Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-14 / 11. szám

1972. január 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP í* 5 Elek* roi? mikroszkóp képmagnóvá 1 Néhány évvel ezelőtt a tudományos kutatás új távlato­kat megnyitó eszközzel gazdagodott: a térhatású elektron- mikroszkóppal. Kezdetben csak statikus jelenségek meg­figyelésére volt alkalmas, a képen látható tökéletesített vál­tozata azonban már dinamikus jelenségek és mozgó tár­gyak tanulmányozását is lehetővé teszi, pl. az anyagstruk­túra átrendeződését terhelés hatására, mikrobiológiai folya­matokat stb. A vizsgált tárgy vagy folyamat képe egy ka­tódsugárcső képernyőjén jelenik meg, amellyel szemben tv-kamerát helyeznek el. Ez utóbbi egy, a képjelek rög­zítésére alkalmas készülékkel, ún. képmagnóval áll kap­csolatban. így a nagy fókuszmélységű elektronmikroszkóp által szolgáltatott háromdimenziós kép minden részlete rögzítődik a későbbi visszajátszás, részletes tanulmányozás céljára, amikor a 'reprodukált folyamat sebes^pge tetszés szerint gyorsítható vagy lassítható, illetve meg is állítható, „kimerevíthető” a kép. Több csapágy A Magyar Gördülőcsapágy Művek debreceni és diós- di gyárában 18.2 millió kü­lönböző méretű csapágy ké­szítésére készültek fel ebben az esztendőben. Ez a meny- nyiség csaknem fél millióval több, mint amennyit a múlt esztendőben gyártottak. A többtermelést jobb, kor­szerűbb üzemszervezéssel, a gyári kollektívák által felú­jított gépsorok munkába ál­lításával, a termelékenység fokozásával kívánják elérni. Egyet lép A lejtőn nehéz megállni... az ősi város A város — sajnos — nem Szolnok. Debrecen. A kötet, amelynek címét az írás el­ső mondatául lekopogtam, a napokban jelent meg. An­tológia. Mint minden verses antológia, amely sok költőt vonultat jel, immár klasszi­kusokat és ma élő kezdőket is, ez a kötet is egyenetlen. Csokonaival, Fazekas Mihály- lyal, Petőfivel, Adyval együtt jelentkezik itt a mai versí­ró debreceni egyetemista, a Debrecenből elszármazott or­szágos hírű költő s számos debreceni alkotó is. Amikor a kötet érthető egyenetlenségéről írunk, nem az antológia értékét kérdő­jelezzük meg, s a szokáso­sabb ismertető helyett ezút­tal érdemesebb a vállalko­zás hasznáról írnunk. Nincs abban semmi rossz, ha egy város szereti önmagát, ha számontartja, őrzi s ápolja is szellemi értékeit. Van ab­ban valami nagyon tisztelet­reméltó, ahogy az antológia szerkesztője, vállalva a vá­logatás bátorságát nemcsak szeretni, kritizálni is tudja a várost. Elég a fejezetcíme­ket idézni: „Debrecen ó ki­kötő”, „A maradandóság vá­rosában”, „Árnyak a Dara­bos utcán”, „Lángoló száza­dok” ... Történelem versekben? Ki­csit erre is vállalkozik ez a versekben beszélő kötet. A város szellemi „kétarcúsága” ez a történelmi szerepből adódó, irodalmi fogalommá nőtt „debreceniség” nyer új értelmet, sajátos kiegészítést a kötetben. Az előszóban ol­vashatjuk, hogy a debreceni költészet, az ott élt, vagy ott élő írók alkotásai nem a ma­gyar irodalmon kívüli tarto­mányt, hanem — minden sajátosságukkal együtt, az irodalom egészének egy ér­dekes zamatű, hol fanyar, hol édes részét jelenti. A kötethez Barta János egyetemi tanár írt előszót. A verseket Bényei József vá­logatta. S végül: a kötet a Debreceni Városi Tanács művelődési osztá­lyának gondozásában jelent meg. Sajnos — írtuk az ismer­tető elején, hiszen talán szolnokiaknak is lennének, hasonlóképpen megőrzendő, publikálást is érő rangos em­lékei. Könyválakban szíve­sen látnánk azokat is. B. G. Ezt az aranyigazságot pél­dázza a szolnoki Tompa De­zső esete. Szénlopással kezd­te, és a szolnoki járási-vá­rosi rendőrkapitányság fog­dájában végezte kétes érté­kű pályafutását a 22 éves fiatalember. Tartalma: olaj­kályha A kihallgatási jegyző­könyv egy iparcikküzlet lel­tárkönyvéhez hasonlít. A já­tékkutyától a hűtőszekrényig mindent ellopott, amihez hozzáfért. Megkönnyítette a vasúti tolvajlást, hogy a Gém utcai lakásuk mellett futnak a teherpályaudvar sínpárjai. Hűvös volt a ta­valyi március, amikor Tom­pa úgv döntött, hogy nem foglalkozik tovább szénlo­pással — „beszerez” egy olajkályhát. A vagonok közt csavarogva rövidesen meg­találta. amit keresett. Tar­talma: olajkályha, olvasta le az egyik vasúti kocsi bárcá- járól. A vagont kinyitni csak egy pillanat műve volt, Mikszáth jubileum Nógrád megye Mikszáth Kálmán születésének 125. év­fordulóját ünnepli. A jubi­leum tiszteletére rendezett ünnepségek sorozata a hét végén kezdődik és májusban ér véget. „A jó palócok”, „A tót atyafiak” s megannyi más remekmű írójáról az el­ső megemlékezésre Balasa- gyarmaton kerül sor,* ahol kiállítás nyílik a Horváth Endre galériában Mikszáth- művek illusztrációiból. Em­lékünnepségeket és Mikszáth- filmhetet rendeznek. Mik­száth szklabonyai szülőházán elhelyezett emléktábla meg­koszorúzására balasagyarma- ti kulturális küldöttség uta­zik Szlovákiába. Pásztón, ahol az ország egyetlen Mik­száth Kálmánról elnevezett gimnázium működik, Mik­száth-heteket rendeznek. En­nek keretében a többi között országos diák prózamondó versenyt rendeznek és fela­vatják Andrási Kurta János Mikszáth-szobrát Nem ma­rad ki az emlékezésből a megyeszékhely, Salgótarján sem, ahol a TIT irodalmi vá­lasztmánya a nagy palóc életművének szenteli vándor- gyűlését. Szécsényben a Mik­száth Kálmán Általános Is­kola homlokzatán Mikszáth- domborművet lepleznek le. s nemsokára egy hatalmas kartondobozzal cipekedett hazafelé. A sikeren felbuz­dulva újabb két olaikályhát lopott, majd válogatás nél­kül elvitt mindent, ami a kezeügvébe került. Végnyi ruhaanyagot, játékkutyát kartonszámra, konzervet, pa­mutot 10 kilós tételekben, hűtőszekrényt, elektromos alkatrészeket. melyeknek rendeltetését mind, a mai napig nem tudják megálla­pítani. Huszonötszőr tört be a „mozgó raktárakba”, és mivel általában tranzit­szállítmányokhoz nyúlt, fel­mérhetetlen erkölcsi kárt okozott vele n Magyar Nép- köztársaságnak. Élő kutya, csirke Tompa Dezső magabizto­san mozgott ott is, ahol nem vagonajtók állták az útját. Tavaly nyári szünetben pél­dául betört a Délibáb úti is­kolába, ahonnan függönyt, porszívót, népművészeti té­rítőkét vitt el. Egv özvegy­asszonytól csirkét, egy állat­Cseh, szlovák és bolgár filmek a magyar moz’kban A Brnóban járt magyar filmátvételi szakemberek leg­utóbb hat cseh, illetve szlo­vák játékfilmet vásároltak magyarországi forgalmazásra. Köztük szerepel „A szere­lem csalfa játékai” — J. Krejcik alkotása. E. Schorm „Kutyák és emberek” című filmje, „Halott szeme vallo­mása” bűnügyi dráma, J. Matejovszky „Öt férfi és egy szív” című alkotása. P. Schulhoff lélektani-bűnügyi drámájának, melynek címe: Tudam tg vagy a gyilkos. Szlovák alkotók munkája a „Ha nekem puskám lenne” című film. A Szófiában járt filmátvé­teli küldöttség három bolgár játékfilmet vett meg. Válogatott dokumentumok Az új magyar központi levéltár idei és távlati ter­veiről tájékoztatta az MTI munkatársát Dr. Réti Lász­ló főigazgató. — Elmondta, kiadványsorozat készítésén s megjelentetésén dolgoznak, amely a legfelsőbb állami­baráttól pedig kutyát lopott „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” — tartja a közmondás, erre azonban rácáfolt Tompa. Egyik alkalommal behatolt a szolnoki tüdőkórház virág­kertészetébe. ahonnan szak- könyveket és három cserép virágot zsákmányolt. Természetesen a mintegy 60 ezer forintnyi lopott hol­mit nem tartotta meg ma­gának, alkalmi áron igyeke­zett túladni mindenen, amint csak lehetett. Nem volt rossz üzlet tőle vásá­rolni: áron alul adta a' va­donatúj olaj kályhát, tíz- tizenöt forintért kótyavetyél­te el a női kombinékat. Nagyvonalú volt az ajándé­kozásban is. A rendőrség a nyomozás során a lopott holmik je­lentős részét begyűjtötte a kapitányságon egy szobát töltenek meg a lefoglalt ér­tékek. Természetesen maradt még hely Tompa Dezsőnek is, aki előzetes letartózta­tásban tölti napjait. — Pb — gazgatási szervek levéltári őrizetben lévő anyagaiból készül. A sorozatban egy- egy szakágazat iratanyagá­ból egy, esetleg két kötetnyi válogatott dokumentum ke­rül közlésre. A sorozat egyelőre a felszabadulás utáni első fél évtized anya­gát mutatja be. Elképzelés szerint 1973-tól kezdve éven­ként 2—3 kötet, összesen 12—15 kötet készül el és je­lenik meg a sorozatban. XI. századi sírok Petervásárán A Heves megyei Pétervá- sárán decemberben a temp­lom környékének parkosítása közben jellegzetes sírókra bukkantak. A Magyar Nem­zeti Múzeum régészeti adat­tárának megbízásából a szakemberek azonnal meg­kezdték a leletmentő mun­kálatokat. Az egyik sírban korhatározó értékű ezüst dísztárgyakat találtak. A ré­gészek megállapították, hogy a sírokból előkerült ezüst­tárgyak a XI. századból származnak. Az előkerült le­letekből arra következtetnek, hogy Pétervására területén az államalapítás korában — a XI. században — legalább két, egymástól független te­lepülés létezett. Az ásatá­sokat folytatják. KULTURÁLIS érdekességek itHiiniiiiiiimiiitiiiiiiiiiHiiiiiiiNiHiiiiiiiuiiiiiiiinHiiiiiiiitiumiMiiiiiiiiiiiiiMiuiHiiiiBiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiimiitiiiniiiiiiiniiiiuiKitiiiiiiliiiiiiiitiiitiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiitiiiiiiiitiaiiiiiiiiitnniiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiHtiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiuiiiiiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiuiiiii« / gészen hétéves korá­ig egy vén, festetlen házban lakott, azon a ritkán használt úton. mely a Tru- nion-hegyről visz le­felé. Apja nem sokat törő­dött vele, anyja pedig régen meghalt. Az apa azzal töl­tötte idejét, hogy a vallásról gondolkodott és beszélt. Ez annyira elfoglalta, hogy szin­te észre sem vette a kicsiny gyermeket, aki félig elfeled­ve, halott anyja rokonainak jóvoltából, hol itt, hol ott élt. Aztán egyszer egy idegen érkezett Winesburgba, s meglátta a gyermekben azt, amit az apa nem vett észre. Magas, vörös hajú fiatalem­ber volt, s csaknem min­dig részeg. Néha kiült az apával. Tom Harddal az Űj Willard Ház elé egy székre. Miközben Tom beszélt, és is­tenről fecsegett, az idegen mosolyogva kacsintott a kö- rülállókra. összebarátkozott Tómmal, és sok időt töltöt­tek együtt. Az idegen egy gazdag clevelandi kereskedő fia volt, és eltökélt szándékkal érke­zett* Winesburgba. Le akart szokni az italról, s azt re­mélte, hogy városi kompá­niájából kiszakadva, a vidé­ki körnvezetben iofcb esé­lyekkel küzdhet nz életét fe­nyegető szomjúság ellen. Winesburgi tartózkodása azonban nem járt sikerre’ Az egyhangúan múló órák unalma csak még több ivás- ra ösztönözte. Valamit el­lenben mégis sikerült elér­nie. Gazdag jelentésű nevet ajándékozott Tom Hard kis­lányának. Valamelyik este az idegen, éppen egy hosszabb tivor­nya után, végigdűlcngélt a város főutcáján. Tom Hard kint ült egy széken az Üi Willard Ház előtt, s térdén lovagoltatta kislányát, aki akkor ötödik évében járt. Az ifjú George Willard ott ült mellettük a deszkajárdán. Az idegen lezökkent közé­jük egy székbe. Remegett, s amikor beszélni próbált re­megett a hangja is. Késő este volt már. sötét­be borult a város, meg a vasútvonal is. mely a szálló előtti kis emelkedő lábánál kanyargóit. Valahol a, távol­ban, nyugat felől hosszút sí­polt egy személyvonat moz­donya. Egy kutya, mely ed­dig a kocsiúton haladt, most felállt, és ugatni kezdett. Az idegen fecsegett, s közben prófétai jóslatot mondott az agnosztikus apa karjába csimpaszkodó gyermekről. — Én azért jöttem ide. mert abba akartam hagyni az ivást — mondta, s könnvek csorogtak végig az arcán. Nem nézett Tom Hardra. hanem előrehajolva n sötét­ségbe bámult, mint aki ví­ziót lát. — Vidékre mene­kültem. hogy meggvógyul- jak. de nem gyógyultam, meg. Ennek oka van. — Megfor­dult a székén, s a gyermek­re nézett, aki apja térdén felegyenesedett ültében, s vi­szonozta a pillantást. Az idegen megérintette Tom Hard karját. — Én nemcsak az italnak vagyok ám rabja! — mond­ta. — Valami másnak is. Szerelmes vagyok, de még nem találtam meg akit sze­ressek. Ez nagyon súlyos baj. de ha ön elég bölcs, akkor megérti, mire gondolok. El­kerülhetetlenné teszi a pusz­tulásomat. Nagyon kevesen értik meg ezt. Az idegen elhallgatott. Ügy látszott, teljesen letag­lózta a szomorúság, de a személvvonat mozdonyának újabb füttye felélesztette. — Én nem vesztettem el a reménvt. Ezt ünneoélveseo kijelentem. De eljutottam oda. ahol. tudom már sosem valósulhat meg a remé­nyem — jelentette ki reked­ten. Keményen a gyermek­re nézett, s ettől fogva ah­hoz beszélt az apával nem is törődött többet. — Valahol jön egy nő — mondta. s most élesen és komolyan csengett a hangja. — De én elkerültem őt tudod. Nem az én időmben jött. Lehet, hogy éppen te vagy az. Ilyen az én sorsom. Lehet hogy egyszer éppen mellette ál­lok, egy ilyen estén, mint a mai. tönkretettem magam az itallal, és ő még csak gyer­mek. Az idegennek hevesen megvonaglott a válla, s ami­kor cigarettát akart sodorni magának, a papír kihullt re­megő ujjai közül Méregbe gurult és dühösen folytatta. — Az emberek azt képze­lik hogy nőnek lenni köny- nyű. mert csak hagynia kell. hogy szeressék. De én tudom, hogy nem így van — jelen­tette ki. — Talán minden férfi közül egyedül én ér­tem! Pillantása ismét a sötétbe borult utcára tévedt. — Én ismerem, azt a nőt. pedig még sosem talál' o-- tam vele — mondta halkan. — Ismerem küzdelmeit és vereségeit. Éppen vereségei miatt oly kedves ő nekem. Vereségeiből új női tulaj­donság született. Ennek én nevet is adtam. Ügy hí­vom: Tandy. Még akkor ta­láltam ki ezt a nevet, ami­kor igazi álmaim voltak, s nem lett még gonosz a testem. Azt a tulajdonságot jelenti, mely erőt ad ahhoz, hogy szeressék az embert. Ezt a férfiadnak a nőktől kellene kapniuk, de nem kapják meg. Az idegen felállt, s oda­ment Tom Hardhoz. Annyi­ra imbolygott előre-hátra. hogy attól lehetett tartani, elesik, ehelyett azonban térd­re hullt a járdán, s italtól zsibbadt ajkához emelte a kislány kezét, és rajongó mozdulattal megcsókolta. — Légy Tandy, — kicsi­nyem — mondta könvörgő hangon. — Merj erős és bá­tor lenni. Mert ez az igazi út. Ne riadi vissza semmi­től. Légy bátor, ne riad’ vissza attól, ha szeretnek. Légy több mint a nők vagy a férfiak. Légy Tandy. Az idegen felállt, s tánto­rogva elindult a Főutcán. Néhány nap múlva vonatra szállt, s hazatért Clrveland- ba. Azon a nyári estén, a szálló előtti beszélgetés után, Tom Hard, az egyik rokon házához vitte a kislányt, ahová meghívták éjszakára. Miközbén a sötétben a fák alatt lépkedett, feledve az idegen zavaros beszédét, is­mét kétkedő nézetein tűnő­dött. melyekkel a reménvt akarta lerombolni az embe­rek lelkében. Aztán nevén szólította a lányát, mire az elsírta magát — Nem akarom, hogy íev szólítsanak — jelentette lei a kislány. — Azt akarom, hogy Tandy legyen a nevem — Tandy Hard. — A kis­lány oly keservesen sírt hogy Tom Hard megható­dott. s vigasztalni próbálta. Megállt egy fa alatt, s kar­jába véve a gyermeket, si­mogatni kezdte. — Legyél jó kislány — mondta éles hangon de a gyermek csak nem nyugo­dott meg. Gyermekes szerte­lenséggel adta át magát bá­natának. s hangja megtörte az utca esti csöndjét — Tandy akarok lenn1. Tandy akarok lenni. Tan-’v Hard akarok lenni! — kiál­totta sírva, s fe’ét rázta, mintha gyermeki erek. kevés lenne az idegen szavai által felidézett látomást elviselni. Fordította: Vajda Miklós Sherwood Anderson: TANDY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents