Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. február 2. A TIEN-SAN LÁBÁNÁL 6 kilométer © Először a világpiacon Kazahsztán mindenek- elő' a nehézipar, a vegy­ipar, a szénbányászat és a vaskohászat közDontja. Az utóbbi évtizedekben roha­mos fejlődésnek indult itt a könnyűipar, a gyapjú és a gyapotfeldolgozás. Az új ötéves terv a köztársaság könnyűipari termelésének 1.7-szeres növelését irányoz­za elő. 1975-re a köztársz Ságban 108 millió négyzet­méter gyapot-,' 40 millli négyzetméter gyapjúszöve­tet állítanak elő. A könnyű­ipari üzemek építésére — korszerűsítésére 415 millió rubelt fordítanak. vagyis 2,1-szer többet, mint az elő­ző öt évben. Ellátogattunk az ötéves tervek szülte alma-atai gya­potfeldolgozó korr binátba. Ezt az üzemet a dél-kazah­sztáni gyapot feldolgozásá­ra létesítették, de jelentős mennyiségű nyersanyagot ka’ Üzbegisztánból és Tád­zsikisztánból is. S ami szin­tén lényeges: munkalehető­sége' teremtettek Alma-Ata és a környék fiataljainak, főleg asszonyainak, lányá­nak. A kombinát három hatalmas gyáregységet egye­sít, területe több mi t 20 hektár. Az 1. számú gyár­egysége 1965 decemberében ke -dte meg a termelést — a durva szövetek gyártását. Ma rr.ár a gyáregység be­rendezését elavultnak tart­ják és felújítását tervezik. ti főiskolákból kaptak mér­nököket — technikusokat, de a fejlődés szükségessé teszi egy textilipari főiskola nyi­tását Alrra-Atában. Erre azért is szükség van. mivel több textilipari üzem mű­ködik a köztársaságban (gvapjúfeldolgozó- és szö­vőgyár Dzsambulban. Sze- mipalatyinszkban, stb.). eb­ben az ötéves tervben pedig új gyapjúszövő gyár épül Kusztanajban. Nagy gon lot fordít a gyár a nemzetiségi káderek képzésére. A múlt évben például ösztöndíjjal 12 kazah nemzetiségű dol­gozót küldtek főiskolákra. • • Összkomfortos munkásszálló Hatalmas műhelyekben A 2. számú gyáregység a múlt év márciusában lé­pett üzembe. A hatalmas műhelyekben a legkorsze­rűbb ATPR típusú szovjet automata-szövőgépeket, a klimovszki gépgyár termé­keit találjuk, amelyek iránt Magyarországon is nagy az érdeklődés. Látogatásom előtt néhány nappal egy magyar szakemberekből ál­ló küldöttséget láttak ven­dégül, akik az automata­szövőgépek munkájával, mutatóival Ismerkedtek. A tervezett közel kétezer szö­vőgépből jelenleg 1080 mű­ködik, a többit ez év végé­ig helyezik üzembe. Ezzel a gyáregység termelése két­szeresére nő. A harmadik De szóljunk az emberek­ről is, akik az okos-ügyes gépeket irányítják. A leg­érdekesebb talán az, hogy ebben a fiatal kombinátban a dolgozók is fiatalok, át­lagéletkoruk 21—22 év. A szövőmunkások 80 százaléka nő. A gyáregységeket jár­va csinos kazah, orosz, uj- gur és sok más nemzetiségű asszonyokat, lányokat lá­tunk a gépek mellett. A kollektíva egy soknemzeti­ségű, megértésben élő — dolgozó nagy család. Leg­többen érettségi bizonyít­vánnyal rendelkeznek. Egy gyáregység beindítása is fo­lyamatban van. A vállalat vezetői el­mondták, hogy a legfőbb céljuk a kombinát kapaci­tásának teljes kihasználá­sa s a gépek termelékeny­ségérek növelése. A létező legmodernebb automata­szövőgépek kapacitása 17 ezer vetélő-átütés egy óra alatt. Ök jelenleg a 13 ezer­nél tartanak, de a tapasz­talatok azt mutatják, elér­hető a maximálisnak szá­mító 17 ezer is. Amíg 1968- ban még egyszínű szövetet gyártottak, ma már több mint 25 féle tetszetős szí­nes mintás szövetfajtát, puplint, szatént, stb. külde­nek a ruhagyáraknak. ideig betanított munkásként dolgoznak, s közben a tex­tilipari technikumokban fő­iskolákon tanulnak tovább. A szakmunkásképzést há­rom alma-atai textilipari szakmunkásképző intézet biztosítja. Ezek évente 800 jól képzett szövőmunkást bocsátanak ki. De szükség van még a gyári szakmun­kástanuló intézetre is: saját erőből évente közel 500 szakmunkást képeznek. A nagyobb gondot a mérnöki, technikusi gárda biztosítása jelenti. Eddig a moszkvai, kijevi, leningrádi és tasken­S. hogy az alma-atai gya­potfeldolgozó kombinát nem küzd munkaerőgondokkal, az a munkásokról való sok­oldalú gondoskodásnak, megbecsülésnek köszönhető. A munkásnők átlagkeresete 100—120 rubel között mo­zog (1300—1600 forint), környékről ide kerülő lányo­kat 8 összkomfortos mun­kásszálló várja, ezekben je­lenleg 1500 szövőnő lakik. Bére havonta 1,5—2 rubel. Az új ötéves tervben 3 mil­lió rubeles beruházással új művelődési központot épí­tenek a textilmunkásokna1-. Ez a gondoskodás teszi lehe­tővé, hogy a jelenlegi lét­számot (7700 dolgozó) ha­marosan 10 ezer fölé emel­jék. Fiatal gyár, fiatal mun­kásgárda. Mögöttük még nincsenek kiemelkedő sike­rek. hatalmas tettek. De előttük van a jövő. a fej­lődés, ami biztató. Ebben az évben az alma-atai gya­potfeldolgozó kombinát fel­vonultatja termékeit, a sok­sok fajta, szép szövetet a plovdivi őszi vásáron. Ez­zel Kazahsztán textilipara létrehozása óta először lép a világpiacra. Remélik, hogy a fiatal gyáróriás ter­mékeit rövidesen megisme­rik és megkedvelik a ruha­gyárak. Györke Zoltán (Folytatjuk) Sok nemzetiségű, nagy család Az autós turista mene­dékre lel az autós motelben, üzemanyagot vesz fel, meg- reperálja kocsiját... Mi le­gyen azonban „ kis hajók és motorcsónakok utasaival, akiknek száma évről évre Hó? Hasznos ajándékot készft számukra a gorogyeckiji ha­jógyár, amely egyébként már jó pár éve speciális vízi lé­tesítmények gyártására sza­kosodott (úszó éttermek, halfagyasztó bázisok, kikötő- pontonok stb). A meglepetés nem egyéb, mint egv űszó motel, amelyet 70 motorcsó­nak és kishajó egyidejű ki­szolgálására méreteztek. Az új vízi-motel a Volgán, Asztrahany körzetében tel­jesít majd szolgálatot. A „Hutorok” (Kis tanya) elnevezésű vízi objektum pi­henőszobával, étteremmel, élelmiszertízelettel, orvosi rendelővel, üzemanyaggal és javító szolgálattal várja ven­dégeit. Vízitanya — össz­komforttal. Felhőkarcoló éoül Chicagóban 109 emeletes Selhőkarcoló építése kezdő­dött meg. A 422 méter ma­gas épületet, amely 1974 elejére készül el, egy nagy áruház építteti fel központi igazgatásának elhelyezésé­re. Ha az épület elkészül, úgy magasságával és nagy­ságával a világ legnagyobb épülete lesz, amely felül­múlja majd az eddigi világ- viszonylatban vezető 412 mé­ter magas New York-i Vi­lágkereskedelmi Központ épületét is. irat Ha az Üj Magyar Közpon­ti Levéltárban őrzött 10—12 centiméter vastag iratköte- geket egymás mellé helyez­nék, hat kilométer hosszú papírfolyamot alkotna. Ez a hatalmas dokumentumgyűj­temény — szocialista kor­szakunk történeti értékű nemzeti kincse — egyéb ke­zelés mellett folyamatos tisztítást, restaurálást igé­nyel. A jelenleg folyó irat- tartósítás csak évi 30 méter anyag konzerválását oldja meg, kis hatásfoka mellett drága és valutaigényes, ezért csak az egyedi muzeális anyagok esetében használ­ják. Az Üj Magyar Központi Levéltár az Országos Levél­tárral közösen kísérletet vé­gez olyan módszer kidolgo­zására, amely leehetővé te­szi a tömeges iratvédelmet. Hosszas próbálkozások után — mint dr. - Réti László, az Üj Magyar'Központi Levél­tár főigazgatója elmondot­ta — idén elkészül a tisztí­tó berendezés, egy speciáli­san átalakított Patyolat mo­sógép prototípusa. Ez a kí­sérleteknek azonban csak technikai része, bonyolul­tabb, összetettebb feladat megtalálni azt a folyadékot, amely n tartósítás sokrétű követelményének megfelel. A Fáklya legújabb száma Az 1972-es jubileumi esz­tendő szellemében újabb ta­nulmányt közöl a Szovjet­unió megalakulásáról, létre­jöttének jelentőségéről a Fáklya február 6-án megje­lenő száma. Szúttal S. Rasi- dovnak, az Üzbég Kommu­nista Párt KB első titkárá­nak tollából. A KGST-ről szó­ló sorozat részeként ebben a számban a szocialista or­szágok gazdasági tömörülé­sének mindennapi gyakorla­táról olvashatunk cikket. A szovjet emberek életszínvo­nalának emelését célzó in­tézkedések közül a nagy­arányú lakásépítkezést is­merteti a lap, s foglalkozik a városlakó dolgozók sza­badidejének helyes felhasz­nálásával is. A Magyaror­szág felszabadításáért vívott harcokra emlékezve részle­teket közöl Sz. Szlavics szovjet író elbeszéléséből, Gecrgij Veretennyikov éle­téről. Tudomány, kultúra, technika, sport — mindez témája — a Fáklya gazda­gon illusztrált ezévi 3. szá­mának. Automatikus irányító asztal az NDK-beli ruhlal óra- gyárban. A diszpécser képernyőn ellenőrizheti az óra­gyártás egyes folyamatait és az asztaltól irányítja a bonyolult munkamíyeletek szakaszaik ... Erfurtban készült hatalmas — 315 tonna maximális nyomás kifejtésére alkalmas — présgépek a schönebecki traktorgyárban. A présgépeket a ZT 300-as traktorok hajtómű- és karosszéria részeinek előállításánál hasz­nosítják» (Fotói ZB—KS) KÉPERNYŐJE ELŐTT Természetes, hogy egy hét televíziós műsorából van, ami a nézőről egyszerűen le­pereg, és akad, ami a né­ző képzeletének szubjektív képernyőjén kivételesen megragad. Nos, mi az, ami az elmúlt hét programjából az én emlékezetem vásznán különösképpen megmaradt? Szerencsére több program is. Mindenekelőtt Urbán Ernő felújított. felfrissített, ro­pogós szatírája, az Uborkafa; továbbá egy ördöngős, va­rázslatba ejtő dszesszorgo- nista játéka, Rhoda Scott le­nyűgöző koncertje. És — boldogan írom le — ismét és újra A fekete város egy­re izgalmasabbá, érdekfeszí- tőbbé váló folytatásával. Nem túlzás: A fekete város végképp a szívünkhöz nőtt. Más előjellel, negatív jel­leggel birizgálja a gondola­taimat egy érthetetlen eset: hová lettek Bergendiék a szerda esti Hi-Fi ’71 — mi­csoda elnevezés! — a rádió 1971-es legjobb tánzenei fel­vételeit bemutató műsorból. A programot beharangozó Rádió- és Televízióújságban még ott láthatók; fénykép készült róluk a műsor fel­vételén. Az adásban azon­ban már se hírük, se ham­vuk. Egyszerűen a felvétel után a vágóolló tüntette el őket, azaz kivágták őket a műsorból, tehát aki szerda óta azon töri a fejét, hogy az Ősz Ferenc bekonferálta tíz dalból hogyan lett végül is csak nyolc az adásban, ne nyugatalankodjék . nem ő számolt rosszul, a televízió szerkesztősége számította el magát, hogy nem számát vele idejében, hogy egy tánczenei együttes feltűnő hajzata képernyőn való megjelenésüknek objektív akadálya lehet. Ami a ze~ karok esztétikus megjelené­sének televíziós igényességét illeti, messzemenően egyet­értek a televízióval. Ami azonban e követelmény mos­tani megvalósítását illeti, azzal már alig. Az ilyen át­gondolatlan „hajcenzúra” fe­lesleges bosszúságot okoz a nézőknek és különböző ta­lálgatásokra ad okot. Az Uborkafa Urbán Ernő szatírája te­levíziós bemutatásának ta­lán egyik legőrvendetesebb tanulsága, hogy amj 1953- ban a dráma piacán még tiltott árunak számított — hallhattuk a bevezetőben — egyidőre le is kellett venni az Uborkafát a Nemzeti Színház műsoráról — az most, csaknem húsz évvel a bemutató után közéletünk és társadalmi rendünk egyre tisztultabb és egészségesebb légkörében már szabad áru, milliós tételekben forgal­mazható: televíziós film lett belője. Ami annakidején az úgynevezett Hivatalnak sze­met szúrt, most egyenesen társadalmi igény: az erősö­dő demokratizmus szinte megköveteli, hogy az iroda­lom, a színház is szolgálja a maga eszközeivel a kiski- rályoskodás, a karrierizmus, a duzzadni vágyó bürokratiz­mus ellen társadalmi mé­retekben is folvó harcot. Hogy életünkből végképp tűnjenek el a Bolla-féle ala­kok. a Sánta Cézár-fajta tör­tetők és a szocialista közös­ség testén élősködő külön­böző fajtái az elvtelen haj- longóktól. az alattomos meg­vesztegetőkön át a gyáva szolgalelkűekig. Urbán Ernő a közélet tisz­taságáért emelte fel szavát 1953-ban, de szavaira ma is oda kell figyelnünk. Go- goli ihletésű szatírája jól vi­lágít rá, hogy a legjobb or­szágos szándékok, központi elgondolások és irányelvek is miként fordulhatnak visz- szájára, hogyha egyesek visszaélnek a rendszeradta lehetőségekkel; mert „lehet, hogy a törvény, az törvény, de Ecsellőn még nem ér­vényes,” hangzik a játék fo­lyamán. Mert Urbán Ernő szatírája valójában groteszk játék, csakhogy véresen ko­moly játék, a műfaj szabá­lyai szerint. Marton Endre érdeme, hogy a tévéfilm szabadabb eszközeivel élve mozgalmasabbá és maibbá is vált hangvételében az ere­detileg színpadra méretezett mű. A külső felvételek még életszagúbbá tették a gyö­kereit az élet. életünk fo­nákságaiba bocsátó játékot. A jó színészi alakítások egész sorát lehetne említeni a kitűnően sikerült televízi­ós adaptációból. Egy felejt­hetetlenül emlékezetes je­lenetre — színészi remeklés­re — külön is felhívnám a figyelmet. A titkárnőt alakí­tó Máthé Erzsi nagy jelene­tére, amikor az igazgató iránti rajongása az önző szerelem képében jelenik meg. és az esztelen önkívü­let kacajáig fokozza Aladár iránti imádatát. Az Uborkafa jő szórako­zást hózott a nézőknek. De túl ezen figyelmeztető tanul­ságot is, amire a szatíra be­fejező mondata is utal, ami­kor a kopaszra nyírott »sző­rösek” — így érte őket a nép bosszúja — egyike, a kiskirály Bolla azt mond­ja: „Megbuktunk, de a ha­junk kinő.” Ehhez csupán annyit tennék hozzá: ha en­gedjük. Röviden Pótszilveszter a tévében; ami nem fért az óesztendőt búcsúztató televíziós „har­madik” csatorna műsorába, mert annak ideje is véges volt, Mikes György szavai­val a harmadik csatorna percej is meg voltak szám­lálva, azt láthattuk szombat este. Paródiákat; pótnyómo- zás a zónapörkölt után, a Századunk stílusában; kissé hosszúra nyújtott „kajtatást’, egy „felesleges köralakú képződménnyel”, egy lyuk­kal több fürdőkád kicseré­léséért; iskolatévét sportügy­ben Peterdi tanár úrral, egy kicsit a Kaponya—Pempő kabarétréfa utánérzésével; minirémeket és egy szuper­krimit, mindkettőben kevés igazán eredeti ötlet. Mindez érthetővé teszi, hogy miért lett belőlük „maradék”. A Boldog völgy. Kasmír bemutatásával kezdődött Ba­logh Judit, Vámos Judit és Várszegi Károly Indiáról szóló filmje. Egy még csak nevében boldog országrész életével ismertettek meg bennünket, filmjük közép­pontjában a szőnyegszövők munkájával és életkörülmé­nyeivel. A második részben Bombay egy napjáról adtak képet megkísérelve a lehe­tetlent: egyetlen nap képei­be sűríteni egy sokféle szí­nű. ellentmondásokkal teli város, világváros valóságát Kedves Verseiből mondott el néhányat' szombaton Bás- ti Lajos, megtoldva őket személyes vallomás eligazító szavaival. Az Ady-versek megszólaltatása élményt je­lentett. Kevésbé éreztük azonban az övének Radnóti visszafogottabb, meditativ líráját. És egy apró meg­jegyzés: Ady csak A magyar jakobinus da’a címmel írt verset, és nem ahogyan Bás- ti idézte, a. magyar jakobi­nusok, többes számban. Ha így halad a Nyitott bo­ríték, Molnár Margit műso­ra, a Kék fény babérjaira tarthat számot; a „bürokrá­cia kutyájáról” szóló riport akár Szabó Lászlóék mű­sorába is be illett volna. — sajnos. Az élet gyakran pro­dukál ilyen furcsaságokat, a szerkesztőé azonban az ér­dem, hogy ezúttal „fülön fogta” ezt a kutya-témát. A műkedvelő irodalmi színpadok hagyományaira épült a Schubertre emléke­ző vasárnap esti műsor. Bi­zonyára a fokozott népsze­rűsítő vágyból nyúlt a tele­vízió ehhez az eszközhöz. % m i » Úszó motel

Next

/
Thumbnails
Contents