Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. február 19. Védőréteg a szobrokon Patkó Imre: # KÍNA G MA Kiifpoitika -, Kettős gyengítés” - Saját szövetségesek Gazdasági növekedés az EAK-ban A kínai külpolitika e ha­talmas birodalom felszaba­dulása után több fejlődési szakaszon ment át. A KNK kezdetben szilárd szövetség­re lépett a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, akiknek támogatása egysze­rűen létfontosságú volt a fia­tal népi állam számára. Az 1950-es évek végén egyre szaporodtak a nézeteltérések mind Kínán belül a szocia­lista építés módszerei, útjai tekintetében, mind a szocia­lista táborral. Itt elsősorban azért, mert Kína azt elvárta volna, hogy a testvérorszá­A kínai külpolitika 1960- tól módszeresen előkészítet­te, majd véghezvitte a sza­kítást a szocialista táborral. Először ideológiai harcnak tüntette fel az ellentéteket. Megalkuvással vádolta a Szovjetuniót, szemére vetet­te, hogy kapcsolatot tart az Imperialistákkal, elsősorban az Amerikai Egyesült Álla­mokkal, s ezt „cinkosságnak” minősítette. Pekingben úgy ítélték meg a világhelyzetet, hogy az megérett a forrada­lomra, csak az „elkényelme- sedett” szocialista országok és a nyugati kommunista pártok nem hajlandók ezért harcot, kockázatot vállalni. Ekkor azt hirdették, hogy a „világfalu”, a fejlődő, sze­gény, gyarmati sorból felsza­badult országok a legfőbb forradalmi erő, ezek vezető­jeként, s a tőkés országok­ban szervezkedő ultraforra­dalmi csoportokra támasz­kodva akarták átvenni a vi- lágforradalom -irányítását: hogy bekerítsék „a világ­városokat”, a fejlett orszá­gokat. Ezzel a kínai külpo­litika a gyakorlatban letért az osztály-alapról, eltért a marxista tudományosságtól. Ez a „forradalmárkodó” stratégia sikertelennek bizo­nyult a Harmadik Világ or­Ezzel egyidőben Kína foly­tatta az amerikai imperia­lizmus elleni propagandát, támogatta Vietnamot és az indokínai népe^ ellenállását. De mindezt saját befolyása szempontjának megfelelően tette, s közben pl. még aka­dályozta is a szovjet támo­gatás eljuttatását a vietna­mi harcosokhoz. A legutóbbi években Kína ismét fordult egyet, s „diplomáciai nyi­tást” hajtott végre a legfej­lettebb tőkés országok irá­nyába; elsősorban az Egye­sült Államokhoz közeledett. A pakisztáni terrorista re­zsim, Jahja Khan segítségé­vel jött létre Kissinger pe­kingi útja, amelynek ered­ményeképpen most Nixon elnök Pekingbe látogat Ugyanakkor a — határpro­Kína, mint a Biztonsági Tanács tagja, s mint hatal­mas területű és lélekszámú ország, egyszersmind olyan ország is, amelyben nagy­szabású társadalmi-forradal­mi kísérlet folyik (bármily útra tért légyen is a szocia­lizmus építése Kínában; ami itt történik, annak történel­mi távlatban, jó és rossz tanulságait tekintve egyaránt nagy jelentősége van, hiszen a világ nagyobbik részén hasonló, fejlődő országokban él az embirség kétharmada) — mindenképpen világpoli­tikai tényező. Saját nagyha- talmi-soviniszta ambícióinak megvalósítása érdekében azonban az látszott számára legmegfelelőbb taktikának, hogy mindkét világhatalom erejét, szövetségi rendsze­rét, erkölcsi hitelét igyekez­zék rontani, s ezzel saját gok, akár saját fejlődésüket is megakasztva, minden se­gítséget megadjanak neki történelmi elmaradottsága varázslatosan rövid idő alatt végbemenő felszámolásához. Számot tartott arra is, hogy nukleáris fegyverekkel ellás­sák. Közben olyan jelensé­gek bukkantak fel e hatal­mas országban, amelyek alapján gyanítható volt: Kí­na vezető szerepre tart igényt a nemzetközi forra­dalmi és a nemzeti felsza­badító mozgalmakban, s nem ítéli meg reálisan a nemzet­közi helyzetet. szágaiban, tömeges vérontás­sal járó, tragikus kudarchoz vezetett 1965-ben Indonéziá­ban. Ezt követte a „kultu­rális forradalom”, amelynek egyik funkciója kétségtelenül a csődöt mondott politika felszámolása volt. Ekkor Kína befelé fordult, vissza­hívta majdnem minden nagykövetét külföldről, s a belső, „permanens forrada­lom” jelszavát állította elő­térbe. Ennek megfelelően a szocializmusért folytatott harcot állandó, tömeges ösz- szecsapások, az ellentétek ki­élezése és harcban történő megoldása formájában kí­vánta folytatni, — szükség esetén részlegesen szétverve a saját, megmerevedett, bü- rokratizálódott állami- és párt-apparátusát, a hatalom gyakorlásának szerveit is. (Ennek a veszélyes akciónak biztosítására kellett a had­sereg, s kezdetben Lin Piao támogatása.) Ennek az idő­szaknak a Szovjetunióval va­ló ellentétek ellenségeske­déssé való kiélezése felelt meg. Katonai provokációk, fegyveres összecsapások tör­téntek a szovjet—kínai ha­táron (Damanszkij-szigetnél) és Kína azt követelte, hogy a Szovjetunió elvben ismerje el saját, Kínával érintkező határainak érvénytelenségét!) vokációk után nagynehezen megindult szovjet—kínai tár­gyalások eredménytelenül, vontatottan folynak. Mi az oka a kínai kül­politika fordulatának? Kínának be kellett látnia, hogy a világban most nincs közvetlen forradalmi válság, s nem lehet egyszeribe világ­forradalmat csinálni. Csaló­dott a felszabadult, volt gyarmati országokba vetett reményeiben és nem tudta megbontani a nemzetközi forradalmi mozgalom szer­vezett sorait sem. Így, saját korlátozott gazdasági-katonai erejével számolva, de válto­zatlanul világpolitikai vezető szerepre törekedve, a „ket­tős gyengítés” taktikájához, egy kínai „külön vonal” neghirdetéséhez folyamodott. viszonylagos erejét, befolyá­sát növelni. Mivel a Szovjetunió és szö­vetségesei részéről kinyilvá­nították a szocialista felek készségét a Kínával való jó­viszony visszaállítására — legalábbis a béke és haladás közös érdekeit szolgáló anti- imperialista egység jegyében —, a kínai vezetés úgy gon­dolta, hogy ez irányban nem kell külön erőfeszítéseket tennie. Viszont a nyugati tő­kés országok, s különösen Amerika felé bátorító gesz­tusokat tett, hogy jelezze: közeledni akar hozzájuk. Ezek bizonnyal készek alku­ra lépni vele, hiszen a szov­jetenenességet pl. az Egye­sült Államok jól felhasznál­hatja saját céljai érdekében. Egyébként is látható, hogy Nixon az elnökválasztás előtt, a vietnami—indokínai kudarcok közepette rászorult olyan látványos sikerre, amely újraválasztását előse­gítheti, s Kínából ilyen lát­ványos eredményt kínáltak neki. Ezen túlmenően: Kína hatalmas, potenciális piac a külkereskedelem számára, s még kitűnő ellensúly lehet nemcsak a világpolitikában a Szovjetunióval szemben, hanem Ázsiában, szükség esetén Japán és India vo­natkozásában is: hiszen ki tudja, merre fejlődnek ezek az országok a következő év­tizedekben? Mint láthatjuk, a kínai „kettős gyengítés taktikája”, amelynek jelszava: „minden kis- és közepes ország fogjon össze a szuperhatalmak el­len” — egyelőre éppenséggel előnyösnek látszik az egyik szidalmazott szuperhatalom, az Egyesült Államok vezetői számára. Tény, hogy Kína eltávolodott a szocialista or­szágoktól és közeledett az imperialista hatalmakhoz. Érthető, hogy ennek az Egye­sült Államok (feladva ko­rábbi, hibás Kína-politikáját) elébe ment. Szavakban „forradal- miság“ tettekben óvatosság Mindamellett az amerikai­ak sem lehetnek olyan, nai­vak, hogy azt higgyék, Kína most az ő megbízható szö­vetségesükké változott. Nixon elnöknek nagy problémát okoz, hbgyan vonuljon ki Vietnamból úgy, hogy ott fenntartsa saját bábrezsim- jét. Erről kétségtelenül tár­gyalni akar a szomszédos Kínával. Taivan kérdésében is lesz egymáshoz néhány szavuk. Az elkövetkező évek közvetlen amerikai—kínai kilátásait is szemügyre akar­ják venni: a pekingi láto­gatás tehát fontos esemény. Azt azonban látni kell, hogy Kína a saját külön szem­pontjai szerint politizál, nem válik senki szövetségesévé, csak saját magának akar szövetségeseket toborozni. Bár Kína elsősorban „nagypolitikát” csinál és a fejlett tőkés országokkal fűzi szorosabbra kapcsolatait, nem mondott le a Harma­dik Világ országainak „vé­delmezője” szerepéről sem. Mintegy 800 millió dolláros évj segélyprogramja kevés­számú országba irányul (a Tanzánia-Zambia vasút egy­magában 400 millió dollárt igényel, s Szudán kb. 40 milliót kapott Kínától) — de néhány „barátsági tá­maszpont” kiépítésére alkal­mas, mert rendkívül kedve­ző feltételek mellett adja, s nagy propagandát fejtenek ki szakértőik is. A fejlődő országok azonban, nemzeti függetlenségük védelmében csak az antiimperialista egy­ségfrontra támaszkodhatnak eredményesen. Kína jelenleg megbontja ezt az egységfrontot. Ez olyan perspektívát is elkép­zelhetővé tesz, hogy Kína egy idő múltán rákénysze­rül, legalább egyes kérdések­ben, az együttműködésre a szocialista országokkal, az imperializmus tényleges, konkrét fenyegetése ellen. Hosszú távra az amerikai érdekek sértik Kína érdekeit a Csendes-óceán térségében és Délkelet-Ázsiában is. Tü­relem kell annak kivárásá­hoz, hogy milyen irányba fordítják a kínai külpolitikát a szükségszerűségek. Egyelő­re tény, hogy szovjetellenes- sége, az antiimperialista egy­ségfront megbontása kárt okoz a haladás és a béke hí­veinek, s veszedelmeket rejt magában. Ám Kína bármily „forradalmi” is szavaiban, tetteiben óvatos. Nemcsa^ a kását, a rizst sem eszik olyan forrón, mint ahogyan főzték. Párizsban egy UNESCO konferencia nemrégiben a szabadban álló és a pusztu­lásnak fokozottan kitett mű­emlékek helyzetével foglal­kozott. Nagyon sokféle ve­szély fenyegeti ezeket. Az épületeket, szobrokat — földrajzi helyzetüktől füg­gően — a szennyezett at­moszféra, az eső, a fagy, a szél az algák, a moszatok, baktériumok stb. károsítják. A tudomány és a technika számára elsősorban a sza­badban álló műemlékek megmentése jelenti a na­gyobb gondot. A műemlék- védelem területén mérnö­kök, vegyészek fognak össze és igyekeznek orvosságot ta­lálni a szabadban álló épü­letek és szobrok megmenté­sére. Idővel a kövek is meghal­nak. Nemcsak Velence pél­da erre, de szerte a világon Pusztulásnak indult Buddha- szobor Vientianeban. pusztuló székesegyházak, mecsetek, nagyértékű Budd­ha szobrok... Francia és kambodzsai szakemberek két évtizede dolgoznak Angkor romváros megmentésén. Jelenleg ne­héz korszakban van ez a munka, mert Angkor időn­ként hadszíntérré változik. Templomait, szobrait, épü­letmaradványait helyenként feketeszínű oxidációs réteg vonja be. Évszázadok alatt számos épület, szobor és relief elporladt. Megmenté­sük ma igen nehéz feladatot jelent, mivel igen nagy fe­lületek restaurálásáról van szó. Mit lehet tenni annak ér­dekében hogy a szabadban Levő műemlékeket megvéd­jék az eső, a baktériumok, a szennyezőanyagok pusztítá­sától? A hatvanas évtized­ben számos országban vé­geztek kísérleteket olyan ve­gyianyag előállítása érdeké­ben, amely — mint egy filmréteg — bevonná a szabadban álló műemléke­ket és védené a különféle korróziós hatásoktól. A leg­utóbbi hírek szerint cseh mérnököknek sikerült olyan szilikon-bevonatot kikísérle­tezni, amelynek segítségé­vel be lehet vonni a szob­rokat, épületeket. A szilikon régóta ismert víztaszító ha­tásáról de jól ellenáll a különféle vegyi hatásokkal szemben is. A prágai Lő­portornyot például ezzel a módszerrel védik. A szilikon bevonatot 4000 m3 felületre kell rávinni, amely kb. másfél évtizedre nyújt tar­tós védelmet a műemlék számára. Tartósabb és hatá­sosabb módszer tehát ez, mint az épületek mosdatá- sa, amelyet Párizsban vé­geznek és amely csak átme­neti megoldás a műemlék- védelemben. Más országok­ban is folytatják azokat a kísérleteket, amelyek a szabadban áiló műemlékek megmentésének technikájá­val kapcsolatosak. y Az 1970/71-es évben a mezőgazdasági szektorban javulást értek el a búza, a kukorica és a rizs termelé­sében, de némi hanyatlás volt a gyapottermésben. Az ipari szektorban a termelés értéke 123,5 millió egyiptomi fontról 165,5 mil­lióra emelkedett, ami az előző évhez képest 8,2 szá­zalékos növekedést jelent. A kőolajtermelés volumene 14,2 millió köbméterről 18,9 mil­lió köbméterre nőtt (1967­A zambiai kormány két fontos döntést hozott azzal a politikai elvvel összhang­ban. amelyet az alábbi jel­szóval fejeznek ki Lusaká- ban: „Zambia a zambiaia­ké”. Áz új törvények szerint külföldieknek nem lehet üz­lete Zambiában s az üzle­teknek zambiai tulajdonba kell jutniuk. A másik tör­vény kimondja, hogy azok­nak a külföldieknek, akik­nek nincs zambiai munka­engedélyük, el kell hagy­niuk az ország területét. A csomogalás ma már a termelés szerves része. A lengyel kormány elhatároz­ta, ogv az 1971—1975 évek közötti időszakban a csoma­golóanyag-ipart a modern áruforgalom szükségleteinek megfelelően fejleszti. Ezért Az Indonézia támogatásá­ra szervezett kormányközi csoportban (IGGI) tömörült tíz hitelező ország eddig mindig készen állt arra, hogy az Indonézia által igé­nyelt sokmilliós összegeket rendelkezésre bocsássa. A múlt évben Indonézia 640 millió dollárt kapott az IGGI-tői. Ez a legmagasabb összeg, amelyet a hitelező országok eddig rendelkezés­re bocsátottak. 1967-ben még csak 200 millió dollár volt, a segélyösszegek azonban rohamosan 325 millió (1968), majd 500 millió 0969 1970), és 600 millió (1970/1971), dollár fölé emelkedtek, míg legutoljára elérték a 640 millió dollárt (1971/1972). Holland kormánykörök­ben feltételezik, hogy a va­lutaválság befolyása ezúttal az IGGI segítőkészségére is hatással lesz. Indonéziának a közeljövőben valószínűleg kevesebb élel­miszerre lesz szüksége a tervsegély keretében, mivel a gazdaság eddig egészen iól fejlődött. 1971 első felé­ben a kivitel már 7,4 száza­lékkal 622,5 millió dollárra nőtt. 1971 első tizenegy hó­A Krím-félsziget fiatal biológusai tevékenyen részt vettek a környéken találha­tó vadon növő hasznos nö­vények gyűjtésében és le­írásában. A fiatal biológu­sok leírta anyagok egy ré­szét a Krím-félsziget nö­vényvilágát ismertető 11 kötetes munkában publikál­ták. Ezt a sorozatot a nvi- kitoi botanikuskert adta ki. Tíz évvel ezelőtt műked­velő biológusok kezdemé- nvezésére hozták létre Jal­tában a fiatal birt^g’isok klubját, ahol 15—17 éves fiatalok tudósok irányításá­val foglalkoznak biológiá­val, megtanulják az önálló kutatás, a nyári vakáció ben alig 6,3 millió köbmé­ter volt.) Az export értéke az előző évi 324 millió fontról 331 millió egyiptomi fontra emelkedett. 'Az import 277 millió fontról 342 millió fontra nőtt. Az árak többé- kevésbé szilárdak maradtak. A foglalkoztatottak száma 8,2 millióra emelkedett. A munkabérek összege elérte a 130,5 millió fontos rekord­szintet. A döntések nyugtalansá­got keltettek a Zambiában élő külföldiek között. Sok bolt már gazdát cserélt, még többet bezártak, mert a hazaiaknak nincs elegen­dő pénzük a vásárláshoz, a bank pedig nem tud hitelt nyújtani. z A fenti döntések elsősorban a szomszédos afrikai orszá­gokból származó kereskedő­ket sújtják. Zambiában az európaiak és az indiaiak mellett számos tanzániai és más nemzetiségű polgár él 1975-ig erre a célra 5,3 milliárd zlotyt fordít. A szakemberek véleménye sze­rint Lengyelországban je­lenleg negyedannyi csoma­golóanyagot használnak mint;., amennyj szükséges lenne. napjában a kivitel előzetes adatok szerint, 33 millió dollárral 692 millió dollárra emelkedett. A behozatalt il­letően pontos adatok még nem állnak rendelkezésre. A fogyasztási javak hányada azonban mindenesetre az összbevitel 23,5 százalékára csökkent (az előző évi 29 százalékkal szemben). míg a nyersanyagok hányada 42,2 százalékra (37,1 száza­lék) nőtt. Az árak e7 év jú­niusáig eléggé szilárdak ma­radtak és azóta még 5,3 ponttal csökkentek is. Augusztusban azután az indonéz rúpia, a világpiaci fejlődéshez alkalmazkodva, egy sor európai valuta le­begtetése után, szintén le- begővé vált, s ezáltal az árak ismét valamivel emel­kedtek. A rizstermelés ked­vezően fejlődött. Az 1971-es össztermés felül múlja a tavalv előttit, mégpedig 12.5 (11.9) millió tonnával. Bár 1971- ben még rizst kellett importálni, az indonéz kor­mány arra számít, hogy 1972- re a saját termés már fedezni tudja a -szükségle­tet. idején pedig a legtehetsége­sebb fiatal biolígusok expe­díciókba tömörülve indul­nak kutatóútra. A Krím- félsziget iskolás korú fiatal biológusai már létrehozták saját botanikus múzeumu­kat is. A fiatal biológusok klub­ja a „Kutató” elnevezésű középiskolai akadémiához tartozik, amelynek a klub mellett régészeti, fizikai, ké­miai; csillagászati, ma+“ma- t:,-ai. geológiai és történel­mi szek^ói is vannak. Azo­kat a fiat'Oo'sat. akik sike­resen befejezték tanulmá­nyaikat ezen az akadémián, főiskolai továbbtanulásra javasolják. A szakítás módszeres előkészítése „Diplomáciai nyitás“ a tőkés országok felé Kína Nixonnak látványos sikert kínált Külföldieknek nem lehet üzlete Zambiában Leltározás elektronikus számtógéppel A számítógép-technika a leltározásban is segít. Az eladó egy kisméretű készü­lékbe üti be a polcon talált áruk számát, amelynek ér­tékét a készülék a memó­riaegységre viszi át Az ösz- szeírás végeztével a számí­tógép pillanatok alatt elké­szíti a leltárt, természetesen csak az értéket tüntetve fet A lengyel csomagolóanyag-ipar tervei Indonéziának 650 millió dollárra van szüksége Fiatal biológusok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents