi rangban lévő parancsnoka volt. ( A könyv olvasói bizonyára emlékeznek még rá, hogy egy német katona szüntelenül ezt hajtogatta Panfilov tábornok előtt a kihallgatáson: „Reggelizni: Folokalamszk, ebédelni: Moszkau”. Ez volt a hitleristák terve. A Vörös Hadsereg harcosai azonban mindhalálig kitartottak, és megállásra kényszerítették a német tankokat. A hitleristákat visszavetették 120—400 kilométerre Moszkvától. A németek Moszkva alatt elszenvedett veresége nagy nemzetközi visszhangot keltett és jelentősége meghatározó szerepű volt az egész háború kimenetelére. A Volokalamszk irányában folytatott harcok véres, kegyetlen, de felbecsülhetetlen értékű iskolát jelentettek a szovjet katonák számára az egyszerű harcosoktól a legmagasabb rangú parancsnokig. Ezt írja meg könyvében Alekszandr Bek. Azóta harminc esztendő telt eL Lldős, rhagas, sovány férfl nyit ajtót: az író. Érdekel, mikor találkozott legutóbb könyve életben maradt szereplőivel, mit tud róluk, hogyan élnek most — A közelmúltban két ízben is jártam a volokalam- , szki országúton — mondja Alekaszandr Bek —, .éppen azokon a helyeken, ahol a könyvemben leírt események lejátszódtak. Ezenkívül jártam Isztrában egy irodalmi esten. Ez a Moszkva környéki városka azért is kedves minden orosz ember számára, mert egyrészt itt élt Csehov színművének három nővére, másrészt 1941-ben Beloborodov ezredes gárdistáinak sikerült visszahódítaniuk a fasisztáktól. A városi művelődési otthonba sokan eljöttek a legendás ütközet egykori résztvevői közül. Kiderült, hogy a háború után többen itt telepedtek le Moszkva környékén a volokalamszki és iszt- rai körzetben. Megsemmisített fasiszta gépesített egyséjek — harminc évvel ezelőtt — a volokalamszki orszá úton. •— Panfilov mellett könyvem főhőse, főszereplője, Baurdzsan Momis-Uli. Ez az ember nem kitalált személy. Hol él ma? Bizonyára emlékszik rá, hogy Momis-Uli kazah. A háborút főhadnagyként kezdte, és ezredesi rangban fejezte be. Momis- Uli a i későbbiekben néhány esztendeig katonai akadémián tanított. Ma Alma- Atában él. Nemrég töltötte be a hatvanadig életévét Bourdzsan Momis-Ulit köszöntötte a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság kormánya, üdvözölték egykori bajtársai. A Moszkva alatti harcokban súlyosan megsebesült. Erről az esetről nincs szó könyvemben. A követke« zülük többel azóta is jó barátságban vagyok. Személyes kapcsolati lmon túl: sok fiatal magys r írót ismerek műveikből, r agyra becsülöm tehetségűire t, és nagyon fogok örülni, h i módon lesz közelebbről is megismerkedni velük.» Búcsúzd ul jó erőt, egészséget kh ánok Alekszandr Alfredovi rsnajj új műve befejezéséin z, melynek címe: A frontor és a hátországban. Ez a kö nyv ismét azokról szól, akik a Moszkva-környé- ki hómez ikon semmivé foszlatták a litleri hadsereg legyőzhetett enségéről szőtt mítoszt. Sz. Kaszimova (APN — KS) zőképpen történt: Épp a parancsnoki ponton tartózkodott Egy lövedék átütötte a falat, és beleíúródott a hátába a gerincoszlop tájékán. Baurdzsan maga akarta eltávolítani a lövedéket, de társai nem hagyták, orvost hivattak. Baurdzsan nem akart tudomást venni a sebesüléséről, nem hagyta el posztját — A későbbiekben azonban a seb sok kellemetlenséget okozott. Momis-Uli nyugdíjba vonult, visszatért szülőföldjére, Kazahsztánba. Tollat fogott, és „Mögöttünk Moszkva” címmel megírta visszaemlékezéseit. Baurdzsan Momis-Uli a Szovjet Írószövetség tagja. Neve ismert és megbecsülésnek örvend a dokumentumművek kedvelői körében. Pjotr Logvinyenko, a hadosztály komisszárja ma egy Moszkva környéki szovhoz igazgatója. ö is gyakran tart előadást a Moszkváért vívott harcokról. 1964-ben együtt utaztunk az NDK-ba, a Német Demokratikus Köztársaság Néphadseregének vendégeként — Járt-e már ön Magyarországon? — Igen, mégpedig a magyar írók vendégeként. KöSzemizom-torna Szovjet tudósok véleménye szerint a szem alkalmazkodását szabályozó szemizmok „edzése’a rövidlátás kifejlődését megakadályozó eredményes módszer lehet. Az alkalmazkodás — a szem spontán alkalmazkodása a megvilágításhoz és a szem, valamint a nézett tárgy közötti távolsághoz. Ez a spontán alkalmazkodás teszi lehetővé, hogy a recehártyán éles kép jelenjen meg a tárgyról. A szemészek többek között sajátos szemizomtornát javasolnak: kísérleteik során a páciensek félóra hosz- szat tartó olvasás közben különböző erősségű szemüvegeket kaptak, amelyek hol fokozták, hol nagymértékben gyengítették a szem alkalmazkodását. Fehér nő a kenguruk között Douglar Kingsbury, ausztráliai orvvadász elmondotta hogy rábukkant annak a rendkívüli szép, félmeztelen fehér nőnek a rejtekhelyére, akiről az a hír járja, hogy a nullarbori sivatagban a kenguruk között éL A szőke lányt első ízben karácsony előestéjén egy nyúlvadászat alkalmával látta meg néhány vadász. Elbeszélésük szerint mindössze egy miniszoknya volt rajta és a kengurukat kezéből etette. A vadászok közeledtére elmenekült. Kingsbury * elmondotta, hogy miközben vadnyulak befogására szolgáló csapdákat helyezett el, rábukkant egy barlangra, néhány kilométernyire Nyugat- és Dél- Ausztrália határától. A barlang homokpadlóján női lábnyomokat és kengurunyomokat fedezett fel. Ezenkívül látott még egf matracot és két. friss vízzel telt edényt. A barlangon kívül több száz kenguru figyelte Kingsbury minden megmozdulását. Az orvvadász kijelentette, hogy a női lábnyomokon kívül más emberi lényre utaló nyommal nem találkozott. Ember és mammut Nem a klimatikus változások, a jégtakaró visszahúzódása és az időjárás melegebbé válása okozta a maróműtök kipusztulását, hanem az ember kőkorszakbeli elmammuthúst fogyasztott el évente. Egy négytonnás mammut tehát öt kőkori ember egy évj táplálékának megfelelő mennyiségű húst szolgáltatott. Amikor a népszaporodása — így véli legújabb kutatásai alapján szovjet kutatók egy csoportja. A távoli északon végzett vizsgálódások azt bizonyítják, hogy a kőkori embernek a mammut volt a fő tápláléka, egy-egy felnőtt személy kb. 800 kilogramm sűrűség túllépte a „hústermelés” mértékét, megkezdődött a mammutok kipusztulása. ami körülbelül 20—25 ezer évig tartott. Képünkön: paleontológus vizsgálja a múzeumi mammutcsontvá- zat. Párizsi régiségkereskedők kiállítása 180 régiségkereskedő mutatta be gyűjteményének legszebb darabjait a volt Bastille-pályaudvar kiállítási csarnokká átalakított helyiségében. Ebben az évben elsőízben neveztek ki ellenőrző bizottságot. A mintegy 30 tagú bizottságban a különböző szektorok (ezüst- és aranyművesség, fajansz és porcelán alkotások, bútorok, festmények, szőnyegek stb.) egy-egy neves szakembere vesz részt. Minden egyes vásárlónak jogában áll, hogy a fent nevezett bizottsághoz forduljon amely térítés nélkül köteles írásban igazolni az eladásra kerülő alkotás eredetiségét. A Scotland Yard idomított kutyái Morphy főfelügyelő iskolájába sok jelentkező közül mindössze öt „Labrador”- fajtájú kutyát vettek tét Hosszas idomítás után ez az öt állat került be a kábítószerellenes csoport „állományába”. A Scotland Yard főfelügyelője, Morphy, kutyái segítségével három év alatt több mint 500 kábító- szer-reitekhelyet fedezett fel (főként ópiumot és marihuánát). Egvetlen év leforgása alatt 418 kábítószerkereskedőt értek tetten. Ez valóban rekordteljesítmény. Morphy valamennyi kutyája közül legjobban „Yogit” szereti kivételes koncentráló képessége és „Pitch” nevű kutyáját hallatlan lendülete miatt. Valamennyi kutyájára jellemző egyébként az átlagosnál jóval finomabb szimat. Találtak már kábítószert neoncsőben, kabátzsebben, autó-karosszériában és fali tűzoltókészülékben. A kutyák átlagosan 8—10 évig dolgoznak, idomításuk- ra a legkülönösebb eszközt, a szabadságot használják fel. Morphv kutyái látszólag nem ismerik a fegyelmet, nem engedelmeskednek semmiféle parancsnak „saját szakállukra", egyéni iniciaé tívájuk szerint cselekszenek.1 Az eredmény meglepőt,
