Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

1972. február 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kocsis Mihály küldetése Kocsis Mihály kereskedő- ember volt világéletében nak közösen. Ezért az ered­mény, az a kitüntetés is, amit a pesti tanácskozáson kapott. A szövetkezeti kivá­ló munkáért. — Csak dolgozunk, szol­gáljuk a naevközség, meg a környék lakóit. Nincs ebben semmi szenzáció. Mert olyan szorgalmasak munká. ban, tanulásban. És tiszta az életük, ahogyan egy szo­cialista brigádhoz illik. — sj —> Rég volt, majd húsz éve, hogy Kocsis Mihálynak azt mondták Kunhegyes: menjen csak, s a vegyesbolt utón vezesse a község egyetlen földművesszövetkezeti ruha boltját. Pult mögött álló. kereske­dőember volt világéletében. Amikor tanulta a szakmát, még úgy köszönt a falusi urak feleségeinek, hogy ke­zét csókolom, nagyságos asz­szágos tanácskozásán képvi­selte megyénket. Ott válasz­tót Iák meg a szocialista bri­gádvezetők negyedik orszá­gos tanácskozására küldött­nek. Magáról nem szívesen be­szél. Azt mondja, semmivel sem különb ő a többi szo­cialista brigád vezetőjénél. A brigádja jó társaság, meg­értő, összeszokott, együtt ne­velkedett emberek dolgoz­Ifjúsági brigád — a pultnál Pályázat Az amatőr művészeti moz­galom színvonalának fejlesz­tése. a képző-, ipar- és néni díszítőművészet népszerűsí­tése. a képző-, ipar- és népi megrendezik a hagyományos pályázatot amatőrök részére A pályázatot meghirdető szervek a beküldendő alko­tások számát és műfaját nem korlátozzák. A pályázók-* nak műveiket 1972. április 5-ig kell eljuttatniuk a me­zőtúri városi művelődési központba. A díjakat a meghirdető szervek, valamint a Népmű­velési Intézet munkatársai­ból összeállított zsűri három kategóriában (képzőművé­szet, iparművészet, népi dí­szítőművészet) ítéli oda a legjobb alkotások készítői­nek. Az első díj 3000. a má­sodik 2000, a harmadik 1000 forint. A zsűri által elfoga­dott műveket a közönség először a mezőtúri kiállító teremben, a május 1-én megnyíló kiállításon láthat­ja. — Később, az igényektől függően, a kiállítást a me­gye más városaiban — köz­ségeiben is bemutatják. A növekedés gondjai szony. Aztán, egyszerűsödött a világ — változott a pult mindkét oldala. Kocsis Mi­hály sorsa is jobbra for­dult. Több mint húsz éve szövetkezeti kereskedő. Meg szocialista brigádve­zető. A fehérhajú ember kér, ne csodálkozzam a brigád nevén: Ifjúsági szocialista brigád, aranyérmes az övék. Azért ifjúsági, mert vele mindig sok fiatal dolgozott, s most is a tizenkét brigád­tagból tíz fiatalasszony, lány. Olyanok, akik itt, a kunhegyes! boltban szerezték meg a kereskedő szakmun­kás bizonyítványt, s akik közül kettő most is techni­kumba, főiskolára készül. Küldi a szövetkezet, van ér­telme. hogy jól képett bol­tosai legyenek. Még elgondolni is sok. A tienkéttagú brigád, meg há­rom tanuló a bolt összes dolgozója. És tavaly 15 mili- liónál is több értékű ruhát, kabátot, kötött holmit ad­tak el. A boltvezető „járja a világot” — azazhogy ön­álló jogköre van árubeszer­zésre. És nekik nagyon sok­féle igényt kell kielégíteni. A környékről — Roffról, Gyendáról, Tornajmonostorá­ról — is ide járnak, ebbe a kis. kinőtt boltba. Kinőtt, de a szomszédban épül már az új. Hatalmas szövetkezeti áruház lesz a mostanihoz képest. Oda ké­szül az Ifjúsági szocialista brigád, költöznek az idén. A bolt- és egyben brigád­vezető másra is készül. A közelmúltban a fővárosban járt. Küldetése volt — és küldetése lesz. A belkereskedelem szo­cialista brigádvezetőinek or­Túrkevén a gimnázium ré­gi, földszintes épülete mel­lett valóságos iskolakombi­nát épül a következő évek­ben. A közlekedésgépészeti szakközépiskola tanműhelye már elkészült, az új iskola- épületnek is megvan az első emelete. Jelenleg a második emelet felhúzásán dolgoznak az építők. A tervek szerint szeptember elsejére kellene elkészülnie. — Az építkezés azonban korántsem fejeződik be szeptemberben. Néhány éven belül még kollégium, s talán tornaterem is épül. Határidő előtt Reggeltől estig népes aré- •gi. szűk iskolaépület. Dél­előtt a gimnázisták és a szakközpiskolások délután a szakmunkástanulók foglalják el a tantermeket. Egy osz­tálynak már most is csak a műhely egyik (egyelőre még nélkülözhető) termében tud­tak helyet adni. Nem szük­séges részletezni, hogy ez a helyzet egváltalán nem ked­vező az oktató-nevelő mun­ka szempontjából. — Jövőre kettővel nő az osztályok szá­ma, s szükség lesz a műhely minden termére, tehát ösz- szesen három osztály marad­na tanterem nélkül, ha az új épület nem készülne el időre. Az iskola nyáron a saját erejeből szeretné meggyor­sítani az építkezést, hogy a következő tanév első napjait ne költözködéssel kelljen kezdeni, hanem kész, beren­dezett tantermek várják a tanulóka tj Zsúfolt étkező A növekedés gondjai nem­csak a tantermek építésénél jelentkeznek. Az iskola étke­ző helyisége már most is szűk. tanterméből alakítot­ták át. A következő évek­ben azonban várhatóan még kevésbé felel meg a mini­mális igényeknek is. A ta­nulók létszáma a szakközép- iskolában állandóan növek­szik, mivel még nincs érett­ségiző osztály. Az új étkezőhelyiség a kol­légiumban lesz. annak építés­sé azonban a jelenlegi ter­vek szerint csak 1974-ben kez­dődik. Jövőre csak három turnusban kaphatnak ebédet a diákok ez pedig azt jelen­ti, hogy az utolsók legjobb esetben délután 3 óra körül állhatnak fel az asztal mel­lől. Az étkezés gondjain eny­hítene, ha a kollégium épí­tését a konyha és az étterem építésével kezdenék, erre a tervek szerint volna is lehe­tőség. s a munkát egy évvel hamarabb kezdenék meg. Ebben az esetben a tanulók létszámának teljes felfutása nagyjából egybeeshetne a konyha és az étterem elké­szülésével. Lesz-e tornaterem? Jelenleg körülbelül hat­száz középiskolás korú diák (gimnazisták, szakközépisko­lások, szakmunkátanulók) ré­szére egy hetven négyzetmé­teres tornateremben tartják a testnevelési órákat. A most épülő iskolához eredetileg terveztek torna­termet, de a kétszázhetven négyeztméteres helyiség két­millió négyszázezer forintba került volna, ezért megfele­lő anyagi eszközök híján ki kellett iktatni a tervből. Az AFIT túrkevei üzeme, amely eddig is igen sokat segített az iskolának, fel­ajánlotta, hogy kétmillióért épít egy nyolcszáz négyzet- méteres sportcsarnokot — amely az iskola tornatermi igényeinek kielégítése mel­lett az egész város sportolói­nak is biztosítaná az edzés és néhány sportágban a ver­senyzés lehetőségét is. A diákok szívesen segíte­nének az építkezésben, és óvatos számítások szerint is körülbelül félmillió forint értékű munkát tudnának el­végezni. b. a. Meggyorsul a tervkészítés ipari szövetkezeteinknél Több figyelmet fordítanak ipari szövetkezeteink az idei tervkészítésre — tájékoztat egyebek közt az elnöki je­lentés, amely a KISZÓV tegnapi vezetőségi ülésére készült. Ebben a munkában segítik a tagszövetkezeteket a megyei szövetség dolgozói is. Az ő — ügyviteli szerve­zetben kifejtett — tevékeny­ségükről is tárgyalt a veze­tőség, elsősorban azzal az igénnyel: hogyan fejlesszék tovább eddigi eredményei­ket, hogy még hatékonyab­ban lássa el a KISZÖV az ipari szövetkezetek érdekei­nek szolgálatát, képviseletét. Az országgyűlésen a múlt évben alkotott szövetkezeti törvény, majd a végrehajtá­sára hozott — s külön az ipari szövetkezetekről szóló törvényerejű és kormányren­deletek több fontos módosí­tást tesznek szükségessé az alapszabályokban. Így a me­gyei szövetség, a KISZÖV alapszabályában is. Az er­ről szóló előterjesztést szin­tén megtárgyalta a vezető­ség, amely elé több más in­dítvány is került. Ez utób­biak közt az országos ágaza­ti elismerést kifejező Szö­vetkezeti ipar kiváló dolgo­zója kitüntetés odaítélésére tett javaslatot is megvitat­ták. URH rádió a MÁV szolgálatában Az URH rádiózás bevonult a korszerűsödő vasúthálózat életébe is. Rádiókapcsulat van már a fővárost körülvevő — úgynevezett körvasút — összes állomásaival, valamint Budapest—Hatvan—Miskolc—Nyíregyháza pályaudvarai­val, illetve a nyílt pályán haladó mozdonyokkal. — Az URH rádiózás könnyíti és gyorsítja a munkát. Ezért az Idén kiépítik az URH láncot Budapest—Szob, Budapest— Cegléd—Debrecen—Nyíregyháza—Záhony vonalon is. Ké­pünkön: a körvasúti menctirányító munka közben. (MTI foto; Bajkor József felvétele—KS) Nemes György: Dávid és Klotild 0 Nem is gondolkoztam, már ugrottam én is. Mellé zuhantam a szakadék túlol­dalán a pázsitra. Karjai széttárva, szinte közéjük es­tem. Rám nyitotta a szemét, és bele az arcomba lélegzett, zihálva. Megfeszítettem a testem, rr.eg ne mozduljak, s hozzá ne érjek. Kinyitotta a száját, s így Selülről, visszahúzott nyelve alatt, alsó fogsorát láttam. Mint egy fehér gyöngysor, amint befelé kanyarodik. — Hogy mondtad? Klót? — szólalt meg, és csupa ne­vetés volt. Nem válaszoltam. Csak a nevető száját néztem. V Anyuci délben azt kérdez­te, merre jártam. Mondtam, hogy kószáltam. Merre? — kérdezte. Mondtam, erre a hegyoldalon. Mindjárt az ölébe szórtam a délelőtt szedett sok virágot. Tele lett az öle. Akkor leguggoltam elé a földre. — Most maradj nyugton, anyuci, amíg egy szép csok­rot készítek — mondtam. Nevetett. — De dolgom van, kislá­nyom. Nem érek én rá itt üldögélni. — Csak egy kicsit — mondtam, és átöleltem a térdét. — Olyan jó kedvem van. A rendetlen virágtömegből szálanként kiszedtem a leg­szebbeket. Először a sárga tátogatót. Aztán közéi "k szúrtam a legeslegeslegszeb- bet, a lila harangvirágot. Néhány pipacsom is v'-lt. Épek, még nem hullatták el á szirmukat. Az egészet rez­gőkkel díszítettem. — Ez mi? — kérdeztem anyucit. — Kankalin. — És ez? — Pipitér. — És ez? — Vénuszhaj. — Te mindent tudsz, anyuci. — Nem mindent, kislá­nyom — mondta. Végigsi­mította a fejemet. — Csak a virágok nevét. És persze, a főzelékek nevét. — Fel­állt, és öléből földre hull­tak a virágok. — Meg a szí­nészekét is — és újra neve­tett. — Máma zöldbabfőzelék lesz fesirttal. Nem is várta meg a vá­laszomat. Ment teríteni. Én meg végigfeküdtem a szobi szőnyegén. Igyekeztem lazán elengedni a lábamat, dere­kamat. hátamat. Rehunytam a szememet. Két vállamon keresztire tettem a karomat Elképzeltem, hogy Dávid karja ölel át. És közvetlenül a szemem előtt láttam a szemét. Máig azt hittem, hogy fekete a szeme. Most már tudom, hogy sötétbarna. Nagyon mély sötétbarna. Messziről olyan, mintha ko­romfekete lenne. Mindenfé­le fény verődik vissza róla. Elkáprázik tőle az én sze­mem. Azért gondoltam, hogy fekete. Nem lehet sokái® be­lenézni. Le kell hunyni a szememet. De akkor is látom. Most is látom. Nem lehetett sokáig áb­rándozni. Lentről megszólalt anyuci hangja. Hívott ebé­delni. Az ebédlőben én egy osz­lop mögött, a sarokban eszem. Az a személyzeti asz­tal. Most egy fiú ült ott. Nem is fiú, fiatalember. Be­mutatkozott. Darkó — mond­ta. Katit hívják Darkó Ka­tinak. Innen tudtam, hogy a Kati bátyja. Hasonlít is rá. Olyan zömök, barna. Most érettségizett — mondta. —- Akkor tizennyolc éves vagv — mondtam. Fölényesen nézett rám. — Inkább tizenkilenc. — Elég baj az neked — mondtam. „ er Miért! — Csak — mondtam. Oda­mentem a konyhaablakhoz, és anyucitól kértem még fő­zeléket. Míg ettem, láttam, nagyon néz. És közben gyuflaszállal piszkálta a fogát. — Miért piszkálod a fo­gad ? — kérdeztem. — No csak — mondta. — Igen — mondtam. — A főzeléket nem kell pisz­kálni. És különben is jó fo­gad van. Aztán ettől elrom­lik. — Tudod mit? Hagyd ab­ba — mondta. — Csitri vagy te ahhoz, hogy mindenbe beleszólj. Szó nélkül felálltam, és kimentem a turistaház kert­jébe. Leültem egy kerti székbe, és lóbáltam a lá­bam. Kijött utánam, és le­ült a másik székbe. — Mit akarsz, Darkó? — kérdeztem. — Az a vezetéknevem. — Tudom, ha a Kati bátyja vagy. — Pistának hívnak. — És? — Szólíts úgy. — Eszem ágában sincs, Darkó. Felállt. Az arca piros volt. , Kezet összeszorította. Fél­tem, megüt. Kicsit hátra­léptem. — Még megleckéztethetlek — mondta, és elment. Megrántottam a vállam. Felmentem' a szobába. A szőnyegen hasra feküdtem. A fejemet a karomra tet­tem. Behunytam a szeme­met, és Dávidra gondoltam. És egy dallamot kezdtem dú­dolni. Ma délelőtt egyez­tünk meg benne. Ez lesz a mi közös zenei jelünk. Ö a Weber Grand Duo concer- tantot akarta, az Andante tétel első hangjait. Mert, hogy ő azt klarinéton na­gyon szépen, fújja. De én nem isrr ertem. Én Csaj­kovszkijt akartam, a Diótö- rő-ből. vagy a Hattyúk tavá­ból. Dávid azt mondta: az édeskés. Ezen majdnem ösz- szevesztünk. Végül Mozar­tot választottuk. Azt mind a ketten ismerjük. A Kis éji zenét. Annak a kezd'1 rt. Ez most már mindig a mi dal­lamunk. S én nemcsak dú­dolni tudok. Fütyülni is, mint egy fiú. MaJd ezt fü­tyülöm. ha jelt kell neki adni. És ő is ezt fogja fü­tyülni. Ebben egyeztünk meg. (Folytatjuk.) J

Next

/
Thumbnails
Contents