Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-13 / 10. szám

1972. Január 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nagy József né brigádvezető: Mindenki tanul Háromszor is május 1. Nagy Józsefné a Május l.( Kunagyár futószalagján dol­gozik, a Május 1. brigád ve­zetője — és: — Tálán május elsején már szocialista brigád lesz a miénk. Minden évben, má­jus elsejére készül el a bri- gádértékelés. Mi aztán iga­zán kezdők vagyunk. Tavaly februárban alakítottunk bri­gádot a 147-es futószalagon. Nagy létszámú brigád, hu­szonhárom varrónő. A mun­kánk a futószalagon össze­kapcsol bennünket. Kabáto­kat varrunk. Tavaly decem­berben drága és nagyon szép ballonkabátokat bíztak ránk. Kényes munka, nehéz. Azért döntöttünk úgy az idei első brigádgyűlésen; a jó munka a brigád legfon­tosabb feladata az idén. — Mind a huszonhármán úgy határoztunk, hogy meg­tanuljuk a ballonvárrás minden reszortját. Tudja, a futószalagon egy-egy rész­munkát varr csak egy em­ber. Ha mindenki tudja az összes részfeladatot, soha nem jövünk zavarba, ha be­tegség, vagy szabadság miatt hiányzik valaki. Mutatja a brigádnaplót. Benne a legutóbbi brigád­gyűlés határozta, az idei versenyvállalások rövid összefoglalója. A tanulás is. — Hárman szakmai to­vábbképzésre is járunk, de ezt nem írtuk be a vállalás­ba, hiszen tavaly kezdtük. Nem is továbbképzés ez, szakmunkásképző. Mert olyan fiatalok a brigádta­gok, tizenévesek, iskolapad­ból jöttek dolgozni, s több­nyire betanított munkásnők. — Az én tervem ebben az évben? Járok tovább a tan­folyamra, szeretném, ha a szakrajz könnyebben menne. Közben nagyon izgulok a férjemért Ö is dolgozik s az idén érettségizik a dolgo­zók gimnáziumában. Olyan fiatal, hogy meg kell kérdezni, hány éves? — Húsz éves vagyok, s mikor hívtak, hogy nyilat­kozatot kér tőlem az újság, nagyon megijedtem. Még soha nem beszéltem újság­íróval, s azt hittem, ném is tudok semmit mondani er­ről a kezdő brigádról. Ha elnyerjük a szocialista cí­met. akkor mindenki nagyon örül majd. Háromszoros május 1. lesz akkor, tényleg. Nagy Lajos szandaszőllősi tsz-elnök: \ Kiegyeznék még egy ilyen évvel Hat éve még mérleghiá­nyos szövetkezet volt a szan- daszöllősi Vörös Mező Tsz. Tavaly szeptemberben már olyan hírek jöttek: akár meg is tarthatnák a zárszám­adást. És valóban, az idén Szolnok megyében elsőként, ez a tsz hívta össze a zár­számadó közgyűlését, e hét szombatjára. A tavalyi és az idei örömökről, gondokról faggattuk Nagy lajos elnö­köt. — A tavalyi sikert első­sorban annak tulajdonítom, hogy nagyon derék, szorgal­mas emberek élnek itt. Az ünnep és vasárnapok két­harmadát is munkában töl­tötték tavaly. Volt olyan egymást követő öt vasárnap is, hogy dolgoztunk. Évek óta nagy gondot fordítunk ÚJ ÉV, ÚJ TERVEK Van, aki beszél róla, van aki csak csendesen, magában tervezget. Minden új esztendő küszö­bén elhatározunk valamit. Ami új, ami jobb, mint a régi, a tavalyi volt. Munkában, család­ban így van ez. Munkatársaink ezt kérdezték kőrútjukon: ki, mit tervez, milyen elképzelé­sekkel indult az 1972-es esztendőben. Természetesen legtöbben a munkájukról beszéltek, a közösség munkájáról, amelyben élnek, ahol kenyerüket keresik. Egy kicsit visszapillantás is a nyilatkozat. A múlt év tapasztalatai­val gazdagodva mondják az idei terveket az emberek. Mindenki egy kicsit jobban, szebben szeretne dolgozni az idén. a növénytermesztésre. Ta­valy 194 vagon műtrágyát vásároltunk, holdanként 6,5 mázsát adtunk a földre. En­nek s betudom, hogy 6 mil­lió forinttal többet adott a növénytermesztés a terve­zettnél. Továbbá azzal is magya­rázom a sikert, hogy felis­mertük a tudomány jelen­tőségét. Szaktanácsadási szer­ződést kötöttünk a növény- védelmi kutató intézettel. Útmutatásaik alapján példá­ul teljes lucernavetésünket vegyszereztük. így értünk el holdankét 2.4 mázsás mag­termést. ami 3 millió forint pluszt jelentett. Úgyszintén szerződésünk van a Filaxia Vállalattal is. Tanácsaik alapján tudunk 1971-ben, 3,4 kilogramm takarmányból 1 kilogramm sertéshúst ter­melni. Tavaly elkészült a 69 óta épülő korszerű sertéste­lepünk, amely 1972-ben már 2,5 ezer hízót képes kibo­csátani. Gondjaink is vannak. Igaz ugyan, hogy tehenészetünk­ben 3282 liter az évi fejési átlag, de az állomány nincs mentesítve a tbc és a bru­cella betegségektől.. Most kezdtünk e munkához és jö­vőre szeretnénk befejezni. Ugyancsak most készíttettjük egy 208 férőhelyes tehené­szeti telep tervét is. Mindez pénzbe kerül. De nem ettől félek, hanem a tavaszi ár­víztől. .Hatszáz hold veté* sünk a mentetlenen van. Ez harminc mázsa búzát is tud adni. Rendbetettük a nyári gátrendszert, dolgoztunk, pénzt költöttünk rá, de ha nagy víz jön nem ér sem­mit. Mostani örömeim közé számít, hogy a kormányzat felemelte a cukorrépa árát. Mi 20 százalékkal növeljük az idén a vetésterületet, már meg is kötöttük a szerződést 4 évre a szolnoki cukorgyár­ral. De nincs megfelelő be­takarítógép. Ugyanilyen ba­junk van a zöldséggel is. Nekünk 80 hold kertészetünk van. Addig nem is tudjuk emelni, míg meg nem jelen­nek a gépesíthető fajták és a zöldségművelő, betakarító gépek. Örömmel szólok ar- ról, hogy' 1975-ig mindössze 776 ezer hiteltartozásunk van. Az ádósságnál jobb a tarta­lék. Tavaly 4,6 millió forin­tot tartalékoltunk, az idén 7 milliót. Amellett, hogy tisz­tességes jövedelmet biztosí­tunk, hiszen a tervezett 55 forintos munkaegység érték helyett 60 forintot fizetünk. Egyszóval most is kiegyez­nék olyan évvel mint a ta­valyi volt. Berki Sándorné főkönyvelő: A jobb szervezettség előfeltétele — A helyszűke, s abból eredően a széttagoltság és itt, a központunkban ránéz- Vést is tapasztalható zsú­foltság az idén is az egyik legfőbb gondot okozza ne­künk. így jómagámnak is, hiszen a számviteli-könyve­lési dolgozók — ha nem is túl messze, de mégiscsak, másutt — végzik feladatai­kat; nekem pedig itt, "a köz­ponti irodában van az „elő­írt” tartózkodási helyem. Most is épül — saját be­ruházásban és nagyrészt sa­ját kivitelezésben — az új telephelyünk, de ott minde­nekelőtt a termelő üzemré­szek, most például az ön­töde létrehozására törek­szünk. Hozzátehetem: siker­rel — amit jól mutat, hogy a már birtokba vett üzem­csarnokban szövetkezetünk dolgozói eredményes ter­melőmunkát folytatnak. Ez utóbbival kapcsolatban azt mondhatom: a szervezettebb, zökkenőmentesebb munka je­lentősen könnyítené a szám­viteli dolgozók tevékenysé­gét is — azáltal, hogy a mi területünkön szintén csök­kennének a fölösleges bo­nyodalmakat előidéző prob­lémák. Tény azonban, hogy a jobb szervezettség elsősor­ban az anyagbeszerzési hi­ányosságok — főként az önt­vényellátási zökkenők, ta­valyi súlyos akadályok — csökkentésével biztosítható. Ez viszont olyan külső kö­rülményektől függő előfel­tétel, amely alapvetően az épülő öntödénk sikeres üzembe vételével oldható, illetve teremthető meg. Elsősorban ezért sürgető, hogy már a II. félévtől mi magunk készítssünk az új, 3 milliós beruházással meg­valósuló létesítmény egy ré­szének üzembe állításával öntvényeket,' amelyekkel — vállalt kötelezettségünk sze­rint — ellátjuk majd a tel­jes felépülést követően a megye ipari szövetkezeteit. Most már az is bizonyos, hogy mi, a törökszentmiklósi gépgyártó és javító szövetke­zet leszünk egyedüli gazdája az öntődének, bár korábban — mint. a Néplap is írta — társgazdaként szerepeltek még a kisújszállásiak. Ez időközben módosult. Tavaly sok nehézséget oko­zott — mint említettem — az öntvényhiány. Ennek el- lennére, noha a tervfelada­tot nem sikerült maradékta­lanul teljesítenünk, jól zár­tuk az évet. Várhatóan 18 százalékos nyereségszintet ér­tünk el az árbevétel arányá­ban. Ha ez az idén is meg­lesz, akkor alapot ad ahhoz is, hogy örüljünk az új esz­tendőben remélt munkasi­kernek, Cseppentő Miklós a megyei művelődési központ igazgatója: Kicsit jobban, valamivel magasabb színvonalon Az 1972-es év számomra jubileumi esztendő. Éppen egy negyedszázad telt el az­óta, hogy községi szabad- művelődési ügyvezetőként Tiszaroffon „csatasorba” áll­tam. Akkor, 1947-ben egy község művelődési gondia- baja volt az enyém csupán. Ma, a megye és a város köz- művelődési gondjaiban osz­tozom. Az eltelt 25 esztendő alatt szerzett tapasztalatai­mat arra szeretném felhasz­nálni, hogy elősegítsem — erőmből telhetőén munkatár­saimmal együtt dolgozva — a megyei művelődési köz­pont rendkívül bonyolult, szerteágazó munkájának eredményesebbé tételét. Bo­nyolult. hiszen négy terület is igényli központunk mód­szertani és konkrét kulturá­lis tevékenységét: a megye, a szolnoki járás, a megye- székhely és a szakszerveze­tek megyei tanácsa. Mint új vezető, valamennyi terület felelős irányítóitól teljes bi­zalmat és biztatást kap­tam. De most már a tenniva­lókról. Kritika érte házunk táját, hogy nem eléggé hat­hatósan és nem kellő hang­súllyal foglalkoztunk a vá­ros kulturális problémáinak gyakorlati megoldásával. Ép­pen ezért az új esztendő egyik kiemelt feladata: a városban végzendő közmű­velődési munka. Figyel­münk a munkások lakta pe­remkerületekre irányul, és szorosabb kapcsolatot kívá­nunk kiépíteni a város üze­mi művelődési intézményei-^ vei, valamint a szakszerve­zeti kultúrfelelősökkeL Saj­nos. központi lehetőségeink igen szűkösek. Egyetlen szín­házterem áll rendelkezé­sünkre. így „takarékoskod­nunk” kell a rendezvénye­inkkel. Természetesen nem mondunk le a központi ren­dezvényekről sem. Az ifjúság? Nincs megfe­lelő klubhelyiségünk, ez az egyik legfőbb gondunk. Tör­jük a fejünket, hogy mikép­pen biztosítsunk lehetőséget az ifjúság különböző -étegei­nek rendszeres találkozásá­ra. Lesz bőven program szá­mukra, könnyűzenei éppúgy, mint egyéb művészeti ágak­ban. Folytatjuk az if jú szak­munkások általános művelő­dését szolgáló sorozatainkat. És jobb híján, mint hogy központi ifjúsági klub nem létezik a városban, összefog­juk. irányítjuk és közvetle­nül is segítjük a városban működő körülbelül húsz if­júsági klub nr unkáját, együttesen a KlSZ-bizottság- gal. Szeretnénk erősíteni a me­gyei módszertani munka ki­sugárzó erejét is. Jó kapcso­latokat kiépíteni, kétoldalú kapcsolatokat a megye mű­velődési intézményeivel. Tudjuk, hogy a közművelő­désben nehéz megváltani a világot, de egy kicsit job­ban. valamivel magasabb színvonalon e téren is reá­lis célkitűzés lehet. Ezt sze­retnénk 1972-ben. ehhez ké­szen állnak terveink. Dr. Szilágyi Pál rendelőintézeti igazgató: Javul a betegellátás — Ez az év sem lesz men­tes a gondoktól, ugyanúgy, mint a többi — kezdte a be­szélgetést dr. Szilágyi Pál. a jászberényi Városi Tanács rendelőintézetének igazga­tója. — Évek óta legnagyobb problémánk, hogy közegész­ségügyileg nerr megfelelő az épületünk. A rendelőintézet korszerűtlen, zsúfolt, szűkek a rendelők. Tizenhat rende­lői helyiségben hoszonné-nr orvos dolgozik. Példának említeném, hogy a gyermek- gyógyászaton rendel a sport­orvos. A rendelők délelőtt, délután foglaltak, így nehéz megoldani takarításukat . — A dolgozók részére nincs öltöző, nincs fürdő. Nincs egy olyan helyiségünk, ahol megtarthatnánk egy munkaértekezletet, vagy egy ünnepséget. — A másik nagy gond. hogy kevés az orvosunk. Nem, szívesen jönnek hoz­zánk, és aki jön. az sem so­káig marad nálunk. Ezt a lakáshiánnyal lehet magva­rázni. Az igények ezen a té­ren nagyobbak, mint a lehe­tőségek. Pedig mintegy száz­ezer ember gyógyításáról kell gondoskodnunk. Hoz­zánk tartozik ugyanis 9 jász­berényi és 29 járási körzet — Térveinkről már szíve­sebben beszélek. Az előbb említettem, hogy •'Z új ren­delőintézetünk épüL Ügy várjuk már. mint a- kisgyere­kek a karácsony estét Az idős és a fiatal dolgozókban is egyaránt ez tartja a lel­ket Végre megvalósíthatjuk majd azt az egységet, amit már oly régen emlegetünk, egy kórházi rendelőintézetet. Nagyobb lehetőség lenne ak­kor orvosaink szakmai to­vábbképzésére is. A tágas, modern intézetben a korsze­rű felszerelésekkel talán még a gyógyítás is könnyebben menne. — A jászberényiek tudják, mit jelent az. hogy hosszú ideig Szolnokra kellett jár­ni. rrert itt nem volt sze­mész szakorvos. Ma már szemészünk is van és várjulc az új ideggyógyászt is. re­méljük, hamarosan munká­ba áll. Tóth Bálint vb-titkár: Gyár települ Jászapátiba — Egy nagyközségben na­gyon sok a probléma, de mi­vel az új évet mindig vala­mi jóval illik kezdeni, én a terveinkről beszélek először — mondja Tóth Bálint, a jászapáti nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának tit­kára. — Szeretnénk, ha ebben az évben befejeződne a het­venöt személyes óvoda épí­tése, mert a régi életveszé­lyessé vált és emiatt be kel­lett zárni. A gyerekeket ideiglenesen a tanyai kollé­giumban helyeztük el. Szük­séges lenne az óvoda mi­előbbi átadása, mert a köz­ségben nagyon sók kisgyer­mek várja. A harminc sze­mélyes bölcsődét is bővítjük és a tágasabb helyiségekben már ötven gyereket tudnak az év második felében el­helyezni. Egy időre megol­dódik a női munkaerő gon­dunk is, mert a Váci Kötött­árugyár Jászapátiba telepí­tette egyik részlegét. Az új üzemet, ahol mintegy 2—300 nő dolgozhat majd, április 4-én avatjuk. — Tavaly megkezdődött a tízkádas tisztasági fürdő épí­tése. Idei terveink közétar­tozik annak átadása is. Űj ABC csemege áruház nyílik, a szűk kis tejboltunk is át­költözik egy korszerűbb, tá­gasabb helyiségbe. — A sok jó meúett min­dig akad rossz is. A legége­tőbb probléma most az év elején az, hogy a kötöttáru- gyár számára nem tudunk elegendő területet biztosíta­ni. mivel a virágkertésze­tünket és a telephely mel­lett lakó két családot nem tudjuk hová elhelyezni. Meg­épül ugyan a kádfürdő, de miként fogjuk üzemeltetni? Nehéz ugyanis a községben megoldani a szennyvízelve­zetést. — A nagyközség központ­jában van jelenleg a TÜZÉP. Ki akarjuk telepíteni, de a KPM nem járul hozzá, pedig tűzveszélyes az összezsúfolt szén és fa. A telep kicsi. így még az utcán is tárolnak és ez nem éppen szép látvány.' A vásártéri tó vizének leve­zetését már tavaly megkezd­ték. Az idén 60 méter csa­tornát kell kiépíteni a köz­ségben ahhoz, hogy vég’tg megoldódjon a belvíz elve­zetése. A nyilatkozatokat kérték: Borzák Latos. Magyar István, Sóskúti Júlia. Szekeres Edit és Valkó Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents