Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám

„Lógós" gépek aligha fordul elő olyasmi, hogy egy-egy magányos nő vagy férfi, egyszemélyes háztartásához például mosó­gépet és centrifugát vásároljon. Fel sem merült ben­nük, annyira nyilvánvaló, hogy egy ilyen befektetés — szá­mukra — nem kifizetődő. Az az érzésem, hogy még egy két­személyes háztartásban is olcsóbb a Patyolat. Az ilyen kis háztartásokban egyszerűen nem lehet kihasználni a mosó- és szárítógépet. Nem is vesznek tehát. Érdekes, hogy lénye­gében ugyanez a folyamat és megfontolás mennyire másképp alakul vállalati méretekben! A gépek kihasználásának a lehetőségét a beszerzéskor; azután később, munka közben, a kihasználás fokát, egyáltalán nem mérlegelik mindenütt egyazon szorgalommal. Sőt, ami a meghökkentő: több he­lyen a legértékesebb, a legkorszerűbb gépeket használják ki a legkevésbé. A 60-as évek közepén országosan vizsgálták a szak­emberek a különböző ágazatok állóeszköz kihasználását, majd 1967-ben és 68-ban megismételték — kisebb körben — ezt az elemzést, s mindhárom esetben igaznak bizonyult az előbbi megállapítás. Konkrétan a gépiparra pedig még az, hogy a vizsgált vállalatok egy harmadánál — 1964-ben, majd 67- és 68-ban is — a gépkihasználás átlaga nem érte el a napi egy teljes műszakot, kétharmadánál a napi másfél műszakot. Egy-egy műszakon belül pedig 58 százalékos volt csupán a gépek kihasználása. Méghozzá az első, a reggeli, az úgynevezett főműszakban! Tf~tzek az adatok a berendezések időbeni kihasználatlan- /'/ ságára utalnak. Létezik azonban úgynevezett techni­kai kihasználatlanság is, amikor például az öt tonnás présgépen 20 dekás terméket gyártanak... Ezek — amelyekről itt sző esett eddig — olyan vesz­teségek, amelyek nem szembetűnőek, hiszen mi sem ter­mészetesebb annál nagyon sok helyen, hogy csak egy, leg­feljebb két műszakban dolgoznak. Hiszen 10—20 éve így van már. Persze, ha műszak alatt áll a gép, az már jobban feltűnik, de még mindig nem érzik nagy veszteségnek, mert — hogy is mondjam csak — túlzottan termék-centrikusak vagyunk. Vagyis, ha végül elkészül a gyártmány, a terve­zett mennyiség — és előbb-utóbb elkészül — máris úgy tekinthetjük, hogy nincs semmi veszteség. Elfeledjük, hogy több áru szállítására is szerződtethettünk volna, ha már eleve nem az eddig tapasztalt, a már kialakult termék- kibocsátó képességből indulunk ki, hanem a lehetséges ka­pacitást kutatjuk-­No, itt — ebben a témában — elkezdődik már az inten­zív gazdálkodás. Hadd egyszerűsítsek, hadd mondjam azt; eddig csak az előmunkálatok folytak. A java most kezdődik. jy ét évig keményen dolgoztunk például az élőmunka ráfordítások hatékonyságának javításáért és nem eredménytelenül; a termelékenység növekedési üteme tavaly és tavalyelőtt nemzetközileg is elfogadható volt. A KSH nemrégiben kiadott jelentése az 1971-es gazdálkodásról például megállapítja, hogy az iparban a termelés növeke­dése teljes egészében a termelékenység emelkedéséből szár­mazott. A napokban pedig az országos propagandatanácskozáson Nyers Rezső mondotta el — gazdaságpolitikánkat a gya­korlat mérlegére téve —, hogy az élőmunka ráfordításoknál a termelékenység gyorsabban emelkedett, de a holtmunka ráfordításoknál csak lassan javul. Vagyis: az anyagfelhasz­nálásban, vagy a gépek és általában az állóeszközök ki­használásában. j-tbben az utóbbiban hatalmas tartalékok vannak. Az flj állóeszközök hozamának javítása jobbára az ágazati irányítás vagy a vállalatvezetés dolga... Van itt azon­ban feladat a műhelyek, a szocialista brigádok számára is. A teendők egész sora vár erre a „szintre”, ha úgy tetszik, a műszakon belüli állásidők csökkentéséért, hogy egyre ke­vesebbet álljanak a gépek fegyelmezetlenség, elhúzódó kar­bantartás, anyag-, rajz-, vagy szerszámhiány miatt. Az álló­eszköz kihasználás javításának programja, a munka- és üzemszervezés tökéletesítésével együtt, lényegében a minisz­tertől a munkapadig kínál feladatot. Fontos teendő ez, gyorsan kellene boldogulni vele, hiszen a negyedik ötéves terv egyik általános célját elérni — a közepesen fejlett országok sorából közelíteni a fejlettek színvonalához — aligha lesz könnyű úgy, ha a magyar ipar gépeinek számot­tevő része egy-egy munkanap nagyobb felét haszontalanul tölti eL G. F. Megkezdődött a hajózás a Tisza felső szakaszán A februári tavaszban meg­nyílt a Tisza víziútja. — To­kaj és Kisköre között. A jég­mentes folyón jelenleg biz­tonságos a hajózás. A dél­borsodi gázlókat ugyanis annyi víz borítja, hogy azo­kon a kővel terhelt uszályok is áthaladhatnak. A kedvező időjárást kihasználva — az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság csurgókúti kőbá­nyájában már az elmúlt hé­ten megkezdték a termelést és a Keleti főcsatornában berendezett téli kikötőből felúsztak az első uszályt vontató hajók Tokajba. A kőbányában az idén több mint százezer köbméter ter­méskövet fejtenek, amelyet víziúton szállítanak a Tisza II. vízilépcső építkezéséhez. Az első kővel megrakott usztályokat hétfőn indították el Kiskörére és ezzel meg­kezdődött a hajózás a Tisza felső szakaszán. Ma: Intenzív fejlődés útján megyénk autóközlekedése Az avatatlan kívülálló ellentmondásokat vélhet azokban az előírásokban, amelyek a Volán 7. sz. Vállala­tánál — megyénk autóközlekedésében — az idei fejlő­dés alapkövetelményei. Közttük például az egyik legfon­tosabb, hogy a leltári gépkocsipark egységére jutó évi munkanap elérje a kétszázhatvanat, s ezen belül a napi átlagos gépkihasználás felülmúlja a 12 órát. A múlt évekhez képest tehát tovább növelik Volán dolgozóink a gépjárművek foglalkoztatási idejét. Látszólag ellentmondás Ugyanakkor a saját dolog­idejüket: az emberi munka­órák számát viszont mind­azoknál csökkentik, akik je­lenleg havi 210 óránál még hosszabb szolgálatot látnak el. Zömmel az autóbuszok gépkocsivezetői és kalauzai járnak jól ezáltal. Más szak­mákban — így a tehergép­kocsik „pilótáinál” — nincs már ilyen gond: vállalati át­lagban biztosított, hogy a Mára azt is megalapozták, hogy megérje mindenkinek tartósan megyénk autó­közlekedésben dolgozni. Nem utolsó sorban a külön figyelemre méltó törzsgárda- szabályzat serkent rá, hogy aki a 7-es Volán szolgálatá­ba állt, az tartson is ki amellett. Erre ösztönöz a bérezés, valamint a szociá­lis körülmények módszeres javulása is. Tavaly saját erőből több miht négy százalékkal nö­velték a vállalati bérszínvo­nalat. Azoknak a forgalmi dolgozóknak — buszsofőrök, kalauzok, stb. —, akiknek a havi 210 órát meghaladó szolgálati ideje csökkent, az állami költségvetésből ka­havi igénybevételük két­száztíz óránál több ne le­gyen. Munkaerőgondjai ma már nincsenek a vállalatnak — mondta az igazgató. Korábbi tervszerű létszámgazdálko­dásuk, az utánpótlásról való sokrétű — s nem kis áldo­zattal is vállalt — gondos­kodásuk ez évre megszüntet­te az emberhiányt. pott Volán-pótlék szavatolta, hogy a korábbi több munká­val elért keresetük ne csök­kenjen. Ha ezt is számításba vesszük — márpedig szám ot­tevő előny —. általa az a bi­zonyos bérszínvonal felül­múlta tavaly az 5 százalé­kot is. A Volán-pótléknak ez a rendeltetése tartós, az idén, sőt a további években szintén juttatás marad, hi­szen országos program, hogy a személyfogalmi Volán-dol­gozók havi foglalkoztatása keresetveszteség nélkül csök­kenjen. A munkahelyi szociális kö­rülmények s egyúttal a mun­kafeltételek ugyancsak ja­vultak. Karcagon és Török­szentmiklóson épült tavaly kétálláson javítóműhely, s ugyanilyen — pontosabban szociális (öltöző-fürdő stb.) szempontból még előnyösebb — javít majd az idén aKun- szentmártonhoz tartozók helyzetén. Ott ez a létesít­mény másfél milliós beruhá­zással valósul meg. Szolno­kon pedig tovább épül a vál­lalat komplex telepe, amely több száz embernek hoz majd — a vállalat gazdasá­gi-, műszaki helyzetében is alapvető — javulást. Zsiguli-taxik érkeznek Az utasok számának — megyei átlagában — 9 szá­zalékot felülmúló növekedé­se tavaly nagyrészt a városi személyszállításban történt. S hiába közlekedik a múlt év szeptemberétől több jár­mű például a megyeszék­hely 1-es, 2-es és 3-as vonalán azok így is túlzsúfoltak a reggeli munkakezdés, majd délután a műszakváltás órái­ban. Lényeges javulást az idén sem ígérhet a Volán. Tőle független okokból: tudniil­lik csak hat új autóbuszt kap, s ugyanannyi régit se­lejteznie kell. Elegánsabb lesz viszont a taxi-kocsipark: folyamatosan Zsigulik érkeznek a kiszol­gált Warsawák felváltására. A tömegközlekedésben azon­ban — az említetteken túl — a forgalomszervezés to­vábbi javításával érhet el fejlődést a vállalat. M. I. A mozgalom társadalmi rangra emelkedett A tudomány világából Elkészültek a vállalati mérlegbeszámolók Az AI földön 55, a Dunántúlon 45 százalékos csapadék­Fel keil készülni az öntözésre Több mint egy éve gyűlik a hazai időjárás csapadékadós­sága. Ezért dr. Gergely Ist­ván mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyet­tesnek és Breinich Miklós­nak ,az Országos Vízügyi Hi­vatal elnökhelyettesének alá­írásával most együttes MÉM —OVH felhívás jelent meg, amely felszólítja az öntöző­vizet szolgáltató és felhasz­náló szervezeteket, hogy ha­ladéktalanul készüljenek fel az öntözés koratavaszi meg­kezdésére. A felhívás rámutat, hogy az 1971—72. gazdasági év el­ső harmadában, október 1- től január végéig a Dunán­túlon átlagosan 45. az Alföl­dön pedig 55 százalékos a csapadékhiány. A Dunántúl déli részén 110, a Tiszántúl északi és déli vidékein 100. a Duna-Tisza közén és a Ti­szántúl középső területén 70 —80 milliméterrel volt ke­vesebb a csapadék a szoká­sosnál. Most már nyilván­való, hogy kritikusan szá­raz tavaszra kell számítani. A csapadékhiányt ugyanis csak több hónapon át tartó rendkívül nagy esőzések egyenlíthetnék ki, erre pedig nincs kilátás. Feltételezhető, hogy az idén még a kis víz- igénvű növényeket is öntöz­ni kell. Történelmi győzelem Albionban Nixon Pék Ingben Revansisták nagygyűlése KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSAINK A 2. OLDALON Növekvő előnyök Hím h - TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK - HÍREK Kitüntetések az évfordulón Ma délután a KISZ me­gyebizottságon Szívós Antal, a megyebizottság első tit­kára a munkásőrség meg­alakulásának 15. évforduló­ja alkalmából KlSZ-érdem- érem kitüntetést adott át Kovács Sándornak, a Tö- rökszentmiklós járási mun­kásőr zászlóalj parancsnoká­nak. Kiváló úttörővezető ki­tüntetést kapott Bamgo Já­nos, a Törökszentmiklós vá­rosi munkásör úttörő zászló­alj vezetője, aranykoszorús KISZ-jelvényt pedig László János tiszafüredi Hajó- és Darugyár munkásőre, vala­mint Búza Ferenc, a kar­cagi munkásőrparancsnok. Különvonat Szolnokon (Tudósí (ónktól) A MÁV budapesti Igazga­tósága különvonatán hétfőn Szolnokra érkeztek a Fővá­rosi Főügyészség munkatár­sai, dr. Götz János főügyész vezetésével. A vasút látogatói megte­kintették Albertirsa—Cegléd- bércéi—Cserő. Cegléd és vé­gül a szolnok] pályaudvar különböző típusú biztosító berendezéseit és az ebhez tartozó külső szerelvényeket. A szolnoki munkahelyen többek között tanulmányoz­ták a nemrégen épült ma­gasfogadó berendezést is. A MÁV illetékes szakem­berei elmondották, a vasüt- igazgatóság ezáltal is segíte­ni szeretné a közlekedési ügyészség munkáját, hogy gyakorlat] betekintést tesz lehetővé az igazságügy munkatársainak. ötvenezer látogató Tavaly tizennyolc kiállí­tást — a vendégkönyvek be­jegyzései szerint — összesen ötvenezren néztek meg Me­zőtúron. A látogatottság szempontjából a Videoton kiállítása bizonyult legsike­resebbnek, körülbelül tízez­ren tekintették meg. A ha­gyományos képzőművészeti, iparművészeti és népi díszí­tőművészeti kiállításnak is körülbelül hatezer látogató­ja volt. Területi döntő Jászberényben „Ki mit tud?” területi döntőjére került sor február 20-án Jászberényben a Le­hel klubban és a Kókal László úttörőházban. A ver­senyen a város és a járás területéről mintegy 250 fia­tal vett részt és 46 produk­cióval — vers .próza, bábjá­ték, irodalmi színpad, ka­marakórusok, népdaléneke­sek, táncegyüttesek és pol- beat együttesek — mara­dandó élményekben részesí­tették a jászberényi és a csoportokat elkísérő vidéki közönséget. A vetélkedőn két irodalmi színpad, két kainarakórus, két tánczenekar, hét vers­mondó és öt — polbeat, népdal-, táncdalénekes érde­melte k; színvonalas pro­dukciójával, hogy részt ve­gyen majd a „Ki mit tud?” megyei válogató versenyén. Megkezdődött a kecskeméti taxisofőr gyilkosainak tárgyalása A Bács-Kiskun megyei Bíróság dr. Lengyel Zoltán tanácsa hétfőn megkezdte a kecskeméti taxisofőr gyilko­sai bűnügyének tárgyalását. Két fiatalember — Király Róbert 17 éves izsákj és Horváth Zoltán 16 éves ágasegyházi lakos — ül a vádlottak padján. A vád: előre kitervelt módon és al­jas célból elkövetett ember­ölés, valamint tiltott határ- átlépés kísérlete. Bűncselek­ményüket lépésről lépésre előre megtervezték: 1971. november 5-én este Kecske­méten taxit béreltek azzal az elhatározással, hogy a sofőrt leütik, az autóval pe­dig disszidálnak. Fantaszti­kus tervük végül csak rész­ben sikerült. Útközben meg­ölték Berta János 42 éves taxisofőrt, az ország elha­gyására irányuló kísérletük viszont meghiúsult. A fiatal­korú gyilkosok ügyének tár­gyalása körülbelül tíz na­pig tart, több mint 30 tanút hallgatnak meg. és előrelát­hatóan március első napjai­ban hirdet majd ítéletet a bíróság. Térítésmentes véradás Pórtelken A Márciusi 15. Tsz vezető­sége meghirdette a „plusz egy fő’’ mozgalmat, aminek lényege az volt hogy min­den önkéntes véradó egy- egy olyan személyt hozzon magával, aki maga is haj­landó vért adni. A figye­lemre méltó felhívás ered­ményeként tavaly többszö­rösére nőtt a térítésmente­sen adott vér mennyisége.

Next

/
Thumbnails
Contents