Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-16 / 39. szám

VMUJ. 4 S ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. február 16. A gróf aki gépet „cse“ Gróf Széchenyi István 18 éves korában katonai pó­lyára lépett, katonáskodott német, olasz francia földön, részt vett a lipcsei csatában, ott volt Párizs bevételénél. A huszárkapitányságig vit­te, 1826-ban vált meg a katonai pályától. Sokat uta­zott a hadjáratok alatt és utón is Itáliában. Francia- országban, Angliában Gö­rög- és Törökországban. Külföldi útirajzai és fel­jegyzései szellemes, élettől sziporkrázó, csípős gúnnyal fűszerezett írások országok­ról, városokról, művésze­tekről érdekes emberekről. Az egyik Párizsból 1815 decemberéből keltezett írás­ban elmondja. hogyan „csempészett” ki Angliából egy gázlámpát: „Magammal hoztam a gázgép egy mintáját, amelyet megszerezni nem kis fárad­ságomba került, s csakis az én vasakaratom és kitar­tásom volt képes. Ezt át­hozni az én gondom volt, s mondhatom. elég aggályos, mert e némű kivitelre ha­lálos böntetés van szabva. Ezt imégis nem akartam megérdemelni s ezért egész nyíltsággal jártam el. Az én mesterségem elég mó­dot nyújt- valami tisztessé­gesebb halálnemre is, sem hogy egy Gaslight kedvé­ért felakasztassam magam. Ismerőseim sokat nevettek is, hogy Angliában annyit törődtem mindenféle gépek­kel, s többi között a vilá­gosság előidézésére szolgá­lókkal is. Különös dolog, ha eey huszárkapitány na­ponként három órán át, nemcsak gépészektől, de még munkásoktól is valóságos leckét adat magának. De az én felfogásom szerint Ang­liában csak ezt a hármat kell tanulmányozni a többi ehhez képest semmi: alkot­mányt, gépeket, lótenyész­tést.” „A gázvilágító gépnek ad­tam elsőbbséget. Készakar­va tevém ezt. Tán abban a föltevésben, hogy nem sokára Czenken fogom be­rendezni azt, s majd dicse­kedve mondhatom: íme L. gyáros készítménye! A büsz­ke angol egy vámtiszt álar­ca alatt, kalapját nem emel­ve meg előttem, de négy darab aranyért eladta ne­kem nemzete lelkét, egy gé­pet.” Tűzálló szigetelőanyag A pozsonyi „Stavoinduszt- ria” állami vállalat talál­mányi központjának egyik legnagyobb sikere a „Siba- term” tűzálló szigetelőanyag kikísérletezése és előállítása volt. A maga - .méhen pá­ratlan építészeti anyag a vállalat vezetőjének. Jozef Zlamalának a találmánya. A csehszlovák szabadalom iránt NSZK, belga, holland, angol, NDK, magyar és len­gyel vállalaok érdeklődnek. Az eddig alkalmazott tűz­álló anyagok gyártási alap­anyaga az azbeszt volt. A Sibaterm előnye, hogy a jó­val olcsóbb perlitből állít­ható elő. A- új szigetelő- anyagnak igen nagy a hő­álló képessége (1200 .°C). nagyszerű akusztikai és korrózió-ellenálló tulajdon­ságokkal rendelkezik. A metro leghosszabb mozgólépcsője Megjelent a Nemzetközi Szemle legújabb száma A metró második szakaszának Rossuth-téri mély- állomásáról vezet a felszínre Budapest leghosszabb mozgólépcsője. A 70 méter hosszú szerkezet 34,80 m mélységből szállítja majd a felszínre az utasokat. (MTI Foto — Bara István felv. — KS) A februári szám négy nagy kérdéscsoporttal fog­lalkozik. A Kelet-Nyugat közti kapcsolatról szól Púja Frigyesnek, a külügyminisz­ter első helyettesének hosz- szabb tanulmánya, amely az európai biztonságért folyta­tott. harc jelenlegi problé­máit, az értekezletet ellen­zők taktikáját és érveit, s ezzel szemben a biztonság híveinek álláspontját ismer­teti. Egy további cikk a nyugatnémet kormány kele­ti politikáját elemzi. A má­sik témakörben, a „Világ- gazdaság — Világpolitika” rovatban Nyerges Jánosnak, a külkereskedelmi miniszté­rium főosztályvezetőjének cikke tarthat számot külö­nös érdeklődésre. Ez az írás, Magyarország és a GATT címmel folytatása a folyóirat előző számában kö­zölt, a GATT-ról szóló is­mertetésének. Ezúttal azokat az érveket sorakoztatja fel a szerző, amelyek indokol­ják, hogy Magyarország is csatlakozzék ehhez a nem­zetközi vám- és külkereske­delmi egyezményhez. A cikk szakszerű érveléssel oszlat el sok kételyt, amelyek a legkülönbözőbb oldalról fel­merültek a magyar csatla­kozással, s annak kívánatos feltételeivel kapcsolatban. E témakörben érdekes és jelentős információkat közöl az amerikai kereskedelem­ügyi miniszterrel készített interjú, amelyet a Szovjet­unióból visszatérve, a szov­jet-amerikai kereskedelmi kapcsolatok helyzetéről és perspektíváiról adott a U. S. News and World Report című folyóiratnak. A „Nemzetközi Munkás- mozgalom” rovatban a Ju­goszláviai helyzetről és a német kommunista párt cél­kitűzéseiről szóló anyagok mellett a folyóirat ugyan­csak munkásmozgalmi té­májú vitát is közöl: az olasz II Manifesto, szakadár ultra­baloldali csoportnak az Olasz Kommunista Párttal való vitáját ismerteti, hoz­záfűzve saját megjegyzéseit is a szembenálló álláspon­tokhoz. ................................................................................................................................................................... B ORISZ JEGOROV: Bizalmaskodás Kozdojev a fürdőszobában lubic­kolt, miközben megszólalt a tele­fon. A kagylót a felesége vette fel, bekiáltott hozzá: — Fegyuskám, Szása keres. Sür­gősen beszélni szeretne veled! — No, ez Cvetkov lesz! — düny- nyögte kelletlenül Kozdojev. — Mi a fene kell vajon neki?... Jól van, mondjad, hogy rögtön megyek. Tíz percig nyugodtan várhat. Két-három perc múlva imét csen­gett a telefon, s mivel Kozdojev még mindig lubickolt, ismét a fe­lesége futott a készülékhez. — Hát most meg mit mondjak már neki, Fegya? — szólt be a fürdőszobába kétségbeesetten az asszony. — Mondd meg neki, ha nagyon akar velem beszélni, akkor legyen még egy kicsit türelemmel... Es... beszélgess vele addig is... Trécselj egy kicsit!... — Kérlek!... — szólt vissza kész­séggel Kozdojev felesége, s mivel az ilyesfajta megbízatást mindig hallatlanul szerette, nyomban el is kezdte: — Halló?... Hogyan?... Azt kérdezi, hogy vagyunk? Elég jól. Tegnap vendégeink voltak. Sajnál­tuk, hogy maga nem volt köztük. Rém nagy muri volt! A férjem egyik régi ismerőse jött fel a ha­verjával, és tudja hogy van ilyen­kor. Csak úgy ömlött a pia! Mit mond? Hogy az én Fegyám nem iszik? Nem a fenét! Csak úgy vedeli az italt. Persze, a munkahelyén ezt nem tudják... Hanem ő még így is messze áll a barátjától. Az aztán tudja vedelni az italt! „Úgy vedelem én a konyakot, és úgy nyelem a finom falatokat, mint a kacsa a nokedlit. ha már egyszer potyái” — hangoztatta kajánul többször is az uram haverja. Persze, mi meg csak röhögtünk rajta. Jó vicc, nem? De beszélt ő ennél még nagyobb marhaságokat is, a csoda se tudná azt most mind elsorolni. Az asszony ismét benyitott a für­dőszobába egy pillanatra: — Még mindig a kádban vagy? —korholta az urát. — Ez aztán már igazán nem illik! — Dumálj csak neki, csak du­málj! Egyszer ő is alaposan megvá­rakoztatott engem. Legalább most visszaadom a kölcsönt! — Jön már a férjem, azonnal, — folytatta az asszony az időhúzást, — csak egy kicsit legyen még tü­relemmel. Tessék? Hogy én hogy érzem magam ? Remekül. Azt mond­ják, egy cseppet sem öregszem. Eh­hez mit szól? Tudja, van a férjem­nek egy ismerőse, rém nagy kujon az illető, és az szokta mondani mindig, — idézem! — „a mi asz- szonykáink egyáltalán nem öreg­szenek. Mert bár a születésnapju­kon eggvel mindig több lesz az éveik száma, de ezt március nyol­cadikén minden esztendőben korri­gáljuk”. Érti. ugye?... Rém nagy hóhányó az illető!* Igazi szoknyava­dász. A mindenható mentse meg az ilyenektől a nőket!... És képzelje, mostanában sokat utazik repülőgé­pen a pasas, mert olyan a beosztá­sa. Amikor egy-egy útról hazatér, a gyerekeinek mindig cukorkát hoz. Azt a cukorkát, amit a stewardes- sektől kap a gépen, meg aztán ide- lenn... Persze, képzelheti, hogy miért... hogy ő sem marad nekik adós... Hogy mondta?... Hogy ma­ga is sokat repül? Hát maga... hát maga a Hlebnyikov?! Istenkém, hát miért nem ezzel kezdte?... Kozdojevné majdnem , hanyatt esett ijedtében: Hlebnyikov ponto­san a férje főnöke volt. — Halló... hall... — dadogta, — ö-ö-ö... Rögtön... rohanok... Hí­vom. .. Kozdojev — mivel közben ő ma­ga is meghallotta, kivel tereferél az asszony —, mint egy félbolond, meztelenül rohant ki a telefonhoz a folyosóra. — Alekszandr Lukics Hlebnyi­kov?. .. Kérem, bocsásson meg... Ne haragudjon... Ugye, nem ha... ha... ha... haaaappcci! Happpci !... Kozdojevről ömlött a víz. Egy jókora tócsa közepén toporgott. A felesége idegesen emelte fel férje egvik lábát hogy a fürdőnadrágot valahogy ráhúzza... — Persze... igen, igen... Hogy­ne!... Van, van!... — mondta Koz­dojev dideregve, elkékült arccal a kagvlóba, s folytatta volna még tovább is de benvitottak a szom­szédok, akik sikítva-bámulva me­redtek a tócsában tooorgó furcsa látványt nyújtó Kozdoievre. Másnap Kozdoiev ágynak esett. Napokig félrebeszélt. Krecsmáry László ford. rmni Í!Í?4 KÉPERNYŐJE Ha lehetne, visszasírnám az elmúlt hetet. Két ókból is. Egyszerűen nem tudok beletörődni a gondolatba, hogy ezentúl vasárnapon­ként este húsz órakor már nem jelenik meg a képer­nyőn Lőcse városházának megszokott rajza, és nem hangzik fel hozzá a jól is­mert dallam, Ránki György nosztalgikus, múltat idéző muzsikája. A másik ok pe­ELŐTT dig: ki tudja, mikor lesz sze­rencsém ismét olyan izgal­mas, érdekes, ízig-vérig mai témájú tévéfilmhez, — ha­zai termésből — mint volt a Fejes Endre regényéből ké­szített Jó estét nyár, jó es­tét szerelem. Mindkét tévé- produkció jeles példája, hogy a mi televíziónkban is van erő és képesség kivéte­lesen emlékezetes progra­mok létrehozásához. Ha van akarat és jó szándék. A fekete város Az utóbbi idők kétségte­lenül egyik kiemelkedő te­levíziós alkotását kaptufc a Zsurzs Éva rendezte folyta­tásos tévéfilmben. Egy mind­végig érdekfeszítő történet magas színvonalú tévéadap­tációját, amely nemcsak hogy megőrizte az alapul szolgáló Mikszáth-regény sa­játos vonásait, — hangvétel­ben, történelmi látásmód­ban, realista és romantikus színek elegyítésében — ha­nem azzal, hogy a cselek­mény törzséről lefaragta az anekdótikus kitérők epizód­ágait, egyenesívű, egyenlete­sen emelkedő feszültségű, jól kézben tartott drámát is teremtett belőle. A konflik­tus kirobbanásától — a bíró meglövetése — egészen a cselekmény tetőpontjáig — Görgey Pál elfogatása és le­nyakazta tása — alakul, vál­tozik, fejlődik a cselekmény és vele együtt a feszültség is emelkedik. A regény te­levíziós sikerének egyik fő tényezője tehát, hogy a tör­ténet epikus folyását az al­kotóknak olyan formán si­került a tévéfilm gátjai kö­zé szorítani, hogy ezáltal a regény kétségtelenül meglé­vő drámai elemeinek feszítő ereje is megnövekedett. A siker egy másik lénye­ges összetevőjét említeném még: a kitűnő szereposztást. Bessenyei Ferenc Görgey Pálja a színész legjobb ala­kításait juttatja eszünkbe. Egészen nagyvonalúan for­málta meg a kívül szálfa ember, belül azonban roska­dozó lelkű vicispán és apa súlyos drámáját. Hűséges szolgája, Preszton — Szirtes Ádám játszotta — színészi telitalálat volt. Nem min­dennapi teljesítménnyel ruk­kolt ki Avar István. A ki­csit egysíkú Bibók Zsig- mondból rendkívül színes fi­gurát teremtett. Pécsi Sán­dor Quendel apója pedig egyéni módon megformált szepesi „úrhatnám polgár.” A számító, kicsinyes Nust- korb szenátort sem képzel­hette el Mikszáth másképp, mint ahogy Némethy Ferenc ábrázolta. Venczel Vera Ró­zánként, Nagy Gábor Fab- riciuszként vésődött az em­lékezetünkbe. De szinte ki­vétel nélkül sorolhatnám a tévéfilm valamennyi szerep­lőjét. Jó es<ét nyár, jó estét szerelem Egy megbukott regény te­levíziós megdicsőülése, — mondhatnám, ha arra gon­dolunk, hogy Fejes Endre most megfilmesített regénye, amikor évekkel ezelőtt meg­jelent a könyvpiacon, mi­lyen viszolygást, fanyalgást váltott ki a kritikusok és az olvasók körében is. Most pedig a képernyőn átütő si­ker lett. Azt jelentené ez, hogy az átdolgozás végzett rajta olyan szerencsés vál­toztatásokat, amelyekkel el­tüntette volna a regény eset­leges hiányosságait? Szó sincs róla, átdolgozás alig­ha volt még hűségesebb az átdolgozandó anyaghoz, a re­gényhez, mint jelen esetben. Az igazság az, hogy Fejes Endre eredetileg is már forgatókönyvnek szánta könyvalakban megjelent írá­sát. A megfilmesítéskor te­hát nem történt más, mint hogy műve végre rátalált iaazi megvalósulási formá­jára: az lett belőle, aminek szánta, film. íme az átütő siker egyik magyarázata. A szűkszavúnak ható dialógu­sok élettel telítődtek meg, a csak éppen odavetett, né­hány szavas, tömör megjegy­zések a játékban kiteljesed­tek. Természetesen ehhez olyan avatott kezű rendező­re is szükség volt, mint Sző- nyi G. Sándor, aki rendkí­vül tudatosan leegyszerűsí­tett formában, az emberi re­akciókra központosító figye­lemmel tudta érvényre jut- tatn; a forgatókönyv írói erényeit. Ihletett művészi munka eredménye a Jó esét nyár, jó estét szerelem. Érdekes módon azonban méesem a művészi megformálás érté­keiről esik szó, amikor a tévéfilm szóba kerül. Sokkal inkább a filmben érintett problémák ad iák a témát, s szolgálnak olvkor heves vita alapjául. Mert a sötét­ruhás. 25 év körüli fiatalem­ber. a „kis görög” megíté­lésében a véleményeknek isren széles skálája akad. Hogyan is ítéljük meg he- Jvesen — ez az előbb; kér­dések lénvege — ezt a görög diolomatát játszó, három- négy napig úri életet élő fiatalembert. akiről esvéb- ként tudjuk, hogy paraszt­szülők gyermeke, a fővá­rosba Dunapatajról került., és egy üzemben betanított lakatosként rendes, becsüle­tes munkával havi 1600-at keres. Azzal kezdem, hogy Vifc- tort mindenképpen megér­tem, amikor plebejus öntu­dattal, ösztönös lázadással, némi keserűséggel ebben a lázadásban csalja lépre egy­más után, és ha úgy tetszik teszi nevetségessé kispolgári családok karierre vágyó „ki­tenyésztett” lányait és a fa­míliát, a külföldié^ előtti kispolgári kritikátlan haj- longást és behódolást. Ügy kell nekik, legalább kapnak egy kis leckét. Valaki meg­táncoltatja őket. Csakhogy Viktor túlságosan komolyan is veszi ezt a görögösdit, olyannyira, hogy saját bol­dogságának, szerelmének út­ját is ez irányba keresi. Fia­tal életének hasznos ener­giáit szinte feleslegesen pa­zarolja el. Szavakat, angol szavakat magol, csak hogy azt a néhány szükséges mondatot idegen nyelven ki­ejthesse, amelyik diplomata szerepéhez szükségeltetik. Pedig ha valóban tanulna, erre az üzemben biztatják, akár mérnök is lehetne be­lőle. Határtalan képzeleté­ből mázsányi hazugságokra telik, így pazarolja el talen­tumát, ahelyett, hogy értel­mesebb célok érdekében tornáztatná tehetségét. Pedig szerettem az életet! — zokogja. Nos, ha valami­ben súlyosat vétett a mi Viktorunk, az elsősorban az, hogy nem jól választotta meg eszközeit életszereteté- hez. Ha valamiért el kell ítélnünk őt, akkor elsősor­ban azért, hogy inkább hitt a pünkösdi királyságnak szá­mító diplomatásdi gyors si­kerében, mint a kitartó szorgalmas munkával, hosz- szabb távon megszerezhető győzelem örömében. Ha vá- lákiben kárt tett, akkor el­sősorban önmagát károsítot­ta meg. Fejes Endre aligha­nem az ő sorsában is, mint már a Rozsdatemetőben is, a lehetőségeit nem jól fel­ismerő ember „elrozsdásodá- sára” akar figyelmeztetni — együttérző, rokonszenves módon. Hogy mindez sike­rült, egy egészen ragyogó színészi alakításnak is kö­szönhető. Harsány; Gábor, a sötétruhás férfi alakjában igazán felnőtt a nagy szí­nészegyéniségek közé. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents