Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-17 / 40. szám

1972. február 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Hűtőgépgyárban láttuk, hallottuk A jászberényi Hűtőgépgyár hűtőgépüzemében készülnek a Sibir S—60 ésazS—140-es háztartási hűtőgépek. Soro­zatgyártásukat tavaly májusban kezdték meg. Azóta a futószalagokat naponta 50 -55 modern formájú hűtőgép hagyja el. A szigorú ellenőr. Bodó Zsuzsanna, a Hűtőgépgyár fia* tai meósa ellenőrzi az elkészült terméket. A közönség jobb kiszolgálásáért Lámpák, b mutatók Tanácskoznak a posta szocialista bngádvezetői Több mint 21000 tag képviseletében 200 szocialis­ta brigádvezető részvételével kezdődött szerdán reggel a postások szakszervezetének székházában a postás szoci­alista brigádvezetők IV. or­szágos tanácskozása. Az ér­tekezleten részt vett Horn Dezső közlekedés, és posta­ügyi miniszterhelyettes, a posta vezérigazgatója. A postás brigádmozgalom legmagasabb fórumán dr. Buják Konstantin posta ve­zérigazgatóhelyettes és Bíró Bódis József a szakszerve­zet titkára értékelte a posta szakmai, munkaverseny- mozgalmának eredményeit, a szocialista brigádok tevé­kenységét, s meghatározta a további tennivalókat. A posta 1972. évi tervén — a szocialista brigádok munkáját is meghatározó tennivalókon — most dol­goznak. Az azonban már látszik, hogy a megnöveke­dett igényeknek megfelelően a közönség jobb kiszolgálá­sa, a postai szolgáltatások minőségének javítása az idei legfontosabb szakmai feladat — hangsúlyozta a beszámoló. (MTI) Szerdán a Magyar Nép­hadsereg Központi Klubjá­ban tájékoztatták a sajtó képviselőit a néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesé­nek idei programjáról. Ra- dovits Ferenc alezredes, az együttes parancsnoka elmon­dotta, hogy ebben az évad­ban eddig már három be­mutatót tartottak: „Játék és muzsika 110 percben”, „Ka­tona vagyok én, ország őri- zője”, valamint „I'elegro- teszk” címmel. Ami a további programot illeti: április 20-án a Zeneaka­démián lép pódiumra a 1 Szajolban a Zalka Máté utcai általános iskola egyik terme alaposan különbözik a megszokott tantermektől. A tanulók nem padokban, hanem asztalok mögött ül­nek. Mindegyikük előtt 4 fehér billentyű van, B—D—P—T jelzéssel. Az asztalokon az egyes tanulók helyeit függö­nyök választják el, megne­hezítve, hogy a szomszédok „puskázhassanak” azaz hogy megnézzék, társuk melyik billentyűt nyomja le. A tanári asztalon lámpák, billentyűk, mutatók sokasá­ga. A felvillanó és kialvó zöld, fehér, piros lámpák az első pillanatban keveset mondanak a hozzá nem értő szemlélőnek. — A tanárnak azonban fontos információ­kat közvetítenek: ki oldotta meg helyesen a feladatot, ki adott helytelen választ, az osztály hány százaléka tu­dott felelni a feltett kér­désre. A berendezést egy írásve­títő és egy vászon egészíti ki. z A tanár átlátszó műanyag­lapra írt szöveges számtan- példát vetít a vászonra. A tanulók megoldják a felada­tot a füzetükben. A vásznon ekkor B—D—P—T betűjelek mellett négy szám jelenik meg, közöttük van a helyes végeredmény. Ha a tanulók füzetében lévő eredmény például a P betű mellett lé­müvész-kollektíva kórusa és szimfonikus zenekara. Ez alkalommal ősbemutató­ként adják elő Sárai Tibor „Jövőt faggató ének” című, Váci Mihály versére írt ora­tóriumát. Az évad kiemel­kedő eseménye lesz az a műsor, amelyet „őrségen” címmel mutatnak be, a ter­vek szerint május közepén. A produkcióban az ének, a zene, a tánc nyelvén adnak ízelítőt a katonaélet főbb eseményeiből. Készülnek katonaművé­szeink a Dózsa- és a Petőfi évfordulóra is. A Magyar Néphadsereg központi ün­nepségén zenés irodalmi ösz­vő számmal azonos, meg­nyomják a P jelű billentyűt. Egy bizonyos idő elteltével a tanár lezárja a gépet, aki addig nem nyomta, meg a billentyűt, később már hiá­ba próbálkozik. A tanári asztalon felvil­lannak a lámpák. A terem minden helyéhez három lám­pa tartozik. Minden helyes válaszra felvillan egy. a ta­nár tehát megtudja állapí­tani, hogy három feltett kér­désre ki hány jó választ adott. Miután összesítette az ered­ményt, egy lámpa felvillan­tásával jelzi a tanulóknak, hogy melyik volt a helyes válasz. Ha valamelyik diák tévedésből, vagy „kísérlete­zés” szándékával egynél több billentyűt nyom meg. a gép erős búgással jelzi a sza­bálytalanságot. Egy mutató azonnal jelzi azt is. hogy az osztály hány százaléka adott helves választ. A billentyűk mellett min­den tanuló előtt két banán­hüvely van, amelyek veze­ték és két úgynevezett kro­kodilcsipesz segítségével ösz- szeköthetők egy elektromos táblával. A táblára kérdéseket és feleleteket tartalmazó lapok szúrhatók fel. Minden kér­dés és minden felelet mellett egy kis drót áll ki a táblá­ból. A tanár utasítására a tanulók az egyik krokodil­csipeszt valamelyik kérdés mellett lévő drótra helyezik, majd eldöntik és a másik csipesszel jelzik, hogy sze­szeállítással adóznak a nagy parasztvezér emlékének. A Petőfi évfordulóhoz kap­csolódó produkciónak kama­raváltozata is lesz. A műsor irodalmunk ki­emelkedő alakjának haza­fias, forradalmi verseire épül, s bemutatására egy­aránt sor kerül katonai és polgári közönség előtt. Évente átlag 300—350 elő­adást tartanak s ezeket 200 —250 ezren tekintik meg. Műsoraik 40 százalékát nem­csak katona-közönség szá­mára rendezik. Az együttes egyébként az év második felében előreláthatólag két külföldi turnét bonyolít le. rintük melyik a helyes vá­lasz. A gép az előzőkhöz hasonlóan a lámpák felvilla­násával jelzi, hogy ki adott helyes választ A berendezés körülbelül harmincezer forintba került Január közepén készült el. Tervezői és készítői Hricsó István tanár, Kapocsi Antal igazgató és ifj. Kapocsi An­tal. A vázlatos ismertetés után valószínűleg sokukban fel­merül a kérdés: megérte-e a gép a ráfordított pénzt és a munkát? Mennyivel növeli az oktatás hatásfokát? Bár az idő rövidsége miatt mérhető eredmények még nem állnak rendelkezésünk­re, — néhány tapasztalatról azért beszámolhatunk. A tanulók szívesen dolgoz­nak a berendezéssel, tetszik nekik a hagyományostól el­térő óra. A kedvvel végzett munka nagyobb eredményes­sége pedig nyilvánvaló. A' tanár egyszerre valamennyi tanulóval dolgozik, s a fel­adatok hosszadalmas ellen­őrzése helyett azonnal meg tudja állapítani, hogy ki vég­zett jó munkát, A gép időt takarít meg, — minimálisra csökkenti a kihasználatlan perceket. Természetesen az új be­rendezéssel nem lehet a régi hagyományos módon taníta­ni. A felkészülés a tanártól Is másféle munkát követel. Az új módszereket még csak most kísérletezik ki, bizo­nyos időre van szükség, —■ hogy mindenki tisztába jöj­jön vele, „mit tud” a gép, s azzal is, hogyan lehet a leg­eredményesebben felhasz­nálni. Másrészt hiba lenne a gép mindenáron való használa­tának erőszakolása is. Van­nak tantárgyak, (pL idegen nyelv) amelyek oktatására a berendezés legfeljebb csak igen kivételes esetben hasz­nálható. Használatának jelzett kor­látái ellenére azonban a szajoli iskola új berendezé­sének elkészítése és haszná­lata igen jelentős lehet az oktatás új módszereinek ku­tatásában. Oktatógépek ter­vezése és kísérletezése világ­szerte folyik. Az oktatógépek tervezésé­vel és használatával foglal­kozó pedagógusok tapaszta­latcseréje további eredmé­nyeket hozhatna a berende­zések tökéletesítése — és használatuk leghatékonyabb módszereinek kidolgozása szempontjából. t Bistey András Katonaművész íjk is készülnek a Dózsa- és Petőfi évfordulóra Nyolctól — nyolcig Városi pártbizottság, reg­gel 8 óra. A titkárságon nyolc ember várja T. Andrást, a pártbizottság titkárát. Or­vosi rendelő, várószoba, gon­dolom. Itt is jobbára asszo­nyok. Csak a panaszok más természetűek. A „körzeti orvos” megérkezik, táska nélkül. Malaclqpóját fogasra teszi, köszön. — Jóreggelt, Juli néni, Jani bácsi... — Jóreggelt, titkár elvtárs. — Fogadják illendően. Tizen öt éve párttitkár. Nagy idő. elmossa a rangot csak az emberi tisztelet marad. A beszélgetések sem annyira nyomasztóak már. A nép egészségesebb, kondíciója jobb itt is. Az iparosítás, gyógyító napsugár, megszün­tette a munkanélküli bántal- makat. A tsz-ben is jobban mennek a dolgok. A lakás­gondok is szűnőben már. « Kovács János bácsi oda­nyújtja lapátkezét a titkár­nak. Feketekávé, úri nyava­lya. kell az ördögnek. Szét is roppanna ujjai között az a pici porcelán. Nem való markába csak a kapanyél. Az öreg a közepén kezdi. — Nem ismernek ezek se istent, se embert, Andris. Tegyetek valamit. Ötven holdat parlagon hagytak. Nem a pénz, jól osztottunk, hanem a föld. Mást beszél­tek és mást tesznek. Milyen dolog ez? — Tempósan, sza­batosan beszél, zöngésen ke­veri az e-t az ö-vel. Két mondatban benne az élete, erkölcsi lüte, bizalma, föld- szeretete, — Gyere ki, nézd meg, igazat mondok-e? — kérleli a másikat. — De ne soká gyere, mert ->kkoi így ma­rad, jön a cudar idő. * . Üf A parasztasszony le se ül. Bírva indít. — Titkár elvtárs, a fia­mat kirúgták. Tudja, az ital... Az ügy ismerős, típusügy. A párttitkár nem is ezen tö­ri a fejét. Nemrég ezt az asszonyt kizárták a pártból. Nem emlékszik pontosan miért, csupán arra, hogy ez az asszony akkor megfogad­ta, elég hangosan: többé nem lépi át a párt küszöbét. No lám, most a bajban mégis át­lépte, a bajban mégis át­lépjük egymás küszöbét, gondolja. — Hová menjek? — kér­dezi az asszony, megérezve a férfi arcán annak gondola­tát. — A tanácsban már sokat voltam, szégyellek mindig ott kilincselni. A titkár ismeri a fiút. Jó munkás. kiváló traktoros. Eáver, egy hétig éjjel-nap­pal a nyeregbe rázatja ma­gát. Akkor bejön a városba, megfogja az üveg nyakát és nem engedi el. A fiú az ivás- ban is nagy természetű. Az isten könyörgése sem hatja meg. Senki se képes haza­csalni. Ha cimborái kidül- nel mellőle, és a rokonok se duruzsolnak már körülötte, karórájára mered. Rohan a színbe és kapatosán gépre száll. — Már egy hete otthon fekszik, a plafon* bámulja, az étel se kell neki, a nagy erős embernek — siránkozik az anya. £ Harminckilenc cigánycsa­lád a városszéli putriban élt. A tanács betelepítette őket, elegy a magyarokkal. Majd meglátjuk, mondogat­ták a városiak. És vigasztal­ták magukat: „Hiszen ezek dolgosak, Daniék a gyárba járnak, Sárköziék a szövet­kezetben kapálnak. Lakato­sék is... És Farkas Berci munkásőr. Mindenkinek kö­szön. kora reggel járdát sö­pör a portájuk előtt”. A város vezetői is így okoskodtak. A munkába be­illeszkedtek a cigányok. Ez az első, kötelező tantárgy az emberré válás iskolájában. Most az erkölcs, a viselke­dés, a tisztaság tantárgyait veszik fel — fakultative. A paraszti körnvezet élő tila­lomfa a vad szokásokkal szemben. Puritán erkölcsük tanító, példaadó közösség, a leghatásosabb nevelő. A cigányok beiratkoztak az iskolába, de nehezen aka­dozva tanulják az új isme­reteket. Gyakran kihagyják az órákat, megbuknak, osz­tályt ismételnek. A közfel­háborodás szeme láttára nyi­tott ablaknál szeretkeznek, a 12 éves lányok „felvilágosít­ják” a lakli paraszt-kama­szokat. Az idős magyarok szidják, gúnyolják, ütik a cigány kicsiket, azok bosszú­ból a bilit a kútba öntik. A cigányok is a pártbizott­ságra jönnek, a magyarok is. Mindenki sértett.,. Fő a titkár feje, rosszul csinál­ták volna, akkor? Beszél az ottlakó kommunistákkal, azok jól megférnek egymás­sal. Csináljanak ők rendet. Farkas Berci jóalakű, jótar- tású cigányfiú. szomorú, olí­vaolajban úszó diószemével az övéire néz és így kezdi: — Az orosz közmondás azt tartja, ne köpj a kútba, holnap te iszol belőle.., A magyarok hallgatőznak, bólogatnak: „hiszen, ha mind ilyen volna, mint ez a Ber­ci”. ír Sikít a telefon, mint a szi­réna. a fáradt ember füle, agya nem bírja már. Buda­pest. a tröszt. . Az ember álomra hajtaná fejét, nem lehet. Az ipar fekete éve ez itt... Megint ba' van egy igazgatóval, éppen a negye­dik bukik már. Mintha az ember karját vagdosnák. De*. hát az alapos, igaz vádakat kivédeni, ezeket az igazga­tókat megvédeni nem lehet. Aki búzatáblában áll. búzát vág. Meghallgatni mindenkit, gyógyírt adni minden seb­re, új embereket keresni, nem könnyű játék. Az egyik vállalat csődöt mon­dott, háromszáz embernek kenyeret teremteni a sem­miből. .. :: Az asszony, ázott szür­ke veréb, szembe ül. Nem is tudja, mikor jött be. Nem is érti pontosan, mit mond. — Titkár elvtárs, hívassa be a fiamat katonának. Nem ad haza fizetéséből egy vasat se. Nem sajnálja sze­gény, öreg anyját A lányom disszidált, tavaly. Engedje­nek utána Stockholmba, ha­za hozom. Rendes lány az Irma, a fiúért tette. Énrám hallgatna... Jó volna elszakadni, itt­hagyni mindent, felállni, ha­zamenni Nem lehet. A tele­fon ismét zúg, a felesége. Azt mondja, hogy a kicsit még nem oltották be. Hol­nap gondoskodjon ő. — Jó... ■— válaszolja. Városi- pártbizottság, este 8 óra. Suha Andor

Next

/
Thumbnails
Contents