Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-21 / 17. szám
1972 Január 21. SZOL NOR MFflVEI NÉPLAP 5 Antigoné köszöntése A tervezés biztosíték Ülést tartott a me try® Vöröskereszt vezetősége Iszméné és Antigoné párbeszéde S'zophoklész tragédiájában (Bodnár Erika és Bókay Mária) (Nagy Zsolt felvétele) A Szolnoki Szigligeti Színház ma este mutat)* be Szophoklész tragédiáját, az Antigonét. Ez a bemutató nem egyszerűen egy a premierek közül, jelentősége jó- vai nagyobb, ünnep a színház életében. Már önmagában az a tény, hogy klasszikus görög dráma került a színház műsorára, a műsorpolitika megnövekedett igényességét, teljesebbé válását jelzi. Hatalmas erőpróba ez a színészeknek, hiszen Szophoklész korszerű megszólaltatása egészen másfajta játékstílust igényel, mint a megszokott bemutatók több- ségp. Ügy tűnik, a társulat játékkultúrája egyre sokoldalúbbá válik. Gyors egymásutánban Csehov pszichológiai mélységű lírája, Oscar Wilde túlfinomult, szecesz- sziós szelleme, és most az antik tragédia nemes pátosza. Nem mindennapi hajlékonyságot igényel az együttestől ez a váltássorozat. Mi indokolja a modern színjátszásban a hellén dráma folytqnos reneszánszát? Mi köze a huszadik századi nézőnek a mitológiai hősöket sújtó végzethez, a majd két és fél ezer éve megfogalmazott összecsapásokhoz? Antigoné története már a maga korában sem a Lab- riakidák családi krónikája volt. Az athéni színház közönsége nem a cselekmény izgalmaiért látogatta az előadásokat, hiszen a hősmondákat amúgy is nagyon jól ismerte mindenki. A nagy görög tragédiaszerzőknek s legfőképp talán épp Szo- phoklésznek a néző gondolkodására való eleven hatás, a jellemformálás, erkölcsnemesítés volt a célja. Az Antigoné alapkonfliktusát, a természetes emberi érzelmek és a rideg zsarnoki törvények összeütközését Szophoklész a maga korának égető társadalmi problémáiból meri te magasrendű művészi általánosítással ábrázolta, a tragédia túlélte keletkezésének Idejét. Oidipusz király leányának vakmerő parancsmegtagadása a mai nézőt is az emberi morál alapvető kérdéseivel állítja szembe. Ezért időszerű napjainkban is a hellén tragédia, és ezért, hogy a mitológiai hősök minden korban új életre kelnek, új megfogalmazásban, mint azt Racine, Voltaire, O’Neill, Sartre vagy legutóbb Gyurkó László példája bizonyítja. A szüntelen megújulás másik magyarázata formai természetű. A színjátszás szakadatlan stilusváltozásai közben folyton visszatér a nemesen • egyszerű antik eszközökhöz, a kórus és a szólisták együtteséhez. Ez az előadásmód tűri legkevésbé a felszínes megoldásokat, a látványos sallangokat, ezért máig csalhatatlan fokmérője a tehetségnek és a művészi elmélyülésnek. Az amatőr művészeti mozgalmat, de a hivatásos színjátszást is oly hatásosan megtermékenyítő oratórikus színjátszás is voltaképp a görög színjátszás hagyományaiból származik. A tartami és formai értékek mellett még egy szempontból tekinthetünk példaként az antik drámára. Ez maga a színházi élet. Kívánatos lenne, hogy az Antigoné előadása ebből a szempontból is éreztesse hatását, és a színház legalább megközelítőleg annyira társadalmi üggyé váljék napjainkban is, mint az athéni demokrácia virágkorának idején volt. Ez közönségen és színházon egyaránt múlik. Sz. J. Egy műszak, iskolai segély, gyermekorvosi rendelés Szociális intézkedések a martfűi Tisza Cipőgyárban A martfűi Tisza Cipőgyárat joggal nevezik az’ ország egyik legnagyobb „női üzemének”. A központi gyárban, valamint a debreceni és kunszentmártoni telephelyeken három és félezer nő dolgozik, vagyis a vállalat munkásainak, mintegy 58 százaléka nő. — Hogyan segítik a nők helyzetének javítását a gyárban és üzemen kívül? — Erről kérdezlük Csikós Páll, a Tisza Cipőgyár szakszervezeti bizottságának titkárát. — A nőkre vonatkozó párt- és kormányhatározat megjelenése után a vállalat mozgalmi és gazdasági vezetése jelentős erőfeszítéseket tett a nők gazdasági, szociális helyze’ének javítására — mondotta. — A dolgozó nők, az anvák problémái természetesen a határozat megjelenése előtt is ismertek voltak, de ezután szervezettebbé, céltudatosabbá vált a munkánk. A legjelentősebb intézkedések közül is kiemelkedik, hogy 1970-ben a bérfejlesztés jelentős részét a tűzödei munkahelyeken használtuk fel. ahol csak nők dolgoznak. — Régi probléma az éjszakai műszak is. A gyárban hetvenöt nő kényszerült arra, hogy éjszaka is dolgozzon. Megfelelő szervezéssel ötvenegy személy éjszakai műszakját már megszüntettük és keressük azokat a szervezési megoldásokat, amelyek végérvényesen pontot tesznek a lányok és asszonyok éjszakai foglalkoztatására. — Az egészségügyi ellátás javításához tartozik, hogy a már korábban bevezetett nőgyógyászati szak- rendelés mellett bevezettük az üzemi, gyermekorvosi szakrendelést is. Az anyák a gyárkapun belül kaphatnak gyermekeiknek megfelelő orvosi felügyeletet, gyógyítást. A munkásasszonyok, lányok egészét érintő szociális in'.éz- kedések mellett, a vállalat vezetősége külön figyelmet fordít a rétegproblémák megoldására is. A nagycsaládosokat, a gyermeküket egyedül nevelőket egy- műszakos műhelyben foglalkoztatják. A szakszervezet évenként rendszeres beiskolázási segély folyósításával könnyíti a tanév kezdés családi terheit. — A szociális helyzetet javítják vidéki gyáregységekben - megvalósított beruházások is. A kunszentmártoni telephelyen például az új évben készült el a kulturált, minden igényt kielégítő üzemi. szociális létesítmény. Megieayzem, hogy ezen a telenhelven kizárólag csak nők dolgoznak. Említésre méltó, hogy a Tisza Cipőgyár biztosítja a nők vezetésben való részvételét. valamint ' a tanulási lehetőséget. Az eümúli évben kétszáznegyvenkét nő vett részt szakmai tanfolyamokon, hetvenhetén pedig az állami oktatás keretében tanulnak. — A munkásnők helyzetének javítását szolgáló teendőket öt évre szóló kollektív szerződés, valamint az ahhoz kapcsolódó szabályzatok is tartalmazzák. A bér- és jövedelemfejlesztési irányelvekben szerepel a nők munkájának fokozott anyagi megbecsülése. A különféle szabályzatokban, — mint például a terzsgárda szabályzat — ügyeltünk arra, hogy azok az asszonyok sem szenvedjenek hátrányt, akik az 50- es években gyermekszülés miatt munkaviszonyukat kénytelenek voltak bizonyos időre megszakítani. — Természetesen tudjuk, hogy a gyárkapun belül és kívül is sok még a tennivaló a nők helvzetének javítására. Szegényes az üzlethálózat, alacsony a szolgáltatások színvonala, rosszak a bejárók utazási körülményei. A vállalat minden erővel törekszik ezeknek a problémáknak a megoldására. intézkedéseivel is kifejezésre juttatja azt a megbecsülést, amelyet a Tisza Cipőgyár dolgozó női a munkahelyen és otthoni helytállásukkal egyaránt kiérdemelnek — fejezte be nyilatkozatát a szakszervezeti bizottság titkára e, & Tegnap délelőtt ülést tartott a Magyar Vöröskereszt Szolnok megyei vezetősége. Az ülésen megjelent Rostás István nagykövet, a Magyar Vöröskereszt főtitkára. Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának osztály- vezetője, Bárdi Imre, a Szolnok megyei Tanács elnökhelyettese és számos, a Vöröskereszt munkáját aktívan segítő meghívott. Dr. Büttner Károly főorvos, a Vöröskereszt megyei elnöke nyitotta meg az ülést, majd Magyar Gyula, a szervezet megyei titkára ismertette az elmúlt évi munlcáról készült jelentést és az idei terveket. Az ülés, vita után, elfogadta a jelentést és a tervet. A vitában Majoros Károly elvtárs is szót kért. Elmondotta, hogy amint az a jelentésből kitűnik, eseményekben és eredményekben gazdag év áll a Szolnok megyei vöröskeresztes szervezetek mögött. Az idei munkaterv még több feladatot, de több eredményt is ígér. Rövid felszólalásában hangsúlyozta: az eredmények hatására megyénkben nőtt a szervezet rangja, a szervezeten belül javult a vezetés színvonala és az olykor hiányos tárgyi feltételeket a vöröskeresztes aktívák lelkesedése pótolta. Szólt a mező- gazdasági üzemekben való viszonylagos lemaradásról, szervezési gondokról, az ifjúság körében végzett munka fontosságáról, s arról, hogy a jövőben a családvédelmi munka jelenti majd a legsürgetőbb, legfontosabb feladatot. Szót kért a vitában Rostás István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára is. Őt az ülés után egy rövid beszélgetésre kértük. — Rostás elvtárs részt vett az ülésen, ismeri eredményeinket. Hogyan értékeli azokat? — Aki ismeri a munkánkat az tudja, hogy minden számokban kifejezhető eredmény mögött óriási erőfeszítések állnak. A mi egymillió tagot számláló szervezetünknek alig 400 főhivatású dolgozója van. Minden eredmény forrása társadalmi munka. Szolnok megyében kiugróan rangos eredmények születtek. Mi szüksége van a társadalomnak a mi eredményeinkre? íme a példa: Szolnok megye jelenleg országos második az egészség- ügyi ellátásban. Ez a hely nemcsak kórházi ágyakat, orvosokat, gyógyszertárakat, képzettebb közép-kádereket, hanem egyfajta „szemléletet” is feltételez. A csecsemőhalandóság csökkenése például az időben orvoshoz vitt csecsemőket jelenti. A mi célunk a kultúrált, egészséges társadalom, s ez egybeesik a társadalom céljaival. Mi „indirekt” politizálunk... — Ezek szerint nem kell szégyenkeznünk az eredményeinkkel? — Szinte minden területen sikerült előbbre lépniök. Nőtt a szervezetek, kétezerrel a tagok száma. Több előadást szerveztek. Javult a családgondozási munka, az idős emberekkel való foglalkozás, de folytathatnám a sort, hiszen ezek mind ösz- szefonódó dolgok. Az alkoholellenes küzdelem, az ifjúság és a családvédelem, az egészségügyi felvilágosítás egymást feltételezik. Ahhoz a bizonyos szemlélet változáshoz a sok részterület eredménye kellett A mi társadalmunk életeleme a béke, de a béke erő kérdése is. Mi képzést adunk a polgári védelem egészségügyi szak- szolgálatosainak. Ezek a képzettebb emberek az üzemekben az egészségügyi kultúra hirdetői, alakítói lesznek. A dolgok egymástói elválaszthatatlanok. — ön ismeri a megyei terveket is. Hogyan tervezünk? — Bátran, de egyre többet ígérőén. Rohamosan fejlődik, iparosodik a megye, változik a falusi élet, változnak hát az igények és követelmények is. A Vöröskereszt sem fejlődhet lassabban, mint a társadalom. Ehhez biztosíték a tervezés itt. BG. Albérlő — disznónyájjal Nehéz felindulás nélkül írni az alábbi esetről, ezért álljanak itt a bírósági iratokból kimásolt száraz tények. A karcagi özv. Balogh Lászlóné 1969. július 16-án albérlőket fogadott. Ács László feleségével és akkor még egy gyermekével költözött be az özvegy szoba, konyhájába. Használatra egy kamrát és egy szén tárolására alkalmas hel ’iséget is kaptak. Mindezért havonta 250 forintot fizetett a házaspár. Ácsék a beköltözés után arról is tárgyaltak a főbérlővel, hogy megvennék a házat. ám a vételárat sokai ták, így elálltak szándékuktól. 1970 januárjában a házaspár kisajátította az özvegy disznóólját és tyúkólját. Állatokat kezdtek tartani, de nem ám akár mennyit: az udvar-» ban 30—40 sertés és két szarvasmarha is helyet kapott a főbérlő tiltakozása ellenére. Baloghné sérelmével a karcagi városi bírósághoz fordult és ítélet is született: Ácsék 1970. december 31-ig kötelesek kiüríteni a mellék- helyiségekét. Az ítéletre a házaspár „fütyült”. Közben a főbérlő és az albérlők között a viszony egyre jobban megromlott. Egészen addig fajult a dolog, hogy tavaly májusban Ácsné nekiesett a 74 éves háztulajdonosnak és seprűnyéllel megverte. A karcagi városi bíróság köny- nyű testi sértés miatt 800 forint pénzbírsággal sújtotta Ácsékat. Egyben helyt adott az idős asszony felmondásának: az albérlőknek június 30-ig távozni kell! Ácsék erre is „fütyültek” — sőt ők fellebbeztek. A főbérlőnek ezek után nem volt maradása. Verték, fenyegették. zaklatták a lakók mindaddig, míg özv. Balogh Lászlóné végül is elmenekült a saját hálából. Lassan egy éve lesz. hogy napközben jó ismerőseit keresi fel. és ott alszik, ahol ráesteledik. Néhány héttel ezelőtt megszületett a megyei bíróság ítélete. Ács Lászlóéknak március 1-ig távozniuk kell. Baloghnéra egyik ismerősénél találtam -á. A csendes szavú, idős asszony szeméből szinte állandóan folyi’’ a könny. Tiszta, rendes ruháján. egész egyéniségén látszik, hogy szebb napokat is megért — és hogy talán még mindig nem érti egészen, mi is történt vele. — Ácsné anyja régi ismerősöm volt Náluk laktak a fiatalok egy kamrában. Ajánlottam nekik. hogy vegyék meg a fél házat. Nem volt pénzük ígv albérletbe költöztek hozzám. — Egy tündérkert volt a portám. A kiskertemben megtermett minden ami a konyhára kellett. Az udvaromon virág volt, rend mindenütt, mint a skatulyában. Az az ember beszögezte a kertemet, oda nem is járhattam. A krizantém gumóimat kosár számra etette a marháival, a disznóival. Az udvar termőföldjét markolóval tépte fel, elhordta, s helyette salakkal terítette be. Bontottak, építettek a megkérdezésem nélkül. Feltörték a postaládámat, betörték a nyárikonyhát. Az asszony fenyegetett. Az ember, az nem bántott, de scha nem fékezte a feleségét. Naponta ígérték mindketten, hogy agyonütnek, kinyújtóztatnak. Itt bujdosok a városba, ki fogad be. ki nem... — Nem tudom, hogy néz ki a portám, mert jóideje az utcába se merek menni. Mikor szegény uram meghalt. úgy búcsúztatták: „Egy gondozott portáról indulsz a a hosszú útra.” A gondozott Dorta... A Szondi út 19. szám alatti ház ma inkább 1 isonlít egy tsz-majorhoz, mint a hajdani tündérkerthez. Az udvarban elviselhetetlen a bűz, még télen is. Az elkerített ólban 31 malac röfög. A lakásban is rendetlenség, a fiatalasszony fogadtatása pedig szinte ellenséges veit. — Ügy jöttünk ide. hog" állatot is tartunk, ezt a főbérlő nem ellenezte — mondta az asszony könnyedén megrántva a vállát. — Az öregasszony azért bújkál. hogy minket innen kitegyen, pedig megfizettük az albérletet rendesen. Hamis tanúkat szerzett, hogy a bíróságon ellenünk valljanak. Nem bántottam azt -»z asszonyt, még inkább ő jött nekem egyszer a vederrel. — Igaz, hogy volt látlelete, de ahhoz tanú is kell. aki látta. hogy bántottuk. Én is beleverhetem magam valamibe és szaladhatok az orvoshoz... Nem lehet ma már akármit csinálni »az albérlővel! — Felmondtak önöknek több Ízben, miért nem költöztek ki a házból? — Jó pofa maga, hova menjek két gyerekkel. Csak próbáljon kitenni' bennünket. tudom, hogy kihez kell fordulni! Meg aztán lehívom a televíziót, hadd lássa mindenki ha kiraknak az utcára. Itt van az öregasszonynak a kuckója lezárva. Miért nem húzza meg magát benne? — A megyei bíróság ítéletében az áll, hogy március 1-ig kötelesek kiköltözni. — Abból nem lesz semmi. Majd májusban kimegyünk. Akkor lesz kész a házunk a posta mellett, addig sehova. Nem lehet velünk akármit csinálni, majd én tudom, mit kell tenni, majd mi megmutatjuk... Az albérlő házaspár 31 malacával egyelőre hallani sem akar a kiköltözésről. A ház 74 éves tulajdonosa esténként jó ismerőseinél húzza meg magát. És sír naphosszat, mert nem így képzelte el az annyit emlegetett. gondtalan, nyugodt öregséget. Bármennyire is furcsán hangzik. Ács Lászlóékat meg lehet érteni, hogy nem veszik szívükre a bíróság döntését. Az évek során ugyanis sek mindenre rájöttek. Többek között arra. hogv az öregasszonynak senki nem fogja pártját. A városi tanács igazgatási osztályán jól ismerik az ügyet, ám a tények tanulsága szerint nem intézkedtek. A városi bíróságon tanúk bizonyították, mint vették meg a főbérlőt. miként akarták kitúrni jogos tulajdonából. Az albérlők kilakoltatásának kellett volna következni — eh°lvett a bíróság helvt adott Ácsék fellebbezésének, holott törvén'-sértésük kézzelfogható volt. A megyei bíróságon lefolytatott tárgyaiéi során Ácsék úiabb haladékot kaptak a ház elhagyására. De a határozatban szó sincs arról, mi lesz addig is az idős asz- szonnyal? Hol él addig" Kinél lehet kön-7őrületből ? Egy másik kérdőjel: vajon a KÖJÁL tud-e arról, hogy a házakkal zsúfolt utcában Ács László nyájszámra neveli a disznókat. Azok, akik aggodalommal figyelik az idős asszenv sorsát. most már abban bíznak. hogy a megyei bíróság ítéletének érvényt is szereznek, ha kell a karhatalom igénybevételével is. Március I-én özv. Balogh Lászlóné végre ismét visszaküldhet saját lakásába. Paiágyi Béla
