Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

i VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ära: I forint JEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG MEGYE» TAN ÁCS LAPJA ES'Ü Veszteségtől nyereségig M ikor vágjátok már ketté ezt a gordiuszi csomót, a szarvasmarhatenyésztés problémáját? — kérdezte a szerzőt alig leplezett iróniával nemrégiben egy barátja. A szerzőben először felbuzdúlt ak agrár-öntudat. Utóvégre is a magyar mezőgazdaság az elmúlt évtizedben megoldotta a kenyérgabona problémát, a kukoricatermesz­tés fellendítésével létrehozta a takarmányalapot, és éppen a legutóbbi esztendőben megoldotta — csak el ne kiabáljuk — a sertéshús miatti gondokat is. Éppen a szarvasmarha­tenyésztés lenne megoldhatatlan? Azután az elmélkedés napjai következtek. Mert gond az csakugyan van. Az elmúlt tíz esztendőben a szarvas­marhaállomány nem csökkent ugyan, de tehén most másfél­százezerrel kevesebb van, mint egy évtizede. Ráadásul úgy, hogy a téeszekben nőtt a létszám, a magánosoknál pedig csökkent. Éppen a felére. Szolnok megyében a tavalyi és a tíz év előtti tehénállomány azonos szinten van, bár időköz­ben a darabszáma ingadozott. A termelőszövetkezeteknél 1961—71 között több mint hatezres növekedést, míg a háztáji és magángazdaságokban csaknem ugyanilyen csökkenést mu­tat a statisztika. Ott tartunk, hogyha nem enyhülnének a gondok, akkor előbb-utóbb karinatejet is külföldről kellene behozni, a húskivitelt pedig nem tudnánk fokozni. A tej nem akármilyen táplálék, hanem egyike a legfontosabbak­nak. Fogyasztásával nagyon hátul kollogunk a nemzetek sorában, közérdek tehát, hogy több tej, sajt, vaj fogyjon idehaza. A marhahús pedig — ami idehaza nem számít „húsnak” — igencsak százmillió dollár körül hoz nekünk évenként. Ami nem kicsiség. j zaz van valami a gordiuszi hasonlatban. Mert több- ízben is úgy gondoltuk már, hogy megoldottuk a problémát. A közelmúltban kétszer emelték az árat, állami pénzből támogatást adnak az istállóépítéshez, az üszők beállításához, stb. A helyzet mégsem javul. Miért? Az , összes mezőgazdasági ágazatok közül éppen a szarvas­marha kívánja a legtöbb munkát, a legtöbb befektetést. En­nek ellenére ez hozza a legkevesebb hasznot. Sőt, vesztesé­get okoz. A megoldás sürgető. A korábbi években ugyanis a világ­piacon olcsó volt a tejpor, a nyugati országokban túlzott te­hénlétszám következményeként. Közben levágták a tehene­ket, s a tejpor ára emelkedett. Nekünk viszont éppen most kell vásárolnunk. Most, amikor a népgazdasági egyensúly helyreállítása érdekében csökkentenünk szükséges a dollár­kiadásokat. növelnünk a dollárbevételeket. A szarvasmarha probléma megoldásával egyszerre mindkét irányba haladhat­nánk. P róbáljuk végiggondolni, hol kellene, hogyan lehet­ne azt a bizonyos gordiuszi csomót kettévágni? Az első lépés föltétlenül az árprobléma; jövedel­mezővé tenni a tejtermelést és a marhahús termelést, még­pedig külö-külön, és \igy> hogy versenyképes legyen a többi mezőgazdasági ágazattal. A gazdasági reform viszonyai kö­zött ugyanis a mezőgazdasági üzemet nem vigasztalja, hogy ráfizet a marhára, de keres a baromfin. Mind a kettőn hasz­not akar. És különösen nem vigasztalja azt a kisembert, aki csak tejet visz a piacjra. Népgazdasági kihatású dolog ez és a műtét lehet, hogy fájdalmas lesz. A végtelenségig akkor sem tartható az az állapot, hogy a boltban egy liter Coca- Coláért 12—16 forintot kell fizetni, egy liter tejet pedig meg­kap a vevő 3—4 forintért. H’ p-a ez megvan, következhetnek a termelési felada­tok. Mindenekelőtt a fajtakérdés. Legendákat zengünk a „hálás kis magyartarkáról”, de eleinte éreztük, most pedig már tudjuk, hogy a legenda nem igaz. A magyartarka tejet is ad, meg húst is, de egyiket se iga­zán. A korszerű szarvasmarhalenyésztésben ezt a két célt el kell választani egymástól. Vagy úgy, hogy a magyartarkát két irányban nemesítik tovább, egyik részét tejre, másik részét húsra, vagy úgy, hogy külfödről hoznak be igazán al­kalmas fajtákat. Ez utóbbi mód kizárólagos nem lehet, mert nagyon drága mulatság. Egy céljainknak tökéletesen meg­felelő kanadai tenyészállat például csaknem százezer forintba kerül, mire a hazai istállóba bekötik. Az tehát a teendő, hogy külön-külön tejelő és hústermelő állományt alakítsunk ki. Ez a magánosokra nem vonatkozik, mert ők továbbra is csak kettős hasznosítás mellett találják meg számításukat, az ő állatuk tehát igencsak a hagyományos magyartarka marad. Bűvös szó a technológia. Vagyonokat költöttek istállókra, fejőgépekre, szállítószalagokra; stb. Itt is éles választóvona­lakra lenne szükség. Istállónak nem szükséges palotát épí­teni, sőt az sem bizonyos, hogy hirtelen kell sokat építeni. Mert jelenleg csak a nagyüzemekben sok tízezer tehénférő­hely üres, vagy más célra használják. Ha érdemes lesz te­henet tartani, azt kötnek'majd be az istállókba. A magáno­soknál még több a kihasználatlan férőhely. Tartásban és gépesítésben tejtermelési célok esetében magas technológiai színvonal elérése szükséges. Hústermelésre viszont, jelentős fordulatot végrehajtva, a legegyszerűbb, legolcsóbb módsze­reket kell keresni. (A többi között ezért is szükséges szét­választani a két főirányt, mert a kettőnek a beruházási igé­nyei élesen különböznek.) a megoldást azonban nemcsak a pénztárban és Hern­yó csak az istállókban kell keresnünk. Annyira kép­telenség felemelni az átvételi árakat, hogy a mos­tani drága takarmány etetése kifizetődjék. A kukoricater­mesztés korszerűsítésével ugyanis csak a sertés és a baromfi takarmányozásának megoldásához jutottunk közelebb. A szarvasmarha mást eszik. És amit eszik; legelőink kopárak, rétjeink leromlottak, az istállóban jól hasznosítható mellék- termékek a szántóföldi gépesítés hibái miatt pocsékba men­nek. A legnagyobb fordulatra tehát itt van szükség. Ha a búzatermesztés színvonalára emeliük a rét- és legelőgazdál­kodást, ha az optimális szántóföldi gépssítéssel megmentjük az öszses melléktermékeket, gondoskodunk a szarvasmarha takarmányának korszerű betakarításáról, tárolásáról, tartó­sításáról. akkor az önköltség csökkentésében és a hozamok fokozásában nagyobb lépést teszünk előre, mint bármely más helyen 'végrehajtott korszerűsítéssel. lüldcáki Béla A KSH megyei igazgatóságának jelentése 1971-ről Szolnok megye fejlődésének lobb vonásai Az elmúlt napokban jelent meg a Központi Sta­tisztikai Hivatal Szolnok megyei Igazgatósága által ké­szített jelentés a megye 1971. évi fejlődéséről, amely be­számol a gazdasági ágazatok helyzetéről és a lakosság életkörülményeinek alakulásáról. Ebből szeretnénk ne­hány gondolatot kiemelni. Megyénk társadalmi-gaz­dasági fejlődése 1971-ben. —■ a IV. ötéves tervidőszak el­ső évében — valamivel gyor­sabb ütemű volt mint az ország átlaga. A megye gaz­daságának és a lakosság infrastrukturális ellátottsá­gának 1971. . évi fejlődése, illetve javulása azonban az 1970. évhez viszonyítva le­lassult. Megyénk gazdasági hely­zetének összességében ked­vező irányú alakulását előse­gítette a gazdaságirányítás javítása, amely köz- gazdasági szabályzók fej­lesztésében nyilvánult meg. Egyes fejlesztéssel kapcsola­tos döntések azonban a nép­gazdaság kiegyensúlyozott fejlődése ellenében hatottak, amelyek megyei szinten leginkább a beruházásoknak a tervezettnél gyorsabb üte­mű növekedésben és egyes mezőgazdasági termékek (pl. tej, cukorrépa, dohány, zöld­ség stb.) termelésének mér­séklődésében jelentkeztek. A beruházások növekedése — különösen az I. félévben — az építőipar termelőerőinek a szétforgácsolódásához, a kivitelezés; idők meghosz- szabbodásához és a haté­konyság romlásához vezetett. A tej, cukorrépa, zöldség stb. termelésének csökkené­se következtében pedig az élelmiszeripar termelése nem nőtt a tervezett mér­tékben. Ugyanakkor az idényáras cikkeknél jelen­tős volt a fogysztói árnöve­kedés. A közgazdasági szabály­zórendszer 1971. évi mó­dosításának tő célja a munkaerővel való takaré­kosabb gazdálkodás elő­mozdítása volt. Részben ezeknek a rendel­kezéseknek, részben az egy­re inkább jelentkező mun­kaerőhiánynak tudható be, hogy megyénk gazdaságai­ban a foglalkoztatottak szá­mának növekedése lassult, illetve az építőiparban és a mezőgazdaságban csökke­nés következett be. Az ipar- vállalatoknál a termelés bő­vítése azonban még mindig inkább exténzív úton ment végbe, holott országos szin­ten az iparban foglalkozta­tottak számának csökkenését figyelhettük meg. Az elmúlt évben megyénk szocialista iparában a ter­melés 7,6 százalékkal növe­kedett, de ennek csak az egyharmadát fedezte a ter­melékenység emelkedése, amely 2,5 százalék volt. A mezőgazdaság, eredmé­nyei 1971-ben jobbak voltak mint a megelőző évben. A kedvezőbb időjárás és egyéb gazdálkodási tényezők ha­tására a kalászosok termés- eredménye lényegesen meg­haladta az 1970. évit, de nem érte' el az 1969-es esztendő rekorderedményeit. Megyénk szarvasmarha-állománya 1971. december 31-én 122 ezer darab, , a sertés-állo­mány pedig 562 ezer darab volt. A sertésállomány nö­vekedésével szemben a szarvasmarhaállományban azonban csökkenés követke­zett be. Megyénkben a kiskereske­delem eladási forgalma 1971- ben 10 százalékkal növe­kedett, s ezen belül is a bolti élelmiszerek értéke­sítése 14 százalékkal, a vegyes-iparcikkeké 12 szá­zalékkal lett magasabb. A szélesebb választéknak megfelelően a lakosság főbb; bevételei is jelentősen. 12 százalékkal növekedtek. Az életszínvonal emelkedésére utal a lakossági takarékbe­tétállomány szintén igen magas, 17 százalékos gyara­podása is. Az életkörülmények ja­vulását segítette a megyében 1971-ben épült 3500 lakás átadása. Problémát jelent azonban az óvoda} férőhe­lyek számának nem kielégí­tő mértékű növekedése, és így az állandó óvodák férő­helykihasználása 106 szá­zalékról 111 százalékra emel­kedett. Tovább csökkent az álta­lános iskolai tanulók száma — 48 700 — öt százalékkal kevesebb az előző évinél. A középiskolák nappali tago­zatára kereken 10 ezer ta­nulót vettek fel. Ezen belül szakközépiskolákba 4300 ta­nuló jár, négyszázzal több, mint az előző tanévben. A középiskolák esti — 'levele­ző tagozatán négyezren ta­nulnak; számuk háromszáz­zal növekedett. A Szigligeti Színházban a múlt esztendőben az elő­adások száma két száza­lékkal, ugyanakkor a lá­togatók száma 14 százalék­kal növekedett. A megye összes filmszínhá­zainak száma eggyel csök­kent. ,a mozilátogatók szá­ma azonban közel három- százezerrel ,(9 százalékkal) fogyatkozott meg. A fentiekben a megye fejlődésének csak néhány jellemző sajátosságát emel­tük ki. Igyekeztünk felhív­ni a figyelmet a fejlődés során jelentkező feszültsé­gekre, problémákra, ame­lyeknek a megoldása a jö­vő feladatát képezi. Heti világhíradó (2. Oldal) Kerekasztal beszélgetés (A párt élcsapat jellegéről beszélgetett munkatársunk 13 üzem pártszervezetei- ■ nek képviselőivel.) (3. oldal) Két perc nyelvművelés Luja emlékezete t (Mészáros Lajos szolnoki festőművész munkásságára, emberi magatartására em­lékezünk.) Tekerős magnó (Régi verkli a toronyházak tövében.) Négyszáznegyven fiatalt várnak a mezőgazda­sági szakmunkásképzők (4. oldal) Vádlottak padján a mezőtúri kiskirályok (Holnap kezdődik a Szol­nok megyei bíróságon a mezőtúri Új Élet Tsz sik­kasztóinak bűnpere.) Szombati szemle a szol- • noki piacon Ellentmondásos szám­adatok (A MEZŐGÉP Vállalat kunhegyesi gyára mérlegé­nek jóváhagyása előtt.) (5. oldal) v , Nehéz (SzakonyrKároly novellája.) Jász-Kun Kakas (9—10. oldal) HÍR 1 k — TUDÓSÍT ÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK - HIRI k Vetnek, fejtrágyáznak A kellemes február végi időjárás megélénkítette a ha­tárt. A zagyvarékasi Béke Tsz-ben már 250 hóid földön elvetették a mákot. A tisza- földvári Lenin Tsz-ben a fejtrágyázó szántóföldi gépek munkáját repülőgép vette át. A nagy búzatáblák felett keringő gép naponta 250—300 kh föld vetésre szórja a nitro­gén műtrágyát. A mezőhéki Táncsics Tsz-ben befejezték a mintegy 5 ezer holdnyi vetés fej trágyázását. A szé­pen telelt növényzet serken­tésére 140 vagon nitrogén műtrágyát használtak fel. A tsz tagjai most a tavaszi si- mitozásra és a cukorrépa ve­tésre készülnek. Egymillió forint szociá­lis célokra A két és félezer munkást és alkalmazottat foglalkoz­tató Nagyalföldi Kutató és Feltáró Özem jelentős össze­get fordít évenként a dol­gozók munka- és életkörül­ményeinek javítására. Az 1971. évi termelési eredmény után várható nyereségből az idén 1 millió forintot ter­veztek ilyen célokra. Ebből az összegből jut segélyalap­ra, 400—500 gyermek üdül­tetésére. Számottevő összeggel tá­mogatják az iparághoz tar­tozó sport-szakosztályokat. Szegeden fejlesztik az olaj­bányász vízi-sportot. Szolno­kon támogatják a labdarúgó­szakosztályt. A munkásszállásokon lakók kulturális nevelése érdeké­ben megszervezték az iro­dalmi esteket. Fővárosi, és a Szigligeti Színház művé­szei minden hétfőn műsort adnak a munkásszállásokon. Szabad szombat Karcagon A karcagi tanács a város öt termelőszövetkezetében felmérést készített a szövet­kezeti tagok élet- és munka- körülményeiről. A felmérés bebizonyította, hogy a tsz-el< törekedtek a gazdasági, szo­ciális és kulturális helyzet javítására. A Béke Tsz-ben a nőbizottság kezdeményezé­séré bevezették a szabad szombatot, ehhez csatlakozott a Lenin Tsz is. A Béke, a Május 1 és a Lenin Tsz minden évben megrendezi az öregek napját és nyugdíjasainak évente egyszer háromtól nyolcszáz forintig terjedő segélyt fo­lyósít. A Dimitrov Tsz-ben havi nyugdíjkiegészítést kap­nak a nyugdíjasok, járadé­kosok és özvegyek. Népszerű az új fiókkönyvtár Mezőtúron, az egykori új­városi Béke mozi épületében tavaly november 1-én fiók- könyvtár nyílt. Az Újváros­ban élő körülbelül hatezer lakos olvasási igényeit most már két fiókkönyvtár elégíti ki. Az új könyvtárban há­romezer kötet várja az ol­vasókat. December végéig Uáromszázhúszan iratkoztak be, az idén pedig máris négyszáz körül jár az olva­sók száma. Az új fiókkönyvtár meg­nyitása sokat jaintott a Vá­ros könyvtárügyi helyzetén, a teljes ellátottság elérésé­hez azonban még legalább két fiókkönyvtár megnyitá­sára volna szükség. Közvetlen kapcsolat a román villamos­energiarendszerrel Félidejéhez érkezett az Arad—Szeged közötti távve­zeték építése, amely közvet­len kapcsolatot teremt a ro­mán villamosenergiarend­szerrel. Hazán^ területén 58 kilométer; Románia területén pedig 30 kilométer hosszú­ságban építik ki a KGST egyezménynek megfelelő 400 kilovoltos feszültségű • távve­zetéket. A kivitelező orszá­gos yillamostávvezeték vál­lalat szakemberei már meg­kezdték az oszlopok felállí­tását, s a tervek szerint szeptember végéig átadják rendeltetésének az új létesít­ményt. Emelkedett a halálos közúti balesetek száma Dr. Tőzsér István KPM főosztályvezető, az országos közúti balesetelhárítási ta­nács társelnöke és Ledván- szki Károly rendőrezredes, a BM közlekedésrendészeti cso­portfőnöke szombaton a köz­úti balesetek alakulásáról tá­jékoztatta az újságírókat. Az elmúlt évben 22 949 személy- sérüléses közúti közlekedési baleset történt az országban. 1.2 százalékkal kevesebb, mint 1970-ben. A balesetek számának csökkenése ellené­re sem megnyugtató azon­ban a közlekedés helyzete. Az utóbbi évek tendenciája ugyanis — hogy a halálos balesetek száma nagymérték­ben emelkedik — sajnos 1971-re is jellemző volt. A balesetek következtében ta­valy 12,6 százalékkal több ember halt meg, mint 1970- ben, a baleset időpontjától számított 48 órán belül ösz- szesen 1527-en vesztették életüket. A súlyos sérültek száma is emelkedett, 2r5 szá­zalékkal. A balesetek közel egyharmada Budapesten tör­tént, figyelmeztető, hogy a fővárosban sajnálatosan sok baleset végződig halállal. Indiai képzőművészeti bemutató Szombaton a Magyar Nem­zeti Galériában Somogyi Jó­zsef KÓssuth-díjas szobrász- művész, a Magyar Képző­művészek Szövetségének el- nökp nyitotta meg a „Mai indiai képzőművészet” című kiállítást, A tárlatén négy festő, két grafikus és három szobrászművész mintegy 30 munkája ad képet a mai in­diai képzőművészetről. A kiállítás megnyitásán megjelent Hollai Imre kül­ügyminiszterhelyettes,' Nagy Miklós, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnökhe­lyettese, valamint kulturális életünk számos kiválósága.

Next

/
Thumbnails
Contents