Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám
1972. február 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Riporterek és riportok Ha valami igazán speciális rádiós műfaj, az az igazi, jó riport, interjú. Hadd essék most szó ezekről, hiszen napról napra halljuk őket, váltakozva örülVe és mérgelődve. A kritika szűkszavúan bánik ezekkel az anyagokkal, hiszen rádiós rutinmunkának számítanak. — De valóban azok-e? Igen. A rosszak. — Mert a riportot, interjút készítő riporter, ha nem igényes önmagával szemben, ha csak rutinból dolgozik, sok bosszúságot okoz hallgatójának. Vegyünk egy példát. (Nehezebb esetet, mert mindig ezekkel van a nagyobb baj.) A múlt kedden osztották ki az 1971. évi Űj magyar zene a rádióban címmel futó pályázat kritikusi és közönség díjait. A riporter a díjkiosztás után, mintegy 3 perces interjút készített a győztesekkel. De milyen interjút?! A három percben a riporter erejéből mindössze két-há- rom közhelyes kérdésre futotta. És beszélt az alany. — Mondja legelvontabb zenei szakkifejezésekkel fűszerezett monológját melyből a komolyzenét is kedvelő, de egyébként laikus hallgató — valljuk be — semmit sem ért meg. Természetes, hogy a művész egyben szakember is. S minden szakmának megvannak a maga speciális kifejezései. Ezt meg is értem, csak azt nem, amit mond. Nem a művész hibája ez. Nem. A riporteré. Az övé, aki nem tudja úgy irányítani a beszélgetést, (hiszen nem is beszélget!), hogy az interjú ne csak tartalmas, dé közérthető is legyen. Ezt nem szabad megengedni. A rádióműsorok — még a komolyzenei adások is — milliókhoz, de legalábbis százezrekhez szólnak, nem néhány műértőhöz, ..vájtfülű” kritikushoz. Vegyük már észre, értesse meg a riporter alanyával — (még előzőleg, mikor felkészülnek), hogy a tekintélyt nem csorbítja a közérthetőség! Persze van jó példa, még a komolyzene területéről is. Mint a tegnapi, (nem is „Budapest hullámhosszán”, hanem a szolnoki adón). A ceglédi zeneiskolások műsorát közvetítették s itt is elhangzott egy három perces interjú. Nem kevésbé igényes. nem kevésbé szakszerű, csak éppen minden érthető. A riporter — jól tudván, hogy nem ő a főszereplő — keveset szólt, mégis beszélgetett. Kérdései sem kérdések igazán, inkább egy jól felfűzött gondolatmenet láncszemei. S egyetlen érthetetlen szó sem hangzottéi. Hát valahogy így kellene. Mert mi, a laikus közönség, mégiscsak többen vagyunk. Ha naplót írtam volna Nem szokás kritikát a szerkesztő dicséretével kezdeni. — Hadd tegyem most mégis ezt. Mert Gobbi Hilda életútját felölelő, mindössze egyórás műsor kitűnő szerkesztői munka. Dorogi Zsig- mond úgy válogat, tallóz a feltehetően hatalmas anyagból. hogy egy — hőre ritkán illő jelző — markáns egyéniség, egy bámulatos akaratú tehetség, egy nehéz, de irigylésre méltó életút kerekedik ki előttünk. Gobbi Nyilas Misi monológjától, Szabó nénin keresztül a sanzon éneklésig vall. mesél nekünk önmagáról, szerényen, meghitten, bensőségesen. Gratulálunk a- művésznőnek. a szerkezének s nem utol s-s sorban a rendező Vadász Ilonának. — trömböczky — Elkészültek a vállalati mérlegbeszámolók Márciusban megkezdik a nyereségrészesedés kifizetését Hétfőn járt le a vállalati mérlegbeszámolók elkészítésének határideje; 7600 vállalat és szövetkezet juttatta el az adóhatóságokhoz az év vágj mérleget, zárszámadást, összegezve az 1971-es év végredményeit. A Pénzügyminisztérium számító központjában rövidesen megkezdik e mérlegbeszámolók és zárszámadások A vállalatok tehát most már ismerik a múlt évi gazdálkodásuk eredményeit, nyereségüket, amelynek szétosztását általában március elején kezdik meg, s zömében március végén és április elején kapják kézhez a dolgozó^ év végi részesedésüket. A részesedési alap felosztásának elveit valamennyi vállalatnál a tavaly megkötött kollektív szerződések szabályozzák, így lényegében arra kell ügyelnie a vállalati vezetőségnek és szakszervezeti bizottságnak, hogy a részesedés kiosztásakor ezek az elvek érvényesokmilliónyi adatának feldolgozását s március első hetében készül el az első gyorsjelentés, amely képet ad a vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásának legfőbb adatairól. ■ A részletes szakágazati összesítések március 22-re készülnek el, április 15-re pedig a népgazdaság teljes pénzügyi mérlegét összeállítják. süljenek. A szabályok arra is módot nyújtottak a vállalatoknak, hogy a részesedési alapot már tavaly, év közben a hatékonyabb gazdálkodás, a helyes anyagi ösztönzés szolgálatába állítsák, így az 1971. évi nyereségből már tavaly sokhelyütt emelték a béreket, jutalmazták meg a jó munkát végző, a vállalathoz leghűségesebb dolgozókat. Egész sor vállalatnál munkásjóléti célokra is tartalékolnak kisebb, nagyobb összegeket. Az Oroszlányi Szénbányákban például, ahol a fokozott gépesítés és a jobb szervezés nyomón az idén 3—4 napi átlagbérnek megfelelő összeggel nagyobb a nyereség a tavalyinál 2 millió forintot költhettek szociális és kulturális létesítményekre. 15 000—20 000 —25 000 forint kamatmentes kölcsönt nyújtottak a vállalat törzsgárdatagjainak. A Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzemben az 1971. évi nyereségrészesedésből 1 millió forinttal egészítették ki az olajbányászok szociális és kulturális ellátását szolgáló pénzügyi alapot. Ebből az összegből segítik a többi között az olajbányászok gyermekeinek üdültetését. Gyakorlat alapján Mint ismeretes, a vállalati kollektív szerződéseket általában öt évre kötötték, szabályai tehát öt évig érvényesek. Mód van azonban arra hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján — ha ez szükséges — módosítsák a szerződés egyik vagy másik részét. Esetleg a részesedési alap felosztásának szabályait. A kollektív szerződés szerint Pénzfizetés útépítőknek, — stílusosan. Bartapuszta határába érkezett az Asz- faltútépítö Vállalat pénzes autója. Az útjavító, építő munkások itt, az úton veszik át az útiköltséget, egyéb járandóságaikat. A hazánkban ismert zöldségfélék választéka elég kicsi. Dr. Szalva Péter kandidátus, a Kertészeti Kutató Intézet szentesi Kutató Állomásának igazgatója többfajta, külföldről származó zöldségféle hazai meghonosításával kísérletezik. Különösen érdekes a fodros petrezselyem, mely télen is vitamindús zöldet ad, a metélőhagyma, a laskatök és a póréhagyma. A kísérletek jelenleg üvegházban folynak, majd később nagyüzemi termesztésben is kipróbálják. Képünkön: a hatalmas termetű külföldről származó, vitamindús fodroskel. (MTI foto: Fehérvári Ferenc felvétele—KS) Román Renault — magyar alkatrészekkel Magyar — román autóipari kooperáció A Mogürt és a brassói Autó traktor, valamint a pi- testi Dacia külkereskedelmi vállalatok között nemrégen létrejött hosszúlejáratú szerződés értelmében kiszállították az első magyar alkatrészeket, — amelyeket román járművekbe építenek be. Az idén még csak néhány darabot szállítanak próbaképpen a Rába-Man 215 lóerős döntött motorjaiból, a jövő évre azonban már 300-at, a 192 lóerős fekvő robbanómotorokból pedig — 1975-ig 700-at igényeltek a román üzemek. A magyar berendezéseket elsősorban a brassói teherautó- és traktorgyárban és a pitcsti Guap személygépkocsigyárban használják fel. A Kismotor és Gépgyár szakemberei a közeljövőben megkapják román kollégáiktól az autóbusz-ablakkeretek tervrajzait, amelyek alapján román járművekhez gyártanak alkatrészeket. A kooperáció kiterjed majd a Ganz sebesség-, fordulatszám és légnyomásmérőinek gyártására is. A jelzések szerint autóvillamossági berendezések. generátorok, önindítóki feszültségszabályozók, — sőt csápágyak és lengsécsillapítók .szállítására is _ van igény és lehetőség. Jim. Jelentős üzletkötésnek ígérkezik a francia licenc alapján gyártott Dacia Renault kocsikhoz magyar ajtózsanérok szállítása. A román üzletkötők érdeklődtek teher- és személygépkocsik komplett szervizállomásai iránt is, amelyekhez a magyar fél az épületek megtervezését és kivitelezését is Vállalná. Az együttműködés keretében több román autóipari gyár termékeit építenék be magyar járművekbe. A niedgyési karosszéria üzem tej-, sör- és üzemanyagszállításra alkalmas tartályokat szállítana Rába és Csepel teherkocsikhoz. • • • • • I IMI!I I I .| I | | | | !.■ ii.lii |: , | , | I .l!,l|!|l|l!lllll,llllllllllllll»lllllllllllllliai>lllllllllllllll«lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll»llll!lllllllllll Nemes György: Dávid é o — Az jó lesz. Most nem táncolnál valamit? — Szívesen. Ledobtam a szandálomat. Jobban ment a forgás,' mint tegnap, meg tegnapelőtt. Kér, hogy spiccelést nem tudtam bemutatni Dávidnak. Csak forogtam, forogtam, fo- rogtam. A bő szoknyám lebegett körülöttem. Nem bántam. Dávid csak nézett. Szép fekete szeme nagyra nyílt és fénylett. Hátradőlt, fejét a fa kiálló gyökerének támasztotta. Letépett egy fűszálat, azt rágcsálta. És nézett, nézett. VégrP megálltam előtte egy .forgás után. Lihegtem. A ruhámat a combomnál lefogtam. Dávid halkan megszólalt: — Szép vagy. Mosolyognom kellett az örömtől. — Igazán? — kérdeztem. — Szép vagy — mondta újra. Leguggoltam mellé. Foga közül kivettem a fűszálat, így jobban látni a száját. Úgy kértem: — Mondd még egyszer. # Innen a tisztástól vezet felfelé egy ösvény. Nem igazi ösvény, egy-két bátor turista taposhatta ki. A fű itt már kikopott, az agyagos sár mindig nedves, mert a sűrű lomb alatt nem tud megszáradni. Csúszik is fenemód. Én egyszer kapaszkodtam itt fel, háromszor csúsztam visz- sza, míg feljutottam a tetőre. De ott szép a kilátás, érdemes. — Neked izmos lehet a lábad — mondtam Klotild- nak. — Azt meghiszem! — felelte, és feltartotta büszkén az orrát. — Mondani persze könnyű. De bizonyítani nehezebb. — Add fel a leckét — mondta, és egyik lábfejét kifordítva. balett-alapállásba vágta magát. — Ez nem lecke. Csak kíváncsi vagyok, fel tudsz-e kapaszkodni ezen az * ösvényen, Klót. Szemét tágra nyitotta, majd hirtelen a nyakamba ugrott. — Klót? Ezt, ugye, most találtad ki? így még soha senki nem szólított. Szólíts mindig így. Csak te. Szeme ott kéklett a szememtől tíz centire. Sose hittem volna, hogy egy lánynak ilyen tiszta kék szeme lehet. Szembogara kis barna kör, és abból sugarasan vékony rovátkád hálózzák be a kék mezőt. Merőn néztem a szemébe, s ő bátran állta a tekintetemet. De egyszer csak lehunyta a szemét. A szemhéja furcsán fényes volt. És mintha csöndesen reszketett volna. Mintha lecsukott szemhéján át is látna engem. Egy pillanatra én is lehunytam a szememet, de csak egy pillanatra. Mert ezalatt véletlenül összeért az orrunk hegye. Úgy ért össze, ahogy valamelyik délután álmomban. Gyorsan elengedtem őt. Klót ott állt előttem, szeme nyitva, úgy nézett szótlanul. — Nem lánynak való ez a kapaszkodás — mondtam. — De én nem vagyok olyan lány, amilyenre te gondolsz — felelte. — Nekem nagyon izmos a lábam, nézd. Kinyújtotta előre a jobb lábszárát. Lába fejét megfeszítette. Szoknyáját egészen combközépig felhúzta. Nagy lábujját karmosán a föld felé hajlította, aztán meglazította. Ettől végig a lábán, a combján az izmok táncolni kezdtek. Elfordultam. — Elhiszem. Akkor vágjunk neki az expedíciónak. Kikapcsoltam bőrszandálom csatját. Mire levetettem a szandálomat, már ő is mezítláb volt. Kezében lóbálta a gumiszandálját. Bal keze mutatóujját fűzte át a szandál felső szíján. Én mentem előre. Hátranyújtottam a kezemet, Klót megragadta. Ahogy húztam felfelé, testünk összesúrló- dott, s már ő volt előttem. Most ő nyújtotta lefelé a kezét, s én rgadtam meg. S míg felfelé léptem, én súroltam hozzá a testemet. Az agyagos sár, ahogy taposta, kitüremlett szétfeszített lábujjai között. A magam lábára néztem — ugyanolyan sáros volt, mint az övé. Lihegtünk és nevettünk. Tíz perc alatt felértünk a tetőre. De fölöttünk még folytatódott a hegy egy szakadék után. A csermely a magasabb orom felől kanyargóit ide. Ebből lett patak, nagy kerülők után, a mi házunk előtt. Klót már bele is gázolt a csermelybe. Az átlátszó víz pillanat alatt zavaros lett, ahogy áramlásával lemosta Klót lábáról a sarat. Utána én álltam be a vízbe. Nevetve tapiskoltuk a csermely sziklaalját. A csermely mellett, túl a szakadékon, fák rejtette tisztást sejtettünk. Oda jó lenne átmenni, gondoltuk. De hogyan? A szakadék lehetett vagy öt méter, alján bozót, csalán, vadsóska zöldellt. Jól kell kiszámítania a távolságot annak, aki a másfél méteres szakadékot át akarja ugrani. Még fel se ocsúdtam, mikor látom, hogy Kiotild repül a szakadék felett. Lábát széttárta, valósággal úszott a levegőben. Fejét felém fordította, és kezét felemelte, hívón: — Gyere, Dávid, utánam! — kiáltotta. (Folytatjuk)
