Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: T forint 71-72-73 H allották a legújabb viccet? Egészen aktuális, már 1972-ről szól. És nem is olyan vicces, mert nem túl­ságosan vidám. így hangzik: „1972 átmeneti esztendő lesz.” „???” „Átmenet 1971 és 1973 között. Rosszabb lesz, mint 1971 volt, de jobb, mint 1973 lesz!” Nem túlságosan rossz emlékezetű lévén emlékszem, hogy ha nem is ugyanezt, de majdnem ugyanezt az élcet tavaly is hallottam. Sőt, tavalyelőtt, meg azelőtt is. Körülbelül már tíz esztendeje terjesztik némelyek mindegyik év elején. Az évszámok természetesen változnak, de a „poén” marad. Ben­ne a vészterhes jóslással: miknek nézünk elébe, te jóságos ég, mi minden várhat ránk a következő esztendőben... Mondom, úgy a hatvanas évek elején tűnt fel ez a „pa­nelvicc”. Körülbelül akkor, amikor az élet kezdett egyre jobbá válni. Azelőtt ugyanis senkinek eszébe sem jutott volna tréfálkozni az új esztendővel. Mindenki csak arra szorítkozott, hogy boldog újévet ' kívánjon a másiknak és főleg saját magának, s sóhajtozva mondja, hogy a követ­kező évnek jobbnak kell lennie, mint az előző volt. És bár nemigen tették hozzá, miért veszik olyan biztosra a dolgok jobbra fordulását, úgy is tudta mindenki. Azért, mert az előző év után minden csak jobb lehet. S amikor aztán valóban jobb lett, jött a vicc. Kissé vagy inkább nagyon cinikus, de azért — szerzőinek szándéka ellenére — bizonyos fokig elismerést takar. Annak az elismerését, hogy bizony van félteni valónk. Nem is olyan nehéz az élet mostanában — vagy ne kiabáljuk el, nem volt olyan nehéz az elmúlt éyekben — mint amilyen lehetett volna. Igaz persze, hogy könnyebb, gondtalanabb sorsot is elviselnénk. Sőt, ilyet kép­zeltünk el egyszer. Akkor, amikor még a gyakorlatban nem jöttünk rá, milyen nagyon nehéz új világot teremteni, s ren­dezni az élet minden dolgát. Egész átmeneti korszakra van Szükség, bizony. Átmenet? Csak hát nem mindegy, hogy milyen. Az em­beri életnek ugyanis az a kellemetlen sajátossága van, hogy csak egy van belőle, nem úgy, mint a történelmi korszakok­ból. Következésképpen: az ember, aki egy átmeneti korszak­ban él, átmenetileg sem szeretne rosszul élni. Pontosabban, szeretné, hogy az átmenet során fokozatosan jobban élhes- seh, s átmenetileg se romoljon a sorsa. Nos, azt hiszem, a legutóbbi tíz, tizenöt ezstendőben nem panaszkodhatunk. Mert ■ akadnak ugyan gondok-bajok bőségesen, s ha vala­melyiket sikerül megszüntetni, jönnek a következők. Vissza­esésről azonban nincs és minden bizonnyal nem is lehet szó. Akárhogyan is viccelődnek, 1972 biztosan j'obb lesz, mint 1971 volt, s 1973 viszont sok tekintetben felülmúlja fnajd 1972-t. Erre mérget vehetünk, még akkor is, ha nem foglalkozunk jóslással. A szüntelen ígérgetés ugyanis az át­meneti társadalom átmeneti betegségeként már megszűnt. Nem jelentheti azonban ez azt, hogy hirtelen a semmit nem tehet tudni álláspontja kerekedjék felül. S valami olyasféle babonás pesszimizmus, amely mindig rosszat vár, mert ak­kor a bajok láttán'önigazolóan triumfálhat, a sikereknél pe­dig a bajokat emlegetheti. Ráadásul ahhoz, hogy egy év ne csak úgy általában, hanem mindenkinek sikeres legyen, sok minden szükséges. Szükség van például egészségre, meg arra, hogy például sen­kit ne hagyjon ott a menyasszonya. Nem árt, ha nem ja­nuárban válik használhatatlanná a központi fűtés kazánja, rettenetes heteket okozva, amíg kijavítják. Az sem rossZ, hogy nem akkor zuhog az eső, amikor júliusban kéthetes szabadságát a Balaton mellett tölti az ember. Az is előfor­dulhat, hogy valakinek kifejezetten balszerencséje van a közéletben is. Kifog egy olyan főnököt, akivel nem tud kijönni. És így tovább, sorolhatnám a kellemetlen eshető-. Bégeket. Ezek azonban semmit nem bizonyítanak, legfeljebb annyit, hogy az élet bajjal jár. És hogy minden esztendő legalább háromszázhatvanöt napból, bár ez az idei három­százhatvanhatból áll, s minden nap érheti kellemetlenség is az embert. É s milyen érdekes: a sok rossz nap ellenére egyre job­bak az esztendők. Olyannyira, hogy már némelyek viccelni is mernek a jövővel. Persze, néhány rossz Viccet könnyen elviselünk. Csak rossz évek ne jöjjenek. P. I. Ma: „•••Népünk történelmének nehéz korszakaiban mindig a munkások és parasztok fogtak fegyvert66 Ünnepi munkásőr egységgyűlés Mezőtúron így szólt a dal: „Porzik, porzik a mezőtúri utca Munkásőrök mennek rajta Reszket, reszket a reakciós banda Valahányszor dalunk hallja’’ Másfél évtizede, hogy fel­hangzott a mezőtúri utcán a század saját költésű induló­ja. Ismert népdal dallamára énekelték az elsők. Akikről azt mondta a tegnapi ün­nepi egységgyűlésen Krom- perger György, a túrkevei városi pártbizottság titkár­helyettese : őket köszönti most az ország, s a két kun város lakossága, pártbizott­sága is. Az ünnepi .köszöntőt Mó­ricz Béla, a mezőtúri városi pártbizottság titkára mondta. Többek között azt; tizenöt éve egyszerre az egész or­szág területén városokban és községekben kibontott vörös zászlók alatt megjelentek a munkásőr egységek egyen­ruhában, fegyveresen és for­radalmi dalokat énekelve. Kovács Sándor, a mezőtú­ri—túrkevei Dózsa György munkásőr század parancs­noka, egykorú fényképet őrizget azokról a napokról. A Berettyó partján felemelt ököllel esküsznek az első munkásőrök. Ruha még annyiféle rajtuk szinte, aha- nyan voltak. Tegnap is volt Kiss Károlynak, a magyar szolidaritási bizottság és a SZOT alelnökének vezetésé­vel elutazott Kairóba az Af- roázsdai Népek Szolidaritási Szervezete (AAPSO) 5. kon­ferenciájára a Magyar Szoli­daritási Bizottság küldöttsé­ge. Kiss Károly elutazása előtt a Magyar Távirati Iroda munkatársának adott nyilat­kozatában elmondotta, hogy az AAPSO 5. konferenciája eskütétel Mezőtúron. Lá­nyok, fiatalemberek léptek a leszerelők helyére és fo­gadták a vörös zászló előtt: Esküszöm, hogy pártom, né­pem hű fegyveres fia leszek. Nevükben azt mondta dr. Bene Lajos, a fegyvert jel­képesen átadó leszerelő ti­zenötéves munkásőrnek He­gyi Lajosnak: e fegyver be­csületét tovább őrizzük s mindenkor csak a dolgozó nép védelmére használjuk. Szép egységgyűlés volt a me­zőtúri. A két város párt- végreh aj tóbiZottsága nevé­ben mondta Móricz Béla: a Dózsa György munkásőrszá- zad hűséggel és jó ered­ménnyel tesz eleget szolgá­lati, kiképzési követelmé­nyeinek. Erősödik erkölcsi, politikai egysége, javul harc- készültsége. Miközben az ala­pító munkásőr elvtársakat köszöntőm, elismeréssel em­lékezünk meg azokról is, akik a századot megszervez­ték, id. Csuka Lajosról, Vad Andrásról, Kovács Lajosról és Kovács Sándorról. Papp Apád vezérőrnagy, a munkásőrség országos pa­rancsnoka díszparanccsal emlékezett meg az alapítók­ról: „Hazánk, népünk tör­ténelmének nehéz korszakai­ban mindig a munkások és parasztok, fogtak fegyvert...” Vad András a megyei párt­újabb jelentős eseménye a nemzetközi szolidaritási moz­galomnak. Az AAPSO 5. konferen­ciáján megvitatják az im­perializmus, a kolonializ- mus és a neokolonializmus ellen a felszabadításért, a nemzeti függetlenség kiví­vásáért, megerősítéséért és a világbékéért Ázsiában és Afrikában folyó harc prob­lémáit: a harcnak a gaz­dasági fejlődéssel va­végrehajtóbizottság nevében jelentette ki: a munkásőrség a másfél évtized alatt a társ­fegyveres testületekkel együtt biztosította a haza nyugal­mát A tizenötévesek emlékpla­kettet kaptak. Huszonketten vannak még a mezőtúri szá­zadban. Nevükben Szurcsik István túrkevei tsz-elnök köszönte meg a figyelmessé­get. A század riagy tizstelet- tel tapsolta meg őket. A szá­zad és a majdani munkás­őrök, a most még úttörők, kiszista fiatalok, szép szava­latokkal kedveskedtek, Ká- vási Sándor karmester, vá­rosi úttörő énekkara szépen énekelt. És jubileumi szala­gokat kötöttek a csapatzász­lóra. Sok vörös szalag van már fajta. A két város sze- retetének jelképei. A mun­kásőröknek, a tizenötévesek­nek és a legjobb alegysé­geknek. Somogyi Lajos sza­kaszának és ifj. Fórizs Mi­hály rajának is szólt a kö­szöntő, e kis kollektívák let­tek a legjobbak. Az ünnepi egységgyűlés után találkoztak a tizenöt­évesek és ismét felhangzott a tuti induló: „Porzik, porzik a mezőtúri utca Munkásörök mennek rajta’’ — borzák ló kapcsolatait, az afroázsiai népek társadalmi és kulturális téren elért eredményeit. Szombaton Kairóba érke­zett a Magyar Szolidaritási Bizottság négytagú küldött­sége. A konferenciát dr. . Mah­mud Favzi egyiptomi mi­niszterelnök nyitja meg hét­főn. Majd dr. Anvar Szadat államfő üdvözli a résztvevő­ket. Sok még a tennivaló ■& Pillantás Afrikára & Vasárnapi dörmögések N •& Jász-Kun Kakas & Tél a tanyán Az elkeseredett «■ A főépítésvezető víkendje & Két perc nyelvművelés Botlások szóban és írásban V A szocialista közgondolkodásról 900 000 tonna szovjet koksz és kőszén importja Szenes Endre, a Lignimpex vezérigazgatója és B, Z. Nyi- kolajenko, a szovjet Szojuz- promexport külkereskedelmi egyesülés elnöke a Lignim- pex székházában magánjogi szerződéseket írt alá, ame­lyek alapján a szovjet egye­sülés 1972-ben 620 000 tonna kokszot és 300 000 tonna kő­szenet szállít Magyaror­szágra. Az egyenletesen jó minőségű kohókokszot az Ózdi Kohá­szati Üzemek és a Lenin Ko­hászati Művek nagyolvasztó­műve, a kőszén nagy részét pedig a Dunai Vasmű kok­szolóműve használja fel. A Lignimpex egyébként az idén a szénen és kokszon kívül fát, cellulózt és papír­árut is importál a Szovjet­unióból. A szovjet vállalatok összesen 107 millió rubel ér­tékű terméket szállítanak 1972-ben a Lignímpex-nek. Kairóba érkezett a magyar szolidaritási bizottság küldöttsége TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — Tsz tápkockák A szombathelyi kertész termelőszövetkezetben hoz­záfogtak a tápkockák gyár­tásához. A közös gazdaság saját berendezéseivel állítja elő a palánták neveléséhez szükséges tápkockákat. A következő hetekben több százezer darabot készítenek, belőle. Megkezdték a papri­kapalánták tápkockába való tűzdelését is, ennek befeje­zése után pedig a paradicso- "mot és korai szabadföldi káposztát tűzdelnek a táp­kockába. A szövetkezet területén 30 OOo négyzetméter üvegfe­lület alatt kelnek a magok, növekednek, fejlődnek a pa­lánták. Pályaudvar a BCM-nek i A beremendi ipari óriás — a gyors ütőmben készülő cementmű — kiszolgálására korszerű állomást építtetett a, MÁV pécsi igazgatósága. Az ötmillió forint költséggel épített forgalmi irányítóköz­pontot már cl is foglalták a forgalmi, a távközlő és a kereskedelmi irodák dolgozói A hatalmas gyárteleppel szervesen összefüggő átadó­átvevő pályaudvar kizárólag teherforgalmat bonyolít. Az állomáson megfelelő szociá­lis létesítményekről is gon­doskodnak, fürdők, mosdók, öltözők épültek továbbá négy szolgálati lakás, ame­lyet ugyancsak elfoglaltak lakóik. A BCM teherpályaudva­rának fejlesztését folytatják. Korszerű biztosító berende­zéseket szerelnek fel, körül­belül 10 millió forint érték­ben. így például a közutak és a vasút kereszteződésé­ben fény- és félsorompók, fényjelzők lesznek. Központi váltóállító létesül. Az állo­máshoz tartozó valamennyi váltót elektromos megvilágí­tással látják el. Svéd építési segédanyag A svéd ABM világcég és a Vas megyei beruházási vállalat megállapodást kötött svéd építési segédanyag ma­gyarországi alkalmazásáról. A szellemi export, ésszerűsí. tések forgalmazásával fog­lalkozó cég közreműködésé­vel műanyagkupolás rend­szerű födémeket használnak majd több Vas megyei épít­kezésen. Ez a svédországi szolgáltató létesítményekben, használatos eljárás ke­vésbé munkaigényes és kisebb fizikai megterhelést jelent az építőknek, mint az ismert hazai, rendszerek. Ha­zánkban Szombathely új vá­rosrészén, a Derkovits lakó­telep központjában lesz a premierje. Elsőként egy lak- berendezési áruháznál alkal­mazzák. Nádaratás A fél országot átfogó ti- szavidéki nádgazdaság, ki­lenc alföldi megyére terje­dő területén dolgoznak a nádaratók. Az összefüggő területeken gépesítették a munkát, csak a szórvány ná­dasokban vágják kézzel a vízinövényt. A hagyomá­nyos nádvágók mellett mo­dern gépek, úgynevezett pe­likánok vágják, kötik kévé­be a termést. A tavalyi aszályos év ellenére szilárd, jó minőségű az alföldi nád, amelyből mintegy 800 ezer kévényit várnak. Feldolgo­zását 11 üzem látja el. ahol osztályozzák, kötegelik, szö­vik a szálakat. A szép fényű szilárd szárú sziki nád ke­resett külföldön: évente 60 ezer kévét exportálnak be­lőle, többnyire tőkés ország­ba. A többit a hazai építő­ipar, zöldségkertészetek és egyéb megrendelők kapják. Keresettsége évről-évre nő, nádszövetből például az idén sem tudják kielégíteni a belföldi igényeket. Színjátszó fesztivál Utolsó napjához érkezett szombaton a Kazincbarcikán rendezett első országos szín­játszó fesztivál. Az egyhe­tes rendezvény-sorozaton az ország különböző részéből érkezett 30 öntevékeny együttes mutatta be a szín­játszás csaknem valatnennyi műfaját felölelő műsorát. A bemutatókon előadott különböző műfajú műsoro­kat szakmai vonatkozásban, a résztvevő szakemberek öt ankéton vitatták meg, azzal a céllal, hogy meghatározzák azok továbbfejlesztésének, előadásmódjának lehetősége­it is. A produkciókat Debreczc- ni Tibornak, a népművelési intézet előadóművészeti osz­tálya vezetőjének elnöklete alatt működő 15 tagú zsűri bírálta el. A díjakat ma adjak át a legjobb együtte­seknek. Jövedelmező lesz a komlótermesztés Ä sörellátás javítását szol­gálja a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium intézkedése, hogy messze­menő támogatást kapjanak a sörgyártási alapanyagot, a komlót termesztő gazdasá­gok. 1972-ben 30 millió fo­rinttal javítják a termelés jövedelmezőségét; ebből 15 millió forintot fordítanak a felvásárlási árak növelé­sére. Az intézkedés szerint mázsánként átlagosan 5 000 forinttal 1 többet kapnak majd a gazdaságok a sör­gyári alapanyagért, a minő­ségi komló mázsájáért pél­dául 19 000 forintot fizetnek a termelőknek. Ezzel egy- időben 15 millió forintos fejlesztési támogatáshoz jut­nak a gazdaságok, ezt az összeget gépesítésre és a ter­melés korszerűsítésére for­díthatják. Megállapították azt is. hogy a komlótermesztés eredményeinek növelése csak úgy képzelhető el, ha új fajtát adnak a termelőknek. A jelenleg termesztett kom­ló ugyanis holdanként csu­pán 3~4 mázsás termést hoz. ez pedig nem biztosít' megfelelő jövedelmezőséget, a komló ugyanis eléggé be­ruházás- és munkaigényes eöv&yg t

Next

/
Thumbnails
Contents