Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-15 / 38. szám
1972. febráur 15. 8ZOLNOR MEGYEI NÉPLAP 5 Budapest hullámhosszán Az utolsó utáni éjszaka Grúz festő kiállítása a Tisza-parti városban A kritika — mint ahogy a kritikus is — sokféle. Az azonban ritkán, vagy szinte alig fordul elő. hogy valaki egy adott hangjátékról kétszer írjon kritikát. Most én, olvasóim szíves hozzájárulásával, erre merészkedek. Két indokom van. Az egyik, talán a fontosabb, hogy Maróti Lajos hangjátékából, a szolnoki Szigligeti Színház felkérésére színpadi változatot készít, melynek ősbemutatóját színházunk erre az évadra tervezte. A másik indok: most több mint egy év után újra hallva a hang játékot a heti rádióműsorban, szerelném akkori benyomásaimat a maiakkal összevetni. Kezdem az utóbbival, mert ez mintegy indoklása lehet annak, miért érzem szükségesnek már most felhívni a színházszerető közönség figyelmét erre a darabra. Egy éve azt írtam Maróti darabjáról: „Merész, ám megérlelt gondolatű mű...”, említettem azt, hogy az eszközök; melyekkel az író — maga is fizikához értő. tudós ember — a világ, s az emberi tudás fejlődési lehetőségeinek végtelenségét érzékelteti mennyire jól választottak, mennyire közért- hetőek, lényegre tanintóak. Azt, hogy ez a játék valóban kiemelkedő mű, nekem az is bizonyítja, hogy egy év után is emlékeztem, nemcsak körvonalaira, de alapvető fordulataira is. Így, most ismét hallva a darabot, nem ragadott már el annyira a dráma sodró ereje, volt lehetőségem mélyebb összefüggéseire is odafigyelni. Giordano Bruno megéget- tetésének történetét zseniális alapötletre építve mondja el az író. (A cselekményről többet ne. hiszen — ha színházunk bemutatja — nem “ildomos erről a darabról többet írni. mivel műfaját teNem sajtóhiba — szójáték. Mert a havonta jelentkező Rádiókabaré kezd kissé hasonlítani tévés testvéréhez, a Humoristák Klubjához. (Noha annál azért még mindig jobb.) Tehát nem a műsort sza- pulom tulajdonképpen, hanem hiányérzetem van. Nincs új a nap alatt. (Ha csak az nem. hogy most a hónap hírei helyett az évszázad híreire sziporkázgat- tak a kerekasztal körül, itt- ott jeleskedő humoristák.) Ami van, azon persze jókat mulattunk, mint például a Krahács című jelenet új változatán, mely most még jobb, mint a múltkori, kiszélesedett, aktualizálódó”. A Nevető Lexikon címszavai is petárdaként durrog- tak; de a műsor gerincét A címben szereplő feladvány szombaton délután hangzott ei a szocialista brigádok martfűi szellemi vetélkedőjén. A brigád tagjai, akik az irodalom kategóriájában a nemrég elhunyt lírikus életének ismertetését kapták feladványul tömören. de mégis teljes képet adtak a közéleti költő életútjáról. öt brigád — a legjobbak — foglalt helyet a martfűi művelődési otthon emeleti klubjában, hogy négy különböző kérdés- csoportban mérje össze tudását. A selejtezőkben résztvevő 29 szocialista brigádból a Május 1, a Pattantyús, a Várnai Zseni, a III. ötéves terv és a Tyeresko- va brigád jutott a döntőbe, és ami egyáltalán nem meglepő: miként az előző években, úgy ez alkalommal is igen otthonosan mozogtak a brigádok mind a gazdaságpolitikai. mind a történelmi és mind ped'a a munkavédelmi témakörökben. A szellemi vetélkedőnek kintve — ha ez nem sértő — talán intellektuális „kriminek” is lehetne nevezni.) Ez az alapötlet, s az ebből bontakozó konfliktus teszi nagyon maivá, mindenkor aktuálissá ezt a hangjátékot. Ami a kétszeri hallgatás után leszűrődött: A két főalakból (Giordanoból és VIII Kelemenből) emberibb embert kellene faragni. Túl heroikus az, ahogy ez a két ember a tűzhalált kezeli. Az, hogy egy tudós eszméiért hajlandó életét is adni —. elfogadható, megérthető. De a halál, s ezen belül is a létező halálnemek e legbor- zalmasabbja iszonyatos és elrettentő — de ez a darabban nerr kap elég hngsúlyt, pedig ez tenné az amúgy is kitűnő drámát még emberibbé, még jobban megdöbbentővé. Van egy másik momentum is a darabban. mely hasonlóképpen (jobb szó nincs rá) az „emberkozel- ség” rovására megy. Ez a Halál Angyala képében megjelenő Einstein alakja. A gondolati mag, mely Giordano és Einstein beszélgetésének lényege, rendkívül fontos, de ez, az így misztikussá váló epizód, saját gondolati tartalmát is misztifikálja. Végül a színházi lehetőségről. A hangjáték ismerete alapján csak azt lehet mondani, hogy nagyon nehéz, merész vállalkozás ezt a darabot színpadra alkalmazni. (De Örkény István és Székely Gábor az előző évadban produkáltak már egy hasonló bravúrt a Macskajáték ősbemutatójával. Aki ezt a darabot kisregény form ában olvasta, tudja, mint jelentett átültetni színpadra.) Érdeklődéssel s a darab eléggé nem becsülhető mondanivalójának érzetével várjuk a szolnoki bemutatót és drukkolunk sikeréért. mégiscsak az említettekhez hasonló sémák adják. Már csak ezért is üdvözölhetjük azt az apró, de nagyon üdítő betétet, melyben egy műsorhallgató hölgyet (aki egykor Karinthy Frigyest is személyesen ismerte) szólaltattak meg. A Kabarészínházhoz intézett, s most beolvasott levele, de ő maga is — élőszóban — olyan szellemes, hogy bátran felveheti a versenyt e műsor profi résztvevőivel. Kár, hogy csupán alig egy-két percet kapott a műsorban. Jól szórakoztunk, igaz. De szívesen vennénk, ha a következő hónapok új formákkal, meglepetésekkel is m egörvendeztetnének bennünket. — trömbőczky — népes szurkolótábora is akadt. Sokan kísérték el brigádjukat az izgalmasnak Ígérkező összecsapásra. Ki lesz az első? —- ez volt a vetélkedő fő tétje, hiszen a győztes brigád képviseli majd a Tisza Cipőgyárat a cipőipari üzemek országos vetélkedőjén, amelyet Budapesten rendeznek. Vajon a Május I brigádnak, vagy a Pattantyúsnak sikerül-e több pontot szereznie: a Várnai Zseni szocialista brigádé lesz a dicsőség, vagy pedig a debreceni gyáregységből érkezett Tyeres- kova brigád viszi el a babért? A kezdés és a folytatás is a két martfűi brigádnak sikerült jobban. A Május 1 és a Pattantyús csaknem fej-fej mellett vívta külön harcát az elsőbbségért, végül is kettőjük küzdelméből a7 előbbi került ki győztesen. A Május 1 brigád jutott az országos döntőbe, és ők kapták a szak- szervezet és az üzem legmagasabb pénzjutalmát is. , Minél e*őbb, annál jobb Nők u .j j.esz Ti,sz uszentimré n Lesz? Nem lesz? Ha lesz, akkor milyen lesz? A tisza- szentimrei asszonyokat most az foglalkoztatja: lesz-e nőklub a faluban és mikor? A községben 1 már régen tervezik a klub létrehozását, de helyiség hiányában eddig még nem valósulhatott meg. A Hazafias Népfront kezdeményezését a község vezetői is támogatták. Amikor Bárdos Sándor a pártbizottság titkára megtudta, hogy nőklubot akarnak szervezni a faluban és nincs helyiség, felajánlott egy állandó klubszobát a pártszékházban. A klub megvalósításában segít az ÁFÉSZ és az Aranykalász Termelőszövetkezet nőbizottsága is. Tiszaszentimrén 3297-en élnek, ebből 1687 a nő. Nagyon sok asszony a háztartásban dolgozik vagy szülési szabadságon van. A klub lehetővé tenné számukra is, hogy tájékozódjanak a világ eseményeiről, az országban, megyénkben történtekről. Lesz idő ott újság-, könyv olvasásra, művelődésre. Kis Kovács Mihályné, a népfront községi titkára elmondta, ha megkapják a helyiséget, márciusban vagy áprilisban megtarthatják az első összejövetelt. A tisza- szentimrei asszonyok leginkább a kül- és belpolitikai témák, a gyermekneveléssel és a nők helyzetével kapcsolatos kérdések iránt érdeklődnek. Javaslataik között szerepel a megye vezetőivel való találkozás is, hogy így tájékozódhassanak a megyét érintő fontosabb kérdésekről. Néhány falubeli nőtől is megkérdeztem: Tudnak-e róla és igénylik-e a nőklub létrehozását? Ladányi Julianna szerint, akj a helyi ÁFÉSZ vegyes ruházati boltjának vezetője: —Igénylik a nők. hogy többet törődjenek velük. Nincs sok szórakozási lehetőség nálunk, ezért is lesz jó, ha megalakul a klub. Ott hasznosan töltheti mindenki a szabadidejét. — A falu asszonyai szeretnek kézimunkázni. Ha meg alakul a klub, akkor esténként közösen varrogat- hatnánk, és az elkészült térítőkből kiállítást is rendezhetnénk. — Ez volt a véleménye Erdei Sándornénak. Gyólai Istvánná szeretné, ha egy-egy fiatal művészt is meghívnának, esetleg a televízió érdekesebb műsorairól vitákat is rendeznének. A témához hozzászólt Krisár Miklós, a tiszafüredi járási népfront titkára is: — járásúnkban több helyen van nőklub, Abádszalókon, Nagyivánban, Kunmadarason, Tiszaigaron, most Tiszaszentimrén is megalakul. A nőklubok egyik fontos feladata a közéletre nevelés. őszintén reméljük, hogy a tiszafüredi járásban és a megyében másutt is egyre töbh helyen alakulnak majd nőklubok. Ez nagyon fontos politikai kérdés. Az igények azt mutatják, hogy szükség van rájuk, éppen ezért minél hamarabb szeretnénk a tiszaszentimrei klub megnyitójáról hallani. Sz. E. Hirdetmény A nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága értesíti a lakosságot, hogy Cibakháza nagyközség összevont rendezési terve elkészült, melyet széleskörű ismertetés és véleményalkotás céljából közszemlére teszünk, II. hő 14— 29-ig. A terv hivatalos idő alatt a nagyközségi tanács vb 5. sz. szobájában megtekinthető és a tervvel kapcsolatos felvilágosítást az építési előadó szolgáltatja. Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága Cibakháza Vasárnap óta egv grúz művész festményeit láthatja a szolnoki közönség; a Damjanich múzeum földszinti kiállító termeiben egy naív festő alkotásai várják a látogatókat, egy csak a halála után lett népszerű festő alkotásai, amelyek az utóbbi évtizedekben bejárták már Európa országait, ahol a kontinens jó néhány fővárosában csodálták meg őket. A grúz művészet kiemelkedő alakjának hírneve ugyanis már túljutott országa határain. Niko Pi- roszmanasvili tehetsége, művészetében megnyilvánuló embersége, őszintesége révén — jóllehet távol állt tőle a hivatásos festészet. technikája, szemléletmódja — ma már a világ művészetéhez tartozik: egyetemes művészi érték. Szolnok számára tehát megtiszteltetés hogy a nagysikerű budapesti kiállítás után a szolnoki közönség is Lakatos Lajos, a városi KISZ-bizottság titkára nyitotta meg, és csaknem három órán át tartott szombat délután kisebb megállókkal, lélegzetvételnyi szünetekkel a Ki mit tud városi döntője. A közönség, amelyik színültig megtöltötte a Ságvári nagytermét, hol nagyobb, hol kisebb lelkesedéssel, de mindenképpen hűséggel követte a művészeti vetélkedő eseményeit. De talán helyesebb lenne, ha csupán történtekről beszélnénk, mert igazán említésre méltó, a felfedezés erejével ható szenzációs esemény, azaz olyan produkció, amely egyenesen a képernyőre kívánkoznék, ezen a délutánon csupán elvétve akadt. Persze már az is eredmény, hogy egyáltalán akadt. A bemutató ilyen értelmű produkciójának tekinthetjük Horváth Béla briliáns klarinétszólóját. Néhány teljesítmény színvonalát mérlegelve azonban könnyen olyan vélemény is kialakulhatott a nézőben, — hogy egyik-másik versenyzőnek nem itt, a Ki mit tud versenyén, hanem egy esetleges ki mit nem tud vetélkedőn kellett volna elindulnia. Ott talán sikerrel járt volna. Különösen a táncdal- énekesek okoztak nehéz perceket, kínosan nehéz perceket a többségében fiatal. így hozzáértő közönségnek. Feltűnő volt a humor hiánya is. Műfaji mivoltában csak egy kamaszos paródia (Hoksári László) és egy bár ötletes, de még viszonylag nyers Mikszáth egyfelvonásos (Holáthatja a naív festészet e kiemelkedő egyéniségének műveit. A főváros után vidéken csak itt állítják ki őket. A kiállítás vasárnap délelőtti megnyitója éppen ezért a város életében jelentős kulturális eseményt jelentett. A megnyitón képviselte magát a szovjet nagykövetség is, Szavolszkij kulturális attasé személyében és Seviskin követségi tanácsos is résztvettek a kiállítás megnyitásán a megye és a város párt- és állami vezetői is, közöttük Zagyi János, a megyei párt- bizottság titkára és Bárdi Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese. Emelkedett hangú bevezetőjében Zakár Zoltán, a szolnoki városi tanács elnökhelyettese elsősorban a kultúra rendkívüli jelentőségű összekötő szerepét hangsúlyozta a népek közötti barátság megszületésében, illetve erősödésérizont Diákklub színjátszó csoportja) képviselte. A viszonylag nagyszámú versmondó közül — elsősorban Trömbőczky Péterné emelkedett ki stílusos, szuggesz- tív balladatolmácsolásával. (Helyenként azonban indokolatlanul változtatja, felgyorsítja a ritmust.) Janu- schek Ildikó egy Garai Gá- bor-vers átélt előadásával hívta fel magára a figyelmet. Kedves színfoltot jelentett Báli Jánosné „Csokra”, Weöres Sándor gyermekverseiből szólaltatott meg néhányat. Több felszabadultság. feltétlenül előnyére vált volna szereplésének. Az együttesek közül a tánczenekarok kategóriájában kétségtelenül a Pop bizonyult a legjobbnak. Reménykedhetünk. hogy talán ott lesznek a vetélkedő országos mezőnyében. Az irodalmi színpadokat képviselő Kőtövis pódiumjátéka, a Kitörés ezúttal kissé halványabb volt és felépítésében, dramaturgiailag is több helyen kérdéses. — A Ságvári művelődési központ balettos lányai — szemre szépek, — kitűnően mozogtak. Méltán volt sikerük, kérdés azonban. hogy mennyire stílusos, és mennyire jó az a koreográfia. amit fiatalos lendülettel. üavesen táncolnak. A Tisza Táncegyüttes is bemutatkozott a döntő műsorában. Üj táncukat adták elő a Behár—Várhelyi Lakodalmast. Még talán nem a Tiszától megszokott magas színvonalon, de így is átütő ben. De szólott azokról a sajátos művészi jegyekről is, amelyek révén olyan kivételes hely illeti meg a naiv festő képeit a művészet világában. Kiemelte Pirosz- manasvili spontán természetes világlátását és festői eszközeinek rendkívüli egyszerűségét. M. Kipiányi, a kiállítás vendégrendezője, a tbliliszi Nemzeti Galéria igazgatója pedig arról emlékezett meg a megnyitó ünnepélyes hangulatában, hogy a kiváló grúz népművész festészete mennyire a népben gyökerezik, és hogy milyen magasrendű módon folytatja Grúzia népi-nemzeti művészi hagyományait, és hogy milyen csodálatos módon tudja ábrázolni a hajdani, a forradalom előtti Grúzia életét. A vasárnap délelőtt megnyitott kiállítás március 6-ig tekinthető meg. V. M. sikerrel. Joggal merült fel a gondolat, amikor a konferanszié azon kijelentését hallottuk, hogy a Tisza csupán műsoron kívül szerepelt a városi bemutató programjában: Hogyan? Nem lénne szükség a Tisza versenyszerű részvételére is a megye érdekében? Hisz éppen az előbbiekből következik, hogy kiugró tehetségekben nem állunk valami túlságosan jól. legalábbis annyira nem, hogy egy ilyen patinás együttest nélkülözni lehetne. Mert, bár a Ki mit tud-nak csak egyik célja, hogy a tehetségeket a képernyőre vigye, és elsősorban össznépi játéknak számít, azért az mégsem mindegy, hogy amikor maid összeáll a művészeti vetélkedő országos képernyő-mezőnye. hány ismerős szolnoki arc tekint ránk, hány tehetséges fiatalt látunk majd közöttük. A városi döntő zsűrije öt színvonaldíjat adott ki a szombat délutáni teljesítmény alapján: Horváth Bélának, Papp Évának (zongo ra), Trömbőczky Péternének és a Ságvári művelődési központ balettcsoportjának. Rajtuk kívül hét produkciót juttatott még a Ki mit tud megyei döntő selejtezőjébe. És ha nem is voltak igazán szenzációs eseményei a több órán át tartó szombati vetélkedőnek, azért a példás körülmények közepette megrendezett vetélkedő helyenként mégis jó szórakozást hozott az érdeklődő közönségnek. V. M. Rádiókaparék Ismertesse Váci Mihály életét Brigádvetélkedő Martfűn Képünkön Zakár Zoltán, a kiállítás megnyitója, A jobboldalon a szovjet nagykövet ség munkatársai, bal oldalon a kiállítás rendezője. Ragyogó pillanatok9 kínos percek Ki mit tud Szolnokon
