Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
A kényelmes öngyilkos avagy: az úr a pokolban is úr!... (A Paris Match-ból) Ki hogyan érti Az étterem üzletvezetője odafordul a vendéghez: — A mi specialitásunk, uram, a csiga. — Tudom, éppen most szolgált ki az egyik. Gyermekszáj Pierino lelkesen ront be a lakásba: — Anyu! Remekül szórakoztunk az osztálytársaimmal. Megiurödtünk a tóban! — Lányok is voltak veletek? — kérdi gyanakodva a mama. — Nem tudom. Valameny- nyien ruha nélkül fürödtünk. Mondások Bünös vagyok -e ? Szeretnéd, ha jókat mondanának rólad? Akkor ne szólj semmit. Pascal ☆ A középszer megvetése még egyáltalán nem jelenti azt, hogy mi fölötte állunk. Irving Stone ☆ Annyi manapság a zseni, hogy örülni kell, ha az ég olyan gyermekkel ajándékoz meg bennünket, aki nem lángész. Lichtenberg ☆ Az ember minden reggel újjászületik. Fernand Braudel ☆ A bölcsesség — a görbe lábbal ellentétben — nem tűnik azonnal szembe. Leopold R. Nowak Színházban a qycrek Egy milánói színházban az egyik nézőnek feltűnik egy tíz év körüli kisfiú, aki az első sorból nagy figyelemmel követi az egyáltalán nem nekivaló előadást. A néző megkérdi: — Mondd csak kisfiam, van jegyed? — Persze hogy van — válaszolja a gyerek de a szemét le nem veszi a színpadról. — És mondd csak, az édesapád nincs itt veled? — Nem, otthon van. — Otthon? És mit csinál otthon az édesapád? — Hát — motyogja a gyerek — azt, hiszem, hogy a színházjegyét keresi. Napok óta marcangol a bűntudat: gyilkos vagyok-e. avagy csak a sors könyvében volt megírva az ő szörnyű vége? Most én lennék-e az ő helyébe. míg most én olvasom az ő helyébe fejfája adatait. Megöltem-e, avagy csak véletlen baleset? Kérdések és megint kérdések, amelyekre a választ képtelen vagyok megtalálni: gyilkoltam-e. vagy csak önvédelemből öltem, azaz egyiket sem tettem, hanem a tettes a véletlen volt? — Parancsoljon — mondta Kaje- vác Bruno a Hivatal utcára nyíló csapó-ajtajánál. — Ó nem, csak ön után — mondtam erre én szerényen, mert kora ifjúságom óta mindig tudtam, hogy ha én engedek valakit előre, akkor abba én rúghatok belé hátulról esetleg, de ő így nem tud belémrúgni hátulról biztosan. — Ugyan kérem Puszpáng kartárs, hogy jövök én ahhoz, hogy ön előtt lépjek ki az ajtón? Csakis maga után. Csakis! — tárta szét mind a két karját, mélyen meghajolva. Tehette. neki nem kellett fogni azt az átkozott csapóajtót, amely félelmetes súllyal akart megszabadulni görcsölő uj- jaim közül. — Nézze drága Kajevác Bruno. Ha maga annyira jólnevelt és illedelmes ember, akkor legyen olyan udvarias, hogy először én lehessek udvarias magához... Tehát parancsoljon! — lihegtem vörösödé arccal, mert a csapóajtó... szóval az ajtó gombja... egyszóval. majd kiszakadtak már az ujjaira. — Drága aranyos Puszpáng kartárs... Engedje meg, hogy csekély, szerénységem esedezzem az ön udvariassága iránt és közismert nagyvonalúságára mély humánumára építhessek... — nyögve kapaszkodtam a csapó- ajtó gombjába, szemerr.' előtt szikrák és nagy pofonok lehetőségei pattogtak... — egyszóval engedje meg, hogy én legyek most az udvarias... Tessék aranyos és köz- tiszteletben álló Puszpáng kartlrsam... Csak ön után... — Az anyád! — öntött el a düh. mert ebben a pillanatban csak ennyit tudtam mondani. Az ajtó, a csapóajtó ugyanis kicsúszott az ujjaim közül és a nehéz tölgyfa himba süvítő, és félelmetes tempóval lőtte ki az utcára Kajevác Brúnót, egyenesen egy arrajáró teherautó kerekei alá. És most letört szívvel, mély Önmarcangolással töprengek: gyilkos vagyok-e, avagy csak önvédelemből tettem, amit nem is akartam. Hiszen egy ilyen ajtó. ha a nálam- nál is gyengébb Kajevác tartja kézben a gombját, engem vághatott volna ki harmadik szökési sebességgel az autó kerekei alá. Ki tehet arról, ami meg meg vagyon írva a sors könyvében? Mindenesetre mögöttem manapság tört orrú emberek szitkozódnak, mert, ha én annak a hivatalnak a csapóajtóján kilépek. azonnal és azon mód elengedem a gombját, önvédelemből isi Meg állati muris is ám! Gyurkófék A bűvészet tetőfokán (A Paris Match-ból) Kép szöveg nélkül Enyhe tévedés — Az a legszebb, hogy a férjem még csak nem is gyanítja, hogy mi ketten... (A Wochenpresse-ből) Nyomok Két asszony beszélget — Tudja, Novákné, a megboldogult férjem éjfélkor mindig megjelenik előttem! — No de ilyet! Pedig annak idején mindig hajnali háromkor jött haza! Megbízhatóság A meteorológus apától megkérdezi a fia: — Apu, mondd, mindig beválik amit jósolsz? — Mindig, csak a dátumok nem stimmelnek mindig. Alacsony vízállás Fogalmam sincs Drága Jucikám! Egy kis szívességre kérlek. Dezső fiam nősülni akar, és Kovács János lányát kívánja elvenni. Tudod, Kovács egy bérházban lakik veletek, márpedig, aki egy házban lakik, az megtud a másikról mindent. Nagyon kíváncsi vagyok, vajon milyen az a család, ahova Dezsőkéin benősül. Várom kimerítő leveledet, bocsáss meg zavarásomért. Számtalanszor csókol: Manci. Drága Mancikám! Megkaptam kedves leveledet., együttérzek veled, de sajnos, Kovácsékat nem ismerem, megékevésbé a lányát, akit Dezső fiad feleségül akar venni. Tudod, mi visszahúzódva, ismeretség nélkül élünk, de ízlésem is tiltja, hogy a házbeliek magánéletében turkáljak. Bár annyit mégis megtudtam, hogy ez a Kovács kislány, az Annuska nagyon rendesnek látszik, aki mindent megtesz szülei érdekében. A múltkor Kovácsék bejárónője beszélte, hogy olyan aranyos az Annuska, hogy a szabóhoz minden fizetéskor személyesen megy le, ha a papája ruhakészletét nem bírják hirtelen kifizetni. Ilyenkor mindig ottmarad éjfélig, kieszközölni, szép tőle, nem? Tudod, nálunk vékonyak a falak, node ne érts félre, nem hallgatóztam csak a múltkor hajnalban kicsit becsípve jött haza az Annuska és az apja meg akarta fojtani. Amúgy igazán mondom, nagyon rendes emberek, különben nekem fogalmam sincs, hogy ők milyenek. Persze, mostanában csend van náluk. Kovácsné típusa az odaadó feleségnek. Néhány nap óta minden nap egy ételhordóval távozik otthonról, mert szeretett férjének ebédet visz, ugyanis szegényt belekeverték ártatlanul valami pénzügyi manőverbe és a börtön kosztot nem nagyon szereti, tudod, ritkán főznek odabent rántott csirkét... De, a lakásuk bútora is nagyon elegáns, tegnap láttam a folyosón. remek darabok. Állami alkalmazottak felrakták egy stráfkocsira és valahova elszállították. Biztosan renoválni... Van egy fiuk is, már húsz éves, a Tibor, róla pedig azt terjesztik a pletykás nyelvek, hogy Farmosra jár ki egy libásasszonyhoz, az támogatja anyagilag. Még egyszer légy elnéző, drága Mancikám, amiért fogalmam sincs, milyen család Kovácsék. örülök is ennek, hiszen nekem direkt fájna leírnom, ha valami rosszat megtudnék erről a nagyon rendes családról. Node Ismersz az iskolából is, tudod, hogy ott is én voltam a legfinomabb lélek. Ezerszer csókollak: Juci. Utóirat: Jaj képzeld Mancikám, most jött éppen a fodrásznőm, megkérdeztem tőle, nem ismeri-e véletlenül Kovácsékat, különösen az Anna lányukat, és azt mondta, hogy oda is bejár dauerolni és azt nagyon tudja, hogy milyen rendes az Annuska, mert amellett, hogy olyan fiatal, 27 éves, ez a derék lány minden hónapban leutazik Kalocsára, hogy láthassa a gyermekeit... Hát nem aranyos tőle7 Dénes Géza — Tóóóld meg!!! Meglepetés
