Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-20 / 16. szám
1972. január 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az Iparművészeti Múzeum Üllői úti palotája F oly öi rat-szem! e (Jj Iormában, tetszetős borítóval A Nemzetközi Szemle, amely a közeljövőben ünnepli fennállásának 15. évfordulóját, ez év januárban új fortnában jelent meg. 'tetszetős borítóval, a korábbinál nagyobb formátumban, offset-nyomással készül ezentúl így az eddiginél jobb lehetőség van képek, illusztrációk közlésére is. Újévi köszöntőjében a szerkesztőség azt >s közli, hogy szorosabb kapcsolat alakult ki az elsősorban pártpropagandisták és a külpolitika iránt alaposabban érdeklődők számára készülő tudományosnépszerűsítő külpolitikai folyóirat és a • TIT Nemzetközi Szakosztálya között. Ez a szám már válaszokat közöl a TIT külpolitikai előadásain elhangzott kérdésekre. A folyóirat ezúttal több cikkben foglalkozik a világgazdaság és világpolitika összefügeéseivel. Ezzel kapcsolatos cikkei közül különös figyelmet érdemel Nyerges János külkereskedelmi miniszterhelyettes cikke: A nemzetközi kereskedelem válsága és a GATT címmel. M. Bunkina érdeMegjelent a Delta legújabb száma A váratlan szívhalál voltaképpen hosszú betegségfolyamat végét jelenti, s ebben a magas vérnyomás, a dohányzás, a cukorbaj, az elhízás, zsírvérűség és a feszült idegállapot hatványozott kockázatot jelentenek. A kockázati tényezők szerepét az orvosi statisztikák alapián elemzi a Delta új száma. „Háromdimenziós atomnyomok” címen magyar kutatók páratlanul érdekes fizikai kísérleteiről számol be. s látváynos a „Színes csontok és egyéb röntgen-újdonságok” című anyaga is. Szkíta ásatások, mesterséges havazás, szuperhőveCsökkent Prága lakossága kés cikke a világkapitalizmus új központjairól és *» nemzetközi erőviszonyok alakulásáról; Wilfred Burchett Japánról szóló írása egészíti ki azt a körképet, amely a világpolitikai tendenciák gazdasági gyökereit és indítékait világítja meg. A nemzetközi munkásmozgalom problémaköréből a Francia KP „kormányprogramjavaslatának” ismertetése tarthat számot nagy érdeklődésre. Helyszíni beszámolót is olvashatunk az Indiai KP kongresszusáról. A jelenlegi nemzetközi helyzet nagyjelentőségű kérdéseivel foglalkozik Patkó Imre: Kína a világszervezetben és a világpolitikában című írása, ámely a Kínai Népköztársaság ENSZ-be való belépését és az általa alkalmazott stratégiát vizsgálja. A Nemzetközi Könyvszemle rovatban, svéd eredeti alapján Gunnar Mvr- dalnak. a híres svéd tudósnak magyarul még meg nem jelent Ázsiai dráma című könyvét ismertei a lap. zetés, a műanyagok építészeti alkalmazása, a lokátorok új szerepe, a repülőgépek új nyersanyagai szerepelnek még a lap témái között. Hasznos ötletekkel szolgál a TV-készülék és a lakberendezés kapcsolatait taglaló cikk, és érdekes a beszámoló a fa nélküli almatermesztésről. Színes képek mutatják be az egzotikus „Szent Jánas bogarak”, a világító állatok legszebbjeit. Számos hír. információ. öt'et és úldons^g szerepel még a Delta legújabb számában, amely ezúttal is száznál több — javarészt többszínű — fényképet közöl. A művészi ipar múzeuma „A világ valmaennyi ipar- művészeti múzeuma egyazon programmal indul — írja Radisics Jenő, a mi Iparművészeti Múzeumunk első tudós igazgatója — egy- begyűjteni az iparművészet múltjának jellegzetes és kiváló emlékeit, ezek segítségével, mint tanítóanyaggal, mely eszmei tartalmánál fogva alkalmas az irányításra, és rég elfeledett technikák felelevenítésére, fejleszteni korunk iparművészetét, fokozni versenyképességét, s a közönség ízlését nemesíteni”. Ez volt a programja a magyarországi iparművészeti múzeumnak, akkor, amikor 1896 október végén megnyílt az Üllői úti palota, s már akkor is, amikor az 1872-es országgyűlés első ízben szavazott meg nagyobb összeget a gyűjtemény megalapítására. Nem királyi gyűjteményekből Külföldön — Európaszerte — királyi gyűjtemények vetik meg az alapját a nagy múzeumoknak. Nálunk az uralkodók egykori gazdagságából, a mecénások gyűjtéséből — ami a török háborúk dúlása után megmaradt a 19. századra, az is Bécsebe. külföldre került. Ai múlt században alapított köz- gyűjtemények alapjait főurak, egVházi fejedelmek, lelkes műbarátok adományai vetették meg. Pulszky Károly, Ráth György és Radisics Jenő érdeme, hogy Iparművészeti Múzeumunkat a nagy európai múzeumokkal egyenrangúvá fejlesztették. Műgyűjtők adományozták a múzeumnak féltett kincseiket. Bubics Zsigmond 700 darabból álló holicsi és tatai fajansz gyűjteményét, Egger Iféhrik ötvös munkákat. Nemes Marcel antik római üvegeket, Glück Frigyes kulcs és evőeszköz gyűjteményt, Berger Salamon kétezer dél-szláv hímzést. A múzeumhoz kerültek az Eszterházy kincsek, a Győri Székesegyházból a 16. századi alakos falkárpit Majd száz éves iparművészeti gyűjteményünk előbb a Nemzeti Múzeum lépcsőházában, majd később a Sugár úti régi Műcsarnok (ma Népköztársaság útin 69—71) alagsorában tengődött. Csak 1893-ban kezdték el építeni Lechner Ödön és Pártfcs Gyula tervei szerint az Ipar- művészeti Múzeumot és iskolát. SeuítŐk és ellenzők 9 Három évig készült az Üllői úti palota, s csak a mil- leneumi ünnepségek utolsó eseményeként 1896 október végén helyezték el a zárókövet. Amikor 1897-ben a múzeumot a nagyközönség részére is megnyitották, így írt a Vasárnapi Újság: „Lechner Ödön és Pártos György külsőleg is kifejezni kívánták az épület célját és a megszokott építési stíl helyett mást alkalmaztak. Magyarost óhajtottak nyújtani. De magyaros építészeti Stil nincsen. Fölhasználták hát a keleti formákat, a kerek és csipkés boltíveket, ablaküvegeket, a magyar díszítésnek régi emlékeit, amelyeket hímzések, festések őriztek meg”. Sok ellenzője akadt az építészek elképzelésének, különösen „ homlokzatot borító Zsolnay-féle pirogránit alkalmazását találták merésznek, szokatlannak. A zo- máncos fényben ragyogó virágos, tulipános cserepek végül mégis ott díszlettek a palotán — hirdetve, hogy a művészi ipar múzeuma számára elsősorban a hazai iparművészet termékeit kívánják felhasználni. A belső építészet folytatja a külső magyaros—keleties stílus elemeinek alkalmazását. Az ablakok, az ajtók, a lakatos munkák, mind Ilyen minták után készültek. „Az épület belseje látványosság — folytatja a Vasárnapi Újság kritikusa — tágas termeivel, nagy világosságával, kedves és finom részleteivel. Az építész nem minél több termet akart építeni, hanem nagyobb területeket keresett, ahol a gyűjteményeket csoportosítani, minden oldalról megtekinteni lehet. Kitűnő megoldás a fedett udvar, mely voltaképpen egy nagy terem, alul köröskörül folyosókkal, ezek között karzattal. A múzeum Üllői úti homlokzata fölött uralkodó kupola az épület belsejében is kitűnően érvényesül, mint a világosság forrása is és mint. látvány, mert a földszintről egész három emeletnyi magasságban végigláthatni a kupola belsejében, föl egészen a virágos üvegfedélig. Csupa sá’-ga majolika borítja az Üllői úti főbejáratból nyíló előcsarnokot, melynek egyik oldala az utcára is szabad, s az utcai közlekedéstől mindössze vasrács zárja el. Olyan, mint egy kápolna”. Kiállítás a 100. évrordulón Az első évtizedek nagysikerű kiállításai közül érdemes megemlíteni néhányat: brit iparművészeti, erdélyi és török szőnyegek, francia bútorok, három évszázad divatja. közel- és közép-kelet újabbkori iparművészete, lett, svéd, francig iparművészeti bemutatók. A múzeum legértékesebb tárgyait az első évek leltára így sorolja fel: kőszegi patika a 18. századból, sümegi könyvtárterem, sólyi templom-karzat, toki, maksai mennyezet, ugyancsak 18. századi, francia és magyar bútorok, holicsi és habán fajansz, francia és nemet porcelánok, angol kőedények, keleti és erdélyi szőnyegek, gobelinek, reneszánsz textilek, régi magyar virághímzések, erdélyi és európai ötvöstárgyak, régi magvar könyvkötések, középkori elefántcsont-faragások, mézeskalács-formák. Az idén amikor „ gyűjtemény megalapításának 100. évfordulóját ünneolik — kiállításon mutatják be a múzeum legszebb, legértékesebb műkincseit. Kádár Márta A statisztikusok foglalkoznak Prága lakossága számbeli növekedésének perspektívájával. Kellemetlen megállapításra jutottak: ha minden úgy megy, mint eddig, a föderáció . fővárosának 1990-ben nem lesz egymillió lakosa. 1970-ben Prágának 1 078 400 lakosa volt, s a kilátások szerint 20 év múlva n lakosság száma 951 ezer lesz. A közép-csehországi kerületből sem számíthat Prága lakosai számának emelésére, mert az elkövetkező 20 évben e kerület lakosságának szám., is csökken. Prága minden negyedik lakosa nyugdíjas, tehát nagy Szükség van a népszaporulat fokozására és a prágai viszonylagos munkaerőhiány pótlására. írja a Rudé Právo. VARGA NÁNDOR; Egy emlék gyökere A Garam fenekén akadt a csáklyámra. Felhő támadt a víz alatt; az iszapból rántottam elő. és rr.ost itt zuhog rá a fény, fehérre meszelt szobám falán. Jó helye van. Szél nem éri. víz nem kergeti, fagy nem emészti. Tűztől félnie nem kell, pedig arra született, hogy melegítsen. Gyöikere ismeretlen fának. Vajon melyik partoldalból szakadt ki? És hányszor akadt el a partokon, vízbe- fúlt otromba töveken? Sebeiben: vidrák, hpdok harapásaiban még ott porlik az iszap. Bőrét éles kövek lenyúzták, ágait jégtáblák kaszabolták. Küzdelmének nyomait testéről olvasom. Sorsa akár az emberé. Köveket kerülgetett egész életében. Ez itt egy vak üreg. Nyoma komisz kőnek. Üres tenyér: kihullott belőle a fájdalmas emlék. És mindenütt és mindenfelé a kő nyomása! Vannak markok., melvékben még ma is ott a kő... Vajon mit álmodnak a kövek az öklökben? A görbe ujjak nr.it jeleznek még? Az iszaptól csöpögő szerzemény a bozótban kicsúszott kezemből. Rálépett a fiam. így törött le egyik görbe ujja. Azon az ösvényen! A gyökér elveszejtett ujja onnan int felém... — Halt! Ott állunk a titokzatos ösvény fagyos leheletében. Az út torka sötéten nyílik ránk. A parancsnok -uttogni kezd. Nem nagyon értjük a szavait. Tot... tot... Micsoda?! Hogy halott van az úton, bent az erdőben. Kamerád. Német. Azt kell kihozni. Nem igaz.. Itt már minden beszéd csak hitegetés, ámítás. Azon az éjszakán valami fenséges kábulat, mondhatni részegség szállt meg bennünket. Veszettül rikácsolni kezdtünk. Hadonásztunk mint a halászmadarak, mikor lábukat elkapja a csuka. A lárma — ki gondolt rá — tilalmas dolognak számított azon a helyen. Közel volt a folyó, és a víz nagy tolvaj. Átlonhatta a hangot a túlsó partra. Nincs kizárva, hogy nekünk 'eleit oda- átról az orosz gépDUska. A közbeszólás kivilágítva érkezett: nyomjelző lövedékek voltak. Földre kellett volna vágódnunk, de csak álltunk megbabonázva a fényes jel bűvöletében. Moccanni se bírtunk. Pedig a hosszú, tüzes csőr ott kopogtatta fejünk fölött a csonkolt fűzfák kérgét. Mint valami harkály. — Szép volt — mondta valaki furcsa távoli hangon, mire úgy rezzentünk össze, mint álmukban zaklatott idegek az eleven testben. — Szép... szép.., — ébredeztünk. — Mint a kompkötél —- jelentette ki Ludvo. de nem a megszokott, határozott hangján. — Kár. hogy elszakadt — tette hozzá Farkas Árpi, majdnem teljesen ébe- állapotban. Veszély elmúltával ihlet szállja meg az embert. Mi gyerekek voltunk, lövészárkokat. bunkereket ka- pirgáló borzas verebek. Heten a faluból. És most menni kell a veszedelem elébe. Az út torka sötéten nyílik ránk. A bokrok alján ott fekszik valahol a lelőtt német. — Nem igaz! — Mi a neve a halott ka-j m. érádnak?! — Franz.’ — Jezsizs Maria... — szól Ludvo. Szlovák fiú. Nagyon barátságos hangsúllyal ejti a szavakat — Mejn libe kamarád — zörög cigánykod- va. — Nekünk kampec, ha oda beküdől. Ruszkik vannak a bukrokba. Német ott már nincsen. Itt lesz nekünk gut, itt mellettetek-e — mutogat a földre, de mivel kifogy a szóból, csak a kezét mozgatja még egy ideig, mint gyengülő szél a száraz ágat. A németek állnak és várnak. — Hát nem értitek?! — csikorog szószólónk hangja és fenyegető pózba görbíti magát. — Van nektek muter vagy fater?! A franc essen belétek! — Mit mond?! — rebben felénk a tiszt ellenséges érzületteL — Franzról beszél. Azt akarja tudni, hogy a halott kamerádnak van-e apja. vagy anyja — plántálja Tóth Béla tövestől fölfelé a német értelmébe a lázongó szavak jelentését. — Mutter...? — tűnődik a német. — Muter. Van vagy nincs?! — lép előre Ludvo. amaz meg szépen elsétál előle. Csak andalog le. s föl mintha keresne valamit. Aztán azzal áll elő: hazakísértet bennünket, kivisznek innen a vonalból, csak előbb teljesítsük a kérését. Néhányan az út torka felé mozdulunk. A többiek morogva utánunk fanvalognak. Bukva lépünk a fák közé. Ördögök jártak itt: lópaták nyomaiban gázolunk: sikong- va. hörögve roppan bennük a jég. A hátulsók utánunk rebbennek, és egymáshoz torlódunk, mint oktalan jószágok a csordában. A szél is elbotlik bennünk. Estében lerúg egy száraz ágat a fejünk fölött, de talpraszökken. egy ideig szűkölve. vonítva futkos le. s föl az út sötét kanyarulatában. aztÄn kimenekül belőle. A szél! A fák csupasz ágai egymáshoz verődnek fönn a magasban. A szél már szabad.., Köny- nyű neki! Az eleven bokor ágain pedig szitkok rügyeznek: ..Fene a csámpás lábadat!”. Aztán reménység nyiladozik: „Tán jókor érkezett a szá’, elcsavarta a zörgést a semmibe”. Fémes csattanást hallunk. Puska závárzata klattvan. Ha meghasad a sötétség. elmúlik a világ. Az nem lehet, hogy így múljon el! S ha elmúlik, milyen az? Két part között visz a víz. És akkor, mint vergődő habok, fennakadunk a bizonyosság iszapba ágvazott tuskóján: „a német töltötte Csőre fegyverét”. — Velünk horgásznak... Átkozottak! Aztán egy szó "Uágít: — Átállunk az oroszokhoz! — Innen élve nem jutunk ki. — Ne huhogj! — Gyerünk! Ág roppan valakinek a talpa alatt. — Az istenit..' Sodródunk, mint cürtőben a korom. Szállunk a rémséges úton. A bokroknak arcuk van; torz. rémítő. Szemek suhannak felénk, óriásra nyílva. .. kezek... polipok.., — Itt a halott —a rémek, mint megvert kutvák isz- kolnak tova. — No. végre! — De semmi. Csak egy fatörzs fekszik keresztben az úton. Átlépjük. Sorban. Csak sorba mehetünk. Szűk az ösvény. Aki elől botorkál, azt kínozzák legjobban a kísértetek. Rájuk nyílnak az ijesztő szemek. Mindig más megy elől. Most én. Nehogy holnap kicsúfolianak. Holnap. .? Mögöttem Ludvo jön. Keze a vállamon, öt a következő fogja. Ez jó. Lám. ilyen rejtelmes utakon jut lélektől lélekbe az erő! Számolom lépteimet. Nem hallom a lépteiket. Most már igen. Valahonnan mesz- szirői kél a zaj és egyre erősebben hallatszik. Ág roppan valakinek a talpa alatt. •— Vigyázz! Ludvo kezének súlyát alig érzem a vállamon. Vagy már nem. is érzem, csak a melegét? Hátratekintek. Úristen! Hol vannak a társaim?! A gyökeret látom* elúszott rajta a fény, csonka uiiainak árnyéka hosszúra nőtt a fehér falon. Teremtő hatalma lám. holtában is csodalatos. Sebeit fordítja felém. Egyik tenyerében követ szorongat, másik marka üres. Hová lett belőle az emlék}
