Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

1972. január 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Épül a Il-es vízmű Karcagon, a kórház mellett. Az épí­tők a víztartály zsaluzásán dolgoznak. ¥ Újdonság a Kúnságban: a „Kevi" tej Üzemet avatott a túrkevei Búzakalász Tsz Műszaki átadással fel­avatták Turk vén a Búza­kalász Termelőszövetkezet tejfeldolgozó és csomagoló üzemét, amely öt és fél milliós ráfodítással a vá­ros központjában létesült, a korábbi tejbegyűjtő he­lyén. Az új évben tehát a Kunság e városából is zsír­dús (3,6 százalékos), jó mi­nőségű és korszerűen mű- anyagtasakban csomagolt tsz-tej indul — miként gyár­tói mondták — piachódítő útjára. Nagy reményt fűz­nek hozzá: inkább előbb, mint utóbb nemecsak a ke- viekkel, mezőtúriakkal, ha­nem Kisújszállás és rész­ben Törökszentmiklós la­kóival is meg akarják ked- veltetni. Nem márői holnapra, ha­nem fokozatosan. Egyelő­re 5—6 ezer liter tej fel­dolgozását tervezik, majd a piaci igényekkel párhuza­mosan növelik mind a fel­vásárolt. mind a feldogo- zott mennyiséget. Az NDK gyártmányú pasztörizáló ké­szülékkel s a literes és fél­literes polipack csomago­lást végző automata bérén dezéssel működő üzem ugyanis egy 8 órás műszak­ban 10—12 ezer liter tej feldolgozására képes — mint a beruházói elmondták. A csomagoláshoz hasz­nált műanyagtömlőt — miként cibakházára a Dó­ra-tejhez, a túrkevei tej­üzemnek 'is — a Tiszai Ve­gyikombinát szállítja. Hely­ben, úgynevezett felülnyo­mással kapja a „Kevi” tej elnevezést, valamint a gyár­tási nap megjelölését, amelytől két napig tart a minőségi szavatosság. Vándorkiállítások Sokezer kilonétert utaztak a Központi Múzeumi igaz­gatóság propa;anda és nép­művelési csopirtja által for­gatott vándortól lí tások 1971- ben. A mintegy 25 kiállítást csaknem 150 városban és helységben legyedmillióan tekintették me;. A szakmuz-ológusok be­vonásával eIkszült. kiállítá­sok a legkiseb falvak mű­velődési otthoiaiba, könyv­táraiba, klubjába is eljut­nak. A kiállítsok alkalmaz­kodnak a benutatás sokszor szűkös lehetősgeihez, körül­tekintő összeáiításuk még a munkásszálláskon történő megrendezést s lehetővé te­szi: néhány tolón, vitrinben szemléltetően mutatják egy- egy művészet: ág, kéozőmű- vészeti stílus, vagy egv-egy alkotó életműének jellem­zői. Zoológii gyűjtések, Rembrandt rjzainak repro­dukciói, Óoeáia művészete fotókban, művészettörténeti sorozat, nagy költőink élet­pályáját bemutató tárlatok, a repülés, a vegyészet történe­tet, és sok más érdekes anyag jelzi a túlnyomóan vi­dékre irányuló, múzeumi esz- *kőzökkel történő ismeretter­jesztés sokrétűségét. A kiál­lítások anyagának alaposabb megértését sok esetben an­kétok. filmvetítések, előadá­sok segítik elő. A vándorkiállítások anya­ga állandóan új témákkal bő­vül, de foglalkoznak a régeb­bi kiállítások frissítésével, felújításával is. 1972-ben több új anyag kerül bemutatásra, tervszerű, átgondolt program keretében. A vizek tisztasá­gáról, a ‘természetben betöl­tött szerepéről szól az „egy csepp víz” című új kiállítás. Folytatódik a művészettörté­neti sorozat, érdekes sport­tárgyú fotó.- érem- és tró­feagyűjtemények bemutatá­sára is sor kerül. A törökszermiklósi Baromfifeld'>lg"7ó Vállalat 1971-ben 162 .vagon crkét szállított a belföldi kereskedjem ré: szére. A váltlat elsősorban Szolnok és Heves megyet látja el fris;, illetve fagyasztott baromfival. Képünkön felsőpályán rkezik az clohűtöt csirke a csouiagolohoz. Az ideológiai és kulturális nevelőmunka f m elősző vet kezetei n kben Á megyei pártbizotiság aktívaülése Mint arról már tudósítá­sunkban beszámoltunk, a megyei pártbizottság decem­ber 28-án aktívaértekezletet rendezett a megye termelő- szövetkezeteiben fclyó ideo­lógiai nevelőmunka és kul­turális élet helyzetének meg­vitatására. A beszámolót Za­gyi János, az MSZMP me­gyei Bizottságának titkára tartotta. Főbb gondolatait az alábbiakban ismertetjük: Megváltozott feltételek, fejlődő kultúra Alig egy évtizede fejező­dött be megyénkben a mező- gazdaság szocialista átszer­vezése. Azóta gyökeresen megváltozott a falvak, köz­ségek arculata és a paraszt­ság élete. A termelőszövet­kezetek politikai, gazdasági megszilárdulása nemcsak a parasztság anyagi jólétének növekedését, hanem szelle­mi, kulturális helyzetének javulását is eredményezte. A szocialista nagyüzemek ki­alakulása, erősödése a gépi technika egyre nagyobb arányú térhódítása, és más rr Odern korszerű nagyüzemi termelési eszközök, eljárások, munkafolyamatok bevezetése objektíve is a parasztság műveltségének kulturális színvonala emelésének irá­nyába hatott. A párt helyes általános po­litikája a lenini elveknek megfelelő szövetkezeti poli­tikai talaján és annak hatá­sára a termelőszövetkezetek zöme gazdaságilag ma már stabil, s ennek következté­ben lényegesen kedvezőbbek az anyagi feltételek az üze­men belüli kulturális munka számára, és az egyes terme-- lőszövetkezeti tagok, illetve családok kulturális igényei­nek kielégítésére is. 1970-ben az egy tsz-tagra eső havi átlagjövedelem a háztájival együtt 2325 forint volt. (Ez 300 forinttal több, mint a munkások átlagjöve­delme.) Ma már termelőszö­vetkezeteink önálló kulturá­lis alappal rendelkeznek. Ez 1970-ben 8 millió 725 ezer forint volt, lényegesen több, mint a korábbi években, öt­venhat tsz-ben van kulturá­lis bizottság, és a szövetke­zetek mintegy 50 százaléká­ban kulturális ügyintéző, kö­zülük tíz főhivatású. Negy­venhárom szövetkezetben van valamilyen kultúrterem, ezenkívül igen sok klub és különböző szakkörök. Ezek tevékenysége még kezdetle­ges, főleg munkájuk tartal­ma, hatékonysága szorul még javításra. Létezésük mégis jelentős, mert új színfoltjai a szövetkezeti életnek és kedvező lehetősé­gei a kulturális nevelőmun­kának. Jelentős mértékben — bár korántsem az igényeknek megfelelően — nőtt az el­múlt években a szövetkeze­teinkben a szakemberek szá­ma. Jelenleg 1645 a felsö- és középfokú végzettségű szakember, közülük 414 egyetemi végzettségű, öt év­vel ezelőtt még csak 236 volt a szakemberek létszáma, s közülük csak -157 végzett gy etemet. A parasztság körében vég­zett tervszerű politikai és kulturális nevelőmunka ered­ményeként megyénk szövet­kezeti parasztsága szilárdan a szocializmus talaján áll. Nemrég egy széles körű fel­merés megállapította, hogy a szövetkezeti tagok sorában nem tapasztalható a régi kisparaszti tulaidcn utáni vágyakozás, senki sem kér­dőjelezte meg. a szövetkezeti gazdálkodást. Kispolgári jegyek a gondolkodásban Az osztályliai'c két fő te­rületén, a gazdaságban és a politikában, végérvényesen győzedelmeskedtek hazánk­ban a szocialista viszonyok, az ideológiai fronton azon­ban még nem teljesen. A társadalmi méretekben folyó osztályharcnak mindig az ideológia a legbonyolultabb területe. A társadalmi tudat törvényszerűen elmarad a társadalmi lét fejlődésétől. Kérdés, hogy az az elmara­dás, ami nálunk napjaink­ban tapasztalható, indokolt és elfogadható-e? Erre azaz egyértelmű válasz, hogy nem. És azért nem, mert a tény­legesen fennálló objektív okok mellett jelentős mér- .tékben szubjektív tényezők­kel is összefügg. Az elmúlt években nem.' fordítottunk kellő gondot az ideológiai, az erkölcsi és a kulturális nevelésre. Propa­gandánk, agitációs nevelő­munkánk az elmúlt évtize­dek során politika-centrikus volt Épp ezért az ideológiai, erkölcsi nevelés háttérbeszo­rult, és most ott tartunk, hogy az osztályharc ideoló­giai frontján lévő ellent­mondás gátolja, nehezíti a gazdaság és a politika szfé­rájában jelentkező célkitű­zések eredményesebb végre­hajtását is. Az ideológiai fronton lévő elmaradásból és ellentmon­dásból következik, hogy ma még számos burzsoá, kispol­gári eszmei maradvány lé­tezik és nap mint nap hat az eir. béri gondolkodásban, ma­gatartásban. Ilyen jelensé­gek például a nácíoiializmus, az antiszemitizmus, a poli­tikai közöny, az anyagiasság, önzés, harácsolás és a veze­tők előtti képmutatás. Küzdelem a harácsolás ellen A kispolgári gondolkodás, magatartás nap mint nap fellelhető jelenségei közül • pillanatnyilag az önzés, a gátlástalan anyagiasság, a harácsolás elleni küzdelem a legidőszerűbb. Napjainkban ez a kispolgáriság legtipiku­sabb és leggyakoribb meg­nyilvánulási formája, a X. kongresszus megállapítása szerint az utóbbi két-három évben erősödő tendenciát mutat. Az a tény, hogy átmeneti korban élünk és, hogy a nyugati imperialista ideoló­gia hazánkban is érezteti ha­tását, lehet válasz és ma­gyarázat az anyagiasságnak a létezésére, de nem lehet el­fogadható magyarázat an­nak erősödésére. Az elmúlt héten a megyei párt-végrehajtóbizottság ez­zel a témával testületi ülé­sen foglalkozott. A végrehaj­tó bizottság , arra az állás­pontra helyezkedett, hogy ezek a jelenségek, különösen ami az önzést, a harácsolást illeti, nem következnek tör­vényszerűen a jelenlegi gaz- . daságirányítási rendszerből, de teljeseit nem is vonatkoz­tathatók el attól. 1968 előtt a vállalati és így a szövetkezeti gazdálkodás­ban is egy sor merev szabá­lyozás, kötöttség volt. A re­form lényegéből adódóan ezek a kötöttségek feloldód­tak, nagyobb a vállalatok önállósága, benne a terme­lőszövetkezeteké is. és nem­csak a termelést szabályozó és befolyásoló döntések meg­hozatalában. hanem az elő­állított anyagi javak fel- használásában is. Ma válla­latok és szövetkezetek lé­nyegesen nagyobb anyagi javak, eszközök felett ren­delkeznek. mint korábban és abból adódóan konkrét anyagi tern észetű lehetőség van a javakkal, a pénzzel való spekulációnak, ügyes­kedésnek, visszaélésnek és a , kéz kezet mos” alapon való ügyintézésnek, . Nagyon sokan ezt a témát egészséges türelmetlenséggel kezelik, a kemény kéz poli­tikáját követelik, mindent adminisztratív eszközökkel szeretnének megoldani. A kérdés nem ilyen egyszerű. A kispolgárisággal mint tu­datbeli maradvánnyal még hosszú ideig számolnunk kell. Ezért arra kell berendezked­nünk, hogy a kispolgári maradványok ellen tartósan szívós harcot kell vívni. És ennek a tevékenységnek kétségtelenül több irányúnak kell lenni. Három területen lehet a tennivalókat megfo­galmazni. Szükség van adminisztra­tív természetű intézkedések­re is. Ilyenek a közelmúlt­ban is láttak napvilágot, így például a telekvásárlás sza­bályozása, vagy a másodál­lások és mellékfoglalkozá­sokkal kapcsolatos kormány- rendelet. Ismereteink szerint a továbbiakban is lesznek olyan kormányszintű, jogi vonatkozású és ágazati .»In­tézkedések, amelyek admi- nisztratíve korlátozzák a kispolgári maradványok gya­korlati realizálódását. Szükség van t -ábbá gaz­dasági természetű intézkedé­sekre. Nem a közgazdasági szabályzók módosítására, ha­nem olyan természetű intéz­kedésekre, amelyek szűkítik az anyagi javakkal való ma­nipuláció, visszaélés objektív lehetőségét, feltételeit. Ha például egy sor fontos ter­mék és alkatrész lekerül a hiánycikk-listáról. megszű­nik az ezekkel való üzérke­dés, korrumpálás gazdasági létalapja is. Konkrétabbá, céltudatosab­bá kell tennünk a kispolgá­ri ideológia elleni eszmei, politikai harcot. Ebben nagy szerepe van a pártpropa­gandának és az agltációnak is, de nagyon jelentős a közművelődés, a kulturális intézmények széles rendsze­rének és az erkölcsi kulturá­lis nevelőmunkának a sze­repe is. A kultúra: termelési tényező Szükséges hangsúlyozni, hogy a kulturális politika az általános politika része, s ezen belül a tömegkultúra, a közművelődés hatékony se­gítője, emelője lehet gazda­sági, politikai feladataink eredményesebb végrehajtá­sának is. Mindez elvileg vi­lágos, azonban a szövetkeze­tek belső életében, a feladat tok végrehajtásában a veze­tők, s a különböző szervek együttműködésében ez még nem jut mindenhol és meg­felelő mértékben kifejezésre. Feltétlenül figyelembe kell venni továbbá, hogy a poli­tika fő hordozói, gyakorlati megvalósítói az emberek. Ebből következik, hogy a vezetői tevékenységnek a termelőszövetkezetekben is az eddigieknél emberköz­pontú bbnak kell lenni. Ma­napság találkozunk olyan nézettel, hogy a tudományos technikai forradalom, ered­ményeként a technika gyors ütemű fejlődése következté­ben csökken a termelésben az ember szerepe. Ez káros antimarxísta nézet. A gyakorlatban ez úgy je­lentkezik, hogy szövetkezeti vezetőink egy részének a gazdasági, termelési kérdése­ken túl. alig jut ideje az emberekkel váló találkozás­ra. beszélgetésre, panaszaik meghallgatására és lelkiis­meretes intézésére. Hal­lani olyan véleményt, hogy a gazdaságvezető, a tsz-el- nök feladata a termelés irá­nyítása.' szervezése, a tag­ság politikai, kulturális ne­velése pedig a pártszerveze­té. Hangoztatják azt is egye­sek: ha a tagság jövedelme évről évre dinamikusan emelkedik, akkor már min­dent megtettünk az emberek érdekében. Ez hamis felfo­gás és nem felel meg politi­kánk egyetemes érdekeinek. Az elmondottakból követ­kezik. hogy a kulturális élet fejlesztése sem gsak pártfel­adat, hanem ezzel törődni kell szövetkezeteink gazda­sági vezetőinek is A szocia­lista embertípus kialakulá­sának folyamatában hallat­lan nagy szerepe van a mű­veltségnek, a tudásnak, a szocialista emberre jellemző életmód kialakításának, mert ezek együttesen hatnak leg­kedvezőbben a szocialista közösségi életre, s végső so­ron a hatékonyabb, gazda­ságosabb, korszerűbb terme­lésnek, az anyagi lét továb­bi növelésének is alapvető feltétele. Vagyis a kultúra igenis termelési téqyező. Vannak már olyan szövetke­zeteink, ahol ennek megfe­lelő szemlélet és gyakorlat érvényesül, az irányító te­vékenységben. de váz az őszinte igazság, hogy az ilyen szövetkezet még igen kevés. A pártvezetés állandó feladata legyen Megyénkben 76 tsz-nek egyáltalán nincs semmilyen kulturális létesítménye vagy helyisége sem. Ha a tsz-ek kulturális alapját elosztjuk a tsz-tagok számával, akkor egy főre 124 forint esik. Ez önmagában jelentős összeg, de ha levonjuk belőle a bel- és külföldi utazási költ­ségeket, valajr int az „egyéb” • kategóriába elkönyvelt ősz- ■ szegeket, akkor egy tagra már csak 31 forint jut. Te­hát a szövetkezeteken belül tényleges kulturális célokra kevés pénzt használnak. Így például könyv vásárlásra 1970-ben a megye termelő- szövetkezetei 185 ezer forin­tot költöttek, s ez az ösz- szeg egy tagra vetítve már csak 2 forint 60 fillér. Az ebből levonható követ­keztetés: több pénzt szüksé­ges kulturális alapra és ész­szerűbben, kultúrpolitikai céljainknak megfelelőbben kell felhasználni. A kulturális munka sze­mélyi feltételeinek megte­remtésében még a kezdet kezdetén tartunk. A kultu­rális ügyintézők jelentős ré­sze nem rendelkezik olyan politikai és általános mű­veltséggel, hogy eleget tud-, na tenni a hivatásából ere­dő kultúrpolitikai köteles­ségnek. A tsz-ekben össze­sen tíz főhivatású kulturális ügyintéző dolgozik. Bizonyá­ra hasznos lenne a létszá­muk -növelése. A szakmunkásképzésben is jelentős előrelépésre van szükség. A IV. ötéves terv során 1850 mezőgazdasági szakmunkás és 3450 betanít tolt munkás kiképzése válik szükségessé. Nem elég csak a gazdasági és politikai kérdésekkel fog­lalkozni. A kultúrpolitika a párt általános politikájának szerves része. Ebből követ­kezik, hogy rendszeresen át kell tekinteni a tsz pártszer­vezeteknek is saját szövet­kezetük kulturális életét, a közművelődés területén dol­gozó vezetők, aktívák mun­káját. Sajnos meg csak el­vétve sem akad olvan tsz pártszervezt. amelyik e té­mával az elmúlt években ön­álló napirendi pontként fog­lalkozott volna taggyűlésen vagy pártvezetőségi ülésen. Annak alapján keli az esz­mei. ideológiai kulturális munkát tovább javítani, s a közmúvelésre vonatkozó megvei pártbizottsági hatá­rozat végrehajtását is szer­vezni. hogv a tvlif'-ai tel­tételek e munkához kedve­zőek. a ts2-parasztsá,g szo­cialista talaio- áll. bizalom- - mai tekint a társadalom és saját jövője elé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents