Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

1972. január 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pénz beszél... A pénzt mindenki kedveli. Még a közmondás-gyűite- mény is tele van olyan bölcsességekkel, amelyekből kiderül, a pénz megbecsülé­se. Hogy csak egyet idézzek kapásból a sok közül: „A pénz beszél, a kutya ugat...” Nos. miről beszél a pénz? Hát ha valóban beszélni tudna, mindenekelőtt bú­csúszavakat mondana. S leg­többünknek nem azt, hogy viszontlátásra, hanem in­kább azt, hogy isten veled. Közismert. hogy sokk-1 könnyebb' a pénzt kiadni, mint megkeresni. Persze, az is igaz, hogy1 csak azt költ- hetjük el, arr.it megkeres­tünk. (Nem győzik a Pénz­ügyminisztérium illetékesei, továbbá más állami vezetők ezt a csalhatatlan igazságot a lakosság tudomására hoz­ni. ..) Hogy 1971-ben meny­nyit kerestünk, azt még nem lehet megmondani. Rendelkezésre áll azonban például a kereskedelem sta­tisztikája az év első tíz hónapjáról. Ebből kiderül, hogy október végéig 123 és fél milliárd forintot költöt­tünk el a boltokban és a vendéglőkben, eszpresszók­ban. Csaknem egytizedével többet, mint 1970-ben. Mind­ez azt mutatja, hogy azért több pénzünk volt. mint az előző esztendőben, bár elképzelhető, hogy még töb­bet panaszkodtunk a pénz­hiányra. mint akkoriban... Ki kinek tartozik? Pedig hát biztosan nem szűkölködtünk olyan nagyon anyagiakban, mejt az OTP- ben is azt mondták, tovább emelkedett a betétállomány. Ügy negyvenhétmilliárd fo­rint körül lehet, s nemsokára eléri az ötven milliárdot. Ahhoz képest, hogy még 15 • esztendeje sincs annak, amikor az első milliárdos betétállományt ünnepeltük, nagyon szép teljesítmény. Ennek a betétállománynak a felével aztán a lakosság tartozik az OTP-nek. Vagy ugyanazok, akiknek az OTP is tartozik, vagy mások. Mert előfordul, hogy valaki­nek több tízezer forintja van a bankban, ugyanakkor százezer forintos tartozása, mondjuk szövetkezeti lakás­ra. Ez természetes állapot, akár csak az. hogy sokan amolyan utólagos takarékos­ságként OTP-hitelre vásá­rolnak különböző tárgyakat. Az ilyesfajta rövidlejáratú adósságunk egymilliárd 800 millió forint, s bár nagy összegnek látszik, mégsem túlságosan sok, ha a takarékbetét-állománnyal és a lakosság pénzbevételei­vel hasonlítjuk össze. Általában: bármennyire is kétségbe vonják egyesek, a bevételeink gyorsabban nőnek, mint a kiadásaink. Következésképpen: emelke­dik az életszínvonal még akkor is, hogyha az embe­rek az „árszintet” jobban érzékelik, mint a „bérszint” növekedését. Tér.y. hogy esztendőnként körülbelül két százalékkal lesz drágább az élet, s az is, hogy köz­ben változnak az arányok. A zöldség például — hivata­los adatok szerint is — 15 —17 százalékkal drágult ta-, valy. Ezzel szemben egy csomó élelmiszer egy fillér­rel se lett drágább. Az ár­növekedések általában nem haladják meg azt a mérté­ket. amivel a szakemberek eleve számoltak. még ak­kor sem, ha meghaladják azt, am it az emberek meg­jegyzés nélkül elviselnek. A pénz helyett ne az alkohol beszéljen Nos nem lehet tudni hogy örömében iszik-e a magyar vagy pénztelenségé­ben, de tény. hogy ismét csak az alkoholra fordított összegek növekedtek a leg­nagyobb mértékben. A ven­déglőkben néldául több mint tíz százalékkal többet költöttünk különböző ita­lokra, mint egv esztendővel ezlőtt. A Pénzügyminiszté­riumban tulajdonképoen örülni kellene ennek. hi­szen minden részeg ember az államkasszát hizlalja, de végülis mégsem az a cél. hogy így vesztegessék el az err berek a fizetésüket. A józan pénzügyi emberek cső- válják a fejüket: mibe ke­rülhet ez a bevétel másutt az országnak? És azon töp­rengenek, miként lehetne elérni, hogy a bevétel meg­maradjon, az italfogyasztás csökkenjen. A megoldás egészen kézenfekvő, de alig­ha lesznek tőle boldogab­bak a mindig száraz gégé- jűek. Még mindig jobb. ebben az ügyben is a pénz beszél, mintha valakiből az alkohol. Nem meglepő, hogy pénz­ügyileg is ä legjózanabbak a legkiegyensúlyozottabbak. Az OTP tisztviselői, akik jól ismerik a betéteseket, azt magyarázzák, hogy nerr.' azok a legjobb ügyfelek, akik a legtöbbet keresik, hanem azok, akik a legjob­ban osztják be a pénzüket. Sok pénzből jól élni tulaj­donképpen nem teljesít­ményi bár akadnak, akiknek a jövedelműi* meghaladja az átlagot, de mégsem jut­nak ötről hatra. Ha pénzük van, úgy rohannak vásárol­ni, mintha puskából lő''ék volna őket ki. Így aztán pénzük ugyan bekerül a belkereskedelmi statisztiká­ba, de elkerül tőlük. Má­sok viszont ügyesen be­osztják azt, ami van. Másoknak viszont nincs, de rr.égis mindig van. A takarékosságnak ugyanis akadnak már-már beteges megnyilvánulásai is. Van például egy kopott nyúlbun- dát viselő idős hölgy, aki húsz év óta egyenletesen hizlalja tíz takarékbetét­könyvét, többszázezer fo­rintja van már. miközben maga tejeskávén és kifliken él. Aztán ismerek egy ma- nyát akinek a pénzt hozo- megjelenik a bankban, a család jövedelmének felét takarékba teszi, s kézen fogva vezeti ötéves kislá­nyát, akinek a pénzt hozo­mányra gyűjti. Kamat plusz prémium A házasság ügyébe egyre kevésbé szól bele a pénz. Szociológusok, akiket iga­zán nem lehet túlzott jóin­dulattal vádolni, s nem' azon fáradoznak, hogy ne ta­láljanak társadalmi feszült­ségeket, megállapították, hogy az anyagiak a párvá­lasztásban nem játszanak túlságosan nagy szerepet. Persze, ha az ember már kiválasztotta a párját, kell a pénz. Lakásügyekbe pél­dául sokat szól bele a pénz, az új lakásrendelet óta leg­alább legálisan, nem az üzérek, kijárók javára. Alig­hanem erre gondolt az a százhúszezer fiatal, aki if­júsági betétkönyvet váltott eddig. A lényeg: a 14—26 év közötti fiatalok megálla­podást kötnek a bankkal, amelynek értelmében ha­vonta 100—400 forintot tesznek félre rendszeresen, öt esztendőn át. öt száza­lék kamatot kapnak, s évenként egyszázalékos pré­miumot is. Ráadásul az OTP külön kölcsönben is részesí­ti az ifjúsági betéttulajdo­nosokat, ha lakásvásárlás előtt állnak. Egyébként a legnagyobb összegeket alig­hanem lakásra gyűjtik és adják ki az emberek. Pon­tos statisztika nincs, de kásügyekben — családi ház­ra felvett hiteltől öröklakás­részleten át a "zövetkezeti lakásokig — tartozunk a leg­többel. összesen több mint hűszpidliárd forinttal. És alighanem ez az adóssá­gunk még jobban emelked­ni fog. mert a negydik öt­éves tervben mintegy 180 ezer lakás OTP-kölcsönökkel épül. S hogy miből adnak kölcsön? Hát a betétekből. Ügy számolnak, hogy a je­lenlegi takarékbetét-állo­mány 1975-ig 70—80 száza­lékkal. tehát úgy 80—85 mil- liárdra emelkedik. . Lám, bármilyen kevés sokszor a forint, azért egy­re több van belőle. S el ne feledkezzünk arról sem., hogy ez a kedvelt fizető- eszköz újabb negyedszázad­nak indult neki. 1971. au­gusztus 1-én ünnepeltük a forint negyedszázados év­fordulóját. Hát ami azt il­leti. ez a 25 éves fiatalem­ber remek erőben van: sok nőt levesz még ma s lábá­ról. Egyébként pedig er­kölcsös pénz, nem hagyott cserben bennünket. Pedig hát annakidején, a világtör­ténelem legnagyobb inflációja után eleget izgultunk, hogy vajon értékállónak bizo­nyul-e. Hát annak bizonyult. Az igaz persze, hogy a mai árak jóval felülmúlják az akkori árakat, de a fizeté­sek is megtöbbszöröződtek. Így történt aztán, hogy a forint születésének hónap­jában néhányan személye­sen köszönthették az ötszáz forintost is, egyéves szüle­tésnapja alkalmából. A bank szakemberei szerint az öt­száz forintos beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A pénztárosoknak, a postahi­vatal kisasszonyainak. a bankok pénzkezelőinek jó­val kevesebbet kell olvas­niuk a pénzt. Mert igaz ugyan, hogy a szólás-ir.on- dás szerint „asszony verve, pénz olvasva tó”, de ez minden tekintetben elavult­nak tekinthető. Senki nem olvassa szívesen — ráadásul nem túl magas fizetésért — mások pénzét. Így hát nagy könnyebbség a nagyobb cimletű bankjegy, bevált. Aprópénz a szalmazsákban? Akárcsak az új tíz- és ötforintos. Az igaz ugyan, hogy alig akad még auto­mata, amelyben ezekre len­ne szükség, oedig a beve­zetésénél az egyik indok éppen ez volt, de azért szép az érctizes, szép az ércötös, ahogy mondani szokták, bár lenne belőle egy; zsákkal. Tudniillik, nagyon kényel­metlen ércpénzen aludni. Papírpénzt azonban még mindig dugnak szalmazsák­ba. sőt műanyagbetétes mat­racba is. Csak a jóisten tudja, mennyien akadnak, akik megtakarított pénzü­ket is inkább otthon tart­ják. mert úgy vélik, nem szabad a bankra rábízniuk. Némelyiket aztán megrág­jak az egerek, bolyhosodni kezd, penészes lesz. Sebaj, ha nem fogadják el az üzle­tekben. jelentéktelen levo­nással beváltja a bank. Szép, új pénzekre. Egyébként pedig azt mondják, hogy a forint — esztétikailag — a világ egyik legszebb pénze. Gyö­nyörű rajzok, finom szín­árnyalatok. s ráadásul lehe­tetlen hamisítani. Dehát kinek kell hamis forint? Csak legyen minél több az igaziból. Úgy tű­nik, hogy egyre több van. Régi igazság, hogy minél kevesebb az emberek pén­ze. arányaiban annál többet költenek a kosztra, mert enni muszáj és minden egyéb csak azután jön. Nos. egészen 1971-ig minden száz forintból nagyobb rész ment éleim i szerre és csav a kisebbik rész icarc” -de­re. 1971-ben is érvényes ma­radt ugyan, hogy száz fo­rintnak ötven a fele de öt­venkét forintot költöttünk iparcikkekre és csak negy­vennyolcat élelmiszerre. A pénz persze nem boldo­gít. A nén7ügyeket vizsgál­va azonban nincsen píron'­boldostManságra sem. S vqllinV he V»rf' hO^V lehet, hogy a óén7 nem boldogít de a oénztelenség biztosan nem. Pintér István Az Árkád januári tervéből Eredetileg januárban há­rom estre került volna sor a szolnoki Árkád irodalmi presszóban. Minthogy azon­ban egészségügyi okokra hi­vatkozva Bürös Gyöngyi, a szolnoki Szigligeti Színház művésze nem vállalta január 17-i fellépését, így a terve­zett három helyett, két alka­lommal lesz irodalmi est a hónap programjában. Megis­merheti a Pódium bérletes közönsége a világhírű Astra bábegyüttes svájci program­ját, és találkozhat Békés Ita­lával, aki önálló színházi estjét mutatja be először itt, Szolnokon. Emelet­ráépítés Több mint másfél évtized­del ezelőtt készült el Deb­recenben hazánk első nagy­teljesítményű csapágygyára. A gyár építésével egyidőben közvetlenül az üzem szom­szédságában új lakótelep alapjait rakták le, s az új gyár sok dolgozója a csap- ágvgyári bérházakba költö­zött. A városi tanács tervei alapján most nagy munka kezdődött a csapágygyári la­kótelepen : emeletráépítéssel 113 család jut ezen a ré­szen kétszoba összkomfortos lakáshoz. Ifjú színházbarátok köre Szolnokon A városi tanács vb műve­lődési osztálya és a Sziglige­ti Színház KlSZ-szervezeté- nek összefogásával, közös együttműködésével színház- barátok köre alakul a me­gyeszékhelyen. A kör prog­ramjában színházi viták, be­mutatandó darabok előzetes ismertetései, művészportrék szerepelnek. Célja: hozzáér­tő színházlátogató közönség nevelése, a színház és az if­júság kapcsolatának erősíté­se. A baráti kör tagjai ha­havonta egy alkalommal ta­lálkoznak a színház első emeleti társalgójában. A kör tagságát a színház ifjú bér­leteseiből toborozzák. Az el­ső összejövetelt január vé­gére tervezik. Műsorfüzet Szolnoknak Elkészült a szolnoki mű­sorfüzet tervezete. Ezentúl a város lakosságának informá­lása érdekében minden hó­napban 24 oldalas füzet is­merteti a hónap művészeti eseményeit, ismeretterjesztő programjait, a színház és a mozik műsorát. Valameny- nyi füzet külön foglalkozik azokkal az előkészületekkel is, amelyek a város 900. ju­bileumát szolgálják. A mű­sorfüzet grafikai tervét Ka­tona László grafikusművész vállalta. Munkásirodai mi presszó Marti űn A Tisza Cipőgyár művelő« dési központja a Jász-Nagy­kun Vendéglátóipari Vállalat támogatásával irodalmi-mű­vészeti sorozatot indít ja­nuár hónaptól. Az előadások havonta egy alkalommal mindig szerdai napon lesz­nek. A műsort a szolnoki Pódium legsikeresebb estjei­ből állították össze. Az első bemutatóra január 19-én ke­rül sor. A szellem és a sze-' relem címmel Keres Emil mutatja be programját. A MÄTRA MÜANYAGFEL DOLGOZÓ KTSZ KENDE- RESI RÉSZLEGÉBEN A GYÓGYSZERIPAR RESZERE ORVQSSÄGOS TARTÁLYOKAT, GYÓGYSZERES FIO­LÁKBA - VATTA HELYETT — MÜANYAGHARMO- NIKÁKAT VALAMINT MŰANYAG TASKAFÜLEKET KÉSZÍTENEK. Automata fröcsigép készíti a tartályokat, — negyedéven­ként egymillió hatszázezerdarabot. Harmonikából öt millió darab a negyedéves terv. A ké­pen látható gépen, (mely házi konstrukció) készülnek a harmonikák. Ilike házat vett A kétszobás, nagykertes házat nem tar­tották sokra, ötvenezret mondott a régi tulajdonos, csakhogy hamarabb szabadul­jon tőle. Egyúttal azt is megmondta Ili­kének, ha vevő jelentkezik, tavaszra le is út, fel is út. Lakott házat még faluhelyen se vesz senki. Ilike emiatt éjszakákon át gondolko­zott. A házigazda előlegbe most csak tíz­ezret kérne, a többit a tavaszon kell meg­fizetni. Szép ház. Kis toldással nagy üve­ges verandát, kiskonyhát is hozzáragaszt­hatnának. Két új ablak, ami az utcára néz és kész. Még az is jó lenne, hogy kis gazdasági épülete is van az udvaron. Elfér benne disznó, aprójószág, tán egy borjú is. Tizenkét éve, hogy kézenfogta a két gyerekét, s eljött az ura házától. Saját anyja is ellene volt. Az asszony sorsa a tűrés, — állandóan azt mondogatta, meg azt is, ő ugyan vissza nem fogadja a szülői házba Először az öreganyjánál húzódott meg a gyerekekkel. Munkát is nehezen talált. Azelőtt, ura után a szövetkezet földjén dolgozgatott. Most alkalmi munkát kapott csak. Krumplit szedett, kukoricát tört. Két évig tengődtek így. Közben találta ezt a kiadó házat, s mindjárt pendült egy kicsit a sorsa. Az udvaron tyúkokat tar­tott, szerződött dísznóhizlalásra is. A gye­rekek hordták hátukon, ölszám a füvet, míg csak nem dermedt el a kezük az árokpartján. Sokat pereskedett a gyerek­tartásért. Aztán az is sikerült. Akkor írt először az újságnak. Hogy segítenének neki, ott a falujában állandó munkát keresni. Tíz éve már ennek, de Ilike arca csupa ragyogás, ahogy vissza­emlékszik. Krumplit szedtek éppen, ami­kor egy szép autó megállt a föld végén. Először a brigádvezetőt keresték, aztán őt És kis idő telt csak el, már volt is mun­kája. Nehéz, tán nem is asszonynak való, de állandó. Közben a gyerekek is nőttek. A fiú már rég a maga életét éli. A kislány — gyen­ge, beteges a lelkem — bizonyosan vele marad, sokáig. Hoz valami kis pénzt ő is a szövetkezetből — két éve dolgozik, öt­hatszáz forintnál nem viszi többre. Márpedig a ház kell, azt nem adja. Sok­szor elgondolkozott ezen, de mindig erre jutott. Van egy kis spórolt pénze, nem vágja le a hízót, eladja, felvesz kölcsönt, de a ház az övé lesz. így egyezkedett magával, aztán a házi­gazdával. Van őneki becsülete, dolgos asszony ő, benne megbízhatnak. Pedig jó, ha ezernégyszáz forint egy havi keresete. De a gazda kezébe számolta a tízezret. Jó lett volna az másra is. Tudta volna a helyét, akár tízszer annyinak is. A kis­lány tizennyolc éves már. Se neki, se magának szép ruhája, jó kabátja. A koszt­tal s csínyján kell lenni. És akkor írt megint az újságnak. Nem a ház miatt, nem is panaszkodni. Csak azért, hogy ha megint arra járnának, nézzenek be hozzá. Tíz éve, de vitte va­lamire. Törékeny, csupa ideg, agyondolgozott kezű kis asszony Negyvenöt éves. Ta­vasszal kifizeti a házát, keltet pár tyúk­alja csirkét, tán vesz kismalacot is. Kezdi elölről, mindig elölről. Csak egy büszkesége van, de az igazán. Hogy be­csülik az emberek. Mondják, jó dolgos asszony, sokra képes. Ezért jár egyenes derékkal, emelt fővel. Jó hangos köszöntéssel sok férfi kalapot emel neki. A szomszédasszonyok is szeretik. — S. i —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents