Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-25 / 20. szám

1972. január 25. SZOLNOK MEG VEI mninr Kompok gépesítése Borsod megye négy nagy folyóján: a Tiszán, a Bodro­gon, a Hernádon és a Sajón még ma is huszonkilenc komp működik. Ezek nem­csak a közúti forgalom le­bonyolítását szolgálják, de közvetve a mezőgazdaságot .is. A ' vízijárművek évente átlag száznyolcvanezer sze­mélyt, mintegy tizenötezer motorkerékpárt, személy- és tehergépkocsit, — nyolcezer mezőgazdasági gépet és negy­venötezer szarvasmarhát — visznek át az egyik partról a másikra. Ez igen nehéz fi­zikai munkát igénvel a révé­szektől. A menetidő csökken­tésére és a fizikai munka megszüntetésére a KPM kez­deményezésére. — valamint anyagi, hozzájárulásával a ;> megye egvik legforgalma­sabb közúti átkelőhelyén, Tiszatardosnál — tavasszal munkába állítják Borsod el­ső gépi vontatású kompját. Ezzel a menetidő a jelenle­gi több mint fél óráról négy­öt percre csökken. A Tisza- tardosi komp átépítését most kezdték meg a tápéi hajó­javító üzemben. A képen látható épület lesz Debrecen legmagasabb la­kóháza. A 24 szintes épületben 203 lakás, ABC áruház, szolgáltatóház és vendéglátó egységek kapnak helyet (MTI foto — Balogh László felv. — KS) ló példa, rossz tények között A nie»yc ipari szövetkezeteinek tervező munkája Jó példa csak egy talál­tatott: \a megyei KISZÖV- höz tartozó több mint ötven ipari szövetkezet közül csak a jászapáti vas-, faipari és szolgáltató ktsz indult 1972­nek már kész tervvel. A többinél hiányzik az -éves munkához nélkülözhetetlen program: terv nélkül kö­szöntött rájük január. szítik — többnyire túlmun­kában is. A társadalmi szervezetek a tervezésért Visszaesés, pangás Többé-kevésbé körvonala­zott ötéves tervük általában van ipari szövetkezeteink­nek. Az azonban semmiképp sem pótolhatja az új év munkájához szükséges, rész­leteiben sokoldalúan, kimun­kált programot. Enélkül óhatatlanul visszaesést, pan­gást, termeléscsökkenést hoznak az első hónapok. Jó néhány sajnálatos tény igazolja ezt a megállapítást. Munka nélkül van például a kisújszállási építők festő­részlegének tíz embere, ugyanott a vas- és faipari szövetkezet faipari részlegé­nek 11 dolgozója, Fegyver- neken sincs munkája a ne­gyedszáz embert foglalkoz­tató építőrészlegnek. A nagykörűi szövetkezetnél ál­talában tétlenül ütötték agyon az első napokat — állapítja meg év eleji fel­mérésében a KISZÖV veze­tősége. Átmeneti nehézségek Ezek tények, az előrelátás teljes hiányára, pazarló nemtörődömségre vallanak. Menteni végképp nem lehet, ha így áll a dolog. Kétség­kívül vannak, lehetnek át­meneti nehézségek: bizonyos készáruk szállítására nincs mindjárt rendelés az év első dekádjában. A gazdasági szabályozók pedig a raktárra való termelés ellen hatnak. Ráadásul a legtöbb szövet­kezetnél , helyszűke is aka­dályozza a raktározást. Elő­fordult, hogy korábbi rende­lésüket módosították a vevő­partnerek. Ilyen okok miatt érthető gondjai vannak pél­dául néhány ruháipari kész­árut termelő szövetkezetnek. A hovatartozás szerint idézett munkátlanság esetei azonban javarészt építőipari szakmában fordultak elő. Olyan szakmunkásoknál, aki­ken kapva kapnak — akár a közvetlen környékükön is — a megrendelők. Ha' mást nem, tatarozást, épületfel­újítást, mindenképp vállal­hattak volna a vezetők, hogy munkát, kereseti lehetőséget biztosítsanak ilyenkor is dol­gozóiknak. Az év első nap­jai még olyannyira kedve­zőek voltak, hogy akár a szabadban is dolgozhatott volna, az építőszakmák egy- egy részlege. Igazság szerint az emlí­tett „hármasfogat” mellett az adott szövetkezet mozgal­mi szerveinek közreműködé­se is nélkülözhetetlen a tervkészítésben. Tisztában is vannak elvileg azzal, hogy ilyen módon kell terveket kidolgozni, gyakorlatilag azonban — egy kivételével — tavaly ezt idejekorán el­mulasztották. Körmükre égett az idő. Az élőmunkát kihasználatlanul hagyni pe­dig a legsúlyosabb hiba. Rossz közhangulatot szül a tétlenség — s velejárója a keresetcsökkenés. A KISZÖV tagszövetkeze­tei tavaly felülmúlták az egymilliárdos termelési érté­ket. Kis híján százmillió fo­rinttal nagyobb ez a telje­sítmény, mint az 1970. évi volt. Bizonyos, hogy az idén még többet akarnak produ­kálni. Ehhez viszont mind­egyiküknek alapos és részle­tes tervvel kellett volna kez­denie már január elején a munkát. Mert: „Dolgozni csak pontosan, szépen — Ahogy a csillag megy az égen — Ügv érdemes...” M. X, A vezetés felelőssége Úgy látszik azonban, hogy az év végi hajrával bibelőd- ; tek tavaly a szövetkezetek első számú vezetői. Holqtt — megfelelő előkészítő-szervező . munkával — e tennivalókat a középvezetők is megold­hatták volna. A III. negyed­évből okvetlenül, szakíthatott volija időt az elnök, a fő­könyvelő és a műszaki irá­nyító az. új esztendő mun­kaprogramjának kidolgozó* sára. sőt a januári termelés feladatainak előkészítésére is. Hogy egész szövetkezeti részlegeket ne kárhoztassa­nak olykor hosszabb tétlen­ségre is! Nem véletlenül soroltuk fel a három fő funkcioná­riust. A KISZÖV-nek ugyan­is olyan tapasztalatai van­nak, hogy az éves tervké­szítést több szövetkezetben csudán főkönyvelői feladat­nak tekintik. Ez az állás­pont merőben hibás. Most meg különösen abszurd el« várás. hiszen a számviteli dolgozók egytől egyig a szö- , *áró mérlegét'ké­zi világ könvvtermeléséről A XVI. században körül­belül 250 ezer volt a nyom­tatott művek száma. A XIX. századi nyomdaipari terme­lés már túllépte' a 7 milliót, a legóvatosabb előrejelzések szerint a XX. században több mint 25 milliós lesz a , nyomdaipari termelés. A Szovjetunióban csupán 1970- ben, több példányt adtak ki (1 milliárd 309 millió 600 ezer) mint az európai könyv- nyomtatás történetének első 150 évében. Munkásszív — nmnkásigazság Egy munkásember szíve felmondja a szolgálatot. A mentők elrobognak vele. ki tudja, életben marad, vagy sem. így feje­ződik be a Jelenidő című film. Ez a mun­kás, a filmbeli Mózes Imre, azt kérdezi, hogy ...ezelőtt negyedszázaddal azt mond­ták, itt munkáshatalom született. Én ezt mindig komolyan vettem, hit baj ez, mondják meg? Nagy kérdés ez. Nincs is talán napja­inkban ennél nagyobb kérdés. Ezért is jogos és kifejező az első hallásra semmit nem mondó cím: Jelenidő. Bacsó Péter filmje Mózes Imre megdöbbent kérdésére keresi a választ, s meg is adja elmélyült elemzés alapján, olykor publicisztikai hangvételű vitával, olykor a legtisztább költészet magaslatán. Pontosabban, a két eszközt együtt alkalmazva, s ezzel a jelen- idő balladáját teremtve meg. Sokat fogunk még erről a filmről beszélni, még többet vitatkozni rajta, de számomra egy rrár is bizonyos: a magyar filmművészet egyik legizgalmasabb, legemlékezetesebb alkotá­sa született meg. Néhány évvel ezelőtt pártunk egyik ve­zető politikusának tettem fel a kérdést: Miért van a%. hogy olykor előrehaladá­sunkért, a jobbért, az igazabbért egymás elleit kell megküzdeni. Miért kell néha késhegyig menő csatát vívni olyanoknak egymással, akik egy ügyet szolgálnak, egyet akarnak. Szárilomra nehéz volt első hallásra meg­emészteni a választ: Azért, mért a szo­cializmus építése harc. Ezt a harcot most elsősorban nem a velünk szemben kato­nás rendben felsorakozott osztály ellenség­gel vívjuk. A harc a maradiság. a kö­zöny, az ostobaság és más, az előrehala­dást gátló jelenségek ellen folyik, ame­lyet viszont megannyi élő ember képvi­sel. És mint minden harcban, ebben is lehet ütéseket kapni, mi több, az igaz ügy mellett állva elvérezni is. (Ez utób­bit jelképesen értve, noha a filmbéli Mó­zes Imre infarktusa és egyáltalán a szív- inkfartus „népbetegségszerű” jelentkezése egy bizonyos korosztálynál — bizony vé­resen komoly dolog.) A Jelenidő munkáshőse ilyen harcban kap ütéseket az igazgatótól, akit iní ne­veltünk és mi neveztünk ki a posztjára; a párttitkártól, aki a mi pártunk sorai­ban nőtt fel és vált e tisztségre alkalmas­sá; a szakszervezeti elnöktől, akit saját munkatársainak bizalma emelt tisztébe; a mühelyfőnöktől, akit hallatlan energia és kemény akarat vezet, hogy a mi gyá­runkban, nekünk, többet termeljen; a brigádjától, akiket önmaga nevelt, for­mált, oly sok szívvel és bölcs munkásész- szel egy kicsit többé és jobbá, mint az átlag. Mózes Imre ügye — és mindazoké, akik negyedszázada komolyan veszik a mun­káshatalmat — szent és elvitathatatlanul igaz. De ki meri egyenként vitatni azok­nak az embereknek a jószáhdékát, ha nem is a teljes, de legalább is részigazságát, akik őt körülveszik, akik ellen mindun­talan meg kell védenie az ügyet. A szo­cializmus igenlését, a rendszerünkhöz való hűségüket semmiképpen nem lehet vitatni. Mégis, hogy lehet, hogy ennyi keservet kell kiállnia annak, aki a munkások osz­tályigazságát szó szerint érti és nem haj­landó másként érteni. Itt van például egy nem társadalmi méretű, de alapigazság a mi rendszerünkben: A hibás terméket ne engedjük forgalomba hozni. Mert itt blin­den a miénk, bárhol jelentkezik a hiba következménye, a mi népgazdaságunkat éri kár. Így kívánja ezt az össznépi ér­dek képviselete. Az igazgató mégis arra akarja rávenni Mózest, hogy engedje út­jára a hibás terméket. Ez szükséges még az évi tervteljesítéshez, a nyereséghez, prémiumhoz. Ezúttal ő képviseli a szű- kebb csoportérdeket. S ha hozzátesszük, hogy a legmagasabb összegű nyereség, prémium az.igazgató markát üti. nem kis mértékben az egvéni érdek is hajtja őt. És ebben a kérdésben az össztársadalmi érdeket képviselő munkásember alul ma­rad. ö kapja az ütéseket azoktól, akiknek legalább úgy, mint neki. ugyanazt az ér­deket kellene képviselniük. Ami a filmet- — pontosabban életünket, jelenidőnket — bonyolultabbá teszi: azok sem rossz emberek, akik Mózessel szemben állnak. Nincs kizárva, mitöbb. teljesen valószínű, hogy általában, vagy más kérdésekben ők is helyes álláspontot képviselnek. Itt van például a legexpo­náltabb ellenfél, az igazgató alakja. Ma­gam nem egy ilyennel találkoztam. Leg­utóbb olyan nagy tekintélyű, a társada­lom .számára nagy hasznot hajtó, fárad­hatatlanul dolgozó igazgatóval volt késhe­gyi l menő vitám, akit szinte egy az egy­ben be tudnék helyettesíteni a filmbéli­vel. Egy eset megítélésekor nála is felbo­rult az egyensúly. A tényeket, az igaz­ságot. egy munkás becsületét volt hajlandó egy aláírásával semmisnek nyilvánítani, az állítólagos magasabbrendű érdek, a vál­lalat jó hírneve, netán várható kitüntetése érdekében. El tudom képzelni a filmbéli szakszer­vezeti elnököt, amint a kollektív szerző­dés megkötése alkalmával körömszakad­táig harcól, hogy több jusson szociális cé­lokra. munkásvédelmi berendezésekre. Mégis, amikor Mózes mellé kellene áll­nia. szembe fordul még a dolgozókkal r is, hajlandó az elemi demokratikus jogokat is megcáfolni, mert „mit szólna hozzá az igazgató”. Ne keressük, tucatjával talál­juk ennek példáit. Rossz ember ez az szb- elnök'? Vagy a többi hasonló? Nem. de valamiért már nem olyan következetesen harcos, mint volt valaha; mint voltak va­laha az szb-elnökök. Egy közegről van tehát szó ebben a filmben, amely közegben nem „szeren­csés” dolog, nem ildomos, de semmikén- pen nem hasznos azoknak a szent esz­méknek a következetes képviselete, ame­lyeknek a jegyében negyedszázaddal ez­előtt a hatalmat megszereztük. Ezt a tényt sokféleképpen lehet értel­mezni. Lehet úgy, hogy tagadjuk e közeg létezését, elkenjük valóságos gondjainkat, és az egyszeri király módján azt hajto­gatjuk, hogy minden nagyon szén, min­den nagyon jó. (Ehhez kellő alapot nyújt az élét: most Valóban fninden szebb is. jobb is, mint negyedszázada volt.) Akik így gondolkodnak, azt fogják mondani, hogy hazug a film, mert nem ilyenek a? igazgatók, a párttitkárok, a szocialista bri­gádok. Ezekkel, a rózsaszín -zalagos szem- bekötősdit játszókkal könnyű lesz vitat­kozni, hisz a mindennapi élet folyamato­san produkálja azt. amit a film a maga egészében summázva reprodukál. Akadnak majd bizonyára, akik az imént említett közeget, amelyben hovatovább az egyszerű, tisztán, őszintén szóló münkás- igazságök ütésen konganak, azonosítják a gazdaságirányítás új rendszerével, r !s hibás és veszélyes általánosítás. A gazda­ságirányítási rendszer ugyanis csak keret. A velejáró széles demokrácia, ez önállóság, az okos gazdálkodás megannyi lehetősége, a gazdaságosság és nyereség — mint ér­tékmérő — előtérbe állítása nem a szo­cializmus alapigazságaival szemben érvé­nyesül. Nagyon is megfér vele együtt az a jelszó, amit Mózes Imre az igazgatóiéval szeretne elolvastatni: „Miénk a gyár”. Igen ám, de ez a kerítésen kívül van fel­meszelve. az igazgató meg kocsin jár és a főkapun ... Világosabban: A gazdaságirányítás új rendszere arra szolgál, hogy ma maga­sabb szinten építsük azt. amit negyedszá­zada elkezdtünk, s hasznosítsuk az egész nép javára a proletárforradalom vívmá­nyait. De a gazdaságirányítási rendszer egész mechanizmusa azt is feltételezi, hogy hozzáértésben és proletáröntudatban. — ha úgy tetszik: szocialista közgondol­kodásban is — negyedszázadnvit nőtt em­berek töltsék ki annak minden fogaske­rekét. Ez pedig még koránt sincs így. A szocializmus építésének egész folya­matára, a mi jelenidőrikre is érvén vés Lenin tanítása: Olyan emberanyaggal kell a szocializmust felépíteni a hatalom bir­tokában, amilyen van. De a lenini magya­rázat nem zárja ki. hogy egy-egy kopott fogaskereket gyorsabban kicseréljünk, a metszőéleket sűrűbben köszörüljük, az il­leszkedő részeket pedig gondosabban ola­jozzuk. De hagvjuk a képekben b==7étéit. Ezt Bacsó filmje mindennél szebben te­szi. Egyáltalán nem törvérivszerű dolog, hogy a Mózes Imre-féle tisztahitű én berek — akiknek nem a másodállás, a telek­villa komolexum tölti be a gondolatvilá­gát — oly sok ütést kariianak ebb°n a kétségtelenül törvénvszerű harcban. Véle­ményem szerint a közgondolkodást olyan irányban kell erősítenünk, hogy az infark­tust ne azok kapják, akik mindia komo­lyan vették azt az egyszerű igazságot: ez' az ország a dolgozó emberek országa. Varga József Nemzetközi diáktalálkozó Ilont üm belk?i*e«k ideírni delewió érkezett Budapestre A varsói Kultúra és Tu­domány palotájában hétfőn nemzetközi diáktalálkozó kezdődött az európai béke. biztonság és együttműködés kérdéseiről. A tanácskozáson Európa és más világrészek Országaiból mintegy 60 diák. szervezet képviselői vesznek részt, s ’jelen vannak több now. '/.-.fi- "zi szer­vezet megfigyelői is. Nicolae Bozdognak. -a Ro­mán Szocialista Köztársaság belkereskedelmi miniszteré­nek vezetésével az 1972. évi magyar román választék- csere és műszak» ' -.-i' Hiányos együttműködési egyezmény aláírására hétfőn küldöttség érkezett Budapestre. A kül­döttséget a Nvunati pá1 va­udvaron Szundi István bel­kereskedelmi miniszter és loan Cotot. a Román Szocia­lista KÖ 7+~ « budapesti nagykövete fogadta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents