Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-25 / 47. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. február 25. Kétszáz esztendős családi múzeum Ritka dolog, hogy egy muzeális értékű családi mű­gyűjtemény apáról fiúra szállva, kétszáz éven át sér­tetlenül fennmaradjon, sőt a lesz4rmazottak anyagi­szellemi hagyatékaként to­vább gazdagodjék. A Ma­gyar Nemzeti Múzeum által védettnek nyilvánított • és magán gondozásban lévő műkincsjegyzékében is csak egyetlen ilyen szerepel, a dömösi „villanr. úzeum”. A Duna-kanyart koszorúzó he­gyek lábánál' búvik meg ez a történelmi atmoszférát árasztó családi fészek. La­kója és tulajdonosa Pas- tinszky Miklós tanár, a környék avatott ismerője és lelkes kutatója, aki a fami­liáris hagyományok > jegyé­ben az archeológus, a törté­nész hivatást vallhatja ma­gáénak. A Pastinszky-ház családi relikviáinak legértékesebb együttese a tízezer kötetes könyvtár, amely nemzedék­ről nemzedékre öröklődött és gazdagodott, k amely számos páratlan értékű kö­tetet foglal magába. Nem kevésbé gazdag és értékes a családi képtár, a környék történelmi múltját idéző numizmatikai gyűjtemény, az ősi fegyvertár, az egyko­ri római település, a hon­foglalás emlékeit őrző tár­gyi leletek sora. A Duna-kanyar „polihisz­tora” — szűkebb baráti kör­ben így nevezik a ház tudós lakóját — nemcsak a be­cses családi gyűjteményt örökölte vér szerinti elődei­től, hanem kutató, gyűjtő szenvedélyét is. Legtávolab­bi őse, Bozóky Mihály, mint orvos, iskolamester és kán­tor az 1770-es években tele­pedett meg Döir.ösön. E tu­dós férfiú Wieland és La Fontaine műveit fordította és publikálta, s a családi gyűjtemény alapjait is ő vetette meg. A későbbi le­származott, dr. Pastinszky János, mint jogállam és bölcsész tudor pedig tovább gyarapította a család anyagi, szellemi javait. Utazásai so­rán bejárta a fél világot, nyelveket tanult, török— magyar szótárt szerkesztett és jelentetett meg. A kései unoka Pastinszky Miklós pedig a hagyomá- • nyokhoz híven fáradhatat­lanul kutatja, gyűjti a kör­nyék szellemi, tárgyi emlé­keit, s azt szeretné, ha a páratlan értéket képviselő családi gyűjtemény egykor mint helytörténeti múzeum Komárom megye kulturális javait gazdagítaná. Luxnsk én jelem a nomád táborokban Az utazási irodákkal egy- időben a nyaralási cikkek egyik legfőbb magyar ex­portőre, a HUNGAROCOOP vállalat is az új idényre ké­szülődik. A napokban nyílt meg Bukarestben az „évad­nyitó” kiállítás elsősorban a szakemberek számára. A HUNGAROCOOP négy éve szállít kemping-felszerelése­ket Romániába, az elmúlt évben több mint 150 ezer rubel értékben. Az idén a román cégek 210 ezer rubel értékben akarnak vásárolni a szabadidő e fontos kellé­keiből. A románia1 kiállítást Bejrutban. Poznanban, Sza- lonikiben és Bagdadban kö­vetik tavaszi bemutatók. A HUNGAROCOOP tava­szi kiállításain első ízben mutatja be legújabb modell­jeit. amelyek a kempingek nomád életébe néha luxus­lakások kényelmét varázsol­ják. Regényhősök — harminc év után A festői szépségű Elba völgyét és a (örülölelő hegveket is elborította a jég és a hő. Képünkön: a Bástya szikla és az alatta elterülő völgy. " (ADN—ZB foto — MTI-KS — Kodi felvj Látogatóban a „ országút“ szerzőjénél kovo faluban jártam — foly­tatja Alekszandr Bek —, ab­ban a faluban, ahol élete nagyszerű feladatának telje­sítése után hősi halált halt Panfilov tábornok. Voltam Anyinoban is, vagy ahogy a katonai térképeken nevez­ték ezt a falut: Gorjuniban — folytatja az író. — Itt folytatott súlyos küzdelme­ket Momis-Uli zászlóalja. Ezt az estet Isztrában Alekszej Szurkov költő ve­zette. O harminc éve Belo­borodov hadosztályának állo­mányában volt, és itt alkotta Fedezék című dalát, melyet aztán széltében-hosszában fújt az egész hadsereg, az egész front „Pattog a dob­kályhában a szikra, csurran a tuskóból a könny, zeng idelenn a harmónika, moso­lyodról, szemeidről. Rólad suttog minden bokor, a Moszkva környéki hóme­zőn...” A dal egy fedezékben született meg az első vonal­ban két ütközet között. Le­vélnek készült, verses levél­nek a költő felesége számá­ra. Később megjelent a Prav­da hasábjain, aztán a meg­zenésített vers visszakerült az első vonalba: „Ó, de messzi, de távoli vagy, s ide négy lépés a halál...” ■— Novemberben Guszen­Moszkva, Csernyahovszkij utca. Itt lakik Alekszandr Bek, a Volokalamszki országút című dokumentumregény szerzője. ...1941 őszén, a szovjet nép életének e nehéz hónapjai­ban, amikor a német fasiszta seregek Moszkva alatt álltak, Panfilov tábornok gárdistái testükkel állták útját az ellen­ségnek. Es a volokalamszki országútnál védté^ meg fővá­rosukat. E hősi tettükről szól Alekszandr Bek regénye, aki akkor az egyik gárdazászlóalj főhadnagyi rangban lévő pa­rancsnoka volt. ( A könyv olvasói bizonyára emlékeznek még rá, hogy egy német katona szüntelenül ezt hajtogatta Panfilov tábornok előtt a kihallgatáson: „Reggelizni: Folokalamszk, ebédelni: Moszkau”. Ez volt a hitleristák terve. A Vörös Hadsereg harcosai azonban mindhalálig kitartottak, és megállásra kényszerítették a német tankokat. A hitleristákat visszave­tették 120—400 kilométerre Moszkvától. A németek Moszkva alatt elszenvedett veresége nagy nemzetközi visszhangot kel­tett és jelentősége meghatározó szerepű volt az egész háború kimenetelére. A Volokalamszk irányában folytatott harcok véres, ke­gyetlen, de felbecsülhetetlen értékű iskolát jelentettek a szovjet katonák számára az egyszerű harcosoktól a legma­gasabb rangú parancsnokig. Ezt írja meg könyvében Alek­szandr Bek. Azóta harminc esztendő telt eL Lldős, rhagas, sovány férfl nyit ajtót: az író. Érdekel, mikor találkozott legutóbb könyve életben maradt szereplőivel, mit tud róluk, hogyan élnek most — A közelmúltban két íz­ben is jártam a volokalam- , szki országúton — mondja Alekaszandr Bek —, .éppen azokon a helyeken, ahol a könyvemben leírt események lejátszódtak. Ezenkívül jár­tam Isztrában egy irodalmi esten. Ez a Moszkva kör­nyéki városka azért is ked­ves minden orosz ember számára, mert egyrészt itt élt Csehov színmű­vének három nővére, más­részt 1941-ben Beloborodov ezredes gárdistáinak sikerült visszahódítaniuk a fasiszták­tól. A városi művelődési ott­honba sokan eljöttek a le­gendás ütközet egykori részt­vevői közül. Kiderült, hogy a háború után többen itt te­lepedtek le Moszkva környé­kén a volokalamszki és iszt- rai körzetben. Megsemmisített fasiszta gépesített egyséjek — harminc évvel ezelőtt — a volokalamszki orszá úton. •— Panfilov mellett köny­vem főhőse, főszereplője, Baurdzsan Momis-Uli. Ez az ember nem kitalált személy. Hol él ma? Bizonyára em­lékszik rá, hogy Momis-Uli kazah. A háborút főhadnagy­ként kezdte, és ezredesi rangban fejezte be. Momis- Uli a i későbbiekben néhány esztendeig katonai akadé­mián tanított. Ma Alma- Atában él. Nemrég töltötte be a hatvanadig életévét Bourdzsan Momis-Ulit kö­szöntötte a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság kor­mánya, üdvözölték egykori bajtársai. A Moszkva alatti harcokban súlyosan megse­besült. Erről az esetről nincs szó könyvemben. A követke« zülük többel azóta is jó ba­rátságban vagyok. Személyes kapcsolati lmon túl: sok fia­tal magys r írót ismerek mű­veikből, r agyra becsülöm te­hetségűire t, és nagyon fogok örülni, h i módon lesz kö­zelebbről is megismerkedni velük.» Búcsúzd ul jó erőt, egészsé­get kh ánok Alekszandr Alfredovi rsnajj új műve be­fejezéséin z, melynek címe: A frontor és a hátországban. Ez a kö nyv ismét azokról szól, akik a Moszkva-környé- ki hómez ikon semmivé fosz­latták a litleri hadsereg le­győzhetett enségéről szőtt mí­toszt. Sz. Kaszimova (APN — KS) zőképpen történt: Épp a pa­rancsnoki ponton tartózko­dott Egy lövedék átütötte a falat, és beleíúródott a há­tába a gerincoszlop tájékán. Baurdzsan maga akarta el­távolítani a lövedéket, de társai nem hagyták, orvost hivattak. Baurdzsan nem akart tudomást venni a se­besüléséről, nem hagyta el posztját — A későbbiekben azon­ban a seb sok kellemetlen­séget okozott. Momis-Uli nyugdíjba vonult, visszatért szülőföldjére, Kazahsztánba. Tollat fogott, és „Mögöttünk Moszkva” címmel megírta visszaemlékezéseit. Baur­dzsan Momis-Uli a Szovjet Írószövetség tagja. Neve is­mert és megbecsülésnek ör­vend a dokumentumművek kedvelői körében. Pjotr Logvinyenko, a had­osztály komisszárja ma egy Moszkva környéki szovhoz igazgatója. ö is gyakran tart előadást a Moszkváért vívott harcokról. 1964-ben együtt utaztunk az NDK-ba, a Német Demokratikus Köz­társaság Néphadseregének vendégeként — Járt-e már ön Magyar­országon? — Igen, mégpedig a ma­gyar írók vendégeként. Kö­Szemizom-torna Szovjet tudósok vélemé­nye szerint a szem alkal­mazkodását szabályozó szemizmok „edzése’a rö­vidlátás kifejlődését meg­akadályozó eredményes módszer lehet. Az alkalmaz­kodás — a szem spontán al­kalmazkodása a megvilágí­táshoz és a szem, valamint a nézett tárgy közötti tá­volsághoz. Ez a spontán al­kalmazkodás teszi lehetővé, hogy a recehártyán éles kép jelenjen meg a tárgyról. A szemészek többek kö­zött sajátos szemizomtornát javasolnak: kísérleteik so­rán a páciensek félóra hosz- szat tartó olvasás közben különböző erősségű szem­üvegeket kaptak, amelyek hol fokozták, hol nagymér­tékben gyengítették a szem alkalmazkodását. Fehér nő a kenguruk között Douglar Kingsbury, auszt­ráliai orvvadász elmondot­ta hogy rábukkant annak a rendkívüli szép, félmeztelen fehér nőnek a rejtekhelyé­re, akiről az a hír járja, hogy a nullarbori sivatag­ban a kenguruk között éL A szőke lányt első ízben karácsony előestéjén egy nyúlvadászat alkalmával látta meg néhány vadász. Elbeszélésük szerint mind­össze egy miniszoknya volt rajta és a kengurukat ke­zéből etette. A vadászok kö­zeledtére elmenekült. Kingsbury * elmondotta, hogy miközben vadnyulak befogására szolgáló csapdá­kat helyezett el, rábukkant egy barlangra, néhány kilo­méternyire Nyugat- és Dél- Ausztrália határától. A bar­lang homokpadlóján női lábnyomokat és kenguru­nyomokat fedezett fel. Ezen­kívül látott még egf mat­racot és két. friss vízzel telt edényt. A barlangon kívül több száz kenguru figyelte Kingsbury minden megmoz­dulását. Az orvvadász kije­lentette, hogy a női lábnyo­mokon kívül más emberi lényre utaló nyommal nem találkozott. Ember és mammut Nem a klimatikus válto­zások, a jégtakaró visszahú­zódása és az időjárás mele­gebbé válása okozta a maró­műtök kipusztulását, hanem az ember kőkorszakbeli el­mammuthúst fogyasztott el évente. Egy négytonnás mammut tehát öt kőkori ember egy évj táplálékának megfelelő mennyiségű húst szolgáltatott. Amikor a nép­szaporodása — így véli leg­újabb kutatásai alapján szovjet kutatók egy csoport­ja. A távoli északon végzett vizsgálódások azt bizonyít­ják, hogy a kőkori ember­nek a mammut volt a fő tápláléka, egy-egy felnőtt személy kb. 800 kilogramm sűrűség túllépte a „húster­melés” mértékét, megkezdő­dött a mammutok kipusztu­lása. ami körülbelül 20—25 ezer évig tartott. Képünkön: paleontológus vizsgálja a múzeumi mammutcsontvá- zat. Párizsi régiségkereskedők kiállítása 180 régiségkereskedő mu­tatta be gyűjteményének legszebb darabjait a volt Bastille-pályaudvar kiállítá­si csarnokká átalakított he­lyiségében. Ebben az évben elsőízben neveztek ki ellen­őrző bizottságot. A mintegy 30 tagú bizottságban a kü­lönböző szektorok (ezüst- és aranyművesség, fajansz és porcelán alkotások, bútorok, festmények, szőnyegek stb.) egy-egy neves szakembere vesz részt. Minden egyes vásárlónak jogában áll, hogy a fent ne­vezett bizottsághoz fordul­jon amely térítés nélkül kö­teles írásban igazolni az el­adásra kerülő alkotás ere­detiségét. A Scotland Yard idomított kutyái Morphy főfelügyelő isko­lájába sok jelentkező közül mindössze öt „Labrador”- fajtájú kutyát vettek tét Hosszas idomítás után ez az öt állat került be a kábító­szerellenes csoport „állomá­nyába”. A Scotland Yard főfelügyelője, Morphy, ku­tyái segítségével három év alatt több mint 500 kábító- szer-reitekhelyet fedezett fel (főként ópiumot és ma­rihuánát). Egvetlen év lefor­gása alatt 418 kábítószer­kereskedőt értek tetten. Ez valóban rekordteljesítmény. Morphy valamennyi kutyá­ja közül legjobban „Yogit” szereti kivételes koncentráló képessége és „Pitch” nevű kutyáját hallatlan lendülete miatt. Valamennyi kutyájá­ra jellemző egyébként az át­lagosnál jóval finomabb szimat. Találtak már kábí­tószert neoncsőben, kabát­zsebben, autó-karosszériában és fali tűzoltókészülékben. A kutyák átlagosan 8—10 évig dolgoznak, idomításuk- ra a legkülönösebb eszközt, a szabadságot használják fel. Morphv kutyái látszólag nem ismerik a fegyelmet, nem engedelmeskednek semmiféle parancsnak „saját szakállukra", egyéni iniciaé tívájuk szerint cselekszenek.1 Az eredmény meglepőt,

Next

/
Thumbnails
Contents