Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-26 / 21. szám
1972. január 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szolnoki séták, 1971 IV. Mit jelent a termelő és nem termelő ágazatok dinamikus és sokoldalú fejlődése a város életében, milyen hatást gyakorolt és gyakorol a városfejlesztési és városépítési tevékenységre, Szolnok jelenére és sorsának alakulására. Ezt legkézzelfoghatóbban a város infrastruktúrájának jelenlegi helyzetén keresztül mutathatjuk be. Mielőtt azonban erre sor kerülne, tisztázzuk, mit is értünk az infrasturktúra fogalmán. Mit jelent: infrastruktúra Infrastruktúra a szociális és műszaki jellegű és rendeltetésű hálózatoknak és intézményeknek olyan rendszere, mely sokoldalúan segítheti elő a v£ros fejlődését. a fejlődésükben meghatározó szerepét játszó hatótényezők 'érvényesülését, működését; döntő szerepet játszik a város lakossága életfeltételeinek és életkörülményeinek alakulásában, jobbá tételében. A szociális infrastruktúra elemei a lakásállomány, a közösségi és közellátási intézmények hálózata (igazgatási-társadalmi, egészségügyi-szociális,' művelődési- oktatási, kereskedelmi és vendéglátóipari, valamint a sport, az üdülésre és pihenésre szolgáló intézmények.) A műszaki infrastruktúra csoportjába a közműellátást (vízellátás, csatornázás, energiaellátás) és a közlekedési-szállítási szükségletek kielégítését biztosító hálózatokat és az ahhoz' közvetlenül kapcsolódó létesítményeket sorolhatjuk. Szolnok infrastruktúrájának legszámottevőbb eleme — a lakásállomány. Az 1970 január elsejei népszámlálás alkalmával eszközölt lakásfelmérés adati szerint a városban levő lakások száma 18 960 volt: a lakássűrűség mutatója 3,29 fő lakás volt. A lakások több mint 44 százaléka egyszobás. 47 százaléka pedig kétszobás. A lakások 95.3 százaléka villannyal ellátott, kb. 80 százaléka hálózati vízzel és 74 százaléka hálózati gázzal, illetve pronán-bután gázzal rendelkezik. A lakások 46 százalékának szennyvizét vezeti el a városi közcsatorna hálózat. A város mai lakásállományának több mint fele — 56.7 százaléka — a felszabadulás óta eltelt években épült; a mai lakásállomány harmada pedig 1960 óta létesült. Az ötven évnél régebben éoült lakások aránya, a lakásállomány egészéhez viszonyítva, még a húsz százalékot sem éri el: a századforduló előtti évekből a mai lakásalap mindössze 9,6 százaléka származik. 1 n Sok az egyszobás lakás Kedvezően értékelhető az az országosan is kiemelkedő körülmény, hogy a város mai lakásalapjának nagyobbik hányada a felszabadulás óta épült, a lakások 95.3 százaléka a villannyal, kb. 80 százaléka hálózati vízzel és 74 százaléka a hálózati, illetve a propán-bután pa- ‘l&ckgázzal ellátott. Kedvezőtlen azonban az országos arányokat meghaladó magas lakássűrűségi mutató (a száz lakásra jutó lakosok száma), az egyszobás lakások magas aránya, a lakások nem kielégítő ellátottsága fürdőszobával, illetve mosdófülkével, a városi közcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások alacsony aránya. Mint mindenütt az ország városaiban, Szolnokon is nagy a lakáshiány: a pillanatnyi helvzetben két és fél, háromezer jogos lakásigénylő kérelmét kellene kielégíteni. A város szociális infrastruktúrájának másik nagy területe — a közösségi és közellátási intézmények hálózata — rendkívül színes és szövődményes képet nyújt. Mintegy hatszáz közösségi és közellátási intézmény foglalkozik elsősorban a város, szélesebb értelemben pedig vonzáskörzetének településein élő népesség ellátásával, kiszolgálásával. Annak ellenére, hogy a városban lévő közösségi intézmények száma és az általuk kifejtett tevékenység sokrétűsége imponáló kifejezője Szolnok elmúlt két év- tizedbeni gazdasági és társadalmi fejlődésének, az infrastruktúra egyik legszűkebb keresztmetszetének ma ezt a területet tekinthetjük. Gyermek-, művelődés:-, egészségügyi intézmények kellenek A város gyors népesség- növekedése — a m^r korábban említett több ezres nagvságrendű lakáshiány mellett — különösen az óvodai és bölcsődei ellátottságban teremtett feszült helyzetet.' A közelmúltban az e tárgyban készült számítások alapján, a város jelenlegi népességszámának és a lakosság korcsoportok szerinti összetételének figyelembevételével, a jelenlegi óvodai helyhiány több, mint 1100, a bölcsődei pedig megközelíti a hatszázat. A művelődési intézményeit hálózata jelenlegi állapotában sem mennyiségi, sem minőségi szempontból már nem felél meg az igényeknek. elvárásoknak: befogadóképességük korlátozott, műszaki állaguk, berendezettségük színvonala nem megfelelő, a művelődési intézmények jelentős része a funkcionális rendeltetéséből eredő követelményeket nem elégíti ki. Rendkívül indokolt lenne azon egészségügyi intézményekben (mint például kórház, rendelőintézet), melyek városi és megyei igényeket látnak el, e kettős funkció kettéválasztása a város lakosságának jobb ellátása érdekében. Ez azt jelenti, hogy a város vonzáskörzetébe tartózó települések lakosságának egészségügyi ellátására külön kórház és szakrendelő intézett létesítése szükséges. Kihasználni a természeti adottságokat Szolnok dinamikus gazdasági fejlődése és eonek hatására a népess^gszám gyors növekedése. a lakosság életszínvonalának emelkedé-e. az élM körű 1 m én vek iavulá- sa. a rende'koTécre álló szabadidő -lap bővülése, a városon átmenő: illatve a várost felkereső turista és idegenforgalom állandóan növekvő mennyiségi és minőségi követelményeket támasztanak a vendéglátás, a pihenést és az üdülést szolgáló intézmények hálózatával. valamint a különböző rendeltetésű sportlétesítményekkel szemben. Ennek a követelménynek — főként a nvári időszakban — az Intézmények jelenlegi állapotukban teljes mértékben eleget tenni már nem tudnak (sem a befogadóképesség, sem pedig az elvárás minőségi színvonala tekintetében). Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a város ilyen jellegű adottságainak (termálvíz, Tisza-part stb.) hasznosítása még messze elmarad a természeti és táji környezet nyújtotta lehetőségektől. Nem megfelelő a gyógykezelés, a strandolás és a sporttevékenység funkcionális szétválasztása a pihenés-üdülés céljait szolgáló intézményekben. A múltból örökölt elmaradottság leküzdése, a városban végbemenő gyors fejlődéssel jelentkező újabb és újabb feladatok nem kevés gondot okoznak a műszaki infrastruktúra fejlesztésében sem. Annak ellenére, hogy jelentős erőfeszítések történtek a város útviszonyainak fejlesztése, a kiépítettség: színvonal növelése érdekében, Szolnokon a belterületi úthálózat kiénítettségi aránya alatta marad az országos városi átlagnak (a szolnoki 49 2 százalékos kiépítettséggel szemben az országos városi átl->g 55.7 százalék). A város kiépített útjainak állapota — a forgalom nagymérvű megnövekedésével iáró igénvbevétoi következtében — nem kielégítő. a burkolatok elhasználtsága különösen a legterheltebb útszakaszokon magas. Az c b;zomros „háttér" A város közműellátottsági helyzete az ország más, hasonló jellegű és szerepkörű városaival összehasonlítva,, általában megfelelő, kivéve a csatornázottsági viszonyokat és a szenyvíztisztítás színvonalát. E területen számottevő a lemaradás. Nincs tisztítótelep, a már meglévő létesítmények pedig nem minden szempontból elégítik ki a korszerű szennyvízelvezetés követelményeit. Szolnok mai és még inkább jövőbeni sokoldalú gazdaság; és. társadalmi fejlődése döntő mértékben annak is függvénye, müven mértékben tudiuk fejleszteni a város infrastruktúráját, miiven színvonalú infrastrukturális ellátottsági viszonyokat tudunk biztosítani a város lakosságának közvetlenül, közvetve pedig a városban folvó anyagi termelés „hátteréül”. A város mai infrastruktúrája, — mint az ilven rendeltetésű anyagi tőkejavak állományának része — négv milliárd forintot meghaladó értékűre becsülhető. Ennek az összegnek pontosan a felét a lakásállomány képviseli. Szerény és igen hozzávetőleges számítások szerint két—két és félmilliárd forintra lenne szükség a város mai fejlettségi szintjén jelentkező infrastrukturális igények, szükségletek kielégítésére. Dr. Kőszegfalvi György (Folytatjuk) Ülést tartót aKPVDSZ Központi Vezetősége 1972-ben vátozatlanul a fogyasztói igényeit magasabb színvonalú kielégítése, a választék bővítése, a jobb, szervezettebb készletgazdálkodás a kereszedeleni eiőtt álló legfontosabb feladat. A külkereskedelem dolgozóitól a mérlegegyensúlyt javító, körültekintő, gazdaságos tevékenységet, a piaci helyzet jobb ismeretét kívánják meg elsősorban a népgazdaság érdekei. A pénzintézetek dolgozói előtt az a feladat áll, hogy a közelmúltban kialakított új szervezeti egységekbe beleilleszkedve szakmai tudásuk legjavát nyújtva tegyék hatékonyabbá a pénzügyek, a .beruházások előkészítését, lebonyolítását, ellenőrzését. Mindez nem kevés feladatot ró a több mint 400 000 dolgozó érdekeit képviselő Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetére is, amelynek n.özponti v ez°tösége keddi ülésén tárgyalta meg a legfontosabb tennivalókat. Egyebek között például a munkaerőhelyzetet, a bérezés, a munkahelyi körülmények, a szakmai továbbképzés problémáit, a szakszervezet központi vezetősége a körültekintő helyzetfelméréssel. a főbb tennivalók kijelölésével kívánja megalapozni az 1972-es tervév sikerét. Mindenki kedvének... ...és érdeklődésének megfelelő szórakozási és önképzési lehetősével talál macának Jászfényazarun a községi művelődési házban. A pár évvel eze’őtt fe’úíftott művelődésügyi intézmény öt szakkörének és néw műkedvelő mŰV^aztíti CS''’v'rtn»k ad otthont és gnnd'‘*s,'z'öik fonvtai-tásukrál. a szakköröknek és a külenböző cső- nortnknak összesen 150 állandó tavía van. Kiemelkedő a honismereti szakkör munkája, amely a falumúzeum anyagának rendezésén kívül évenként megszervezi a honismereti napokat. A gyerekek között nagy népszerűségnek örvend a gyermekklub. — Barátságos otthont ad. s a szabad idő hasznos eltöltéséhez nyújt segítséget a nyugdíjasok klubja. A közízlés fejlesztését, a zenei műveltség fokozását segíti a nemrég úiiászerve- zett kamarakórus és a tavalv októberben létrehozott zenei szakkör. Pok ezermester jelölt hódolhat hpbbviának a barkáé sóié szakkörben, amit yypdig a kerámia szakkör te<;_ íai es’náirak, az már fxbh mint hobby. — a szakkar zik. s kiá”í*óeekon mutatták be szép sikerrel. ■^OCXXXXXXOÜCOOC)OCOCXXOOOCXDOCOOOCOOC<XXX>DOOCXXX)OOOOOCOCOOCKXOC2XOCOCOCOOCOXOCX^ T-vezető Szolnokon is láthatunk már olyan állami rendszám táblájú személygépkocsit, amelyiken ott a tanuló-vezetőt ielentő fekete T-betű. Nem az Autóközlekedési Tanintézet gépkocsijairól van szó, hanem különböző vállalati kocsikról, amelyeket már nem hivatásos gépkocsivezetők vezetnek, hanem a vállalat engedéllyel rendelkező vezető állású dolgozói. Oly természetes lehetne ez, mint a kétszer kettő igazsága, mégis ... Fültanúja voltam egy beszélgetésnek, amely egy AE rendszámú fekete Volgán lévő fekete T-betű körül zajlott. De rosszul mehet ennek a cégnek, már sofőrt se tudnak tartani, mondta valaki, egy... olyan, olyan ... állami kocsiba termett ember. A megszólt vállalat kocsiját ugyanis az igazgató vezette. Ep megfordítom a kérdést: nem nnak a bizonyos, megszólt vállalatnak mehet rosszul, hanem a népgazdaságnak nem megy olyan jól, hogy minden csipri-csupri kis vállalat, tsz. intézmény, két-három, vagy több gépkocsivezetőt tartson. Az előzőekből tehát az következik. hoRy ha majd jobban megy a néogazda- ságnak. akkor váltott műr szakban lőhetnek a vo1án möge a hivatásos gépkocsi- vezetők ? Éppenhogy nem! Azt a luxust, ami manapság nálunk dívik, a eénkocsi-cso- dákkal és a gépkocsivezetőkkel. tőlünk gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak, nem is engedték meg soha és nem is fogják. Mert mondjuk ki kereken: a gépkocsimárka és az állami „pilóta” nálunk státusz-szimbólummá vált. Hány olyan beszélgetést tudna felidézni az olvasók érdekelt rétege, amelynek sz volt a témája, hogy kinek, milyen kocsija van, és kinek, ki a „pilótája”? Ezeknek a beszélgetéseknek sajátos mellékízük is van, hiszen így szoktuk mondani — ugye? —, hogy Kovácsnak már új Volgája van (ez persze még hagy- ján) és Kiss Pista a gépkocsivezetője. A gondolatkifejezés szépséghibája, hogy, az új Volga nem Kovácsé, Kiss Vista nem az ő gépkocsivezetője, hanem azé a vállalaté, intézményé, amelyik az új Volgát vette, s amelynek mindketten az alkalmazottjai. Csakhát az előző ég efaj- ta megfogalmazásokkal elszólják magukat. Ugyanis óhatatlanul kimondják, hogy némi átfedést éreznek a társadalmi tulajdon és a magántulajdon között. Magyarul: úgy kezelik az államit, mintha a sajátjuk volna. A félreértések elkerülése érdekében hangsúlyozom, nem azoktól kifogásolom én a gyorsjáratú, üzembiztos, kényelmes állami kocsikat, a biztos kezű gépkocsivezetőket, akiknek tényleg szükségük van erre. Akik fontos beosztásban. éjt nappallá téve dolgoznak. Butaság lenne yzt kívánni egy fontos beosztású vezetőtől, hogy a maszek Trabantjával kocsizzon az egyik feléből a másikba. Az idő pénz, — készj ráfizetés lenne. De az is nagy luxus, hogy ha egy szerény be-? osztású hivatalnok Jászapátiba vagy Kunszent- S rr.ártonba „száll ki”, akkor! egy másik, sokkal értéke-j sebb és hasznosabb munka ‘ végzésére is alkal más em- í bér vigye őt .. Egy óra S az út oda, egy óra vissza. A tisztviselő, a ..kiszálló” nyolc óra hosszat tartóz- S kodik a kiszállás helyén. A \ gépkocsivezető a béri isti' szerint napi tíz órát dolgo- i zott, — de ebből nyolc órai teljesen „üresjáratban” telt $ el, semmiféle társadalmilag i hasznos munkát nem vég- S zett. Az sem ritka, hogy í ugyanattól az intézménytől j két-három kocsi „száll ki” egy helyre, mert a benne 1 ülő tisztviselőnek derogál , másokkal közösködni. S Hogyne! Még azt hinnék, i hogy neki nem ’ár „saiát” í kocsi. Ugyanekkor a kü- í lönböző utas- és teherszál-J lítási vállalatok gépkocsi-, vezető hiánnyal küszködnek, sőt leállítanak gépjár- | műveket, mert nincs aki aj volán mögé üljön. Már szinte hallom a té- £ ma ellenérveit: „Nehogyi azt mondja már ez az új- i: ságiró. hogy mindenki i menjen a saját gépkocsi- j javai, mint nyugaton. tt j tehetik, meri mindenkinek £ van gépkocsija’’. így. ez sem igaz. A fon- i tosabb beosztásban lévő f emberek hivatalos útjaikon mindenhol állami gén- í kocsival, gépkocsivezető- j vei közlekednek. Az kétségtelen, hogy a 8 fejlettebb nyugati orszá- p gokban szinte mindenkinek \ van magángépkocsija és í természetes, hogy amikor í szükséges, hivatalos útjaik- \ ra is használják. Jól bevált gyakorlat az; is, hogy — nemcsak a nyu- í gáti országokban — a gyá- f raknak, vállalatoknak öt, \ tíz, húsz személygépkocsijuk van, — és akinek szűk- | sége van rá, igény beveszi. | Beül a volán mögé és \ megy. Mi még nem tartunk ott, í hogy minden utazgató em- í bér a saját gépkocsiján | közlekedjék. De a feilődés g iránya ez. Nagyon valószí- g nűnek látszik, hogy öt, tíz, § tizenöt év múlva ugyanúgy g árulják nálunk is a géoko- 8 csit. ahogy a mosógépét. § vagy a televíziót. S addig? Addig allami [ génkocsival kell tárnunk — i amikor ténvleg kell, amikor nemcsak társadaim-' státuszunkat muto°nt,,'k a nehéz valutáért Vásárolt j gépkocsicsodával ás a köz pénzén jól megfizetett gépkocsivezetővel. De azok | járnak tehát tó úton. akik í úttörői a „sofSrmánia” (el-1 nézést kérek „ tisztes eéD- ; kccsivezetőktől a sz^hasz-1 nálatért) oldódásának és c maguk vezetik a munká- < juk végzéséhez szükséges gépkocsit. Ezáltal, nagy nénzt taka- \ rítanak meg egy-egv szű- < kebb közösség számára is \ — népgazdasági szinten bor- > ribilis összegekről lehet sző!! — és jelentős gépkocsive- l zető kapacitást szabadító- g nak fel. Ezért volna jó mihamarább sok olyan T-be- tűs áhami kocsit látni, j mint az az egvnéhánv. amely fut már, de még í nem értő csodálkozás tár-; gya. Tiszai Latos Újjáválasztják a kereskedelem társadalmi ellenőreit A budapesti kalapgyár jászfényszarui telepén naponta 600 műbőrkalapot készítenek. Az úgynevezett «jászkalapokat” exportra szállítják, A tavaly lezajlott szakszervezeti választásokhoz kapcsolódóan ez év első negyedében a kereskedelem társadalmi ellenőreit is újjáválasztják. Az ellenőröknek mintegy kétharmada — körülbelül IQ ezer dolgozó szakszervezeti aktivista, akit az üzemi kollektívák iavas- lata alapján a különböző szintű szakszervezeti szervek bíznak meg a? ellenőrző feladatokkal. őket választják most újjá az üzemi összbi- zalmi értekezleteken, szak« szervezeti taggyűléseken.
